Friss hír, hogy az agyátültetés nemcsak, hogy lehetségessé válik, de jelentkező is lenne rá, egy mozgáskárosult ember, akit Valerij Szpiridonovnak hívnak. Ebben a blogban, és ebben a postban itt most nem arról fogok értekezni, hogy ez orvosilag mennyire reális, a New Scientist szerint két éven belül megtörténhet. Nem is arról, hogy ezt engedélyezik-e és etikailag helyes-e, ugyanis ha egy agyhalott ember testéről van szó (az ismeretlen donor), és egy "testhalott" ember (Valerij) fejéről, akkor nem csak etikailag helyesnek gondolom, de fantasztikus eredménynek. Hanem arról fogok értekezni, hogy mit is mond ez az agy-elme filozófiai probléma elméleteiről, és a fizikalista (materialista) illetve dualista elgondolásokról.
Pontosabban ez a kérdés azért kapcsolódik az etikai kérdéshez. Ha ugyanis az emberi elmét, az ént a fejhez (lényegében az agyhoz) kötjük, akkor mondhatjuk azt, hogy az agyhalott test nem ember, azaz tényleg halott. Az orvosi gyakorlatban ez egyébként már régen így van, ez is a fizikalizmus (materializmus) diadala a hétköznapokban. A halált az orvostan már jó ideje az agyhalálhoz köti, és nem máshoz.
A másik oldalról, ha egy izomsorvadásban szenvedő ember vállalja a műtétet, akkor ő egészen komolyan meg kell, hogy győződve legyen arról, hogy ő a fejében (lényegében az agyában) van, és nem valahol nyaktól lefele. Hogy az, ami nyaktól lefele van, az az ő elméje, sőt, az ő énje szempontjából alig fontos. Ha ugyanis az illető nem az agyában lenne, akkor a műtét neki a halált kellene, hogy jelentse.
Ha ezt a műtétet engedélyezik, akkor ezzel mindezt elismerik. Ha elterjed, akkor az újságokból, hírekből az emberek nagy tömegei fognak értesülni róla, és ha mondjuk lesznek riportok ilyen emberekkel, és az ismerőseikkel, akkor kéz-közelségbe fog kerülni az, amit elméletben persze a tájékozott emberek már régóta tudnak: az elmeműködés az agyműködésre redukálható. Ezzel a műtéttel ezt csak emberek milliárdjainak fogják demonstrálni.
Valerij Szpiridonov nem attól Valerij Szpiridonov, hogy ilyen színű a pulóvere, nem attól, hogy tolószékben ül, nem attól, hogy nem tud focizni, úszni, síelni (esetleg tud, mert tolószékben is képes rá). És ha ez így van, akkor egy egészséges ember sem attól az, aki, hogy tud snowboardozni, biciklizni és úszni. Ha meggondolom, ezzel én is így vagyok, a váltakozó síelési és snowboardozási tudásom nem sokat számít az énem szempontjából, akármennyire is nagy élmény.
És ha nekem levágják a kezem, a lábam, akár mindkét lábam, vagy én lebénulok, akkor lehet, hogy szomorú leszek, lehet, hogy depressziós leszek, de az biztos, hogy én, Brendel Mátyás leszek depressziós, nem valaki más. Én Brendel Mátyás ettől még Brendel Mátyás maradok. Ha viszont az ISIS levágja a fejem, akkor meghaltam, és ha ráműtenek egy másik fejet a testemre, mert azt az ISIS lejegelte és eladta, akkor az nem én leszek. Teljesen világos, hogy ahol nagyjából teljesen igaz, hogy ahol az agyam van, ott vagyok én, hogy én az agyam vagyok, és, hogy ha az agyam elpusztul, akkor én elpusztultam (jelenlegi technológia szerint, mert nem tudjuk az agy strukturális tartalmát átültetni). Tehát az is világos, hogy a halál után nem lehet élet, hiszen azt tudjuk hogy a halál után egy idővel a fejünkből, ha egyáltalán megmarad, akkor egy agy nélküli koponya lesz.
Persze az agy-elme problémának sok filozófiai megközelítése van, és egy ilyen műtét sikeressége explicit ezekből sokat nem cáfolna. Lényegében csak annyit igazolna, hogy az elme lokalizáció tekintetében teljesen az agyhoz kötődik. Még egy dualista elképzelés is tartható lenne, ha feltételezik, hogy a transzcendens elme és a fizikai agy közötti kapcsolat vissza tud állni a műtét után. Mivel a dualista elképzelések konkrét mikéntjéről senki nem fejtett ki soha semmit, ezért nehéz lenne megmondani, hogy ez lehetne-e máshogy is. Fogalmunk nincs, hogy a dualisták végül is hogy képzelik el, hogy a transzcendens ugyanahhoz az agyhoz kötődik. Ez a kérdés már abban az egyszerű esetben is felvethető, hogy ahogy az ember mozog, az anyagi-transzcendens kapcsolat hogy marad fenn?! Mi biztosítja ezt? Erre senkinek semmi ötlete nincs, mert a dualizmus erről soha semmit nem mondott. A dualizmus tulajdonképpen egy üres hipotézis, egy totálisan degenerált "kutatási" program (lakatosi értelemben). Ezért vethető el tulajdonképpen már Descartes óta.
Szóval pontosabban kifejtve, egy ilyen műtét filozófiai szinten keveset cáfol, és inkább csak kérdéseket vet fel a nem fizikalista elképzelések felé (miközben a fizikalista elgondolások lazán veszik az akadályt). De a fizikalista nézet terjesztésében, tudatosításában való szerepe az emberek széles körében igen nagy. Mert az egyszeri ember nem La Mettrie, nem Diderot, nem Ernst Haeckel, nem a modern neurobiológia miatt, nem Patricia Churchland, nem Daniel Dennett miatt lesz általában ateista. Sajnos. Ezeket nem olvassák. Hanem például az ilyen technikai offspringek során.
Az utolsó 100 komment: