Anders Behring Breivik keresztény, konzervatív személy. Twitter-oldalán a következő John Stuart Mill idézetet találták: "Egy ember, akinek hite van, olyan erős, mint százezer másik, akiknek csak érdekei".
Csupán egy idézet alapján korai volna feltételezésekbe bocsátkozni. Lehetne egy ál oldal, csalás, vagy tévedés is. Mill liberális, empirista filozófus és tudós volt, tehát felületes módon a liberalizmushoz is köthetné valaki az esetet. Azonban Mill ezt az idézetet bizonyára nem úgy értette, ahogy Breivik. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy a rendőrség kihallgatta Breiviket, és kereszténynek és konzervatívnak írták le. Ez azt jelenti, hogy egészen máshogy kell értelmeznünk ezt az idézetet: keresztény, konzervatív, fanatikus jelentést kell tulajdonítani neki.
"Íme tehát a hit ereje", mondhatjuk. Hívő olvasóim bizonyára úgy reagálnak, és a nemzetközi reakció bizonyára ez lesz, hogy van a hitnek fanatikus része, és van normális, moderált hit, és a kettőt nem szabad összemosni.
Lehet, hogy összemosni nem kéne a fanatikus hitet és a moderált hitet, de ahogy Dawkins, Hitchens és magam is régóta mondom, különválasztani sem lehet. Aki olyan álmokat ringat, hogy lehetséges hit fanatizmus, erőszak nélkül, az naiv. A hitnek elkerülhetetlen velejárója a jelentős mértékű erőszak.
Mert a moderált hit is butaság. Lehet, hogy moderált butaság, de butaság. A butaság pedig olyan, hogy óhatatlanul nagy bajhoz is vezet. Az, hogy a hit butasága egyes vallásokban, egyes országokban, és különösen egyes emberekben eredményez-e ilyen drámai kifejletet, az attól függ, hogy milyen más körülmények játszanak közre abban az emberben.
Mert mit is várjunk egy olyan embertől, aki elfogadja azt az elvet, hogy igaznak fogad el, igaznak hisz olyan dolgot, amely igazolatlan, amihez semmi alapja sincs igaznak elfogadni? A hívő ember hitének pont az a lényege, hogy nincs benne beépített kontroll: végtelen mennyiségű butaságban hihet a kaporszakállú istentől, a télapón, a fogtündéren, a spagettiszörnytől, a láthatatlan lila egyszarvún, a Hold körül keringő teáskannán, Thoron, Zarathusztrán, Zeuszon, Allahon, Jehován, Jézuson át a durvább dolgokig, mint mondjuk a sátánizmus.
Egyik hit sem igazolt jobban, mint a másik. Az tehát, hogy melyik hívő melyikben hisz, az a személyes körülményeitől, esetlegességektől függ csupán. Nincs tehát igazán megbízható kontroll, amely a sátánizmust, vagy a terrorista fanatizmust kizárná. Mi zárná ki egy hitben a terrorizmus ideáját, ha egyszer a hit alapvető alapja, hogy nem kell igazolni a hitet?! Van néhány hívő, aki elmegy a terrorizmusig, és van, aki nem. De aki nem, abban nem a terrorizmus igazolatlansága fékezi meg a dolgot, hiszen a hitben más sem igazolt.
Megjegyzés: a nem terrorista hívőt valószínűleg nem is a hite fékezi meg a terrorizmusban, hiszen lám, van, akit nem képes megfékezni. Továbbá általános felmérések szerint a hitnek nincs erkölcsi visszatartó ereje más erkölcsi kérdésekben sem. Statisztikák szerint a hívők nem adakozóbbak, nem kevésbé törvényszegők, és hasonló dolgokban sem jobbak. Lehet, hogy sokan a hitükre hivatkoznak, de valójában a hitnek kimutatható, szignifikáns erkölcsi ereje nincs.
A moderált hívőknél a hit butaságának hatását lekorlátozza az egyébként, más területen normális intelligenciájuk, vagy a társadalmi hatások, vagy a törvény követése, vagy az egyszerű középszerűség. De láthatjuk, hogy ezek a korlátok nem mindig elég hatékonyak. Vannak szelídebb vérmérsékletű, intelligensebb, szélsőségekre kevésbé hajlamos emberek, vannak, akiknek a szociális hálója jól működik. És vannak, akik nem ilyenek, és akiknél nincs, ami megakadályozná azt, hogy a butaság meg is nyilvánuljon.
És a hit butaságát kár volna azért mentegetni, mert a moderált hívőknél bizonyos hatások meg tudják fékezni a hatását. Ha ugyanis a hívő ember nem volna hívő, akkor nem volna mit kordában tartani (vagy egyel kevesebb dolog volna), ennyivel is jobb volna a helyzet. És butaság az, hogy egy olyan kockázati tényezőt, mint a hit megengednek emberek maguknak, még ha csak néha válik is veszélyessé.
A hit ebből a szempontból olyan, mint egy rossz alkatrész egy autóban, egy laza tetőcserép, egy laza lépcsőfok: sokszor ezek nem torkollnak tragédiába, de teljesen felesleges felvállalni a kockázatot. Lehet, hogy a jó autóvezető tud vezetni egy kicsit elromlott fékkel, lehet, hogy az útvonalak nagy részében nem kell a fék, vagy nincs belőle nagy baj, ha nem tökéletes. De nem mindenki jó autóvezető. Felesleges felvállalni ezt a kockázatot.
Mindenkinek, akit közvetlenül az eset után hallottam, egyből valamilyen fanatikus vallási indíték jutott eszébe. Azaz tudat alatt "mindenki" tudja, hogy ilyenre jellemzően a vallási fanatizmus képes. "Mindenki" tudja, hogy a vallás milyen veszélyes. Ideje volna már nem mentegetni a vallást, ideje volna levonni a tanulságot:
Imagine no religion!
Lapzárta után derült rá fény igazán, hogy mennyire igazam van. Breivik egy 1500 oldalas Keresztény-Fundamentalista Mein Kampfot írt, és tettében ezt valósította meg. Ebből egy részletet mellékelek ide:
"Egészen biztos vagyok benne, hogy imádkozni fogok Istenhez, amint a városon átrohanok, fegyverek ropognak, 100 felfegyverzett rendvédelmis üldöz, hogy megállítsanak, és megöljenek."
Nem tartozik erre a blogra, de ehhez az esethez tartozik, tehát leírom röviden. Ha valaki nyomon követte a BBC-t, akkor érdekes, hogy a norvég hatóságban milyen sokan beszélnek angolul, ami a magyar hatóságokhoz képest dicséretes.
