Saint-Exupery "gondolatának" egy kicsit bővített változata, amit idézni szoktak a következő: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Szerintem ez a világirodalom legbutább mondata, legalábbis azok közül, amelyeket ilyen gyakran idézgetnek. Mert emberek tömegei gondolják ezt hatalmas bölcsességnek. Régóta gondoltam már erről írni, az apropót most az adja, hogy ez az idézet, pontosabban "A kis herceg" egy hosszabb részlete állítólag szerepel a Bánhegyi Ferenc és Olajosné Kádár Ilona etika-könyvében, amelyből most tanítanak az iskolában. Én ezt egy blogon olvastam, nem áll módomban ellenőrizni, hogy tényleg szerepel, nincs okom kételkedni sem benne. Saint-Exupery könyve minden esetre létezik, szerepel benne ez a részlet, és önmaga okán is fontos kérdésnek tartom, amit itt fel lehet vetni. Az apropó miatt kifejezetten az etika szempontjából fogom megközelíteni a kérdést, és nem episztemológiai szempontból.
Az Átlátszó Oktatás blog postjával nagyjából egyetértek. Az első példájukat nagyon telitalálatnak gondolom, a másik kettőben van némi erőltetettség, illetve szerintem nem találták meg az igazi kritikát, és ezért írok én itt egy élesebb kritikát. A kritikához etikai kérdéseket, illetve problémákat, szituációkat fogok felhasználni illusztráció képen. A három példa fokozatilag abban fog különbözni, mennyire drámai az erkölcsi kérdés.
I) Az első kérdés lesz a viszonylag legártatlanabb: szabad-e kegyes hazugsághoz folyamodni? Bár vannak olyan esetek, amikor ez elég drámai is lehet, például ha valaki megcsalja a párját. De sokszor egészen kis kérdésről van szó, mint például hazudjam-e az anyósomnak az, hogy persze, hogy finom az ebéd, amivel megvendégelt.
II) Ez a kérdés magáról a blogról van, illetve állítólag a könyvből. Fontos, hogy a kritikám a könyv példáját is előveszi, hogy lássuk, érdemi tétje is van a dolognak. Tehát:
"A szülők elváltak, a tízéves kislány az édesanyjával maradt. Az édesanya újra férjhez megy, és az új férj magával hozza tizenkét éves lányát is. A két lánynak a lakás szűkössége miatt egy szobában kell laknia. A lányok azonban nem tudják egymást elviselni, állandóan veszekednek. A tízéves lánynak az édesapjánál külön szobája lehetne. Az édesanyját viszont nem akarja elhagyni."
III) A harmadik példa igen drámai lesz. Egy palesztin terrorista, a Hamasz tagja áll szemben egy zsidó katonával. Az felmerülő erkölcsi és nem csak erkölcsi kérdések világosak.
Térjünk vissza az Exupery idézetre! "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Mi ezzel a baj?
0) azt érvként nem fogom elsütni, hogy a szívével az ember tutira nem lát nemhogy jól, de rosszul sem, mert a szív egy egyszerű vérpumpa, van, akinek nincs is. A szív nyilván az érzelmek metaforája, teljesen állandósult ez a metafora az érzelmekre. A kis herceg egy szépirodalmi mű, használ egy metaforát, rendben van, ez a feladata.
1) Érdemi érvekre térve, ellentézisként azt lehetne mondani, hogy jól bizony nem a szívével lát az ember, jól pont a szemével lát az ember, sőt, nem is csupán a szemével, hanem az agyával, és mivel az érzelmekért is az agy a felelős, úgy kell pontosítani, hogy jól az ember az érzékelésével és az eszével lát. A szem ugyanis önmagában nem lát semmit, ha nincs mögötte a tudattalan feldolgozó egység, és még az sem látna jól, hiszen ismerjük a sok érzékcsalódást, igazán jól akkor lát az ember, ha amit tudattalanul lát azt minél okosabban meggondolja az eszével.
2) A tézis melletti érvet nagyon tömören úgy lehetne megfogalmazni, hogy Exupery fatálisan összekeveri a szubjektív és objektív kérdéseket. A szív a szubjektív "látásmód" szimbóluma, a szem pedig az objektív látásmódot testesíti meg. A szubjektív érzések pedig nem arra valók, hogy a dolgokat lássák, hanem arra, hogy a dolgokhoz való viszonyainkat meghatározzák. Ha például a palesztin terroristánk először utálja a zsidókat, aztán valamilyen oknál fogva mégis megszeretné őket - erre nincs sok esély, de elméletileg előfordulhat - akkor nem a zsidók változtak (tegyük fel, hogy nem valami változás az ok), hanem a palesztin terrorista viszonya, hozzáállása a zsidókhoz. A palesztin terrorista utálata és későbbi szeretete nem a tényeket jelentette, nem a külső valóságot, hanem azt, hogy ehhez ő hogy viszonyul érzelmileg.
Az ész pedig, ha jól működik, akkor az érzelmektől függetlenül képes lehet jól, objektíven látni a zsidókat. Nagyon nehéz ezt az érzelmektől függetleníteni, és nehéz volna olyan palesztint találni, aki képes egyszerre utálni a zsidókat, de objektíven látni őket, de ha egyharmadik személyt veszünk, aki kívül áll, az könnyebben képes lehet erre, és ha képes erre, akkor csakis az eszével, nem a szívével.
3) Egy nagyon tömör másik kritikát lehet úgy is megfogalmazni, hogy amikor a vágyvezérelt gondolkodást gondolkodási hibának ítéljük, akkor pontosan azt ítéljük hibának, amit az idézet reklámoz.
4) Egy etika könyvben ez az idézet azért is rossz, mert azt sugallja, hogy etikai kérdésekben van abszolút helyes látásmód. Azt mondja, hogy lehet jól látni erkölcsi kérdésekben, hogy van abszolút jó. A zsidó-palesztin kérdésben az olvasó hajlamos lehet arra, hogy azt mondja, ez a békés megoldás. Mivel ez bonyolult kérdés, ezért vegyük inkább a kevésbé drámai példát!
Szerintem a II. példában, az elvált szülők lányánál sincs egyértelműen helyes megoldás. De ha a zolvasó ezt nem fogadja el, akkor talán elfogadja, hogy az I. példában nincs. A kegyes hazugság tényleg olyan dolog, amelyről az emberek mást és mást mondanak. Ugyan ki mondaná meg a helyes választ, és milyen alapon? A hazugság nem szép dolog, de másokat megbántani sem szép.
5) Az idézet és az etika könyv azért is rossz, mert pont ezt nem mutatja be: az erkölcsi elveink olyanok, hogy sok van belőlük. És nem ellentmondásmentes axiómarendszert képeznek. Sok esetben mérlegelni kell két erkölcsi elv közül, hogy melyik a fontosabb. És a mérlegelést vajon mi végzi el?! Hát az eszünk. A szívünk azt mondja: "ne hazudj" és azt is, hogy "ne bántsd meg szeretteidet!". Ha egyáltalán mond ilyet. Azt is mondhatnánk, már ezt nem is a szívünk mondja, hanem mégiscsak az eszünk. De ha a szívünk mond is két ilyen dolgot, amely egy adott szituációban egymásnak ellent mond, vajon ki lesz az, aki mérlegel? Ki lesz az, aki feloldja az ellentmondást? Ki lesz az, aki dönt? Hát az eszünk. És az idézet, és az etika tankönyv ezt nem mutatja a gyerekeknek.
6) Az idézet és az etika könyv azzal sem foglalkozik, hogy sok erkölcsi problémában nagyon is sokat függ a helyzet a részletektől, és nem csak hogy nincs abszolút helyes megoldás, de nincs univerzális megoldás sem. A II. példában egész pontosan mennyire is kiállhatatlan az a másik lány? Egy bizonyos fokig bizonyára lehet azt mondani, hogy érdemes lehet a másik lánnyal barátkozni, a konfliktusokat megoldani, mégiscsak megszeretni egymást. De vajon ezt bármilyen undok, antiszociális lánynál így van?! Nincs ennek valahol egy határa? No és ezt az "attól függ" dolgot, ezt a határt ezt vajon a szívével gondolja meg az ember, vagy az eszével?!
7) Persze, az erkölcsi kérdéseknek érzelmi alapja is van. Az érzelmek nélkülözhetetlen inputot adnak ezekhez a kérdésekhez. Pont ezért nincs egyébként objektív igazság bennük, mert az emberek sokfélék, sok félét éreznek. De másrészt az erkölcsi kérdésekben való gondolkodás egy igen jelentős részét a gondolkodás azaz az ész adja. A szív csak az input.
8) A palesztin példát ugye azért is hoztam, mert a palesztin terrorista szíve itt azt mondja, hogy robbantsa fel a zsidókat. A zsidó katona szíve meg esetleg azt, hogy lőjön halomra minden palesztint. Vajon jól a szívével látnak?! Nem értene majdnem minden kedves olvasóm egyet, hogy nem?! Hogy talán gondolkodniuk kéne, és inkább az eszükkel látni a kérdést?! Persze lehet azt mondani, hogy jól a szívével csak akkor lát az ember, ha a szíve jól lát. Csak ugye ez egy üres lózung, mert tautológia. Azon kívül nem vezet semmiféle megoldáshoz a helyzetben. Ugyanis a palesztin terrorista és a zsidó katona szíve az adott helyzetben már csak ilyen. Egyikük sem tud úgy dönteni, hogy akkor most egy csapásra szeretni fogja a másikat. És nem is kell. Csupán gondolkodniuk kellene. Elkezdeni gondolkodni, azt lehet döntés alapján is. Könnyebb elkezdeni gondolkodni, mint egy csapásra szeretni egymást. A gondolkodásnak pedig két előnye is van a példában. Az első, hogy hiába utálják egymást, ha gondolkodnak, akkor együtt élhetnek ezzel az utálattal. Civilizált ember módjára megtanulnak viselkedni. És ha nagyon akarják, továbbra is utálhatják egymást.
A palesztin terroristával és a zsidó katonával nem az a nagy baj, hogy utálják egymást, hanem az, ha nem gondolkodnak. A helyzet megoldása nem valami csodálatos szívátültetés, vagy szeretetbeömlesztés. Nem. A helyzet megoldásához elég lenne gondolkodni elkezdeni. aztán a gondolkodás végén esetleg az utálat is elmúlhat. Sok gondolkodás után esetleg jobban megérthetik egymást.
9) Exupery idézete egy bizonyos kontextusban hangzik el. A szituáció az, hogy a kis róka arról beszél, hogy időt kell szánni egymás megismerésére, megszelídítésére. És ezzel nincs is semmi gond, ez értelmes mondandó. Csakhogy, ha ezt vesszük, akkor az a bizonyos két mondat nagyon el van rontva. Mert akkor azt mondhatjuk, hogy nem a szívével lát jól az ember, hanem idővel. És azt mondanám, még mindig inkább az észnek, gondolkodásnak kell az időt szánni, hogy jól lásson az ember. Mert ha csak a szívére szán időt, akkor idővel a dologból mégiscsak lehet reménytelen szerelem, szerelmi csalódás, vagy lehet abba való belelovaglás, hogy a palesztin utálja a zsidókat, vagy a jobbikos utálja a cigányokat. Aminek időt kell itt adni, hogy ezt felülbírálja, korrigálja, az az ész.
10) Azt is lehet mondani, hogy jól akkor látja az ember a másikat, ha "belső" tulajdonságait is megismeri, ez az, amit nem lát a szem. Mondhatná valami, de ez sem igaz. A belső tulajdonságok megismerésében ugyanúgy az idő egy fontos faktor, és ugyanúgy az ész a másik fontos faktor. A szív itt is nagyon csalóka tud lenni. Sőt.
11) Fel lehetne még hozni az Exupery idézet védelmében, hogy a szívével az ember jól a saját érzelmeit látja, vagy jól látja az alap erkölcsi értékeket. Vegyünk egy példát! Julcsi szereti Karcsit, és nem szereti Bélát. Az, hogy Julcsi ismeri a saját érzelmeit, triviális dolog. Vannak persze trükkös helyzetek, amikor valaki előtt rejtve maradnak saját érzelmei, de általában ismerjük őket. Amikor rejtve vannak, azt is az eszünkkel tárjuk egyébként fel, nem a szívünkkel. A szívünk értesít arról, hogy "ezek az érzelmeink". Ennyi. Ezt nem nagyon lehet jól és rosszul csinálni. Ami ugyaneme érzelmek alap megítélését illeti Julcsi nem szereti Bélát, nincs ebben semmi helytelen. Azok a próféták, akik azt hitték, hogy lehet mindenkit szeretni, naivak voltak. Ha etika órán olyan naiv butaságokat akarnak tanítani, hogy "szeresd ellenségeidet", vagy "szeresd a számodra unszimpatikus embereket" akkor az etika órával ez is baj. Nincs olyan, hogy az alap érzelmeink alapvetően hibásak vagy helyesek lennének. Nem az a baj, hogy van, amit szeretünk, van, amit nem. Ez rendben van így.
12) Képzeljünk el egy embert, aki nem szeret, de értelmes, átgondolt, és nem vágja át a nyakamat, mert tudja, hogy nem éri meg, meg annyira nem is lesz belőle haszna, és átlátja, hogy én sem vágom át az ő nyakát, csak mert nem szeretem, egy szóval, ha az illető nem szeret, de kölcsönösen értelmesen és korrektül viselkedünk! Képzeljünk el a másik oldalon egy másik embert, aki szeret, szeretetével megöl, és szeretetből és hülyeségből állandóan rosszat tesz nekem ("A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve")! Ti melyiket választanátok?! Én habozás nélkül az elsőt.
13) Vagy képzeljük el, amint a palesztin terrorista és a zsidó katona valahol Gázában ül a tankjában, és a házában a rakétája mellett, és Exuperyt olvasgatnak. Hirtelen "megvilágosodnak", és a szívükhöz kapnak: "jól csak a szívével lát az ember, mondd, meg szívem, de őszintén, tényleg utálod te a zsidókat?" illetve "tényleg utálom én a palesztinokat?" És a szívük válaszol: "tényleg, bazdmeg.". És akkor mi van? Csinálják ezt végtelen ciklusban életük végéig? Megold ez bármit is?! Változtat ez bármit is?!
Hát kérem ezek azok a dolgok, amikre ez az idézet nem tanít meg. Illetve amire az etika órán úgy látszik, nem fogják megtanítani a gyerekeket - ha tényleg ez van bennük. Gondolkodni, és a gondolkodás fontosságára.
Véleményem szerint az etika oktatásban az egy súlyos dolog, hogy eleve választható helyette hittan oktatás is, ami egy korlátolt etika oktatása. Az is hiba, hogy ezért az ideológiai agymosásért állami támogatás jár, és a gyerekek fele ebbe az agymosodába jár. A következő nagy hiba, hogy a világi etika oktatás, amelynek éppen az lenne a szerepe, hogy alternatívát nyújtson a hittannak, szintén hittan lett. A gyerekek most kötelezően választhatnak hittan 1.0 és hittan 2.0 között. Ezen túl, ahogy azt az általam linkelt blogokon bemutatták, bődületesen bugyuta is az etika könyv. És ez a vallási dolgokon túl menő butaság. De volna még egy ehhez képest szubtilis megjegyzésem is.
Ez pedig az, hogy általános iskolában, sőt, még középiskolában sem kéne etikát külön oktatni. Ebben a tankönyvben látható, hogy a feladatok jelentős része így is, úgy is irodalmi idézetet használ fel. Ez az etika könyv, ha jó lenne, akkor nagyrészt az irodalom óra ismétlése lenne. És teljesen felesleges két irodalom órát tartani. Az irodalom óra azért jó etika oktatás, mert ott az irodalmi művek gazdagsága jobban biztosítja a különféle etikai nézetek gazdagságának bemutatását. Másrészt nem olyan erőltetett módon verik a gyerekek fejébe az erkölcsi mintákat, harmadrészt érdekesebb is a dolog, mint a tömény etikai elmélet oktatása. Ezt még a mostani tankönyvírók is felismerték. Amit Hoffmann Rózsáék nem ismertek fel, hogy "jé, ez egy kicsit más irodalom tankönyv lett, de nem tübb, mint egy irodalom tankönyv!" Le kéne vonni a konklúziót: amíg nem tömény etikát, mint filozófiát tanítanak a gyerekeknek, és ez egyetem előtt biztosan nem ajánlott, addig felesleges a külön etika óra. Bele lehet foglalni más tantárgyak oktatásába.
