Hadd kérdezzem meg, te ismered Rudolf Carnap munkáit?! Nem? Ebben a cikkben arról lesz szó, nem volna-e jobb ismerned, és ha igen, akkor mikor kellett volna tanulnod róla.
Általában ateisták vagy tudományos racionalisták között merül fel a címben feltett kérdés, illetve az a szerintem ebben a formában naiv javaslat, hogy a gyerekeknek tudományos módszertant kellene tanítani. Mindjárt azzal szeretném kezdeni, hogy a félreértések elkerülése végett leírom a véleményem pár állításban:
- Szerintem tanítsunk a gyerekeknek a jelenleginél nagyobb arányban, több tudományt, és ezen belül természettudományt, és matematikát és ezáltal logikus gondolkodást is.
- A természettudomány tanítása legyen a lehető legjobb, legkreatívabb, és a tudományos módszert közvetve minél inkább mutassák be a gyerekeknek, akik példákból nagyon jól tudnak tanulni!
- De ne tanítsanak a gyerekeknek tudományos módszertant egyetem előtt!
- Tanítsanak viszont a tudományos szakot választó egyetemistáknak tudományos módszertant!
Látható, hogy természetesen nem vagyok a tudomány ellen, és nem vagyok az ellen, hogy a gyerekek és felnőttek minél jobban és pontosabban ismerjék a tudományos módszert, és tudjanak minél inkább tudományosan gondolkodni. Sőt, ez égetően fontos lenne. Csak azt gondolom, hogy ezt a megfelelő időben, a megfelelő formában kell megtenni.
Van az a bizonyos ismert, nehezen kideríthető eredetű mondás, hogy "az éhezőnek ne halat adj, tanítsd meg halászni!". Igen, csak nem mindenki akar annyira megtanulni halászni, és a tudomány esetében a tudományos módszer tanításánál mégis felmerülhet az, hogy a módszer tanításának egyik módja a tudomány tanítása. A gondolati produktumoknál ugyanis az eredményben erősen benne van a módszer is. De nem teljesen.
Egy kis közjáték: ez a kérdés hasonló ahhoz, hogy tanítsanak-e a gyerekeknek etikát. Ott is az volt a véleményem, hogy ne. Az egyetem előtt a gyerekeknek nem jó szerintem közvetlenül etikát tanítani, hanem az a helyes, ha ez irodalom órán, történelem órán példákon keresztül, vagy osztályfőnöki órán konkrét, őket érintő kérdésekben történik. Semmi értelme annak, hogy gyerekeknek explicit etika elméletet oktassanak. Ahogy kivettem a tankönyvbotrányokból, ilyet nem is akarnak, amit akarnak, az bizony egy elég rosszul sikerült irodalom-osztályfőnöki óra keverék.
Ahogy általános és középiskolásoknak nem szabad Spinoza Etikáját lenyomni, úgy nem szabad Karl Popper A tudományos kutatás logikája c. könyvét sem. Márpedig a tudományos módszer az ilyen könyvekben van leírva . A dolog még nehezebb amiatt, hogy Popper könyvében nincs leírva az egyetlen, igaz, üdvözítő tudományos módszer, hanem egy nézet van erről, amely a tudományos módszer egy jelentős részét megragadja. Egy teljesebb képhez bizony el kell még olvasni pár másik könyvet is.
Amit helyes az általános és középiskolásoknak tanítani, az a tudomány maga, annak története. Az a helyes, ha azt tanulják meg, Galilei hogyan kísérletezett, Newton milyen számításokat végzett. Természetesen helyes, ha a gyerekek maguk is kísérleteznek, vagy látnak kísérleteket. Jó dolog, ha a gyerekek minél aktívabban tudnak részt venni az órán, lehetőségük van érvelést gyakorolni, vitázni. De ez a jelenlegi órák keretei között is lehetséges. Csak kreatív tanár kell hozzá. Ilyenből meg sajnos kevés van.
"Játszva tanítsd gyermeked!" - szól a szállóige. És igen, a gyermeket játszva érdemes tanítani, nagyon könnyen tanul játszva. De ennek a tanulásnak az ereje limitált. Attól, hogy egy gyermek így tanul tudományt, lehet, hogy szeretni fogja a tudományt, lehet, hogy akár híres tudós lesz a saját területén, csak nem biztos, hogy fog tudatosulni benne elég jól a tudományos módszer, és botolhat: hihet istenben. Freund Tamás nagyon jó példa erre. Tehát a tudomány ismerete, a tudomány tanulása, a tudomány szeretete, az intelligencia és a logika jó dolog a vallásos babona ellen, de nem mindenható, sőt, sajnálatosan gyenge, nagyon sok a kivétel. Ne várjunk ettől valami csodát!
Az elrontott tanítási reform, a természettudomány oktatásának háttérbe szorulása, leromlása miatt nem sok jót várhatunk a következő generációktól Magyarországon. Várható az ezotéria és a vallás további népszerűsége, mert a gyerekek, a fiatalok, és a felnőttek sem tudnak kiigazodni a világban. Ennek legjobb módja bizony a jobb oktatás. De a fentiekben elmondottak miatt ez is nehéz. Nehéz rosszul oktatott felnőttek között annyi jó tanárt találni, akikkel meg lehet csinálni egy oktatási reformot. Nem mintha a jelenlegi kormánynak volna erre szándéka. De a megoldás mégis ez.
Először az embereket kell rávenni arra, hogy ez fontos. A szülők, ha maguk nem is értenek a tudományhoz, értsék meg, hogy fontos, hogy a gyermekük értsen hozzá, mert a jövőjéről van szó. Korábban előfordult, és gyakori volt, hogy gyári munkás, paraszt szülők annyit tűztek ki életükben célnak, hogy a gyermeküket kitanítsák, hogy neki már jobb lesz. Ennyit tettek meg életükben, és ez elismerésre méltó dolog. Hol van ma ez a mentalitás?!
Ha megvan ez a mentalitás, akkor az is eljöhet, hogy sikerül meggyőzni az embereket arról, hogy olyan pártokra szavazzanak, amelyek ilyen reformokat szorgalmaznak. Sikerülhet elérni, hogy a pártok és politikusok is akarják ezt, elvégre mégiscsak a szavazókat képviselik, és időnként erre nagyon is játszanak, főleg választáskor. Jó, tudom, ez sem egyszerű dolog, de akkor is az egyetlen lehetőség.
Ha meglenne az, hogy a gyerekeink sokkal több és jobb természettudományos képzésben részesülnének, akkor valamennyivel javulni fog a helyzet. Mert az igaz, hogy a jobb tanulás intelligencia-növekedést hozhat. Az intelligencia-növekedés pedig gyengén korrelál az ateizmussal. Feltételezem az ezotériának se kedvez. A logikus, tudományos gondolkodás jobb gyakorlati ismerete, melyet jobban magukba szívtak a tudományos órákon, szintén hoz valamit. De ne gondoljuk, hogy ezzel egy csapásra mondjuk kihalás szélére kerülne a vallás és az ezotéria! Ez nincs így, képzett tudósok egy része is hisz istenben, ha nem is annyian, mint az átlagos népességben, de sajnos túl sokan. Hogy miért? Azért, mert ezek a képzett tudósok átlagban ugyan intelligensebbek a köznépnél, a saját területükön ismerik a tudományos módszert, de inkább, mint gyakorlatot ismerik, nem elméletként. És emiatt más területeken nem feltétlenül használják hiba nélkül. Ha a tudósok isten tekintetében is alkalmaznák a tudományos elveket, akkor agnosztikus ateisták lehetnének csak. De vannak hívők.
Érdekes módon az egyik felmérés szerint az Egyesült Államokban a matematikusok mintegy 40 százaléka hisz istenben, pedig ők biztos logikusan képesek gondolkodni. A biológusoknak csak 30 százaléka. Pedig ők logikából nem olyan erősek. Úgy látszik, az élet ismerete, az evolúció beható ismerete sokkal többet számít, mint a logika. Mert a tudományos módszer bár logikus, és kilogikázható, de elég összetett dolog, és az emberek akármilyen okosak is, nem tudják kilogikázni az egészet, ha nem tanulják.
Hadd éljek egy párhuzammal. Amikor én megtanultam gózni, akkor volt egy kollégám, aki szintén akkor tanult meg. Ezek utána kollégám sokat játszott, és én is. A különbség, hogy én olvastam gó elméletről könyveket. A kollégám fizikusként végzett, programozóként dolgozik, tehát nem hülye. Góban ez a kollégám sosem ugrotta meg az erős kezdő szintnél jobbat. kb 18 kyunál sosem volt jobb. Góban az emberek olyan 25 kyunál kezdik, és minél kevesebb kyus valaki, annál jobb. Én hivatalosan voltam olyan 7 kyus. Én azért értem el ezt a szintet, mert könyvekből olvastam góelméletet. A góelmélet azért fontos, mert ott olyan komplex stratégiai megfontolások vannak, amelyek évtizedek, évszázadok során felgyülemlett elvek, és okos emberek fogalmazták meg őket. Sok okos ember. Egyetlen okos ember csak játszva, nulláról ennek töredékére jön rá magától. A góelmélet a kollektív go tudás, ami sokkal több, mint a legokosabb ember tudása. "Óriások vállán állok", mondta Newton. És ezzel azt akarta mondani, ha ő nulláról kezdte volna, ha ő csak okos, vagy zseni lett volna, de nem tanult volna másoktól, akkor nem jutott volna odáig, ahova jutott.
Na most a góelmélet párhuzama a tudományos módszertan. Attól, hogy valaki intelligens, attól, hogy akár csinálja is a tudományt, attól még ebből igen keveset sajátít el. Nagyon alapfokú dolgokra jön csak rá. Ezt nem elég gyakorlattal tanítani, ehhez bizony elméletet kell tanulni. Tudományfilozófiát. És a tudósok zöme ilyet nem tanul, csak azt, hogy hogy kell az ő területén csinálni a dolgokat. Más területen ettől még simán lehetnek tudománytalanok.
Ha az ember nem tanul tudományfilozófiát, akkor mond például olyat, mint a legtöbb ateista és szkeptikus is mond, hogy a tudományosság alapfeltétele a reprodukálhatóság. Nem az. Az ő területén lehet, hogy ez elvárható, de más területeken, például a történelemben, a csillagászatban nem. De a mezei tudós azt hiszi, és soha nem jön rá, hogy téved. Ehhez tudományfilozófiát kell tanulni. Elméletet. Nem vitatkozást gyakorolni, azt lehet sok helyen, facebookon is, blogokon is. Ettől még nem lesznek sokkal okosabbak az emberek, és főleg, ebből a vitától nem tanulnak sokat.
Ezért fontos, hogy a tudományt tanuló egyetemisták tanuljanak tudományos módszertant. Igen, ők tanuljanak Poppert, Carnapot, Hempelt, Reichenbachot, Lakatost! Ők már elviselik az ilyen teoretikus, száraz dolgokat is. És ez fontos is. Csak a fiatalabb gyerekeknek nem lehet közvetlenül lenyomni a torkán. Tehát az iskolai reform másik eleme az volna, hogy bizony a tudományt tanuló egyetemisták, ők tanuljanak tudományos módszertant!
A tudományos módszertan tanítása véleményem szerint sokkal hatásosabb, mint a tudomány tanítása. Még jobban elősegíti a racionális gondolkodást a tudományos kérdésekben. A sajnálatos limitáció az, hogy ez csak az egyetemi szinttől lehetséges, és olyan mértékben fog hatni, ahogy a jövőben a fiatalok egyetemi tanulása elterjedt lesz. Valamikor elképzelhető, hogy az emberek többsége rendelkezni fog egyetemi diplomával, és ismerni fogja a tudományos módszert elméletben is, nem csak ösztönösen. Akkorra a vallásnak szerintem már nagyon le fog áldozni. No de ez egy futurisztikus kérdés.