Történt a napokban, hogy Izraelben egy válás során egy nőt a rabbinikus bíróság kötelezett arra, hogy metéltesse körbe egy éves kisfiát.Minden egyes elmulasztott napért 140 dollár büntetést róttak ki. A hírt sok nyelven megtaláltam (angolul, németül és franciául), tehát bizonyos mértékig hitelesnek tűnik. Bár ezek a hírforrások nem a legismertebb napilapok vagy tévécsatornák.
A rabbinikus bíróság egy egyházi bíróság, tehát nem világi, és állítólag azért illetékes az ügyben, mert válásról volt szó. Ide rángatta bele a férj a körülmetélést. Normális embernek már az is megdöbbentő, hogy van rabbinikus bíróság, aki bárkit is kötelezhet bármire. Magyarországon például csak a világi bíróság az, amely kötelező jelleggel illetékes. Ha valakit valami egyházi belső bíróság elítél, mert ahhoz az egyházhoz tartozik, simán nem kell, hogy betartsa, legfeljebb kizárhatják, vagy kilép maga. Nem tudom, a zsidó nő ki akar, vagy kiléphet-e a zsidó egyházból, és ez esetben mentesül-e az ítélet alól.
A második, hogy mi köze a válásnak a körülmetéléshez. A harmadik, hogy ahogy egy riportból kiderül, Izraelben nincs arra törvény, hogy a körülmetélés kötelező. A szülők elvégezhetik, ha akarják, a gond akkor van, ha a szülők véleménye nem egyezik meg. Az anya, Elinor márpedig úgy tűnik meggondolta, és nem akarja a körülmetélést. Úgy tűnik, zsidó hívő, csak azt gondolja, nagyon helyesen, hogy nem végezhet fián el egy ilyen dolgot. Pont ez az, amely alapon Európában még tiltani is akarják a műveletet, legalábbis, hogy a szülők végeztessék el a gyermeken. Ha egy felnőtt vallási meggyőződésből, vagy más okból végrehajtatja magán, az nyilván beletartozik az emberi szabadságba. De az is, hogy a szülők pedig ne kényszeríthessenek ebbe bele egy kisbabát, aki mit sem tud erről.
Arról van tehát szó, hogy az egyházi bíróság, ami ugyan minek van, és hogy került oda, túlkapott, mert nincs is joga ilyet kötelezni. Arról is szó van, hogy mindez mutatja, mi a gond a vallással: ahol két embernek különböző a vallása, állandóan gondok vannak. Ha az anya mást hisz, mint az apa, akkor ki tegyen igazságot?! Egy gyereknek néha egy szülője van, akkor nincs ilyen gond, de általában van neki kettő, és a kettő esetében nincs többségi vélemény. Ha isten úgy teremtette volna a világot, hogy egy gyereknek három szülője lenne, akkor legalább volna esély a többségi véleményre. De hát ezt is elrontotta.:)
Az egész történet álszent cinikusságát jelképezi az is, hogy a rabbinikus bíróság pénzbüntetést szabott ki. Ha komolyan gondolnák azt, hogy itt vallási szükségszerűségről, abszolút kötelező isteni parancsról van szó, akkor azt nem engednék kivásárolni. A kivásárlás opciója teszi hiteltelenné az egészet. Még akkor is, ha abszurd magas árról van szó.
A német cikk el is időzik azon, hogy hát itt akkor megnyílik a lehetőség az előbőr kivásárlására. És hát ha most magas is az összeg, ugye majd nagy tételben esetleg olcsóbb lesz. Ha igazán beindul az üzlet, lehet kisebb haszonkulccsal is dolgozni. De ez a hozzáállás ugyanolyan elvtelen, mint az, amelyik pénzbüntetést szabott ki. Nem szabad abba belemenni, hogy akár egy fillért is kelljen fizetni azért, mert valaki nem akar valamit visszafordíthatatlanul elvenni a fiától. Még akkor sem, ha felmerül a crowdsourcing megoldása, azaz, hogy önzetlen, segítőkész emberek az interneten összedobják a pénzt.
Európában persze más a helyzet. Nem tudom, mi történik, ha zsidó szülők vitáznak ezen. Vagy zsidó és nem zsidó szülők. Talán ha a fiú az anyánál van, akkor az anya határozhat. És gondolom, nálunk ha van is rabbinikus bíróság, az nem kötelezhet ilyenre valakit, ha nem akarja. Európában kicsit más kérdés merül fel.
Nevezetesen Németországban akarták egyenesen tiltani a körülmetélést. Pont úgy, ahogy felvetettem, hogy egy gyereken ilyet senki ne vihessen véghez. Felnőttek persze megtehetik magukon, ha akarják. Sajnos a gyerekkori körülmetélést Németországban nem sikerült betiltani. Pedig láthatjuk, milyen bajt okozhat a dolog.
Ha valakik most azzal jönnének, hogy már meg itt zsidózok, a tanulság ugyanúgy vonatkozik az iszlámra, sőt, a női körülmetéléssel az iszlám még durvább is. A keresztényeknél nincs irreverzibilis fizikai csonkítás, de a keresztelés itt is egyfajta megbélyegzést jelent. Nem hiába voltak a kereszténységen belül is ellenzői a gyerekkori keresztelésnek. Ők legalább helyesen gondolták azt, hogy a hit választása a felnőtt ember joga, és nem szabad einstandolni a gyereket egy egyháznak.
Azt a polgári jogot meg kell adni egy szülőnek, hogy a gyermekét a saját hitében nevelje. Nem vagyok olyan militáns ateista, hogy ezt tiltsam. Nincs ugyanis reális, emberi alternatívánk arra, hogy a szülő nevelje a gyermekét.
Ha felvilágosult az a szülő, nem fogja azt akarni, hogy a gyermekébe beleverje a saját hitét. Erkölcsileg nem gondolom tiszteletreméltónak, ha egy szülő lenyomja a hitét a gyermeke torkán. De ez ellen jogilag nem lehet fellépni, mert másrészt viszont a szülőnek feladata a gyermek nevelése, és ez óhatatlanul szubjektív, világképi nevelést jelent. Ha egy gyermek semmiféle szubjektív világképet nem kap a szülőtől, az valószínűleg rosszabb, mint ha kap egyet, amelyet felnőtt korában megtarthat vagy eldobhat. Az a fontos, hogy egy szülő ne döngölje bele a gyermekébe annyira a saját világnézetét, hogy az képtelen legyen felnőtt korában felülvizsgálni.