Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) Biblia (16) biblia (11) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (12) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (24) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofília (3) pedofilia (1) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodicea (8) teodícea (1) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (2) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

A szado-mazochizmus és a vallás

Brendel Mátyás 2014.05.24. 23:25

storyofo.jpg

Az Arte tévében egy roppant érdekes filmet láttam épp az imént az egyik legismertebb szado-mazochista könyv, az "O története" szerzőjéről. A film németül és franciául pár napig elérhető lesz online, én is így néztem meg. A könyv maga volt már a kezemben, de soha nem olvastam, úgy látszik, nem érdekelt. Most sem maga a könyv és a tartalma fogott meg, hanem a szerzője, a története, és egy értelmezés, melyet maga a szerző mondott el. Az 1975-ös film fele egyébként megvan youtube-on:

 

A regény szerzőjeként a borítón Pauline Réage volt megjelölve a kiadáskor, de ez írói álnév volt. Sokáig nem lehetett tudni, ki az igazi szerző, míg Dominique Aury azaz valójában Anne Cécile Desclos fel nem fedte, hogy ő az író. Addig sokan úgy tartották, a szerző csak férfi lehetett, mivel nő ilyet nem írna.

A filmben a legérdekesebb ez a történet, hogy miért ír egy nő egy ilyen regényt, hogyan adatja ki álnéven, majd sokkal később, amikor már a szülei, a szerelme meghalt, amikor ő maga is már egy idős nő, felfedi magát. Felfedi, mert akkor már másokat nem sért ezzel, és akkor már a kora enyhít némit a botrányon. Bölcs terv, bölcs előrelátás, meggondoltan bátor kivitelezés.

Kiderül, hogy a regény Dominique Aury (ezt használják igazi neveként, még ha nem is ez az) szerelmes levele szeretőjének és főnökének, Jean Paulhannak, akivel titkos viszonya volt. A regény Paulhan lenyűgözésére és meghódítására szolgált. De nyilván kifejez sok mindent. A filmben megszólaló írónő azt vallja, és ez hihető, hogy a regény nagyjából fantázia, és inkább metaforikus. Kifejez érzelmeket és viszonyokat, valamint egyfajta irodalmi  bravúr akar lenni.

A lenyűgöző dolog az, hogy a szerzőt még élete végén meg tudják szólaltatni, hosszú riportot készítenek vele, amelyben az idős nő őszintén vall, mert már nincs mit takargatnia. És a vallomása nagyon bölcs, emberi és lenyűgöző. Lenyűgöző az irodalmi bravúr is, hiszen nincs szó életrajzi regényről, de metaforikusan értve talán mégis. Valamilyen módon akármennyire is elrugaszkodott fantázia a mű, mégis szól Dominique Auryról. Szól az érzelmeiről szeretője iránt, a vélhető szenvedéséről a kapcsolatban, a kiszolgáltatottságáról. Szól a gyerekkoráról és a családjáról, a pszichéjéről és belső világáról.

Ami pedig a végén igazán megfogott, és abszolút találónak találom, amikor maga Dominique Aury elmélkedik arról, hogy a mazochizmus végül is mennyire rokon a vallással. Mert egyszerű elgondolás elintézi a dolgot azzal, hogy a mazochista élvezi a szenvedést. De amit Dominique Aury mond, és a pszichológusok gondolom, szintén valami ilyesmit mondanának, hogy van emögött több is. A mazochista azért is veti alá magát, mert végül is az boldogítja, hogy elvesztheti magát, hogy mások irányítása alá kerül, hogy teljesen átadja magát valaki másnak. Akárhogy is jár ez szenvedéssel, amely aztán lehet, hogy élvezetté alakul át, a másik sík itt az, hogy a mazochista megszabadul a felelősség, a tudatosság, az állandó gondolkodás és döntési kényszer problémáitól. A mazochistának nem kell gondolkodnia, nem kell döntenie. Sokaknak pedig az ettől való megszabadulás, az önmaguk teljes elvesztése jó dolog, legalábbis egy időre. Végül is a tudatmódosító szerekben is ezt keresik az emberek a drogoktól az alkoholig. A probléma ott kezdődik, amikor ez függőséggé válik.

Na most és itt jön a meglepő fordulat - legalábbis sok olvasónak az lehet - hogy ez mind mennyire hasonlít a valláshoz. És ezt nem én mondom, hanem a filmben hangzik el többször, több személytől. A mazochizmus és a vallás külsőségekben is hasonlít, hisz egy apáca isten szolgája, sok mindenről lemond, sokszor a mazochizmusig viszik el ezt a lemondást. A szerzetesek szinte vagy szó szerint is kínozzák magukat. Ismeretes a középkori flagelláns mozgalom, amely a vallást ténylegesen elviszi a mazochizmusig. És ismeretesek ilyen szertartások az iszlámban és a hinduizmusban vagy taoizmusban is. Aury és a filmben megszólaló szakértők is párhuzamot vonnak a mazochizmus, az ima, a kolostorok között. Aury szavai szerint az ima a teljes kiszolgáltatottság.

Nem véletlen az sem, hogy a sokszor enyhén szado-mazochista erotikus fantáziák és az apácák, vagy a vallás más jelenségei sokszor összekapcsolódnak. Gondoljunk csak de Sade Justine-jére. De a fenti párhuzam is teljesen áll. A vallásban is roppant lényeges motivációs faktor lehet az, hogy egy ember lemond a személyiségéről, elveszik istenben, átadja az irányítást. A hívő ember többé vagy kevésbé mindenképpen istennek adja át az irányítást "legyen meg a te akaratod!", valójában persze a papoknak és az ideológiájuknak lesz a rabja.

Az irodalmi értelmezésekkel szemben sokszor kritikus vagyok. Sokszor gondolom, hogy egy ilyen okoskodás erőltetett, néha azt, hogy érdekes, de ki tudja, így gondolta-e a szerző ("gondolta a fene"). Ám itt, most nincsenek ilyen kétségek, tudjuk, hogy a szerző így gondolta. Ó maga mondja el nekünk.

Dominique Aury a film végén azt sugallja, hogy senki nem szabad, mindenki valahol börtönben van, mindenki rabja valaminek, mindenki átadja valaminek az irányítást, mindenki függő. Mindenki börtönőre lehet magának, mindenki fogva tarthatja magát. Itt de Sade-ra is hivatkozik (jé, egy ateista!). Úgy fejezi ki magát, hogy a börtön a szabadságba vivő út lehet. Ha ezt úgy érti, hogy például egy ilyen könyv megírása felszabadító lehet, akkor egyetértek.

A szabadság a 60-as évek egzisztencializmusának egy fontos témája. Az "O története" tehát egy mélyen egzisztencialista regény. Ez nem meglepő, csak a Zeigeistbe illeszkedik bele. Ennek a kornak és az egzisztencializmusnak a leghíresebb filozófusa, aki éppen ugyanakkor, éppen ugyanabban a városban, valószínűleg nagyon közeli körökben mozgott, valószínűleg ugyanazokba a kávézőkba jártak, és minimum párszor összefutottak, szóval Jean Paul Sartre erről azt mondta valójában mindenki szabad és felelős magáért, a legnagyobb fogságban, akár egy német fogolytáborban is. És azt kell mondjam, Sartre-nak van igaza, csak pontosan kell fogalmazzunk: bármilyen körülmény között lehetőségünk a szabadság és a felelősség és a döntések megőrzése. Akár a legnagyobb fogságban is. De persze lehetséges, hogy valaki feladja magát.

Az önfeladás pszichológiai csábítása érthető. Őszintén szólva bizonyos módját még meg is tudom érteni, ha ideiglenes. Ha valaki azért iszik meg egy pár sört, hogy elengedje magát. Én is szoktam inni. Az felesleges szigorúság volna, ha ezt is elítélnénk. De amikor ez függőséggé alakul, akkor ott az illető elvesztette a szabadságát. Aurynak igaza lehet, ha úgy értelmezzük, ahogy megfogalmaztam, azaz például egy mazochista fantázia megírása út lehet a szabadság felé. És az irodalomnak ez az önkifejezés egy nagyon fontos szerepe.

De Sartre filozófiáját világosabbnak találtam (már amennyire egy egzisztencialista filozófus világos lehet). Nem az veszti el a szabadságát, akit fogolytáborba vagy börtönbe zárnak, hanem az, aki tudatosan az önmaga végleges elvesztése mellett dönt, vagy aki tudat alatt válik függővé. Legyen szó alkoholról, drogról vagy vallásról.

Azt remélem nem kell hangsúlyoznom, hogy Sartre ateista volt. Ő a szabadságot választotta. Nem biztos, hogy minden ateista teljesen szabad, de az biztos, hogy egy börtöntől megszabadult. Aury története az erotikus regényével kicsit furcsább, de szintén egy út a szabadságba. Ha az idős nő riportját meghallgatjuk, akkor a nyíltsága, őszintesége mellbevágó, és ettől érdekes ez a dokumentumfilm. Azt kell, hogy mondjam, hogy engem ez a kerettörténet lenyűgözött, és sokat mondott, adott nekem. Volt némi "megvilágosító" ereje.

És miért tartom a szabadságot ilyen nagyra?! Abszolút érték-e a szabadság?! Nem. Nyilván, ha valaki a rabság mellett dönt, akkor nem mondhatjuk, hogy ez önmagában bűn. Csak azt gondolom, az emberek többségének a szabadság érték. Így azt gondolom, az ateisták büszkén támaszkodhatnak erre a szabadságra. Azt is gondolom, hogy a homo sapiens egyik fontos tulajdonsága ez a szabadság, és a tudatosság. Mi - képletesen szólva - pont azért jöttünk le a fáról, mert nem akartuk elveszíteni magunkat, mi a tudatosságot választottuk. Akik nem ezt választották, azok a fajok "fent maradtak a fán". És ha a tudatosság és a szabadság sokszor kellemetlen, nehéz dolog is, vagy boldogtalanságot is okoz, az mégiscsak roppant furcsa lenne, ha "visszamásznánk a fára". Azt gondolom, az egész társadalomnak már nem is lehet. A homo sapiens most már tudatosságra és szabadságra van "ítélve". Lehet ezt és az ezzel járó kihívást büszkén vállalni, és lehet gyáván elmenekülni előle holmi mesékbe.

Címkék: film könyv függőség szabadság sartre egzisztencializmus mazochizmus

> 6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr416202764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

safek 2014.05.29. 21:30:23

"És miért tartom a szabadságot ilyen nagyra?! Abszolút érték-e a szabadság?! Nem. Nyilván, ha valaki a rabság mellett dönt, akkor nem mondhatjuk, hogy ez önmagában bűn. Csak azt gondolom, az emberek többségének a szabadság érték. Így azt gondolom, az ateisták büszkén támaszkodhatnak erre a szabadságra."

Mi is a szabadság? Mitől is kell szabadnak lennünk?

"Az emberi szabadságot, mely Isten akarata szerint jött létre, nem csupán nem tagadja az isteni törvény iránti engedelmesség, hanem egyenesen csak ezen engedelmesség által tud igaz és az ember méltóságának megfelelő maradni, miként a Zsinat nyíltan mondja: „Az ember méltósága tehát megkívánja, hogy tudatos és szabad választások alapján cselekedjék, azaz ne vak belső ösztön vagy külső kényszer, hanem személyes meggyőződés indítsa és vezesse. De ezt a méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabszolgaságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé és őszinte akarattal és leleménnyel biztosítja magának az alkalmas eszközöket"

bővebben
uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=82
31. ponttól
Nem kell persze egyetérteni, de nagyjából ezt a szintet kellene tartani, ha a témáról nyilatkozik az ember.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.05.31. 06:43:54

@safek: én őszintén, értelmes, meggondolt döntés alapján vagyok ateista, és nagyon sok ateista így van ezzel. minden tudásunk szerint ez a racionális döntés. a hívők fogjaik érzelmeiknek, például halálfélelmüknek.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.05.31. 06:45:28

@safek: illetve a cikkben szerepel még, hogy milyen érzelmek fogjai a hívők

á.k. 2014.06.01. 10:13:09

@safek:
"Mi is a szabadság? Mitől is kell szabadnak lennünk?"

Hívő és ateista viszonylatában az ateista szabadsága az, hogy ne határozzák meg a vallások a világnézetét, ne kössék gúzsba és ne lépjenek fel azzal az igénnyel, hogy csak az az egyetlen igaz világnézet. Az ateista szabadon ismerhesse meg a világot és ezek alapján az ismeretek alapján alakíthassa ki a világnézetét, ne a szent könyvek és a hagyományok alapján.

"Az emberi szabadságot, ... nem csupán nem tagadja az isteni törvény iránti engedelmesség, hanem egyenesen csak ezen engedelmesség által tud ..."

Ez aztán a fából vaskarika. Az a szabadság, ha engedelmeskedsz a törvénynek.

" ... csak ezen engedelmesség által tud igaz és az ember méltóságának megfelelő maradni"

Itt sincs szó a szabadság tartalmáról.

Mit jelent ebben a mondatban az, hogy igaz és hogy méltóság?

„Az ember méltósága tehát megkívánja, hogy tudatos és szabad választások alapján cselekedjék, azaz ne vak belső ösztön vagy külső kényszer, hanem személyes meggyőződés indítsa és vezesse."

Az hogy tudatos és szabad választás az még rendben van.Ne külső kényszer alapján, az is rendben van. A vak belső ösztön az már egy kicsit necces, ha közelebb megyünk hozzá.

Sokféle ösztön van. Ezek közül csak az úgy nevezett "vak" ösztönt ítéli el, vagy mindenféle ösztönt vaknak és negatívnak tart?

Vannak jó vak ösztönök is, mint például az életben maradáshoz kapcsolódó ösztönök.

Azon kívül mit ért szabad választás alatt? Azt hogy szabadon lehet engedelmeskedni a tízparancsolatnak? Ez nem szabadság, hanem előírásoknak való megfelelés.

Személyes meggyőződés ... , az az ateistának is van. Annak a tartalma a lényeges. Egy hívőnek lehet szabad személyes meggyőződése, vagy csak a biblia által kialakított keretek között? Vagyis szabad isten létét személyes meggyőződésből tagadni? Meddig terjed ennek a személyes meggyőződésnek a határa?

"De ezt a méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabszolgaságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé és őszinte akarattal és leleménnyel biztosítja magának az alkalmas eszközöket"

"kiszabadulva a szenvedélyek rabszolgaságából"

Ehhez a pszichológia tudna sokat hozzátenni.

Lehet előírni és akarni az érzéseket?
Lehet valamire motivációt érezni, ha nem váltódik ki az emberből?
Lehet érzelmi hiányérzetekről nem tudomást venni akár hosszútávon is?

Mit ért a szenvedélyek rabságával szemben a "jó"-n?

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.06.02. 07:40:44

@safek:

"Nem kell persze egyetérteni, de nagyjából ezt a szintet kellene tartani, ha a témáról nyilatkozik az ember."

bocs, de nekem ez a zavaros, dogmatikus, fogalmi kavarás nem szint.

"Az emberi szabadságot, mely Isten akarata szerint jött létre, nem csupán nem tagadja az isteni törvény iránti engedelmesség, hanem egyenesen csak ezen engedelmesség által tud igaz és az ember méltóságának megfelelő maradni"

1) a szabadság valójában azt jelenti, hogy ha akarsz, nem engedelmeskedsz a törvénynek. a törvénynek engedelmeskedni csak kétféleképpen lehet

A) vagy azért, mert teneked, magadnak is jó. az ateista kifejezetten nem érzi magának kifejezetten jónak. ez van. ez egy tény. például nekem hiába mondják, hogy a házasság előtti, vagy kívüli szex nem jó, amikor én jónak érzem.

B) amikor jó okunk van a szabadság korlátozására. itt valamilyen hosszabb távú cél érdekében korlátozzuk a rövidtávú szabadságot. ezt lehet olyan varázsszavak mögé bújtatni, hogy "méltóság", de ha a szó mögött nincs semmi, akkor fogja a halál feladni a szabadságát. ha pedig van valami értelmesebb indok, például a hosszabb távú jólétem, akkor igen. így például nem erőszakolok meg egy nőt, mert hosszabb távon nem lesz nekem jó ez az életmód. de itt ne hazudozzunk, ez a szabadság korlátozása, csak tudom, hogy miért.

„Az ember méltósága tehát megkívánja, hogy tudatos és szabad választások alapján cselekedjék, azaz ne vak belső ösztön vagy külső kényszer, hanem személyes meggyőződés indítsa és vezesse."

Ez részben igaz, de nem szól a vallás mellett, másik részben meg hülyeség.

A) tudatos, szabad választás alapján cselekszik az ateista is jó esetben, amikor nem hisz istenben. sok hívő pedig egyáltalán nem tudatos és szabad választás, hanem bizony vak ösztön alapján hisz, nem is tudván, mi van a hite mögött (pszichológiai tényezők, neveltetés)

B) csak racionális tudatos alapon, ösztönök, érzelmek nélkül élni nem lehet, úgy nincsenek céljaid. egyáltalán nem feladat és nem jó megszabadulni azoktól a dolgoktól, amiket szeretsz a világban, amiért élsz.

"De ezt a méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabszolgaságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé és őszinte akarattal és leleménnyel biztosítja magának az alkalmas eszközöket"

miféle cél felé lehet törekedni szenvedély nélkül?! mi adja a célt, ha nem a szenvedély?!

ez a bekezdés nagyon sok helyen hazudik, félrevezet, tudatosan keveri szarul a kártyákat. úgy állítja be, mintha:

1) a racionális gondolkodás, és az érzelmek ellentétesek volnának, amikor nem ellentétesek, hanem csak megfelelően kell őket összeilleszteni

2) úgy állítja be, mintha a hit volna a racionális gondolkodás diszciplínája, amikor kurvára nem a hit az. a hit nagyon is az ösztönök rövidlátó, bugyuta alkalmazásának világába tartozik.

3) az egész kérdéskör bonyolult, és a szabadság nem következik úgy belőle, ahogy itt bugyután levonják a konklúziót.

4) a hit nem a szabadság, hanem egy totál nagy adag szolgaság. amikor a hívő isten vélt szabályait, valójában a papok szabályait követi, akkor szolga. amikor az értelem szabályait nem követve, bugyután hisz, akkor lehet azt mondani, hogy sebben van szabadság, de ez az őrölt szabadsága, ez rossz szabadság. ha már törvényeknek engedelmeskedik valaki, akkor a racionalitás törvényének engedelmeskedjen, ne a hit bugyuta törvényeinek!

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.06.02. 07:44:09

@safek:

"a jó szabad választásával "

maga az a feltételezés, hogy én a saját "jó"-m helyett "isten", vagy a papok "jó"-ját választom, rabszolgaság.
süti beállítások módosítása