A Sunday Assembly (Vasárnapi Gyülekezet) kezdi meghódítani a világot, és kitörve Kelet-Londonból, a szervezők már nemzetközi turnéra indultak. A kezdeményezés lényege, hogy közösséget szervezzenek a templomba nem járó ateisták, agnosztikusok számára, és vasárnaponként egy stand up comedyből, tudományos előadásokból és közös zenélésből összeálló programot kínáljanak az érdeklődőknek. Az egyre nagyobb népszerűség és rohamos terjeszkedés természetesen a sajtónak is feltűnt, és a Sunday Assemblyt bemutató cikkek szinte kivétel nélkül ateista egyházként hivatkoznak a kezdeményezésre.  Ezt a címkét az ateizmusra nézve öngólnak tartom, és eleinte azt vártam, hogy az alapítók is visszautasítsák. A Sunday Assembly azonban, bár nem nevezi magát kifejezetten ateista egyháznak, nem is határolódik el határozottan ettől az elnevezéstől.

Miért tartom öngólnak az ateista egyház elnevezést? Az ateistáknak örök küzdelmük, hogy a társadalomban elterjedt „az ateizmus is csak egy vallás” kijelentés ostobaságára rámutassanak. A vallás valamilyen igazolatlan hit és a köré szerveződő szabályok és tanítások együttese, az ateizmus pedig a hit hiánya, így tehát nem hit, és nem vallás – ezáltal természetesen egyháza sem lehet. Mivel az egyház szót az intézményesült, szervezett vallásra használjuk – tehát magában a szóban inherensen szerepel a vallás –, ateista egyházak létrehozása pont azoknak ad magas labdát, akik tájékozatlanságuk vagy szándékos egybemosás miatt az ateizmust a vallás kategóriáján belül emlegetik. Az egyház szó átvételével tehát magunk ellen dolgozunk: amellett, hogy teljesen indokolatlan a használata, azokat a saját eredményeinket romboljuk le vele, amit az „ateizmus is vallás” vitában nagy nehezen elérünk.

De vajon miért akarhatnak ateisták maguknak egyházat alapítani? Bár a 2011-es egyháztörvény itthon ennek véget vetett, az egyik lehetséges motiváció, hogy az ateisták jogilag is egyházi státuszba kerüljenek, így jogosultak legyenek az egyházak összes anyagi kiváltságára. Ez azonban saját szekuláris elveink szembeköpése lenne, hiszen ha azt valljuk, hogy az állam semmilyen juttatással ne támogassa egyházak hitéleti tevékenységét, akkor egy ateista egyház sem fogadhat el sem adókedvezményt, sem egyéb anyagi támogatást. Igaz ugyan, hogy ezzel anyagilag lépéshátrányba kerül az egyházi csoportokkal szemben, de ez nem lehet indok arra, hogy eladjuk az elveinket, hiszen milyen alapon küzdhetnénk egy olyan rendszer ellen, amelynek mi magunk is haszonélvezői vagyunk? Aktuálpolitikai hasonlattal élve, ez olyan lenne, mintha elítélnénk, sőt küzdenénk a trafikmutyi ellen, de amíg másoknak van, addig magunknak is követelnénk néhány trafikot, hiszen nehogy már csak a kormányhoz közeliek járhassanak jól. Aztán ha a trafikrendszert megszüntetik, akkor persze mi is visszaadjuk a sajátunkat.

Az ateista egyházat támogatók többsége azonban, úgy gondolom, nem anyagi megfontolásból helyesli az egyház megnevezés használatát. Az egyház szó szükségessége vagy legalábbis ártalmatlansága mellett érvelők részéről gyakran elhangzik, hogy itt az ideje az egyház szó újraértelmezésének, hogy ne csak a vallások „sajátítsák ki”. Tekintve, hogy az egyház szó jelentése kapcsán a társadalomban nincsen vita, az emberek 99%-a az intézményesült vallásra használja, az ateizmus szó jelentésével viszont – ahogy arra fentebb utaltam – rengetegen nincsenek tisztában, igen valószínű, hogy az ateista egyház szóösszetétel használatával nem az egyház szó jelentését sikerülne megváltoztatni, „új tartalommal” megtölteni, hanem az ateizmusra sütnénk rá még jobban, hogy vallás. Másrészről, a vallások nem kisajátítják a szót, pusztán arra használják, amit az jelent. Ilyen alapon harcot indíthatnánk az ima vagy a búcsúcédula szavak új tartalommal való megtöltéséért is.

Az egyház szó jelentésének a kibővítése (amellett, hogy praktikusan lehetetlen) már csak azért is teljesen felesleges, mert számos olyan szavunk van, amelyet emberek valamilyen közös érdeklődés alapján szervezett csoportjára használhatunk: társaság, klub, közösség stb. Ha tehát ezeket minden veszély nélkül használhatjuk ateista közösségekre, akkor miért veszélyeztetnénk az ateizmus ügyét az egyház szó alkalmazásával?

Az egyház elnevezés használatának az a hátránya is megvan, hogy azt sugallja, az ateisták életéből valami hiányzik, amit csak a vallás adhat meg. Ez természetesen nem igaz, viszont újabb fegyvert ad a hívők kezébe. Sok ateista életéből valóban hiányzik a közösségi lét, mivel egymástól elszigetelten, szervezetlenül élnek, viszont teljesen téves azt gondolni, hogy erre megoldást csak egyházak nyújthatnak. Közösséget bármilyen csoport teremthet magának, ahol megvan erre a szándék, vallástól, egyháztól teljesen függetlenül. Egy természetjáró csoport is képes közösségi élményt nyújtani, de miért kéne ettől a természetjárók egyházának nevezni?

Szintén téves az egyház elnevezés használatára az az indok, hogy a vallások nem sajátíthatják maguknak a közösségi életet, tehát miért ne alapíthatnának egyházat akár az ateisták is? Ez azonban az egyház és a közösség fogalmának egybemosása. Azok, akik egy teljesen vallásmentes, sőt a vallás, a hit hiányára épülő csoportosulást is egyháznak kívánnak nevezni, nem veszik észre, hogy pont az ő gondolkodásukban uralkodó az az elképzelés, hogy az egyházak monopóliuma a közösségek szervezése. Az ő fejükben van a vallás és a közösség annyira összekötve, hogy azt gondolják, az egyház szó által valami pluszt adnak a csoportnak, amire a társaság vagy klub elnevezés nem volna elég.

Összefoglalva tehát, nem azt az igényt támadom, hogy az ateisták, agnosztikusok is vágynak közösségi életre, nem is vagyok ellene a közösségszervezésnek, csak azt tartom indokolatlannak, sőt egyenesen kontraproduktívnak, ha ezeket a kezdeményezéseket egyháznak nevezik.