A Der Postillon, egy német álhírportál szerint egy hosszú hétvégét, amely Németország egyes tartományaiban 33 százalékkal hosszabb, mint máshol. Ezért pedig a németek 97 százaléka hálás Jézusnak, még az ateisták is. Sőt, akik valójában nem értékelik a hosszú ünnepeket, azok pont a hithű kaotikusok :), akik az összes napon valami egyházi szertartáson kell, hogy rohadjanak, ahelyett, hogy kirándulnának, napoznának vagy a Ben Hurt néznék a tévében.

No de komolyra fordítva a transformer tabletet, mit adott nekünk Jézus? Mert ugye azt tudjuk, hogy az akvaduktot, a csatornázást, az utakat, és hasonlóak a rómaiak adták nekünk. Szóval mindezeket nem Jézus. Kicsit általánosabban, ezeket a gyakorlatilag is hasznos dolgokat mindig a világi állam, a tudomány, a technológia adta nekünk, nem a vallás. A jó gondolatokat meg a világi filozófia, és nem a vallás. Azt is tudjuk, hogy a békét sem a kereszténység adta nekünk, hanem azt is a rómaiak. Őszintén szólva a középkorban talán még több is volt a háborúskodás, mint például a békéjéről elhíresült Augustus alatt.

No de akkor Jézustól biztos a Hegyibeszédet kaptuk, és legfőképp a felebaráti szeretet elvét, melyet más nyelveken aranyszabálynak neveznek. Azt már csak Jézus találta fel, hogy "szeresd felebarátodat", nem?! Nos, kedves tudatlan hívők nem, ezt sem Jézus adta nekünk, hanem már pár évszázaddal előtte a világ különféle részein különféle filozófusok is megfogalmazták. Az i.e. 6. századtól kezdve a görög filozófiában mintha roppant elterjedt gondolat lett volna. "Kerüld el, hogy olyat tégy, amiért másokat hibáztatnál!" mondta például Thálész az i.e. 6. században. Vagy "Ne tedd azt a szomszédoddal, amit rosszul vennél tőle!" mondta Pittacus, kb ugyanazokban az időkben.

Olyannyira, hogy valószínűleg a történelmi Jézus egyáltalán nem is hangoztatott ilyen elvet, ezt csak a görögös műveltségű későbbi ideológusok, mint például Pál adathatta a szájába. Mert ugye a történelmi Jézus, ha egyáltalán létezett, egészen más volt, mint az evangéliumok Jézus Krisztusa.

Ennek a harcos, a felebarátját egyáltalán nem szerető, valószínűleg zsidó anarchista vagy szabadságharcos Jézusnak a nyoma van meg a pénzváltók kiűzésének (Jn 2:15) jelenetében, a fügefa megátkozásában (Mt 21:19). Ezt a rendbontó, szabadságharcos Jézust érthető módon feszítettette keresztre a zsidó uralkodó réteg a rómaiak beleegyezésével, ahogy tették ezt korának más lázadóival, például a Spartacus felkelés idején. És aztán erre a harcos Jézusra ültettek rá egy békés, a Római Birodalomnak megfelelő Krisztus képét Pálék, de ehhez a békés és leginkább platonista filozófiát már a görögöktől vették.

Egy ilyen, vagy hasonló átírási hasonló folyamatról sok tudós, és sok könyv számol be. Így például most olvasom Mack Burton "Who wrote the New testament" c. könyvét, de erre fogok egy külön postot szánni. Egy másik érdekes könyv Bart Ehrman "Misquoting Jesus" c. könyve, amelyből egy érdekes, az agresszióval kapcsolatos esetre figyeltem fel. Ez a Márk 1:41-es szöveghely, amely szerint: "Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg." Ehrman szerint létezik legalább egy kézirat, ahol nem "könyörületes", hanem "harag" szerepel, és érve szerint az a hipotézis, hogy a haragosságot átírták könyörületességre elképzelhető, szépítő hamisítás, míg az ellenkezője nem. Eszerint pedig plauzibilis, hogy az eredeti a haragos verzió volt. Ha ez igaz, és erre jó érvek és bizonyítékok vannak, akkor itt tetten érhetünk egy olyan mítoszátírási folyamatot, amelyről beszéltem.

Akkor pedig Jézus tényleg nem adott nekünk semmit, még azt sem, amiről a keresztények azt hiszik, hogy adta nekünk. Nagyrészt épp az ellenkezője volt rá igaz.