A szabad akarat védekezés a klasszikus, monoteista vallások hívőinek "sündisznó védelme" a legtöbb isten elleni érvre, mint a gonoszból vett istenérvre, a bujkáló isten érvre, vagy isten felelősségének felvetésére az eredendő bűnt illetően. Ha azt mondjuk, miért van a világban gonosz, ha azt mondjuk, isten miért nem igazolja magát tudományos szinten, ha azt kérdezzük, miért teremtett isten olyan embert, aki bűnbe esik, akkor a végén tipikusan azzal jönnek, hogy mert isten szabad akaratot teremtett az embernek. Ebben a cikkben a "szabad akarat" fogalmát úgy fogom venni, hogy azt jelenti "isten nem kényszerít rá semmit az emberre". A szabad akarat fogalmának problémáira itt most nem fogok kitérni, mert a kérdéshez elegendő az, hogy ezt a kifejezést egy ilyen hétköznapi értelemben értelmezni tudjuk. Ezek után rá fogok mutatni, hogy:

1. A szabad akarat védekezés ezekben a kérdésekben nem kielégítő, mindegyik kérdésnél marad hézag a szabad akarat feltételezése után is.
   
2. Valamennyivel kevesebb szabad akarattal, de még mindig jelentős szabad akarattal mindhárom kérdésben normális megoldást lehetne találni, amit isten elmulasztott. Tehát vagy hülye, vagy nem létezik.
3. A szabad akarat védekezés feltételezi, hogy isten számára a szabadság nagyobb érték a jóságnál, ami bizonyos szempontból tarthatatlan.
   
4. Az a feltételezés, hogy egy mindenható és mindent tudó isten szabadságot teremt, fogalomzavar.
5. Isten még akkor is felelős volna, ha valamiért lenne tőle függetlenül szabad akarat
   

Nézzük akkor sorra a pontokat bővebben, kifejtve, érveléssel együtt!

• A szabad akarat védekezés nem kielégítő

Ebben a fejezetben csak azt foglalom össze, hogy a szabad akarat extrém feltételezése a kérdésekben lefed a hívőknek bizonyos problémákat, de maradnak még ezen kívül is problémák.

A) A gonoszból vett istenérvnél például azért nem kielégítő mert vannak a világban olyan rossz dolgok, amelyek emberi cselekvéstől függetlenek. Ilyen például a legtöbb természeti katasztrófa, a legextrémebb példa a meteorok. Ezeknél az ember felelőssége teljesen irreális feltételezés. Az árvizek, hurrikánok esetén az embernek ma már egy kis befolyása van az eseményekre. A vulkánkitörésnél még mindig lehet azzal jönni, illetve lehet azt mondani, hogy a lakóhelye megválasztásával, óvintézkedések elmulasztásával részben felelős az ember. De ha valakinek a házára esik egy meteor, na abban egész biztosan sehogy sem felelős. Ma nem létezik olyan elvárható életmód, amivel ez elkerülhető lenne. Az végül is nem várható el az embertől, hogy egész életében egy bunkerben éljen. És a többi természeti katasztrófánál is teljesen embertelen azt mondani, hogy az emberek megérdemelték, mert rosszul választottak lakhelyet. Vagy gondoljunk csak bele, hogy egy kislány megfullad egy árvízben. Ő igazán nem tehetett volna ellene semmit, ő igazán nem felelős az árvíz kialakulásáért sem. Kicsit sem.
B) A bujkáló isten kérdésében azért nem kielégítő, mert a tudományosan igazolt elméletek esetében is tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik a butaságot választják. Pontosan a szabad döntésük szerint. A tudományos igazolás egy információ, amit az emberek figyelembe vesznek, vagy nem, és szabadon döntenek róla. Egy információ megadása nem korlátozza az emberek szabadságát. Ha kiírom egy frissen festett padra, hogy "vigyázz, mázolva!", azzal senkinek a szabadságát nem korlátozom. És időnként lehet olyan ember, aki beleül a festékbe. Nem kielégítő azért sem, mert ha isten nem akarja igazolni magát, akkor még mindig lehetőségében állna az, hogy jó, erről az embereknek nem kell tudnia, de akkor ne is vegye figyelembe az emberek megítélésekor. Márpedig a keresztény vallások szerint az istenhit mindenképpen valamilyen módon beszámít az ún. végítéletkor.
C) Az ún. eredendő bűn meséjében hasonló a helyzet: lehet azt mondani, hogy Ádám és Éva szabadon döntött, lehet azt mondani, hogy hibásan döntöttek, bár ugye itt az ateisták már szívják a fogukat. Lehet azt mondani, hogy valami arányos büntetés ezért járt nekik, no de emiatt a teljes emberiséget akár csak "Jézus eljöveteléig" is büntetni, igazán igazságtalan és aránytalan dolog.

• Kevesebb szabad akarattal lenne elfogadható megoldás

  A) A világban levő gonosz esetében ez egy standard ateista érvelés, Szalai Miklós könyvében részletesen ki is fejti, hogy isten választhatott volna valamennyivel kevesebb szabad akaratot az embernek, és jóval kevesebb bűn volna a világban. Ha például isten megakadályozná mondjuk csak a nők elleni nemi erőszakot, azzal igazán kevés ember szabad akaratát korlátozná igen kis mértékben, az ebből adódó nyereség ugyanakkor óriási. Hivatkozni lehet itt a társadalmi törvényekre is, amelyek bizonyos dolgokat tiltanak, ezzel az emberektől bizonyos szabadságot vesznek el, de az ebből adódó pozitívumokat többre becsüljük. Legalábbis ahogy ezeket a törvényeket és szabadságjogokat beállítjuk, abban követünk egy ilyen elvet. Még ha a demokrácia nem is tökéletes, de az anarchia a legtöbb ember szerint rosszabb volna. Lehet azt mondani, törvényt isten is adott, csak ugye ez is problémás, mert nem a Magyar Közlönyben jelent meg. Sem a kihirdetése nem egyértelmű, de leginkább a betartatása nem az. És ahogy az a jogból ismert, egy törvény csak annyit ér, amennyi érvényt tudnak neki szerezni. De ami ennél is fontosabb: isten a hívők szerint mindenható, tehát megakadályozni is tud dolgokat. Márpedig ha valaki meg tud akadályozni egy nemi erőszakot, akkor jó személy nem lehet, ha tétlenül nézi, és utána a büntetés-végrehajtásra bízza a dolgot. Törvényeink szerint ez maga is bűntény, és elítéljük.
  B) A bujkáló isten esetében, ahogy már az előbb is céloztam rá, a szabad akarat tulajdonképpen nem korlátozódna azzal, hogy isten igazolást adna magáról. Az információ nem a szabadság korlátozása. Lehet azt mondani, hogy az információ megismerésével bizonyos lehetőségeket az eszünk ezután kizár, de ez nem tudom, milyen beteges világképben negatívum, a szabadság korlátozásának is beteges nevezni, de ha valaki nagyon erőlteti, hogy ez bizony a szabad akarat korlátozása, akkor igen kicsi korlátozás, és megint arányosan sokkal több haszonnal jár az információ. Egyébként meg ha az ismeretek szerzése a szabadság korlátozása lenne, akkor isten igencsak elrontotta volna a dolgot, amikor az embernek megismerési képességet adott. Ezen elv mentén bizony az embert legjobb lett volna a lehető legkisebb tudású élőlénynek megteremteni, valamiféle amőbának vagy növénynek. Ott is elrontotta akkor isten a dolgot, hogy a kinyilatkoztatásaival, Jézussal, csodákkal állítólag azon munkálkodik, hogy az emberek higgyenek benne. Ez meg hát akkor mi más, mint a szabad akarat korlátozása?
  A szokásos nagy ellenvetés, hogy ez így a szabad akarat ellen volna, és nem volna jó. Egyáltalán nem. Ha isten csak annyira volna igazolt, mint az evolúció, akkor még mindig "ész erő és oly szent akarat" kérdése volna, hogy ki fogadja el a létezését. Ugye van egy csomó olyan hülye ember, aki tudományos ismereteket nem fogad el. Vagy aki saját szabad döntése alapján szembe megy a tudománnyal. Az evolúciót sokan tagadják. Egy csomó áltudományos hülyegyerek egy csomó tudományos ismeretet tagad meg.
  Egy olyan világban, ahol isten létezése tudományosan igazolt tény lenne a szabad akarat jelen lenne még sok más döntésben is. Lehet úgy dönteni, hogy valaki lop akkor is, ha ismered a büntetést, és tudod, hogy megkapod. Nagyon hülye döntés, de van ilyen. Hány ember issza le tök részegre magát, holott pontosan tudja, hogy másnap másnapos lesz, és szarul fogja érezni magát?! Sokan. Este jó ötletnek tűnik, este nem érdekli őket.
  Lenne egy ilyen világban szabad akarat akkor egy csomó olyan kérdésben is, amelynek semmi köze istenhez. Továbbra is szabadon dönthetnél arról, mit csinálsz a hétvégén, milyen karriert válassz, kivel házasodjál, mikor hány gyereked legyen, hova menjél nyaralni, mikor milyen laptopot vegyél, és tulajdonképpen az egész életed legtöbb döntése szabad lenne. Tehát kurvára hülyeség azzal jönni, hogy akkor ne lenne szabad akarat.
  C) Az ún. bűnbeesésnél ha isten mindenképpen próbára akarta tenni az embert, akkor kisebb próbára is tehette volna, nem kellett volna mindjárt kiűznie a paradicsomból az embert.
  
  

• Vajon a szabadság nagyobb érték-e a jóságnál?

Az, hogy a szabadság nagyobb érték a jóságnál sok ember szemében legalábbis részben kérdéses. A legtöbb embernél ez a két érték különféle helyzetekben mérlegre kerül, és egyáltalán nem meghatározott, hogy melyik a nagyobb érték. Ez attól is függ, milyen, mekkora szabadságról van szó, és milyen gonoszságról. Az erkölcsi relativizmus alapján a két érték súlyozása ráadásul emberenként is változik. A társadalmunk éppen ezért egy bizonyos konszenzus alapján próbálja ezt törvényekkel szabályozni. Pontosan azért van szükség ilyen törvényekre, mert a kérdésben különböző emberek különféleképpen vélekednek, és különféle kérdésekben a szabadság, vagy a jólét elsődlegességét máshogy ítélik meg. Például a legtöbb ember úgy gondolja, hogy merő szabadságból nincs joga az embernek elverni egy másik embert. Másrészt viszont szabadságjogom, hogy a nekem tetsző pártra szavazzak, akkor is, ha az mondjuk valamilyen olyan adót vezet be, amely másnak a jólétét hátrányosan befolyásolja.
Ha létezik isten, és számára a szabadság és a szeretet egy bizonyos értéket képvisel, az az ő dolga. Ha ez az emberi fogalmaktól nagyon eltér, akkor viszont emberi fogalmakkal őt jóságosnak nevezni hazugság. Jóságosnak csak akkor lehet nevezni egy istent, ha emberi ízlésnek megfelelően jóságos (ugyanis a mi fogalmaink alapértelmezésben mindig a mi fogalmainkat takarják, és nem valami mást). Egy Adolf Hitlert, aki a saját szabadságát zsidók megöletésére nagyobbra értékelte, mint eme zsidók minimális jólétét, azt nem nevezzük jóságosnak.

De van ennél egy sokkal közvetlenebb érvelési lehetőség is. Az, hogy a szabadság isten szemében többet ér a szeretetnél, az ellent mond a Biblia és legalábbis a keresztény vallások tanításaival, amely tanítások szerint a szeretet, az istennél valahol nagyon az első helyen van prioritásban, míg a szabadságot általában meg sem említik. Tehát a szabad akarat védekezés legjobb esetben egy modern, ad hoc előkapott védekezés, amely nem illik bele a keresztény tanításba (a zsidó és muszlim tanításokról nem nyilatkozok, mert nem ismerek őket ennyire).

• Egy isten nem teremthet szabad akaratot

Itt két probléma is van. Az egyik az az, hogy ez tényleg fogalomzavar, aztán az, hogy a felelősség kérdésében ez nem megoldás. Isten a monoteista vallások szerint általában mintent tudó és mindenható. Ha isten mindent tudó és mindenható, akkor az egész Univerzum történetét előre tudja. Tehát egyrészt az ember összes döntését előre tudja. Ez azt jelenti, hogy determinizmus van. Ha a világban indeterminizmus volna, akkor felmerül a kérdés, honnan van ez az indeterminizmus? Ki teremtette a véletlen forrását? Isten?! De hát hogy teremthet egy mindenható, mindent tudó isten egy olyan dolgot, amit nem tud előre megjósolni?! Sehogy. Ha pedig nem isten teremtette a véletlent, akkor létezik valami, amit nem az egyetlennek mondott isten teremtett. A politeizmusban ezzel nincs gond, ott az egyik isten befolyása a másik istennek lehet beláthatatlan, de akkor nem is mindenhatóak és mindent tudóak az istenek.
Az indeterminista felfogás szerint, ha isten mindent tudó, azaz a világ determinált, akkor nincs szabad akarat. De a kompatibilista felfogás szerint a kettő még nem mond ellent egymásnak. A kompatibilista felfogás szerint az még lehetséges lenne, hogy isten mindent tudó, a világ determinált, de az akaratunk mégis szabad, mert a determináció nem istentől származik, ő csak tud róla.
Azonban a monoteista vallások szerint a világ törvényeit is isten teremtette. Így pedig az emberek cselekedetei nem csupán determináltak, de isten határozta meg őket. Ez pedig már semmilyen értelemben nem szabad akarat. Isten tehát nem teremthet szabad akaratot.

• Isten akkor is felelős lenne, ha létrejönne tőle független szabad akarat

A másik kérdés a felelősség kérdése. Egy személy felelőssége egy bizonyos cselekedetben, amelyet nem maga követ el, akkor nagy, ha jelentős belátása, kontrollja van felette. Például egy liberális szülő gyereke viszonylag szabadon azt csinálhat, amit akar. Egy szülő adhat szabad akaratot a gyerekének, mert nem mindenható, nem mindent tudó, nem a világ ura, nem ő határozza meg a világ működését. De ezzel a szülő nem vetette le magáról a felelősséget. Amíg jelentősen több tudással és befolyással rendelkezik, mint a gyereke, addig felelős érte. Egy szülő hátradőlhet, és mondhatja azt, hogy a gyereke szabad, de ha a gyereke belenyúl a konnektorba az orra előtt, akkor felelős érte, mert a szülő van annyira okos, hogy átlássa a gyermeke cselekvését és következményeit, továbbá van lehetősége beavatkozni. Ha nem teszi, akkor egy hitvány, felelőtlen szülő, és a természetes jogérzékünk szerint ezért büntetés is jár, el is kell venni tőle a gyereket.
Na most ha isten pont ezt csinálja, akkor ő is pont ugyanolyan megvetendő alak, mint a bemutatott nemtörődöm szülő. Márpedig az isten elképzelt tudása és hatalma sokkal nagyobb az emberénél. Ennek megfelelően felelős érte, és ez a felelősség nem vethető el.