Kicsit perverz dolog, hogy a gyenge ateizmus vagy az agnoszticizmus legfontosabb elvének egy korai változata egy ferences rendi szerzetestől kapta a nevét. Habár az elv korábban is ismert volt, és persze valamifajta határozatlan formában mindig is ismerte az emberiség. Mindenesetre az érdekes, hogy a középkorban az elvet olyan gondolkodó, mint Aquinoi Tamás is vallotta. Bár ő még nyilván szükséges magyarázatnak tartotta istent.

No de miért is van szüksége Occamnak borotvára? Hülye kérdés, hát nyilván azért, hogy borotválkozzon. :) És nyilván azért kell borotválkoznia, mert nem szereti a sok haszontalan kinövéseket az testén. Hasonlóan nem szeretjük a haszontalan kinövéseket a világmagyarázatunk "testén". Mert ezek a hipotézisek már ilyenek, nőnek, mint a szőr az ember arcán,  vagy, mint a gazok a kertben, és csak elszívják az életnedveket a hasznos növényektől. Talán jobb is lenne a kertészeti hasonlat, nem borotváról kéne itt beszélni, hanem inkább metszőollóról!

Képzeljük el, hogy mi lenne ilyen metszőollók nélkül a kertünkkel! Nyilván tele volna alaktalan, kesze-kusza fákkal, melyek semmiféle termést nem hoznának. Sőt, ez a hasonlat még alul is becsüli haszontalan hipotézisek potenciálját. Nem csak arról van szó, hogy az emberek képesek itt-ott mindenféle vízhajtásokat kitenyészteni, hanem arról, hogy potenciálisan végtelen sok hajtás lehetséges a fánk összes elágazásánál. És ha eleresztjük a fantáziánkat, akkor minden egyes ilyen könyökhajlatban akárhány vallásos hipotézis megjelenhetne. 

Nem csak azokra a vízhajtásokra kell gondolnunk, mint például a Zeusz hit, az iszlám, a keresztény vallások, a buddhizmus, a sok-sok pogány vallás, hanem mindaz a sok lehetséges elképzelés, amelyre ízelítőt mondjuk Douglas Adams műveiben kaphatunk. A vallásos emberek fantáziája valójában mérhetetlenül beszűkült a lehetséges agyrémekhez képest.

A borotválkozás dilemmája az istenhit felől nézve ezek szerint a következő: vagy borotválkozunk, és akkor nem hihetünk istenben, vagy nem borotválkozunk, és beengedjük az ajtón a jó öreg, szakállas istent :), miközben bemászik az ablakon Zeusz, Krishna, a télapó, a jeti, a vasorrú bába, a Nagy Zöld Trüsszentő, Heidegger Daseinje, Kant Ding an Sichje és hasonló dolgok. Ha pedig az összes ilyen kitaláció bemászik a szobánkba, akkor ott igen nagy lesz a tömegnyomor. Konkrétan végtelen nagy lesz, és egy nagy, sötét fekete lyukká változik az elménk metaforikus szobája.

Occam borotvája tehát valójában nem csupán holmi kozmetikai igényből fakad, hanem életkérdés. Nem engedhetjük magunknak meg, hogy az emberi társadalom abba pusztuljon bele, hogy vallások vadhajtásai szívják el az energiáinkat a végkimerülésig!

Azért írtam az elején hangsúlyosan arról, hogy Occam borotvája az elv egy korai megfogalmazása, mert egy modern gondolkodónak azért kicsit vulgáris, pontatlan ez az elv. Az elv végül is egyfajta gazdaságossági elv, és a gazdaságosság szempontjai mindenképpen bonyolultabbak annál, mint amit az Occam elv tartalmaz.

Mert természetesen nem csupán a létezők számát, hanem például a törvények számát sem szabad feleslegesen szaporítani. Aztán meg azonos számosság esetében a törvény bonyolultsága vagy eleganciája is szerepet játszik. Ezért a modern tudományfilozófia végül is nem Occam borotvájára hivatkozik. Karl Popper például az elméletek empirikus tartalmát jelölte meg. A Logikai pozitivisták az empirikus verifikációs (igazolási) elvet. A felesleges létezőket végül is az empirikusan ellenőrizhetetlen elméleti állítások váltották fel.

Mindez a gazdaságossági elv pedig kapcsolhatóak olyan más elvekhez, mint például az adatok lehető leggazdaságosabb tömörítésének igénye. A világ megismerése felfogható a világ tömörítéseként is: szeretnénk egy olyan adathalmazt (elmélet), amelyből kibontható a világ, ugyanakkor a lehető legkisebb helyet foglal el agyunk memóriájában.

Ennek a felfogásnak az is az előnye, hogy a kódhossz, vagy a világ entrópiája végül is egy teljesen egzakt mérce, és akkor nem kell olyasmikre hivatkozni, mint például az elegáns elmélet. Minek. "Hány biten kódolható" Ez az egyetlen kérdés.

Ugye amikor például felfedezzük a "minden holló fekete" törvényét, akkor az nem csak azért jó, mert magyarázza a "ez a holló fekete" megfigyelését, de azért is, mert nem kell külön megjegyeznünk minden egyes holló színét.

És ilyen szempontból kerül más megvilágításba Occam borotvája. Hiszen a felesleges metafizikai elemek egy elméletben végül is azt jelentik, hogy mégiscsak teljesen feleslegesen jegyzünk meg dolgokat. Például mi a fenének akarnék megjegyezni istenről mindenféle dolgokat, ha végül is az életben az égadta világon semmi jelentősége nincsen, és nem sikerül sem megérteni különféle jelenségeket, sem pedig a dolgok lekódolásában nem segít?!

A hollós példával élve: mi a halálnak spekulálnék és akarnám megjegyezni, hogy a láthatatlan hollóknak milyen a színe?! És akkor a művel ateista tudja, hogy itt a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvú híres példájához is kötöttem a mondandómat. 

A franciakertes kép saját, Villandry-ben készült.