Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi az elmúlt hetekben, és ez az, hogy a Demokratikus Koalíció, és konktrétan Gyurcsány Ferenc is elkezdte kritizálni az egyházi előjogokat. Nem egyszeri alkalommal tette ezt, hanem ismételten, és nem csak egy-két mondatban, hanem egészen következetesen érvelt az egyházi előjogok ellen. Több szempontból is kifejtette a problémákat, és egészen részletes meglátásokkal jött elő. A három fő szempont, amelyet Gyurcsány kifejtett a következő:

(A hang sajnos elég rossz, ezt a DK elbénázta).

1) A kormány különféle megszorításokat visz véghez, és különféle előjogokat von vissza. Sok esetben a megszorítások nem is annyira jogosak, legalábbis a magyar egyházak sértetlen előjogaihoz képest egész biztosan nem. Azért az mégis csak pofátlanság, hogy a kormány majdnem mindenkit megszorít, és közben kiváltságosoknak meg osztogat, többek között az egyházaknak. Gyurcsány listája az egyházi mentességről:

• helyi adó mentesség
• gépjárműadó mentesség
• cégautó adómentesség
• illetékfizetési mentesség

Hozzátenném még a talán két legfontosabbat, melyet nem említett: az egy százalékos adó önkényes megtoldását, az állami iskolák egyházi tulajdonba kerülését, és megtoldott támogatását. Ez a kötelezően választható hittan tanítással olyan egyházállam kiépítését vetíti előre, amelyhez képest egy gépjárműadó kismiska.

A magyar egyházak előjogait még sem meri senki megkérdőjelezni nemhogy a kormány oldalon, de igazából eddig az ellenzékből sem. Ezen kiváltságok megadásában és megtartásában egyébként magának az MSZP-nek van jelentős "érdeme". Eddig Gyurcsány Ferenc sem bolygatta ezt az ügyet, akkor sem, amikor miniszterelnök volt. Szekularizmusa kicsit "újszekularizmus".

Érdekes kérdés, hogy miért pont most kezdett ebbe bele, de ez egy politikai kérdés, és nem akarok ebbe belemenni egy nem politikai blogban. Fogadjuk el, hogy végre van egy olyan politikai erő, amely kiáll a szekularizmus mellett! Ugyanis az a szomorú helyzet, hogy más baloldali és liberális párt ezügyben a rendszerváltás után már nem nagyon nézett szembe. Nekünk ateistáknak maguknak pedig sajnos nincs olyan pártunk, amely érdekeinket védeni tudná.

2) A következő fontos felvetés az egyházi pedofil ügyek kivizsgálása. A nagy botrányok ebben az ügyben külföldön voltak, Magyarországon csak kisebb újsághírek jelentek meg ezügyben. Gyurcsány jól látja, hogy itt valószínűleg nem arról van szó, hogy az osztrák, bajor, ír katolikus papok egy jelentős része förtelmes erkölccsel rendelkezik (vagy éppen, hogy nem rendelkezik), de a magyar papok azok feddhetetlenek. Valószínűsíthető, hogy az újsághírek a jéghegy csúcsát jelentik, és Magyarországon is "hallgat a mély". A pedofília kérdése az egyház legmélyebb fertője, és tulajdonképpen az ő érdekük volna, hogy kezdeményezzék a tisztázást, mert a botrányok ki szoktak robbanni, és azok mindig rosszabbak, mint az őszinte szembenézés.

3) Az ügynökkérdés teljes tisztázása még mindig várat magára. Tudjuk, hogy most a Fidesz akadályozta ezt meg, és Gyurcsány azt mondja, hogy korábban is a Fidesz volt az, amely nem szavazott meg olyan törvényeket, amelyek a feltárást bővítették volna. Ebbe a politikai kérdésbe itt nem is szükséges mélyebben belemenni, mert a fontos kérdés az, hogy az egyház különösen érintett ebben a  kérdésben, ugyanis furcsa módon a Kádárizmusban a kezdetben üldözött egyház inkább behódolt a kommunista államhatalomnak, és vaskosan részt vettek az emberek megfigyelésében.

Gyurcsány további javaslatokat helyezett kilátásba, előrevetítve, hogy az egyházi kiváltságok listája sokkal bővebb, és elképesztően pofátlanul széles.

A posztot azzal zárom, hogy tisztázni kell, hogy legjobb tudomásom szerint Gyurcsány Ferenc hívő. Erről keveset lehet tudni, de bizonyos jelekből ez tűnik ki. Ebben a beszédben is a hit értéke mellett állt ki, és emellett hangsúlyozta a szekularizmus elveit. Azt kell, hogy megállapítsuk, hogy természetesen ateistaként bizonyára sok mindenben nem értünk egyet, és ezekben a kérdésekben is bizonyára sok részletben messze radikálisabb egy ateista véleménye, mint egy szekularista hívő véleménye. Ugyanakkor a szekulraista hívő az, akivel együtt tudunk élni.

Egészen nyilvánvaló, hogy egy ateistának messze jobb volt Gyurcsány Ferenc Magyarországán élni, mint Orbán Viktor Magyarországán, legalábbis ami a valláspolitikát, és annak következményeit illeti. Gyurcsány Ferenc demokratikus Magyarországát lehetett sok szempontból szeretni vagy kritizálni, de egy biztos, hogy mi ateisták nem érezhettük különösebben fenyegetve magunkat az államtól, az állam által támogatott egyházaktól. Megvoltak az ateisták azon szabadságjogai, amelyek miatt biztonságban érezhették magukat. Mint utaltam rá, a Vatikáni Szerződés akkor is érvényben volt, és nem érezhettük igazságosnak az országot ateista, vagy akár csak szekuláris szempontból, de legalább félnünk nem kellett.

Ma lehet ateistáknak oka ha nem is félni, de tartani attól, hogy egyházállam épül ki, és mi lesz a mi jövőnk, mi lesz a gyerekeink jövője. A félés ezután már csak bátorság hiányának kérdése. Ma gondterhelt lehet egy szülő, aki egy olyan faluban, kisvárosban él, ahol az egyetlen iskola egyházi, és csak oda írathatja a gyermekét, ahol különféle vallásos feltételeknek kell megfelelni, legjobb meggyőződése ellenére. Adott esetben az egyházi nyomulás miatt a gyermeknek hazudnia és színészkednie kell az egyházi iskolában. Hát milyen világban élünk? Ez kérem a keresztény fanatizmus világa!

És az egészben az a szomorú, hogy mindez ellen nem egy ateista párt lép fel, nem egy ateista szervezet, hanem egy olyan párt, amely demokrata, és egy olyan politikus, aki legjobb tudomásom szerint hívő. Mert mi, ateisták passzívak, tétlenek, lusták, gyávák vagyunk. Úgyhogy csak megköszönhetjük Gyurcsány Ferencnek, hogy helyettünk is kiáll az érdekeink mellett.