Miután István és én is közreadtuk a blogon a Korunk folyóiratban megjelent cikkünket, érdemes egy postot az egész lapszámra is szánnom hiszen a lapszám (online itt) a szekularizmusról szól, és a legtöbb megjelent cikk is. A lapban még egy ateista szerző cikke jelent meg, ez Szalai Miklósé, egy nem ateista, de szekularizmus párti cikk, ez Gábor Györgyé, Gánóczy Sándor hívő, de ő inkább szekulairzmus párti, és a többi cikk hívő, és inkább szekularizmus ellenes, mint Bolberitz Pál,  Szentpétery Péter cikkei.

Van egy cikk Kiss Dénestől a deszekularizáció helyzetéről Romániában - nem túl jó a helyzet -, és Máté-Tóth Andrástól, szintén a szekulárcióról, ez egy alapos cikk, amely a mai helyzetet mutatja be, de nem túl érdekes. Viszont a témáról szól. Gábor György cikkéről azért nem írok itt, mert nemrég egy könyvéről írtam, amely sokkal többet tartalmazott, mint ez a cikk. Ez a cikk nagyjából ugyanazt mondja el, mint a könyvben szereplő jó pár cikk.

Bolberitz Pál cikke a "Szekularizáció és szekularizmus" címet viseli. Az elején egészen korrektül indul, csak a végén fajul el. Bolberitz azt mondja, és én ismerem már egy könyvéből ezt a szövegét, hogy a mai társadalom válságban van, ezt a válságot nem tudja megoldani, és ezért a kereszténységhez kell visszanyúlnia. Bolberitz szerint a fogyasztói társadalom, a kapitalizmus van válságban, Egy Fideszes-Jobbikos szöveget vág le a haszonlesésről, bankárokról és hasonlókról.

Nos, ezzel az a gond, hogy most mekkora a válság, az először is vitatható. Szerintem volt egy gazdasági világválság, és van egy bizonyos hosszabb ideje tartó "válság", hogy sok ember kevésbé tudja, hogy mit csináljon, mert már nem mondják meg nekik annyira, és mert már maga sem engedi megmondani magának. Nagyobb a szabadság, mint régen, és a szabadság problémákkal is jár. Mint ahogy az egyedi ember életében is problémás a serdülő kor vagy a felnőtté válás kora, mivel ekkor kezd el az ember saját lábra állni. Az emberiség is lassan felnő, és tanulnia kell felnőttnek lenni. Felnőttnek lenni pedig azt jelenti, hogy magának kell döntenie, magának kell elhatároznia mit csináljon. Ha ez kicsit félelmetes, kudarcokkal is jár, akkor azt én nem nevezném válságnak, és nem kell mindjárt a papok szoknyája alá visszabújnia.

Az emberiség történetében sok válság volt, és sok problémás változás. De olyan még soha nem volt, hogy a régi jött volna vissza. A Római Birodalom bukása után bár jelentős visszaesés jött, de nem az őskorba mentünk vissza (sokkal sötétebb helyre mentünk:). A nyugati időszámítás szerinti középkor végén a reneszánsz bár merített az antikból, de a reneszánsz egészen más lett, mint az antik világ. Az újkor és a kapitalizmus olyan lett, amilyen még soha nem volt előtte, legfeljebb halvány kezdeményként. A szocializmus is merőben más volt, de nem az egész fejlett világ próbálta ki, ezért ebből kivételesen vissza lehetett menni a kapitalizmusba és a demokráciába, amelyet a világ legfejlettebb része mindvégig tartott.

Szóval nem, ha itt valami felváltja a kapitalizmust és a demokráciát, az nem a kereszténység lesz, hanem én inkább arra tippelek, hogy egy zöld világkép, a környezetbarát tudatosság és technológiai fordulat. Ez előre mutat, a kereszténység hátra. Az emberiség nem szokott nagyot visszafordulni hátra. Egyfajta termodinamikai törvény miatt nem is lehet visszamenni ugyanazon az úton.

Gánóczy Sándor cikke is inkább a szekularizmus mellett foglal állást, egy jelentős történeti kitekintéssel, ami egy hangyányit unalmas. Felveti, hogy a II. Vatikáni Zsinat visszaesésnek minősítette azt, amikor Konstantin a kereszténységet államvallásnak minősített, és vélhetően ezzel egyet is ért.

Egy érdekes, a szekularizmushoz nem nagyon kötődő kis részlet van a 74. oldalon, ahol Karl Barth nézetét adja vissza, miszerint a keresztény hit a Biblia szerint bizalom a megbízhatónak bizonyult istenben. És itt a "megbízhatónak bizonyult" kitételre kaptam fel a fejem. Abba ne menjünk bele, hogy miért lehetek szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy isten bármikor is megbízhatónak bizonyult-e, de az én életemben, nekem semmiképpen. Amikor a hívők a bizalmat akarják az ateistáktól, és tőlem, akkor én mindig azt mondom, hogy nem vagyok hülye, csak akkor bízom valakiben, ha ismerem, és megbízhatónak látom. A Bibliát és a papokat meg hát sajnos nem látom annak, sőt. Így nem bízok bennük. És istent sem "látom megbízhatónak", tehát sajnálom. Abból az elvből pedig nem engedek, hogy senkinek nem jár előre, ingyen bizalom, mert ezt racionálisnak tartom és az ellenkezőjét botorságnak.

Szalai Miklós arról ír, hogy az evolúció elmélete maga is igazolja az ateizmust, mert az evolúció sokkal valószínűbb isten alapján, mint istennel. Ez sem kapcsolódik a szekularizmushoz, de meg kell valljam, az én cikkem sem. Én nem emlékszem, hogy nagyon világosan meg lett volna mondva, hogy a szekularizmus a téma, úgyhogy ezt nem róvom fel Szalai Miklósnak, annál inkább azt, hogy a cikke értelmetlen, az analitikus filozófia legrosszabb fajtája.

Szalai a szokásos Bayesiánus érvvel jön el - úgy látszik, ez népszerű -, és egy bizonyos Draper érvét adja elő, miszerint az ateizmus feltételesen valószínűbb, mint isten létezése, ha az evolúciót, mint tényt adottnak vesszük. Itt a szokásos hiba van a valószínűségekkel és a valószínűségi érveléssel, amit sajnos analitikus filozófusok el szoktak követni, és amit egy hosszabb előadásban már kifejtettem. Nevezetesen, hogy rossz analitikus filozófusok a komoly érvelés látszatát keltve Bayes tételére akarnak támaszkodni egy olyan esetben, amely totálisan alkalmatlan erre. Közben bizonyos valószínűségekről hasból mondanak teljesen alaptalan dolgokat, de a Bayes tétel még úgy sem alkalmazható az esetre. Ráadásul Szalai, ahogy leírja, az totál ziziség. Egy plusz stiláris elem, ami jelzi a ziziséget, hogy valamiért kitalálta, hogy a 0,25 alatti valószínűségek a kicsik, a ö.75 felettiek meg nagyok. Ezt is csak így hasból.

Az  egész kérdésről annyira nem lehet bayesiánus vagy valószínűségi alapon beszélni, hogy a cikk nevetséges. Semmit nem tudunk mondani isten a priori valószínűségéről, és arról sem, hogy ha van isten, akkor mit akar, mit nem, mennyire valószínű, hogy ilyen, vagy olyan céljai vannak a világgal vagy az evolúcióval. Mellesleg az evolúció a priori valószínégét sem tudjuk. Tehát a Bayes képletből három valószínűség is hiányzik. De Szalai védi Draper érvét.

Eközben ilyen marhaságokat ír le a 83. oldalon, hogy: "az, hogy az érvelés egyik premisszájának igaz voltát nem tudjuk eldönteni, nem indok arra, hogy elvessük az érvelést". Jó, ha valaki ilyen butaságot le mer írni egy cikkben, akkor ezzel nálam le is írta magát. Mert bizony alap logikai és filozófiai ismeret, hogy ha egy érvelés premisszái kétségessé válnak, akkor az érvelést bizony dobhatjuk a szemétbe. Nincs mese. Ez az érveléselmélet alapja. És a Szalai által elmondott Tóth Istvános példa sem jó érv. A Tóth Istvános érvelés bizony csak annyira működik, amennyire valószínűnek tartjuk, hogy Tóth István nem vak. Ha ezt valószínűnek tartjuk, akkor azt is valószínűleg tarthatjuk, hogy élvezi a Tordai szakadékot. Ha nem, akkor meg nem. És ha nem tudjuk, akkor nem tudjuk. Ha még a valószínűségét sem tudjuk felbecsülni annak, hogy Tóth István vak, akkor az érv semmit nem ér, mert akkor bizony még egy valószínű konklúziót sem tud adni. Mehet a szemétbe, Szalai Miklós, mehet a szemétbe.

Hogyan érvel Szalai a továbbiakban?

1) Ha isten célja az evolúció lenne, akkor ahhoz képest szerinte meglepő, hogy az Univerzum csak kis részében van evolúció. Szalai szerint érthetetlen, hogy isten miért nem olyan Univerzumot teremtett, ahol mindenhol van evolúció. De az a helyzet, hogy nagyon is életszerűnek tűnik, hogy istennek az már nem fontos, hogy az evolúcióból sok legyen. Ha például valaki sok szelvénnyel lottózik, akkor annak is nagyon örül, ha az egyiken van ötös találata. Ha valaki más társkereső oldalon keres magának társat, akkor elég, neki az is, ha egyetlen olyan valaki válaszol, akivel összejön a szerelem. Nem tudom, honnan veszi Szalai, hogy isten az evolúciót valamilyen sztahanovista termelési versenynek fogja fel. Esetleg istennek az is célja lehet, hogy az ember majd egy bolygóról hódítsa meg az Univerzumot. Az egész dolog spekuláció, és nem lehet tudni. A "nem lehet tudni" pedig ugyanannyira kilövi az istenhívők spekulációit, mint az ateisták érvelését, amely ilyen spekuláción alapul. Szalai egyébként még elvekben sem vázolja fel, hogyan lehetne egy Univerzum olyan, hogy abban mindenhol lenne evolúció. Mi erről egyébként azt tudjuk, hogy a mi naprendszerünkben csak a Földön van evolúció, a többi bolygón pedig nem olyanok a feltételek, hogy ott lehetne, esetleg a Marson lehetett. Szóval például hogyan képzeli Szalai azt, hogy a Jupiteren is lenne evolúció?!

2) Szalai szerint mivel az evolúció kontingens folyamat, nem garantálja az intelligens élet létrejöttét. De lehet, hogy az Univerzumban van annyi bolygó, és azon annyi evolúció, hogy ez praktikusan garantált. Pláne, hogy isten ráér. És miért ne érne rá?

3) Felveti, hogy az evolúció feleslegesen lassú, és, hogy a lamarcki evolúció gyorsabb lenne. Szerintem a lamarcki evolúció gyorsabb változásokat hozna, de valószínűleg ez éppen hogy katasztrófa lenne. Akik értenek hozzá, azok tudják, hogy egy genetikus algoritmusban a mutációs rátát óvatosan kell beállítani. A lamarcki evolúció pedig egy túl gyorsan mutálódó evolúcióhoz hasonló instabilitást okozna. Nem lehet a változás sebességét túl gyorsra beállítani, mert úgy nem lesz stabil a rendszer. A másik, hogy a lamarcki evolúciónak kéne egy tényleges élettani hatásmechanizmusa, mert hiányzik, és nem látom, hogy jött volna létre. Arra a mechanizmusra gondolok, amely az örökítő anyagba beírja a szerzett tulajdonságokat. A génekbe például az emberi agy szerzett tudását beírni nem tudom, hogy tudná a természet, és nem is férne bele. Az ember legfontosabb szerzett tulajdonsága a túlélés szempontjából a tudása. Ennek átörökítésére a természet a nyelvet, írást, az Internetet "találta ki". Így a lamarcki evolúció ilyen másik módon, a mémek evolúciójában valósult meg. Vannak is néha kulturális forradalmi instabilitások.

Úgyhogy, amikor Szalai a 85. oldalon azt írja, hogy plauzibilis indokaink vannak azt gondolni, hogy egy erkölcsös isten nem ezt tenné, akkor azt kell, hogy mondjam, nincsenek, csak Szalai eléggé beszűkölten gondolkodik erről, és főleg nem látja át az evolúciót.

Az evolúció maga nem különösebben érv isten létezése ellen. Az evolúció elmélete ellenben a legfontosabb korábbi istenérv vitorlájából fogja ki a szelet: az élővilág látszólagos tervezettségéből vett istenérv vitorlájából. Ilyen szempontból fontos az ateizmusnak, de többet nem kell beleerőltetni!

Utoljára hagytam Szentpétery Péter cikkét, akinek zavarodottságát már jól ismerjük. Nem kell most sem csalódnunk benne. Szentpétery Dawkinst csepüli, akit felőlem nyugodtan lehet, attól, hogy Dawkinsnak nem mindenben van igaza - ami el kell, ismerni, így van - attól még más ateistáknak lehet igazuk. Dawkins nem az ateista pápa, hiába nevezi Szentpétery is annak. "Az Isteni téveszme" pedig nekem nem alapmű, hiába nevezi Szentpétery annak. Ha már alapművet kell megnevezni, akkor én Michael Martin „Atheism: a Philosophical Justification” c. könyvét nevezném meg, amely modern, komoly filozófiai mű, és a legtöbb elméleti, isten elleni érvet tartalmazza, isten mellettit pedig kritika alá von. Mondjuk Szentpétery szerintem nem olvasta, és nem is tudná feldolgozni. Helyette kis Dawkinsokkal hadakozik.

Szentpétery írásában nagyobb részt az evolúcióval foglalkozik, és vagdalkozik. Másrészt a végén például odacsapja a Higgs-bozon példáját is, miért ne, ha már írhat egy cikket, beleírja, ami eszébe jut. A cikk egyébként ezen kívül is iszonyatosan zavaros, nagyon sok helyen hiányoznak átkötések, illetve totálisan érthetetlen. Valószínűnek tartom, hogy Szentpétery írt egy hosszabb cikket, és azt megvágták, de már nem szerkesztették össze. Végül olyanra sikeredett, hogy Dawkinsnak több érvét írja le kritika nélkül, mint amennyit kritizál, szóval inkább ateista propagandaanyag lett belőle.

 A 88. oldalon például felveti, hogy ha egy hívő hisz abban, hogy isten úgy rendezte el a dolgokat, hogy az evolúció beinduljon, akkor szükség van-e istenre? Nem válaszol a kérdésre. Azt is hangsúlyozza, hogy ha a hívő istenben hisz, akkor valami különbséget kéne felmutatnia az isten által létrehozott evolúció és a természetes evolúció között. A két hipotézis közötti ellenőrizhető különbség lenne az ő indoka, az ő egyetlen érve Occam borotvája mellett, hogy az istenben való hitének legyen valami alapja. Ezt már én mondom, és ennek még lesz jelentősége.

A 89. oldalon egy Douglas Adams idézetet idéz, amely szerepel az isteni téveszme elején is, és az istenhitet egy fél hasonlatban a tündérmesékhez hasonlítja. Szentpétery kikel ez ellen, de nem tudja megmondani, miben különb az istenhit egy tündérmesénél. Szentpétery nem mondja, de a szokásos ellenvetés az, hogy a kereszténységnek története van, és sokkal elterjedtebb, komolyabb hit, mint a tündérmesék. Szentpétery nyilván nem tudja a tündérekről szóló mesék komplex eredetét, hogy részben keresztény eredetű, és angolszász vidéken a 19. században a többség ugyanúgy hitt bennük, mint istenben.

A 89. oldalon felemlíti, hogy Dawkins nehezményezi, hogy a gyerekeket kereszténynek vagy muszlimnak nevezzék, tekintsék, és, hogy vallástörténeten túl hittant tanítsanak nekik. Párhuzamként a posztmodern vagy "egzisztencialista gyerek" példáját hozza fel. Szentpétery rámutat arra, hogy ezek a példák persze kevésbé életszerűek, de hát egy abszurd példáknál ez előfordul. Te tudunk sokkal reálisabb példát is mondani neki: a "náci gyerek" vagy "kommunista gyerek" példáját. De a gyerekek agymosása nem is merül ki eme elnevezésekben, sokkal nagyobb baj a hittan oktatása, amely Magyarországon sajnos kötelezően "választható".

A 90. oldalon Dawkins egyik példáját próbálja kritizálni, miszerint a zsiráfnak túl hosszú a gégeidege, mivel más állatokhoz hasonló a nyaka aljából fordul vissza. Ezt azzal próbálja elütni, hogy a zsiráf így is megvan. Nem érti, hogy ez ettől még tervezési hiba, sőt, szelekciós hátrány. A szelekciós hátrányok sokszor olyan kis dolgok, amikkel az állat éppen megvan, csak még sem ideális. Ezt a szelekciós hátrányt a zsiráfok csak azért nem fizették még meg, mert tulajdonképpen monopóliumhelyzetben vannak a saját nichéjükben. De általában nagyon kis tervezési szuboptimumokat is lecserél az evolúció az idő folyamán.

De az igaz, az evolúció nem mindig éri el a globális optimumot, mert be tud ragadni lokális optimumokba. Aki ismeri a globális optimalizáció tudományát, annak ez ismert jelenség. Sajnos a hívők ritkán ismerik az ilyen tudományokat. No tehát ezek a nem teljesen globális optimumok, ezek a kis tervezési hibák azok, amelyek miatt az istenhipotézis nem tartható. Ez pont az a kis megkülönböztető különbség, amiről Szentpétery beszélt, csak fordítva sült el. Bizony, Szentpétery itt az isten hipotézisét csak úgy tudta megmenteni, hogy megkülönböztethetetlenné tette az evolúció elméletétől.

Amikor Szentpétery, vagy mások azzal jönnek, hogy isten megengedhet magának nem tökéletességet is (90.), akkor végül is pontosan belemenekül abba a zsákutcába, amit az előbb kritizált, hogy isten semmiben sem lesz más attól, mintha nem létezne, és akkor az ateizmus a racionális álláspont. feltéve, hogy nálad is ott van van Occam borotvája.