A Washington Post nemrég egy érdekes cikket hozott le az Egyesült Államok vallási eloszlásáról. Az adatokat a 2010-es (vallási?) népszámlálásból vették, és a cikk legértékesebb tartalmát végül is azok az igen színes, és az egész országot pontosan jellemző térképek teszik ki, amelyek a vallások eloszlását mutatják be különféle szempontokból. A cikk maga nem von le nagyobb tanulságokat, a szövegben csupán visszaadják a térképen látható adatokat. Számomra az összes térkép közül kettő volt fontos, különösen eme két térkép összevetése. Az első a vallásos diverzitás, a második a vallásosság intenzitása látható.
1. ábra: A vallásos diverzitás térképe az Egyesült államokban. A narancs területeken legváltozatosabb a különféle vallások jelenléte, a kék területeken dominál leginkább egyetlen vallás
2. ábra: A vallásosság intenzitása (sűrűsége), azaz a felekezethez tartozó emberek száma átlagban a teljes populációhoz képest. A legvörösebb területeken az arány 80 százalék közeli, míg a világos területeken 30 százalék alatti. Ez persze nem jelenti azt, hogy a maradék százalék ateista, ezeknek egy része ateista, egy része pedig felekezeten kívüli hívő. Furcsa módon a teljesen fehér kis pontoknál, közép-keleten, Kentuckyban, Tenessee-ben, Ohioban van adathiány. Nem tudom, miért.
A 2. ábrán jól kivehető egy pár ismert jelenség: közép-nyugaton, Utah és részben Idaho államban a mormon fellegvár, középen, a Bible-belt, amely érdekes módon északon, a Dakotákban és délen, Texasban, Oklahomában, Mississippiben és Alabamában erősebb, középen meggyengül.
3. ábra: A vallás fontossága államonként a "vallás fontos része a mindennapi életének?" kérdésre adott válasz alapján. A legsötétebb zöld államoknál az arány 80 százalék felett is lehet, a legvilágosabbaknál 40 százalék közelébe csökken. Gallup, 2009. A 2. ábrához képest a déli államok erősebben vallásosak, itt talán a fenti adathiány sem okoz gondot.
4. ábra: A vallásosok aránya Észak-Amerikában. Az Egyesült államok adata 2001-ből való. Észak-Dakota kiemelkedik vallásosságával az előző ábrákhoz képest.
A 2-4. ábrák kicsit eltérnek egymástól, mivel nem egészen pontosan ugyanazt mérik. De azért a nagy trendek hasonlóak. A vallás-vallástalan ellentétet leginkább a 4. ábra adja vissza. A 2. ábrán mint mondtam, a maguk módján vallásosak nem különülnek el az ateistáktól, a 3. ábrán a praktikusan világiak nem különülnek el az elméleti ateistáktól.
Na, most ugrik a majom a vízbe! Amit a cikkben nem említettek: vessük össze az 1. és 2. ábrát! Egészen egyértelmű, hogy a vallásosság ott erősebb, ahol egyneműbb. A 3. és 4. ábra 1. ábrához való hasonlítása is azt mutatja, hogy a vallási diverzitás (a címbeli "biodiverzitást" ne vegyétek komolyan! Nyilván nem erről van szó.:) vallástalanságot segít elő. Lehet, hogy felekezeten kívüli, maga módján vallásosságot is, de az is lehet, hogy ez a vallástalanságba vezető út. Az 1. és 4. ábra összevetése ezt is meg tudja erősíteni.
5. Ábra a többsége vallási felekezet régiónként
Az 5. ábráról azt is leolvashatjuk, hogy melyek azok a felekezetek, amelyek a vallásos és egyneműbb régiókban dominálnak. Már említettük a mormon vallást közép-nyugaton. A Bible-belt északi részén katolikus és lutheránus dominancia van, a déli részén babtista és katolikus. A Bible-belt közepén pedig látható, hogy a törést tényleg az okozza, hogy túl sok kis vallás van.
A sok kis vallásról hihetné valaki azt is, hogy jobban lefedi az emberek különböző igényeit, ahogy egy politikai rainbow-koalíciót is szoktak ilyen megfontolással indokolni. De ha a politikában ez esetleg igaz is, a vallásban nagyon úgy néz ki, hogy nem. Nem arról van szó, hogy az emberek többfajta igényeit a vallások feledik, hanem arról, hogy a vallás hülyeséget erőltet az emberekre, és ha nem sikerül ezt elrejteni, ha az emberek a különféle vallások kézzelfogható közelségén látják, hogy nem a nagy igazságot nyomják le a torkukon, akkor az illúzió megtörik. Így a Bible-belt is megtörik.
Ezek az ábrák elég jól demonstrálják és igazolják egy tézisemet, amelynek van egy elméleti, és egy praktikusabb verziója. Az elméleti verzió tulajdonképpen egy elméleti fejtegetés arról, hogy miben látszódik a vallás alaptalansága, ha minden komolyan filozófiai vizsgálattól eltekintünk, és csak körbenézünk a világban. Ez pedig az, hogy ahogy már sokan megfogalmazták: vallásból iszonyat sok van.
Ha létezik valami diszciplína, módszer a megismerésre, arra, hogy mit higgyünk el, és mit ne, és nem akarunk mi mélyebben belemenni, akkor egy nagyon rövid teszt az, hogy ha a módszer nem tud létrehozni konszenzust, nem látszódik konvergencia, akkor eredménytelen. A minimális dolog, amit egy megismerési módtól elvárhatunk, hogy legalább idővel, trendszerűen hozzon létre egy egyetértést. Ha nem tudjuk megmondani, mennyire közelít az igazsághoz, akkor legalább annyit megvizsgálhatunk, közelítenek-e egymáshoz a módszer követői?! A hit "módszere", amely abban áll, hogy bármit elhihetsz, amit akarsz, logikától és empíriától függetlenül meg hát nem meglepő módon valami katasztrofális módon nem konvergál, hanem divergens.
Ezzel szemben, ha a tudomány módszerét nézzük, amely különösen a modern tudomány óta működik, akkor azt mondhatjuk, hogy a 17. századtól elég jól konvergáltak a különféle nézetek. És itt nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a tudomány milyen messze van az igazságtól, mert a vallásnál abban már egész biztosan jobb, hogy nagyobb az egyetértés: egy kínai, indiai, japán, egyesült államokbeli, brit, kontinentális európai tudós ma elég nagy eséllyel azt mondja igaznak, amit a kollégái. És ez változhat, de az idő nagy részében és a témák nagy részében van egy nagy fokú egyetértés. A vallásban meg szembetűnő a divergencia.
Ennek az elméleti fejtegetésnek a gyakorlati vetülete pedig az a hipotézis, hogy azon régiókban, országokban, ahol többféle vallás van, ez a többféleség bomlasztja a hitet. Egész egyszerűen azért, mert a hívő látja, hogy a másik is hisz, tök komolyan hisz, és abszolút baromságot hisz. A vallásos sokszínűség tükröt tart mindegyik felekezet felé. Nehéz úgy eljátszani a komoly embert egy mese kapcsán, hogy ott van az orrunk előtt a másik, aki eljátssza a komolyat egy hasonló mese kapcsán, vagy pedig láthatóan szenved emiatt.
A vallás tehát emiatt vélhetően erodálódik ott, ahol több vallás találkozik, és nem egy monolit vallás az uralkodó. Ez az erodálás lehet olyan, hogy az emberek először kicsit gondolkodnak el, és a maguk módján hisznek, nem pedig aszerint, hogy mit mond a pap. De aztán ez az önállóság fokozódhat, ás ha már gondolkodni kezd, eljuthat oda, hogy az egész marhaság.
Eme hipotézisemet akartam volt tesztelni országok adataival, de vannak kivételek, sok adatot kellett volna integrálni, és sajnos a különböző felmérések különböző országokban nem egyneműek, így kevésbé megalapozott ezeket egy diagramra feltenni. Ezek a bemutatott térképek ezt helyettesítik, igaz, csak az Egyesült Államokban. Hogy egy ilyen trend mennyire terjeszthető ki az egész világra, az kicsit kétséges.
