Nemrég fejeztem be David Marshall Brooks: "The Necessity of Atheism" c. könyvének olvasását (nem tévesztendő össze Percy Bysshe Shelley azonos című, ismertebb esszéjével!), azaz hangoskönyvben való meghallgatását, és azt kell, hogy mondjam, hogy valami fenomenálisan meglepően jó könyv. Én filozófusként persze Michael Martin: "Atheism: A Philosophycal Justification" c. könyvét tartottam eddig a legjobbnak, és valóban nagyon színvonalas könyvnek, de azt kell, hogy mondjam, azért az a könyv csak az isten létezése mellett és ellen felhozható elméleti érveket tárgyalja, a történeti, társadalmi szempontokat nem nagyon. Brooks ezzel szemben inkább ez utóbbiakat tárgyalja, és egy jó ideje engem is ezek a kérdések érdekelnek jobban, és szerintem a legtöbb ateistának is ezek a kérdések az érdekesebbek, és jobban feldolgozhatóak, és sokkal hatásosabbak. A könyv ingyen elérhető szöveges és hangoskönyv formában, én az utóbbit használtam, de ha valaminek utána akarsz nézni, akkor a szöveges formátum nagyon hasznos.
Brooks olyan kérdésekre válaszol, melyekre sok ateista vár választ, és olyan mítoszokat rombol le, amely sok hívőt visszatarthat az ateizmustól. A legfontosabb ezek közül talán, hogy az erkölcshöz nincs szükség istenre. Ezt persze én itt a blogon sokszor leírtam, körüljártam, elmagyaráztam így-úgy-amúgy. Számomra nem is maga az állítás vagy a magyarázat volt a meglepő, hanem az, hogy ezt Brooks már 1933-ban olyan jól kifejtette. Nem gondoltam volna. Az is roppant meglepő, amikor ateisták egymástól függetlenül jutnak ugyanarra a válaszra ezekben az egyáltalán nem olyan triviális kérdésekben. Az erkölcs mondjuk épp az a kérdés, ahol azóta különböző felmérések is alátámasztják, hogy a vallásra nemcsak, hogy nincs szükség az erkölcshöz, de még csak nem is hasznos benne, a hívők egyáltalán nem jobbak erkölcsileg a "jobb" általánosan elfogadott fogalmai szerint.
Tehát egy potenciálisan nagyon nagy hatású könyvről van szó. Azt kell, hogy mondjam, hogy ehhez a könyvhöz képest Dawkins, Chitchens és Dennett könyvei vagy filmjei vagy előadásai legfeljebb annyiban mondanak újat, amennyi a 1933 óta történt. Tehát például az iszlám terrorizmussal Brooks nem tudott még foglalkozni. Azóta elérhető még pár statisztikai adat, ami sokat számít, de ennyi. Tulajdonképpen az a szégyen, hogy ezek az angolszász szerzők nem ismerik Brooks könyvét, aki pedig amerikai lehet. Nem tudom pontosan, mert Brooksról szinte semmilyen adatot nem lehet tudni.
A könyv nem rövid, szerteágazó témákkal foglalkozik, a vallások történetétől a sötét középkoron, a tudomány és boszorkányüldözésen, a nők elnyomásán keresztül a vallás jövőjéig. Ha bárki egy hívővel vitatkozik, és egy adott téma felmerül, csak fel kell keresni a könyv egyik online változatát, és megnézni, hogy az adott fejezetben milyen idézetek, adatok, hivatkozások szerepelnek. Szinte mindegyik történelmi témában találsz odavonatkozó fejezetet (legalábbis ami a keresztény vallást illeti), és szinte mindegyik fejezetben van pár olyan történelmi adat, amit eddig nem tudtál, amely igen hatásos, és amivel elég jó érvet fogalmazhatsz meg egy vitában. Aki ezt a könyvet ismeri, az szerintem lemos bármely hívőt bármely online vitafórumon.
Nem fogom végigelemezni a könyvet, esetleg egy-egy fejezetről lehet, hogy fogok írni részletesebb beszámolót, mert minden fejezet megér egy "misét".:) A könyv előnye még, hogy minden fejezetben, főleg az elején sok idézet szerepel benne, természetesen hivatkozással, és egy csomó adat is, szintén hivatkozásokkal. Rendkívül sok érdekes, nem olyan jól ismert, vagy nem könnyen összeszedhető adatolást tartalmaz.
Annak bemutatása, hogy a kereszténység mennyire támogatta a rabszolgaság intézményét csak azért nem lepett meg, mert erről egy sokkal részletesebb könyvet olvastam korábban. Viszont a boszorkányüldözés leírása nemcsak részletes, de az a meglepő idézetet Brooks-ot olvasva maradt meg bennem, hogy:
" Varázsló asszonyt ne hagyj életben." II. Móz. 22:18
ami a boszorkányüldözés teljes támogatását, sőt, parancsba adását jelenti. A sötét középkor egyik legsötétebb fejleményét.
Az egyik meglepő kis adat az, hogy Brooks idézi Josephus állítólagos leírását Jézusról, pontosabban Dr. Eisler, "The Messiah Jesus." c. könyvéből, amelyben Jézust púposnak írja le, és Brooks ebből vezeti le az agresszív-mindenkit magához ölelő, ellentmondásos személyiségét. Érdekes hipotézis, ha a Josephus leírás stimmel.
Még sorolhatnám az érdekes részleteket, de kedvcsinálónak ennyi is elég, és a könyv nem is ettől a legjobb, hanem attól, hogy igen átfogóan kritizálja a vallást, azon belül a kereszténységet. Természetesen a kereszténységet, hiszen USA-beli a szerző, ez egyébként néhány témánál meg is látszik: sokszor csak az USÁ-ra fókuszál. Nekünk, Európaiaknak ez azért nem baj, mert érdekes.
A szerző erősen ateista, de ez csak néha zavaró. Talán a jövőt illetően túlságosan is könnyen elkönyveli a pozitív végkifejletet. Ezen kívül Brooks valószínűleg minimum kommunista-szimpatizáns volt, ami 1933-ban, New Yorkban nem olyan naiv dolog volt, nem feltétlenül tudott ennek a rendszernek a kegyetlenségeiről, melyek leginkább azokban az években folytak. A könyv olvasásában ez sem zavaró különösebben, mert csak néha lehet kisejteni belőle.
Ajánlható a könyv kézikönyvnek is, hiszen a fejezetei nagyon jól rendezettek, könnyen megtalálható egy téma, és mint mondtam, tele van idézetekkel, hivatkozásokkal. Érdemes utána is járni a dolgoknak, amelyeket állít.
A könyv olvasta után tényleg csak annyi a szomorú, hogy szinte alig van már mit elmondani ezek után a valláskritika területén.
