Az egyház és az állam kapcsolatáról szóló vitában a hívőknek van egy óriási lépéselőnyük, mégpedig azért, mert az egyház és az állam kapcsolata először is zavaros, áttekinthetetlen, szövevényes. Azért a hívő mindig elbújhat eme zavarban, az egyházak pedig nagyon is szívesen halásznak ebben a zavarosban. Konkrétan, amikor az egyház  az államtól támogatást, előjogokat kap, akkor ezek közül van olyan, amely abszolút jogtalan, és van olyan, amelyet inkább vitatható. Például azt, hogy a hitéleti tevékenységet ne az ateista pénzéből támogassák sokkal egyértelműbben el tudjuk ítélni, mint azt, hogy az egyházak mondjuk az egészségügyben való részvételét támogassa az állam. Ez utóbbinál inkább azt kell, hogy mondjuk, hogy itt az egyház a világi szervezetekhez hasonló feltételekkel működjön. Vonatkozik ez pályázásra, ahol pályáztatni kell, adózásra, ahol adózniuk kell a civil intézményeknek.

Ezért is található meg a szekuláris 12 pontban a többi között a következő két követelés:

"Az egyházak újra legyenek kötelesek minden államtól kapott pénzzel elszámolni!"

"Az egyházak minden állami támogatásért egyenlő módon versenyezzenek állami és alapítványi iskolákkal, kórházakkal, és egyéb civil szervezetekkel!"

"Vallásszabadság, átláthatóság és egyenlőség!"

Ezek a követelések nem valamilyen ideológia szempontot igazságtalanságot kritizálnak (mint például a hittanoktatás),  hanem kifejezetten azt, hogy nem látható át a helyzet, mert szándékosan összekutyultak mindent, hogy kevésbé legyen nyilvánvaló, miféle igazságtalanságról van itt szó.

Ehhez a témához egy nagyon szép anyag az, ahol a NEFMI kifejezetten, őszintén összeszedi, hogy milyen előjogai vannak az egyháznak. Vegyük csak szépen sorba ezek közül az igazán durvákat! Előre bocsátom, hogy nem vagyok vállalkozó, könyvelő, ügyvéd, tehát lehet, hogy van olyan előjog, amit esetleg nem pontosan értelmeztem.

1) Nem minősül gazdasági tevékenységnek a hitélet nagy része. Azaz a hittérítő rendezvények, vallásos táborok egy csomó olyan kedvezményben részesülnek, amiben egy hasonló, ateista tábor például nem részesülne. Így persze könnyű ilyeneket szervezni.

2) A pap (lelkész, rabbi) gyakorlatilag minimálbérre van bejelentve, és zsebbe kapja a többet. Azaz ő legálisan dolgozik szürkén.

3) A pap utazási kedvezményt kap.

4) A perselypénz adómentes. Tehát ha egy civil vállalkozás valamilyen rendezvényt szervez, amelyen valamilyen szolgáltatást nyújt, például valamilyen motivációs tréninget, annak le kell adóznia. Ha egy nyelviskola valódi nyelvtudást adván a hozzájuk beiratkozóknak azért díjat kér, abból le kell adóznia. Az egyháznak nem. Ideértve a nem pont perselypénzként kifizetett díjat valamilyen egyházi oktatásért.

5) Adómentes az oktatás és az egészségügyi szolgáltatás is. Tehát ha nem egyházi magánklinikába mész be, akkor adóznak azután, amit ott fizetsz, ha egyháziba, akkor nem?

6) Teljesen mentesek a gépjárműadó alól. Azaz a pap nem fizet a kocsija után adót. A saját és a céges kocsi után sem. Az a kitétel, hogy "ha a gépkocsit karitatív célra használja", az tudjuk, mennyit ér... Ki ellenőrzi le, hogy egyszer sem ment azzal a kocsival ételosztásra?!

7) Teljes mentesség a luxusadó, vagyonadó alól. Ha jól tudom, bizonyos városokban, kerületekben kell például fizetni a luxuslakások, házak után. Ők ez alól mentesülnek.

8) A papnak nem kell fizetnie illetéket a vagyonszerzés után. Ha jól gondolom tehát, lakásvásárlás vagy eladás esetén.  Ez elég jelentős versenyelőny ingatlanozásnál.

Ez a lista nem teljes, hiszen egy hosszabb listából szemezgettem azokat a részeket, melyek számomra fontosabbnak tűntek. Voltak olyan pontok, amelyeknél nem vagyok járatos a témában, mivel nem vagyok vállalkozó. Valószínű, hogy ezek a pontok még fontosabbak is, hiszen ott vannak nagyobb pénzek. Amit én nehezen tudok megfogni, és ezekben a pontokban bizonyára nem sikerült, az pont az, hogy az egyház hogy tud vállalkozásokkal "megoldjuk tutiba" gazdagodni. Mik azok a lehetőségek, amelyeket az állam az egyházaknak adnak, hogy a karitatív, egészségügyi, oktatási, de még hitéleti tevékenységtől is függetlenül businesseljenek, és tulajdonképpen csak egy igen csak feléjük lejtős pályán játszadozzanak a gazdasági életben. Mert valószínűleg ez a fontosabb része az előjogoknak.

Szintén semmi garancia nincs arra, hogy a NEFMI listája egyáltalán teljes. Eleve kérdéses, miért is állították ezt össze. Talán hivatalból, talán az egyházaknak segítségül, talán az egyházaknak jelzésül, hogy mi mindent tettek értük. Biztos nem azzal a szándékkal, hogy a kritikához nyújtsanak alapot.

Ezek a jogok valószínűleg csak a bejegyzett egyházakat illetik meg, hiszen ha nincs bejegyezve, nem lehetne kontrollálni, hogy kit illet meg az előjog. Mivel ovábbá az az előjog, hogy az SZJA egy százalékát megkapják, szintén csak az elismert egyházakat illeti meg, ezért ma arról beszélhetünk, hogy leginkább pont azok az egyházak üzletegyházak, amelyek elismert egyházak. Ők azok, akiknek a legjobb üzleti lehetőségeket adták Magyarországon. Az a tény, hogy ennyi előjogot kérnek, és kaptak, mutatja, hogy az egyházak alapvető, titkolt motivációja, hogy üzletegyházak legyenek. Abban, hogy az el nem ismert egyházak elismertségre törekednek, szintén vastagon benne van az is, hogy ők is üzletegyházak, és szeretnének a vályúhoz kerülni.