Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Friss hozzászólások

  • Brendel Mátyás: @meglévő alap: és ha a Yule fa a karácsonyfa elődjének számít, akkor sokkal előbb is állítottak. S... (2024.03.03. 22:55) Jézus nem karácsonykor született
  • Brendel Mátyás: @mezgag85: " Izrael biztostja már évtizedek óta Gázának nagyrészt az üzemanyagot, a vizet, az áram... (2024.03.03. 22:33) Eliszlámosodik-e a nyugat még ebben az évszázadban?
  • meglévő alap: A legnagyobb érdekesség számomra az, hogy a Biblia osztogatás legnagyobb ellenzője sokáig a római ... (2024.02.26. 20:42) Éjféli mise
  • Brendel Mátyás: @Mézgagé: nem fogtad fel a postot. a post arórl szól, hogy az Univerzum lehet véges idejű, de mégi... (2024.02.20. 16:58) Univerzum-modellek isten nélkül
  • Brendel Mátyás: @ABCenaturi17: a középkor sötétségét mutatja még a sok kínzás. nemcsak a gonoszság, hanem a butasá... (2023.12.13. 21:58) A legjobb ateista könyv, ever...

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) biblia (11) Biblia (16) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (23) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) usa (4) USA (2) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (2) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Hogyan kerüljünk Indexre?

Brendel Mátyás 2013.07.21. 00:02

300x168_150165_retromachine-le-vatican-met-fin-a-cin.jpg

A legjobb módja ennek az, hogy szexről, szerelemről, házasságtörésről, istenkáromlásról írunk. Ez nyilvánvaló. És ez igaz mindkét Indexre. A Vatikáni Indexre, és az index.hu-ra is. És ez nem csupán véletlen. Társadalmunkban miközben a cenzúra elvesztette a jelentőségét, miközben a Vatikán befolyása a véleményformálásban már alig valami  (a politikai sajnos nagyobb), aközben a tabukat még mindig az egyház tematizálásának öröksége határozza meg. A különbség, hogy ma már az emberek tömegeinek kifejezetten érdekes eme tabuk döntögetése. Ez pedig részben jó, részben azért szomorú, hogy az egyház nyoma így még megmarad a történelmünkben egy ideig.

Ahogy arra utaltam, a napokban olvastam el egy inkvizícióról szóló könyvet. Peter Godman (micsoda ironikus név-egybeesés!): "Histoire secret de l'Inquisition" ("Az inkvizíció titkos története"). Pontosan emlékszem, hogy a könyvet Párizsban, a megfelelő Gibert áruházban vettem, ahova a franciaországi tartózkodásom végén direkt azért mentem, hogy még valami jó kis könyveket beszerezzek franciául. És mivel a klasszikusokat ingyen és legálisan le lehet tölteni, a modern regények nem fontosak, ezért valami tudományos könyvre gondoltam, és az jutott eszembe, az inkvizícióról olyan keveset lehet olvasni. Igazából magyarul én nem is találkoztam ilyen könyvet, még a szocializmus alatt sem, amikor pedig igazán nyomhatták volna ezt a témát. Szerintem pedig nagyon is hiányoznak ezek a könyvek, mert ha valakik, valamikor, több száz éve megöltek több tíz vagy százezer embert, az akárhogy is nagy szám, igazán nem érzi át az ember, amíg nem olvas esetekről és konkrétumokról.

Nos, ez a könyv ezt nem fogja pótolni. Azért nem, mert az inkvizíciónak ama részéről, ahol embereket ítéltek el, csak egy fejezet foglalkozik, az is csak általánosságokban. A könyv nagyobbik része az inkvizíció cenzúrájáról szól, az Egyházi Indexről. Ebben a postban csak erről fogok írni, az emberekről szóló ítéletekről később fogok beszámolni.

Peter Godman a tübingeni egyetem professzora, a könyv eredetije németül: "Die geheime Inquisition", úgyhogy kissé furcsának tűnhet, hogy miért franciául olvastam el, az indoklást megadtam. A bevezetőben leírja, hogy ő ateista, de még 2000 előtt bejutott a Vatikán titkos archívumába, méghozzá egy Indexre tett Machiaveli könyv titkos iratai miatt. Godman annak ellenére kapott bejutást, hogy ateista, de a könyv alapján elég barátságos az egyházzal. Ezt majd a személyekről szóló írásban is alátámasztom, itt annyit mondanék sommásan, hogy Godman sokat kritizálja az egyházi cenzúrát, hogy szervezetlenek, következetlenek, esetlegesek, felületesek, felkészületlenek és kontraproduktívak voltak, egy kritika nem hangzik csak el: méghozzá az, hogy alapvetően igazságtalan, helytelen, bornírt baromság könyveket cenzúrázni csak azért, mert azokban más nézetek, más ízlés, szerepel. Akkor is, ha nem lettek volna igazak, akkor is, amikor igazságról szó sincs, mint a szépirodalmi művekben, és akkor is, amikor a cenzúrázott könyv igazabbnak bizonyult, mint a cenzorok akkori hite.

Úgyhogy Godman nem éppen áll ki az egyházzal szemben, és emiatt az első fejezet után le is akartam tenni a könyvet, de aztán azt gondoltam, végül is nincs erről a témáról sok könyvem, Godman professzor, a tényállítások, amelyeket leír, azok hasznosak, és használhatóak. Legalább nem lehet azzal jönni, hogy Godman véresszájú ateista, és emiatt biztos hazudik. A könyv legélvezetesebb részei pedig végül is azok, amelyek leírják a sok híres gondolkodó, író, filozófus esetét a cenzúrával.

Bevallom őszintén, hogy Godman részletesen foglalkozik egy csomó szervezeti kérdéssel, egy csomó egyházi személy életével, személyiségével, és az egyház belső ügyeivel, amelyeket sokszor át is ugrottam, mert azok untattak. Ami engem érdekelt az az, amikor egy-egy dőlt betűs könyvcím ugrott elő a szövegből, egy ismert szerző, és akkor elolvastam, hogy mit tiltottak be, és miért. Úgyhogy most ezeket fogom listázni nagyon röviden. Pontosabban azokat, akiket Godman említ, és én is érdekesnek tartok. A teljes lista az maga egy könyv volna.

Szerző Oldalszám Miért került Indexre?
Rotterdami Erasmus 79. A pokolra és purgatóriumra ítélt szerzők listáján is szerepelt, mert a Kongregáció nem tudott megegyezni, hogy milyen súlyosnak minősítsék.
Rene Descartes 164-170. 1664-ben minden művét cenzúrázták, amíg ki nem javítja (donec corrigantur). Ekkor Descartes már halott volt, tehát semmi esélye nem volt kijavítani a könyveit. A cenzúra alapja nem a művek voltak, azokat a cenzorok nem nagyon ismerték, hanem egy levelezés, amelyben az úrvacsoráról azt írja Dionis Meslandnak, hogy Jézus testét képletesen kell érteni. A Konngregáció egyébként figyelembe vette, hogy Descartes befolyásos ember, és ódzkodtak betiltani, de végül mégis ez lett belőle. Műveit az atomizmus vádjával illették, pedig Descartes nem volt az. Cenzúrázták, pedig az Értekezés a módszerben leírja ismert ontológiai istenérvét. Ez persze hibás, de Descartes akkor is a filozófia egyik legnagyobb alakja, és egyetlen vatikáni cenzor sem ért fel hozzá.
Gottfried Wilhelm Leibniz 171-179. Leibniz az akkor már nagyrészt Lutheránus Németországban élt, de katolikus volt. Részben tehát szövetséges, másrészt Leibnitz is befolyásos író volt, őt sem nagyon akarták volna betiltani. Őt sem annyira a könyvek, mint a levelezése miatt tiltották be, amelyet Paul Pellisson-Fontanier-vel folytatott, és amely levélben azt írta, hogy minden vallást tolerálni kellene. Véleménye szerint a katolikus egyházon kívül is lehet üdvözülni. A Szent Officium ezt nem tolerálta.
Thomas Hobbes 184-185. Az Index egy bizonyos Thomas Gobbes (sic!) nevű angol gondolkodó művét tiltotta be. Olyan vélemény miatt, minthogy a törvények világi intézményeken nyugszanak, és mert ateizmussal vádolták. A cenzor nagyjából csak a Leviatán bevezetőjét olvasta, ennyi neki elég volt.
Samuel Richardson 188 Richardson Pamela, vagy a erény jutalma c. könyve népszerű volt Angliában és Franciaországban is. Regényét azért cenzúrázták, mert nyilvános csókolózás leírását tartalmazta.
Edward Gibbon 198-202. A Római Birodalom dekadenciájának és bukásának története c. művét 1783-ban tiltották be, az S betű alatt szerepelt (a cím olaszul: "Storia della..."). A könyvben a Kongregációnak az nem tetszett, hogy a keresztény vallás történetét, mint ideatörténetet merte bemutatni.
David Hume 208-209. Az Értekezés az emberi természetről 1761-ben lett betiltva, azért, mert Hume ateista vagy deista, szkeptikus és materialista. Hume, mint ismeretes a csodákról nem azt akarta bemutatni, hogy nincsenek, de értelmetlenség hinni bennük. A Kongregáció számára ez az értelem és a hit összeegyeztethetőségének elvetése volt. Hát igen, Hume eléggé veszélyes egy hívő emberre nézve, csak hát szintén a filozófia egyik legnagyobb alakja. Szóval ha kényelmetlent is mond, talán igaza van. Ha nem a csodákról, akkor másról, annyi mindenről írt még, igazán kár betiltani.
Charles Louis Montesquieu 232-240. Montesquieu-t katolikus gondolkodónak sorolták be, de A törvények szelleméről c. könyvét, amely az Egyesült Államok alkotmányét és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát inspirálta 1751-ben tiltották be. Magas helyen voltak kapcsolatai, és a Vatikánban sem mindenki volt ellene, de amikor olaszul is elkezdtek megjelenni művei, nem volt mese, be kellett tiltani. A Perzsa levelek betiltása már “érthetőbb”, hiszen abban a természetes jog és az értelem elutasítását, a toleranciára való képtelenséget, a politikai liberalizmus elleniséget figurázza ki.
Denis Diderot 249-253. Az Enciklopédia egészen sokáig bírta, mert ekkor XIV. Benedek volt a pápa, és ő toleránsabb reformokat rendelt el. Végül 1758-ban csak betiltották, mert hivatkozott más betiltott műveket, például Montesuieu-t.
Voltaire 253-268. Benedek Voltaire-nek is csodálója volt, így ő is sokáig megúszta tiltás nélkül. Őrá is akkor került a sor, amikor a Mohamed c. drámája olaszul is megjelent. A tudás hangja és az emberek c. pamfletjét, amelyben az állam és egyház szétválasztásáról ír, egy éven belül betiltották. Érdekes eset a bibliai Énekek éneke átirata, amelyet Madame Pompadournak írt, és materializmus, liberalizmusért, tiltották be. Az indoklásban furcsa módon az is szerepelt, hogy túl szó szerint értelmezte a Bibliát. A Candide esetében is az olasz megjelenéskor aggódott a Kongregáció.
Percy Brisshe Shelley 275. Mab királynő c. könyvét azért tiltották be, mert szerepel benne olyan kifakadás, hogy “nincs Isten!”, ami persze ateizmus, de hűt egy fiktív műről van szó!
Immanuel Kant 276. A tiszta ész kritikájára a Kongregáció sokára reagált, mivel a német tudással gond volt. A cenzor ezt is olaszul olvasta csak. Az indoklás szkepticizmus, isten és a halhatatlan lélek lehetetlenségének támogatása.
Victor Hugo 285. A 19. század nagy francia íróit egy bizonyos Jacques Marie-Joseph Bailles tiltatta be sorra. Neki ez volt az életműve. A Nyomorultakról azt írta, hogy háromezer oldal istenkáromlás.
Stendhal 285. A Vörös és fekete azért lett betiltva, mert úgymond felbujtás házasságtörésre.
Gustave Flaubert 286. A madame Bovary nem a szenvedélyes szerelem, a szexuális vágyak és házasságtörés miatt lett betiltva, hanem egy Homace felkiáltásáért: “Az én Istenem Szókratész, Franklin, Voltaire Istene!”
Honore Balzac 286. Balzac betiltásának indoklásai: “panteista, cinikus, a bűn hűséges szóvivője". A cenzor kiemelt egy idézetet A kurtizánok tündöklése és nyomorúságából: “Újra kurtizán lett a paradicsomban is.”

Godman láthatóan végigböngészett jó pár archívumot, és a cenzorok jegyzeteiről is beszámol. Bejárást a 19. század végéig kapott. A 20. századhoz külön engedély kell, ezt Greene-re kérte és kapta meg, sok tucat oldalt szentel is neki, de én pont ezért átugrottam ezt a rész. Sok tiltott szerző kimaradt, köztük olyan jelentős is, mint Rousseau, róla nem sokat találtam a könyvben. Godman megemlíti, hogy érdekes módon Newton és Darwin nem került tiltásra, pedig hát Darwin egyértelműen megérte volna ezt a megtisztelő címet.

Godman sokat ír a Kongregáció működésének változásáról, ezeken a helyeken is legtöbbször ugrottam, igazából nem ez érdekelt. Olyan dolgokat azért véletlenül megtudtam, hogy a pápaválasztás ma is ismert klikkesedéseit a középkorban a Lateránban a latrinán beszélték meg, mert azt gondolták, ott lehet titokban beszélni. Amikor a Kongregáció éppen liberálisabb volt, az kiderül ezekből a kommentekből is. Godman sokat ír arról, hogy az Indexek összeállítása mennyire következetlen, felületes volt, sokszor nem a műveket, hanem a szerző leveleit ítélték el. Sokszor nem is olvasták a művet, vagy nem eredetiben. Sok szerző csak akkor került listára, amikor olaszul megjelent. A cenzorok ugye sokszor csak latinul és olaszul tudtak.

A vatikáni cenzúra a protestantizmussal már nem tudott mit kezdeni, már akkor túl sok szerző volt, és már akkor volt a szerzőknek hol megjelenniük, és a vatikáni cenzúra alig tudott megakadályozni valamit. Lényegében Itálián kívül nem ért el semmit. A 19. század vége fele pedig már teljesen nevetségessé vált a dolog. Listára kerülni inkább reklám volt, tehát kontraproduktív.

A vatikáni cenzúra tehát alig ért el abból valamit, amit szeretett volna. A könyvnyomtatással a könyvterjesztés lényegében korlátozhatatlanná vált világmértékben. A nemzeti cenzúrák bizonyára erősebben fel tudtak lépni, de a Vatikán nem. Milyen alapon?!


Godman tehát egy reménytelen, rosszul szervezett vállalkozásnak állítja be a cenzúrát, miközben egyáltalán nem hangsúlyozza, hogy ennél sokkal rosszabb volt. Godman azt nem írja sehol, hogy a sajtószabadság mai szemmel alap emberi jog, ezért a cenzúra határozottan elfogadhatatlan. A Kongregációval nem az volt a fő baj, hogy felszínesek voltak, hanem az, hogy honnan vették a képet hozzá, hogy egyáltalán cenzúrázzanak bármit is az egyház berkein kívül?!

Címkék: könyv cenzúra inkvizíció hit és tudás

> komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr555408820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Avatar 2013.07.22. 17:35:25

A "Miért került Indexre?" kérdésre nem ad választ, hogy "A pokolra és purgatóriumra ítélt szerzők listáján is szerepelt, mert a Kongregáció nem tudott megegyezni, hogy milyen súlyosnak minősítsék."

Ez a mondat meg elég csálé: "Hume, mint ismeretes a csodákról nem azt akarta bemutatni, hogy nincsenek, de értelmetlenség hinni bennük." Mit akar jelenteni?

Ja, és a táblázat elég szedett-vedett megjelenésű attól, hogy némelyik sor más betűtípussal íródott, és az első oszlopban a nevek fentre/középre igazítása sem egységes...

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.22. 18:22:37

@Avatar: Erasmusnál a könyvben nem találtam, hogy miért tették indexre. Amit Hume-ról írtam, az érthető és egyébként köztudott. Tessék utána nézni! A postban nem erről akartam írni.
süti beállítások módosítása