A Biblia talán legismertebb és legcsúfosabb bukása az, amikor Jézus azt jósolta a végítéletről, hogy: "bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek" (Mt 24:34, Mt 13:30, Lk 21:32). Mint azt bizonyára sokan észrevettétek már, ez a jóslat valami bődületesen nem jött össze.
A vallás végének nem túl konkrét jóslatai is közkeletűek voltak jó ideje, de a 20. század végén divatos volt a vallás újraéledéséről beszélni, különösen a new age kapcsán, és arról, hogy a vallás nem vész el, csak átalakul. Manapság viszont újra biztató trendek indultak be, különösen a fiatalok azok, akik nem csupán Angliában, de például még az Egyesült Államokban is egyre inkább fordulnak el a vallástól.
Nemrég azonban egy konkrétabb jóslat is megjelent eme trendek alapján, Nigel Barbertől, aki biopszichológus (szerintem ezzel még nem lesz szakértője a témának, de ettől függetlenül lehet, hogy jó a könyve). A trendek azt mutatják, hogy az ateizmus a fiatalok, a műveltebbek, az intelligensebbek körében elterjedtebb, és korrelál a jóléttel. Márpedig a jövő középosztálya, majd idősei a mai fiatalok. Az emberiség tudása és gazdasági jóléte azért lassan csak növekszik, és még egy kicsit az intelligenciája is.
Ugyanebben a cikkben felvetik, hogy viszont a vallásosság összefügg a termékenységgel, emiatt az ateisták hátrányt szenvednek. Ez szerintem igaz lenne egy tisztán evolúciós keretben, de egy memetikával fűszerezett evolúciós környezetben már nem. Jól látható a trendekből, hogy a kulturális hatások sokkal erősebbek a biológiánál. Véleményem szerint az egész emberiség el fog jutni nemsokára odáig, hogy a világ népessége már nem fog növekedni, lassan mindegyik országban elérik azt a fejlődési szintet, amelyet Európa elért a 20. század végére, és ekkor már gyakorlatilag egyik családban sem lesz kirívóan magas szaporulat, sőt, a családok helyett az individualizmus, a szingli élet, a bizonyos időre szóló párkapcsolatok és a patchwork családok lesznek dominánsak. Ez a társadalmi rendszer képes lesz fenntartani magát, fenntartható fejlődést fog produkálni fenntartható szaporulattal, és a domináns teljesen a gondolatok áramlása lesz, nem pedig az, hogy "kinek hány gyereke van".
Hogy ez mikor lesz, azt nehéz megmondani. Annál is inkább, mert nem pontosan definiált dologról van szó. Nigel Barber is arról ír könyvében, hogy 2041-ben szerinte az emberek többsége irrelevánsnak fogja tartani a vallást. Na most ez nem egy olyan dolog, amelyet évre pontosan meg lehet határozni, mert mi az, hogy többség? Barber nyilván nem 50 százalékra gondol, mert az még nem igazán nevezhető a vallások végének, hanem egy meghatározatlan, túlnyomó többséget jelentő arányra gondolhatott.
De ha pontosan lenne definiálva, akkor sem lehet ezt megjósolni. Jósolni nehéz, különösen a jövőt, mondogatta mindig egyik ex-főnököm a mesterséges intelligencia kutatásról. Nos, a társadalmi folyamatokat meg aztán tényleg nehéz jósolni. Azt gondolom, ennek a jóslatnak nem is az a jelentősége, hogy 2041-ben tényleg eltűnnek-e a vallások. Valljuk be őszintén, ez a jóslat így valószínűleg bukni fog, és inkább egy szenzációhajhász kiemelésnek tűnik. Nem olvastam a könyvet, nem tudom, mit írt Barber konkrétan, és mi az újságírók szokásos túlzása.
De az, hogy mi esetleg még megélhetjük a vallás végét, értve ezalatt mondjuk kétharmados ateista többséget a világban, (és értve ateista alatt azt, hogy nem hívő) az lehetséges. Én örülnék neki, mert valami pozitív reménnyel zárulhatna az életem. Valahogy úgy, ahogy azt fiatal koromban gondoltam: az emberiség fejlődésének perspektívájával. Kicsit ezt a reményt megtépázta pár dolog az elmúlt évtizedekben. Például az látszik, hogy az analfabetizmus felszámolásával azért a funkcionális analfabétizmus még vígan virágzik, és nehéz elképzelni, hogy azon emberek tömegei, akik ma úgy nőnek fel, hogy iszonyúan keveset tudnak és értenek a tudományból, 2041-ben ne hinnének valami hülyeségben.
Egy másik hírt kapcsolnék még ehhez a témához, amely hír stílusosan szólva, nagyon is a vég jelének látszik. Ez pedig az, hogy Bergoglio (mozgalmi nevén Ferenc pápa) kilátásba helyezte, hogy akik Twitteren követik a vallásos fejleményeket, konkrétan a Vatikánt, azoknak könnyített purgatóriumi eljárásban nyerhetik el a mennyországbeli állampolgárságot.
No, né má! Honnan is ismerős ez nekünk?! Nemde bár pont egy hasonlóan anyagias, elvtelen akciózás, a búcsúcédulázás váltotta ki a katolikus egyház legnagyobb válságát a középkor végén?! Én mondom néktek, ez már a vég jele, a babiloni szajha ismét vergődik. Ha búcsúcédulák, akkor búcsút vehetünk a katolicizmustól.
"Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja."
Ahogy Talleyrand mondta a Bourbonokról: "soha nem tanulnak, és soha nem felejtenek". Ezért mennek a levesbe. A vallások is. De a vallásoknál ezen nincs mit csodálkozni, hogyan is tanulhatna a hit, ha éppen az empirikus ellenőrzés az, ami nem az alapja?!
A babyloni szajha egy olyan ábrázolásával zárom soraimat, amelyet élőben láttam Angers-ben, a híres Musee de la Tapesserie-ben. Egész végig arra gondoltam, jó-jó, hatásos faliszőnyegek, de azért nem túl fantáziadúsak, egy jó sci-fi azért ennél érdekesebb, és hogy ezek megalkotásához mennyit kellett sanyargatni a szegény embereket...
