A "lehet-e hit nélkül élni", illetve a "hit és tudás" kérdéskörben gyakran hozakodnak elő a hívők azzal az állítással, hogy a tudomány is hit kérdése, és ezen belül az egyik "érv" az, hogy a közember számára egy csomó hit kell a tudomány elfogadásához, illetve tulajdonképpen a közember hit szintjén fogadja el a tudományt is. Emiatt egy közember gyakorlatilag nem élhet hit nélkül, mert a tudományt csak hit alapján tudja elfogadni, ha pedig nem a tudományt követi, akkor egész biztosan valamilyen hitet követ. A "tudomány is hit kérdése" érvnek persze vannak más verziói is, amelyek arról szólnak, hogy egy tudós munkájában mennyire szükséges a hit, ez a profi tudományfilozófiának is témája volt, például Polányi Mihály filozófiája e körül összpontosult. Ez ellen is tudok érvelni, de nem itt, és nem most. Itt és most a közemberre vonatkozó kérdésről fogok írni, amely kérdés most jobban érdekel, jobban érdekelheti a közembert, és jobban el is lehet mondani a közembernek.

Amellett fogok érvelni, hogy a közember tudományos műveltsége, tudatosságának különböző fokozatai vannak, és hogy gyakorlatilag akármennyire is alacsony szintet veszünk, ha annak a közembernek józan paraszti esze van, akkor valami különbség a tudomány vagy egy vallás elfogadása között mindenképpen van, az előbbi mindenképpen valamilyen szinten igazolható választás tud lenni, az utóbbi pedig teljesen igazolhatatlan marad. A tudományos szempontból legműveletlenebb ember is találhat józan ész alapján bőven indokokat a tudomány elfogadására, amely érvek a vallásnál nem működnek. Még számára is lehet különbség tudomány és vallás között.

De induljunk el "fentről", az ideális esetből! A gyakorló tudóst, illetve a profi tudományfilozófus esetét nem mondom el, ugyanis ők azok, akik vagy csinálják, vagy nagyon jó rálátással rendelkeznek a tudományra, emiatt tudniuk kell, hogy mi miért igazolt, vagy akár maguk is ellenőrizhettek bizonyos elméleteket, akár a legújabb, legmodernebb elméleteket. Ha valaki részecske-ütköztetőben dolgozik, akkor el tudja végezni azokat a kísérleteket, látja a "saját szemével" azokat a kísérleteket, amelyekre a hívók azt mondják, hogy közembernek nem férhetőek hozzá.

A következő szint az, hogy veszünk egy a tudományhoz nagyon is értő embert, aki azonban maga nem gyakorló tudós. A hívő érve az, hogy egy ilyen embernek nincs részecske-gyorsítója, nincs elektron-mikroszkópja, nincs űrtávcsöve, tehát a tudomány bizonyos eredményeit, főleg a legújabb, legmodernebb eredményeket ő maga nem tudja ellenőrizni. Ráadásul, ha nem gyakorló tudós, akkor valószínűleg a tudomány bizonyos elméleti számításait sem tudja lekövetni, vagy elvégezni. Tehát - az érv szerint - vakon kell bíznia a tudósokban, hit alapján kell elhinnie, hogy ezek igazak.

Vegyük észre, hogy itt eleve csak a tudomány egy részéről van szó! Egy olyan ember, aki mondjuk egy normális gimnáziumi szinten jó volt fizikából, kémiából, biológiából, az végezhet egyszerű kísérleteket, amelyekhez csak a newtoni fizika kell, és egyszerűbb kísérleti eszközök. Tervezhet áramköröket, optikai kísérleteket, kémiai kísérleteket, illetve vizsgálhatja az élővilágot egy bizonyos szinten. Galilei, Newton, Darwin, Benjamin Franklin tudományát egy mai, tudományosan művelt ember reprodukálhatja, ellenőrizheti. Franklin például maga sem rendelkezett különösebben magas tudományos képzettséggel.

Nemrég például volt egy hír az elektromosan töltött testekkel, töltésmegosztással kapcsolatban, ahol egy fizikaprofesszor nem cáfolta ugyan meg az alapvető fizikai elméletet a elektromágneses kölcsönhatásról, de töltött testek esetében az kísérlet kimenetelét illetően más következtetésre jutott, mint amit addig gondoltak. Nevezetesen, hogy azonos módon töltött testek töltésátrendeződés miatt esetleg vonzhatják is egymást. Ilyen dolgokat bárki otthon is leellenőrizhet, ellenőrizheti az alapvető fizikai ismereteinket, de akár új eredményekre is juthat bizonyos kísérleti felállás esetében. Hogy cáfolná a tudományt, arra kicsi az esélye, de logikailag nem kizárt. Ugye ez pontosan azt jelenti, hogy nem hit alapján fogadjuk el, és nem dogmatikusan fogadjuk el a tudomány jelenlegi ismereteit igaznak.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a tudományban "sok minden sok mindennel" összefügg. Ez nem a naiv holisztikus világszemléletet jelenti, hanem csupán azt, hogy mindegyik természeti törvénynek rendkívül szerteágazó empirikus következménye lehet, aszerint, hogy a valóság mely darabkájánál, milyen jelenségeknél, milyen más törvényekkel kerül összefüggésbe. Mert ugye egy törvénynek általában sosem egyedül van empirikus következménye, hanem általában különféle más törvényektől, illetve kezdeti paraméterektől, permfeltételektől is függ a következmény. Ezt egyébként Quine hangsúlyozta filozófiájában, és a tudományfilozófiában ezt tényleg holizmusnak nevezik, de ne keverjük a holizmus misztikus felfogásával!

Ebből következően például, ha a gravitáció működik almákra, akkor nem olyan vakhit kérdése az a hipotézis, hogy esetleg a bolygókra is működik. Ugye ez volt Newton egyik nagy ötlete. Azelőtt azt a bonyolultabb hipotézist gondolták az arisztotelészi fizika szerint, hogy az égben máshogy vannak a vonzástörvények, mint a Földön. Azt pedig még a tudományosan művelt emberünk megérti, mert gimnáziumban levezették neki, hogy a gravitációs törvénnyel, és a newtoni mechanikával szépen kihozható a bolygók keringése. Legalábbis a körpályáig elemi szinten is érthető a számítás.

De a hívők érve nyilván olyan lusta emberekre vonatkozik, akik mindezt nem csinálják meg, és akkor, azt mondják a hívők, hogy bizalmi alapon, hit alapján hiszik el az emberek a tudományt, akárcsak a vallást. Mert mondjuk a közember, akiről beszélnek, nem dobál Galilei módjára tárgyakat tornyokból, és nem számol ki egy egyszerű röppályát sem, newtoni módon. Vegyük észre, hogy az mennyire meredek összeesküvés-elmélet, hogy a tudomány nem is igaz, hitre épül, és arra apellál, hogy a közember lusta. Mekkora kockázatot jelentene azt bevállalni, hogy "ugyan már, a közember úgysem ellenőrzi le a kísérletet, bármit be lehet neki adni!" Mi van, ha a sok milliárd emberből páran mégis elvégzik?! Ahogy egyébként vannak is ilyen emberek.

De ha kísérleteket és számításokat nem is végez az az illető, akit veszünk, azt azért látniuk kell az embereknek, hogy "jé, a tárgyak esnek", meg "jé, az elektromos készülékek működnek", "jé, a szemüveg segít a látásban". És ha precíz kísérleteket és számításokat nem is végez az illető, azt egy kvalitatív szinten látja, hogy nagyjából úgy működnek a dolgok, ahogy azt a newtoni fizikáról, optikáról, elektromosságról az iskolában tanulta.

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor az összeesküvés-elmélet nem mehet tovább annál, hogy a fizika kicsit máshogy működik, de jó közelítésben igaz kell, hogy legyen, amit tanult. Mint ahogy egyébként azt tudjuk is, hogy valójában a newtoni fizika csak közelítőleg igaz, csak a mindennapokban a relativiszitikus és kvantumos hatások elenyészőek. Egy kicsit pontatlanabb szinten a közember nem kvantitatív megfigyelései és becsélései is ellenőrzik a tudományt.

Szólnom kell itt még a közvetettebb igazolásokról is. Mert ugye a hívők érve azért sem jó, mert eleve csak követetlen (olyan értelemben, hogy saját maga által elvégzett kísérlet és számítás) igazolásokat vesz.

De a helyzet az, hogy ha a hétköznapi ember maga nem is végez newtoni fizikai kísérleteket (relativisztikusakat és kvantummechanikaiakat pláne nem), akkor is vannak, akik végeznek. Tehát ha a közember nem is számolta ki pontosan, hogy mekkora ellenállások és tekercsek kellenek abba a laptopba, hogy működjön, valakinek ki kellett számolnia (most a tranzisztorokat nem vesszük, mert az már nem csak elemi elektromosságtan). És azt tudja a közember is, hogy a dolog működik. És nemcsak alaptop, hanem a hajszárító, hűtő, fűtőtest, bojler is. És még egy csomó más technikai eszköz, amely az elektromos fizikára, optikára, mechanikára és más dolgokra épülnek.

És itt igaz lehet az is, hogy a newtoni fizikának nagyon pontosan igaznak kell lennie (ugye egészen a relativisztikus hatásokig). Mert például, ha a newtoni fizika hétköznapi körülmények között mondjuk egy százaléknyit eltérne, akkor egy mechanikus óra például nagy valószínűséggel ennyit sietne vagy késne. Esetleg többet is, mert nem lineárisak az összefüggések, és halmozódhatnak a hibák.

Tehát van általában a technika, amely a tudományra épül. És minden egyes technikai eszközünk a természettörvények sokaságán alapszik (ugye a holizmus), és ha ezekből akár egy is téves volna, akár csak 1 százaléknyit is, akkor valószínűleg a rá épülő technika sem működne. Ergo, amikor vasalunk, laptopot használunk, megnyitjuk a gázcsapot, felrakjuk a szemüveget, egyszóval, amikor egy technikai eszközt használunk, akkor minden egyes alkalommal teszteljük a tudományt.

Persze az lehetséges volna, hogy egy óriási összeesküvés-elmélet részei vagyunk. Lehet, hogy az óragyártók, vasalógyártók, laptopgyártók - és minden egyes ipari vállalkozás, ahol van tervezés - összebeszélt a tudósokkal, és az egész világ technikája egy egészen más fizikán alapul, csak a közembernek nem mondták ezt meg. Ebbe az összeesküvés-elméletbe egyébként azokat a közembereket is bele kellene venni, akik mondjuk elektromos szakmunkások, vagy hobbi-barkácsolók, mert ők is észrevennék, hogy nem működik a tudomány, ha téves lenne.

Gondoljuk meg, milyen őrültség ez, hiszen akkor ezt azt jelentené, hogy a hamis fizikát tanítják mindenkinek, és aztán a különféle vállalatok tervezői részlegére, amikor felveszik az embert, akkor át kéne nevelni a másik fizikára. Ugyan miért csinálnák ezt?! És miközben mondjuk a felesége otthon a hamis fizikában hinne, addig a férj a gyárban tudná, hogy van egy igazi fizika. És ezt eddig még senki nem kotyogta el, legalábbis nem tudni ilyenekről még pletyka szinten sem. Most itt az Egelyhez hasonló összeesküvés-elméletektől eltekintek, mert még ezek sem mondják azt, hogy az egész tudomány hamis, csak egy része, és egy bizonyos technikai lobby hamisít meg bizonyos dolgokat. Az, hogy ez minden résztudományban így lenne, az már Egelyhez képest is hajmeresztő.

De gondoljunk bele, hogy ez az összeesküvés világméretű kellene, hogy legyen! És akkor máris el tudjuk képzelni, hogy miközben az országok között verseny van, ez az összeesküvés ott is kudarcot vallana. Hiszen az az ország, amely először kiugrana, és a valós fizikát tanítaná a gyerekeknek, hatalmas előnyre tenne szert, hiszen a titkos áttanítás költségeit megspórolná. Ha lenne egy ilyen összeeskövés-elmélet, amely az egész nyugati világban működne, akkor Kuba, Oroszország (a volt Szovjetunió, a keleti blokk), Kína vagy Észak-Korea egész biztosan külön utat járna, sikeresebb lenne, és leleplezné az összeesküvés-elméletet. Miért lenne egy különutas Kína sikeresebb? Mert ott lehetne minden embernek a "valóságot" tanítani. Nem kellene energiát, szellemi energiát, pénzt és időt fordítani a kettős világképre. Kínában minden ember az igaz tudományt ismerné, és ebből az egész ország profitálna. De nem ez történik, mert az általunk ismert tudomány az, amely a tudósok szerint igaz, és nem hazudnak nekünk erről. Nem realisztikus, hogy hazudjanak, nem tudják megszervezni, kivitelezni az összeesküvést.

A különutasságra egy jó valós példa volt a Szovjetunió esete Liszenkóval, aki egy lamarckiánus evolúcióban hívő tudós volt. Így a Szovjetunióban politikai hátszéllel tényleg az egész országban egy hamis biológiát követtek. A dolognak megvolt a politikai oka, illeszkedett politikai programokba. De a Szovjetunió nem összeesküvést csinált e téren, ők tényleg egy másik evolúciós elméletet erőltettek, azt is alkalmazták, és persze kudarccal. Ha igazuk lett volna, akkor a Szovjetunió mezőgazdasága túlszárnyalta volna a kapitalista mezőgazdaságot. Hogy ez a szocializmus győzelméhez vagy megmentéséhez elég lett volna-e az kérdés, de az biztos, hogy látványosan kiderült volna, hogy a darwini evolúciós elmélet hamis. De nem derült ki, mert igaz.

Látjuk tehát, hogy az országok versenye sem engedi azt, hogy hamis hitekben éljünk a tudomány területén. A kapitalisták hülyék lettek volna nem átvenni a liszenkói mezőgazdaságot, ha működik. Ugye a kapitalista vállalkozások versenyében az első áttérő gazdálkodónak óriási előnye lett volna, ha működő dologról van szó.

Hasonló verseny van országok és laborok között minden téren, és ez még konkrétabban hozzásegít ahhoz, hogy a tudomány ne mehessen nagyon tévutakra. Továbbá ez is egy közvetett igazolás a közembernek. Miről van szó? Bármilyen tudományterületet veszünk, bármilyen témát, szinte biztosan van a világon még pár laboratórium, amely ugyanazt kutatja, és amely versenyzik. Pénzekért, cikkekért, sikerért, eredményekért versenyeznek. És megint, hacsak nincs egy országokon átívelő, világméretű összeesküvés, nem lehet itt elcsalni a nagy dolgokat. Mert ha A labor bejelent egy csaláson alapuló nagy eredményt, akkor azt ugyan a közember lehet, hogy nem tudja, vagy lusta ellenőrizni, de B, C,D, E,... laborok érdekeltek az ellenőrzésben, és fogják is.

Nagyon kevés az olyan labor, amely egyedül rendelkezik bizonyos csúcstechnikás készülékkel, de ha van is ilyen, akkor is pár éven belül valamelyik másik labor is szerezhet ilyet. Nagyon kockázatos csalni, gyakorlatilag biztos a bukás.

Jól illusztrálják ezt a tudomány híres csalásai, tévedései, illetve a szimpla tudományos fejlődés is. Két nagy tévedésre emlékszem csak a fizikában az elmúlt évtizedekben: az egyik a hidegfúzió esete volt, immár sok éve, a másik a fénynél gyorsabb neutrínók esete. Mindkettő lehetetlen a jelenlegi fizikai ismereteink szerint, mindkettő olyan potenciális felfedezés lenne, amely iszonyatos jelentőségű lenne. Mindkettő lehetséges lehet akkor, ha a fizika valamennyire máshogy működik, mint jelenleg gondoljuk. Tehát mindkettő lehetne egy viszonylag forradalmi tudományos felfedezés, amely azonban nem jelentené a tudomány végét, csak egy nagy forradalmat benne, mint amilyen például a relativitáselmélet volt.

És mindkettő kérdésben volt olyan fizikus csoport, amely tett egy szenzációs bejelentést, ezt kétkedve fogadták, más laborok megvizsgálták a publikációt, és lehetséges hibákat láttak benne. Majd a kísérletet megismételték, és nem sikerült reprodukálni, sőt, rájöttek mi volt a hiba az első kísérletben. Mindkét esetben az illető tudósok karrierje volt a tévedés vagy csalás ára.

És ez az, amiben hit nélkül is bízhat a közember, aki nem tudós, nem tudja ellenőrizni a nagy, modern tudományos eredményeket. Ám nem abban kell bíznia, hogy a tudósok becsületesek, nem abban, hogy tévedhetetlenek. Mert láttuk, hogy tévedhetnek, mások csalhatnak. Több ilyen eset van. De pont a tudósok tévedései, ezeknek tudományos korrekciója mutatja azt, hogy miért lehet bízni a tudományban, mint olyanban. A tudományos módszerben lehet bízni. És nem hit alapján, hanem ésszerű megfontolások alapján. Megjegyzem, abban is lehet valamennyire bízni, hogy a többi tudós tanul az ilyen leégő tudósok szomorú sorsáról, és kevésbé mer ilyet bekockáztatni a jövőben.

Ugyanis a tudományos módszer sok eleme segíti elő, hogy a tudomány korrigálja hibáit, hogy a tévedések kiderüljenek, és hogy ne kelljen sokáig hinnünk hamis dolgokban. Ilyen az, hogy sok labor és sok tudós dolgozik a világon. Ilyen az, hogy szerkesztett, mások által bírált folyóirat és konferencia cikkek vannak. Nagyon sok téves, gyenge, igazolatlan eredmény már meg sem jelenik, mert már a bírálók kiszűrik. A bírálók pedig érdekeltek a szűrésben, mert konkurens tudósok.

Ez az, amiben bízhatunk. Nem abban, hogy X.Y. tudós becsületes, és tévedhetetlen, hanem abban, hogy ha téved, majd V.Z. tudós elmeszeli a publikációt, vagy ha át kellett, hogy engedje, majd ellenőrizni fogja.

A tudományban ugyanis fontos, bár nem szükséges feltétel a reprodukálhatóság. Az mindenképpen fontos, hogy ha leírunk egy kísérletet, vagy megfigyelést, akkor az pontos legyen. Egy másik tudós már sokszor az adatok vizsgálatánál rájöhet valami tévedésre vagy csalásra. Le kell írni a kísérleti módszert. Itt megint le lehet bukni, kiderülhet valami kifogásolható hiba. A legtöbb esetben a kísérlet reprodukálható, mert a leírás alapján megismételhető. A hideg-fúzió és a neutrínó esete ilyen volt. Néha olyan megfigyelésről van szó, amely egyedi. Például egy régi szupernóva robbanás, amelyről csak egy feljegyzés maradt meg. De ebben az esetben is lehet hasonló esetet ismételten megfigyelni: szupernóvák máskor, máshol is robbannak. Az üstökösök visszatérnek. Olyan eset a tudományban nincs (vagy ritka), hogy valami valamilyen okos, közvetett módon ne volna ellenőrizhető mások által. Emlékezzünk arra is, hogy a törvények és jelenségek összefüggenek, ami sok közvetettebb ellenőrzésre ad lehetőséget.

Ha tehát a mindennapi ember tényleg egyáltalán nem ért a tudományhoz, nem tud sem kísérletezni, se számolni, nem is érti a tudományt, nem fogja fel, mi az összefüggés az elektromos áramok elmélete és a vasaló között, akkor is, ha legalább azt felfogja, hogy viszonylag pontos leírások, verseny, konkurencia, van, akkor beláthatja, hogy a tudósnak általában nagyon kockázatos tévednie, pláne hazudnia. Általában megbízhat hát benne. Nem a maga jogán, hanem a tudományos módszer jogán. Ha eddig nem tudta, akkor legalább ebből a cikkből megértheti, és azt is, hogy nincs szüksége hitre, lehet a tudományt hit nélkül elfogadni. Lehet alappal bízni benne.

Olyasmi ez, mint a közvetett demokrácia. A közvetett demokráciában az ember nem maga vesz részt a Parlament munkájában, maga általában nem szokta lebuktatni a politikai korrupciót. Nem a közember csinál botrányokat. De a többpártrendszer, a szabad sajtó és más intézmények alapján részben bízhatunk abban, hogy a nagy disznóságok lebuknak. Nagyon sok nagy disznóság ki is szokott bukni, és sokszor politikai következményei vannak (büntetőjogi esetleg nincs). Ha egy országos választáson ott ülnek a pártok képviselői, és még külföldi megfigyelők is, akkor ott nagy disznóságot nehéz elkövetni, Minden pártnak és a külföldi megfigyelőknek is össze kéne beszélni.

A tudomány is részben demokratikus, mert többpártrendszer van: sok laboratórium van egy országban. Sőt, a tudomány nemzetközi, míg a választások nem nemzetköziek. A tudomány a demokráciánál sokkal jobban működik, mert sokkal nagyobb a verseny, objektívek a kérdések (a valóságra megy a játék, nem babra), a logika is ott van, és az empíria, a megfigyelések, a kísérletek is. Továbbá egy csomó esetben anyagi tétje is van a tévedésnek. A vallás viszont sokkal rosszabb a demokráciánál is. Nem véletlenül nem demokratikusak általában az egyházak.

Végezetül arról is szólni kell, miért nem működik ez a vallásra. Egyszerűen lehetne azt mondani, hogy a tudomány a valóságot írja le jelenlegi ismereteink szerint, a vallás meg nem. A tévedő vagy hazudó tudós azért bukik le, mert ott van a valóság, amely egyetlen és objektív, és ott a sok másik tudós. Az meg, hogy az a sok másik tudós ugyanúgy téved, vagy hazudik, az valószínűtlen illetve valószerűtlen.

Ezzel az érveléssel az a baj, hogy körben forgó, hiszen abból indulok ki, ami a konklúzió lenne. Viszont a konklúzió levonása után arra jó, hogy könnyen megértjük, hogy "aha, na most gondoljunk csak vissza? Most, hogy ezt már tudjuk, így utólag egyszerű és érthető a dolog!" A másik hibája egyébként, hogy hangsúlyosan realista a valóság, az egyetlen, objektív valósággal kapcsolatban, van olyan filozófus, aki beleköt ebbe, és a hívők az ilyet hamar felkapják (hiába no, ha nekik segít, akkor az ördöggel is szövetkeznek:).

De el tudjuk mi ezt mondani olyan fenomenologikus leírással is, ahol nem abból indulunk ki, hogy a tudomány igaz, és a valóságot írja le, hanem csak abból, hogy milyen a tudomány és a vallás, és hogy működik. Tehát miért nem működik ugyanez a vallásban?!

Alapvetően azért, mert a vallás nem empirikus, nem módszeres, és ráadásul még sokszor nem is logikus. Most képzeljük el, hogy mondjuk a canterbury érsek és a egy iráni ayatollah vitázik! Az érsek persze anglikán, a keresztény istenben hisz, az ayatollah iszlám hívő, Allahban hisz.  A verseny látszólag megvan, akár a tudományban: ugyanazt a témát "kutatják", másik országban vannak, valószínűleg nem beszéltek össze. Akkor miért nem működik mégsem ugyanaz, mint a tudományban?!

Mert a dolog mögött először is nincs empíria. Általában eleve, per definicionem transzcendens, nem empirikus dologról van szó. Pedig nagyon egyszerű volna a dolog, hiszen az ember megkérné, hogy az érsek mondja meg, isten hol, és mikor tartózkodik, az ayatollah mondja meg, hogy Allah hol és mikor tartózkodik, és még egy pár másik vallás is mondja meg, hogy isten hol, és mikor tartózkodik, és a többségi véleményt elfogadjuk igaznak, a többi meg kiesik. De nem, a vallások ezt nem vállalják be, azt mondják, isten nincs a térben és időben.

De mondják már meg, hogy akkor isten milyen! Mert ha nem is határozzák meg, hogy hol és mikor, de legalább azt mondják meg, hogy milyen! Szakállas?! Szőke? barna hajú?! Milyen a szeme színe?! Vagy egészen máshogy néz ki? Vagy nincsenek is ilyen tulajdonságai? Vannak másmilyen tulajdonságai? Vannak egyáltalán tulajdonságai? Manapság azonban a vallások rafináltabbak lettek, és elkerülik a szakállas öreg bácsi istenképet.

Jó, végül is a tudomány sem mondja meg, hogy a neutrinó milyen szabad szemmel nézve, mert ilyen tulajdonsága nincs. De valami absztraktabb dolgot csak mond a neutrínóról, amit le lehet ellenőrizni. Hogy keletkezik, hogy bomlik el, mit csinál, miféle hatása van, mennyi a tömege, mennyi a töltése.  A neutrínónak egyébként igazán nagyon gyenge hatása van, ha istennek bármi hatása van, akkor ennél gyakorlatilag csak nagyobb lehet.

De a vallások nem mondják meg konkrétan, hogy istennek milyen hatása van. Itt már a logika is sérül, mert egyrészt beszélnek arról, hogy isten transzcendens, empirikusan hozzáférhetetlen, de arról is, hogy csak van hatása a mi világunkra. Ha meg a neutrinónál nagyobb hatása van, akkor a tudománynak már tudnia kéne róla. És mégsem tud. Szóval isten vagy jelentéktelenebb a neutrinónal, vagy logikai gubanc van itt.

Például a vallások igen ambivalensek az imával kapcsolatban. Az ima volna egy olyan dolog, ahol legalább egyes hívők és papok azt mondják, van hatás, ezért érdemes hinni istenben, ez igazolja istent. De a tudománynak ennyi már elég is ahhoz, hogy vizsgálatokat indítson, és az ima megbukott: nincs hatása a placebo-hatáson kívül, ahhoz meg nem kell isten. Tehát ahol esetleg volt némi esély a vallás ellenőrzésére ott mindig bukott a vallás.

Persze  neutrínó megfigyelésének módját meg lehet adni. Vannak eszközök, amelyek detektálni, mérni képesek. Isten megfigyeléséről nem tudnak mit mondani a vallások, csak valami nagyon általános, homályos dolgot. Az meg kevés. Isten hatásairól is nagyon általános, homályos dolgot, az alapján sem lehet dönteni.

De akkor, mit tudom én, legalább valamit jósoljanak! Nem kell, hogy azt megmondják, isten most közvetlenül mit csinál a világgal, hanem valami távolabbi következményt mondhatnának. Mondjuk, hogy két év múlva a csillagászati ismereteinktől eltérően itt és itt lesz napfogyatkozás. Vagy bármi csoda. Az ayatollah is mond ilyet, az érsek is, és aztán majd csak kiderül, melyiknek nincs igaza. De ilyet se mondanak.

Lehetne még ennél is kevesebbel beérni. Meg lehetne nézni, hogy a világ különböző vallásai mit mondanak. Ha a világon, egymástól nagyrészt függetlenül, különféle vallások valamiről ugyanazt mondanák, megengedve, hogy akár egy csomó vallás el is térhet, csak legyen elég sok, amely egyetért, akkor ezzel igazolódna az, hogy azok a vallások igazak, az eltérő vallások pedig hamisak. Ennek a dolognak mondjuk, legyünk nagylelkűek, nem kéne máshogy ellenőrizhetőnek lennie. Emlékszünk, a tudósoknál is számíthatunk az egymás elleni kijátszásra: ha sok tudós mondja, hogy a hideg-fúzió tévedésen alapult, és csak egy ragaszkodik hozzá, hogy igaz, akkor sejthetjük, mi lehet az igazság.

De a vallásban ez sem működik. Lényegében az összes vallás szanaszéjjel szalad. Alig van közös bennük, az a kevés meg azért van, mert emberek vagyunk, és van bizonyos közös biológiai örökségünk. Így például az összes isten a történelmi időkben antropomorf volt (szakállas bácsi). Jehova, Allah és a keresztény isten lett az utóbbi időben egy kicsit absztraktabb, de azért ugye a szakállsas öreg bácsi sokáig befigyelt. És ezek az antropomorf istenek különböztek, mert az emberek különböztek, akik kitalálták őket. A maya istenek azért mások voltak, mint a görög istenek.

A vallásban az érsek mondhatja az egyik hülyeséget, az ayatollah mondhatja a másikat, nincs a lebukásnak veszélye. Hiába mondanak ellent egymásnak, akkor sem buknak le, mert nem derül ki, melyikük tévedett vagy hazudott. Mert a hívők ehhez szellemileg restek. Igénytelenek. Mert mindegyik vallás mást mond, és nincs még konszenzus sem. Emiatt sem lehet bízni bennük, ha akarnak, tudnak csalni, ha tévednek, megmaradhatnak az állásukban. A saját híveik megmaradnak, nem zavarja őket, hogy egy másik vallás másik papja mást mond. Az sem zavarja őket, hogy az igényesebb, okosabb emberek már nem hisznek nekik. Ők megelégszenek az igénytelen hülyékkel.

És az sem igaz, hogy a vallásra épülne egy technológiai világ, amely egy óriási igazolást adna a vallásnak. Vallásos elven nem működik vasaló, bojler, laptop. De még nem technikai eszköz sem. Mert ugye a tudományra épülhet olyan eljárás, amely nem egy eszköz, hanem egy eljárás, amely működik. Például orvosi szempontból lehet egészségesebb ez, mint az. Mondjuk orvosi szempontból tudhatjuk, hogy a dohányzás összefügg a rákkal, és az ember leszokhat a dohányzásról. Ha pedig a tudomány tévedne, akkor azt látnánk, hogy nem működnek ezek az ajánlások. Néha téved a tudomány, és korrigálja magát, de nagyon sok esetben már elég régóta igazolt, és azóta is cáfolatlan, megbízható eredményei vannak. Ez pedig megint igazolja a tudományt egy közember számára is. Nincsenek vallási alapon alapuló műtétek vagy működő egészségügyi ajánlások. Nagyon sok szélsőséges, bigott vallás van, amely ajánl (faith healing), vagy tilt bizonyos dolgokat. Sok ilyen fanatikus ajánlás, mint bizonyos orvosi beavatkozások tiltása sok áldozattal jár, nemhogy eredménnyel. A vallásokat ezek a dolgok nem igazolják, inkább cáfolják.

És ez aztán összefügg azzal is, hogy ugyan miért is higgyünk a vallásban? Az ima nem működik, technológiai eszközök nincsenek, semmit nem tudnak megjósolni, semmit nem lehet kiszámolni, és semmit nem tudnak megmagyarázni. 

Összességében tehát a vallások divergenciája, összevethetetlensége, módszertelensége, nem empirikus volta, és még sok apró dolog miatt, nem tudunk igazolást találni arra, miért inkább az érseknek higgyünk, mint az ayatollahnak, vagy fordítva. A hívők csakis hit szerint választhatnak, mert más nincs. Aki naivan megbízik abban, hogy az érsek becsületes, és nem is téved, az hinni fog benne. Aki ugyanezt az ayatollahról képzeli, az őbenne fog hinni. Általában abban hisznek az emberek, amit beleneveltek gyerekkorukban, mert a gyerekkor az tényleg még ilyen bizalomról és hitről szól. A baj az, hogy nagyon sokan nem akarnak kinőni ebből.

És ismétlem, a canterbury tudós és a teheráni tudós között azért választhatok igazolt módon, mert ott nem a tudós becsületességében és tévedhetetlenségében hiszek. Hisz a fene. A tudományos módszerben bízok, de abban viszont igazoltan. Ehhez pedig nem kell mély tudományos ismeret, mély filozófiai ismeret, csak ezt a viszonylag egyszerű, mindennapos gondolatmenetet kell tudni felfogni, amit itt leírtam.