Az, hogy valaki zsidó, és nem zsidóba lesz szerelmes, de fél a vallási közössége megítélésétől, az olcsó játék hülyegyerekeknek.
***
Nemrég, mellékesen láttam a Keeping the Faith (Ég velünk) c. filmet, amely most a vallástól eltekintve egy elég szokványos film. Szerintem Jenna Elfman például igencsak szürkén játszik mondjuk a Dharma and Greghez képest. Pedig, ha jól rémlik, miatta akartam megnézni.
Ismertetésként idemásolom a port.hu ismertetését, mert nem ez a lényeg, amiről írni szeretnék, ugyanakkor az alap szituációt el kell mondani hozzá.
"Mi lesz a gyerekkori barátságokból? Néha botrány. Jake, Brian és Anna nyolcadikban még a legjobb barátok voltak. Csakhogy azóta eltelt vagy tizenöt év, és minden megváltozott. Brian (Edward Norton) katolikus lelkész lett, Jacob (Ben Stiller) pedig rabbi. Amikor azonban Anna (Jenna Elfman) ismét feltűnik, a három egykori jó barát újra összejön: a háromszög aztán a szerelem, a barátság és a hit kérdéseinek örvényébe zuhan. Brian atyának a lelkiismeretével kell megküzdenie, Jake-nek pedig hitközsége összes lányos anyájával: a rabbira ugyanis a környék minden hajadonja szemet vetett."
Nos, két "kis" megjegyzést szeretnék csak fűzni ehhez a filmhez.
Ha Jake nem lett volna zsidó, semmi probléma nem lett volna. Ugye normális, szabad, nem hívő embernek nem kell megfelelni vallásos előírásoknak. És akkor valaki megkérdezheti: "No de akkor miről szólna a film?" Persze, ez a film enélkül a probléma nélkül nem lett volna igazán érdekes. Boldogan éltek volna, míg meg nem haltak volna, még mielőtt a problémák elkezdődtek volna. Ebből felesleges filmet csinálni. Tehát akkor az ilyen vallásos, és egyéb megszorítások mégis csak jók valamire? Legalább filmtémának?! Nem. Ha nem lennének ilyen vallásos problémák, akkor is bőven adódna az életben teljesen természetes kihívás, amiről egy film szólhat. Vannak mindenféle legyőzendő korlátok, amit nem magunknak állítottunk, hanem ott van, mint a Mount EVerest Edmund Hillary orra előtt.
Persze a Mount EVerest megmászása nem a világ legfontosabb dolga, de a világ nagy részének mindenféle vallásos problémák nélkül nagyon is fontos, és nem mesterkélt problémákat kell leküzdeniük, például, hogy miből fizetik a lakbért, hogy javítják meg a kocsit, miből adnak enni a gyerekeknek, vagy hogyan fizetik az egyetemi taníttatásukat. Ezek bőven elég problémák és bőven jó kihívások. Az, hogy valaki zsidó, és nem zsidóba lesz szerelmes, de fél a vallási közössége megítélésétől, az olcsó játék hülyegyerekeknek.
Nagyon nem bírom azt, hogy az emberek jelentős része ilyen hülye dolgokkal küszködik, foglalkozik az életben, maga kreálta problémáit oldja meg, és ebből áll neki az élete, ez az ő életének a célja. Ilyen például a zsidók és a palesztinok háborúzgatása (most anélkül, hogy pártos véleményt formálnék), ilyenek a pszichológiából ismert emberi játszmák a magánéletünkben. Ilyen például az alkoholista élete, vagy egy rossz férfi-női kapcsolat.
Persze jöhet valaki azzal, hogy na és, ha ők ezzel vannak el, mit szólok bele? Különösebben nincs is mit beleszólnom, csak azt gondolom, hogy ha ilyen fénybe helyezzük, akkor talán még ők maguk sem gondolnák, hogy ez így jól van.
És persze jöhet valaki azzal is, hogy milyen perspektívát tudnék nyújtani ezek helyett? Mivel foglalkozna mondjuk egy alkoholista, ha nem lenne alkoholista?! Megölné az unalom, nem?!
Hát nem, azért el tudjuk képzelni, hogy ha a zsidók és a palesztinok nem egymást ölnék, akkor felvirágoztathatnák országaikat. El tudjuk képzelni, hogy az alkoholista lehetne sikeres művész, egy elrontott házasságban meg tán már csak annyi is jó volna, ha egészséges gyerekeket nevelnének fel. De azért lehetne távolabbi perspektívát is adni. Mondjuk küzdhetnek a globális felmelegedés ellen, segíthetnek katasztrófákban, írhatnak regényeket, blogolhatnak értelmes dolgokról, részt vehetnek internetes projectekben, szervezhetnek bármiféle értelmes klubot, annyi minden van, nem is szeretném, ha az a benyomás keltődne az olvasóban, hogy itt ne lennének "határtalan" lehetőségek. Azt gondolom, ha ezek a problémák lezárulnak, tényleg olyan sok mindenre nyílik lehetőség, és ezek az emberek ettől a szabadságtól is félnek. De ez már pszichológia.
A világban van elég kihívás. Messze vagyunk még attól, hogy mindenki kiváló tudós, művész, sportoló legyen, és már ne volna hova fejlődnie. De ha csak a szerelemről és problémákról beszélünk, gyakran megesik az, hogy két szerelmes például nem a vallása miatt szenved, hanem azért, mert messze laknak egymástól Ez egy olyan probléma, amelyet nem mesterkélten hoztak létre. Szemben a vallással. Persze, ha valaki a szomszéd lányba, vagy a városon belüli férfibe lesz szerelmes, az még jobb, és akkor még ez a gond sincs. Szép dolog az, ha a szerelem leküzd egy nehézséget, de szánalmas az az ember, akinek ilyen problémák nélkül szürke az élete, vagy azt hiszi, hogy szürke lenne.
A második dolog az egészen közel kapcsolódik ide, de a film egy másik részletéből közelíteném meg. Brian reménytelenül szerelmes, és Anna nem szereti viszont. Mindenki ismeri ezt a szituációt, mert volt ennyire szerencsétlen, vagy látott már ilyet. Itt most ezt nem fejteném ki részletesebben, de azt gondolom, az is hülye, aki sokáig reménytelenül szerelmes, hát "az istenit", ha egyszer nem szeret engem vissza a másik, akkor valamiben mégis különbözik, valamiért nem méltó a szerelememre. Idővel ezt be kell tudni látni. Idővel a reménytelen szerelmet az érvekkel le kell tudni lohasztani.
De, ami a mondandóm szempontjából fontos, hogy ez ellenkezője, az sehogy sem igaz. A szerelmet nem lehet kényszeríteni, érvekkel előidézni. Briannek az égadta világon semmiféle érve nem lehet, amivel ráveheti Annát, hogy szeresse őt. Hiába az érv, hogy Anna jobban tenné, ha Briant szeretné, ő kész feladni a papságot érte, Jake nem. De Anna mégis Jake-et szereti. Mert a szeretet érzelem kérdése, és nem érvek kérdése.
És itt jutottunk vissza az élet értelméhez: Az is érzelmek, alapértékek, preferenciák kérdése, nem pedig tényeké, és logikáé. Akárhogy is érveltem fentebb, hogy a nem fejlődő, egy helyben topogó, vagy körben forgó élet szánalmas, objektíven nem lehet megítélni. Csak azt tudom mondani, hogy próbálják megítélni azok az emberek maguk, hát nem akarnának többet az élettől?!
Ami pedig az élet értelmét és a vallást illeti. Ahogy mondtam, a szerelmet külső személy nem kényszerítheti, nem hathat rá különösebben érvekkel. Hasonlóan van ez az élet értelmével. Azt sem kényszerítheti senki, még egy isten sem, még akkor sem, ha létezne. Az élet értelme független isten létezésétől.