(Az idézet valóban a könyvből van).

Thomas Paine "The age of reason" c. könyve egyrészt klasszikus valláskritika, másrészt egy meglepő konstellációt jelenít meg: Paine ugyanis nem ateista, hanem deista, ennek ellenére maximális mértékben keresztény ellenes, és a keresztény vallás, különösen a Biblia alapos és éles kritikáját olvashatjuk nála. Egy élmény olvasni vagy hallgatni.

Thomas Paine felvilágosult író, gondolkodó, "forradalmár" volt, aki majdnem mindig benne volt az akkori világ történéseinek sűrűjében. Angolként jelen volt az Egyesült Államok függetlenségi háborújában, és Franciaországban tartózkodott a nagy forradalom későbbi éveiben. A szabadságharcos és forradalmár fél általában szerette az őket támogató politikai írásaiért, de a "The age of reason" korához képest túlságosan is merész volt, így idős korában magányosan, és támogatók nélkül halt meg. Pedig istenhívő volt, olyan deista, vagy maga módján vallásos, amilyen ma teljesen bevett, vagy talán még többségi nézet is a nyugati világ sok  országában. Paine maga egyébként a kvéker vallást tartotta a legszimpatikusabbnak a létező egyházak közül.

Az "The age of reason" nem tartalmaz különösebben érvelést a deizmus mellett. Nyomokban fellelhető az az elképzelés, hogy a deista isten a természet törvényeiből ismerszik meg, isten evangéliuma nem a Biblia, hanem a természet maga. De ezek a részek a könyvben nem igazán hosszúak, ki lehet bírni őket, a többi pedig tiszta szórakozás. Paine egyébként egészséges, felvilágosult világképpel rendelkezett, körülbelül olyannyira lehet szimpatikus nekünk ateistáknak, mint Diderot, akinél szintén figyelembe kell venni, hogy az akkori kor tudása alapján, Darwin előtt nem egészen volt elvárható még egy nagyon is művelt, okos embertől sem, hogy eljusson a következetes ateizmusig.

Néhány gondolat a könyvből, nagyjából idősorrendben.

1) A Bibliában sok mindenről beszámolnak, de nem maguk a szereplők, nem is egészen a szemtanúk, sokszor azt se tudjuk, hogy kik az elbeszélők, illetve nem tudjuk pontosan, vagy nem lehetünk biztosak benne. Paine határozottan kifejti, hogy ezt eleve nem tartja megbízhatónak. Ez egy teljesen kézenfekvő hozzáállás, amit a legtöbb ateista természetesen így gondol, és különösebb gondolkodás nélkül gondolja így. A 18. században lehet, hogy ez még újdonság volt, a mai hívők egy része pedig még mindig nem jutott el idáig: az, hogy egy beszámoló forrása megbízhatatlan, általában megbízhatatlanná teszi az egész beszámolót.

2) A Bibliai "csodák" fontosságukhoz és rendkívüliségükhöz mérten jóval erősebb igazolást kívánnának meg. Mára ez is egy triviális gondolat, bár ritkán lehet olvasni ennek az explicit megfogalmazását. Paine szerint továbbá méltatlan istenről azt gondolni, hogy így adott volna hírt magáról, ahogy a Bibliában van. És itt tulajdonképpen arra gondol, hogy maga az az ötlet, hogy isten ihlet egy könyvet holmi embereken keresztül, egészen megbízhatatlan módon, ez maga egy istenhez méltatlan megoldás. Én ezt korábban konkrétan úgy fejtettem ki, miért nem írta le Jézus maga az evangéliumát?!

3) Paine szerint Jézus valószínűleg élt, valószínűleg megfeszítették, de a születése és halála körüli csodákat nem hiszi el. Paine szerint Jézus egy egyszerű, jó felfogású erkölcsi tanító volt, aki szembeszállt a jeruzsálemi egyházzal (pénzváltók elzavarása), és emiatt keresztre feszítették. Továbbá lehet, hogy Róma ellen is lázadt, tehát a rómaiak is ellene voltak. Ez egy ma is nagyon valószerű történelmi kép Jézusról. 

4) Jézus egyszerű asztalos volt, valószínűleg nem tudott írni, megint méltatlan lenne istenhez, hogy ilyen hírvivő vagy fia vagy avatarja legyen. Még akkor is, ha ez az asztaloslegény ösztönösen jó erkölcsi érzékkel rendelkezett Paine szerint.

5) Jézus tanításainak lényege Paine szerint a filantrópia, de ezt Konfucius és az ókori görögök is tanították előtte, Jézus vélhető valós tanításaiban nincs sok újdonság. De azért Paine szerint jófej volt. Konkrétan ennek úgy lehet utána nézni, hogy az ún. aranyszabálynak milyen történelmi változatai vannak Jézus előtt gondolkodóknál. Mert ahogy arra Paine is utal, sokan tanítottak korábban hasonlókat.

6) A próféták Paine szerint valójában költők voltak, és nem jósoltak semmit. A "próféta" elnevezés később kapta meg azt a  jelentést, amit ma tulajdonítunk neki. Paine-nek ez a rögeszméje, sokáig fejtegeti. Érdekes, de annyira nem fontos kérdés.

7) Paine rámutat az evangéliumokban foglalt csodák történetek pogány elődeire. Jupiter az Etnába zárja a lázadó isteneket, és ez a keresztény isten és sátán harcának párhuzamaként látja. Jézusról szólva pedig az istentől való születés akkoriban közhely volt.

 8) Utálja a latin és ógörög nyelv tanítását. Itt leír egy gondolatot, miszerint minden fontos dolog elérhető modern nyelveken, és modern nyelveket érdemes tanulni. Ez a mi szempontunkból érdektelen kérdés.

 9) Paine kifejti azt a gondolatot, hogy a természet törvényeit meg kell ismerni, mert ez isten műve. A természet az igazi kánon, nem a Biblia. Mint azt már leírtam, ez a deizmus lényegi tanítása.

10) Ehhez kapcsolódóan kifejti, hogy a Naprendszerben azért van több bolygó, hogy az ember tudománya fejlődni tudjon, isten kegyelmével. Itt arról van szó, hogy a tudományok közül valóban az asztrológia az, amely legkorábban kifejlődött, és ha nem lennének bolygók a Naprendszerben, akkor az ógörög csillagászat és ezáltal a matematika is sokkal fejletlenebb lett volna. Ebben van valami, de azért a bolygók nélkül is lehetett volna valamiféle tudomány, és kissé erőltetett ezt az egészet isten jóságának és igazolásának tekinteni. Kicsit olyasmi, mint az a poén, hogy az embernek azért van orra, hogy legyen mire szemüveget tenni.

11) Paine elkötelezi magát Giordano Bruno gondolata mellett, hogy a sok csillag sok naprendszert jelent, mindegyik civilizációval. De csavar egyet az elgondoláson. Kifejti, hogy abszurd lenne, hogy mindegyik idegen civilizációban lenne egy Ádám meg Éva, meg kígyó, meg bűnbeesés, meg Jézus, és keresztre feszítés. Hozzáteszem, hogy másrészt az is abszurd volna isten felől nézve, ha annyi naprendszer üresen állna, és az is, hogy annyi civilizációt megfosszon isten az evangéliumi hírtől, ha ennek van bármi jelentősége.

12) Egy furcsa, tudományellenes gondolat, hogy nem kell mindent tudnunk, Az isteni gondviselés tulajdonképpen jól elrendezte a dolgokat. Annyit tudunk, amennyi szükséges. Például nem ismerjük a növények fejlődését a magból, de nem is kell ismerni, isten kegyes és mindent lerendezett: a magok maguktól is kikelnek, a növények maguktól is nőnek, és termést hoznak. Azóta ismerjük ezeknek a folyamatoknak a működését, és ez bizony elég hasznosnak bizonyul, mert sokkal hatékonyabb mezőgazdaságot tudtunk létrehozni. Ezen ismeretek nélkül már ma is lehetetlen volna eltartani a Föld lakosságát.

13) Kifejti, hogy nem akarta kiadni művét, csak halála előtt, nyilván azért, mert tudta, nagyon fogják támadni miatta. De mégis kiadta, és bizony nagyon ellenséges környezetben, magányosan halt meg. Erről az embernek óhatatlanul Kopernikusz, Brunó és Galilei jut eszébe. Ők "kipróbáltak" különféle megoldásokat, és látjuk az eredményét. Paine aggodalma jogos, de hát csak nem sikerült a biztonságos, kényelmes megoldást választania.

14) Sok olyan gondolat, érv szerepel a könyvben, amelyek ma a mindennapi vitákban előjönnek. Leszivárogtak az emberekhez, illetve az emberek maguk is újra felfedezik ezeket az érveket. Például szerepel benne az az érv, hogy különös, természetfeletti történéseknek különös igazolás kell.

15) Példának hozza Euklidészt, akinek a műve olyan logikus, hogy a szerzőtől függetlenül elfogadjuk. Most a nemeuklideszi geometriáktól tekintsünk el, mert az egy más kérdés. Ez látszólag ellent mond a 2. ponttal, ahol azt írom, az író ismerete fontos a beszámoló hitelességéhez. Azért nincs ellentmondás, mert a beszámoló más, mint egy logikusan érvelő mű. A beszámoló egy logikailag kitalálhatatlan ismeretről számol be, amelyet nem logikai alapon fogadunk el, hanem azért, mert hitelesnek látszik. Ilyenkor fontos a szerző személye. Ha azonban olyan összefüggésekről van szó, amelyek tisztán logikailag is beláthatóak, akkor nem fontos.

16) Cicerót és Plutarkoszt hozza, mint példa, amikor beszámolókat hitelesnek fogadunk el, mert a személy ismert, és hitelesnek tartjuk.

17) Paine szerint az Ószövetség isteni parancsra vagy egyenesen isten által elkövetett kegyetlenkedései ellent mondanak egy jóságos isten hitével. Ez a jó öreg gonoszból vett ateista érv. Érdemes megjegyezni, hogy már a 18. században is voltak, akik ezt így gondolták.

18) Sokat időzik azon, hogy az ószövetség különféle könyveinek nem az a szerzője, akinek a könyvéről van szó. Tehát, hogy nem Mózes írta Mózes könyveit. Ez elég triviális sémára illeszkedik: Mózes könyveiben ugyanis harmadik személyben írnak Mózesről, a végén pedig beszámolnak a haláláról is. Hasonlóan van a többi könyvvel is. Valójában nehéz elképzelni, hogy valaha is azt hitték volna, hogy Mózes írta őket. De Paine kritikája erre utal.

Ma már teljesen elfogadott, hogy az ószövetséget legnagyobb részt a babiloni fogságban írhatták a zsidók. Nem is tűnik fontosnak a kérdés, hiszen Mózes könyvei lehetnek a Mózesről szóló könyvek, a név nem a szerzőt kell, hogy jelölje. Ez szerintem egy könnyen feloldható probléma, nem érdemes rajta sokat rugózni. A szerzőség kérdése az újszövetségben érdekesebb kérdés, de ott Paine nem tudja teljesen tisztázni a dolgot, és tudtommal ma sincs tisztázva teljesen, melyik evangéliumot ki is írta.

Amin érdemes időzni, az viszont mindama sok ellentmondás, amelyet Paine kiveséz a Bibliában, és amelyek túl mennek azon, hogy melyik könyvet ki írta. Így például Jézus állítólagos feltámadásának leírása a négy evangéliumban nagyon sok helyen ellentmond egymásnak. Az is, hogy mikor feszítették meg, és mikor "halt meg", az is, hogy ki ment a sírhoz, az is, hogy ott kivel találkozott, mit talált, és az is, hogy Jézus a "feltámadás" után kikkel és hol találkozott, és hogyan "ment a mennybe".

Nagyon örültem, amikor Paine is ugyanazt a párhuzamot használta erre, amit én is szoktam mondani: nincs az a bíróság, aki ilyen négy tanút elfogadná hiteles tanúnak, és a türténetüket elfogadná igazolt történetnek.

Ezt nem részletezem, mert aki mindezekre kíváncsi, olvassa el, vagy hallgassa meg a könyvet. Amit érdekesnek tartok, az az, hogy Paine könyve tulajdonképpen a Biblia kritikák egyik nagyon jól forgatható, fontos kézikönyve, és alapját képezi mindama Biblia kritikáknak, amelyeket bármely ateista-keresztény vitában megtalálhatunk. Paine egy csomó szempontot felhozott, amelyet mára már szinte minden vitatkozó ateista ismer, újra és újra előjönnek a blogokon és fórumokon.