Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Friss hozzászólások

  • Brendel Mátyás: @meglévő alap: és ha a Yule fa a karácsonyfa elődjének számít, akkor sokkal előbb is állítottak. S... (2024.03.03. 22:55) Jézus nem karácsonykor született
  • Brendel Mátyás: @mezgag85: " Izrael biztostja már évtizedek óta Gázának nagyrészt az üzemanyagot, a vizet, az áram... (2024.03.03. 22:33) Eliszlámosodik-e a nyugat még ebben az évszázadban?
  • meglévő alap: A legnagyobb érdekesség számomra az, hogy a Biblia osztogatás legnagyobb ellenzője sokáig a római ... (2024.02.26. 20:42) Éjféli mise
  • Brendel Mátyás: @Mézgagé: nem fogtad fel a postot. a post arórl szól, hogy az Univerzum lehet véges idejű, de mégi... (2024.02.20. 16:58) Univerzum-modellek isten nélkül
  • Brendel Mátyás: @ABCenaturi17: a középkor sötétségét mutatja még a sok kínzás. nemcsak a gonoszság, hanem a butasá... (2023.12.13. 21:58) A legjobb ateista könyv, ever...

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) Biblia (16) biblia (11) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) irán (1) Irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (23) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofília (3) pedofilia (1) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) usa (4) USA (2) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (2) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Mintha mennének vissza a középkorba...

Brendel Mátyás 2014.03.31. 14:08

victor_orban.delegazione.jpg

"Philosophia est ancilla theologiae", azaz "a filozófia a teológia szolgálóleánya", tartotta a skolasztikus mondás. Gábor György és Buda Péter könyvének címe - "A politika szolgálólánya" (Pallas, 2009) - nyilván erre utal vissza, de ezúttal a szolgálóleány ha nem is maga a teológia, de a vallás. A cím a könyvben szereplő Umberto Eco idézetből van, amely a 58. oldalon olvasható.

A könyvet egy ismerősömtől kaptam, és azt kell, hogy mondjam, hogy talán életemben nem kaptak ilyen jó könyvajándékot, ugyanis a 2009-ben megjelent mű nemhogy nem volt meg nekem, de teljesen elsiklott felette a figyelmem. Miközben abszolút hiánypótló. Tudtommal ma hasonló könyv magyar nyelven nem érhető el (írom ezt nem a legnagyobb magabiztossággal, hiszen Gábor és Buda könyvéről sem tudtam). Az összeállítás egyébként a maga nemében nagyon jó, de egyébként számos szerkesztési hiba, probléma van vele, sőt, kritizálni is fogom pár  szempontból.

"A politika szolgálólánya"  tulajdonképpen leginkább a szekularizmusról, a szekuláris államot fenyegető fundamentalista veszélyről szól, mind a világban, mind Magyarországon. Ilyen minőségében alapmű, és roppant fontos számunkra. Amikor itt szekularizmusról van szó, az a modern, nyugati szekularizmus, amiről Magyarországon a közvélemény nagyon keveset tud, mert ha hívők sokszor nem szekuláris beállítottságúak, az ateisták pedig sokszor tudat alatt még a létező szocializmusra hagyatkoznak, és nem ismerik a modern, nyugati szekularizmus elveit. Amikor itt "modern"-ről van szó, akkor az nem a legújabb fürdőruhadivat, és nem a csúcstechnológiás mobil, hanem kicsit régebbi dolog: a felvilágosodás óta tartó, nyugati modernség, amelyet általában a liberális demokrácia korának tekintenek, és az ezzel kapcsolatos liberális, emberjogi, toleráns eszmék jellemzőek rá. Továbbá eme modern eszmének fontos része a szekuláris állam is. Gábor és Buda azt fogják hangsúlyozni, hogy ők nem a fejlődésben látják a modernség lényegét, hanem az individualista embertípusban (16. o.). Én ezt egy fontos gondolatnak tartom, de a modernség tekintetében a demokráciát, a technikai és társadalmi fejlődés jelentőségét sem hanyagolnám el. Ezek a dolgok egyébként össze is függenek egymással.

A könyvnek számos erényét fogom felvázolni, és számos tartalmi érdekességet fogok bemutatni. Mindenképpen hasznos, és impresszív az a kutatási anyag, amelyet összeszedtek, az a hivatkozási halmaz, amely lábjegyzetben szerepel, ahol szerepel. Értékesnek tartom a cikkekben azt, hogy magas, művelt szinten érvelnek, sok filozófiai hivatkozást találni a cikkekben. De lesz egy kritikám a szerkesztésével kapcsolatban, és lesz egy nagyon fontos vitám is a szerzőkkel, tulajdonképpen a fő tézisük az, amivel csak módosítással tudok egyetérteni.

A könyv szerkesztési hibája, hogy egy nem különösebben megszerkesztett cikkgyűjtemény. Én az ilyen könyveket általában nagyon nem szeretem, mert azt gondolom, hogy az produktumnak szegényes, hogy valaki a már megjelent cikkeit beköti egy borítóba és kiadja könyvként. Én például ezt a blogot, vagy az újságcikkeimet nem adnám ki könyvként, csak úgy válogatva, átírás nélkül. Ha ők mégis ilyenre vetemedtek, akkor nagyon gondos válogatás, szerkesztés, esetleg kiterjedt jegyzetek, postscriptumok szükségesek hozzá, és a cikkeket is nagyon meg kell vágni, szerkeszteni, vagy akár át is írni. Ha ez nem történik meg, akkor olyan könyvet kapunk, mint ezt: egy nagy mértékben redundáns, sokszor idegesítő olvasmányt. Újra és újra ugyanazokat az adatokat, mondatokat, bekezdéseket, hivatkozásokat, idézeteket kapjuk a nyakunkba. Én megértem, hogy ha valaki beleásta magát a témába, akkor valószínűleg kész hivatkozási listája, idézetgyűjteménye van, egy bizonyos "törzsnyagból" dolgozik. De pont ezért lehetett volna ezeket jól rendszerezni, és egy strukturált, teljesen új könyvet írni a cikkekből.

Nincs azzal sem semmi baj, ha egy szerző sok, egymástól független cikkben újra és újra felhasználja ugyanazokat az idézeteket és hivatkozásokat. Ez normális. Az ember nem hagyhat ki egy későbbi cikkben egy fontos, és a tézishez legtalálóbb idézetet, csak azért, mert korábbi cikkében már idézte azt. A különböző újságok olvasói úgy sem pont ugyanazok az emberek, és nem feltétlenül emlékeznek az első cikkre minden részletében. De ugyanez roppant idegesítő, ha a két cikk egymás után kerül bele egy könyvbe. Ilyenkor át kell dolgozni a cikkeket, meg kell gondolni a válogatást, kihúzást, tömörítést, egybeszerkesztést, vagy bármilyen más megoldást kell alkalmazni, amely megoldja a problémát. Értem én, hogy a Pallas kiadó erre biztos nem adott sok időt, és pénzt sem, de én bizony merő önbecsülésből, önszorgalomból is megcsináltam volna, nem adtam volna ki a kezemből ilyen könyvet.

Továbbá, ha nem szerkesztik meg szigorú tartalmi szempontból, akkor könnyen meglehet, hogy egy pár offtopic cikk is belekerül a könyvbe, mint ebbe is. Az utolsó négy cikkről van szó, amely antiszemitizmusról szól, és a további cikkek azon részeiről, amelyek például a Jobbikról szólnak. Ez az antiszemitizmus nem pontosan a vallás vagy szekularizmus kérdése. Még ha arról is szó van itt, hogy a vallási fundamentalizmus és a szélsőséges, rasszista politikai nézetek Magyarországon sajnálatos módon összekapcsolódnak, ez szerintem nem indok az egy könyvben való publikálásra. Nem való továbbá egy könyvbe szerintem az sem, amikor egészen partikuláris kis napi történésekre reagál egy cikk. Ez az utókornak nem annyira fontos, hogy könyvben őrizzük meg.

A redundanciákkal együtt, az offtopic témákat kihagyva, tulajdonképpen két nagy témát ölelnek fel a cikkek: (i) a szekularizmus és a fundamentalizmus a nagyvilágban, ezen belül különösen Franciaországban, (ii) a szekularizmus és a fundamentalizmus Magyarországon. Ehhez jön még pár ma már csipp-csupp ügy, offtopic kis kérdés. A magyar olvasónak nyilván az Orbán rendszer nyomulása lesz érdekesebb olvasmány, holott a könyv népművelő értékéhez szerintem az járul igazán hozzá, hogy kitekintést ad külföldre, és összeköti a szálakat.

Nagyon fontos adat, hogy a könyv 2009-es kiadású. Ehhez képest pár érdeme sokkal jobban kidomborodik: Gábor és Buda már 2009-ben előrevetítették az Orbán rendszer fundamentalista nyomulását. Így a könyv Debreczeni Arcmásához hasonlóan "váteszi" meglátásokat mutat fel. Ezt utólag könnyű lebecsülni, de a kétharmados eredmény mutatja, hogy mennyien becsülték alá a Fidesz veszélyét.

Másrészt a dologban az a megdöbbentő, hogy mindez már akkor benne volt Orbán beszédeiben. Rá is igaz az, ami Hitlerre, hogy egész pontosan megmondta előre, mit fog csinálni, és mégis megválasztották. Orbán a fundamentalizmus kérdésében nem csapta be a választóit, hanem a választók csapták be magukat. Azt hitték, ezt akarják. Én remélem, hogy most már egyre többen látják, hogy nem ezt akarják. Hívő keresztények sem.

Megvallom, én bár 2009-ben már intenzíven foglalkoztam a politikával, tartottam Orbán győzelmétől, láttam előre, hogy ennek szörnyű következményei lesznek, fontos volt számomra a szekularizmus, de jóval kevésbé figyeltem fel ama Orbán beszédekre, amelyet a könyv összefoglal, és különösen a szekularizmust érintő részeikre. Pedig elvben ugye ez nekem a figyelmem középpontjában volt, de én nem végeztem akkora kutatómunkát, mint a szerzők. Egymás mellé téve az idézeteket félelmetes az, ami kibontakozik belőlük. Itt van például egy visszatérő részlet Orbán egy nyilatkozatából:

“én a fundamentalizmust, azt az alapjaiban való helyrerázásnak (…) fogom föl… vissza kell vinni az oktatást oda, ahol kezdődik. És valójában a gyermeknevelés lényege az alapvető tanításokhoz való elvezetés. Most én ezen a fundamentalista alapon állok személy szerint, és örülnék, hogyha a magyar oktatási rendszer elfogadná majd a választások után, hogy erre az alapra érdemes építkezni.” (169.)

És a szerzőknek tökéletesen igazuk van, mert pontosan az valósult meg, ami kibontakozott a beszédekből. Orbán ebben nem hazudott: fundamentális államot ígért, és meg is csinálta. Hittant és egyházi iskolákat ígért, és meg is csinálta. A megdöbbentő, hogy ezt a magyar társadalom szinte szó nélkül, harc nélkül tűrte, elviselte, a baloldali és liberális pártok pedig bizony részben aszisztáltak ehhez. A szerzők például teljesen egyértelműen kiállnak amellett is, hogy a vatikáni szerződés hiba volt (257).

Ami a nemzetközi helyzetet illeti, a szerzők kedvenc országa Franciaország. Én 2009-ben már Franciaországban éltem, tehát engem különösen érdekel ez a téma - annál is inkább, mert kezdetben nem beszéltem jól franciául, és akkor nem igazán ismertem meg a francia politikát, amikor ott éltem. Hadd keltsem fel az érdeklődésüket azzal, hogy a szerzők bemutatják, Orbán mennyire Sarkozy-ról másolta a fundamentalista programját  (159.). Gábor és Buda bemutatja, hogy Sarkozy fundamentalista iránya közel sem volt olyan vulgáris és szélsőséges, mint Orbáné. Itt egyébként az azóta eltelt évek kicsit zárójelbe tesznek dolgokat, hiszen Sarkozy azóta bukott. És bár a bukása nem biztos, hogy végleges, a fundamentalizmus mégsem tett komoly károkat a szekularizmus fellegvárában. Ami meg az Orbán-Sarkozy párhuzamot illeti, felemlítik, hogy Sarkozy a banlieue-k problémájára egyfajta munka alapú társadalmat forszírozott, míg Orbán nem beszélt ilyenről (164.). Azóta ezt is átvette. De ez csak egy apróság.

Franciaország azért érdekes ország, és joggal van kiemelve a könyvben, mert a szekularizmus fellegára. Számos példa van, amelyet átvehetünk tőle, a bemutatott 1905-ös törvény, amelynek egyik fontos eleme, hogy az állam nem finanszírozhat egyházakat és templomépítést, vagy a Jules Ferry féle egyházreformot, amely megteremtette a szekuláris oktatást. Magyarországon ez ütóbbit ugyan nem kell újra felfedezni, csak ragaszkodni hozzá, és nem engedni az egyházaknak átvenni az oktatást.

Gábor és Buda Franciaországot arra is felhozza példának, hogy "lám-lám, még Franciaországban is nyomul a fundamentalizmus". Ezt az érvet jelentősen gyengíti, amikor éppen azt bizonygatják, Orbánhoz képest Sarkozy mennyire szekuláris. És Franciaországban a szekularizmusnak, a köztársasági eszmének van egy olyan erős alapja egészen a közemberekig bezáróan, hogy gyakorlatilag jelentős külső befolyás, vagy valami katasztrófa nélkül a szekularizmus megdönthetetlennek látszik. Hollande elnök választási győzelme - még ha gyenge volt is - bemutatta: Franciaországban egy a szekularizmusra rátörő elnök nem kap sok cikluson át lehetőséget arra, hogy végig vigyen egy ilyen több ciklust kívánó programot. Így a fundamentalista veszély ott kétséges. Magyarországon is igaz, hogy ha bukik a II. Orbán kormány, akkor vissza tudnak rendeződni a dolgok. Ha nem, akkor viszont tartós lesz a visszalépés.

A legnagyobb vitám a könyvvel éppen ebben van, illetve a kérdés általános változatában. Tényleg biztosan fenyegeti-e a világot a fundamentalizmus? Tényleg vége a szekuláris világnak, és tényleg egy újabb vallásos kor jön, vagy legalábbis fenyeget? (Mindjárt az előszó első oldalán elhangzik az állítás).

A szerzők erre több érvet hoznak, melyek szerintem kétségesek, és empirikus bizonyítékot gyakorlatilag nem. A szerzők egyik fontos érve szerint, illetve egyik sokszor hivatkozott, idézett érve szerint a szekularizmus vége a globalizáció miatt fenyeget minket. Én azt gondolom, hogy a globalizáció miatt az fenyeget, hogy a vallással több gond lesz, mint korábban, de a szekularizmus végét ilyen alapon vizionálni szerintem alaptalan.

A gondolatmenet szerint a globalizált világban az emberek elvesztik régi, hagyományos kapaszkodóikat, és ezért valami biztos támaszt keresnek, erre pedig az egyik jó jelölt a vallás. Másik jelölt lehet a vallással összefüggő jobboldali, konzervatív fundamentalizmus, az extrém jobboldali nézetek.

A gondolatmenet felszínesen jól hangzik, de logikailag egy óriási bakugrás. Ahhoz ugyanis, hogy az emberek ilyen ideológiai krízisbe kerüljenek, el kell veszítsék a hitüket. A hit erősödését a hit elvesztésére visszavezetni pedig logikai baki. Való igaz, hogy a hit elvesztése közben az emberek krízist élhetnek meg, de ennek a krízisnek valószerűtlen, hogy olyan visszahatása legyen, ami erősebb a kiváltó folyamatnál.

Valójában a vallás gyengülése és az ateizmus erősödése empirikus tény, ezen a blogon többször is hoztam erre igazoló felméréseket. 2009-ben ez talán még nem volt annyira nyilvánvaló, az elmúlt években is futottak be olyan adatok, amelyek igazán megerősítették a trendet. De empirikus adat a vallás erősödésére 2009-ben sem lehetett a szerzők kezében, nem is hivatkoznak ilyenre. Ez pedig egy elég durva hiba a könyvben: nincsenek benne hivatkozások olyan adatokra, amelyek tényleges statisztikai felmérések lennének.

Gábor és Buda "igazolásképpen" a fundamentalizmusra olyan idézetek töménytelen sorát hozzák, amikor valaki arról ír, hogy szerinte erősödik a fundamentalizmus. Illetve fundamentalista gondolatok tömkelegét. De ilyen bármikor, bármely világkorban lehet találni, nem lehet megmondani, hogy ha most a szerzők 5 fundamentalista gondolkodót idéznek, az sok, az növekedés-e, vagy sem. Amíg a vallásnak nem lesz vége, lesznek olyanok, akik a vallás erősödéséről álmodoznak, és tisztességtelen módon akár be is dobják a köztudatba, hátha önbeteljesítő jóslatként megvalósul.

A globalizáció hatása a szerzőkkel ellentétben szerintem éppen az, hogy a szekularizmusra szükség is van, és az emberek meg is tanulják. Hadd mondjak eme általános, és könnyen belátható összefüggések illusztrálására személyes élményt! Én, mint említettem, éltem Franciaországban, jelenleg Németországban élek. Mindkét országban jelentős emigráns réteg van, amely muszlim. Gábor és Buda az emigráció miatt iszlámosodás veszélyére is figyelmeztet, illetve egyetértően idéznek szerzőket. Empirikus adatok nincsenek. Én előbányásztam korábban pár empirikus adatot, mely nem támaszt alá jelentős iszlámosodást.

De egy sokkal prózaibb és élményekkel alátámasztott megközelítést is adnék ehhez. Nem csak arról van itt szó, hogy az utcán az Magreb muszlim arabjai, vagy a muszlim törökök mit csinálnak, és hogyan él együtt velük a társadalom. Én egy egyszerűbben átlátható, és nyomósabb problémára hívnám fel a figyelmet. Számos cégben dolgoztam, ahol munkatársaim voltak algériai, tunéziai, marokkói, pakisztáni, indiai, kínai származású emberek. És ezekkel együtt kell tudni dolgozni. A tapasztalatom az volt, hogy az én képzettségemnek megfelelő körben ezen emberek többsége ateista volt. De emlékszem egy kifejezett kivételre, egy erősen muszlim hívő munkatársra is. Na most a cég nem tudna működni, a munka körülményeket nem tudnák biztosítani, komoly zavart okozna, ha a cégben megengedett volna az, hogy a vallási kérdések élesen beszivárogjanak a mindennapi munkába. De már az is baj, ha a munkahelyen ebédszünetben, cigiszünetben, kávészünetben, vagy más beszélgetésekben túlságosan elharapózik a téma.

Közbevetek egy másik példát, amely nem vallásos, de hasonló a téma. 2002-ben, a cégben, ahol dolgoztam, eléggé elharapózott a választásokról szóló vita és propaganda. Itt e-mailben küldözgetett képekről is szó volt. A dolog odáig fajult, hogy a cég kénytelen volt felhívni a figyelmet, hogy a témát mellőzzük. És akkor azt kell, hogy mondjam, még nem volt igazán durva a helyzet. A cég vezetése időben, bölcsen felismerte a veszélyt.

Visszatérve a vallásra. Ehhez hasonlóan egy profi, multinacionális cégnél vagy egy kutatóintézetnél elképzelhetetlen,  hogy vallási vita alakuljon ki. Ilyen szempontból pedig gyakorlatilag nem nagyon engedhető meg, hogy például a dolgozók feltűnő vallási jelképekkel, ruházattal jöjjenek dolgozni. Bármely cégnek elemi érdeke, hogy ezt tiltsa. Akkor is, ha a tolerancia is elvárható, lesz olyan munkatárs, aki beszédbe elegyedik, a beszédből vita lehet, a vita elfajulhat. Természetesen nem arról van szó, hogy multinacionális cégekbe nem léphetnek be vallásosak. Arról van szó, hogy a cég csakis szekuláris lehet, és elő kell írja a szekularizmust. Elemi érdeke. Ami az országnak nagyban elemi érdeke, az a cégnek hasonló okokból érdeke, csak a cégek jóval szorosabb közösségek, tehát sokkal hamarabb robban fel a nem szekuláris megoldás. Ha pedig a multinacionális cégekben - márpedig ezeknek szerepe a globalizált világban egyre nagyobb (ettől globalizált többek között a világ) - ez a kötelező minta, akkor az emberek először is látják eme minta előnyét, beléjük ivódik, és az ilyen emberek, még ha vallásosak is, kénytelenek szekularizmusban élni, kénytelenek megtanulni, átvenni, megszeretni, értékelni azt. Így pedig az Európába jövő hívő muszlimok bizony egy jelentős részben szekularizálódnak, még ha nem is lesznek ateisták. Erre jön még rá az, hogy jelentős részük ateistává válik, sőt, mindenféle iszlám országok hivatalos adatai ellenére, sokan eleve azok voltak. Ne feledjük, tanult emberek, és a tanult emberek körében elterjedtebb az ateizmus!

Egy másik fontos összefüggés, hogy ahogy erre egy másik postban rámutattam, és igazoló adatokat is hoztam, a vallási diverzitás egy országban vagy területen az ateizmus erősödését okozza. 

A fő kérdés tehát az, hogy akkor hogy is van akkor ez a fundamentalizmus, és a vallás? A kérdést szerintem alkérdésekre kell bontani. Gábor és Buda ezt sajnos nem teszik meg ilyen világosan.

1) A vallás egész biztosan nincs terjedőben a világon, és Magyarországon sem. A legutóbbi magyar népszámlálás adatai ezt fényesen mutatják.

2) Az egyre teret vesztő vallás ugyanakkor még nagyon is erős, hiszen világméretekben többségben vannak a  hívők. Tehát a lassan visszaszoruló vallás még sok gondot okozhat az emberiségnek.

3) Elképzelhető, hogy a fundamentalizmus, a vallás politikai ereje nő a világban, azaz csökkenő bázissal, de egyre hangosabbak.

4) Az világos, hogy Magyarországon pont ez a helyzet.

5) Egyetértek a szerzőkkel abban, hogy emiatt aggódnak. Azzal nem, hogy tényként állítják be a fundamentalizmus világméretű erősödését.

6) A szekuláris eszmének szerintem nincs vége, és a felsorolt okokból nem is nagyon lehet, mivel az egyetlen mód, ahogy kezelni lehet a globalizációt, a gyengülő, de még erős vallások fenyegető összeütközéseit, illetve a vallásilag keveredő népesség kormányzását.

7) Egyetértek a szerzőkkel abban, hogy a szekuláris eszme védendő érték, és a jövőnk múlik rajta.

A szerzők jó szándékkal, féltésből vázolták fel szerintem kicsit fenyegetőbbnek a helyzetet, mint amilyen. Legalábbis világmértékben. Ugyanis Magyarországon engem sem kell győzködni, hogy a helyzet katasztrofális. A másik, hogy a szerzők a szakmájukat természetes módon védve, annak a témának a jelentőségét domborították, amelyhez értenek, amellyel foglalkoznak, ami a szakmájuk. Én nem a szekularizmusból élek, nekem kevesebb anyagi motivációm van. Számomra világos, hogy a szerzők nemcsak azért látnak eltúlzott fundamentalista veszélyt, mert minden nap ezzel foglalkoznak, hanem mert nekik szakmailag akkor jó, ha van ilyen veszély. Olyanok, mint a tűzoltók, akik, amikor esetleg a tűzoltóság felszámolása is szóba kerülhet, természetesen érdekeltek abban, hogy valahol tűz legyen. Én mindenképpen a tűzoltóság megerősítése mellett vagyok, de nem az eltúlzott veszély miatt, a reális veszély is nagy, Magyarországon pedig messze vagyunk attól, hogy az legyen a hiba, hogy a fundamentalizmus veszélyét túlbecsüljük.

Ma, 2014-ben, Magyarországon Gábor és Buda meglátásai sajnos fényesen igazolódtak. A könyv a 2010-es választások előtt íródott, és arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán fundamentalista nézetei mennyire veszélyesek, és mennyire komolyan gondolja őket. Orbán nem a fundamentalizmussal nyerte meg a választást 2010-ben, hanem a protestérzelmekkel. A Fidesz 2012-ig vesztett a szavazói közül. Ekkor nagyjából azok mentek el, akik nem a Fidesz fundamentalizmusára, hanem csak az MSZP ellen szavaztak. Amikor látták, a Fidesz sem jobb, sőt, akkor távoztak. De közben, és aztán Orbán felépítette a maga fundamentalista bázisát, és 2012 után azt látta, ezen az alapon meg tud tartani elég sok szavazót. Ma, Magyarországon az a helyzet, hogy az emberek többsége nem hívő. Pláne nem fundamentalista. Orbán kb 2,5 millió nemzeti-fundamentalista támogatóra támaszkodik. Olyan birkamenetes emberekre, akik a nemzeti-fundamentalista érzelmek miatt bármit elnéznek Orbánnak. Ezeknek az embereknek mindegy, hogy Orbán milyen ámokfutást rendez a gazdaságban, amennyiben egyházi iskolákat, hittanoktatást vezet be, és minden szónoklatában megadja nekik a nemzeti-fundamentalista ópium-adagot. Ma, 2014-ben a választás arról fog szólni, hogy fogságban tarthat-e egy kisebbségben levő, erős, hangos, szervezett fundamentalista csoport egy országot. Lehet, hogy igen, akkor Magyarország tekintetélben Gábor és Budai víziója fényesen igazolódik: miközben a vallásosság csökken, aközben a vallási fundamentalizmus tud erősebb pozíciókat elfoglalni. Azért, mert a többség nem tesz ellene eleget.

"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." Albert Einstein, Conversations with Casals.

Gábor György és Buda Péter nem vágja a képünkbe, hogy ateisták. Azért nem, mert nem azok. De azt sem, hogy hívők, és ez nagyon is illik ahhoz, hogy a szekularizmus mellett érvelnek. Megjegyzem, nagyon jó érveket szednek össze a szekularimzus mellett, amelyek hívőknek szólnak, és dicséretes, hogy látják, és hangsúlyozzák a keresztény egyházak szörnyűséges tetteit a középkorban (94.), felsorolnak pár negatívumot a vallással kapcsolatban (95.) Egy pár helyen a szövegben felsejlik, hogy a szerzők mégis hívők, de ez végül is nem fontos.

Én értékelem a filozófiailag mély, népnevelő gondolatmeneteket. A könyvben több ilyen is van. Van azonban sajnos olyan is, amikor a filozófiai alap érthetetlen, zavaros, összekavarodnak a dolgok. Leginkább olyan kontinentális filozófiáról van szó, amely eleve ilyen. Sokszor vélem továbbá azt, hogy a szerzők felesleges dolgokba kötnek bele, felesleges köröket futnak, feleslegesen gyengítik saját érveiket. A 226. oldalon kifejtett nézet a keleti gondolkodásról például teljesen feleslegesen bonyolult, és vitatható. A hit és tudomány kapcsolatát Gábor György maga is pontatlanul mutatja be (229.). A 244. oldalon felhozza a nyelvi okokból származó inkommenzurábilitás problémáját. Láthatóan nem ismeri az ide vonatkozó irodalmat, pedig elég lett volna csak Kuhnra hivatkozni. Ez egy elég nehéz, vitás kérdés, és teljesen feleslegesnek látszik, hogy Gábor György amellett érvel, hogy a vallások között nem lehetséges párbeszéd. A cikkét azzal zárja egyébként a 252. oldalon, hogy tanuljunk nyelveket, aminek reménytelenségével a vallás világában, metaforikusan értelmezve, idáig érvelt. Ráadásul ellent mond a 30. oldalon is magával, ahol vallások közötti belátásról beszél, míg a 245. oldalon azt mondja, a tökéletes megértésnek nincs esélye a párbeszédben, a 249. oldalon pedig, hogy racionális párbeszéd nem lehetséges.

Ebben a kérdésben én az önellentmondás feloldását abban látom, hogy nem értek a 30. oldalon megfogalmazott gondolatmenettel, miszerint a vallás bár "a saját abszolútumára koncentrál", nem akarja megsemmisíteni a másikat, hanem belátást követel. Ezzel szemben a politikával szövetkező fundamentalizmus az, ami a másik megsemmisítésére törekszik. Azért ezt kell elvetni, és csak ezt. Azért ezzel nem értek egyet, mert a vallás pont ezzel a saját abszolútumával magában foglalja a fundamentalizmust. Ahogy ki is fejtik a szerzők, és ahogy már hivatkoztam: a vallások között racionális eszmecsere, azaz belátás nem lehet. Akkor meg miről beszélünk? Óhatatlanul a másik megsemmisítésére fut ki a dolog, és a történelemből tudjuk is, hogy ide torkollik.

A 287. oldalon teljesen feleslegesen írja Gábor György, hogy "a történelmi múlt, mint olyan, nem létezik". Ez egy postmodern, relativista gondolat, amely mögött én a filozófiával nem értek egyet, de Gábor itt teljesen megnehezíti a dolgát, hogy ezután a relaitivizmus után Orbán Viktor történelemhamisítását kritizálja.

Összességében Gábor Györgyöt és Buda Pétert érdemes olvasni, a szekularizmus ügyének fontos képviselői. Nem kell, és én speciel nem is értek egyet velük sok mindenben. A cikkeik közül sok megtalálható interneten, a könyvet nem szükséges megvenni. De akik szeretnének a polcról könnyel leemelhető referencia-könyvet, azoknak érdemes megvenni. Az elolvasását nagy ugrásokkal javaslom, az említett redundancia miatt. A könyvben sok történelmi adat van (constantinusi fordulat, vesztfáliai paradigma, adatok 1968-ról, aggiornamento), sok érv a szekularizmus fontosságáról akár vallásos háttért tekintve is. Van sok idézet Orbántól, de például egy pár olyan idézet is, amikor még a Fidesz is szekuláris volt. Ezek például roppant mód érdekesek. Egy ilyennel zárom ezt a postot.

"Amennyiben a régiónkban, saját történelmünkben nem éppen ismeretlen államegyháztól való félelmünket önök paranoiának bélyegzik is, azt nem tagadhatják, hogy ez ellen a lehetőség ellen a törvényjavaslat nem nyújt megfelelő garanciát". Ezt Németh Zsolt mondta állítólag a parlamentben egyszer régen (63.).

Még számos téma van, amelyről írhatnék, de majd inkább külön postot írok róluk. Viszont a könyvben összegyűjtött cikkek közül sok megtalálható online is, ezeket összegyűjtöttem:


Metafora és küldetéstudat

Kint és bent

Nemzetközi kapcsolatok egy irracionalizálódó világban

Politikai plagizálás

Gábor György : Párhuzamos életrajzok – A címzetes lateráni kanonok és az alcsútdobozi táltos

A politika szolgálólánya

A torokból előtörő fáklya avagy miért különbek az európai tudósok, mint az ázsiaiak?

Leszerelési teológia

Orbán apokrif evangéliuma

Antropológia és istenkirályság

Történészvitára várva

Az elkötelezett érsek

Címkék: könyv kereszténység vallásszabadság fundamentalizmus egyházállam vatikáni szerződés szekulairzmus

> komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr855874593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.04.01. 09:00:50

Franciaország Európában belül a nagy kivétel. Ez az EU egyetlen tagállama, ahol radikális szekularizmus van. Máshol inkább az együttmúködés jellemző az állam és az egyházak kozött, több EU-tagállamban meg egyenesen államegyház van.

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.04.01. 09:02:10

"Olyan birkamenetes emberekre, akik a nemzeti-fundamentalista érzelmek miatt bármit elnéznek Orbánnak."

Hát nem. Egyszerűen az ellenfél a nagyobb rossz, ezért szavaznak a Fideszre. Egy jobb ellenzék esetében nem lenne a Fidesznek félmilliónál több szavazója, ennyi a kemény mag.

2014.04.01. 16:44:37

a választásokkal kapcsolatban csak annyit hogy nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy nincs egyetlen egy olyan párt sem amely külön akarná választani az államot és az egyházat, vagyis a kiemelt egyházak ne kapjanak pénzt az államtól és még néhány dolog

ráadásul majdnem mindegyik párt kereszténynek mondja magát a szavazatok miatt

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.04.01. 16:48:23

@Barát Csaba: " nincs egyetlen egy olyan párt sem amely külön akarná választani az államot és az egyházat"

DK

dkp.hu/documents/10327/411194/DK+program

17. oldal

zoli0506 2014.04.01. 20:44:32

Én is aggasztónak tartom a fundamentalizmus térnyerését. Szerintem egyébként elsősorban a nemzeti radikalizmus térnyerésének köszönhető a Fidesz ilyen irányú politikája. Azzal, hogy a Jobbik sok programpontját, a hangvételét és ideológiáját átveszik megpróbálják kifogni a szelet a radikális párt vitorlájából. Nem tanultak a történelemből, a 30-as évekből.

Lajszlo 2014.04.14. 15:19:52

Tetszik, tetszik! Csak a helyesírásra figyelnél oda jobban egy kicsit :-)

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.04.14. 21:50:01

@Lajszlo: sajnos a blog-hu zseniális tervezői elrontották a firefox helyesírás-ellenőrző kiegészítőjét.
süti beállítások módosítása