A hívőkkel folytatott vita egyik leggyakoribb nyomvonala az, hogy mi ateisták úgy látjuk, az egyházak, vallások, vagy maga a hit káros - és ennek legeklatánsabb példájaként a keresztény inkvizíciót szoktuk felhozni példának - a hívők pedig megpróbálják bagatellizálni a károkat, kimosni az egyház, a vallás vagy a hit felelősségét a kérdésben.
Nemrég bemutattam ezen a blogon egy könyvet, amelynek címe: "Histoire secret de l'Inquisition", és a legnagyobb része a vatikáni cenzúráról szól. Akkor említettem, hogy a könyv egyetlen fejezete szól az inkvizíció azon formájáról, amikor embereket kínoztak és ítéltek el. Említettem, hogy a szerző, Peter Godman bár ateista, eléggé elnéző az inkvizícióval kapcsolatban. Nem mondom, hogy a neve miatt, de vicces egybeesés.:) Godmant az érdekli, hogyan működött, milyen emberek működtették, mi motiválta őket. Miféle hibák komédiája (25.) juttatta el az úgymond szeretet vallását (32.) eddig a tragédiáig. Hogy az inkvizíció hogyan jutott el a kezdeti anarchikus formájából (46.) a szervezett elnyomásig. Hogyan húztak rá könnyedén régi eretnek sémákat ezer évvel később élő emberekre (49). Hogyan fogadták el a hazugságot az eretnekség elleni küzdelemben vallatásnál, miközben az eretnekeknél elítélték azt (53.). Hogyan volt a besúgás, feljelentés kötelezettség, illetve hogyan járt érte felmentés, és hogyan segített a fortélyos félelem izgat (61.) későbbi diktatúrákból jól ismert jelensége ahhoz, hogy "mindenkit" feljelentsenek, akár ártatlanokat is (54.). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kínzást végső esetben mindig használták, hogy kiszedjenek valamit az illetőből, és azt is, hogy az ártatlan kínzásnál akár hazugságot is vallott, akkor egyenes láncot kapunk onnan, hogy egy ártatlan ember egy másik ember gyáva félelme miatt egészen a máglyáig is eljuthatott.
Mindezek persze súlyos kritikák, és fontos mindezt látni, de ezek a részletek "apróságok" a nagy bűnhöz képest valahol vártam volna az ítélet kimondását, még ha közhelyes is: az inkvizíció az emberi történelem egyik legsötétebb jelensége és korszaka volt, mégpedig nem a fent felsorolt aljasságok miatt, hanem azért, mert ártatlan embereket ítéltek el, sokszor végeztek ki, és mindezt ipari rendszerré tették. Nem kell félnünk kimondani, az inkvizíció a maga idejének holokausztja volt (mellesleg jelentős részben valóban zsidóüldözés volt, a zsidóüldözés nem náci találmány ugyanis). A könyvben sajnos egyáltalán nem esik szó számokról, hogy képet kapjunk az inkvizíció mértékéről, de ebben egész jó a Wikipédia, bár összesített adat nincs, de a spanyol inkvizíció halálos áldozatainak számát 3-5000-re teszi, a portugálét olyan ezerre, halálra ítélt boszorkányok számát pedig 40-60000-re. Tekintve, hogy az akkori népsűrűség jóval kisebb volt a 20. századinál, ezek durva számok. És durvák akkor is, ha csak azt vesszük, hogy egy ártatlan ember életének kioltása is égbekiáltó bűn.
Godman abban a bizonyos fejezetben az inkvizíció érdemének tulajdonítja, hogy egyáltalán jogilag fair eljárást próbáltak kialakítani (38. és 74. oldal), szerinte az inkvizíció eljárása a korabeli világi eljárásokhoz képest fair volt. Mindez kétséges de Godman ugye mindenekelőtt azt felejti el, hogy a világi eljárások ha sokszor tévesen és igazságtalanul is, de olyan "valódi" bűnöket céloztak meg, amelyek közül a legtöbbet ma is bűnnek tekintünk, és ma is büntetünk, illetve amelyek ténylegesen károsították a társadalmat. Az inkvizíció pedig lehetett volna akármilyen fair és tökéletes (láttuk, hogy tökéletes a fenét), ha az elítéltek eleve ártatlanok voltak. Hiszen a vallás és a gondolat szabadsága mai szemmel alapvető emberi jog. A kérdés az, hogy egyáltalán mi a fenét kerestek az inkvizíció törvényszéke előtt totálisan ártatlan emberek?! Ugyanis gyakorlatilag mind az összes ártatlan volt, gyakorlatilag egyik sem követett el semmit.
Az inkvizíció mosdatói pont ezt a "mai szemmel" szempontot próbálják kikezdeni. Szerintük az inkvizíciót pont az menti, hogy akkori szemmel az eretnekség halálos bűn volt. Csakhogy minden ítéletünket mai szemmel kell megtennünk. Nem is nagyon tehetünk mást, és ez így is van rendjén. Nem mondhatjuk azt, hogy egy rabszolgatartó, aki megerőszakolja, és megöli a rabszolgáját, mert állatnak tekinti, az nem is követett el akkora bűnt, hiszen akkori szemmel ehhez joga volt. Ma úgy gondoljuk, ehhez nincs joga az embernek. És ugyanúgy nincs joga embereknek szellemi rabszolgaként tartani másokat, és megölni, ha nem viselkedik szellemi rabszolgaként, hanem szabadnak tekinti magát. Mi, ebben a társadalmunkban elítéljük a rabszolgatartást és az inkvizíciót. A mi, modern világunkban ugyanis olyan konszenzus van, amely alapján ez elítélendő. Aki nem ítéli el, annak a mi társadalmunkban nincs helye. Nekünk ugyanis ezek az alapértékeink: mi szeretünk nem fizikai és nem szellemi rabszolgaként élni. Mi kivetjük azokat az embereket, azt az ideológiát, amely ezzel szembe megy.
A másik dolog pont az a máglyára küldés, tudniillik az egyház általában nem hajtott végre halálos ítéletet. Sok más ítéletet végrehajtott, de ha halálról volt szó, akkor a világi végrehajtókhoz küldték az elítéltet. Godman csak azt nem hangsúlyozza, hogy egyrészt a világi végrehajtók mindig végrehajtották az egyházi ítéletet, tehát ez csak a bíró mentegetőzése, hogy a hóhér nem ő maga volt, nem ő tette. A hóhér mentegetőzése meg nyilván az, hogy parancsra cselekedett. Másrészt Godman pedzegeti a dolgot, de ezt sem hangsúlyozza eléggé, hogy ezek a papok azért mégiscsak hittek a vallásukban, és pont ezért adták másnak át az emberölés feladatát, mert azt az ő vallásuk tiltja, és ennek megszegése, esetleg ártatlanok kivégzése talán azt hitték, megbocsáthatatlan bűn. Igen, a tízparancsolatban benne van az, hogy "ne ölj!", de az nincs benne, hogy "ne adj senkit hóhér kezére!". Ilyen kis bugyutaság az, amikor valaki szent könyvek kis listái alapján akar "erkölcsösen" élni. Szóval ezek a papok csak azért nem gyújtották meg maguk a máglyát, mert gyávák voltak, és mert igenis, mély hitből cselekedtek. Ez pedig sok egyéb mellett azt mutatja, az inkvizíció nem holmi hitetlen opportunisták hatalmi játszmája volt, hanem mélyen vallásos emberek hitbéli cselekedete.
A 70. oldalon Godman empatikusnak állítja be az inkvizítort. És minden bizonnyal sok inkvizítor sok szempontból legalább is átlagosan empatikus volt, és nem valami kivételesen szadista gazember. Csak azt ne felejtsük el, elve miféle ember az, aki abban részt vesz, hogy embereket vallassanak, kínozzanak, elítéljenek csak azért, mert valamit máshogy gondolnak?! Másrészt pedig tudjuk, hogy az átlagosan empatikus ember egészen szadistává tud válni a megfelelő körülmények között. És az inkvizíció pont eme körülményeket adta meg neki. Emellett az inkvizíció nyilván mágnesként is vonzotta magához a szadista betegeket. Hiszen itt legálisan elégíthették ki hajlamaikat.
Szeretnék ehhez szorosan kapcsolódva egy általános gondolatot közzé tenni. Lehet azt mondani, hogy ha minden jól ment volna, akkor az inkvizítor tényleg csak az eretnekeket kapta volna el, az eretnekek meg miért voltak olyan hülyék, miért nem csinálták azt, amit Galilei okosan megjátszott: látszólag visszavonta a tanát. Most nem akarom én se mentegetni itt az inkvizíciót, mert bizony az is elég embertelen dolog, ha ilyenre kényszerítik az embert. Szóval lehet azt mondani, elvben az egész rendszer működhetett volna "igazságosan" is azon a beteges keretrendszer "igazságosságán" belül, hogy van az igaz hit, és van az eretnekség.
De az a baj, hogy gyakorlatilag még ha el is tekintünk attól, hogy micsoda dolog hiteket rákényszeríteni az emberekre, az egész rendszer elfajulása is előre látható volt. Hát Godman szépen bemutatja azt is, hogy az egész inkvizíció eleve totál anarchiaként indult, és csak idővel tisztult le valami módszertan, amikor elkezdtek útmutatásokat, módszertani könyveket írni. Igen, az emberkínzás, és vallatás módszertanát. No de ha van egy ilyen nagy rendszer, amely akár még szépen meg is lehet szervezve, és biztosítják a módszert, és elő van írva a betartása, hát még akkor is előre látható annak a sok emberi hibának a következménye, amelyet Godman bemutat. Hát ha egyszer megengedik a kínzást, bátorítják a besúgást, a feljelentést, elmennek a máglyahalálig, és hasonlók, akkor teljesen világos, hogy ennek a vége az lesz, hogy sokszor emberek aljas érdekekből és félelmekből ártatlanok tömegeit fogják elítélni. Akár olyanokét is, akik pont a katolikus hit szerint is ártatlanok, mint például Savonarola vagy Jean d'Arc. Nyilvánvaló, hogy a rendszer ide torkollik, és el sem szabad indítani. Ld. a Stanford börtönkísérlet tanulságát. El tudjuk képzelni azt, hogy ha abban a börtönkísérletben az történt, ami, akkor ez komolyabb, nagyobb léptékben hova fajul. Teljesen nyilvánvaló, hogy embereknek ilyen rendszert és hatalmat csak nagyon szervezetten, nagyon ellenőrzött módon és akkor is csak a szükséges esetben szabad adni, ez a szükséges eset pedig csak a jogállami bűnüldözés.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a keresztény inkvizíció százszorosan adta vissza azt, amit állítólag Jézus elszenvedett a kereszten, mert az inkvizíció során százszor változatosabb, és súlyosabb kínzási formákat találtak fel. Mint valami szánalmas pszichopata, akit az apja gyerekkorában elvert, a keresztények is százszor adták vissza pontosan azt, amit korábban "kaptak". Mintha az egész egyház egy szánalmas kis pszichopata lenne, aki a gyerekkori traumáit nem tudta kiheverni, nem tud szabadulni tőlük, és betegesen ámokfutást rendez a világban.
Elmondhatjuk, hogy ehhez is kellett a vallás, a hit. A rómaiak nem találták ki a kínzás ilyen ipari, és ilyen pszichopatikusan fantáziadús módszereit. Nyilván azért nem, mert nem volt ehhez meg az ideológiai háttér, a betegesen monolit hit. Ehhez kellett a monoteista vallás.
Godman könyvéből utolsónak felidézem azt a részt a 72. oldalon, amikor az olasz inkvizíció elfogott egy német átutazó protestánst, és mivel az német volt, és hát nem éppen megalázkodó, jól megkínozták. Van ez így kérem a németeknél, hogy valaki nem alázkodik meg. No de a végén nem sikerült kivenni belőle semmilyen vallomást - megint csak azért, mert büszke volt, ha nem lett volna, megtört volna, és vallott volna valamit, akár hazudott is volna, mint annyi más áldozat - ezért elengedték. Azaz kérem, itt nem csupán egy olyan emberrel van dolgunk, aki ártatlan, hanem aki még az inkvizíció sem talált bűnösnek, de azért jól megkínozták. És hát kérem, mindez semmi, nem kell itt ledöbbenni, nincs itt kérem semmi néznivaló, emberek, haladjunk tovább! Na emellett szenvtelenül és elítélés nélkül elmenni egy könyvben, na az szerintem már embertelenség. Ezt védeni a hívőknek és nem hívőknek aljasság.