A napokban A The Big Bang Theory (az észkombájn magyar fordítók az"Agymenők" címet bírták adni a sorozatnak) 3. évadját fejeztem be. A 13. epizódjának fő témája, hogy Leonard és Penny összevitatkozik a médiumokon, olyan embereken, akik azt állítják, hogy távolba, illetve közeljövőbe látnak, esetleg oda-vissza tudnak kommunikálni. A pontos meghatározás most nem releváns.

Penny: Tudod, a szellemekben is hiszek.

Leonard: Nagyszerű.

Penny: És az asztrológiában.

Leonard: Tudom, és a piramisok erejében és gyógyító kristályokban.

Penny: Nem, nem, a kristályok nem működnek.

Leonard:Tényleg? Hát így állunk? A médiumok valódiak, de a kristályok vudu*?

Penny: Nem, a vudu valós, nagyon is veszélyes.

* Az angolban a "voodoo" szó a racionálisan gondolkodóknál az (ezoterikus) marhaság szinonimájává vált, persze emellett vannak vudu hívők.

Ezernyi ilyen párbeszédet lehetne hozni Woody Allen filmekből, internetes fórumokból, a valódi életből, amikor egy ezoteriában hívő és szkeptikus szenvedélyes, gyors, felszínes vitát folytat. Amit Leonard ironikusan fejez ki; az komoly formában valahogy így hangozna:

i) Ha a kristályok gyógyító erejében nem hiszel, sőt azt mondod, hogy "nem működnek", az azt jelzi, hogy van kritikus gondolkodási képességed, sőt, valószínűleg az empirikus igazolás, illetve cáfolás miatt mondod ezt.

ii) De ugyanezen empirikus ellenőrzéseken a többi hited is megbukik.

iii) Tehát következetlenül, nem azonos mércével válogatsz az ezoterikus hitek között. Egy angol kifejezéssel élve ez a cherry picking.

A legfontosabb konzekvencia, amire ez rámutat az, hogy az ember következetesen vagy az empirikus igazolás elve, azaz a tudományosság mellett áll ki, azaz kritikus, azaz egészséges mértékben szkeptikus; vagy hisz. De ha hisz, akkor eldobta az empirikus igazolás szükségességének elvét, és akkor minden hülyeséget el kéne fogadnia. Tovább menve a párbeszéden, nem csak asztrológiát, piramiserőt, gyógyító kristályokat, de tényleg minden az ember által kitalált, és ki nem talált marhaságot el kéne hinnie, közöttük természetesen végtelen sok egymásnak ellent mondó marhaságot.

Egy elterjedt kérdés hívők részéről, de filozófusoktól is, hogy mi alapozza meg a tudományos módszert. Egy elterjedt vád szerint a tudósok abban hisznek, hogy a világ tudományosan megismerhető, ami a priori nézve egy hit. Egyébként a posteriori akár ezt is mondhatjuk igazoltnak, hiszen a tudományos módszer nagyon is szépen működik. Sok tudós nyilván azt mondaná, hogy ő ebben hisz, vagy ezt igaznak tartja a tudomány fejlődése miatt, és ez a tudományos gondolkodásának alapja. De van egy másik érvelési lehetőség is.

A The Big Bang Theory kis odamondásokkal teli vitája ugyanis magjában magában foglalja azt az ideológiától mentes, instrumentalista, pragmatikus indokot, amiért a tudományos módszer szükséges. A tudományos módszer szűrője nélkül ugyanis olyan zagyvaságot kapunk, amely nem nevezhető ismeretnek, megismerésnek. Praktikusan értéktelen, mert akkora nagy szemétdombot eredményez, amelyben benne lenne minden kitalált és ki nem talált marhaság. Nincs más értelmes módszer, amellyel szűrni lehetne a hipotéziseket, és amelynek fogalmilag köze lenne bármiféle igazsághoz. A tudományos módszer instrumentalista indoklása az, hogy ez az egyetlen módszer, amelyik működik.

Mert milyen más szűrő szempontok jöhetnek még szóba?

A) Érzelmi szempontok. De annak, hogy ki melyik hipotézist szereti, melyik tetszik neki, annak semmi fogalmi köze sincs annak igazságához. Ez a szűrő tehát elvi alapon elvethető. Ezen túl az érzelmi szűrés a társadalom egészében megint a hitek szemétdombját hozza létre, hiszen az érzelmek szubjektívek, térben és időben változóak. Azaz a sok ember sokféle marhaságban hinne, és egy ember is váltogatná a hiteit aszerint, hogy hogy változnak az érzelmei. Ez a hívőknél egyébként legtöbbször így is van.

B) Hagyomány szempontja: bizonyos ezoterikus nézetek régiek, mások újak. Bizonyosakat az emberiség kitalált, másokat nem. De ennek sincs köze az igazsághoz. Egy még ki nem talált hipotézis lehet igaz, és egy sok ezer éve kitalált és hitt hipotézis lehet hamis. A hagyománnyal való érvelés explicit érvelési hiba: argumentum ad antiquitatem. És a hagyomány is változik: a Zeusz-hit sok ezer éve teljesen történelmi egyház volt, míg a kereszténységnek még híre-hamva sem volt.

Egy kapcsolódó téma a tudomány konvergenciája és a hit divergenciája. A tudomány történetében volt sok tudományos forradalom, és sokszor voltak vetekedő elméletek. De hosszú távon a forradalmak elég egyértelműen dőltek el. Egyáltalán: a viták eldőltek. Hosszú távon az elméleti kérdések nagy részében egyetértés alakul ki. A tudományos konszenzus a legtöbb kérdésben annyira egyértelmű, hogy ki se kellett nevezni egy Vatikánt, mint legfelsőbb döntéshozó szervet. Az empirikus-logikai módszer a legtöbb kérdésben idővel konszenzust eredményez. Tudományfilozófusoknak ki kell emelnem, hogy a konvergencia nem jelent monotonitást, nem jelent állandó aggregációt. És olyan metafizikai állításokat sem kell tennünk, hogy a tudomány AZ IGAZSÁGOZ konvergál. Teljesen szükségtelen ilyet állítanunk, bőven elég nekünk az, hogy konvergál.

Mert ezzel szemben az empirikus-logikai módszer elvetése, azaz a hit, azaz a hit módszertelensége szembetűnően divergens: míg a tudomány az egész világon nagyjából egységes: azaz nincsenek különféle tudományok, csak téma szerint leosztott tudományágak, addig a vallások szerteágazása egészen világos kontraszt. Vallásokból kismillió van, egyházakból is, és ezek egymásnak ellent mondanak, mindig is ellent mondottak. Térben és időben is iszonyatos divergencia figyelhető meg. Azt se látjuk, hogy egy-egy vallás bárhova is tartana (leginkább nem is változnak), és azt se, hogy vallások eldöntenék vitás kérdéseiket, hogy végül konszenzusra jutnának.

De hogy is várhatnánk konszenzust a vallásoktól, ha egyszer nincs erre módszerük?! Egy imám és egy pap nem oldhatja fel vitás kérdéseit logikával, mert mindkettő vallása tele van logikai önellentmondásokkal. És empirikus igazolással sem, mert mindkettő vallása ennek elvetésén alapul. Mi marad hát? Marad az A) szempont, amelyben mindkét vallás magát gondolja nyertesnek. Az imám nyilván a muszlim vallást szereti, a pap meg nyilván a keresztény vallását szereti. Tehát konszenzusra ez sem jó. És marad a B) szempont, de ezt persze az idősebb vallás mindig favorizálja, a fiatalabb meg mindig elveti. A B) szempont szerint a kereszténységnek vagy az iszlámnak soha nem lett volna szabad nyernie korábbi vallásokkal szemben. És ahogy már mondtam A-nak és B-nek eleve semmi köze az igazsághoz.

Ennek megfelelően, ha egy módszer, vagy módszertelenségen azt látjuk, hogy divergál, akkor ez annak a markáns jele, hogy a diszciplína módszere vagy módszertelensége katasztrofális, egész biztosan nem alkalmas a megismerésre, és semmi köze semmiféle igazsághoz.

Amit itt el szoktam még mondani: ha egy diszciplínának nincs empirikus és logikai módszere, és más módszer nincs, csak olyan konszenzust nem eredményező szempontok, mint A és B, akkor innen ne csodálkozzunk azon, hogy agresszióba fordul! Ha egyszer az imám és a pap civilizált empirikus-logikai úton nem tudja eldönteni, kinek van igaza, akkor óhatatlanul is előjön az, hogy kardhoz, bombához, inkvizícióhoz fordulnak. A hit tehát mindeme bűnök melegágya. Nem a rossz emberekkel van a baj, mert a "gonosz" tudósok nem szokták egymást kiirtani, hanem a hit maga a hibás, mert gyakorlatilag minden vallás hívői szokták egymást irtani.

Az empirikus igazolással szembeni következetlenség egyik nagyon eklatáns példája az, amikor tradicionális vallások kezdik el ekézni az ezotériát. Egyik példa erre az, amikor Kiss Urlich jezsuita szerzetes borult össze a Szkeptikus Társasággal egy kis ezotériaekézésre. De sok vatikáni megnyilatkozásban és más egyházi nyilatkozatokban, teológiai értekezésben is visszaköszönnek ilyen gondolatok.

Pedig bármelyik történelmi vallás csak abban különbözik bármelyik ezoterikus szektától, hogy a B) szempont alapján válogat önkényesen: a "mi szektánk csak annyiban különb, hogy ezer éves". Érdekes módon nem mennek végig az úton, mert akkor a Zeusz hithez, és még régebbi vallásokhoz kéne fordulniuk.

Valójában azokon az empirikus igazolási kritériumokon, amelyen mondjuk a médiumok, szellemek, gyógyító kristályok, fülöp-szigeteki gyógyítók, kanálhajlítók, vízzel hajtott autók, vuduk, gyógyító piramisok és más ezoterikus marhaságok megbuknak, azon a gyógyító, vízen járó, vizet borrá változtató Jézus is megbukik.

A keresztény és más világvallások is ugyanolyan ezoterikus szekták, mint a new age vallásai, csupán kicsit ósdibbak.