Bakunyin "Isten és állam" c. könyvét is a librivoxon hallgattam meg, angolul. Nagyon tudom ajánlani már csak a stílusa miatt is. Egy lendületes, magabiztos, egészségesen egyházellenes könyvről van szó, minden hibájával együtt. A még ma is vallásos, vagy vallásokkal megengedő, álszent magyar környezetben rendkívül üdítő tud lenni ilyeneket olvasgatni. A nagyobb hibáktól meg könnyű elvonatkoztatni. Ha valami olyasmit olvasunk a könyvben, ami anarchista, vagy amiről ordít, hogy anarchista motivációja van, akkor azt szépen ignoráljuk. Az ilyen anarchista gondolatok ma nem veszélyesek, nincs támogatottságuk, mint például a vallásnak, ezért elég könnyű felülemelkedni rajtuk. A maradék szöveg elég jó, és még az sem különösebben korlátozza, hogy egy 19. századi műről van szó, az akkori, korlátozottabb tudással. Ami azonban néha kicsit unalmas, amikor jelentéktelen kortárs alakokról ír, de ez csak pár bekezdés a könyvben.
Mivel a könyvet audiokönyv formájában hallgattam, nem tudok oldalszámokat megadni, de az ismertetés többé-kevésbé sorjában megy, ebből megbecsülhető, hogy körülbelül hol lehet az a rész, amelyről beszélek, és akit nagyon érdekel, utána tud nézni.
Ha valaki olyan Biblia-kritikákat keresgél, amelyek az etika környékén mozognak, akkor Bakunyinnál megtalálja azt a gondolatot, hogy az ún. eredendő bűnnél, ha tényleg igaz volna, és létezne isten, és mindenható volna, akkor nem tudja elkerülni a felelősséget, hiszen előre tudta, mi fog történni, előre tudta a bűnbeesést. Így pedig igazságtalanság az emberre kenni az összes felelősséget, és megbüntetni. Továbbá, hogy természetesen az eredendő bűnért generációk hosszú sorát büntetni szintén igazságtalan.
Nem lepődhetünk meg az olyan gondolatokon sem, hogy "a vallás a népek ópiuma". Tudjuk honnan vette, tudjuk, hogy ez marxista szöveg, de speciel Marxban is van igazság, nem kell mindent elvetni csak azért, mert marxista. Itt olvashatjuk továbbá azt a szállóigét, amely Voltaire-re hajaz: "Ha isten létezne, el kéne törölni!"
Egy olyan fontos gondolatot is leír Bakunyin - amely sok vitában jól jön, amely jóról, gonoszról felelősségről és bűnökről szól - hogy a természettörvények, például a gravitáció ellen nincs értelme lázadni, mert a fizikai törvényeknél nincs személyesség, így nincs megalázkodás, nincs szolgaság. A fizikai törvényekkel kapcsolatban a szabadságunk abban bontakozik ki, ha ismerjük őket, és tudjuk őket használni céljainkra. Ezzel szemben ugye ha létezik isten, akkor részben rabszolgái lennénk.
Bakunyin szerint a vallás nagy idealizmusa a történelemben mindig is elnyomáshoz vezetett. A nem vallásról szóló példái kétségesebbek: Bakunyin szerint az antik Róma idealista eszmékből indult ki, amikor köztársaság volt, és mégis elnyomás lett belőle. Ezzel szemben a görögöknek kezdettől fogva nem voltak akkora ideáik, "materialistábbak" voltak, de végül a demokráciájuk egész jól sikerült. Az elmélet eme történelmi része kétségbe vonható. Könnyen meglehet, hogy Bakunyin csupán belevetít itt dolgokat a római és görög történelembe. De ettől függetlenül igaz az, hogy a vallás elnyomást szült, és a materializmus simán lehet humanistább a vallásnál.
Bakunyinnak sok baja van a tudománnyal, és ez anarchista motivációiból is fakad, de fogalmi problémákból is. Például egy sokszor hangoztatott gondolatmenetet mond el arról, hogy a tudomány csak a tényeket, összefüggéseket tudja megérteni, nem az életet magát. Hogy a tudomány nem az élet maga, mert személytelen, "mentális", és "cerebrális" (Bakunyin kifejezése). Valójában a tudomány persze pont azt tudja, amit tudnia kell. Igenis megértést, megismerést tud adni nekünk. Mert a megértésről ebben a megismerés értelemben pont azt várjuk, hogy személytelenek legyenek, összefüggéseket, törvényeket tárjon fel.
Amit Bakunyin pedzeget, az a "megértés" "empátia nevű értelmében értendő, de ez egészen mást jelent. Hiszen lehet egy konfliktus során két különböző ember a konfliktus két különböző résztvevőjével empatikus, miközben egyiküknek sincs igaza, mindkettőjüknek meg semmiképpen nem lehet. Ilyen empátiára a tudomány nem képes, nem is feladata. Ez az emberek feladata, erre nem is szükséges intézményt létrehozni.
Amit Bakunyin arról mond, hogy a tudomány elméletei nem maguk a jelenségek, ez igaz, de itt Bakunyin pont abba a hibába esik, hogy egy fogalomtól alaptalanul azt várja, hogy egyezzen a referenciájával. Így például a lepkék szaporodásával foglalkozó tudós nem lepke, és amikor a tudományát csinálja, az nem gyerekcsinálás. És ez így rendben is van. Ezt várjuk el a tudománytól, és nem azt, hogy a tudós gyerekcsinálásra kapjon fizetést. Az humbug lenne, az olyan lenne, mint a vallás. Ezt a kritikámat bőven kibontottam már korábban, itt most nem fejtem ki bővebben.
Bakunyin azt kritizálja, hogy a tudomány az általánost vizsgálja, az egyedit nem. Ez egyrészt nagyrészt így van, és ennek is van oka. Kisebb részt meg nem. A tudomány vizsgál néhány egyedi dolgot, ha nagyon fontos. Például a történelem császárokat, a csillagászat a mi Napunkat. És nem vizsgálja, mert erre nincs ideje, energiája, motivációja, és pénze, sok egyedi dolog történetét vagy működését. A tudomány nem különösebben vizsgálja Julcsi nénit Hajdúborzasztón, de Julcsi néni az általános ismereteket már alkalmazhatja magára. Tehát a tudomány az egyedit nem azért nem vizsgálja, ha nem vizsgálja, mert nem tudná, hanem mert arra nem tud a kutatóintézet pénzt szerezni.
A tudományt Bakunyin a metafizikusokhoz és teológusokhoz hasonlítja. Ez a hozzáállása már nagyon is az anarchista-kommunista hozzáállás, ugyanis a tudomány és a metafizika között csak az a közös, hogy hát nem parasztok csinálják, és elvont dolgok. Mintha Bakunyin azt hinné, a társadalom meg tud lenni absztrakciók nélkül. Bakunyin eme támadása hasonlít az ázsiai kommunizmusban többször is megtörtént általános értelmiség-üldözéshez. Ha az anarchizmus vagy kommunizmus a metafizika mellett a tudományt is üldözi, akkor figyelmen kívül hagyja a különbségeket: az előbbiek azt se tudják, amit mondanak, miképpen tudnak, vagy nem tudnak megismerni, és ismereteket meg végképp nem szolgálnak.
A művészetet Bakunyin érdekes módon isteníti,pedig ezt is száműzhetné, hogy burzsoá dekadencia. Azért szereti mégis, mert a művészet az egyedit is megfogja. Ez igaz. A művész megengedheti magának, hogy az egyedit ábrázolja, sőt, a művész ténylegesen csak az egyedit tudja ábrázolni. Ha általánosat is megjelenít, azt csak az egyedi példáján keresztül. A művészetnek azonban nem áll rendelkezésre az univerzális állítások, például természettörvények explicit eszköze. De a művészet fő feladata nem is az, hogy precízen, általános törvényeket ismertessen velünk, hanem az, hogy érzéseket adjon át, kommunikáljon, hatást keltsen. Ez egészen más, és egy teljesen jogos feladat. Bakunyin nem egészen látja világosan, hogy a tudománynak és művészetnek más a feladata, és azt meg pláne nem, hogy a maga nemében mindkettő így van jól.
Bakunyin valamiféle tudományos kormány ellen lázad. Ez mai szemmel érthetetlen. Azt nehéz elhinni, hogy a 19. században a tudomány az országok kormányzásában több szerepet töltött volna be, mint ma. Tudományos kormányzásról beszélni ma sem lehet. Sajnos. Arról meg, hogy a tudomány összefonódna az állammal, és hatalmi ágat képezne, mint az egyház képes, képezett egyes országokban, arról pláne nem lehet beszélni. Szerencsére. Azt tudom elképzelni, hogy Bakunyin itt túl érzékeny, túl sokat képzelt bele a létező kormányok kormányzásába, és a tudósok befolyására erre.
A tudományt Bakunyin át akarja alakítani protestáns módra: mindenki legyen tudós, ne legyenek intézmények, a tudomány foglalkozzon az egyedivel. Az első megjegyzésem az, hogy ezt most is bárki megteheti. Bár nem nevezzük tudománynak azt, amikor valaki racionálisan megpróbálja szervezni az életét, de bárki foglalkozhat tudománnyal ilyen felhasználói szinten. Másrészt ritkán akár részt is vehet a tudomány alakításában. Ehhez nem kell átalakítani a tudományt, ezt bárki megcsinálhatja maga.
Bakunyin továbbá mintha eldobná a tudomány általános jellegét, abban az értelemben, hogy a tudománynak hangsúlyosan fontos feladata az általános összefüggések kutatása. Erre pedig szükség van. Az egyedi dolgok összefüggések nélküli vizsgálgatása nem sokra vezetne. Nagyon nem volna hatékony sem. Az egyedi ember pedig, ha nem foglalkozásszerűen lenne tudós, ha nem lenne intézmény nem nagyon fedezne fel általános dolgokat. Konkrétan olyan nagyobb befektetést igénylő általános vagy egyedi dolgokat sem, mint a Higgs-bozon vagy magfúzió.
Bakunyin szerint nem létezhet állam vallás nélkül. Ami a történelmet illeti, részletesen kifejti, hogy a francia forradalom után a francia burzsoázia áttért a deizmusra, amiben van valami. Itt megint figyelembe kell venni, hogy Bakunyin anarchista. A könyv azzal végződik, hogy a francia állam, hogy mossa a gyerekek agyába a vallást. Bakunyin nem mondja ki, de akkor a tézise nyilván úgy értendő, hogy csak az anarchizmuban, az állam eltörlésével törölhető el a vallás. Tehát Bakunyin nem azt mondja, hogy a vallás jó, még azt sem, hogy szükséges, csak azt, hogy az állam megtartásával ezt a bajt nem fogjuk tudni orvosolni.
Aki nem anarchista, és én nem vagyok az, az el tud képzelni egy demokratikus, jól működő, hasznos államot, és aki emellett ateista gondolhatja azt, hogy ez megvalósítható vallás nélkül. Bakunyin óta számos vallás nélküli állam működött, amely rossz példa lenne, de a mai nyugati demokráciákban a vallásnak egyre kevesebb szerepe van. Ma már elértük azt, amikor bizonyos országokban, felmérése válogatja, de akár többségi ateizmust is ki lehet mutatni. És az állam ettől nem omlik össze. Nem túl merész extrapoláció, hogy egy vallásosságot csak nyomokban tartalmazó országban simán működhet vallás nélküli állam is, és mi, ateisták, akik általában demokratikusak vagyunk, ezt szeretnénk elérni.
