Jacques Callot, The Hanging, 1620 körül. Illusztráció, nem viking szertartást ábrázol

Egy svéd munkatársammal ebéd közben beszélgettünk mindenféléről, és közben egy pár szót ejtettünk arról, hogy ki mit csinál karácsonykor. Ekkor mondott egy érdekes dolgot, hogy a karácsony és karácsonyfaállítás pogány szokásból ered - ez idáig közhely - de, hogy ráadásul a pogány szertartás emberáldozatot is magában foglalt, és a gömbök azok bizony a hullákat szimbolizálják. Mivel ilyen dolgokat sem veszek be csak úgy utánanézés nélkül, ezért megpróbáltam utánaolvasni az interneten.

Mint említettem az, hogy a téli napfordulókor sok népnél volt sok ünnep, az közismert, meg egyébként is, valamilyen ünnep az év bármelyik szakában van, volt, lesz. Az is valószínű, hogy ha Jézus élt, és az evangéliumok bármit is érnek, akkor inkább valószínű, hogy nem karácsonykor született, Továbbá a keresztények nem egészen tudtak megküzdeni a pogány rítusokkal, ezért átvettek belőlük, ráültették a saját hitüket, meghamisítván mindkettőt. Ha a hívők azon elgondolkodnának, hogy a kereszténység későbbi, érettebb korában miféle torzulásokat szenved, akkor mennyire hiteles az, hogy az evangéliumok vagy a Niceai zsinat akár csak az eredeti tanoknak megfeleljen, már előrébb volnánk.

No de mik voltak ezek a pogány ünnepek?! A svédek még ma is azt mondják karácsonykor, hogy "god jul", mert yuletide volt a téli napforduló ünnepe. Van némi igazolás arra is, hogy voltak emberáldozatok is Odinnak vagy Thornak. Elsősorban mocsarakba mumifikálták az áldozatokat, de fákra is akadtak fel időnként. Odin egyébként maga is megsebezve függött a viking szent fán 9 napig, áldozatul az emberiségnek. Ni, milyen ismerős elem, valami isten feláldozza magát az emberiségért, és valami fán lóg.

A különféle szent fáknak is sok a verziója, és nem mindegyik örökzöld, az örökzöld fa azért vált a téli napfordulón mégis egyre népszerűbbé, mert ellenállt a télnek, azaz a tél legyőzésének szimbóluma volt.

Az emberáldozatokhoz kapcsolódik még az is - és ez is közismert - ősi népek a királyukat időnként feláldozták, különösen, ha nem voltak elégedettek vele. Amolyan képviselői visszahívhatóság volt ez. Előfordult ez Skandináviában is, ahol egy Aun nevű király a legenda szerint kilenc fiát áldozta fel, hogy tovább éljen. Hát mindenesetre az a kilenc fiú már nem tudta megölni őt, ennyivel tovább élt.

Találtam még sok leírást különféle blogokon, amelyeknek megbízhatósága kérdéses. Az egyik közülük érdekes, és valamennyivel részletesebb az itt leírtaknál. Konkrétan azt, hogy a gömbdíszek a hullákat szimbolizálják-e, azt nem.