Nem tudom, hogy manapság a gyerekeknek mondanak-e, olvasnak-e Mátyás királyos meséket, de aki ismeri ezeket, az bizonyára emlékszik közülük arra, amelyik a bíró okos lányáról szól. Szerintem férfiak sokkal inkább emlékeznek erre a mesére, hiszen egy okos lányról van szó, aki ráadásul félmeztelenül megy a királyhoz.
No, de hogy kerül ez a mese az "asztalra"? Mi köze van ennek a valláshoz?! Két szempontból is lesz köze hozzá. Az egyik a mese tartalmával kapcsolatos, a másik pedig a Mátyás királyos mesékkel általában.
A mese ugyebár arról szól, hogy Mátyás király nagyjából lehetetlen, teljesíthetetlen kihívásokat intéz egy bíróhoz, de van annak egy nagyon okos lánya, aki sorra nagyon szellemes megoldást ad a problémákra.
Például azt a feladatot kapja (immár a lány), hogy meztelenül is jöjjön el a királyhoz, meg nem is, és hozzon is ajándékot, meg nem is. A lány melltartóban megy, és egy galambot hoz, amelyet elereszt. Na most, ha a "meztelenség", és az "ajándékhozás" fogalmának úgy vesszük, hogy létezik egy pontos, és bináris definíciója, akkor Mátyás király utasítása excplicit logikai önellentmondás. Ezt kijátszani csak akkor lehet, ha eme fogalmaknak a definíciója csúszkál egy kicsit, vagy eleve nem bináris fogalmak. Így például eme fogalmak egy lehetséges, szerintem elfogadható definíciója mellett a bíró lánya nem volt meztelen, és hozott ajándékot, csak átadás közben elengedte, de erről Mátyás király nem mondott semmit, tehát nem számít.
Lehetne azzal jönni, hogy a mese azért bölcs, és tanulságos, mert nehéz feladatokra ad egy trükkös megoldást. Szerintem ez erre a két feladatra nem találó. Lehet azt mondani, hogy a mese arra mutat rá, hogy a logika hülyeség, vagy nem elégséges modellje az igazságnak, vagy, hogy a világ nem mindig írható le logikus módon. Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Én a leírt két példára azt mondom, hogy a fogalmak csúsztatásával játszik, de mivel ezt részben szellemesen csinálja, részben rájátszik hallgatólagos feltételezésekre is ("az ajándékot át szokták adni és venni"), ezért viccesnek találjuk. Belejátszik ebbe az is, hogy az egésznek nem sok tétje van, és játéknak vesszük a dolgot, amelyet ráadásul az erotika is kicsit fűszerez.
Egészen más a helyzet, amikor a vallások csinálnak valami hasonlót. Ők is gyakran logikai lehetetlenségeket állítanak, és ők is gyakran megpróbálnak játszani a fogalmak jelentésével, csúsztatgtaják azokat. A természetes nyelv fogalmai közül sok van, amelyik tényleg nem pontosan definiált, és sok olyan, amelyik bizony csúsztatható. A természetes nyelv maga sem formális. De ha ezzel valaki visszaél, akkor az érvelési hiba. Köznyelven: csúsztatás. A vallás például ezt teszi akkor, amikor a hitet és a reményt azonosítja ("hit, remény, szeretet"), és azt mondja, vagy azt sugallja, hogy mivel remény nélkül emberi értelemben nem nagyon lehet élni, ezért hit nélkül sem. Egy másik példa a szentháromság fogalma, amikor egy személyről van szó, de három személyről is.
Egy harmadik példa, amelyet részletesebben kifejtek, az az ontológiai dualizmus alapproblémája. Amikor a vallások egyszerre hiszik azt, hogy a transzcendens szférának, azaz istennek, esetleg isteneknek, más transzcendens dolgoknak van is hatása az emberi életre, de nem is lehet tudományosan igazolni. Ezt azért is fejtem ki, mert ilyen "igen is, meg nem is" szerkezete van a hitnek. A vallások szeretnek is hasznot húzni a transzcendenciát jelentős hatásúnak bemutatva azt, meg ki is akarnak bújni az igazolás terhe alól.
Ezt az "igen is, meg nem is" játékot hívők olyan mértékig tudják vinni, amit én takonyangolnaságnak nevezek. Amikor nem lehet őket megfogni, pedig baromságot mondanak. Méghozzá azért, mert nem hajlandóak felhagyni ezzel az "igen is, meg nem is" játékkal. Képesek a legnagyobb butaságot is állítani, csak, hogy a hitüket védjék.
A különbség a bíró lánya és a vallások között az, hogy a bíró lánya nem akar ezen az alapon elhitetni velünk valami éktelen baromságot. A különbség még, hogy a bíró lánya nem él vissza semmivel, nem húz hasznot, hanem csak megmenti az apját és magát az adott helyzetben. Ilyenkor ennek örülünk, és el tudjuk fogadni, már csak azért is, mert nem komoly, csak játék. És legvégül azért is, mert úgyis csak mese. A való életben, komoly, számára hasznot hozó helyzetben a bíró lányát nem okosnak kellene minősítenünk, hanem egy utolsó szélhámosnak.
Ezzel szemben a vallások "okoskodása" először is nem különösebben szellemes, nem nevetünk rajta, nem szórakoztató. Másodszor a vallások nem játéknak veszik, hanem komolyan gondolják. Harmadszor a vallások erre építik a hitüket, és ezt próbálják eladni nekünk, Negyedszer pedig az egészből hasznot húznak: becsapnak buta embereket, de még ráadásul az államon keresztül az ateistákat is kihasználják. A bíró lánya azért szimpatikus, mert nem akar Mátyás királytól kieszközölni egy adót a "van is, meg nincs is" galambjára, a "van is, meg nincs is" meztelenségében való gyönyörködésre.
Amikor komoly dolgokról van szó, akkor az ilyen "megoldjuk okosba" ötleteket tisztességes emberek nem szeretik. Persze a magyar népre jellemző ez a "megoldjuk okosba", de hát akik mégis szeretik, azok szerintem nem tisztességesek. Továbbá, amelyik magyar ember nincs benne a "megoldjuk okosba" haszonélvezői között, az már biztos, hogy nem szereti, akkor már ő is látja, hogy ez igazságtalan. Például, ha valaki egy vállalkozással rendelkezik, és van is nyeresége (amikor osztalékot oszt magának), meg nem is (amikor adóznia kell). Ezt értelmes, tisztességes emberek adócsalásnak nevezik. Az egyetlen terület, ahol komolyan vett szélhámosságot nem mond mindenki csalásnak, az a vallás. És ez a gond. Okosnak, és tisztességesnek hitt emberek is vannak ilyen állásponton. Szerintem pedig ez vagy nem okos, és/vagy nem tisztességes felfogás.
A második téma, amiért érdekes a Mátyás királyos mesék és a vallás kapcsolata, az az, hogy itt mesékről van szó. Amikor a hívők azzal jönnek, hogy az evangéliumi történetek nem lehetnek mesék, mert ki látott már ilyet, akkor nagyon sok példát lehet hozni, de a Mátyás királyos mesék sok szempontból a legjobb példák.
Mátyás király ugyanis azon kivételes figurák egyike, akik létező, történelmi alak volt, ugyanakkor temérdek mese szól róla. A történészek szerint a mesék nemcsak, hogy nagyrészt nem hitelesek, nem csak, hogy nem nyújtanak hiteles képet a történelmi Mátyásról, hanem a nép a maga korában nem is szerette annyira Mátyás királyt. Éppen ezért is került az ország nemsokára a szakadék szélére. Aztán, amikor reménytelen volt a helyzet az ország három részre szakadt, akkor elkezdték felértékelni Mátyás királyt, és akkor születtek meg a mesék. Egy kicsivel Mátyás király uralkodása után.
A történetben az a tanulságos, hogy tehát a történelmi alaktól viszonylag függetlenül, a valóságtól viszonylag függetlenül születhetnek olyan mesék, amelyek eléggé hamisan állítják be az illetőt. Mátyás király esetében még azt is tudjuk, hogy élete után egész gyorsan alakultak ki ezek a mesék. Ezek a mesék elterjedhetnek, akár hihetnek is bennük az emberek. Ilyen mesék terjedtek el ugye nem csak Mátyás királyról, de Artúr királyról is. Továbbá Tell Vilmosról, Robin Hoodról, Jézusról, Salamonról, Dávidról, Mózesről, és hasonlókról.
Mátyás király esetében elég jól tudjuk, hogy a mese mögött áll történelmi alak, csak eléggé más volt. Artúr király esetében úgy tudjuk, hogy nem nagyon volt mögötte történelmi alak, vagy ha volt, az igencsak más volt. Tell Vilmos és Robin Hood esetében egyáltalán nem beszélnek történelmi alakról, aki a legendák mögött állna. Ami Jézust illeti, ő is lehet egyfajta Robin Hood, de lehet, hogy csak Mátyás király féle, nagyon eltorzított mesékről van szó. Na most képzeljük el, hogy Mátyás királyról csak ezek a mesék maradtak volna fent! Sem régészeti bizonyítékok, sem más feljegyzések nem szólnának róla. Ebben az esetben igen nagy butaság volna azt hinni, hogy Mátyás király tényleg olyan volt, mint ami a mesékben le van írva.
Jézussal viszont pontosan ez teszik a hívők: az evangéliumokon kívül nem nagyon említi senki, aki igen, az a mesés részeket nem támasztja alá. Jézusról lényegében csak a népmesék maradtak fent. Miért is hinnénk el, hogy ezek igazak?!
Végül, fel lehet tenni a kérdést, miért nem lett Mátyás királyból vallási példakép? Miért nem alakult ki a mesékből Mátyás király vallás?
1) Mert királyként túlságosan is jól dokumentált volt az élete, túlságosan is jól ismerjük, egyáltalán nem misztikus alak, Így a népi legendák nem tapadhattak hozzá komolyan.
2) Mátyás már a reneszánszban élt, éppen akkor találták fel a könyvnyomtatást, és sokkal több feljegyzés maradt fenn sok mindenről. Ez már nem volt ugyanaz a homályos kor.
3) Mátyás király halála meglehetősen prózai, nem volt különösebben hősies, és nem volt különösebben szokatlan.
4) Magyarországon akkoriban a katolicizmus stabil vallás volt, jelen volt még az iszlám, a lázadó kedvűek lehettek husziták, később pedig lutheránusok vagy kálvinisták. Volt tehát bőven vallás, melyek között lehetett válogatni, de a birodalmaknak volt hivatalos vallása is.
5) A magyar népnek ugyan szüksége volt az elkövetkező évszázadokban némi lelki támaszra, ezért is alakultak ki a mesék, de aztán a hatalom ezt soha nem karolta fel, ugyanis nem volt olyan hatalom, amelynek érdekében állt volna.
Így tehát Mátyás király megrekedt azon a szinten, ahol a Jézusról szóló mesék ragadtak volna meg, ha nincs Constantinus, aki birodalmi vallást csinál a mesékből.
