Bizony mondom, gyerekek, közeleg a vég, mutatják a jelek...
Első jel: megtörténik az, amire évszázadok óta nem láttunk példát, lemond a pápa, Joseph Ratzinger (mozgalmi nevén XVI. Benedek).
Második jel: az új pápa, Jorge Mario Bergoglio (mozgalmi nevén I. Ferenc) az ateistáknak is felkínálja a Mennyországot. Ha jót cselekednek. Nem kell tehát előre hinni istenben, nem kell a hűségnyilatkozat, Szent Péternél, a kapuban is lehet a feltöltőkártyára egységeket venni. A Vatikán halad a korral. Ha az eddigi célcsoportban már nem sikerül növekedni, sőt, Európában erős visszaesés mutatkozik az eladásokban, akkor új célcsoportot kell megcélozni! A leghülyébb marketinges is tudja. Dübörög tehát a marketing az ateisták felé is.
Időzzünk itt el egy kicsit, és nézzük meg azt is, hogy Bergoglio szegény az utolsó koporsószeget ütötte bele a Pascal fogadása nevű istenérvbe, amely enélkül is gyenge lábakon áll, de ezzel végleg kifújt. Pascal fogadása azt mondja, hogy az istenhittel csak nyerni lehet, ha van isten, veszíteni nem lehet, ha nincs, ergo a várható érték pozitív, megéri hinni istenben. Ez ugyan nem igaz, mert nem igaz, hogy nem lehet veszíteni, ha rossz istenre fogad az ember, és igazából a valószínűségekről sem tudunk semmit, értelmezni se nagyon lehet isten valószínűségét, tehát hülyeség az egész.
No de ha Bergoglio belengeti, hogy ateistaként is be lehet jutni a Mennyországba, hát akkor ugye az istenhit eddig vélt nyeresége is elvész. Gyakorlatilag persze az emberek nem Pascal fogadása miatt hisznek istenben, azaz nem ilyen szofisztikált istenérv miatt, de azért valami ilyesmi erősen motoszkál bennük, végül is az istenhitért elnyerni vélt jutalom nagy szerepet játszik. És az egyszeri ember, aki ösztönösen ilyen üzleti alapon gondolkodik, annak egy olyan változás a piaci helyzetben, hogy akkor most már ateisták is, az döntő. Hülye lenne ezután hinni. Hát ugye teljesen felesleges befektetés.
Szóljunk még egy szót arról, hogy az üdvözülésnek mik lehetnek a feltételei. Ugye lehet a hit, lehet a jóság, azaz erkölcsi szempont. Bergoglio most a másodikra tette a hangsúlyt. Ezzel a Katolikus Egyház tulajdonképpen szürke közneveldévé válna, amelyben az istenben való hit csak afféle mellékes tradíció volna, kb, mint mondjuk egy jachtszenteléshez kihívott pap: kis színes mellékes dolog, a lényeg a jacht. Az istenhit maga mellékes, megmosolygott, megtűrt bolondériává silányul. A mellékes dolog lassan kifakul, mindenki tudja, hogy nem komoly, csak megszokás. De mondjuk a Katolikus Egyház, mint köznevelde így legalább nem bántana senkit, és tényleg bizonyos pozitív társadalmi szerepet töltene be.
Szólok még egy szempontról, ami számomra kedves lenne. Mi volna, ha az üdvözülés feltétele mondjuk a tudás, intelligencia lenne?! Mi lenne, ha az üdvözülne, aki életében a kezdeti feltételeihez képest a legtöbbet ért el elméjének művelésében?! Ez valahogy nem vetült fel lehetséges szempontnak. Pedig szerintem nagyon is jó mérce volna. Ez esetben az ateisták nagyobb számmal kerülnének a mennyországba, mint a hívők, mert a jelenlegi állás szerint egyrészt értelmes ember nem láthatja igazoltnak isten lété, másrészt tényszerűen valamivel okosabbak az ateisták.
A harmadik jel: A Vatikán az egészet visszavonta. Amolyan: "Bergoglio csupán túl sok misebort ivott, ne vegyék komolyan!" Ez pedig ugye az utolsó koporsószeg a pápai tévedhetetlenség dogmájába. Innentől a Vatikán nemhogy a tévedhetetlenség szerepét nem játszhatja el, hanem a legutolsó, gyenge, válságos politikai pártokhoz hasonlít, ahol pártszakadás van, össze-vissza kommunikáció, és hát nincs ennél durvább dolog, és ez nagyon könnyen a párt végéhez szokott vezetni.
A Vatikán nemsokára veszekedő, oktondi kis "gyerekek" szervezete lesz, és senki nem fogja komolyan venni a pápát, ha a Vatikán kijavítja, és a Vatikánt, ha a pápa ellent mond nekik. És ez így is van rendjén. Végül is, ha egy szervezet valami olyasmire épül, amely ma már korszerűtlen, mai tudásunk szerint értelmetlenség, akkor lassan ez megmutatkozik a szervezetben magában is. Végül is a pápa egy szellemileg komolytalan ideológiai szemétdomb királya, mit várunk, milyen legyen az ilyen majomkirály?!:)
Úgyhogy ismét mondom, bizony gyerekek, közel a vég, látom a jelekből: eljöttek az utolsó napok, a Vatikánnak lassacskán vége.:)
A kép kapcsán annyit el kell mondanom, nem ismerem az eredetét, és nem tudok róla, hogy hiteles-e, kézenfekvőnek tűnik, hogy egy számítógépesen montázsolt kép, és eredetileg nem volt Karol Vojtyla (mozgalmi nevén II. János Pál pápa) kezében borosüveg.
