Comte-ista templom Brazíliában

Kevés lakást láttam Párizsban belülről. Az egyik úgymond lakásnak mondható épület, amelyben belül is jártam, az August Comte múzeum, amely tényleg egy normális ház egyik  "lakosztálya", amelyben Comte lakott és írt, és megtartották múzeumnak. Nincs is csak úgy, akármikor nyitva. Emlékszem a nagy szobákra, félig üresen, félig azért 19. századi bútorokkal tele. Ahogy egy klasszikus, párizsi bourgeois lakást elképzel az ember. Akkoriban még nem ismertem Comte filozófiáját, csak annyit tudtam, hogy azért nem egy megvetendő figura, akinek nézeteit és életét azért érdemes lehet megismerni. Mégiscsak szobrot kapott, és nem is akárhol: a Sorbonne előtti téren.

Comte háza Párizsban

August Comte filozófiájáról furcsa módon nincsenek eredeti írások felolvasva a librivoxon, fent van viszont John Stuart Mill ismertető könyve, amely elég részletes. Előnye, hogy rövidebb, és talán érdekesebb, mint végigolvasni az eredetieket, hátránya, hogy bizonyára sajátságos szemszögből mutatja be Comte-ot. Mindenesetre Mill rokonszenvezik is Comte-tal, és kritizálja is, tehát nem tűnik teljesen elfogultnak vele szemben egyik irányban sem.

Azt gondolom, hogy Comte-tal magam is csak részben tudok rokonszenvezni, és sok helyen nekem is kritizálnom kell. Sőt, még kritikusabb leszek vele szemben, mint Mill. Az ateista olvasónak sem ajánlanám, hogy legyen Comte-iánus, szerencsére ez a veszély nem is fenyeget különösebben. Comte bár akart vallást csinálni a filozófiájából, de ez a vallás szerencsére nem nagyon terjedt el. Filozófiája viszont számunkra pont azért is lehet érdekes, mert fenyegető jel: láthatunk egy példát arra, hogy egy tudomány-közeli, ateista filozófus vallást akart létrehozni, és látjuk, hogy nem sikerült, és látjuk a visszásságait is. Ezen kívül Comte filozófiája a tudományfilozófia szempontjából is fontos, és azért találhatunk itt ha nem is egész pontosan jó elveket, de jó megközelítési módot, és néhány jó meglátást.

Comte filozófiájából én korábban leginkább azt ismertem, hogy az emberi megismerést három szakaszra bontotta, a teológiaira, a metafizikaira, és a pozitív korszakra. A metafizikai abban különbözik a teológiaitól, hogy itt személyek, és más ágensek helyett princípiumok irányítják a világot.

Comte íróasztala

Az ilyen naiv korszakoláson ma csak mosolyogni lehet. Ha vannak is ilyen és olyan jellegű vonásai a gondolkodásnak, ezek összemosódnak a történelmi korokban. Comte maga is elismerte, hogy  mindhárom mód mindig is létezett a történelem folyamán. Nehezen mondanánk meg, hol lennének a korszakhatárok, amikor az emberiség fejlődése fokozatos, és hullámzó volt a történelem során.

Ráadásul az, hogy a történelem így ível eme cél felé, nevezetesen a pozitív korszak beteljesülése felé, maga is teleológikus naivság. Azt meg különösen gyanúval kell kezelni, amikor valaki meghirdeti, hogy íme, most tört ránk az utolsó kor, ez a harc lesz a végső, aztán itt van már a kánaán.

Ellenben van itt egy érdekes gondolat is - és ennek a keresztények, illetve monotezimus hívei örülni fognak - Comte leírja, hogy a politeizmus hogyan alakult át monoteizmussá, és ez miért fejlődés. Ez egyébként az első korszak, a teológiai korszak alkorszakait jelenti. Comte azt látja a dolog mögött, hogy az egységes törvényekhez jobban illett egy isten. A monoteizmusba való átmenet pedig a Bibliában mindmáig jól nyomon követhető.

A hívőknek szomorú hír az, hogy ebben sok kritika is van. Egyrészt a politezimus tulajdonképpen a főisten szerepének erősödésével alakult át monoteizmusba. Jahve egy fokozatosan kiemelkedő isten volt a zsidó vallásban. Voltak más istenek az elején. Aztán, ahogy Comte (vagy Mill) fogalmaz, Jahvéból, vagy Zeuszból úgy lett az egyetlen isten, hogy a többi isten betagozódott szentnek vagy sátánnak vagy angyalnak.Ilyen szempontból ez kb úgy "fejlődés", mint amikor a Római Köztársaságban az egyik konzulból diktátor lett, majd császár.

A betagozódás szó szerint is tetten érthető, voltak olyan pogány kisistenek, akiknek valamilyen szenttel fonódott össze a kultusza. De nagyobb részt csak átvitt értelemben értendő: a hívő görögöknek és rómaiaknak vagy egyiptomi vallásúaknak vonzó tudott maradni a keresztény vallás azáltal, hogy a szenteknél kiskaput hagyott a kisistenekhez hasonló speciális kultuszoknak.

A még szomorúbb hír, hogy abban van valami, hogy a metafizikai gondolkodás fejlettebb, mint a teológikus, de a pozitív még fejlettebb, mint a metafizikai. A Comte féle pozitív megnevezés helyett beszéljünk konkrétan! A tudományos, azaz a nomologikus-deduktív magyarázati sémát lehet ma képviselni. A tudomány nomologikus-deduktív magyarázóképességével a monoteizmus felett is eljárt az idő. Comte számára ez a pozitív korszak, de nem kell pozitivistának lenni ahhoz, és nem kell pont így fogalmazni, hogy ezzel egyetértsen az olvasó. A monoteizmus felett az idő akkor is elszállt, ha nem pozitívnak nevezzük az újabb korszakokat, hanem modern kornak, vagy felvilágosodás utáni kornak, vagy legújabb kornak, vagy atomkornak, vagy akárhogy.

Comte egyik tudományfilozófiai meglátása a tudományok redukciós sorrendjének részletes leírása. Nem tudom, hogy ez a gondolat megvolt-e előtte, de ilyen szépen kibontva és rendszerezve mindenképpen Comte nevéhez szokták kötni. Comte-nál ez a redukciós struktúra lineáris, amit nem kell erőltetni, nyugodtan lehet ez akár egy fa szerkezet is. A fontos, hogy lássuk a tudományágak egymásra való redukálhatóságának lehetőségét. Ez tulajdonképpen a monizmust is igazolja, és az egységes tudományt, az egységes módszert is alátámasztja, továbbá roppant mód megnöveli a tudomány magyarázati értékét.

Innentől pedig már inkább olyan témákat fogok bemutatni, amelyek már elfajulnak, negatív jelenségek, és csak annyiban tanulhatunk belőle, hogy "így ne csináld!"

Comte kidolgozott egy vallást, amelynek precíz szertartásai voltak. Ima is volt, és megemlékezések is voltak eme szertartások között. Leginkább Comte nagy szerelmi bánata, a korán meghalt kedvese, Clotilde de Vaux miatt. Itt merülhet fel az a kérdés, hogy vallásnak tekinthető-e egy ideológia, ha nincs benne isten, de van ima, és vannak szertartások, és szigorú erkölcsi előírások, és azért eléggé elszállt gondolatok. Én nem fogok ezen lovagolni, akár vallás, akár nem, a vallás sok jegyét magán hordozza, ebből fakadóan meg a vallás sok kárát is. Vonzó lehet, hogy egy humanisztikus vallásról van szó. De taszító az erős ideológia, a megalapozatlanság, a falanszter jelleg.

Nappali

Említettem a nagyon hangsúlyos, részletesen kidolgozott erkölcsi rendszert is, amely az erkölcsösséget odáig vitte, hogy mindent erkölcsi kérdésnek látott, és minden pillanatban az erkölcsös tudatosságot hangsúlyozta.Teljesen falanszter jellegű ez az erkölcsi rend, és a kidolgozott politikai rendszer is. Comte egészen vad világot talált ki, melyet részletesen leírt. Hogy miből gondolta, hogy az emberek követni fogják, hogy nem látta, hogy ez a rendszer akárhogy is gondolta Comte ideálisnak, túl szűk ahhoz, hogy csak úgy megvalósuljon, azt nem tudom.

"Erkölcsi falanszter":)

Comte-nál meg lehet találni azt a gondolatot is, amely szerint aki meghalt, az bennünk él tovább, és ezt olyan természetesen mondja el, hogy normálisnak tűnik, tehát aki tud hinni benne, annak ez is vigasztaló lehet. Mint ahogy minden olyan vigasztalás, amely a halálról szól, csak szubjektív lehet. Az objektívnek szánt, halál utáni életről szóló vigasztalások ugyanis objektíve butaságok. A kötött szertartások miatt Comte nem túlvilági verziója is nagyon falanszteres.

Állítólag Comte késői műve egyre zizibbek, egyre több benne a vallás, és egyre kevesebb a tudomány vagy józan ész. Mindenképpen tanulságos ez azoknak, akik ateista egyházban gondolkodnak. De figyelmeztető lehet azoknak is, akik valami nagyon kidolgozott, katonás ateista szervezetet akarnának létrehozni, Vagy nagy, ateista vezetőket követnének, mint Richard Dawkinst.

Állítólag Braziliában eresztett mégis gyökeret Comte vallása egy kicsit. Akinek van ideje, beszél portugálul esetleg tanulmányozhatná ezt, és elmondhatná, hogy milyenné is vált ez a vallás. Mert én nem ismerem.