"Bible defense of slavery", ezt a hangoskönyvet azzal az elképzeléssel töltöttem le, és kezdtem el hallgatni, hogy nyilván egy kritikát fogok olvasni arról, hogy a Biblia hogyan védelmezi a rabszolgatartást. El sem tudtam volna képzelni, hogy a librivoxon egy olyan könyvet olvasnak fel, amely tényleg védelmébe veszi a rabszolgatartást. Az ismertetőt a nagy sietségben nem olvastam el, és csak amikor elkezdtem hallgatni, kezdtem el bosszankodni, hogy "de mekkora hülyeség ez a könyv". Kb olyan, mintha a Mein Kampfot tették volna fel.

No de nem írnék erről, ha csak ennyiről lenne szó. A helyzet az, lassan megváltozott a véleményem, és rájöttem, hogy cseles módon, de a librivox tulajdonképpen helyesen jár el. Egyrészt ugye az Egyesült Államokban kicsit más a felfogás, a szólásszabadságot a teljes extremitásig komolyan veszik, mert azt gondolják, hogy bármit, ha közzé tésznek, az csak tanulságul szolgálhat. Én nem értek ezzel teljesen egyet, de az igaz lehet, hogy van olyan extrém könyv, amelynek a közzé tétele inkább elrettentő példa. Nehéz kérdés, mert mindig vannak totál hülyék, akiket viszont egy ilyen könyv meggyőzhet. Merem remélni, hogy ez a könyv valóban inkább elrettenti az embereket, és kevesen vannak, akik tényleg komolyan veszik, hogy ha egyszer a Biblia támogatha a rabszolgatartást, akkor az helyes, hanem bizony helyes irányban ülik meg a lovat: ha a Biblia támogatja a rabszolgatartást, akkor a Biblia menjen a fenébe!

Merem ezt remélni azért, mert Josiah Priest könyve olyan abszurd módon hülye a mai szemmel nézve, hogy értelmes ember csak elborzadhat tőle. Az egészben pedig az a "szép", hogy ami Priest könyvében hülyeség, az tényleg a Biblia hiteles bemutatása.

A szerző, Josiah Priest a polgárháború előtt volt az Egyesült Államokban egy közismert író, ideológus, aki nagyon sokat tett a fundamentalista, rasszista nézetek megalapozásáért, méghozzá bibliai alapon. Ebben az időben ugyebár a rabszolgaság kérdése a legfontosabb politikai téma volt. Az északi államokban már felszabadították őket, sok déli államban nem, és mivel nem is akarták, ezért ez vezetett majdan a polgárháborúhoz. Ez a konfliktus nem lehetett volna ennyire mély, ha nem lett volna Joshiah Priest, és nem lett volna a Biblia. A rabszolgaság ellenzői, az abolicionisták ugyanis tényleg nehezen, erőltetett módon támaszkodhattak csak a Bibliára.

Eme könyv meghallgatása előtt is tudatában voltam annak, hogy az Újtestamentum nem ítéli el a rabszolgaságot, hallgatólagosan támogatja azt. A keresztények, Jézus, aki állítólag az elnyomottak és szegények védelmében lépett fel, éppen csak a legelnyomottabbak, legszegényebbek legégetőbb problémája ügyében nem szólt semmit. Álszent alakoskodó volt tehát, és nem igazi, elvhű gondolkodó. Illetve ilyenek voltak a korai keresztények, mert ugye a történelmi Jézusról azt is lehet mondani, hogy nem tudjuk, létezett-e, milyen volt, mit képviselt igazából.

Aminek viszont korábban nem voltam tudatában, és ez nagyon megdöbbentő, hogy az Ótestamentum viszont egyenesen törvényeket ír le a rabszolgatartást illetően, tehát egyenesen támogatja azt. Az egyik legtöbbet emlegetett rész az Ótestamentumban ezügyben Mózes III, könyve, (Leviták könyve, Leviticus), amelyben nagyon sok törvényt találhatunk a mindennapi életre vonatkozóan (afféle btk.) 

 "Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévő népek közül legyenek: azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt" 3 Móz 25:44.

Tulajdonképpen a könyv még csak nem is azért érdekes, mert tartalmaz egy csomó bibliai hivatkozást a rabszolgatartás mellett. Ezeknek sorolását hamar megunja az ember, és egyébként sok helyen elérhet egy összefoglalót, amely alapján meggyőződhet maga is a bibliai idézetekről. Ami igazán érdekes, hogy hogy kanyarít ki a Bibliából Priest egy olyan elméletet, amely megfejeli az egészet, és abszolút fényesen demonstrálja, hogy mennyi hülyeség, bornirtság van tulajdonképpen a keresztény hit mögött.

Priest hülyeségének is van azért egy határa, például az már egy minimális intellektuális szint, hogy nem azt mondja, hogy a feketék egyszerűen rabszolgák, és ez így helyes, sőt, nem is csak annyit, hogy márpedig a Bibliában így van írva, tehát így helyes, hanem érzi azt, hogy azért valami indoklást kéne még adni erre. Van ugyanis egy óriási hiányosság az indoklásban, és van egy egészen kézenfekvő, érdekes, és a kreacionisták ellen ritkán felhozott kérdés: tulajdonképpen hogy van az, hogy vannak a különféle rasszok, amelyeket a fundamentalisták majdhogynem külön fajoknak tekintenek?! Mert ugye ha ennyire megvonják tőlük az emberi jogokat, akkor az emberi mivoltukat vonják meg, ez pedig nagy különbségtételt jelent a fekete és fehér rassz között. Itt nem csak bőrszínről van szó, és arról, hogy "megvetjük őket, mert aljaemberek" (amilyen például számomra Priest), hanem arról, hogy nem tekintik őket embereknek (én egy hívőtől semmiféle emberi jogot nem vonok el).

A kérdés azért is érdekes, mert ugye a Biblia fundamentalista hívője hiszi azt, hogy isten az embert tényleg Ádámban és Évában teremtette, hogy mindenki tőlük származik. Akkor mi is a helyzet a négerekkel?

Priest felsorol egy pár eredetmítoszt a néger rassz kapcsán, mint például, hogy emberek majmokkal keveredtek. Megint érdemére legyen mondva, ezeket a még nagyobb butaságokat elveti. No de akkor adva van ez a probléma, elég kemény dió, hogy ha a rasszok ugyanabból az ősből erednek, akkor hogy lettek különfélék?! 

Priest észreveszi, hogy a rasszok nem keletkeznek spontán módon: egy rasszbali szülőtől nem születnek másik rasszbeli gyerekek. Priest szerint megint érdekes, és buta módon az állatoknál a mutációk sokkal gyakoribbak, de az embernél nem. A rasszok keveredéséről egyébként furcsa elképzelése van, egyrészt nem tagadja, nem is tagadhatja a lehetségességét, hiszen az Egyesült Államokban ez bizonyára már akkor is lépten-nyomon előfordult. Másrészt esszencialista módon mintha tagadná, hogy a rasszok keveredése nem azt igazolná, hogy a külön vételük mesterséges, illetve az elszigetelt populációk miatt kialakult, esetleges különbség. Mintha Priest azt hinné, hogy lenne egy fehér és fekete lényeg, és még a kevert emberek is vagy ide, vagy oda kell, hogy tartozzanak, és ennek megfelelően lényegében vagy felsőbb- vagy alsóbbrendűek.

Priest utal arra, hogy a környezet befolyásssal lehet egy fajra, de azt mondja, nem ettől jönnek létre a rasszok, hiszen az északon élő négerek négerek maradnak. Több száz évig. Erről nekik tényleges tapasztalatuk van, és ez igaz is. A lamarcki evolúciót ez tényleg cáfolja. Földrajzi-történelmi példákat hoz, és ebben végül is igaza van. Ami egyébként a kreacionisták egy szokásos érve, és fontos tudni rá a választ: rövid időléptékben a fajok tényleg stabilaknak és változtathatatlannak tűnnek. Priest a lassabb változásokat fel sem tételezi, Egyébként ha a Bibliát szó szerint értelmezzük, akkor nincs is idő arra, hogy nagyon lassű változással kialakuljanak a rasszok, ahogy a valóságban történt.

Egy mai, modern tervezettség hívő, aki szerint némi evolúciós folyamatok, alkalmazkodások zajlanak, és isten csak a fajok teremtéséhez, vagy bizonyos magától ki nem alakulható dolgok létrehozásához kell, valószínűleg azt mondja, hogy a rasszok ilyen lokális adaptációval alakultak ki, tehát ebben a tekintetben elfogadná, amit az evolúció mond. Azt nem fogadja el, hogy a rasszok idővel fajokká válhatnak külön. No nem az emberi rasszok, mert azok a globalizációval inkább összekeverednek, de a szeparált állati rasszok igen.

De Priest nem ezt hiszi, ő kemény, fundamentalista kreacionista. Szerinte Ádám tehát egy bizonyos rasszhoz kellett, hogy tartozzon. No de melyikhez?

Az "Ádám" név Priest szerint állítólag azt jelenti, hogy "vörös". Tehát szerinte Ádám broznvörös volt, bronzvörös földből lett gyúrva. A zsidók, arabok bőrszínét is halványabb vörösnek nevezim de nem világos, hogy Ádámot arabnak gondolja-e. A bűnbeesés folyamán Ádám színe halványodott, de ez volt az alapszín. Szerintem, ha az ádám név a zsidóban vöröset jelent, az lehet, hogy inkább arra utal, hogy az Ádám név egyiptomi férfiak elnevéze volt, akik vörösek voltak. Így az Ádámok tényléeg vörösek lehettek, csak nem arról az ádámról van szó.

Guido Reni: Adam et Eve. Most értettem meg, hogy mi lehet az oka, hogy ádámot vörösen ábrázolta

No de hogy lett a bronzvörös Ádámból fekete, fehér és bronzvörös (arab és indián) rassz? Priest valamiért a távolkeleti sárgákat nem is említi. Priest szerint a fekete és fehér rassz Noé gyerekeinél alakult ki isteni csodával. Szerintem Noé fia Ham volt fekete, a neve szerinte "feketét" jelent. Én nem tudom ezt megítélni, mivel nem értek eme nyelvekhez, és nem is érdekel olyan nagyon, hiszen az egész törétnet és elmélet úgy vicc, ahogy van. Tulajdonképpen az egyik csodás mesét, nevezetesen a teremtés meséjét próbálja egy másik mesével, a Noé gyermekeinél megtörtént csodával kimenteni.

Van itt egyébként egy kapcsolódó érdekes történelmi kérdés. Nevezetesen az, hogy Priest szerint a kánaánita népek, az egyiptomiak, és a sumérok is feketék voltak. Na most ehhez sem értek, de nekem kétséges, hogy ez igaz lenne. Kicsit tuána néztem, a dolog tudományos szempontból nem egészen egyértelmű. ahogy persze az sem, hogy ha mondjuk az egyiptomiak átmenetet képeztek mondjuk a közel-keleti népek és a közép-afrikai feketék között, akkor minek minősítsük őket. Priest mindenesetre feketének minősíti őket.

De Priest számára ezzel a probléma még nagyobb, ugyanis el kell számolnia azzal, hogy szerinte akkor a feketék olyan kultúrákat hoztak létre, mint az egyiptomi és a sumér. Hogy lehetnének tehát alsóbbrendűek?! Erre nem nagyon kapunk választ a könyvben, ha jól emlékszem, Priest végül is kavar, szelektíven válogat, leminősíti az egyuiptimiakat és felminősíti a más, fehér kultúrákat.

Priest elég durván rasszista, szintén nem tudományos kijelentéseket tesz arról, hogy a feketéknek milyen rossz tulajdonságaik vannak, a fehéreknek bezzeg milyen jók. Mindemögött nincs igazolás, Priest hasból sorol olyan hülyeségeket, mint hogy a feketék nem kötődnek annyira a gyerekeikhez, ezért nem olyan nagy bűn tőlük elvenni azokat. A modern tudomány a különféle rasszok között jellemben és szellemi képesslégekben legfeljebb nagy átlagban tud nagyon kis különbségeket kimutatni, és nem ilyet. Ez nem csak a rabszolgaságot nem indokolja, de bármiféle sztereotípia alátámasztására is kevés.

De a legfontosabbnak szánt indoklás végül is akár eme rossz tulajdonságokon keresztül, akár azoktól függetlenül Noé átka, amely megint egy bibliai igehely. Míg Noé gyerekeinek színe nem egy a Bibliából idézetként megtalálható dolog (Móz I. 10. nem említ bőrszínt), addig Noé átka tényleg szerepel a Bibliában.

1 Móz 9:20 számol be a történetről, amely szerint Noé részeg volt, és a fia, Khám meglátta meztelenül. Erre az apja megátkozta. Van tehát egy eléggé züllött apa, aki a maga hibájáért a fiát átkozza meg. Ha egyáltalán a meztelenség bűn, vagy meztelenül látni valakit bűn, akkor is roppant mód aránytalan a büntetés, illetve a Biblia szokásos bornírtságával átöröklő bűnné válik. Abszurdum, beteges.

Priest sokat magyarázza, hogy a Bibliában kétféle szolga van, az egyik a valóban jogok nélküli, tulajdont képező rabszolga. Ilyen csak fekete lehet. A másik olyan szolga, akit a Károli fordítás zsellérnek nevez, mert önként, illetve szegénység okán eladja magát, de nem örökre. A Biblia elég határozott abban, hogy rabszolga csak fekete lehet, és hogy a zsellérek nem örök szolgák. Az egész történet, a Biblia eme része valójában ennek igazolására szolgál: hogy a zsidók honnan veszik a jogot ahhoz, hogy a kánaánitákat rabszolgává tegyék, ha a zsidőkat nem. Ez egy hülyeség, de hogy a 19. században amerikai fehér emberek afrikai feketék rabszolgaságba hurcolását is ezzel ideologizálják, az már beteges abszurditás.

A kényben kiadtak még két másik, rövidebb véleményt két másik szerzőtől. Az utolsó egy bizonyos rev. Junkin, akinek az érvelése cinikus. Ő inkább elismeri, hogy a rabszolgaság nem szép dolog, de hát a Bibliában ez van írva. Ezt pedig úgy adja elő, hogy nem biztos, hogy komolyan értednő, szerintem lehet, hogy ez egy kicsit Biblia-kritika akar lenni. Azt is megemlíti, hogy ha isten meggondolta volna magát, akkor az újszövetségben, vagy még újabb kinyilatkoztatásban javított volna, de nem tette. Ez is hasonlít az én sokat hangoztatott gondolatmenetemhez.

Mindenesetre akár komolyan cinikus, akár kicsit kritikus Junkin a Bibliával szemben, értelmes ember ezt csak a Biblia kritikájaként értelmezheti: ha a Bibliában a rabszolgaság védelme van, márpedig ez van, akkor a Biblia egy alávaló könyv, a Biblia istene pedig nem lehet jóságos isten. Az egyetlen mentsége pedig, hogy nem létezik. (Nietzsche az Ecce homoban írja, hogy ez a bonmot Prosper Mérimée-től származik, tehát tévesen tulajdonítják neki).