Nemrégiben a kezembe akadt Jáki Szaniszló egy kis könyve, vagy inkább füzetecskéje, melynek címe: "Miért él a kérdés: van-e lélek?". Nem tudom, pontosan, hogy nekem miért van meg, remélem, nem adtam ki rá pénzt, mert nem éri meg. Úgy rémlik valamikor régen lágymányosi új egyetemi épületekben, vagy az ottani templomban volt valami előadása, és talán arra ugrottam át. Világéletemben ateista voltam, csak azért akartam meghallgatni az előadást, hogy hát azért nézzük meg a hívők érveit. Elképzelhető, hogy ott kaptam a kis füzetecskét is.

Mint mondtam, a könyvet nem érdemes elolvasni, bár nagyon rövid. Én megtettem, és írok róla. A szokásos motiváció az, hogy lássuk a hívők érveit, nézzük meg, mit tudunk rájuk válaszként mondani. Ilyen szempontból nekem érdemes lehet ilyen könyveket olvasni, másnak nem ajánlom. És mint látni fogjátok, ez a könyvecske annyira bűn rossz, hogy még a szokásos forgatókönyv sem működik. Mondandóm tehát nem is annyira az lesz, hogy "íme, a hívők érvei, és ez mind nem állja meg a helyét ezért és ezért és ezért...". Ennél sokkal szánalmasabb a helyzet. Ez a post arról fog szólni, hogy Jáki Szaniszló bencés szerzetes, teológus, pap, és még ki tudja mennyi címmel, a magyar katolikus egyház nemrégiben elhunyt szupersztárja, tehát a klérus krémje totál sültbolond volt.

Tekintve, hogy egy másik teológus szupersztárról, Bolberitz Pálról hasonlókat tudtam csak mondani, ez a katolikus egyház látlelete. Hát kérem, ők a legjobbak, akiket ki tudnak állítani az ateisták ellen, hát akkor ez mutatja, hogy nyert ügyünk van. Ezek az emberek, akik életüket szentelték a teológiának, azaz a katolikus hit védelmének szellemi téren, akik saját elképzelésük szerint legalábbis a logikus gondolkodást, filozófiát tanulták egy életen át, akiket mindezért eltart az egyházuk és országuk, ezek ha csak ilyen logikátlan zagyvaságokat tudnak összehozni a könyveikben, akkor azon kívül, hogy kár a könyvekre a papír, felülről be tudtuk korlátozni a magyar katolikus egyház szellemi szintjét. Megmérettetett és könnyűnek találtatott. De tényleg, valami félelmetesen kevésnek.

Összehasonlításképpen: én nem tanultam jelentős mennyiségű filozófiát az egyetemen, vagy doktori képzésben. Engem nem lát el az egyház és az állam. Én napi több, mint nyolc órában dolgozok, hogy előteremtsem a megélhetésem. Nem az állam és az adófizetők pénzén lógok. Én saját szabadidőmben tanulok és írok az ateizmusról. Mégis, az én szintemhez képest pocsék ez a könyv.

Jöjjenek tehát a konkrétumok! És hangsúlyozom, most a durva dolgokat mazsolázom ki a könyvből, nem fogom elmondani a lehetséges ateista válaszokat a felvetésekre, mert akkor túl hosszú lenne a post.

Legyünk korrektek! Egy dolgot írjunk Jáki javára! Jáki, akárcsak Bolberitz rendelkezik egy korlátos, latinos műveltséggel. Jáki a könyvben többször is ad egy filozófiaitörténeti áttekintést, amelyet Szókratésztól kezd, és általában valahol a középkor, újkor környékén abbahagy. Jáki műveltsége körülbelül Pascalig terjed. Konkrétan egyébként a füzetecske írásakor Pascaltól a Pensees-t olvasta, mert azzal szét van hivatkozva a könyvecske. Másokra alig hivatkozik, tehát nem tudhatjuk, hogy Szókratész, Platón, Arisztotelész gondolatait hol keressük. Az sem tudja, aki egyetért, és felfigyelt rájuk, és még olvasni akart volna többet, és az sem, akinek gyanús, és ellenőrizné. Hogy a gyanú jogos, azt látni fogjuk, mert egyrészt Jáki ezt a filozófiatörténeti részt láthatóan emlékezetből írta, az agya meg hát - mutatni fogom - nagyon kihagy.

A könyv témája a materializmus kritikája, Jáki 3 fejezeten át próbál érvelni a nem anyagi lélek létezése mellett. Az első fejezetben az emberi tudás lehetősége alapján, a másodikban a szabad akarat és cél alapján, a harmadik fejezetben a szeretet létezése alapján.

Az első részben a "gondolatmenetét" arra alapozza, hogy az anyagról bizonyos tulajdonságokat feltételez. Pontosabban azt állítja, ezek az anyag szükségszerű tulajdonságai. Majd azt próbálja meg kimutatni, hogy ezzel áll ellentétben a tudás, a szabad akarat és a szeretet. 8. oldalon az anyag első, mitikus tulajdonsága, hogy, az "anyagi dolgokról fel kell tételeznünk, hogy részekből áll" 8. Hát ezt ugye nem tudjuk. Arisztotelész folytonos anyagot feltételezett fel, Démokritosz atomos anyagot, de ezek az atomok oszthatatlanok voltak. Jáki szépen bemutatja, hogy azóta rájöttünk, az atomok is részekből állnak, és még a protonok is. No de hogy van-e lentebb, és ha igen, mi van lentebb, azt senki nem tudja, Jáki sem, tehát nem tudom, mi alapján feltételez. És aztán eme alaptalan feltételezés alapján érvel.

Mindenesetre akár a végtelenségig osztható az anyag, akár van valahol valami oszthatatlan egység, semmi probléma nincs abból, ha azt feltételezzük, hogy az emberi psziché igenis redukálható erre.

"Feloszthatóság, középpont hiánya, ezek az anyag fő jellemzői", írja a 9. oldalon. Nem tudom, miért ne volna az anyagnak középpontja. Eszement állítás. Hogy ezt honnan a fenéből húzta elő Jáki, nem tudom. Mivel lélekről van szó, itt bizonyára az a kérdés a releváns, hogy az agyamnak van-e középpontja. Nos, szerintem van. Szóljon, akinek az agyának nincs középpontja, megnézem!:) Nem mintha ez egy fontos kérdés volna, azért nem fontos, mert az egész "gondolatmenet" hülyeség.

A következő mítosz: "az öntudat, az én ugyanaz marad. Ez teljesen ellent mond a fizikai folyamatoknak, melyekben semmi sem marad időben változatlan" 9. Azért ugye minden középiskolás tudja, hogy a fizikai folyamatokban például a tömeg és az energia változatlan marad? Vagy például amíg nem történik magfúzió vagy hasadás, az atommag változatlan marad? De ennél is súlyosabb, hogy később egyenesen szembe köpi magát: "Az anyag jellemzője a merev állandóság" 31. Nekem pedig csak hátra kell dőlnöm, és rendelnem egy kávét.

Az anyag mitikus tulajdonságaival szembe ugye a tudat mitikus tulajdonságait állítja, hogy kimutassa, a tudat nem lehet anyagra redukálható: "az öntudat nem valami olyasmi, amit fel lehetne osztani" 12. Először is milyen értelemben akar Jáki osztani? Hasadt tudatról még nem hallott?! Vagy mondjuk funkcionálisan nem lehet felosztani?! De, szerintem fel lehet. Van ugye érzékelés, mozgatás, beszédértés, beszédképzés, öntudat, különféle dolgok modellezése a világban, és hasonlók. Lehet, hogy Jáki arra gondolt, hogy az agyat nem lehet felosztani a tudat megmaradásával. De hát lehet. Ismeretes, hogy vannak, akiken corpus callosum vágást hajtanak végre. Én nem tudom pontosan, ez mit eredményez, roppant érdekes dolog, de még soha nem volt időm utána nézni. Mindenesetre, ha ilyet hajtottak korábban végre, akkor lehetnek szörnyű következményei, de a tudatot valószínűleg nem veszti el vele az ember.

Végül ha éppenséggel a tudat valami olyan egység volna, amelyet nem nagyon lehet ketté osztani, hát van ilyen. Most hirtelen az a példa jut eszembe, hogy hát egy autóról sok mindent le lehet vágni, és működik, de ha kettévágják középen, akkor úgy már nem kapunk két működő autót. És mégsem gondolom, hogy bárki is az autó transzcendens voltát következtetné ebből. Egyszerűen vannak olyan anyagi rendszerek, amelyek nem elosztottak, és így nem vághatóak ketté funkcióvesztés nélkül.

Az anyag oszthatósága és a lélek oszthatatlansága egyébként valószínűleg Descartes-tól jön,  méghozzá a 6. meditációban szerepel egy ilyen gondolat. De Jáki itt nem hivatkozik Descartes-ra. Pár oldallal előtte még szapulta, de itt nem hivatkozik rá. Sem a szövegben, sem az irodalmi hivatkozásokban. Mintha nem tudná, hogy ezt a gondolatot Descartes-nál olvasta. Az oszthatatlan, egynemű lélek egyébként komoly gondot okozott a korabeli filozófusoknak, hiszen hogyan magyarázzák az emberek sokszínűségét egy tulajdonságok nélküli, egynemű, oszthatatlan dologgal?

"A bit szónak megfelelő hang fél tucat teljesen különböző jelentéssel bír, ez mindenképpen ellent mond minden elvárásnak, amennyiben az értelmi funkciók csupán anyagiak lennének." 15. Ez most megint olyan, hogy annyira abszurd hülyeség, nem is kell ellene érvelni. Csak átfogalmazom, hogy világos legyen: Jáki azt gondolja, hogy ha a tudat anyagra lenne redukálható, akkor nem tudna azonos jelentésű szavakat kitalálni. Ha már szavakat tud alkotni, nem tudom, mi a fene lenne ennek akadálya. Mellesleg ugye tudjuk, miért alkot az ember azonos alakú szavakat: a nyelv nem teljesen formálisan logikus, és formálisan optimalizált, hanem inkább gyakorlati szempontból. Ha pedig nem akadályozza a megértést, nyugodtan lehetnek azonos alakú szavaink. Egyszerűen két, rövid, könnyen kimondható szót a nyelv kétszer is felhasznál. Gazdaságosabb, mint ha feleslegesen hosszú szavakat kéne használni gyakran használt dolgok leírására.

A 20. oldalon Jáki nem is annyira érvel, mint kiönti a gyűlöletét a modern, képi kommunikáció iránt. Bolberitznél is megfigyeltem, hogy az istenhitük szorosan kapcsolódik egy nagyon korlátolt, konzervatív felfogáshoz, és valahogy kibukik belőlük olyan "gondolatmenetek" közepén, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Értelmes ember, ha érvel valami mellett, akkor nem kezdi el tök feleslegesen szapulni a képi kommunikációt, ha az a "gondolatmenetéhez" nem szükséges. Nem untatja ezzel az olvasót, nem zavarja össze, és nem kelt feleslegesen unszimpátiát benne. Ha Jáki a filmeket szapulja, akkor sok fiatalnál nem fog rajongóra találni.

A második fejezetben Jáki valahogy úgy "érvel", hogy az anyag determinizmusa ellent mond a szabad akaratnak, tehát a szabad akarat nem lehet csupán anyagi. Ez egy nagyon gumicsont filozófiai kérdés, a legtöbb filozófus szerint a szabad akarat összeegyeztethető a determinizmussal, mert azt jelenti, hogy azt csinálom, amit akarok, azaz azt csinálom, amit az akaratom determinál. Emellett a szabad akarat azt is jelenti, hogy "A jellegzetes emberi cselekedeteket nem lehet előre jelezni." 29 Ezt Jáki alapvetően jól fogalmazza meg. A baj az, hogy a fejezet ezen túl egy totális logikai zűrzavar.

A 33. oldalon például a fizikai folyamatok a kiszámíthatósága ellen érvel. Nagyon egyszerűen elintézhette volna ezt a káoszelméletre való hivatkozással, amely káoszelmélet kimutatja, hogy a determinisztikus folyamatok is rendelkezhetnek bizonyos kiszámíthatatlansággal. De Jáki nem hivatkozik erre, nyilván műveletlenségből. Ehelyett a maga, konyha-káoszelméletét fejti ki. Amivel nincs is gond, csak az egész történet halomra öli Jáki "gondolatmenetét". Ha ugyanis az emberi cselekedet kiszámíthatatlan, de a determinisztikus, és a fizikai folyamatok közül is sok pont ugyanilyen kiszámíthatatlan de determinisztikus, akkor semmi nem akadályozza, hogy a lélek anyagra legyen redukálható.

A 34. oldalon amellett érvel, hogy Heisenberg-reláció mögött determinisztikus világ létezhet. Ezt Jáki kivételesen logikusan tenné, mert ugye a kvantummechanika modern értelmezése szerint valódi véletlent tartalmaz. Ha pedig a fizikai világ valódi véletlent tartalmaz, akkor a szabad akaratnak még akkor sem volna semmi anyagi akadálya, ha a determinizmus kizárná (mint ahogy nem zárja ki). Tehát itt Jáki kétszeresen vesztésre áll:

1) A szabad akaratot a determinizmus nem zárja ki.

2) A kvantummechanika kibúvót ad a determinizmus alól.

Jáki nyilván azt gondolja, hogy az első pontot azért a műveletlen, buta többség nem fogja fel, tehát csak a második pontot kell támadni. Csakhogy a kvantummechanikában a rejtett változók determinisztikus elmélete nagyon rosszul áll, nagyon úgy néz ki, valódi véletlenről van szó.

A 35. oldalon megint szembe köpi magát: "A teljesen determinisztikus nem ugyanaz, mint a pontos kiszámíthatóság." Ezzel ugye erősíti azt a nézetet, hogy teljes determinizmusnál is lehet szabad akarat, ld. a 29. oldalról az idézetet. Megint maga ellen dolgozik.

A 37. oldalon azt állítja, hogy  "Mivel a pi-t nem lehet pontosan kiszámítani, a kör négyszögesítése lehetetlen". Itt a mondat első része is igaz, a második is igaz, az mégsem igaz, hogy a következtetés így helyes. A nem pontosan kiszámítható számok azok ugye végtelen és szabálytalan tizedes törtek, azaz irracionális számok (a racionális számok egy része végtelen tizedes tört, de ismétlődik, és így pontosan meg lehet adni, ki lehet számolni). A pi valóban végtelen tizedes tört, és irracionális szám. Nem tudjuk pontosan kiszámolni, csak egyre pontosabb számítások vannak. A második rész is igaz: a kört nem lehet négyszögesíteni (euklideszi geometriában). De a kört azért nem lehet négyszögesíteni, mert a pi úgynevezett nem konstruálható szám. A kör négyszögesítését ugye körzővel és vonalzóval kell a feladat szerint végrehajtani. Az így szerkeszthető számok egy bizonyos halmazt alkotnak, melyet egy bizonyos képlet ír le. Ezek között van irracionális, azaz nem pontosan kiszámítható, például a gyök kettő. A szerkesztése pofon egyszerű: az egységnyi négyzet átlóját kell megszerkeszteni. Tehát lehetne a pi irracionális, és mégis szerkeszthető. A pi azért nem szerkeszthető, mert egy a racionális számoknál bővebb halmazba sem tartozik bele. Mert az irracionális számok között is a "furcsábbak" közé tartozik.

Az egész históriának a pivel nincs jelentősége a lélek szempontjából. Mindez csak azt mutatja, hogy Jáki mennyire tudatlan volt, és mennyire nem volt tudatában saját tudatlanságának: ellenőrzés nélkül nyomta a hülyeséget.

A 38. oldalon megtámadja Einsteint. "Érvelése" személyeskedő,. argumentum ad hominem jellegű. Én nem akarom vitatni Einstein magánéletét, mert valójában tök mindegy. Ha adott esetben Einstein a legszabadosabb szexuális életet élte is, ez sehogy nem érv a lélek létezése mellett. Még akkor sem, ha Einstein determinista volt, és elvetette a szabad akaratot. Nem jön össze az érvelés. Jáki csak úgy akar érvelni, hogy "lám-lám, mit okoz a szabad akarat elvetése". Ahol se az nem igaz, hogy ezt okozza, ugye egy példáról van szó, másrészt bármennyire is volna negatív vélekedés, a szabad akarat hiánya, ez nem érv amellett, hogy nem igaz. Nagyon sok kellemetlen, negatív igazság van. A szabad akarattól a lélek létezéséig pedig még egy logikai bakugrással arrébb vagyunk.

A 40. oldalról csak megjegyezném, hogy Jákiból süt a liberalizmus gyűlölete: "kripto-anarchista liberális lapok", amiről már megjegyeztem, hogy teljesen érv nélkül feleslegesen bukik ez ki belőle, bukott ki immár harmadszor, mert a lélek létezését ezzel nem igazolja egy fikarcnyit sem.

A 46.oldalon azt írja, hogy a nagy földtörténeti katasztrófák "eredményeképpen az evolúció teljesen új utakra tért" 46. miközben azt kritizálja, hogy Darwin szerint az evolúciónak nincs célja. Nos, ha valami bizonyos OKOKBÓL teljesen új utakra tér, akkor az inkább Darwin álláspontját támasztja alá. Ha az evolúciónak célja lenne, akkor egy nagy perturbáció hatására visszakonvergáló utakra térne, és nem teljesen újakra.

A 48. oldalon írja, hogy "...Arisztotelésztől, bár tőle tanulhatta meg azt a bölcsességet, hogy minden fogalmat az érzékszerveink működéséből kell eredeztetni". Bölcsességnek nevezi az empirizmust, ami igen rokon a materializmussal. Arról nem beszélve, hogy emlékszünk, a 15. oldalon még pont azzal érvelt, hogy a szavaink olyat tudnak, ami nem eredhet az anyagból, az érzékszerveink működése pedig még minden bizonnyal Jákinál is anyagi dolog, odáig nem szivárog le a lélek, nem?!

Az 57. oldalon kinyilatkozza, hogy "az Ótestamentum Istene egy irgalmas Isten". Amire csak fogni tudom a hasam a röhögéstől. Legalább ne az Ótestamentumot, hanem az Újat írta volna!

A 60. oldalon elkezdi a lélek létezése melletti érvelést a szeretet alapján. Jáki koncepciója, hogy az önzetlen szeretet nem lehet anyagi, nem lehet evolúciós. Bemutat egy esetet, amikor Auschwitzban egy pap feláldozta magát valaki másért cserébe, és indoklásként azt mondta, hogy "mert az illető fogolynak a táboron kívül van a felesége és két gyermeke, akikért egyszer majd emberileg hasznos életet élhet." És ez roppant önzetlen, és szép, csak hát az indok totálisan evolúciós jellegű: a pap az emberi faj érdekeit nézte. Ő maga nem fog szaporodni, de akit megment, az még szaporodhat, vagy hasznos lehet az utódai túlélése szempontjából. ld még a 67. oldali idézetet.

A 64. oldalon arra vetemedik, hogy "Freud írásaiban a "Freude", vagyis az öröm szó egyetlen egyszer sem fordul elő" Nos, Freud valóban nem sokat használta ezt a szót, de azért sok könyvében előfordul párszor: lehet ellenőrizni a Google Books gyűjteményében. Itt egyszerűen nem tudom felfogni, hogy vállalhat be valaki teljesen feleslegesen egy ennyire kockázatos állítást. Egyáltalán honnan vette ezt a blődséget? Miért nem ellenőrizte le?! Ez egyszerűen akkora hülyeség, hogy az ember a fejét fogja.

A 67. oldalon írja, hogy "az egyénnek állandóan fejlődnie kell", miközben a 9.-en írta, hogy a tudat nem változik. az egyén és a tudat ugyan nem ugyanaz, de ha az egyén fejlődik, az azért a tudat változása, nem?

Szintén a 67. oldalon írja, hogy az egyedek "vakon kell szolgálják fajuk érdekeit" teszi ezt aközben, hogy azzal "érvel", az önzetlenség nem lehet anyagi, evolúciós. Nos, ha egy egyed a faj, tehát nem a saját érdekét szolgálja, akkor ugye önzetlen. Amikor a méhecske megtámadja az ellenséget, és belehal, akkor a faj, a kaptár érdekeit szolgálja, a saját érdekeit feláldozza. És a méhecskének ugye nincs transzcendens lelke?! Ezen túl, itt veri szét Jáki saját érvelését a 60. oldalon.

A 70. oldalon azt írja, hogy "az újgazdag írek megtagadták Magyarországnak a Közös piacba [sic!] való belépést", és aztán magyarázkodnia kell, mert az írek híresen katolikusok.

A 78. oldalon azon élcelődik, hogy "a tudomány megtalálhatja, ki tudja, még az altruisztikus szeretet génjét is", és nem is sejtette, hogy milyen közel áll a bukáshoz. Ha könyvet adok ki, amelyet az utókor reményeim szerint olvas, akkor nem ironizálok olyannal, amelyen akár 5 éven belül is pofára eshetek.

A 80. oldalon a szeptember 11-i katasztrófáról írja, hogy: "lehetetlen nem csodálni azon hitüket, hogy a lelkük azonnal Istenhez jut, mint egy szent ügy mártírjainak lelke." És itt bizony telibe talál egy vallásellenes érvet. Bizony, a terroristák nagy része vallásos, és ahhoz, hogy valaki az életét adja az eszméért, ahhoz nagyon is jól jön, ha hisz a túlvilágban. Persze voltak ateista terroristák is, de azért ez egy jó érv a vallás ellen.

Azt Jáki maga is láthatta, hogy "érvei" nagyon gyengére sikerültek, ezért a bevezetőben így szabadkozik:

"Itt nem a lélek létét óhajtom formálisan bizonyítani. A cél csupán azoknak a megfontolásoknak a bemutatása, amelyek kikerülhetetlenné teszik azt, hogy szembeforduljunk a lélek létezésének valóságával." viii A 73. oldalon az apologetikáról írva megismétli ezeket. Ez megint egy olyan jelenség, melyet Bolberitznél és McGrath-nál is láttam már. Mindegyik teológus látja, hogy az istenérveik gyengék. Mindhárom látja, hogy valójában az isten (illetve lélek) létezése melletti érvek kifújtak. Mindháromnál olvastam egy olyan magyarázkodást, ahol ezt bevallják.

De lássuk már, miféle kétszínűségről van itt szó! Egy bevallottan rossz érvelést írnak le úgy, hogy közben nagyon is magabiztosan nyomatják. Jáki talán a legelbizakodottabb. Bolberitz és McGrath szerényebben adja elő. De ezen túl az a helyzet, hogy ha valaki érvel valami mellett, akkor vagy erős érvet adjon elő, vagy hallgasson! Annak semmi értelme, hogy sok száz oldalon leírnak egy érvrendszert, ami nem állja meg a helyét, de leírják, hátha valaki elsiklik efelett, és sikerül megtéríteni. A kritikának azonban biztos ami biztos, azt is kiírják, hogy "á nem gondoltuk komolyan": Miféle kétszínű játék ez?! És a keresztényekre ez miért ilyen jellemző manapság, hogy már a harmadik teológusba ütközök, aki ezt teszi?!

A még nagyobb baj azonban nem ez. Itt nem csupán arról van szó, hogy Jáki kifejtené, hogy azért nem lehet anyagi a lélek, mert akkor nincs szabad akarat, és ha nincs szabad akarat, akkor nincs felelősség, ha nincs felelősség, akkor nincs sok értelme a jogi számonkérésnek. Ezt Jáki nem fejti ki rendesen, nem is következik, lehet is vele vitázni, porrá lehet zúzni ezt a "gondolatmenetet". Ha csak erről volna szó, akkor volnánk ott, hogy ez egy agymosó könyv, amely rossz érveket tartalmaz, és egy sunyi könyv, mert ezt be is ismeri.

A nagy gond ezen felül, ahogy az elején elmondtam az, hogy igazán idáig el se jutottunk, a könyv nem egyszerűen gyenge érveket tartalmaz, hanem pocsék. Pocsék, mert zavaros az egész "gondolatmenete" elejétől a végéig. Olyan bekezdések tömegei vannak benne, amelynél nem értem, hogy jön ez ide? Jáki "gondolatai" szeleburdiak, kalandoznak, ugrálnak, alig van a "gondolatának" menete. Számos helyen kezd el egy érvet, majd a végén maga ellen fordul, és cáfolja magát. Számos helyen durván egyszerű dolgokat ront, vagy téveszt el.

Ha egy középiskolás érettségiző a lélek témájában egy ilyen anyagot ad le, akkor szóban hármas, írásban kettes, mert valamit tudott mondani a témáról, de logikailag totál zavaros. Könyvben kiadni ilyet nemhogy nem érdemes, hanem "főbenjáró bűn". És az, hogy a magyar katolikus egyház sztárteológusa érettségi kettes szintjén van, az sokat mond az egyházról. Mert ne legyenek illúzióink! Jáki tényleg a krém. A katolikus egyház (nagyjából) teljes struktúrája szellemi szinten eme érettségi kettes alatt van.

És ez sokat mond a vallásukról.