A napokban a miniszterelnök-helyettesi észkombájn egy tévéműsorban elkezdett az evolúcióról okoskodni.

Először hat megjegyzés magáról a szituációról.

1) Általában én nem tartom helyesnek buta kreacionistákkal vitatkozni, és reklámozni őket, de itt egy olyan emberről van szó, aki sajnos a miniszterelnök-helyettesi rangig vitte.

2) Megjegyzem, Orbán Viktorra nézve is szégyen, hogy egy ilyen alak a miniszterelnök-helyettese. Még azt se lehet mondani, hogy Orbán ezt kényszerből teszi, hiszen a Fidesznek nincs szüksége a KDNP-re. Ő bizony vígan, és dalolva, teljes elvtársi egyetértésből szövetkezik Semjénnel, és azért nem derogál neki ez a szellemi téren kihívásokkal küszködő ember, mert maga sincs sokkal magasabb szinten.

3) Általában egy intelligens ember egyik fontos ismérve, hogy tudatában van annak, mihez nem ért, miről nem szabad nyilatkoznia, mi nem az ő reszortja, mibe nem ildomos beleszólnia. És az evolúció kérdése egy ilyen téma egy olyan politikus esetében, aki nem tudós, nem értője a témának.

4) Teljesen oktalan dolog az is, hogy Semjén egészen közhelyes toposzokat hoz fel az evolúció ellen. Pont ugyanezeket az érveket már évek óta, évtizedek óta mondják a kreacionisták, és kaptak is rá választ, eleget, kielégítőt. A tautológia témája már a Wikipédia oldalon is külön fejezetként szerepel. Az pedig, hogy az evolúció nem hozhatott létre az egyszerűből komplex dolgokat, tulajdonképpen állandó témája volt az evolúciónak. Ennek a problémának a megoldására született.

5) Szerintem felháborító, hogy eltűrjük, hogy egy ilyen szellemi képességekkel rendelkező egyén legyen Magyarország miniszterelnök-helyettese. Mikor nem lett volna szabad ezt eltűrni? Legutóbb 2014 áprilisában.

6) Az is felháborító, hogy ilyen butaság helyet kap egy ennyire nézett tévében, ahelyett, hogy értelmes dolgok jutnának szóhoz. Ez a HírTV felelőssége. Megjegyzem, Semjén ámokfutása végén a riporterek kicsit zavarban is voltak, és gyorsan megpróbálták lekeverni a dolgot.

És akkor jöjjön három tartalmi megjegyzés:

1) "Senki nem tud olyat adni, amije nincs." Nos, miniszterelnök-helyettes "úr", ez persze nem egészen egyértelmű megfogalmazás, de a magyarázkodásából kiderül, arra gondolt, hogy az evolúció nem valósíthat meg olyat, ami nincs eleve benne. Ez persze még mindig nem egyértelmű, hiszen nem egyértelmű az, hogy mi van benne valamiben. Minimum meg kell különböztetni azt, hogy mi van benne aktuálisan, és mi van benne potenciálisan. De még ez sem olyan egyértelmű.

Az evolúció meg igenis annak az elmélete is, hogy hogyan lehetséges új dolgok kifejlődése olyan dolgokból, amikben az még "nincs benne". Az evolúció bizony a kemotonok önfejlődési képességeiről szól. Az evolúció meg is magyarázza, hogy ez hogyan lehetséges önszerveződéssel. Bizony, lehetséges az önfejlődés, dogma, hogy nem lehetséges.

Mondok egy egyszerű példát, amely nem evolúciós, és talán még a miniszterelnök helyettes "úr" is felfogja: benne van-e a vízben a jégvirág formája, amely odafagy az ablakunkra egy deres decemberi reggelen?! Beleprogramozta-e isten jégvirágok milliónyi különböző formáját a vízpárába? Szerintem nyilvánvalóan nem. Nem fér bele a vízbe ennyi vizuális információ. Aki azt megérti, hogy hogyan lehetséges mégis a vízmolekulák tulajdonsága alapján az, hogy kibontakozzon belőle egy jégvirág, ami "nincs benne", az megért egy olyan "csodát", amihez képest a kereszténység minden felfoghatatlan "csodája" semmi. És ehhez csak érteni kéne a fizikát, vagy az evolúció esetében a biológiát, miniszterelnök-helyettes "úr". Megjegyzem, az élőlények, a legegyszerűbb kemoton is komplexebb egy jégvirágnál, a jégvirág csupán a fraktál jellegű, önszervező jelleget mutató növekedési folyamatokra példa.

És ebből a példából is látszik, hogy a "benne van" kifejezés mennyire bizonytalan dolog. Aktuálisan a vízmolekulában biztosan nincs benne a jégvirág. Potenciálisan részben benne van, de ne felejtsük el, hogy az egészhez szükséges a környezet hűtő hatása is, az ablak is, és az, hogy éppen melyik forma kezd el növekedni a jégvirágban, az függ olyan apró, kis külső dolgoktól, amit köznapi értelemben véletlennek tekintünk. Ugyanilyen potenciálisan pedig az első sejtben is benne lehet a homo sapiens. Persze ebbe a környezet is beleszólt. A mi Föld nevű bolygónkon többek között éppen a homo sapiens alakult ki a történetből. Hogy más környezetben mennyire más lenne a végeredmény, arról halvány lila fogalmunk sincs. Hogy hányféle különböző minta "van benne" az első sejtben, azt nem tudjuk felmérni.

Potenciálisan végtelen sok különböző jégvirág forma van, melyek közül milliók jelennek meg különféle ablakokon a világ különböző részein. Itt illusztrációképpen csak két különböző mintát mutatok meg. Nem lehetséges, hogy isten ezt beprogramozta a vízmolekulába. Ez a vízmolekulák önszerveződési képességéből bontakozik ki. A különféle formák a környezeti behatások "véletlen" játékából is adódnak.

2) Semjén említi, hogy az evolúcióban van egy tautológia. Nevezetesen, az evolúció szerint azok az élőlények élnek túl, amelyek a legjobban alkalmazkodtak, és onnan tudjuk, hogy a legjobban alkalmazkodtak, hogy ezek élnek túl.

A) Ez persze így nem igaz. Amikor egy élőlény valamilyen variánsa elpusztul, akkor sokszor meg tudjuk mutatni, hogy az a genetikai változat miért nem előnyös az adott környezetben, azaz miért nem alkalmazkodott jól. Például ha egy sas valamilyen genetikai elváltozás okán rossz látással rendelkezik, és elpusztul, akkor konkrétan meg tudjuk mondani, hogy ez miért van így. Sőt, előre meg tudjuk jósolni, hogy nagy valószínűséggel el fog pusztulni. Tehát az a fogalom, hogy egy élőlény alkalmazkodott, az angolból kölcsönzött, nagyon is ideillő "fitt" fogalmunk nem csupán arra támaszkodik, hogy mi az, ami túlél, hanem konkrét hátrányokat tudunk mondani, ami az adott életmódnál, adott környezetnél érthető módon szelekciós hátrány. Valójában nem az evolúcióból tudjuk meg, hogy a vak sas valószínűleg elpusztul. És valójában tudjuk tesztelni: más információkból tudjuk predikálni, hogy mely sasok lehetnek jól alkalmazkodott sasok, és melyek nem, és ellenőrzizhetjük, hogy a természetben melyek hullanak el inkább.

B) Másrészt, nem ez az evolúció fő igazolása. Az evolúciónak számos empirikus megfigyelés az igazolása. Leginkább az archeológiai leletek, de a mai élővilág egységes mechanizmusai is, a ma élő fajok anatómiája, élettana és rokonsági viszonyai. De vannak olyan populációs, demográfiai adatok is, amelyek bizonyítékok. Amit itt Semjén felvet, az egy kérdés, és egy arra adott általános válasz.

C) A tautológia azt jelenti, hogy egyik állítás logikailag a benne foglalt szavak jelentéséből, definíciójából következik. Maga az, hogy egy elméletben van tautológia, nem jelent semmi rosszat. A Pitagorasz tétel például egy tautológia az euklideszi geometriában. Amikor egy elméletből dedukálunk bizonyos eredményeket, akkor a dedukció maga tautológia. És a különféle jelenségek magyarázatára általában ilyen tautológiákat adunk. Tautológiák, amennyiben az elméletet elfogadjuk igaznak. Semjén tulajdonképpen csak egy magyarázatot fogalmazott meg olyan formában, ami az ókori görögökre jellemző cinikus okoskodás volt. Tulajdonképpen az evolúció-elmélet egy elemét, és annak magyarázó képességét tálalta olyan formában, hogy az furcsán hangozzon.

Amennyiben egy elmélet konzisztens, mindig ki lehet hozni belőle hasonló, cinikus jellegű okoskodásokat. Például: (i) A víznél sűrűbb, tömör (passzív) testek elmerülnek a vízben. (ii) Honnan tudjuk, hogy egy test sűrűbb a víznél? Onnan, hogy elmerül a vízben. (iii) Miért merül el? Mert a víznél sűrűbb, tömör (passzív) testek elmerülnek a vízben. Látható, hogy persze, meg leeht csinálni itt is a körkörösséget, de a kulcs az, hogy a sűrűséget tudjuk máshogy is mérni, tehát van független, empirikus teszt.

Természetesen egy konzisztens elmélet, és konzisztens magyarázatok egy része tautologikus lehet abban az értelemben, hogy analitikus. Minden elméletnek, mint deduktív rendszernek van egy analitikus, tehát tautologikus része. A baj nem az, ha egy elmélet egy része analitikus. A baj az, és akkor szokták kihangsúlyozni, hogy egy elmélet tautologikus, ha egy a valóságról szóló elmélet tisztán analitikus, azaz csak ennyiből áll, ha steril, ha nincs semmilyen kapcsolata az empíriával, ha nincs szintetikus része. Például, ha egy elvont, metafizikai tautológia, aminek nincs köze az empíriához. Például az empíriától független, transzcendens elképzelések. Pont a vallásokra jellemzőek az ilyen metafizikai, empirikusan ellenőrizhetetlen, azaz tisztán analitikus, azaz tautologikus elgondolások. A kreacionista hívők itt érdekes módon a saját hibájukat vetítik ki az evolúció elméletére.

A természettudományos elméletek előnye (enyhén fogalmazva) a tautologikus metafizikai elméletekkel szemben pont az, hogy az empirikus megfigyelésekkel vagy kísérletekkel ellenőrizhetőek, azaz nem tisztán analitikusak, hanem szintetikusak. Az empirikus megfigyelések ugyanis nem szükségszerűek, hanem kontingensek. Lehetséges volna az, hogy mást figyeljünk meg, mint amit az elmélet jósol. Lehetséges volna az, hogy a vak sasok túléljenek, amennyiben a világról szóló elméleteink nem volnának igazak. De azt figyeljük meg, hogy szinte kivétel nélkül elpusztulnak. És ez is igazolja az evolúció elméletét, pontosabban ez a megfigyelés egy alapja az evolúciós elméletnek, ez a jelenség egy része az evolúció mechanizmusának, ez a megfigyelés hozzájárul a "fittségről" szóló elképzelésünkhöz is. De ez önmagában ez még nem az evolúció elmélete, és önmagában ez nem teljesen adja ki a "fitt" fogalmunk jelentését.

3) Semjén Teilhard de Chardinre hivatkozik, csakhogy Chardinnel maga a Vatikán eléggé hadilábon állt, és nehezen dönti el, hogy mit kezdjen a nézeteivel. A "tévedhetetlen" Vatikán ezt a figyelmeztetést adta ki Chardin műveivel kapcsolatban 1962-ben:

"A fenti munkák oly mennyiségben tartalmaznak kétértelműségeket és súlyos hibákat is, amelyek megsértik a katolikus doktrinát... Ezért a Szent Hivatal legkiválóbb és nagyrabecsült atyái arra hívják fel az ordinárusokat és vallásos intézmények minden vezetőjét, a szemináriumok igazgatóit és az egyetemek elnökeit, hogy megvédjék az elmék, különösen a fiatalokét a veszélyektől, melyek Teilhard de Chardin testvér és követőinek műveiben található."

Azóta a tévedhetetlen Szentszék máshogy is nyilatkozott, de hát a kinyilatkoztatott tévedhetetlenség már csak ilyen. Mindenesetre Chardinnek egy markáns nézete volt, amely tudományos szempontból megvizsgálható, ez pedig az, hogy az evolúció egy bizonyos cél felé tart, és efelé való pozitív fejlődés. Ez a nézet sem Darwin korában, sem ma nem elfogadott a tudományban. A tudomány elfogadott elmélete szerint az evolúció nem egy predeterminált cél felé halad, és nem fejlődik abban az értelemben, hogy egyre inkább elérné ezt a célt.

Szóval Chardin nagy elgondolásait sem a Vatikán, sem a tudomány nem fogadta el. A konkrétabb paleontológiai eredményeit természetesen igen, csak a filozófiai gondolatai kétségesek mindkét oldalról nézve.

Semjén sem evolúcióból, sem logikából nincs a topon, kár ezt reklámoznia a HírTV-ben.