1. ábra: Végtelen hosszú idejű Univerzum

Egy klisészámba menő klasszikus szerint "az élet olyan, mint a motor: ha nem megy, be kell rúgni". Ez a cikk arról szól, hogy az Univerzum nem ilyen és nem feltétlenül kell berúgni.

Az egyik legnépszerűbb érv isten mellett az ú.n. kozmológiai istenérv, amely szerint ha mindennek kell, hogy legyen oka, akkor okok egy potenciálisan végtelen láncolatát lehet felállítani, és hacsak nem képzeljük az Univerzumot okok ilyen végtelen regresszusának, akkor az Univerzumnak is kell, hogy legyen oka, ezt az okot nevezzük istennek. Ő lenne az ok nélküli ok, Aristotelész mozdulatlan mozgatója.

Ez az istenérv azért nem helyes, mert mint ahogy sokan megjegyezték J.S. Milltől, Bertrand Russellen (ld. Russell: "God and Religion", 1986, p. 41.) át Dawkinsig (ld. Dawkins: "Isteni téveszme", a "A bayesi érv" c. fejezet végén):
A) Vagy tényleg mindennek kell, hogy legyen oka, tényleg nincsenek kontingens dolgok, akkor mi isten oka.
B) Ha lehet olyan, aminek nincs oka, akkor az lehet az Univerzum is. Az Univerzum maga lehet casua sui.

Avagy: ha a végtelen regresszust elvágjuk, akkor elvághatjuk már isten előtt is. És ha ehhez hozzá vesszük Occam borotvájának elvét, akkor ott is kell elvágni.

Az érv további gyengéje, hogy a mozdulatlan mozgatónak nem kell egyedül lennie, és nem kell, hogy bármelyik vallás istenével, hogy egyenlő legyen.

Az első feloldás a kozmológia istenérvre az, hogy az Univerzum mindig is létezett (1. Ábra), és ez a 20. századig egészen bevett nézet volt, így a kozmológiai istenérv nem is volt olyan erős. Azelőtt is megkérdezték mi volt az Univerzum oka, mert hát ezt a mindig is létező Univerzumot és a végtelen regressust valamiért nem tekintették elégséges magyarázatnak. Mint ahogy F. C. Copleston a híres vitájában Russellel. A vita meghallgatása után sem értem, miért nem lenne elég jó, megfelelő magyarázat ("sufficient explanation") Coplestonnak a végtelen regresszus.

A kozmológiai istenérv a 20. században a Big Bang elmélet elfogadásával kezdődött, olyannyira, hogy a kezdeti lépéseket ehhez egy belga katolikus pap tette meg, pontosan azért, hogy ezzel istent "bizonyítsa". A Big Bang elmélet valóban kapóra jött neki, hiszen úgy gondolták, hogy ha az Univerzum ideje véges hosszúságú, akkor a végtelen regresszust valahol el kell vágni. Ez nem igaz.

Az egyik legkézenfekvőbb feloldás arra, hogy az Univerzumunknak úgy tűnik, van kezdete, és még se legyen kezdete, egy ciklikus modell (2. Ábra), ahol egy nagy összeroppanás megy át egy nagy felfúvódásba, amely aztán valahol megáll, és újra zsugorodásnak indul, és ez így megy az idők végezetéig. Ez főleg keleti vallásokkal vágna egybe, de ez sem jelentené, hogy a keleti vallások istenei léteznek, mert nem sok köze van hozzá. Lehetne egyébként az idő maga is ciklikus, ez esetben maga az idő is ismétlődik, és a sok Univerzum ugyanaz az Univerzum. Ez azonban tiszta metafizika, hiszen hogyan lenne ellenőrizhető. A lineáris idejű, de ciklikus Univerzumban esetleg feltételezni lehet valami igazolást, az előző univerzumnak lehetne valami maradványa a miénkben. De ilyenről a tudomány nem tud, és ha jól tudom, akkor a nagy reccs sem tűnik ma valószínűnek.

2. ábra: A ciklikus Univerzum

Van azonban a véges hosszú idejű Univerzumnál az érvelésben egy kis logikai, illetve matematikai baki. Ha feltesszük, hogy az Univerzum ideje véges hosszú, ebből nem következik, hogy van eleje és vége. Az egyik ilyen ellenpélda a kör, és ez tulajdonképpen a ciklikus idejű Univerzumot jelenti. ld. 3. Ábra.

3. ábra: Ha valaminek véges a mérete, attól még nem biztos, hogy van eleje és vége. Ciklikus idejű Univerzum.

A 4. ábra pedig azt mutatja, és ezt középiskolában matekból tanultuk, hogy a nyílt intervallum is ilyen (egyébként még sok nyílt halmaz van, de a laikus ezt ismeri).

4. ábra: Ha valaminek véges a mérete, nem biztos, hogy van eleje és vége. Nyílt intervallum.

Ennek megfelelően az 7. ábra az Univerzumot, mint nyílt idejű univerzumot mutatja. Ez tulajdonképpen a Big Bang modell, csak hangsúlyozom, hogy a kezdeti szingularitás nem egy létező dolog, az csak határérték, az az időtengely nyílt (torlódási) pontja. Mivel a szingularitásban a sűrűség végtelen, és még sok nullával való osztás van, értelmes fizikus nem is gondolhatja, hogy a szingularitás valóban az Univerzum létező része. Ez a modell tehát nem más, mint a Big Bang helyes értelmezése. Ha viszont nincs szingularitás, akkor az Univerzumnak nincs olyan időpontja, amelynél ne volna megelőző időpont, mindennek van oka. Becsomagoltuk a végtelen regresszust véges méretű tartományba. ld. 6. ábra

6. ábra: a végtelen oksági lánc becsomagolva véges tartományba

Azt jegyezzük meg, hogy ha a végtelen oksági láncot fenn akarjuk tartani, azaz minden időpont előtt szeretnénk, ha lenne megelőző időpont, amely oka tud lenni, akkor az intervallum szükségképpen nyílt. Hogy a mérete véges vagy végtelen, az már a végtelen regresszus szempontjából mindegy. A 7. ábra ezt a nyílt, de véges korú Univerzumot mutatja.

7. Ábra: nyílt intervallum modell

A 20. században később aztán a multiverzum modellt is megalkották. Itt a ciklikus modellhez hasonlóan univerzumok fejlődnek ki egymásból. A baj ugyanaz, mint a ciklikus modellnél: hogy lehet ez több, mint értelmetlen metafizika? A modell megalkotói azonban adtak némi fizikai indoklást is erre, mégpedig a kvantummechanika bizonyos interpretációját. Ezzel ez a modell jobb magyarázat a kozmológiai istenérvre is, és a finomhangoltságra is, mint holmi isten, de azért szerintem kicsit nehézkes modell, sok univerzumot feltételez fel. Kicsit drága magyarázat. Ismétlem, istennél még mindig jobb. Ezt ki is fejtettem a Magyar Tudományban egy cikkben. De ez a modell is gyenge lábakon áll az igazolást illetően.

A komplex idejű Univerzum modellje Stephen Hawking elmélete volt, bár most már a multiverzumot is propagálta. A komplex idejű modell is a kvantummechanikára támaszkodik, állítólag van némi elméleti háttere. Itt a valós idő fokozatosan fordul ki a komplex időből. Ez meg tulajdonképpen a végtelen hosszú idő becsomagolása, levetítése egy véges, nyílt intervallumra. Tehát ez a nyílt intervallum egy speciális megvalósítása, amely persze okoz változást az Univerzum dinamikájában. Ebben már a kozmológusok tudnak dönteni, én ehhez nem értek.

8. ábra: Az Univerzum komplex idejű modellje, amelyben az időnek azért nincs kezdete, mert "fokozatosan kezdődik el". Emiatt nincs kezdeti probléma. a gyengéje ennek is, hogy tudtommal független igazolása nincs.

Minden esetre azt láttuk, hogy arra a problémára, amelyre isten nem megoldás, a tudománynak számos megoldási javaslata van. A gond csak az, hogy a Big Bang elméleten kívül egyik sincs függetlenül igazolva, ezért én például továbbra is a Big Bang nyílt intervallumos értelmezését fogadom el. És istenhez menekülni azzal, hogy itt nincs megoldás, az butaság. Nem nincs, inkább túl sok is van.