A vallás olyan, mint a drog: kis mennyiségben bódít, nagy mennyiségben halálos.

Képzeljük el, hogy este megyünk haza az utcán, egy sötét sikátorban, mert ezen át vezet út a nyomorúságos kis otthonunkba. És az úton egyszer csak egy gyanús, csuhás alak szólít meg minket, hogy tud egy szert, amely megoldást hoz minden bajunkra. Behúz minket egy sötét, dohos épületbe, ahol gyertyák égnek és némileg hullaszag van, és azt mondja, ő tud valamit, amitől nekünk jobb lesz. Nem is kerül sokba. Talán lesz egy kis kiadásunk vele, de leginkább az állam fizeti. No de azért mégis, egy pár százast vagy ezrest várhatóan mégiscsak kéne rá költenünk. Nem drága egy csodaszerért, nem? No de te bevennéd?! Bevennéd, akár ha ingyen is van? Mi van, ha az illető egy drogdealer és csak függővé akar tenni, ezért kínálja most ingyen a szert? Majd később úgyis fizetni fogunk érte. És mi van, ha tönkreteszi a májad?! Mi van, ha agyvérzést kapsz tőle, vagy rákot, vagy vérmérgezést?!

Ugye a józan paraszti ész azt mondja, hogy mielőtt egy szert szedni kezdünk, meg kell vizsgálni, vagy még jobb, ha meg lehet tudni, mert mások már kipróbálták, hogy egyrészt tényleg hatásos-e, aztán meg, hogy nincs-e valami szörnyű mellékhatása. És a második problémára nem elég jó válasz az, hogy "de hát természetes gyógynövény", mert sok gyógynövénynek nagyon durva mellékhatása van, esetleg egyenesen méreg. Miközben legtöbbször még ha van is némi hatásuk, elég gyenge. De itt nem a gyógynövényekről lesz szó, ezeket ma már a modern medicina általában megvizsgálta, és nagyjából tudjuk, melyek azok, melyek ártalmatlanok, és esetleg van némi hatásuk.

Mert hát a józan paraszti ész manapság legjobb, ha azt mondja, minek is találjuk itt fel a spanyolviaszt?! A tudománynak nagyon is fejlett és roppant szigorú módszerei vannak mind a pozitív, mind a negatív hatások ellenőrzésére, és ez mind nem más, mint ama józan paraszti ész kikristályosodott változata. És hát a különböző államok roppant szigorú feltételeket írtak elő a pozitív hatásokra vonatkozóan arra, hogy egy gyógyszer árulható legyen gyógyszerként. Illetve, a negatív hatások kapcsán is csak nagyon enyhe és ritka következményeket enged meg ahhoz, hogy akár gyógyszerként, akár csak úgy árulható legyen valami, amit bekapunk.

Például egy fejfájás-csillapítónak azért elég jól, és megbízhatóan kell hatnia, el kell mulasztania a fejfájást, és nem szabad, hogy komoly mellékhatásokkal járjon. Őszintén, nekem például még életemben nem volt gondom engedélyezett gyógyszerek bármiféle mellékhatásával életemben.

A vallás egyike azon kevés dolgoknak, amelyeket bizonyos emberek csak úgy bevesznek, anélkül, hogy megvizsgálnák, van-e pozitív vagy negatív hatása. Persze lehet arra hivatkozni, hogy tök mindegy, mert ha valami igaz, akkor igaz. De ha így tekintjük a vallást, akkor hatásától függetlenül tényleg azt mondhatjuk, hogy nem igazolt, tehát értelmes ember nem hihet benne. Erről szólnak a különféle viták az istenérvekről, amelyekről eleget írtunk már eme blogban. Most hagyjuk mindezt, és vizsgáljuk a hatásokat, még akkor is, ha tulajdonképpen a vallás ott megbukik, hogy olyan állításokról szól, amelyek igazolatlanok, és tisztességes ember ilyenben nem hisz. Szóval térjünk vissza a gyógyszeres párhuzamra!

A vallást persze tudományosan egészében még nem vizsgálta meg a tudomány. Egy olyan szer, amellyel milliárdok élnek vissza vizsgálatok nélkül. Ők általában azt hiszik, a vallásnak pozitív hatása van: boldogabbá tesz, erkölcsösebbé tesz, összekovácsolja a társadalmat. Hiszik ezt hívők is, de a hitben hívő ateisták is. A tudomány átfogó vizsgálatot nem tudott még a vallásról nekünk adni, de ezekről a dolgokról már kezdjük egyre több felmérés alapján tudni, hogy nem igazak. A vallás boldogító képessége kétséges, a pszichés betegségeknél a hatása vegyes, erkölcsösebbé egyáltalán nem tesz, és a modern országokban egyenesen negatívan korrelál a társadalmi összetartással.

Mi van a vallás negatív mellékhatásaival?! Egy kis szédülés, hányinger, fejfájás, hasmenés?! Nem kérem,  elnyomás, terrorizmus, inkvizíció, vallásháború, fanatikus őrültek, pedofília. Ez a vallás mellékhatása. Az egyházak általában a történelem folyamán az elnyomó hatalom oldalára álltak.

Ilyenkor kétféle összehasonlítást szoktak felhozni a hívők. Az egyik, hogy más ideológiák is mennyi szörnyűséget okoznak. Ők ezt úgy akarják beadni, hogy az ateizmus okozza, de hát a kommunizmus nem egyenlő az ateizmussal, a nácizmus meg teljesen idegen tőle. Olyan ez, mintha valaki úgy védené az anyámkínjapirint, hogy az apámkínjaflavin az szintén igen durva mellékhatásokat okoz. De hát ez gyerekes, ez a "de anyu, a szomszéd gyerek is puskázott" stílusa. Igen, akkor a kommunizmust és nácizmust sem szabad használni, azt is el kell vetni! El lehet vetni a kommunizmust és nácizmust, és el lehet vetni a vallást is. Nincs szükségünk egyik drogra sem.

A másik, összehasonlítás, hogy a vallás pozitív és negatív hatásainak mérlege állítólag pozitív. Hát ebben meg az az őrültség, hogy ugyan kérem, hány máglyára küldött eretnek életét kompenzálja az, ha a vallás nem tudom, milyen pozitív hatást okoz pár hívőnél?! Tényleg nem tudom, mi a pozitív hatás, de ha feltennénk ad abszurdum, hogy lenne valami pozitív hatás, az hogy volna mérhető az inkvizíció halottjaihoz?! Mit szólnánk, ha egy fejfájás-csillapító néha, kicsit enyhítené a fejfájásunkat, csak közben kicsit belehalnánk?!

Végül pedig azért esélytelen mindkét összehasonlítás, mert van egy harmadik, ez pedig az, hogy kiváltható-e ez a szer valami jobbal?! Képzeljük el, hogy a fejfájás-csillapítónk mondjuk eredményesen csillapítja a fejfájást, csak közben irdatlan hasmenést okoz. És ott van egy másik gyógyszer, amely ugyanolyan vagy közel ugyanolyan hatásos, de nem okoz hasmenést. Hát hülyénk volnánk ezek után a hashajtó fejfájás-csillapítót bevenni, nem?!

Hogy is néz ez ki konkrétan?! Ha a vallásnak van valamifajta közösségi szerepe, akkor ott van helyette annyi más lehetőség: sportokról, művészetekről szóló közösségek, egyesületek, klubok. Ha az élet céljáról van szó, ma már annyi minden között választhatunk. Ha az erkölcsről van szó, annyi fajta világi erkölcsi felfogás van a filozófiában, amely nem istenre és túlvilágra támaszkodik, hanem praktikára, a bennünk lévő természetes szolidaritásra, észérvekre, akár még alaptalan ideákra is, amennyiben ezek veszélytelenek. Ha a társadalom összetartásáról, akkor ott van amit az előbb mondtam, és ezen felül a mértékletes nemzeti összetartozás érzése. Van-e a vallásnak bármilyen, akár képzelt pozitívuma, ami nem váltható ki olyan módon, hogy abból inkvizíció, terrorizmus, háború és népirtás ne legyen?! Nincs.

Összefoglalva: a gyanús, csuhás drogdealer olyan szert ajánl nekünk, amelynek tudtunkkal nincs jelentős pozitív hatása, van elég kényelmetlen negatív hatása, és ráadásul vannak helyette más szerek, amelyek sokkal jobbak. Most komolyan, bevennénk azt az állítólagos fejfájás-csillapítót, amely nem is csillapít semmit, és kemény hasmenést okoz?!

Marxnak ma már semmiképpen nincs igaza. A vallás nem a nép ópiuma, mert az ópium legalább tényleg csillapítja a fájdalmat. A vallás a nép hashajtója. Igazán nem tudom, miért szedik a hívők.