Még 2012 novemberben jelent meg a Magyar Tudományban Gánóczy Sándor cikke, amelyben azt bizonygatja, hogy a keresztény teológia bizony tudomány. A cikk utolsó bekezdésében azt írja Gánóczy: "Bebizonyítottam, hogy a teológia tudomány? Nem." Nos, ezzel egyet kell értsek. Persze Gánóczy úgy zárja a cikket, hogy azt mondja, a bizonyításnál kevesebbet azért megtett. Arról beszél, hogy utalt arra, hogy a teológia tudomány, ami az igazolásnál is kevesebb. És hát ha ennyi sok száz év teológia után csak idáig jutottak, hogy csak utalgatni tudnak, akkor az elég gyanús, hogy veszett fejsze. Ebben a postban be fogom mutatni, hogy az utalgatás semmiképpen nem igazolás, sőt, az érvelés is rossz. Az "utalgatás" általában is olcsó játék hülyegyerekeknek. Most vagy határozottan állítunk és igazolunk valamit, vagy hagyjuk a fenébe!
Egy normális, racionális, analitikus gondolkodó egy ilyen cikket Gánóczy helyében azzal kezdett volna, hogy leírja, szerinte mi a tudomány, mint olyan. Ad egy szerinte jó, vagy legalább hozzávetőlegesen jó definíciót. Aztán leírja, hogy szerinte mi a teológia, megint hozzávetőleges, vagy jó definíciót ad. Ahogy mondom, mindkét meghatározás lehet pontatlan, az író erre utalhat, és ennek függvényében mondhatja, hogy a kérdés ettől még eldönthető, vagy emiatt nem dönthető el. Ha a szerző szerint pozitívan, vagy negatívan eldönthető, akkor ezt nyilván a két meghatározás összeegyeztethetőségével vagy ellentmondásosságával támasztja alá. Ezek után, ha azt gondolja a szerző, hogy a teológia tudomány, elvárható volna, hogy elhelyezheti a tudományok "családfáján".
Gánóczy nem ezt teszi, fecseg és csacsog sok mindenről. A cikkből a teológia körülírására többféle próbálkozás van. Láthatóan még azt sem tudja eldönteni, mi a teológia, nemhogy azt, hogy tudomány-e. Aztán van egy rész, ahol kicsit elmereng azon, hogy a teológia természettudomány, vagy társadalomtudomány-e. Tehát még ez sem egyértelmű. Erre még visszatérek. De ami nagyon hiányzik a cikkből, az a tudományosság meghatározása. És ami nagyon nem hiányzik a cikkből, de sajnos benne van, az minden egyéb sallang, aminek kevés köze van a kérdéshez.
Mindez nem véletlen. A hívő emberek nem éppen analitikus gondolkodásukról híresek. Ma nehezen tudom elképzelni, hogy egy az analitikus gondolkodásban jeles, igazán fegyelmezetten, logikusan gondolkodó ember hívő lehetne.
Akkor kezdjük mindjárt azzal, hogy elmondom, mi a tudomány jellemzője. A tudomány pont eme analitikus gondolkodástól tudomány. Minden tudományra jellemző, hogy elméletei vannak, az elméletek általános állításokból állnak, és eme általános állításokból egyedi állításokat vezetnek le. Minden tudományra jellemző az, hogy az ún. deduktív-nomologikus magyarázati modellt követi. Az egyetlen absztrakt tudományban, a matematikában az elméletek axiómarendszerek, az egyedi állítások pedig matematikai tételek. Az összes többi tudományban az elméletek nem axiómarendszerek, az egyedi állításokat empirikusan ellenőrizni lehet, és ezáltal az elméleteket empirikusan igazolni vagy cáfolni lehet, ami által elfogadjuk, vagy elvetjük őket. Ez a leírás igen általános, sok áltudomány esetében a részletektől függhet az, hogy valami tudományos-e vagy sem. De most kiindulópontnak elég lesz ez a meghatározás.
Hogy a teológia mi, az már kevésbé egyértelmű. Ebben nem fogok meghatározást adni, mert ha én definiálnám a teológiát, akkor könnyen lehetne azzal jönni, hogy az én meghatározásom nem jó, tévedek, hogy azt sem tudom, mi a teológia, emiatt butaságokat írok. Hagyjuk rá a hívőkre, hogy azon szenvedjenek, hogy a teológiát meghatározzák, hogy keressenek neki valami vackot a tudomány épületében! Én csak a hívők bugyuta próbálkozásait fogom szétszedni.
Gánóczy is azzal kezdi, hogy megpróbálja megkeresni, mi a fene is lehet a teológia tárgya. Szerinte a teológia nem istenbizonyítással foglalkozik, pedig az istenbizonyítások az általános felfogás szerint nagyon is a teológiához tartoznak. Látjátok?! Már kezdődik a zűrzavar. Gánóczy szerint a teológia szentírástan, azaz a Bibliát alapul véve azt értelmezi, azt tanulmányozza. Eszerint a teológia az irodalomtudomány egy területe lenne, ami veszi magának azt a mérhetetlenül beképzelt bátorságot, hogy egyetlen könyv elemzéséből akar tudományt csinálni.
Aztán hamarosan már átsiklunk a történelemtudományba. Ha ugyanis egy könyvet nem csak úgy értelmezünk, hogy "mi a halált akart az író ezzel mondani, és miért", nem csak azt vizsgáljuk, hogy műfajilag hova tartozik, hogy az író hogy írt, hogy fejezte ki magát, és miért, valamint, hogy ez mennyire sikerült neki - ez volna ugye az irodalomtudomány feladata - , hanem azt is, hogy mit tudhatunk meg a történelemből a könyv által, akkor az természetesen a történelemtudomány illetékessége. A történelemtudomány pedig használ könyveket forrásnak. Idáig rendben volnánk. Csakhogy a történelemtudomány a könyvek mellett sok más forrásból is dolgozik, például régészeti leletekből.
Például ott vannak az Artúr királyról szóló legendák. Ezeket a történelemtudomány összeveti más írásos forrásokkal, ha lehet, korabeliekkel, és végül régészeti leletekkel is. Azt találták, hogy a legenda nagy része kitaláció, és az igazság eléggé más lehetett. Az igazság egyébként ebben az esetben kicsit homályos, de mindenképpen érdekes kérdés. Hasonlóan van a tudomány a Biblia történeteivel is. Akár az exodust, akár Jézust illetően. A történelemtudománynak van a bibliai korról egy bizonyos elképzelése, aminek van egy bizonyos fokú igazoltsága. Időnként változik ez a kép, de azért elég határozott. A kérdés az, hogy a teológia mit akar ehhez hozzátenni? És milyen alapon?! Hit alapon akar mást mondani? Az nem tudományos. Tudományos alapon akar hozzátenni?! De akkor be kell állni történésznek, és a történelemtudomány módszereit követni! Akkor történelem szakra kell járni, nem teológia szakra! Hogy volna az lehetséges, hogy ugyanarról a kérdésről létezzen két teljesen különálló, tudományos diszciplina?! Hogy volna az lehetséges, hogy például az exodusról mást mondjon a történelemtudomány, és mást a teológia, és ráadásul a teológiát is tudománynak mondanánk?! Akkor a tudomány végzetesen inkonzisztens marhasággá válna.
Ha a teológia tudomány akar lenni, és azzal foglalkozik, hogy a Bibliából az ókori történelemre nézvést mit vonhatunk le, akkor a teológia ütközik az ókori történelem tudományával. És lám, mást mond, ellent mond neki, és alul marad. Vegyük például azt, amit Gánóczy is felemlít, hogy a Bibliából ismerjük meg a zsidók kiűzetésének történetét. Igen ám, de erre a történelemtudomány egészen mást mond. Jó, sok részben azt mondja, nem tud semmit dönteni. Kétségek, alternatívák merülnek fel. De azért egy pár dologban teljesen ellent mond a Bibliának. Ja, és ugye a Vörös-tenger szétválasztása meg ellent mond a fizikának.
Odáig rendben vagyunk, hogy a Biblia tényleg egy létező könyv, a tanulmányozása tehát létező tudományhoz tartozik. Nevezetesen az irodalom-történethez, vagy filológiához és a történelemhez. Hát valakik írtak egy könyvet, ez a könyv népszerű, nagy hatása van, miért ne elemezné az irodalom-történet és a történelemtudomány ezt a könyvet is, sok más könyv mellett? A világ történetében sok másik könyvet írtak, a Biblia egy a sok közül, igen kis része az irodalom-tudománynak. Ez az irodalom-tudomány arra jutott, hogy a Biblia egyike a mitologikus gyűjteményeknek. Azaz egy olyan könyv, amelyben némi valóság keveredik sok mesével, és egy nép, egy kor történelmét, kultúráját írja le, amelyet azonban nagyon óvatosan kell kezelni.
Nos, ha egy tudományág megvizsgál valamit, és A konklúzióra jut, akkor a következő lehetőségek vannak: valakinek lehet egy B elmélete, de ugyanazon tudományon belül. Elvben lehetséges volna, hogy valakinek van egy C konklúziója, de a tudományon kívül. Csak ugye a nem tudományos "következtetésről" nyugodtan mondhatjuk, hogy nem ér semmit, tehát C nem vetélytársa A-nak, és hangsúlyozom, C nem tudomány.
Gánóczy azonban azt mondja, hogy a teológia, miközben ugyanaz a tárgya, mint az irodalom-történeti Bibliakutatásnak, miközben ugyanúgy tudomány, aközben más a konklúziója. Ilyen van, ez a B eset. Van olyan, hogy a tudományban van egy tudományágon belül két elmélet, és ezek mást mondanak ugyanarról a kérdésről. Vannak rivális fizikai elméletek, voltak rivális evolúciós elméletek. Ezek azonban ugyanannak a tudományterületnek az elméletei. Ez esetben a teológia nem egy tudományág volna, hanem egy irodalomtörténeti elmélet. A baj az, hogy egyrészt nem ezt mondja Gánóczy, és nem is ezt mondják a teológusok. Továbbá akkor a teológiának tudományos vitát kéne folytatni a jelenleg elfogadott elmélettel, a megfelelő szaklapokban és konferenciákon. És hamarosan valami döntés volna várható, hogy a teológia "elmélete" az igaz, vagy az az állítás, hogy a Biblia egy mitológia. De nem ez a helyzet, a teológia ilyet nem tud. Nem tud tényleges tudományos igazolást felhozni a Bibliáról alkotott eltérő téziseire. Tehát nem lehet irodalomtudomány vagy történettudomány, nem lehet a Biblia tényleges értelmezésének és az ezzel összefüggő történelemnek a tudománya. Mert nem tudja megvédeni téziseit az erről szóló tudományos konferenciákon és szaklapokban.
A sok fecsegés utáni következő nagyon fontos momentum, amikor Gánóczy arról értekezik, hogy mi a hit szerepe a teológiában, és itt teljesen el is vágja magát, ugyanis a hit és a tudomány ellentétesek. A tudományosság lényege, hogy nem azért fogadunk el valamit igaznak, mert hisszük. Ezért fordulunk a logikához és az empíriához ellenőrzésképpen. A hit lényege pedig az, hogy valaki olyat mond igaznak, ami nem igazolt logikai-empirikus alapon. "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Zsid 11:1. Azt nem nevezzük hitnek, hogy olyat mondok, ami tudományosan elfogadott igazság. Gánóczy így fogalmaz: "Aki igazában hisz, tudja, miben, illetve kiben hisz. Azt is, hogy az miért és mennyiben érdemel bizalmat." De ez marhaság. Ugyanis ha valaki tényleg tudja, tényleg empirikus-logikai igazolása van valamire, akkor azt nem nevezzük hitnek. Másrészt a vallásos hívők nem tudnak igazi magyarázatot adni, hogy miért bíznak meg abban, amit hisznek, ez miért pont az a megbízható, miért nem egy másik hit.
Megjegyzem azt is, hogy a tudomány egyik alapvető jellemzője, hogy nem személyekbe vetett bizalmon múlik. Például nem azért gondoljuk a relativitáselméletet igaznak, mert Einsteint olyan megbízható, talpig becsületes embernek gondoljuk, aki nem hazudhatott, nem tévedhetett, tehát amit mondott, az mind színtiszta igazság volt. Valójában Einstein talán megbízható volt, de nem tévedhetetlen. Volt, amiben tévedett. Más esetekben meg akár olyan tudósok elméleteit is elfogadjuk, akik sok kérdésben hazudozósak voltak, például sokszor megcsalták a feleségüket. Nem tartozik a tudományos szempontok közé.
Itt tehát Gánóczy a szokásos legnagyobb fogalomzavaron, összemosáson alapuló trükköt ismétli meg, amit el szoktak követni a hit és a tudomány összeegyeztetéséhez. E kettőt csak úgy lehet "összeegyeztetni", ha teljesen felforgatjuk a két szó jelentését.
A következő etap, amikor Gánóczy nem tudja eldönteni, hogy a teológia természet- vagy társadalomtudomány-e. Ha a Biblia tanulmányozása a feladata, akkor társadalomtudomány lenne. Ha a Bibliában található történelmi kérdésekkel foglalkozik, akkor is. Ha nem természettudományos fizikai istenbizonyítékokkal foglalkozik, akkor ez arra utal, hogy nem természettudomány. Miért nem tud Gánóczy állást foglalni? Nyilván azért, mert a teológia valójában nem tudomány, emiatt nem találja a helyét.
És itt az interdiszciplinaritás varázsszava sem segít. Jó pár évtizede próbálnak ezzel a jelszóval eladni sok bullshitet. Mindig nagyon kell vigyázni, ha valaki ilyennel jön! Egész pontosan mi indokolja az interdiszciplinaritást? Mi az a kérdés, amely elengedhetetlenül szükségessé teszi két tudományterület összekötését? És miért? Gánóczy erre nem is próbál meg válaszolni.
A következő érdekes állítás, hogy Gánóczy szerint "Mindegyik messzemenően és teljes joggal a módszertani a-teizmus alapján áll." Mármint mindegyik más tudomány. Ez pedig árulkodó dolog. A tudományok ugyanis nem a módszertani ateizmus, hanem a empirikus igazolás módszertani talaján állnak. Az ateizmus a tudományban nem valami alapfeltevés, még csak nem is módszertani alapfeltevés, hanem csak következmény. Ahogy Laplace mondta istenről: "Felség, nem volt szükségem erre a hipotézisre". A tudomány azért ateista, amiért a-télapóista, a-perpeetum-mobileista, a-eldoradoista. Ezek tudományosan igazolatlan dolgoknak bizonyultak, ezért a tudomány nem tartja létezőnek őket, és nem valami módszertani alapvetés miatt. Istent sem. Ha ebben a teológia különbözik, akkor a teológia nem lehet tudomány. A tudomány alapelve ugyanis az empirikus-logikai igazolás szükségessége. Ha a teológia ezt az elvet elveti, akkor nem lehet tudomány, mert ez a tudomány definíciója. Nincs fából vaskarika, és nincs a-emprikus-logikai-igazolásista tudomány. Ez fogalomzavar lenne.
Sok-sok érdektelen fecsegés után Gánóczy a teológai módszeréről beszél. A tapasztalati alapról. No végre valami érdemi kérdés. Mit mond Gánóczy? "A teológus egészen másfajta tapasztalatból indul ki. Olyanból, amely különböző személyek találkozásával, azaz kölcsönviszonyainak, átélésével veszi kezdetét, és amelyet ezért „relacionális” tapasztalatnak lehet nevezni." Csak azt tudnám, hogy akkor a teológia szociológia vagy pszichológia? Vagy az utóbbiak Gánóczy szerint nem tudományok? Merthogy azok pont ezzel a tapasztalati alappal foglalkoznak: emberek találkozásával, emberi kapcsolatokkal, emberek egymáshoz való viszonyával. Ráadásul van egy olyan egyszerű szociológiai összefüggés, amely a sok kézen-közön átadott pletykák megbízhatatlanságáról szól. Ha tehát a teológia alapja ez, akkor nagyon áltudományos. Gánóczy azt állítja, hogy "ennek hitelességét is ellenőrizték, különösen attól az időtől kezdve, amikor a történeti és kritikus írásmagyarázat alakjában már tudományos eszközök is rendelkezésre álltak." De hát ez hazugság. A tudomány soha nem tudta igazolni a keresztény hittételek hitelességét. A bibliai szövegekről pedig kimutatták, hogy vannak közöttük eltérések. Arról nem is beszélve, hogy van egy csomó apokrif irat, amely még jobban ellentmond az evagéliumoknak, pont ezért szórták ki őket. A Biblia bizonyos konzisztenciája a kanonizáció eredménye. De még kanonizáció után is súlyos ellentmondások maradtak benne.
Ezek után jön egy értekezés a dogmáról. Ez mind szép, és jó, ha az összes keresztény teológus elfogadná Gánóczy álláspontját. Az, hogy a hittételeket lehet vitatni, kritizálni, és ezzel a hit liberálisabb lenne, az semmiképpen sem lenne negatívum. Például ha a katolikus egyház jobban hajlana a homoszexualitás, az óvszerek, az abortusz és a papi házasság elfogadása felé, az jó lenne. Igaz, nem tartozik ide. Mert ettől még nem lenne tudomány. Például egy demokratikus politikai vita is ilyen szabad, és nem dogmatikus, de ettől még nem tudományos.
Ezek után megint egy érdemi, de elkent rész következi a Biblia történettudományi vizsgálatáról, és Jézsuról. Gánóczy verifikálásról beszél, de a történettudomány a történeti Jézus létezésében sem biztos, abban meg, hogy ki is volt, és mit is csinált valójában, nagyon eltérő spekulációk vannak. Itt a teológia se tud mit csinálni, nem tudja tudományosan igazolni, hogy az ő spekulációja az igaz. Nincs több igazolása, és ráadásul a spekulációja hajmeresztő (miszerint Jézus isten volt, és feltámadt), ellent mond a többi tudományos tudásunknak. És hiába hermeneutikázik itt Gánóczy, ezt nem lehet feloldani.
A dogmatizmusság elvetésében Gánóczy odáig megy, hogy ilyeneket is mond: "A hit bizalom és nem bizonyosság, hiszen nem evidenciákra, hanem elégségesen hitelt érdemlő ígéretekre alapul. " Amivel megint megerősíti, hogy a teológia nem lehet tudomány. A tudomány ugyan valóban nem bizonyosság, de nem is bizalom, hanem pont arra az evidenciára alapoz, és nem hitelt érdemlő ígéretre. A tudománynak nem ígéret kell, hanem igazolás.
A következő téma az etika, ahol Gánóczy azt mondja: "A hittudós nem teljesítené hivatását, ha megállna a tanok átgondolásánál és rendszerezésénél, anélkül, hogy felmutatná, mi azoknak a logikus következménye a személyes és a közösségi életgyakorlat szintjén." Ami megint azt jelzi, hogy a teológia nem lehet tudomány. A tudomány ugyanis nem mondhat ítéletet normatív erkölcsi kérdésekben, mert nem tudja a válaszokat empirikusan igazolni. Így a tudománynak önmagában nincs következménye az életgyakorlat szintjén. A tudomány például nem mondhat olyat, hogy: "disznóhúst enni erkölcstelen vagy tilos". A tudomány csak a disznóhús fogyasztásának egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi hasznát vagy kárát mutathatja ki. A döntés, az már a közembereké. Azért a közembereké, mert ezek szubjektív kérdések. Teljesen abszurdum volna tehát, ha objektív ismeretek következménye lehetne egy erkölcsi kérdés. Nem lehet objektíven determinálva. Ezért hiba is, amikor erkölcsi kérdésben a teológus véleményét kikérik, hiszen a véleménye csak egy egyetlen ember szubjektív szavazata.
Ezután sok olyan fecsegés jön, ami számunkra érdektelen, és unalmas, a kérdéshez pedig nem tartozik hozzá. A következő érdekes kérdés, hogy Gánóczy helyesen állítja, hogy: "Minden tudomány tudományossága fejlődőképességén áll vagy bukik." Sőt, ennél tovább mehetünk, ha egy diszciplína nem fejlődik, akkor nagyon gyanús, hogy nem lehet tudomány. Ha egy diszciplína mai jeles képviselői ugyanazokról a kérdésekről vitáznak, mint ezer éve, semmit nem tudtak megoldani, és nem tettek le semmiféle alkalmazást az asztalra, akkor az valószínűleg nem tudomány. És a teológia ebben igen szánalmas "eredményt" mutatott fel: semmit.
A maradék rész megint irreleváns fecsegés.
Összességében tehát Gánóczy a teológiát elégé szerteágazónak mutatta be, tudományos jelöltként az irodalomtudomány, irodalomtörténet, a történelem vetült fel. A felsorolt tudományok mindegyikében a teológia csak egy kis terület lehetne. Flörtölt egy kicsit pszichológiával és szociológiával. De valamiféle természettudományhoz is köze kell, hogy legyen, mert Gánóczy azt mondta, nem csak társadalomtudományról van szó. Úgy tűnik, hogy a teológia tehát valamiféle Mekk Mester, aki sok mindenhez érteni vél. És ezen a sok területen mást mond, mint a tudomány. Szerintem elég világos, hogy ez a Mekk Mester nem szakember, hanem sarlatán.
Ahhoz, hogy valaki új tudományterületet vezessen be, vagy egy létező diszciplínát új tudományágként kvalifikáljon, vagy akár egy létező tudományágról egy vita során bemutassa, hogy az jogosan van, mint tudományág nyilván tartva, azt kell, hogy bemutassa, hogy a diszciplína tudomány, azaz a módszerei a tudományos módszernek megfelelnek, továbbá, hogy ez a diszciplína különbözik minden létező tudományágtól. Azaz meg kell nevezni egy olyan tárgyat, amelyet tanulmányoz, amelyet érdemes tanulmányozni, és amelyet minden másik tudományág hanyagol, vagy csak érintőlegesen tárgyal, illetve a módszereiben olyan részletbeli különbségeket, amelyek különböző megközelítésre utalnak, de azért a tudományosságon belül vannak. Ha valaki például amellett érvel, hogy a biológia tudomány, akkor meg kell mutatnia, hogy mi a tárgya, hogy a fizika és a kémia nem igazán fedi le ezt a tárgyat, hogy ezt a tárgyat érdemes kiemelni külön tudományágként. Érdemes rámutatnia, hogy az élőlények megérdemelnek külön tanulmányozást, hogy az élőlények kutatása lehetséges empirikus-logikai úton, hogy a biológia módszerei tudományosak, mégis eléggé sajátságosak ahhoz, hogy külön vegyük a kémia módszereitől.
Gánóczynak a teológiát illetően ez nem sikerült. A teológia tárgyát az irodalom és a történelem tárgyának részeként definiálta. Nem sikerült tisztáznia, mi újat tudna a teológia ezekhez hozzá adni. Az meg fogalmi képtelenség, hogy a hit alapú megközelítés, mint módszertani újdonság beleférjen a tudományba.
