Egyszer volt; hol nem, volt, volt egyszer egy tudós, Phillip, aki azzal foglalkozott, hogy virtuális világokat futtatott a számítógépén. A kutatása abból állt, hogy különböző lehetséges világokat szimulált bizonyos fizikai szabályokkal, és különböző értékeket állított be a nagy fizikai állandóknak, és arra volt kíváncsi, hogy kialakul-e a szimulált Univerzumban az élet.
A tudós munkája abból állt, hogy napközben fejlesztette a programot, elkészítette a különböző paraméter-beállításokat, kiértékelte az előző futtatásokat, éjjel pedig futott a számítógép, dolgozott, crunchingolta a numberokat, és valamikor reggel előtt kiköpte az eredményt, amelyet aztán Phillip napközben kiértékelt. Nevezetesen le kellett ellenőriznie, hogy a szimulációban kialakult-e az élet, de ez a program már gyorsan lefutott egy óra alatt, szóval ezt napközben meg tudta oldani.
Természeten Phillip hétvégén is hagyott runt a számítógépen, sőt, ilyenkor esetleg olyan szimulációt is beindított, amelynek 48 óra is kellhetett. Voltak olyan Univerzumok, amelyet tovább akart szimulálni, mert volt rá esély, hogy akár 20, 30 vagy csak 40 milliárd év alatt fejlődik ki élet benne.
Egyik álmos, kávéapasztó hajnalon Phillip éppen bebiciklizett a kutatóintézetbe, és bukósisakját lecsatolva ült volna le a számítógépéhez, amikor látja, hogy a monitor teljesen sötét. Kapcsolgatta a monitort, de hamarosan rájött, hogy hát a gép maga van kikapcsolva. "Azt a kurva istenit" gondolta magában nemes egyszerűséggel - mert a közhiedelemmel ellentétben a tudósok is káromkodnak - a teljes, odaveszett hétvégi futtatás elvesztése miatti hirtelen gerjedelmében. Mi a jó édes retek történt itt?!
Phillip azért volt ennyire mérges, mert amerikai idő szerint vasárnap éjfélkor volt cikkleadási határidő, és még kora hajnalban éppen belefért volna az, hogy a cikkét frissíti ezzel az utolsó futtatási eredménnyel. De hát most ez mind odaveszett.
Felhívta a rendszergazdát a jól ismert segélyhívó vonal számán, de a rendszergazdák azt mondták, nem történt semmi különös a hétvégén, konkrétan, nem volt áramkimaradás. nemsokára Phillip munkatársai is megérkeztek, és ő megkérdezte őket, hogy nem tudnak-e valamit. De senki nem tudott semmit. És persze péntek este senki nem kapcsolta le még véletlenül sem a gépét. Azt is elmondta mindenkinek, hogy direkt kiírta a monitorra, hogy nem szabad lekapcsolni a számítógépét, mert fut rajta a run. De hát hiába. És akárhogy is, nem volt magyarázat a rejtélyre. Phillip nem tudta elképzelni, mi történhetett.
A programhiba ki volt zárva, mert attól a gép nem kapcsolt volna ki. De a számítógépe egyértelműen áramtalanítva volt, nem is kék halál végzett vele. Az, hogy a munkatársak kapcsolták volna ki, lehetetlen volt, hiszen azok pontosan tudták, hogy a hétvégén futtatásokat hagy a gépén. És még ki is volt írva.
Aztán valamikor késő délután, majdnem dél fele jött valami szóbeszéd, hogy hát Joseph volt az, aki kikapcsolta a gépet. Megoldódott a probléma, minden meg van magyarázva, Phillip is megnyugodott.
Ácsi, álljunk csak meg! Mi az, hogy minden meg van magyarázva?! Ugye a magyarázat annyi, hogy Joseph kapcsolta ki a gépet. Ennyi a magyarázat. Ennyi a magyarázat?! Ha a kedves olvasó megdöbben ezen, akkor teljesen jogosan teszi. Ennyi nem lehet a magyarázat. Ez nem magyarázat. Teljesen jól gondolja a kedves olvasó.
De arra szeretnék rámutatni, hogy a hívők szerint valahogy így van. A hívők szerint az élővilág keletkezésére Joseph a magyarázat. Jó, speciel ezt a Josephet istennek nevezik. A hívők szerint az Univerzum keletkezésére Joseph a magyarázat. A hívők szerint az élet értelmére Joseph a magyarázat. A hívők szerint a helyes erkölcsre Joseph a magyarázat. Rendben, de who the fuck is Joseph?! Hogy lehetne magyarázat valaki valamire, ha nem tudunk róla semmit?!
Na most Joseph speciel az éjjeliőr. De miért nem tud arról, hogy nem szabad lekapcsolni a számítógépeket? kérdezheti valaki. Nos, azért, mert Josephet most vették fel, ezen a hétvégén kezdett, neki minden új, és elfelejtették, vagy lusták voltak neki elmagyarázni, vagy nem gondoltak rá, hogy elmagyarázzák, hogy ezek a flúgos tudósok, ezek hétvégén nem véletlenül hagyják bekapcsolva számítógépeiket, hanem ezek direkt hagynak rajta futtatásokat.
Rendben, de az hogy lehet, hogy Joseph nem látta a post-itot a monitoron, hogy nem szabad kikapcsolni a számítógépet? A válasz az, hogy azért, mert Joseph vak. Ő azt, hogy a számítógép fut se látta, hanem a hűtőventillátor és a hard drive zúgása alapján hallotta. No jó, de miért vesznek fel egy vak éjjeliőrt? azért, mert valaki kitalálta, hogy a sötétben úgy sem lehet látni, ellenben a vak emberek hallása sokkal élesebb, hátha lehet vakokat éjjeliőrnek alkalmazni.
Na most aki nagy geek létére beleköt a mesébe, hogy Phillip miért nem serveren futtatott, miért nem clusteren, miért nem griden és miért nem cloud computinggal az amazon serverein, annak lenyomom a Stroustrup könyvet a torkán. Nem arról van szó, hogy mindezeket nem tudom, hanem arról, hogy a tanmeséhez ennyit kellett ferdítenem. A példa pedig nem véletlenül szól Univerzumok szimulációjáról, a tanmesébe elrejtettem a valódi kérdést. És a téma kicsit kapcsolódik a finomhalngoltság kérdéséhez, amelyről már írtam.
A tanmese tanulsága pedig ez: a személy maga nem lehet magyarázat. amikor Joseph, mint személy bekerült magyarázatként a rejtélyes esemény magyarázatául, akkor marhára nem magyarázott meg semmit. Mert vannak olyan dolgok, amelyeknek személyek a magyarázatai, és vannak olyan dolgok, amelyeknek nem, de egy személy önmagában soha nem lehet magyarázat. Az, hogy Joseph kapcsolta le a gépet nem magyaráz meg semmit. Mert Joseph, mint személy sosem létezik egy bizonyos közeg nélkül, és annak a közegnek vannak fizikai törvényszerűségei, és Joseph viselkedése soha nem lehet végső magyarázat, mert Joseph viselkedését mindig a környezet, a környezet törvényei, illetve a sajátságos körülmények (új éjjeliőr, és vak), szabja meg. Ezek nélkül Joseph viselkedése érthetetlen, és Joseph nem lehet magyarázat semmire.
Joseph csak úgy lehetett magyarázat, hogy új éjjeliőr, és az új éjjeliőrről, tudjuk, illetve megtudjuk, hogy bizonyos dolgokat még nem ismer. Joseph csak úgy lehet magyarázat, hogy tudjuk róla, hogy vak, és a vakokról általános törvényként tudjuk, hogy nem látnak. Joseph, mint magyarázat tehát soha nem elég, mindig csak bizonyos sajátságos adatok, és mindig csak bizonyos mögöttes törvények alapján fogadhatunk el egy személyt magyarázatnak. Végső magyarázatnak meg soha sem, mert a személy mögött mindig ott vannak a törvények.
Olyat ismerünk a természetben, hogy bizonyos törvények személyek nélkül magyaráznak valamit. A hegyről lezuhanó sziklatömb magyarázata a gravitáció, és nem valami személy, pláne isten, aki húzza a sziklát magához. Ezzel szemben egy személy önmagában sosem lehet magyarázat, ezt mutatja a tanmese. A Joseph név bedobása önmagában sohasem magyarázat.
Ez van, "kedves" hívók, ilyen az emberi gondolkodás. Bár egyes vallásos indíttatású emberek hajlanak arra, hogy minden mögött személyeket lássanak, de valójában a többség a személyek mögött is törvényeket keres. Van, amikor személy a magyarázat, de egy személy mindig több kérdést vet fel, mint amennyit megmagyaráz. A "végső" magyarázat csak törvény lehet, és a törvény maga az, ahol megállunk. Ezt nevezik nomologikus-deduktív megismerési vagy magyarázati modellnek. És jé, a tudomány így működik! Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy több, bonyolult törvényt kevesebb, egyszerűbb törvénnyel magyarázunk. De a "végső" magyarázat mindig törvény lesz, nem személy.
Persze amikor a magyarázatokat is megpróbáljuk még egyszerűbb magyarázatokra visszavezetni, akkor itt megnyílik a végtelen regresszus előttünk. És nem vagyok olyan naiv, hogy azt mondjam, bármikor is elérünk egy olyan magyarázatot, amely már tutira végső. De elérhetünk az Univerzum egy olyan magyarázatáig, amely már egész praktikus, nett, kis modell, könnyen kezelhető, nincs benne sok paraméter. És valójában már most is rendelkezünk egy ilyen modellel. Elégedjünk meg ezzel a perspektívával, és nem kergessünk isteneket a fellegek felett!
