Kromme Vinger és Therese, a filozófusmániás és a matematikus zseni
Az Antonia's line c. filmre úgy találtam rá, hogy a matematikai témájú filmek kategóriáját néztem meg valamelyik más film kapcsán a Wikipédián. Az érdekes bekezdés után az elején egy meglehetősen unalmas filmnek tűnik, amelynek van némi hangulata, az ember éppenséggel megnézheti, ha éppen erre akarja szánni az estéjét, de ha nem, akkor nem fog belevágni. A II. világháború után egy anya, Antonia és a lánya, Danielle visszatérnek valahonnan, egy hollandiai falúba, amely elég ronda, halál unalmas kis falu, és egy roppant maradi, rossz hangulatú környezetnek tűnik. Mivel a háborúnak vége, az se nagyon látszik, mi lesz itt a nagy cselekmény, és a matematikus téma is sokáig várat magára. Elárulom, annyira nem lesz fontos a filmben később sem.
A teljes film sok részben angol felirattal
Már éppen azon gondolkodtam, hogy abbahagyom, mert hát azért jobb dolgom is van, amikor azért kezdett érdekessé válni a dolog. Továbbra sincs óriási akciófilmes izgalom, aki ilyesmire vágyik, nézze meg az Iron Man 23-at!:) Ami kezdett érdekessé válni, az az, hogy az anya és a lánya azért eléggé elüt a környezetétől, és aztán a család köré egy egészen különös, sokszor különc kis társaság szerveződik.
Először Danielláról derül ki, hogy gyereket akar, de férjet nem. Később rájövünk, hogy azért, mert leszbikus. Aztán kezd megfogalmazódni bennünk, hogy ez egy feminista film lesz, egy lányt megerőszakolnak benne, és a család befogadja. De ez önmagában csak feministáknak lenne érdekes. Még akkor is, ha ez megismétlődik Daniellával, ott is inkább ledöbbenünk, de nem tudunk igazán hova tenni a dolgot. Persze, ha valakit közelebbről érint a dolog, akkor nyilván többet mond neki. Mi többiek hamar elfelejtjük, mert a filmben ez csak egy epizód.
Szerepel a filmben egy Schopenhauer hívő abszolút elvont és eléggé antiszociális, filozófus könyvmoly, akit jellemző módon Kromme Vingernek, azaz görbe ujjnak neveznek. Ő depressziósabb még Schopenhauernél is. Ugyanakkor a családra való befolyása az, hogy a műveltséget képviseli, és konkrétan sokat tanítja az unokát, Therezát, aki végül is a matematikus zseni lesz.
Az ateizmus úgy jelenik meg, mint vélhető háttér. Kromme Vingerről konkrétan megtudjuk, hogy ateista (miközben Schopenhauer nem volt az), és ebben a film egyáltalán nem antipatikus vele. A család megértő, szeretetteljes kapcsolatban van vele, és sehol nem derül ki, hogy ők ne lennének maguk is ateisták. De az ateizmus nem hangsúlyos, senkit nem égetnek meg máglyán, és ezért nem is üldöznek. A falu nagy része számára a különc család nem is különösebben ellenség, csak a legparasztibb család számára az, ahonnan az erőszakoskodó fiú is kikerül. És ha a különc család különc is, nem az ateizmusuk a legkülönösebb.
Az ateizmus inkább egy hallgatólagos keret, amely természetszerűen járul hozzá az egyéb különcködéshez, illetve amelynek keretében ezekre leginkább elképzelhető. A film pedig szerintem, végül is azt mutatja nekünk, hogy az ateisták is emberek, normális emberek, akik szántnak, vetnek, fenntartják a birtokot, és még be is fogadják az elesetteket. Némileg lehet, hogy elütnek a falu többi részéről, mert általában van valami más is, amiben különcek. Hangsúlyozom, nem azt mondom, hogy a rendező számára ez a film mondanivalója, neki a feminizmus az ügye.
De mi így nézhetjük, így értelmezhetjük ezt a filmet. Részben megjelennek az ateizmushoz kapcsolódó problémák, mint ahogy Kromme Vinger filozófus depressziós, és amikor meghal, persze mindenki szomorú, semmiféle mennyországról nem szól a beszéd. A másik oldalon a film főhőse, Antonia, a családanya vagy nagymama halála keretbe foglalja a filmet. Amikor a film elkezdődik, tudjuk, hogy ez az utolsó napja, amikor a filmnek vége, akkor tudjuk, hogy körbeértünk, elértünk a történetben ehhez a naphoz.
És Antonia egyszerűen, nemesen, békésen és nem szomorúan távozik az élők sorából. Talán ezt szimbolizálja az, hogy azt mondja, tudja, az az utolsó napja. Mert ha valaki tudja, és mégsem kezd megőrülni, akkor ennél mi sem jelzi jobban, hogy az illető megbékélt a halállal. És mivel ő sem emleget túlvilágot, ez is az ateista halála kell, hogy legyen. Ez pedig éles ellentétben van Kromme Vinger halálával.
Ezért mondom, hogy ez a film számunkra azt mutatja be, az ateista is ember, sőt, az ateista az, aki minden mástól mentesen csak ember, és semmi más. Akinek végül is azt kell lerendeznie magában, hogy csak ember, aki születik, él, és meghal, és ennyi volt. És lehet, hogy az egész nem volt olyan nagyon sok, de hát ez az ember sorsa, az átlag ember élete átlagos, akár ateista, akár nem. A filmben sok furcsa dolog történik, de mégis bizonyos mindennapos módon. Úgy, ahogy egy átlag élet mindig tartalmaz egy-két statisztikai érdekességet. Valaki tragikusan meghal egy balesetben, van, akit megerőszakolnak, van, aki leszbikus, van, aki matek zseni, és van, aki totál hülye. Az életben az ember találkozik egy pár ilyen esettel, és ettől még az élet mindennapos, semmi különös nincs benne. Vagy pedig nagyon is különleges annak az embernek, aki éppen éli, és tudja úgy szemlélni az életét. Ebben van választásunk. Választhatjuk, hogy Antonia, vagy Kromme Vinger legyünk.
