A különböző hírportálokon végigsepert az a hír, amely arról szól, hogy az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint a nők mintegy 0,5 százaléka vallotta magát szűznemzéses terhesnek. A szám hírenként kicsit eltér, 40-45 nőről van szó. Ezek közül kicsit többen szültek fiút, és többen az adventi időszakban derítették ezt ki. Volt közöttük olyan, aki évek múltán is határozottan állította, hogy szűz volt, és nem használt mesterséges megtermékenyítést. Egy angol nyelvű cikk elég részletesen kitér a különféle csapdákra, és ezek kizárására, mint például a közösülés nélküli természetes szexuális megtermékenyülés. Na most itt van nekünk a magas labda, mert mit mondhat erre egy hívő?

A) Ja igen, hát van olyan, hogy szűznemzés, nem nagy dolog, ritkán előfordul.

B) Nincs szűznemzés, ezek a nők mind tévednek, nem emlékeznek, eltussolnak, elnyomják a kellemetlen tényeket, hazudnak.

Az A) esetet egyébként könnyen lehetne ellenőrizni DNS vizsgálattal, de hát úgy látszik, erre nem volt lehetőség. Az A) eset pontosabban terhesség a hím részről történő természetes megtermékenyítés nélkül jelenlegi tudományos tudásunk szerint emlősöknél nem fordul elő, tehát egy jelentős felfedezés volna. Kézenfekvő egyébként, hogy az utód ebben az esetben csak lány lehetne.

A B) eset utén ugyan miért gondolnánk, hogy egy elég bizonytalan kilétű zsidó nő, egy bizonyos Mária, ő aztán tutira nem hazudott, tutira szexuálisan tájékozott volt? Persze mi ateisták azt sem kell, hogy elhiggyük, hogy létezett az evangéliumi Jézus vagy Mária.

A művelt alkoholista ateista persze azt is tudja, hogy ez a szűznemzéses történet valószínűleg mese. Nem szerepel minden evangéliumban, rég lerágott csont, hogy fordítási hiba is lehet, abszolút lehet, hogy utólagos kitaláció, hozzáfűzés, amely része annak a folyamatnak, hogy az esetleg zsidó gyógyító vagy lázadó elég prózai és loser történetét feltuningolják, és alkalmassá tegyék egy birodalmi vallás szerepének betöltésére. Ehhez a korabeli szokásos csodás születéses mémet beleintegrálták a történetbe, mert hát azt tudták, hogy az ilyet nyeli a nép, mint kacsa a nokedlit. Ma a hattyús verzió a Private Gold csatornán sokkal jobban eladható volna.:)

Na most az értelmesebb keresztény, ha megengeditek nekem az ilyen oxymoronokat, már régóta ezt az utat választja valahogy így: "a szűznemzéses történet kérem az egy népmesei elem, szimbolikusan kell érteni, ahogy a genezist is metaforikusan kell értelmezni".

És akkor itt jön az egészben a bakugrás, hogy kérem a vallás az az éppen aktuális tudományos mikroklímához alkalmazkodva válogatja ki azt, hogy a Bibliában aktuálisan éppen mi a mese, és mi az, ami ezzel ellentétesen töviskoszorús-véres komolyan veendő.

Olyan ez, kérem, mint egy bűnöző tanúvallomása, amely az "ott se voltam, nem én lőttem, nem én lőttem le az áldozatot" storyból lassan eljut az "ott voltam, de nem lőttem", "lőttem, de nem én találtam el", "eltaláltam, de nem akartam megölni". Védekezési frontvonalakhoz. Ez kérem a II. Ukrán Front részéről dicsőség, de intellektuálisan tisztességtelen dolog, különösen egy olyan esetben, amikor valakik állítólag tiszta forrásból a makulátlan igazságot tudják, és pont erre akarnak alapozni, nem pedig holmi fokozatosan fejlődő, empirikus tudásra.

És az egész kérdést komoly keretbe téve, azt mondhatjuk, megvan ennek a maga "tudománya", a Biblia különféle értelmezéseiről, de ahogy erről már korábban írtam, az egész igen alaptalan, következetlen, elvtelen, ad-hoc ügyeskedés. És nem tudomány. Mert nem tiszte, hogy mi határozza meg a különféle értelmezéseket, ha nem az, hogy aki magyarázza a Bibliát, az éppen hogy akar mazsolázni, vagy hogy kényszerül beadni a derekát.

Tisztességesebb volna az a lépés, hogy elismernék, Jézus feltámadása is ugyanígy egy hozzáfűzött mese. Ezzel kapcsolatban is ellentmondásosak az evangéliumok, tudományos tudásunknak ugyanúgy, vagy jobban ellentmond, mint a genezis vagy a szűznemzés. És a feltámadás sem szerepelt eredetileg Márk evangéliumában, a legkorábbiban. Ugyanúgy számtalan alternatívát lehet mondani, mi lehetett helyette az igazság. Ugyanúgy minden hónapban olvasunk egy esetről a világban, amikor valaki tetszhalott, és "feltámadt". Ugyanúgy a korabeli kezdetleges orvosi nemtudás bizonytalansága hálózza be. Ugyanúgy a korabeli mitológia egyik elterjedt állandó eposzi kelléke, amely egy félistenhez, istenhez illő történet.