Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Még több ateista hír

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (3) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (8) biblia (11) Biblia (16) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (18) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (19) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (21) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (3) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofília (3) pedofilia (1) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodicea (8) teodícea (1) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (10) tüntetés (2) tv (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Ateista vagy unitárius volt-e Bartók Béla?

Brendel Mátyás 2022.04.26. 14:07

bartokkorus.jpg
Bartók Béla kapcsán merült fel, és úgy rémlik, már nekem is felvetődött egyszer, és furcsának gondoltam, hogy miért lett volna Bartók unitárius, ha azt is lehet róla olvasni, és idézeteket is, amely szerint ateista volt. És miért pont unitárius?
Bartók szokott szerepelni idézet-gyűjteményekben, de ezek legtöbbször nem adnak meg forrásokat, és sokszor kiragadott, vagy komolytalan idézeteket is tartalmaznak. Ezért azzal nem elégedhetünk meg, hogy Bartók sokszor szerepel ateista idézet-gyűjteményben. Unitáriusban meg nem, mivel ilyen nem nagyon van. Más vallásos gyűjteményekben szintén nem, mert ott nem ilyen fontos éppen Bartókot idézgetni, van elég más idézet is. Tehát ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy valamennyire is tisztázzuk ezt a kérdést.
Elég gyorsan találtam viszont erről a témáról két komoly cikket is. Az első  cikk a Vigilia c. újságból való, ami tehát egy vallásos újság volt. A link egy pdf-re mutat, ami nyilvánvalóan papírról scannelt, karakter-felismerést alkalmaztak rá, ez hibákat is előidéz, de annál inkább hitelesnek tűnik. Bárdos Lajostól származik 1981-ből. Vegyük észre, hogy milyen érdekes ez a helyzet, mert még a szocializmusban vagyunk, azaz a kormány, a hatóságok Bartók Béla ateizmusa mellett érdekelt. Könnyen lehetne ez egy elfogult cikk az ateizmus javára. Viszont egy vallásos újságot olvasunk, ami miatt a cikk lehet elfogult Bartók vallásossága irányába.
Szerintem ez utóbbi hatás az erősebb. A zeneművek szövegeinek elemzését én ugyanis erőltetettnek vélem. Kézenfekvő az a magyarázat, amit a cikk említ is, hogy ha egy dalnak olyan szövege volt, amiben szerepelt isten, akkor Bartók nem másította meg a szövegét. Szerintem az is túl erős anti-teizmust tételez fel Bartókról, hogy emiatt került volna bizonyos dalokat. Szerintem Bartók zene iránti elkötelezettsége erősebb volt, mint az az anti-teizmusa, ha volt egyáltalán ilyen. Bárdos hivatkozik Bartók erős intellektuális integritására. De mint azt nemsokára látni fogjuk, vagy megtért unitáriusnak, vagy pedig megjátszotta, hogy unitárius, tehát kétségem van erről az olyan nagyon erős következetességet illetően. Én nem alapoznék erre.
Ha Bartók maga is írt dalszövegeket, amelyekben szerepel valamilyen vallásos fordulat, az erősebb érvnek tűnik. De egy zeneszerző ilyenkor is illeszkedik egy bizonyos hagyományba, művészeti környezetbe, és alkalmazkodhat ahhoz, a saját hitetlensége ellenére is. Szerintem tehát Bartók simán írhatott is dalszövegeket istennel, csak, mert a népdalokhoz illettek az ilyen szövegek.
Hasonlóan, a magyar nyelv tele van olyan szófordulatokkal, amelyben szerepel isten, és az ateisták ezeket a szófordulatokat sokszor használják. Én igyekszem kerülni őket, de igen nagy elhatározást igényel eme kifejezések használatának következetes kerülése. Bartók idejében eme kifejezések valószínűleg még erősebben használatosak voltak.
Egy ilyen kifejezésre térnék ki részletesen, mert ez még érdekesebb: "de, sajnos, Isten - jobban mondva Antonov - másképp akarta". Itt Bartók maga korrigálja magát. Hogy ez most amiatt van, mert úgy gondolta, nincs isten, és észrevette, hogy mégis egy ilyen kifejezést használt, vagy pedig ebben az esetben konkrétan Antonovot teszi felelőssé, és nem istent, azt én nem tudom megmondani. De az első lehetőség jól illusztrálja, amit mondani akarok.
A második cikket Bartók fia maga írta, több, mint egy évtizeddel később, 1992-ben, egy Távlatok nevű újságba. Úgy tűnik legalábbis, hogy volt egy ilyen újság. Bár a link egy html oldalra mutat. Ez a cikk a szerzője miatt, és de facto is közelebb áll Bartókhoz, hitelesebb, részletesebb leíráést ad Bartók vallásosságáról.
A legerősebb érv az ateista levél, amelyre Bárdos is hivatkozik, de itt szerepel  belőle több sornyi szöveg, és sok valláskritika szerepel benne, valamint nagyon erős Nietzsche befolyás érződik rajta. Fiatal korában tehát Bartók Béla egész biztosan ateista volt, és Nietzsche nézetei álltak közel hozzá. Ezt a saját példám alapján nagyon jól el tudom képzelni.
Az ifjabb Bartók cikkében találunk magyarázatot az unitárius hivatkozásra is. Ennek magyarázata az, hogy az apa Bartók pont a fiának, iskolában keresett egy vallást, mert a hitoktatás kötelező volt, és megpróbálta a legkevésbé rossz vallást megtalálni, így talált rá az unitárius vallásra. Ez 1916-ban reális dolog volt, akkoriban szerintem nehezen lehetett valaki hivatalosan ateista, és nehezen mondhatta azt az iskolában, hogy a fiának ne legyen hitoktatás. Úgy sejtem, hogy a fia hitoktatásának választásánál komolyan kellett nyilatkozni az apának a vallásról. El tudom képzelni, hogy ez írásos, hivatalos nyilatkozat volt. Ettől persze még lehetett hazudni, mert normális esetben ki jönne erre rá.
Bartók később visszautal, hogy az unitárius a választott vallása. Ez jelentheti azt is, hogy valamennyire maga is megtért, de jelentheti még mindig azt, hogy nem komoly, de visszautal arra, hogy ezt végül is egyszer írásba adta. Azt is el tudom képzelni, hogy Bartók Béla ezt valahogy viccesnek gondolta, amit szeretett felemlegetni.
Összességében tehát szerintem Bartók Béla minimum fiatalabb korában komoly ateista volt, és az, hogy utána esetleg unitárius lett-e, az kérdéses.

Címkék: zene művészet unitárianizmus

> Szólj hozzá!

Az agresszív Jézus

Brendel Mátyás 2022.03.20. 08:15

4663087378_b543cfb4d1.jpg
Az agresszív Jézust bemutatni legalább három okom van.

1) A Jézusról szóló naiv, és tudatlan kép szerint ő a béke letéteményese, és az egyik legkorábbi, leghatásosabb pacifista nézet képviselője. Ezt sokszor olyan kulturális keresztény ateisták is képviselik, akik nem hisznek istenben, és pláne Jézus isteni mivoltában vagy származásában, de nagyra tartják a jézusinak mondott erkölcsöt, és arról ilyen hippi jellegű világképük van. Az ennél is naivabb, gyakori keresztény nézet az, amely egyenesen azt mondja, Jézus a szeretet. Ez Jézus alakjának a legprimitívebb leegyszerűsítése, olyannyira, hogy aligha feltételezhető, hogy ezek a hívők egyáltalán valaha is elolvasták rendesen az Újtestamentumot.

2) Az iszlámról, és különösen a muszlim menekültekről, bevándorlókról szóló vita egyik szokásos "érve", hogy az iszlám vallás erőszakos, ezzel szemben a keresztény vallás békés vallás. Még ha ennek a nézetnek a képviselői el is ismerik, hogy a Biblia ótestamentuma erőszakos, és, hogy a keresztény egyház(ak) a történelem során erőszakosak voltak, ezzel szembe helyezik a jézusi tanítást, azt a Jézust, aki eszerint a légynek sem tudott volna ártani.

3) Folytonos vita van arról, hogy a történelmi Jézus létezett-e, és ha igen, milyen volt. És bár többször is kifejtettem azon véleményem, hogy ezt nem lehet igazán kideríteni, de mégis, az egy lehetséges verzió, hogy Jézus igazából egy zsidó lázadó vezér volt, és ennek nyomait találjuk meg az evangéliumok agresszív részeiben.

A 2) kontextusban azok, akik a kereszténységet az iszlámhoz képest békés vallásnak akarják bemutatni, általában nem tudnak a Koránból idézni, soha nem is olvasták azt. Én a vitám során szinte nem találkoztam olyan emberrel, aki tényleg idézett volna a Koránból akár egy igehelyet is. Magam nem olvastam még el szisztematikusan a Koránt elejétől végéig, de sok részt ismerek belőle, és kiválogattam az agresszív részeket. Mások pedig még szisztematikusabban összehasonlították a Koránt és a Bibliát.

Például Tom Anderson a Biblia és a Korán szövegének statisztikai elemzésével azt találta, hogy a Biblia agresszívebb. Ez az alábbi ábrán látható, az "Anger" bázisvektornál. A Korán adatai pirossal, a Bibliáé kékkel vannak ábrázolva.

o-eight-emotions-bible-570.jpg

Mivel az egész post az Újtestamentumra fog koncentrálni, ezért az Ótestamentumból nem fogok többet idézni, de természetesen az Ótestamentum még inkább tele van szörnyűbbnél szörnyűbb idézetekkel. A muszlimokat és a Koránt szokták azzal vádolni, általában idézet és hivatkozás nélkül, hogy a hitetleneket ki kell írtani. Az Ótestamentum tele van ilyen idézetekkel:

""Így tegyetek az összes várossal, amelyek nagyon messze vannak tőletek, és amelyek nem ezeknek a közelben élő nemzeteknek a városai. Ezeknek a népeknek a városaiban viszont, melyeket Jehova, a ti Istenetek nektek ad örökségként, ne hagyjatok életben senkit sem, aki lélegzik. Teljesen pusztítsátok el ezeket a népeket: a hettitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat,l ahogy Jehova, a ti Istenetek parancsolta nektek. Így nem tudnak megtanítani titeket az utálatos szokásaikra, arra, ahogyan az isteneiket imádják, és nem fogtok vétkezni Jehova, a ti Istenetek ellen." V Mózes 20:15-18

És ne feledjük, Jézus maga mondta, hogy az Ószövetség mindeme agresszivitása továbbra is érvényes:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." Mt 5:17

 

 

Természetesen a standard válasz az, hogy az Újtestamentum egészen más, de az a helyzet, hogy nem sokkal jobb:

o-new-test-v-quran-570.jpgSzintén Adnerson szerint pedig az ölésre és rombolásra utaló részek az Újtestamentumban 2,8%-ban találhatóak meg az egész szöveg arányában, a Koránban 2,1% százalékban, az Ótestamentumban pedig 5,3% arányban. Tehát itt a Korán jobb, mint az Újtestamentum. Kínos.

Aki összefoglaló statisztikák mellett még sok konkrétumot is akar kapni, az megnézheti a szkeptikusok kritikai Bibliáját, amelyben szintén összehasonlítják a Bibliát és a Koránt, de itt nem gépi analízisről van szó, hanem ténylegesen az igehelyek összegyűjtéséről és összehasonlításáról. A Biblia itt is agresszívebb a Koránnál, és itt a konkrét igehelyekre is kapsz hivatkozásokat. Bármelyiket ellenőrizheted.

Vannak olyan muszlimok - és a Facebookon a különféle terrorista akciók után nagyon sok ilyen kommentárral találkoztam, különösen a francia oldalakon - akik nemcsak, hogy elhatárolódnak a terrorizmustól, de azt mondják, hogy az iszlám valójában a béke vallása, és a terroristáknak semmi közük az igazi iszlámhoz. Ezt a válogatásom szerintem igen erősen cáfolja. Természetesen ezek a muszlimok, amikor szembesítettem őket a Korán idézetek franciául kigyűjtött verziójával azzal jöttek, hogy kontextusba helyezve ezek a dzsihádra szólító idézetek egyáltalán nem ennyire durvák, mert inkább védekezésre szólítanak fel. Philip Jenkins "Jesus Wars" c. könyvében fejti ezt állítólag ki. Ebben részben lehet valami, de az agresszivitás akkor is tény, továbbá összességében mégiscsak kell, hogy támadásról is legyen szó, hiszen Mohameddel, és pár utána következő kalifával az Iszlám Birodalom a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmává nőtte ki magát. Ez meg aligha védekező harcokkal történt. Ebbe nem is akarok jobban bele menni, hiszen ennek a postnak nem ez a témája. Csupán előzetesen szeretném erre felhívni a figyelmet, mert ugyanez a minta megtalálható a keresztényeknél is, amikor szembesítjük őket a Biblia agresszív részeivel.

Na most jöjjön ezek után egy pár idézet csak a kanonizált evangéliumokból. Nem állítom, hogy ez az idézetgyűjtemény teljes. Ha valamely olvasó még tud idézni és hivatkozni más részeket, azt szívesen veszem, és bővíteni fogom a listát.

Kezdjük a listát egy egészen általános idézettel:

"Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást." Lukács 12:49-51, hasonló Mt 10:34-36.

hasonló még: "Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Lk 3:17.

Ez még olyan általános, hogy kimagyarázható: Jézus a tüzet metaforikusan érti, és valójában csak szellemi harcokról van itt szó. Ez még akár bele is fér a Jézusról szóló hippi képbe, amely szerint ő a becsontosodott farizeusok ellen "lázadó" reformátor, forradalmi gondolkodó volt. De a lázadása csak egy békés mozgalomban merült ki. Megjegyzem, hogy amikor egy szentnek mondott szövegben akár csak metaforikusan is szerepel olyan, hogy "tüzet bocsássak", az rendkívül veszélyes. Itt a hibát persze inkább azok követték el, akik szent könyvvé tették ezeket a metaforikus, és félreérthető szövegeket. De van ennél egyértelműbb, és durvább idézet is.

A következő idézet mindjárt nagyon is alkalmas lesz a 3) pont alátámasztására:

"Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát." Lukács 22:36

Ez már semmiképpen nem metaforikus. Itt valódi szablyákról van szó.Olyannyira, hogy elő is vesznek két szablyát, és megmutatják Jézusnak. Ez az idézet az utolsó vacsoraként elhíresült részben van.

Nem sokkal ezelőtt volt, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, és felforgatta a templomot, kiűzte a pénzváltókat. Jézus történetének ez a része  egészében alátámasztja azt a hipotézist, hogy Jézus egy lázadó volt. És tovább ment a hippi lázadáson. És nem egy ülősztrájkba kezdő egyetemi diák volt, nem egy éhségsztrájkoló Gandhi, nem egy szexuális forradalmár, aki eltépi a melltartóját, vagy meztelen mellekkel demonstrál. Nem, Jézus eme igehely szerint egy olyan lázadó volt, aki tényleges felfordulást okozott, tényleges erőszakot alkalmazott, és felfegyverkezett lázadó csapatot vezetett. Ez a lázadó Jézus persze nincs egészen azon a szinten, mint a végül fél kontinenst elfoglaló Mohamed, de ez a különbség a körülményekben és a lehetőségekben is lehet. Továbbá azt se feledjük el, hogy az Evangéliumokban egy másik síkon valóban a békét hirdető Jézus jelenik meg, az agresszív Jézus történetét tehát erősen cenzúrázták, és redukálták. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy a hagyományokból, mesékből, szándékos betoldásokból az evangéliumokat összeszerkesztő írók egyáltalán miért végeztek ennyire silány munkát. Miért hagyták benne a történetben a lázadó Jézus nyomát?

Egy híres agresszív jelenet még a fügefát megátkozó Jézus is.

"És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada." Mt. 21:19

Ez elég ismert rész. Azt gondolom, hogy ez a rózsaszín ködben lebegő Jézus=Szeretet meséket persze cáfolja, de ez közismert, ezért különösebben nem ismételgetném. Normális ember ezt a szövegrészt annak igazolásaként foga fel, hogy Jézus ember volt. Ez azt jelenti, hogy tutira nem isten vagy isten fia. Egy ilyen szöveghelyet azonban a kulturális eresztény ateisták még el tudnak viselni azzal, hogy természetesen Jézus nem minden rezdülése volt példaértékű, volt, amikor nála is elszakadt a cérna. És a többi tanítását kell nézni, attól függetlenül, hogy egy esendő ember volt. Annak igazolására, hogy az evangéliumokban bemutatott Jézus hibái nem ilyen prózaiak, szolgál a többi idézet, amely szerepel ebben a postban.

Hasonlóan híres Jézus állatkínzásos története a disznók tengerbe hajtásával. Mk 5:12-13, Lk 8:27-37. Olyannyira, hogy az emberek imádkoznak Jézus távozásáért. Mk 5:17.

Egy igen durva idézet a következő:

"Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon." Mt 15:4.

Persze a kontextust itt is érdemes megnézni. Jézusnak a farizeusok szemére vetik, hogy a tanítványai miért nem mosnak kezet evés előtt. Jézus erre kérdez vissza a 15:4 idézetével, és rámutat, hogy a farizeusok sem tartanak be minden törvényt. Ez akkor a hipi Jézus képét erősíti meg. Mellesleg, és ez nem az agresszió kérdése, hanem az evangéliumok konzisztenciájának kérdése, Jézus azt is mondja, hogy:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." Mt 5:17, ld. még Mk 7:9

Végül 15:6-ban azt mondja Jézus:

" És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által."

Ez pedig azért inkább úgy értendő, hogy meg kéne ölni azokat a gyerekeket, mert ez isten parancsolata, és erőtlenné tenni őket, azt bizonyára nem kívánja Jézus.

Amikor az iszlám vallásról van szó, és annak teljes inkopatililitásáról az európai értékekkel, illetve a muszlim menekültek és bevándorlók befogadásáról, akkor a nácik gyakran hangoztatott érve az, hogy "jó-jó, de Jézus explicit nem szólít fel emberek megölésére". Ilyenkor szoktam előhozakodni az alábbi idézettel:

"Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" Lukács 19:27

Meg kell, hogy mondjam, hogy amikor elsőnek olvastam, akkor ez még engem is meglepett. A keresztény hívők azzal szoktak védekezni, hogy ez egy példabeszéd része. Való igaz, hogy az idézett szövegrész előtt az a tanmese van, amelynek híres konklúziója az, hogy: "a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle". Ez Lukács 19:26.

Több helyen is szerepel ugyanez az elv, például Máté evangéliumában, amely a tanmesét közvetlenebb módon, király és körítés nélkül adja elő:

"23. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
24. És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
25. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
26. És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe."

Mk 4:23-26.

Nehéz lenne ezt nem úgy érteni, hogy ezek pozitív, követendő elvek. Ha pedig Mk 4:23 követendő, akkro Lk 19:26 is az, hiszen ugyanaz az el. Ha pedig Lk 19:26 követendő, akkor Lk 19:27 is. Ebben pedig emberölésre szólít fel Jézus. Ennyi. Bevégeztetett. De van még egy csomó.

"És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Mt 25:30.

Ez egy egészen más megfogalmazás, mint Lukács 19:26, de ez is elég agresszív és kegyetlen. Máténál ez igazából egy igen hosszú agymenés része, amely már Mt 24-től kezdődik. Máténál az adott mondat agresszivitása a tanmeséhez illő, és inkább az egész tanmese az, ami embertelen. Lukácsnál viszont az idézett mondat kirívó, indokolatlanul agresszív, és túlmegy a végítélettel kapcsolatos mondandón. Igazából nem kárhoztatható, ha valaki szó szerint érti, mert túlságosan is konkrét a megfogalmazás: a király szó szerint az ellenségek megölésére szólít fel, és nem fogak csikorgatásáról, kínzásról, hanem konkrétan ölésről van szó. Hasonló, végítéletről szóló igehelyek még Mt 3:10, Mt 7:19, Mt 8:12, Mt 10:14, Mt 10:28, Mt 11:21, Mt 13:41-42, Ide tartozik még képletesen a fügefa fent már említett megátkozása is: Mt 15:13 és Mt. 21:19, ide tartozik a szőlősgazda tanmeséje is, aki megöli a bérlőit, mert azok megölték a fiát Mt. 21:33-43, Mt 22, Mt 24:50, Mt 25, Mk 6:11, Mk 12, Lk 3:17, Lk 10:10-15, Lk 12:5, Lk 12:46, Lk 13:23-30, Jn 3:18, Jn 15:6.

Szóval Lukács 19:27 össze van kötve Lukács 19:26-tal, tehát vagy mindkettő igaz, követendő elv, vagy egyik sem. Márpedig a keresztények 19:26-ot egyetértően szokták idézni. Tehát akkor 19:27 is egy követendő elv kell, hogy legyen, azaz Jézus agresszív kismalac. Mégegyszer az igehely együtt, és ebből világos, hogy nincs az egyik a másik nélkül, aki az agresszív Jézust tagadja, az az egyik legismertebb jézusi elvet tagadja:

"A kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" Lukács 19:26-27 

Melyik keresztény meri tagadni, hogy Jézus szerint Lukács 19:26 igaz? Ha Lukács19:26 igaz, akkor Lukács 19:27 is igaz. Nincs kiút.

Itt van egy kicsit abszurd idézet is:

"Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére." Máté 5:22

Na most az elején még úgy indul az idézet, mintha Jézus tényleg jót akarna, hiszen aki ok nélkül haragszik valakire, hát, az nem szép dolog. Bár, ugye a harag esetén a jó ok, és az arányosság eleve nehéz kérdés. És Jézusnak pontosan eme arányosságban van nagyon nagy gondja. Igazából azt mondhatjuk, hogy az emberek teljesen joggal, és helyesen haragudhatnak másokra, ha ez a harag indokolt, és arányos. De ugyanúgy fontos eme harag megítélésében is az arányosság. Mert tegyük fel, hogy valaki jó ok nélkül haragszik valakire. Mondjuk Pisti kikapott Julcsitól sakkban, pedig Julcsi egyszerűen jobb volt, és megérdemelten nyert. Pisti haragja Julcsival szemben morcosságból áll. Mondjuk egy hétig. Most akkor méltó az ítéletre? És ha Julcsi mondjuk azt mondja Pistire, hogy bolond, akkor kerüljön a főtörvényszék elé? Végül, az ilyenek tényleg a pokolra jutnak?! Arányos ez?! Nem gondolom. Nem arányos, nem igazságos, és egy valójában agresszív Jézus dühkitöréséről van szó. Hasonlóan a függefás esethez.

Továbbá a homályosság miatt egy ilyen rész egy "szent" könyvben bizony még akkor is az agresszív vallásüldözés melegágya, ha a pacifistább teológusok erre azt mondják, hogy ez a végítélet leírása, és isten ítéletét az ember nem veheti magára. Ez egyébként is kérdéses, mert a középkorban természetesen volt világi ítélkezés is, és az inkvizíciótól és boszorkányüldözéstől független kivégzések is voltak. Tehát nehéz lett volna tartani azt az álláspontot, hogy egy ember nem ítélkezhet másokon, és nem veheti át isten jogköreit. Tény, hogy a társadalom ezeket a jogköröket gyakorolta.

Továbbá, ha egy szentnek hitt könyvben ilyen szövegek szerepelnek, akkor mindenképpen lesz olyan hívő, aki ezt vallásüldözésre fogja felhasználni. Ahogy a történelem során ez be is bizonyosodott.

Ami a 3-as pontot illeti, az adott idézetek alátámasztják annak lehetőségét, hogy Jézus valójában eredetileg csupán egy lázadó zsidó felkelő volt, akit azért végeztek ki, mert lázított a farizeusok ellen, sokat fenyegetőzött a mennyországgal, és felforgatta a templomot. Valószínűleg egy fegyveres túlerővel szemben adta meg magát felfegyverzett csapatai élén:

"És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől." Mt 26:47

Majd:

"És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét." Mt 26:51

Tehát majdnem csata kerekedett, de Jézus megadta magát. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus csapata is fel volt fegyverezve, csak Jézus maga végül nem vállalta a csatát a túl nagy túlerő miatt. De eredetileg erre készült.

Akár megrendezték a "feltámadását", akár olyan egyedi szerencse volt, mint amit Robert Graves ír le a Jézus királyban, akár kitalálták, ez lehetett az eredeti mítosz része, vagy kicsit későbbi hozzátoldás. Az egészen plauzibilis, hogy a békés, "újplatonista", a görög-római civilizációnak megfelelő tanításokat még később, Pál közreműködésével toldhatták hozzá az eredeti maghoz.

Ez egy plauzibilis hipotézis. Valamennyivel plauzibilisebb, mint az, hogy a békés Jézus legendájához később toldottak be erőszakosabb, lázadó részeket. Ez utóbbi azért kevésbé plauzibilis, mert ennek nem látom indokát, kevésbé életszerű. Egy lázadó képét utólag szépíteni, és ráaggatni olyan tanításokat, amilyeneket a békés, görög-római szolganyáj kívánt hallani, és ami eme szolganyáj irányítására a Római Birodalomban tökéletesen meg is felelt, ez plauzibilis életszerű, és érthető. A fordított sorrendet én most nem látom annyira valószerűnek, de nem is zárom ki. Az is ehet, hogy ennek a forgatókönyvnek is lehet indoklása: vettek egy békés tanítót, és valamiért ráaggattak agresszívebb tanításokat is. Talán a rómaiak elleni lázadás során. Jelenleg én inkább az első sorrendre hajlok, de igazából nem fontos, hogy ezt a kérdést eldöntsük, nem kell az első forgatókönyvet igazságnak hinni. Semmi jelentősége, hogy melyik sorrendben történt a mítoszalkotás.

Végül megismétlem, hogy aki még tud hasonlóan agresszív igehelyeket, írja be kommentbe, mert szeretném ezt egy gyűjteményként is használni, amikor ilyen igehelyeket keresünk egy vitához. Más nyelven természetesen töménytelen ilyen gyűjtés van, de online, és magyarul szeretnék egyet megalkotni.

Címkék: történelem agresszió jézus biblia mítosz evangéliumok történelmi jézus

> 43 komment

Köztársasági elnök-pápa

Brendel Mátyás 2022.02.09. 17:50

church_state.jpg
Az, hogy Márki-Zay Péter Iványi Gábort akarja köztársasági elnöknek jelölni, ártatlan dolognak tűnik, hiszen Iványi Gábor olyan ártatlannak kinéző öregember, meg hát úgyse komoly az egész, nem fogják megválasztani. Még kormányváltás esetén sem, hiszen már előtte választanak köztársasági elnököt. A következő elnökválasztás meg a következő parlamenti választás után lesz. Addig még sok víz lefolyik a Dunán...
Én tudom, hogy sokan vannak, még ateisták is, akik ezt úgy fogják fel, hogy "ugyan már, jó ember, nem lesz semmi baj, engedjük már meg neki, olyan sok embernek rokonszenves, még, ha elvben probléma is, gyakorlatban ártatlan kis probléma. Ne vegyük már el a hívőktől ezt a kis örömöt! Így tudunk hívőket is magunk mellé állítani." És hasonlók.
De valójában ez azt mutatja, mennyire nem értik az emberek, sokan az ellenzékből sem a demokrácia elveit. Megjegyzem még azt is, hogy MZP-nél, mint miniszterelnök-jelöltnél is ugyanez a probléma merült fel. Csak ott talán nagyobb volt a kényszer, mert mégiscsak megnyerte az előválasztást, ami talán azt jelenti, hogy nagyobb a népszerűsége, és tényleg nyomósabban nyom a latba, hogy bizonytalan, csalódott Fideszes, hívő szavazatokat is esetleg megszerezhet. Ott is az volt, hogy MZP erősen keresztény, de hát jó ember, nem lesz ebből baj. Csak aztán jön az, hogy jelölni kéne valakit, és akkor mégiscsak a vallás felé hajlik a keze.

No, de visszatérve a demokrácia elveire egészen konkrétan. Van az alkotmányban, mindig is volt, és még a tákolmányban is benne van az az elv, hogy az állam az egyháztól elválasztva működik, továbbá a vallásszabadság elve is benne van.

VII. cikk (3): "Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek."

Ez az elv nem a mi alkotmányunk különcködése, nem az Ereszcsatornás Józsi csempészte bele, hanem sok alkotmányban benne van. Ezek az elvek a francia felvilágosodás óta terjedtek el, és az olyan államokat, ahol ezek az elvek érvényesülnek, szekuláris államoknak nevezzük. Ennek az elvnek formálisan, de facto ellentmond az, ha a magyar államfő egy lelkész. Az ő személyében az állam és az egyház egybeforr. A csúcson. Még akkor is, ha az államfő Magyarországon gyengébb, mint a kormányfő. Azért mégis ő az állam feje. Annak az államnak a feje, amelynek el kellene választva lennie az egyháztól, de ha ez az államfő lelkész, akkor de facto nincs elválasztva. Iványi Gábor, mint köztársasági elnök alkotmányellenes lenne. Ilyen egyszerű ez. Magyarország akkor a Vatikánhoz hasonló egyházállam lenne, amelynek feje egy afféle lelkész-"pápa" lenne.
Ugyanebben a tákolmányban van egy olyan cikk is, és szerintem ez is régóta benne van, amely a köztársasági elnök pozíciója leírásának első, legfontosabb pontja:

IX. cikk (1): "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett."
Na, most persze eddig is lehetett vitatni, mindig lesz, aki vitatja, bárki is a köztársasági elnök, hogy nem fejezi ki az ország egységét, mert ő speciel nem szereti. Nincs olyan ember, akit mindenki szeret. Sokszor nagyon is erősen pártkatona köztársasági elnöke volt Magyarországnak. De ettől függetlenül, efelett mégis alapjában véve rossz az, ha a köztársasági elnök hivatásában egy olyan ideológiát képvisel, amely megosztja a társadalmat. Mert ugye Iványi Gábornak lelkészként az a hivatása, hogy vallásos. Ráadásul szerintem egészen világos, hogy Iványi Gábort, ha megkérdezzük, akkor neki a vallás minden bizonnyal a legfontosabb ideológia, a legfontosabb filozófiai téma, a legfontosabb elméleti kérdés. Iványi Gábor még csak nem is egy szürke lelkész, hanem egy karizmatikus lelkész. Sőt, egy elnyomott, kis egyház szinte mártirikus, fanatikus lelkésze. Még a kereszténység egységét sem testesíti meg, nemhogy az állam egységét muszlimokkal, buddhistákkal, erős ateistákkal és agnosztikusokkal  együtt.
Ami meg a dolog gyakorlati vonatkozását illeti. Még ha Iványi Gábor nem fordul is ki magából, és jóságos, visszafogott lelkész marad elnökként is. Még ha nem is használja mondjuk a posztját arra, hogy bosszút álljon a többi egyházon azért, mert az ő egyházát az Orbán-rezsim üldözte. Ha csak annyit csinál, hogy befolyásával több pénz csorog az egyházaknak, az egyházi iskolák tovább erősödnek, ha csak ájtatoskodik a szilveszteri beszédben, ha csak egy csomó egyházi vezetővel találkozik állami költségen, ha csak még több vallásos program lesz a királyi tévében, akkor az is régen rossz. Ez lenne a gyakorlati kára annak, ha ő lenne az elnök.

Címkék: demokrácia elnyomás egyházállam szekularimzus

> 10 komment

Koronavírus és vallás

Brendel Mátyás 2021.12.31. 12:27

monks-masks-small_0.jpg

A jelenlegi koronavírus járvány a vallásoknak egy döbbenetesen őszinte igazság pillanata. Ebben a válságban nagyon egyértelműen, és brutálisan őszintén megmutatkozott, hogy az emberiséggel törődő, jóságos isten hite badarság, hiszen semmiféle olyan csodákról nem hallunk, amit isteni csodának tulajdonítanának, miközben a válság nagyon is jelentős és világméretű. De ennél több is megmutatkozik: a hívők egy kisebb csoportja volt olyan hülye, hogy bízzon istenben, de pórul járt. A hívők másik, nagyobb csoportja pedig ugyan józanul járt el a járvány tekintetében, de ezzel megmutatta azt, hogy valójában mennyire nem hisznek a istenben, még a papok maguk sem. A koronavírus járvány az emberiségnek egy óriási gazdasági és társadalmi válsága, amelyből azonban minden jel szerint megerősödve, átalakulva fog kikerülni. Olyan változásokat hozott, mint a digitalizálódás erősödése, a távmunka szabadsága, különféle rugalmas, közösségi megoldások erősödése, a közlekedés átalakulása, az internetes áruforgalom megerősödése. Különféle új szociális jelenségek, szokások jelentek meg. Valószínűleg elősegíti a zöld átalakulást. A másik oldalon viszont a vallások szempontjából azt látom, hogy elég erős kiábrándulást, leépülést hozott. A koronavírus járvány a maga brutalitásával nagyon sok szempontból elhozta az igazság pillanatát a hit, a vallás, az egyházak szempontjából. Amikor millió emberek életéről volt szó, akkor már nagyon kevés ember mert olyan ostobaságokkal játszadozni, mint a bamba hit. Akik igen, azok pedig sokszor látványosan megfizettek a hülyeségükért.

Pár száz éve egy ilyen járvány idején az emberek csődültek volna a templomokba misékre, és imádkozni, hogy őket ne érintse a járvány, hogy legyen vége a járványnak. Ezek egyébként az első csoportba tartozó emberek, akik még hisznek, de ebben a hitükben ostobák. Ezzel a tömeges imával ugyanis akkor is, és most is inkább segítettek a járványnak, és nem ellene tettek. Hiszen a mise és ima semmit nem ér, az összecsődült tömegben a fertőzés kockázata viszont nagyobb. A középkorban egy pár ilyen járvány szépen végig is tarolta Európát, isten semmit nem segített ebben, mert nem létezik, vagy mert nem érdekli az emberiség szenvedése. Egyébként már a 18. században rájöttek, hogy a mise többet árt, mint használ (semmit).

A mostani járvány alatta másik csoport van többségben, amely ugyan józan a járvány szempontjából, de ezzel valójában elárulja a hitét. A legtöbb erősen érintett országban a templomok kiüresedtek, és nem azért, mert az emberek spontán nem jártak el misére - ami korábbi trend volt - hanem maga az egyház rendelte el, hogy nem tartanak istentiszteletet, illetve legfeljebb online tartanak.

A legeklatánsabb példa azonban szerintem az, hogy a szenteltvizet is eltávolították a templomokból. Gondoljuk csak meg, hogy ez mennyire brutális beismerés! Azt mondja ezzel az egyház, hogy a szentelt víz fertőző lehet! Hogy az a víz, amely szentelt, amely meg van áldva, az fertőzött lehet. Ha isten létezne, és ha törődne egy kicsit is bármivel itt a Földön, akkor a szenteltvízre igazán nem mondható, hogy az lényegtelen dolog. Erre isten már csak figyelmet fordít, nem? Akkor hogy az istenbe lehetne fertőzött? Azt gondolnánk, hogy a hívők abban hisznek, hogy  a szenteltvíz isten különös figyelmében részesül, és, hogy az áldás jótékony hatású. Erre kiderül, hogy egy nyamvadt vírust sem sikerül az áldásnak kifertőtlenítenie belőle. Ennyit nem ér az áldás a szenteltvízre.

Sőt, isten nem védi meg a papjait, sem, mert nem létezik, vagy mert még a papjai sem érdeklik őt. Bergamoban hírek szerint nem volt elég pap az emberek temetésére sem, mert megfertőződtek.

90446028_910282822760650_7186128555686756352_n.jpg

A misék elmaradása és a szenteltvíz eltávolítása természetesen amúgy racionális cselekedet, a vírus terjedéséről szóló tudományos ismeretünkön alapul, itt csak az a furcsa, ahogy ez az amúgy, általában racionális intézkedés a miséhez és szenteltvízhez kapcsolódik, azaz két totál irracionális dologhoz, és meg is mutatja azok irracionalitását.

Irracionális és nevetséges, amikor a világ egyházai, papjai, akik egy olyan istenről papolnak, aki mindenható, jóságos, vigyáz ránk, szerte a világon üres templomokban miséznek, online, vagy autós a misén, vagy autóról szórják az áldást, mindenféle trükkökkel próbálják feldobni a dolgot, és elfedni azt a kínos dolgot, hogy isten nem védi meg híveit a koronavírustól. Ezek - ellentétben más karanténos megoldásokkal  szemben - nem cool ötletek, mert a mélyben ott van ez a nevetséges önellentmondás.

Emellett persze a katolikus egyháztól képmutatást is látunk. Bergoglio imádkozik istenhez, hogy tegyen csodát: akadályozza meg a járvány terjedését. Ahhoz az istenhez, aki még a szenteltvízből sem tudta kiűzni a járványt, mert nem létezik, vagy mert nem érdekli még a saját szentelt vize sem. Vagy, ha isten majd Bergoglio imája után belekezd a koronavírus kiirtásába, akkor talán nem a papoknál, a szenteltvíznél és templomoknál várnánk a kezdést?! Hát nem röhejes?!

Vagy itt van például a magyar Szemlélek blog, amelyet nyilvánvalóan felső utasításra, hatalmasok nyomtak be az Indexbe. Az egyik postjukban a bécsi békeimádságról számolnak be, és azzal kezdik, hogy a Stephansdom viszonylag üres, hiányzik a nagy kórus, és mindenki maszkot hord.

deepin_capture-ecran_zone_de_selection_20200927081046.png

Megint, ezek természetesen racionális intézkedések, és ha egy tudományos konferenciáról lenne szó, akkor teljesen rendjén is lenne, és nem is volna benne semmi visszás dolog: részben esetleg emberek hibájából, részben szerencsétlenségből ránk szabadult egy vírus, és megpróbálunk küzdeni ellene. Teljesen rendjén van. De az ebből nyilvánvaló, hogy a vírus ellen csak ésszel, cselekedettel, intézkedésekkel tudunk küzdeni, és semmiféle istenre nem számíthatunk. Röhejes, amikor egy egyház úgy tesz, mintha számíthatnánk, és eközben pontosan gy viselkedik, hogy bevallja: nem számíthatunk.

Ugyanez a blog, pár sorral lejjebb, mint valami szenilis vénember, mint valami figyelemhiányos beteg, totál felszínes, álszent módon zavartalanul folytatja tovább a bejegyzését, hogy az ordító cáfolat ellenére szerinte bizony isten mégis van. Hát nem agyrém?!

És aztán találkozunk a másik csoporttal, akik hisznek istenben, csak ostobák, és meg is járják. Mégis tömegekben gyűlnek össze, és imádkoznak egy koronavírusos áldozatért, ezzel nyilván nagy mértékben fokozva a járványt. Vagy nagy tömegben temetnek el egy "szent" tehenet.

És a keresztényeknél is látunk ilyen hülye csoportokat is, amikor például Elzászban egy vallásos összejövetel tehető felelőssé az igen komoly fertőzés kialakulásáért. A vallásos rendezvénynek ráadásul még címlistája sincs a résztvevőkről, hogy nyomon lehetne őket követni, illetve figyelmeztetni lehessen őket. Vagy, amikor mégis misét tartanak, illegálisan, a rendelkezéseket is megszegve. Vagy, amikor az egyház az állammal alkudozik, vagy erősen oda akar hatni, hogy mégis misézhessenek, mint például Grúziában,  Romániában. vagy Szerbiában. Frankfurtban már a korlátozások feloldásakor fertőzödtek meg sokan egy misén. Isten persze ezekben az esetekben se segített.

Sőt, Szerbiában később az ortodox egyház vezetője bele is halt a koronába. Ennyit az ortodox keresztény istenről. De mondjuk a katolikus vagy protestáns vagy egyéb keresztény istenről is nehéz elképzelni, hogy miért hagyna egy ortodox egyházi vezetőt meghalni egy olyan járványban, amelyből egy nem túl feltűnő csodával is kimenthette volna. Aztán a hívei még a temetésén rendeztek még egy koronavírus-partyt.

Montenegróban az is kiderült, hogy míg a eresztények nagyon hülyék, addig a muszlimok annyira nem is, mert a muszlim egyház támogatja az oltásokat, míg az ortodox ódzkodik tőle, és korábban is ellene volt a józan, tudományos intézkedéseknek, még úgy is, hogy a pópák is hullottak a saját hülyeségüktől, mint a legyek. Ajánlom mindezt azoknak az idiótáknak, akik a muszlim vallást rosszabbnak gondolják a kereszténynél. Nem rosszabb, van, amikor jobb, és összességében nagyjából ugyanolyan hülyeség a két vallás. Nagyjából ugyanonnan származik térben, és időben. Mindkettő késő-ókori, kora-középkori marhaság.

Vagy például Romániában, Kolozsvárott, ahol egyetlen (ugyanazzal a) kanállal adtak úrvacsorát a híveknek, és erről videófelvétel is van. Ez általános volt, és később is vitatott maradt. Eközben Romániában már rég megjelent a fertőzés. Vagy a második hullámban éppen a legveszélyesebb Konstanzában tartottak illegális zarándoklatot. A legnagyobb vírustagadók pedig az érsekek.

A negyedik hullámban szintén Romániában maszkellenes és oltásellenes papokról volt hír. A beszámolók szerint a helyi papok a maszkviselés ellen buzdították a híveket, elszedték a maszkokat a templomban ülőktől, sőt, volt, akiről szó szerint letépték azt. Olyan panasz is érkezett, miszerint azokat, akik beoltatták magukat, elküldték a templomból.

A francia katolikusok a második hullám alatt, amikor nem misézhettek, tiltakoztak. Idióta Darwin-díjasok. Megérdemeljék, hogy misézhessenek, de utána bezárva tartsák őket, amíg el nem múlik a járvány. Ha azt nézzük, akkor a sporttermek is be vannak tiltva, pedig az igazoltan hasznos dolog. Egyébként is, miért kell nekik pont a mise, nem tudnak otthon imádkozni? Sok nézet szerint nincs szükség templomra, és papokra, mert Jézus az egyetlen közbenjáró. (1Tim 2:4)

De voltak Darwin-díjasok Darwin hazájában is. Az újságok zugmisékről számolnak be. Reméljük, azóta kevesebben vannak! Amerikában, Hendersonville-ben, egy kisvárosban, lehet, hogy legálisan, lehet, hogy nem, de egy hétvégi vallásos rendezvényen legalább 97-en fertőződtek meg a vírussal. A szám még nőhet az idővel. "Isten éppen félrenézett". Görögországban az ortodox egyház vízkeresztkor szállt szembe a kormánnyal. Azaz a bűnözők szintjére süllyedtek.

A Közel-Keleten Izrael az egyik súlyosan érintett ország, ahol ehhez a bigott zsidók és muszlim arabok járulnak hozzá azzal, hogy vallásos szertartásokon vesznek részt tömegesen.

Afrikában Tanzánia, egy egész ország szív az elnök hite miatt, aki azt hitte, hogy imádsággal le lehet győzni a koronavírust. Nem lehetett. Hogy mennyire nem, azt nem tudjuk pontosan, mert az elnök ezután diktátorkodásba kezdett, emiatt nem adják meg a fertőzöttek és halottak számát. Tanzániában a lakosság enyhe többsége keresztény, jelentős számú muszlim van. Arról nem szól a hír, hogy az elnök melyik valláshoz tartozik.

A járvánnyal alapvetően eljött az igazság pillanata. Eltekintve a világ elmaradott régióit, és kevésbé értelmes embereket, a világ értelmesebb, informáltabb régióiban, és az értelmesebb emberek bárhol, ma, lélegzetvisszafojtva várják a megoldást a járvány ellen, de azt nem a vallástól, hanem a tudománytól várják. Gyógyszert vártak, oltást vártak. Nem imát, nem misét, nem csodát. Amikor a vakcina megérkezett, akkor a Vatikán is azonnal elkezdte az oltási kampányt. Nem hittek istenben, a tudományban bíztak. Bergoglio orvosa pedig meghalt koronában, még őt se mentette meg az "istene". Természetesen még az oltás előtt halt meg.

A zsidó vallást illetően, Izrael igen élen haladt az oltási kampányban, de egyes, szélsőséges szekták mindig is ellenálltak a járványkezelésnek, például egy szélsőséges rabbi azt terjesztette, hogy az oltás homoszexualitást okozhat, ami totál igazolatlan képtelenség.

"Reményt kell adni az embereknek, és jelenleg a tudomány képes arra, hogy elhárítsa a valós veszélyt." mondta Heinz Fassmann, német oktatási miniszter, kifejezve sokak véleményét.

Amikor aztán a járvány súlyosabb lett, akkor legalábbis Magyarországon tudjuk, hogy nemcsak hívők, de konkrétan papok is meghaltak. Nyilván külföldön is, csak ez kevésbé került bele a magyar hírekbe. Illetve a második hullámban végül is Magyarország lett az egyik legsúlyosabban érintett ország.

Vegyünk például két prominens magyar keresztény példáját: Böjte Csabáét, és a tragikusabb kimenetelű Snell Györgyét. A következő 4 lehetőség van.
  1. Isten létezik, de nem a keresztény isten. Böjte Csaba és Snell György rossz istenre tett. Ld. Pascal fogadásának kritikája.
  2. A keresztény isten létezik, de Böjte Csabaés Snell György valami olyasmit tett, amiért megkapta méltó büntetését. A legtöbb Böjte rajongó ettől leesne a székről.
  3. A keresztény isten létezik, de leszarja a Föld lakosságát, a keresztényeket, és még a papjait is. Bár ez az isten kérdéses, hogy a keresztény hittel összeegyeztethető-e, így ez az 1. esettel lehet, hogy megegyezik.
  4. Isten nem létezik. Ez a legegyszerűbb megoldás.

Snell György esete meredekebb, hiszen ő belehalt a koronavírusba. Különösen tragikus az is, hogy korábban azt nyilatkozta:

„Nem egy embertársamtól hallottam, hogy ezt a jelen állapotot, a koronavírust már Isten büntetésének kell tekintenünk. Ám tudjuk, hogy Isten nem büntetőbíró, hanem szerető Atya.”

Hát, ezt igen eklatánsan cáfolta saját példája. Aki esetleg azzal jönne, hogy egy halottat miért "gyalázok", annak is erre az idézetre hivatkoznék. Ha Snell Györgynek szabad propagandát csinálni a koronavírus-járványból, akkor onnan nekem szabad ezt felidézni a halálakor.

Ugyanezt elmondhatjuk a pápa bizalmasával is, akiről a katolikusok mégsem mondhatják, hogy jelentéktelen személy. Isten, ha létezne, mégis bagózik rá, nem mentette meg a betegségtől.

Ha már Bergogliónál vagyunk, ez egy 2021-22-es hír szerint a pápa nem mert elmenni Betlehembe a jászolhoz. Egy évvel korábban nem figyeltem fel ilyen hírre, de mivel akkor a helyzet még kritikusabb volt, és lezárások voltak, ezért gondolom, ilyen szóba se jött, ezért nem volt hír. Ami a tanulság, hogy a pápa fél a vírustól, a pápát nem védi meg isten, vagy legalábbis még Bergoglio sem hisz benne, hogy megvédené az isten a vírustól. Hasonlítsuk ezt össze az olyan ostoba állításokkal, hogy a hit hegyeket mozgat, hát még egy iciri-piciri vírustól sem tud megvédeni a hit, még a legfontosabb katolikus embert sem tudja megvédeni. Óriási pillanata ez az igazságnak.

Itt egy hír arról, hogy egy nap alatt hat püspök halt meg a katolikus egyházban szerte a világban koronavírusban. A koronavírusok kívül nincs egy szorosabb okról szó, és nyilván máskor is halnak meg papok, és püspökök. A cikk szerintem csak egy kivételes egybeesésről szól, de arra jó, hogy rávilágít arra, hogy mennyi pap is meghal.

Erdő Péter bíboros olyat talált mondani a napokban, ami kiválóan egybesűríti a postom mondanivalóját, ha azt vesszük, hogy pont az ellenkezője igaz. Ennek a szerencsétlennek volt pofája azt hazudni az emberek képébe, hogy :

"Ha sikerül végre megtalálni a vírus ellenszerét, az is a teremtő Isten ajándéka lesz"

Hát, a fenéket, Petike, a fenéket! Ahogy ez az egész post bemutatja, a te "teremtő istened" tétlenül nézte, hogy meghalnak milliónyian. Isten ajándéka helyett isten büntetésének lehetne tekinteni a koronavírust, ha azt gondolnánk, hogy isten kifejezetten utálja az időseket és betegeket. De ellenszert a tudósok találtak. Olyan tudósok, akik oroszok, kínaiak, amerikaiak, angolok, és konkrétan a most elsőnek legszélesebb körben alkalmazott vakcinát, a BionTech török származású házaspár tulajdonosa és tudósa vezetésével fejlesztették ki. Minden bizonnyal voltak a fejlesztők között protestáns, katolikus, ortodox, muszlim és bizonyára ateista tudósok is. Az egészet a tudománynak köszönhetjük, semmi köze nincs semelyik valláshoz és istenhez specifikusan. A fenének  kell nektek a járvánnyal, ostoba, hazug módon ellenkező értelemben visszaélni?! Ez a járvány minden mozzanatában, egészen világosan cáfolja bármiféle törődő isten létezését. Ti hogy lehettek olyan ostobák, hogy ezt az egészen világos összefüggést az ellenkezőjére akarjátok fordítani a hazugságaitokkal?!

Szintén magyar hír, hogy a lelkészek sor előtt oltatják be magukat. Azonkívül, hogy ez immár a sokadik elismerése annak, hogy a hit kurvára semmit nem ér a koronavírus ellen. De ezenkívül jogtalan előnyt szereznek hülyék azzal, hogy hülyeségben hisznek. Ezt kapod az egyházállamtól. Orbánéknak bukniuk kell! Most képzeld el, hogy valaki azzal jönne, hogy őt előbb oltsák be, mert azt hiszi, hogy sajtból van a Hold!

Az általam ismert legegyértelműbb, legerősebb performance-ot a koronavírus ellen a hit nevében egy bizonyos Kenneth Copeland tele-evangelista követte el 2020 március 29-én. Ítéletet mondott a koronavírus felett. Nevezetesen, hogy hagyja békén az Amerikai Egyesült Államokat. Hát, látványosan  nem sikerült a dolog.

Balog Zoltán, református lelkész, volt Fideszes "emberminiszter" szintén beszélt a koronavírusról és vallásról beszélt zavaros dolgokat egy konferencián, ahol bizonyára kellett beszélnie, és összeerőlködött valamit.

Kézenfekvő lehetőség volna ilyen igehirdetőknek azt mondani, hogy a járvány isten büntetése. Csak éppen elég nagy felzúdulás lenne belőle, mert nem sok értelme lenne. Mit büntetne isten? Ezért Balog a szokásos keresztény szarkavaráshoz folyamodik, azt mondja, a járvány nem isten büntetése, és nem is isteni üzenet, de érdemes a Biblia fényében értelmezni. Miért? Mert abban vannak katasztrófák. Ja. Nagy dolog. A Biblián kívül is vannak leírások katasztrófákról, ehhez nem kell Biblia.

Aztán arról beszél, hogy a járvány azért van, mert repkedünk. No, ennek van szerepe a dologban, csak kíváncsi vagyok, hogy hol olvasott Balog a Bibliában repkedésről, mármint közemberek turisztikai célú repkedéséről, repülővel. Sehol. Aztán a család határairól vartyog. Ezzel mi a fenét akar mondani? Mi köze ennek a járványhoz? Mondjuk a magányos, homoszexuális szingliknek éppen nagyobb esélye van túlélni a járványt, mint a tízemberes, keresztényi nagycsaládoknak. Meg a tudomány határairól. Na, a határok tudomány általi átlépése, az m-RNS alapú vakcina, amely belekavarás a genetika "teremtett rendjébe", na, ez éppenséggel a járvány megállításának egyetlen igazi mentsvára. És pont a vallásos fanatikusok ellenzik.

Hát így. A vallás öl, butít, és romokba dönt. A járványban is csak a kárunkra volt a sok hülyesége.

A különböző vallások a járvány alatt nemcsak leszerepeltek, hiszen maga a járvány léte megkérdőjelezi egy jótékony isten létét. Nemcsak semmit nem értek a vallások a járvány ellen. A vallásos összejövetelek nemcsak hozzájárultak a járvány terjedéséhez, és áldozatokat szedtek. A vallások időnként fel is léptek a járvány tudományos kezelése ellen. New Orleans érseke például a Johnson vakcina ellen szólt fel azért, mert annak kikísérletezése során abortált emberi embriókat is felhasználtak. A vakcinában magában nincs ilyen, a gyártásakor nem használnak fel ilyet, de az idióta papnak a buta hite miatt fontosabb néhány emberi sejt, amelyet embernek hisz, mint tényleges emberek élete.

Lekerekítve és összefoglalva ezt a témát, a koronavírus járvány és az egyház esete olyan, mint például az időnként leégő templomok, amelyekbe villám csap, és amelyeknél óhatatlanul arra gondolunk, hogy ezek szerint istent nem érdekli a templom, mert például nincs is. Nem védi meg a villámcsapástól sem. Ilyen kis lokális baleseteknél erőltetett, de felhozható az, hogy isten büntetése. Azért erőltetett, mert nem tudok arról, hogy ezekben az esetekben tényleg szólt volna hír arról, hogy mit is büntetett volna isten. No, de a világjárvány esetén ez még abszurdabb, és az egyház általában nem is próbálkozik ezzel. Bár már várom a hírt, hogy az USA legkonzervatívabb vidékeiről esetleg előjön valaki azzal, hogy a koronavírus a homoszexuális bűnök büntetése, mint ahogy korábbi katasztrófáknál voltak ilyen hangok.

Arra zárásként visszatérnék, és erősen újrafogalmaznám a konklúziót, hogy miért önleleplezés a kiüresedett misék, és üres szenteltvíztartók esete. Mert nagyon élesen el kell utasítanunk a kimagyarázkodást, ennek itt már tényleg semmiféle helye nincs. Máskor, más esetekben hívő emberek milliói, milliárdjai miséznek valami érdekében, imádkoznak valami érdekében, valami kisebb vagy nagyobb csodáért. Egy ember egészségéért, állásért, szerencsééért. Na most, hogy a jó büdös fenében hiheti valaki azt, hogy ezek az imák és misék működnének, hogy isten létezik, és érdeklik őt az ilyen csip-csup ügyek, érdekli, hogy a Julcsi ötöst kapjon magyarból, hogy a Józsinak magasabb legyen a fizetése, de a világjárványt, a papokat, a templomokat, a szenteltvizet, azt le se szarja?! Ez egy irracionális, idióta, elmebeteg hit.

Címkék: ima csoda mise koronavírus

> 95 komment

Jézus nem karácsonykor született

Brendel Mátyás 2021.12.24. 13:10

dionysos.jpg

A kereszténység kapcsolata a karácsonnyal megmutatja a kereszténység sok visszataszító vonását. Arról már korábban írtam egy postot, hogy a kereszténység hogyan lopta el a karácsonyt. A karácsonyt ugyanis a keresztények az első évszázadokban egyáltalán nem ünnepelték, ezekután pedig valószínűleg a római szaturnália és még pár másik, a Római Birodalomban elterjedt, hasonló ünnepet sajátítottak ki maguknak. Később pedig az északi népek pogány szokásait is beleolvasztották a saját ünnepükbe, hogy az népszerűbb legyen, hogy könnyebben meg lehessen téríteni az északi pogányokat is. A fenyőfa például így került a karácsonyi asztalra, egyfajta "marketing" céllal. Vagy padlóra. Eredetileg egyébként a plafonra.

Egy bekezdés erejéig arra is kitérek, hogy én nem gondolom, hogy Jézus létezését racionálisan, igazoltan lehetne állítani, én nem hiszek benne, hogy létezett, nem is tudom, és nem is állítom, hogy létezett. Igaz, nem is tagadom. Ebben is agnosztikus vagyok, csakúgy, mint isten létezését illetően. És isten létezésének kérdéséhez hasonlóan ez sem egy egyértelmű, és nem feltétlenül értelmes kérdés. Mindezt már kifejtettem más postokban, itt csak azért említem meg, mert ez a post Jézus születésének idejéről szól, és mindezt úgy kell érteni, hogy nagyon feltételesen, feltéve, hogy Jézus egyáltalán létezett.

Az ismeretes, hogy Jézus születésének éve szinte biztosan nem 1. azaz nem az időszámítás kezdete. De ez jobban ismert az ateisták körében, és nincs is olyan nagy jelentősége, mert nem akkora visszaélés a keresztények részéről, mint a karácsony, mint Jézus születésének ünnepe. Az időszámítás kezdete csak egy egyszerű, hasznos konvenció, és nagyjából mindegy, hogy mihez kötjük. Már korábban kötötték királyok uralkodásának éveihez. A korábbi történetírás kronológiája így adódott össze a maga körülményes, és tévedésekre okot adó módján. Sőt, Jézus születésének évét is ilyen adatokból próbálták meg meghatározni, csak tévesen. Ez azonban csak egy tévedés, amely rámutat a keresztények megbízhatatlanságára, hiszékenységére. De ebből nem származik egy olyan tömeges agymosás, mint amit a karácsonnyal végül is minden évben lezavarnak a keresztények.

Az évről a születés napjának kérdésére való átvezetésként vegyük észre, hogy a december 25. már csak azért is abszurd, mert kérdés, hogy ha Jézus december 25-én született volna, akkor az vajon az első év december 25-éje volt? Ebben az esetben az első év nagy része Jézus születése előttre esett volna. Vagy ez a Kr.e. 1. év december 25-éje volt? Akkor meg Jézus Krisztus előtt született volna. Ez a furcsaság persze minden más születési nap esetén fellépne, kivétel, ha Jézus január elsején született volna. Ez lenne az egyetlen kerek dolog. Pontosabban persze azt mondhatjuk, hogy ha az időszámítás kezdetét Jézus születésének évéhez kötjük, akkor ehhez illően az év fordulójának napját Jézus születésének napjához kellett volna rögzíteni. És Jézus ennek megfelelően az első év első napján született volna. Nem így történt, és ez azt mutatja, hogy amellett, hogy sem az évet, sem a napot nem tudjuk igazán, de még a keresztények se próbálták ennyire komolyan eladni azt, hogy tudják mind a kettőt. Illetve az év meghatározása, és az időszámítás hagyományának az elterjedése független volt a másik buta népszokás elterjedésétől, mely szerint december 25-én született volna.

A december 25.-ét igazából nem azért választották, mert lenne mellette elég erős érv, hanem azért, mert ahogy fentebb írtam, egy pogány ünnepet akartak átvenni, illetve arra is rájöttek, hogy eköré a dátum köré milyen jó szimbolikát lehet építeni. De mindez a későbbi századokban alakult így.

A december 25. ellen azonban elég erős érvek szólnak. Négy érvet fogok felhozni, mind a négy Lukács evangéliumának első fejezeteire támaszkodik. Természetesen, ha nem fogadjuk el az evangéliumokat hitelesnek, akkor ezt sem kell, de akkor természetesen Jézus létezésére sincs semmilyen közvetlen igazolás. Tehát a következő érvek is, továbbra is csak úgy szólnak, hogy feltételezzük az evangéliumok legalább részleges hitelességét, azaz a keresztény hit egy jelentős részét. De épp ez az, hogy pont az evangéliumok alapján mutatható ki, hogy Jézus december 25-i születése kizárható. Ahogy tudjuk, a Biblia önmagával is ellentétes, sokszor pedig a keresztény hittel is. Ez a kérdés is csak egy újabb példa erre. Mind a négy érv szerepel John O. Ried erről szóló cikkében angolul. John O. Ried egyébként keresztény hívő volt, ő csak ki akarta deríteni, hogy mikor születhetett Jézus.

Erzsébet várandósságával kapcsolatos érv

Ez az érv Lukács evangéliumának második fejezetével kapcsolatos. Az érvet magyarul szépen leírja a Wikipédia. Ezért én itt csak vázolom, a teljes következtetési láncot a Wikipédiában vagy Ried cikkében meg lehet találni. Lukács leírása összeköti Mária várandósságát Erzsébet várandósságával, azaz Jézus születését János születésével. János fogantatását pedig az apja, egy bizonyos Zakariás pap szolgálatával lehet datálni, amelynek általános évszakos rendjéről vannak feljegyzések. Mindezt visszaszámolva állítólag Jézus születésére az jön ki, hogy az ú.n. sátrak ünnepére esett, amely egy zsidó betakarítási ünnep. Ilyen ugye sok más vallásban és néphagyományban is megtalálható. Ez az ünnep szeptember végére, október elejére esik.

A népszámlálás

A népszámlálás, amelyet szintén Lukács említ (Luk 2:2) Ried szerint szintén eme őszi betakarítási ünnep után volt. Ennek oka, hogy betakarítás után ráértek az emberek, és, hogy a népszámlálás igazából adóbeszedés is volt, és betakarítás után volt a parasztoknak meg az a bevételük, amelyből az adót rögtön és könnyedén el lehetett venni.

A jászol

Lukács azt is említi, hogy "és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál." Luk 2:7. Na, most ez is egybevág a sátoros ünneppel, ez az az idő, amikor a vendégfogadók tele voltak vendégekkel. Ried szerint december 25. környékén Júdeában viszont semmi olyan ünnep, tömeges vándorlás nem volt, amely miatt a vendégfogadók tele lettek volna.

Nyáj és pásztorok a mezőn

Ez az érv kevésbé ad meg pontos dátumot, de nem is igényel nagy számolgatást, és csak hétköznapi tudásra támaszkodik, amit mindenki meg tud érteni. Lukács 2:8 így szól:

"Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett."

Na, most a józan paraszti ész szerint, és Ried szerint is, akkoriban Júdeában december végén nem tanyáztak pásztorok kint a mezőn, és a nyáj sem volt kint, pláne éjjel. Hasonlóan teleltették a nyájat istállóban, mint azóta is, más országokban is. Ellene lehetne vetni, hogy Izrael délen van, és ott melegebb az időjárás, de anniyra nem melegebb az éghajlat, hogy télen kint legeltették volna a nyájat. Az i.sz. kezdete környékén pedig éppen egy kicsit még hidegebb is volt, mint mostanában.

Mind a négy érv ellene szól a december 25-i születésnek, és mind a négy érv egy őszi születést támaszt alá. De miért olyan fontos mindez? Először is fontos dolog az ilyen mítoszokat tisztázni, fontos dolog, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, hogy a karácsony, mint Jézus születésének napja nem csupán egy alaptalan hit, vagy szimbolika, hanem mára már egy egyenesen cáfolt hit. Másodszor, ez a sokadik eset arra, hogy lássuk, a keresztények mennyire megbízhatatlanok. Mennyire hiszékenyek. Olyan dolgokat hisznek el, amire semmi igazolás nincs. Sőt, amire igen erős ellenérveket tudunk nekik hozni pont a saját Bibliájukból.

Persze, meg lehet próbálni elütni ezt azzal, hogy mindez csak szimbolikus. Láttuk, hogy a korai keresztények nem ünnepelték Jézus születésének napját. Lehet azt mondani, hogy ez egy későbbi szokás volt. És akkor itt visszatérünk arra, hogy a keresztény vallás milyen aljasul és gátlástalanul alkalmazott bármit a térítés, a terjedés, a hatalom érdekében.

De ennél azért még konkrétabban szeretnék itt valamire hangsúlyt fektetni, és ez a harmadik ok, amiért fontos ez a post. Ez a szimbolikus ünnep annyira kinőtte magát, annyi mindent fontak még köréje, hogy az egész így egyben egy totális agymosás lett. A karácsony köré fonódó egyéb mítoszok pedig mind a december 25-ével, a téllel, hideggel, faggyal, valamint a téli napfordulóval, az ahhoz kapcsolódó pogány ünnepekkel kapcsolatosak, azaz mind erre az egy, szándékos ferdítésre épülnek rá. Ezt már nem lehet ártatlan szimbolikának nevezni.

Ha megkérdezünk nagyjából bárkit, hogy mikor született Jézus, alighanem rávágja, hogy karácsonykor. Az emberek hisznek ebben. Hívők főképp, de nem hívők is minden bizonnyal. És a karácsonyhoz kapcsolódik a legrövidebb napok időszaka, a téli napforduló, a hideg, a szegénység, a fagy, a fázás. A pogány ünnepekből származik továbbá a karácsonyfa és az ajándékozás is.

Az emberek eme kitalált, hamis szimbolika alapján elhiszik nemcsak a lukácsi mesét a születésről, a Betlehemről, a jászolról, és hasonlókról, hanem ehhez hozzákötnek olyan dolgokat is, mint, hogy Jézus hidegben, sötétben született, hogy ő a fény hozója. Hogy Jézus nyilvánvalóan szegénységben és szenvedésben született, talán még éhezésben is, a hidegben, a decemberi télben, egy nyomorúságos jászolban. A valóság meg az, hogy ha Jézus egyáltalán létezett, és Lukács evangéliumát tényleg komolyan vennénk, akkor Jézus ősszel, egészen kellemes időben született, bőségben, dőzsölésben, és a jászol is csak azért volt, mert túl sok ember ünnepelt az egész országban. Jézus ezek szerint egy szüreti mulatozás kellős közepén született, amikor folyt a bor a hordókból és a búza a magtárból. Ez alapján meg Jézus nem annyira a szegények megváltója lenne, hanem inkább afféle Dionüszosz.

Ja, és végül még valamit. Ha viszont komolyan vesszük azt az elterjedt keresztény mémet, hogy Jézus születését. azért ünneplik a napforduló idején, mert ez szimbolizálja azt, hogy Krisztus a fény hozója, isten fiaként, megváltóként elhozza a benne hívőknek a megváltást, akkor ezzel még további, súlyos gondok vannak.

  1. Ha ez így van, akkor miért nem ünneplik tényleg a napforduló napján?
  2. Akkor miért született Jézus szeptember-október fordulóján? Miért nem akkor rontotta meg a "szentlélek" "Szűz" Máriát, amikor a december 25-i születéshez ez alkalmas lett volna? Vagy, azoknak, akik nem hisznek a szűzmáriás és szentlélekes történetben, de Jézust isten megváltójaként azért hiszik, miért nem intézte isten úgy, hogy tényleg akkor szülessen Jézus? Elvégre ez azért egy eléggé észrevehetetlen, kis csodával megoldható lett volna.

Ez a fajta kimagyarázkodás tehát mélyen rombolja a keresztény hitet más vonatkozásban.

> 26 komment

Mi a halál volt Jézus nagy áldozata?

Brendel Mátyás 2021.12.08. 18:35

jesus_crucifix.jpg

Húsvét Jézus állítólagos kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. A keresztények ilyenkor és máskor is bombázni szoktak minket, hogy Jézus bazi nagy áldozatot hozott az emberiségért, hogy olyan óriási áldozatot hozott, hogy az megváltotta minden bűnünket.

"Később a kereszten az emberiség által kieszelt legkegyetlenebb módon halt meg. Szenvedésével, halálával és feltámadásával legyőzte a testi és a lelki halált, azt a két akadályt ami lehetetlenné tette az Istenhez való visszatérést." És ez megjelenhet így a Wikipédián a semleges nézőpont jegyében!

De, hogy egy még hivatalosabb megfogalmazást is idézzek a sok közül:

"Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. " Katolikus Katekizmus, 1708.
 

Nos, képzeljük el!

Először is Jézus halála nem volt "világbajnok" szinten szörnyű. Persze, egy halálba alváshoz képest, vagy egy mai kegyes halálhoz képest az volt. Egy mai injekciós kivégzéshez képest is az volt. Kegyetlen volt egy lefejezéshez, egy sortüzes kivégzéshez képest is, és egy akasztáshoz képest is. A keresztre feszítés a Római Birodalomban kifejezetten a kegyetlen megtorlás halálneme volt. 

crucifixionspartacus.jpgDe azért kérem, ha ki kéne találni, tudnék kegyetlenebb kínzásokat elképzelni. Erre lehet azt mondani, hogy jó, persze, hogy lehet elképzelni, de mi van a valóságban?!

Az a helyzet, hogy a valóságban is haltak meg emberek jóval durvább halált. Vegyük csak az olyan betegséget, mint a rák, amelyben sokan halnak meg (állítólag isten minimum hallgatólagos asszisztálása mellett)! Vagy vannak ennél durvább betegségek, mindenféle élősködők által. Most nem részletezném. Aztán ott vannak a szadista kínzási módok, a különféle háborúkban elkövetett megtorlások áldozatai. Az inkvizíció áldozatai, akik például máglyahalált haltak. Pont a keresztények miatt. A szadista, kegyetlen kéjgyilkosok vagy sorozatgyilkosok áldozatai, a pszichés beteg szadisták foglyai is mind sokkal rémesebb halált haltak. A híres Spartacus felkelésben sok ezer embert feszítettek keresztre, ők mind Jézushoz mérhető halált haltak. A Római Birodalomban ez egy elég bevett, "snassz" halálnem volt.

Van viszont olyan - sajnos gyakori - halálnem, amelyhez egyáltalán egyetlen férfi halála sem mérhető, ez pedig az, amikor egy nőt megerőszakolnak és abba hal bele, vagy utána megölik. Melyik férfi meri azt mondani, hogy ez nem szörnyűbb a keresztre feszítésnél?!

Spanish-Inquisition.jpgA postnak nem célja az, hogy "szadistológiai" értekezés legyen, ezért további részletezés helyett egyértelműnek veszem, hogy Jézus halála viszonylag kegyetlen volt, de közel sem a legkegyetlenebb a világtörténelemben. Olyan közepesen kegyetlen. Ha valakinek a szenvedése megválthatná az összes ember bűneit, sőt, az emberiség eredendő bűnét, akkor illogikus, aránytalan lenne az, hogy Jézus szenvedése legyen ennek záloga. A "logikus" az lenne, hogy az egész emberiség megváltását a világ legnagyobb szenvedése érheti el. Ez nem Jézus szenvedése volt. Ha a világ legnagyobb szenvedése nem érte el a megváltást, akkor nem logikus, hogy Jézus szenvedése érje azt el. Ha elérte volna, akkor Jézus áldozata felesleges lett volna. Persze azt, hogy "logikus" még egy másik zárójelbe is bele kell tenni, mert mi a halál van abban logikus, hogy istennek szenvedés kell ahhoz, hogy megbocsásson azért, mert megharagudott ránk? Egyébként szintén illogikus ürügy miatt. És persze ez is mind csak állítólag, feltételesen, a keresztény hit szerint, és nem szerintem történt így.

A vallási kérdésen kívül is elég szomorú, hogy miközben Jézus Krisztus Szupersztár, addig nagyon sok ember szenvedett az emberiségért többet, és nagyobb érdemmel, és mégis teljesen ismeretlenek. Olyanok is vannak, akiknek tudhatjuk a nevét, csak nem olyan ismertek, mert nem raktak alájuk egy olyan propagandagépezetet, mint Jézusnak. Miért nem hiszik a hívők azt, hogy ők váltották meg az emberiséget? Például a Spartacus felkelés kivégzettjei.

Persze, tulajdonképpen értelmetlen és nemtelen volna ennek az egész kérdésnek a felvetése, ha nem a keresztények maguk kérkednének ezzel: "a mi vezérünk kínosabb halált halt, mint a tied, bibíííí!". De van még egy vetülete a kérdésnek.

Először is, Jézus állítólag hitt a mennyországban és a túlvilági életben. Ergo nem tudom, mit félt annyira a haláltól. Általában nem értem, mit félnek a keresztények a haláltól, minek gyászolnak annyira. Az ateista szovjet katona, aki nekiment a náci tanknak, és otthagyta a fogát, az kérem százszor inkább hős, mint bármelyik keresztény, aki hisz a  túlvilágban, hiszen az a szovjet katona, amelyik ateista volt, az nem reménykedhetett a túlvilági jutalomban, hogy Marx vagy Lenin jobbján. 

De még itt sincs vége. Tovább is van, írom még. Jézus ugyebár állítólag isten volt maga, és egyben a fia is. Kicsit hát skizofrén volt, de ezt hagyjuk, ez egy már sokszor lerágott csont. De gondolj bele, tegyük fel, hogy azt mondják neked, hogy akkor most meg fogsz halni, de harmadnapra fel fogsz támadni, és 40 nap múlva mész vissza a mennyországba. És évezredekig legenda leszel. Így ez az egész már egészen más. Ez ugye már úgy hangzik, hogy: "Jézus, volna itt egy küldetés, kicsit megkínoznak, ki kéne bírni egy teadélutánt a keresztre feszítve, kicsit meg fogsz halni, de majd jön az apache helikopter, és kihoz onnan. Utána 40 napig turnézhatsz a világban, majd mész a Bahamákra nyaralni az életed végéig!". No, ezt bármelyik Rambo bevállalja, nem?! Ráadásul, Jézus állítólag egy olyan Rambo volt, aki dog mode-ban játszotta a játékot. Röhej az egész.

Jó, én értem, hogy a keresztények mindezt még azzal is megkavarták, hogy szerintük Jézus tudta is, meg nem is, "hozott is ajándékot, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is" , de hát ugye ilyen csak a mesében van. Ez önellentmondásos szarkavarás. Most akkor vagy tudta, vagy nem tudta, döntsék már el! Vagy skizofrén volt, vagy nem volt az, és ha skizofrén volt, vagy szóba állt magával, vagy nem. De legalább azt döntsék már el, hogy melyik hülyeséget hiszik!

Nehéz persze egy ilyen elmebeteg mesénél egy ilyen kérdést megítélni, de azért szerintem elég sok szempontból és eléggé kétségbe vontam a dolgot, nem állítható, hogy ha Jézus az evangéliumok szerint halt meg és, az evangéliumok szerint támadt volna fel, és ment volna a mennybe, akkor az olyan óriási dolog lett volna, hogy itt a fél világnak hanyatt kell esnie, és szabadságra kell menni (most a húsvétra gondolva mondom a fél világot).

A postom egy pár idézettel zárom, amely alátámasztja, hogy a keresztények tényleg ekkora baromságot hisznek. Még jobban rávilágít arra, hogy az egész Jézusos story egyébként is mekkora baromság, milyen beteg. És ezek azidézetek magából a Bibliából vannak:

"Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét." II Kor 5:19

"Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét." II Kor 5:19

"Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" János 1:29

"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek," 1. Péter 1:28

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne."
2. kor 5:20

"Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk" Róm. 8:31

"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele." Róm 5:8

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." János 10:17

"Ez az én vérem, az Új Szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára" Mt 26:28

"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" Lukács 22:42


Most tekintsünk el attól, hogy mi azon bűnöknek egy jelentős részét is vitatjuk, illetve más dolgokat viszont hülyeségnek tartunk, amit ők csinálnak. Különösen röhejes a paradicsomi történetben a kíváncsiság és tudást bűnnek nevezni, és a gondolkodás nélküli szót fogadást tekinteni az egyetlen helyes útnak. Abszurdum az ősbűn elképzelése is, ami az ősapák miatt bünteti a leszármazottakat. Az idézetek viszont ezen túl arra mutatnak rá, micsoda skizofrén, pszichológiailag beteg vallásról van szó, amelyik azt hiszi, hogy isten, miután haragudott az emberiségre a bűneiért, és miután eldöntötte, hogy mégiscsak megbocsát nekünk, de ahhoz, hogy erre rávegye magát, igényelt egy áldozatot. De nem az emberiségtől igényelte az áldozatot, hanem magától. Ez az áldozat meg végül is egy elég közepesre sikerült keresztre feszítés lett csupán. Ez nemcsak skizofrén, többszörösen illogikus önellentmondás, de az igazságérzetünk szempontjából is beteges.

Összefoglalásul pár pontban:

  1. Mi, ateisták nem feltétlenül hisszük azt, hogy Jézus létezett, azt meg pláne nem, hogy feltámadt a halála után. De ha feltételezzük az evangéliumi mese igazságát, akkor.
  2. Jézus egy közepesen nagy szenvedés közepette halt csak meg, ami nem arányos a világ megváltásához képest, Illetve nem teszi a világ legnagyobb hősévé.
  3. Jézus hitt abban, hogy ő maga az isten, hitt a túlvilágban, vagy egyenesen tudott róla, tehát számára a halál nem lehetett nagy fenyegetés, hanem egy ócska színjáték volt.
  4. Ha feltámadt, akkor ez maga nagyjából semmissé teszi az áldozatát.
  5. A paradicsomi mesében abszurdum az, hogy a tudást bűnnek mondják.
  6. Ha létezett volna valami ősbűn, akkor abszurdum a leszármazottakat büntetni az őseik bűne miatt.
  7. Ha lenne bűnünk, és isten meg akarna bocsátani nekünk, akkor abszurdum, hogy az ő fiának kelljen ehhez bűnhődnie. Bocsásson meg, és zárjuk le a kérdést, minek ez az ostoba játszmázás?!

    Nagyon sok iszonyatosan beteges dolog van ebben a listában. Az egész mese és a mögötte levő elképzelés pszichológiailag nagyon beteg.

Címkék: skizofrénia jézus feltámadás kereszténység kínzás

> 364 komment

Kivonatok az iknvizíció történetéből

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:58

inquisition.jpg

Amikor Fontevraud-ban jártam, a butikban találtam egy érdekes kis könyvecskét az inkvizíció történetéről. Érdekes dolog ez, hiszen egy apátságról van szó. Nem annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy egy ex-apátságról, mely ma már túrista-látványosságként működik. De azért mégis meglepő ez, a szekuláris Franciaországban lehetséges, Magyarországon kétlem, hogy ez megtörténhetne.

Nem ez az első apátság, melyet félig-meddig lerombolva, elhagyatva látok, és nem ez az első, amely turista-látványosságként, luxus-hotelként üzemel. És ez is elég szokatalan lenne szerintem Magyarországon.

No de térjünk rá a könyvre! Nem feltétlenül nagyon komoly. Vékony, inkább "inquisition for dummies" könyvnek néz ki. De azért van irodalom-jegyzék, a szerző történész, és szerintem a benne írtak nagyjából bizonyára igazak. Azért egy apátságban csak nem árulnak vallást gyalázó könyvet.

Mivel hasonló könyv nem nagyon van, és az elérhető adatok erősen hiányosak, gondoltam, kiírok ide pár adatot. Csak az események helyét, idejét és az áldozatok számát.

29. oldal:

1211., Lavaur, 400 katart öltek meg.

1233., Robert de la Bougre ötvennél több embert öletett meg Lille-ben, Douai-ban és Chalons-ban.

1239. május 13., Mont-Aiméban, 183 személyt égettek meg. Montsegurban 200-225 embert mészároltak le.

1278. február 13., Verona, 200 katart égettek meg.

1229., Albi, Nicolas d'Abbeville kb. 35 személyt öletett meg.

Toulouse, Bernard Gui 20 személyt öt év alatt. Valamikor akkortájt.

32. oldal

A Spanyol inkvizíció csak zsidókból ezreket ölt meg.

33. oldal

Valencia 754, Majorque 347, Toledo 297, Kanári-szigetek 10 Sevilla 3-4000, 1540-ig, 1540-1700 között kb. 84000. Ez szerintem csak a zsidók száma.

Portugália, 1540-1629 között 765.

Nápoly, Velence, Udine, 3592, 2453 és 3038 eljárás (ezek speciel nyilván nem mind halálos ítéletek)

Valencia, 1540-1700, 2744 eljárás megtért mórok ellen.

Sok érdekesség van még a különböző inkvizíciók történetéről, és különféle ismertebb áldozatokról Galileitől Giordano Brunóig, de ezek ismertek.

Sajnos ez a füzetecske sem igazán rendszeres az áldozatok számát illetően, láttátok, hogy különféle városokban, különféle eretnekek ellen különféle időszakokban gyűjt adatot, és különféle végkimenetellel. Mert ugye most itt leginkább kivégzéseket soroltam fel, de voltak más eljárások is, és voltak erőszakos térítések. Az sem éppen helyes dolog.

Valamikor, valaki talán összeszedi mindezt, és összegyűjti, összegzi egy helyen. Addig íme egy kis részlet a vallások bűnözéséből.

Címkék: történelem középkor kereszténység inkvizíció

> 1 komment

A New Statesman riportja: miért nem hisznek neves gondolkodók istenben?

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:53

susan_blackmore.jpeg

A napokban a New Statesman "Faith no more" címmel riportot készített, melyben megkérdezett néhány ismert embert, elsősorban gondolkodókat, hogy miért nem hisznek istenben. A riport párjában hívőket is megkérdeztek, de itt most értelemszerűen az ateista válaszokat fogom bemutatni. A szerint válogatok, hogy a személyt, illetve a választ mennyire tartom érdemesnek.

 

Phillip Pullman, író

A legfőbb indok, amiért nem hiszek Istenben, a hiányzó bizonyíték. Logikailag nem lehet arra bizonyíték, hogy nem létezik, tehát csak arra a tényre támaszkodhatok, hogy eddig nem találtam bizonyítékot arra, hogy létezik: nem volt személyes élményem Istennel való beszélgetésről, és semmit nem látok körülöttem a világban, akár a történelemben, akár a tudományban vagy művészetben, vagy máshol, amely meggyőzne engem, hogy inkább Isten műve, mint a természeté.

Ilyen tekintetben ateista vagyok. Azonban egyet kell értsek, hogy Isten létezhet, de bujdokolva (és meg tudom érteni, hogy miért - ilyen múlttal én is ezt tenném ). Ha többet tudnék, akkor tájékozottabb tippet tudnék adni erről. De mindaz, amit tudok egy magányos szikra kis villanása a hatalmas, körülvevő sötétségben, mely mindazokat a dolgokat képviseli, amelyeket nem tudok. Tehát ő kint lehet valahol a sötétségben. Mivel nem lehetek biztos abban, hogy nincs, azt kell, hogy mondjam, agnosztikus vagyok.

Megjegyzés: mindez helyes, és egyet értek vele. Hangsúlyoznom kell, hogy azok a dolgok, melyeket nem tudunk, nem lehet indok a hitre, mert az argumentum ad ignorantiam érvelési hiba lenne. Tehát Pullman határozott agnoszticizmusa az egyetlen következetes hozzáállás. Továbbá az agnoszticizmus az az ateizmus része, modern fogalmaink szerint ez a gyenge ateizmussal azonos, vagy nagyon hasonló álláspont.

Susan Blackmore, pszichológus és író

Milyen indokom lehetne a hitre? Megmagyarázni a szenvedést? Nem magyarázza meg. Hacsak el nem hiszed, hogy szabad akaratot adott nekünk, ami ellenkezik mindazzal, amit a döntési folyamatokról ismerünk.

Hogy reményt adjon nekem a halál utáni élethez? 30 éves parapszichológiai kutatásaim kizárták ezt a reményt. Hogy megmagyarázza a misztikus, spirituális és testen kívüli élményeket, melyekben részem volt? Nem: az agyról szerzett, gyorsan növekedő ismereteink sokkal jobb magyarázatokat adnak, mint a vallásos érvelés. Hogy megmagyarázzam a körülöttem látott csodálatos világ komplexitását és létét? Nem- és ez tényleg a fő ok.

Isten (legalábbis a történet bizonyos verziója szerint ) állítólag megteremtett minket. De a Teremtő (bármilyen teremtő) egyszerűen redundáns. Bolygónkon minden élőlény olyan folyamatok által fejlődött ki, amely nem kíván tervezőt, tervet, útmutatást és tervezést. Nincs szükségünk Istenre ehhez a munkához. Hova illeszthetnénk be? Mit tenne? És miért? Ha volna szerepe a teremtésünkben, iszonyatosan körmönfontnak, kielégíthetetlennek, álnoknak és hihetetlenül kegyetlennek kellene lennie, amely egy elég furcsa Isten lenne. Szóval nem hiszek benne.

Megjegyzés: a világban levő gonosz problémáját még az isten által adott "szabad akarat" sem oldja fel. Ehhez bővebben lásd Szalai Miklós "Létezik-e Isten? - Ateista érvek a mai angolszász filozófiában" c. könyvét.

Richard Dawkins, evolúciós biológus

Nem hiszek gnómokban, koboldokban, vérfarkasokban, woodoban [nehéz megtalálni a megfelelő fordítást] Thorban, Poszeidonban, Jahvéban Allahban és a Szentháromságban. Mindegyik esetben ugyanazon okból: a legkisebb morzsányi bizonyíték sincs a létezésükre, és a bizonyítás felelőssége azoké, akik hinni akarnak.

Még ha nincs is bizonyíték bizonyos istenekre, tudnánk érvelni egy meghatározatlan "intelligens tervező" vagy "mozdulatlan mozgató" vagy a "valami mintsem semmi" okozója mellett? A leginkább csábító ezen érvek közül a biológiai verzió - az élőlények a tervezettség erős illúzióját keltik. De ez az a verzió, melyet Darwin lerombolt. Bármely teista, aki az élőlények "tervezettségére" hivatkozik, egyszerűen a biológiai tudatlanságát árulja el. Menj, és olvass el egy könyvet! És minden teista, aki a bibliai bizonyítékokra hivatkozik, a modern tudományban való járatlanságát árulja el. Menj, és olvass el egy könyvet!

A kozmológiai érvről szólva, amelynek istene a Mozdulatlan Mozgató, illetve Elsődleges Ok néven fut, a fizikusok csodálatos eredményekhez érkeznek. Még ha a maradnak is megválaszolatlan kérdések - honnan jönnek az alaptörvények és fizikai állanók? - nyilvánvalóan nem segít egy tervezőt kinyilatkoztatni, akinek létezése nagyobb kérdéseket vet fel, mint amelyeket állítólag megválaszol. Ha a tudomány kudarcot vall, a legjobb reményünk jobb tudományt szerkeszteni. A válasz soha nem lesz a teológiában - vagy az azzal ekvivalens - tealevél-olvasásban.

Minden esetben végzetesen illogikus a deista Mozdulatlan Mozgatóról a Keresztény Szentháromságra ugrani, ahol a Fiú megkínozták és megölték az Apa miatt, akinek mindent tudása és mindenhatósága nem talált jobb megoldást egy "bűn" megbocsátására.

Hasonlóan nem meggyőzőek azok, akik azért hisznek, mert megnyugtatja őket (az igazságnak megnyugtatónak kell lennie?) vagy mert "helyesnek tűnik". Cherie Blair ["Hívő vagyok", New Statesman, április 18] a "helyesnek tűnik" oldalán állhat. A meggyőződését "valaminek a megértése, amelyet a fej nem tud megmagyarázni, de szívem igaznak tud" eszméjére alapozza. Bírónak gondolja magát. Uram, nem tudom a bizonyítékot szolgáltatni, melyet szükségesnek tart. A fejem nem tudja megmagyarázni miért, de szívem tudja, hogy igaz.

Miért immúnis a vallás azon kritikai elvekre, melyeket nemcsak a bíróságokon, de az élet minden területén alkalmazunk?

A kozmikus állandókat illetően lásd Stephen Hawking: A Nagy Terv c. könyvét. Fel van oldva a probléma.

Daniel Dennett, filozófus

Isten eszméje fokozatosan amortizálódott egy antropomorf teremtő személyből, a misztikus-csodálatos Valami-semmint-semmi bírójából és felügyelőjéből, amely teljesen elérhetetlen az emberi megismerésnek. Lehetetlen számomra bármely antropomorf istenben hinni, mivel egyszerűen nevetségesek, és olyan nyilvánvalóan a tudományosan műveletlenek fantázia-projekciója, akik megpróbálják megérteni a világot. Lehetetlen számomra a felhígított verziókban hinni, mert rendszerint felfoghatatlanok. Olyan, mint "kiszéramérákban" hinni - mi az? Ne kérdezd, kimondhatatlan!

De miért kellene mégis megpróbálni? Nincs olyan kötelesség, hogy hinni kell Istenben; ez egy kivételesen őrült mítosz azokból az időkből, amikor a szervezett vallások a vallásban való hitet létrehozták. Nyilván lehet jónak lenni Isten nélkül.

Sokan erősen úgy érzik, hogy hinni kell Istenben, hogy ne sértsük meg a Nagyit, vagy hogy másokat ugyanerre bátorítsák, vagy kedvesebbé vagy nemesebbé teszi őket. Tehát elkezdik az ügyet. Rendszerint nem működik.

Csodálom a világegyetemet magát, örülök, hogy része vagyok. Ez elég.

Steven Weinberg, Nobel-díjas fizikus

Nem hiszek Istenben - egy intelligens, mindenható lényben, aki az emberekkel törődik - mert az ötlet butaságnak tűnik nekem. az istenhit mellett felhozott pozitív érvek számomra mind butaságnak tűnnek, ahogy az állítás is, amelyet bizonyítani akarnak. Szerencsére a világ egy részén a vallásos hit eléggé meggyengült ahhoz, hogy az emberek nem ölik meg már egymást az eltérő hitük miatt ebben a butaságban.

Itt az idő, hogy az emberiség felnőjön, élvezze, ami jó az életben, beleértve annak élvezetét, hogy megismerjük, hogy működik a világ, és megszabadítsuk magunkat a természetfeletti butaságokban való hittől, hogy életünk valós problémáival és tragédiáival nézhessünk szembe.

Van még sok más is, de igyekeztem nem ismételni a gondolatokat. A válogatás szelektív is, mert akit nem ismerek, azt nem válogattam be. Ettől még mondhatott okos dolgokat. És természetesen ezen gondolatok nem azért igazak, mert neves ember mondta őket. Sok hasonló gondolatot sok más ateista is megfogalmaz. Helyenként ezek a híres emberek kicsit szebben fogalmaznak, ennyiben megérdemelten híresek. No meg hát szakmai munka is van mögöttük.

Ezek a gondolatok érdekesek, szerintem igazak, de a hívők nyilván tudnak más tudósoktól ellenkező véleményeket idézni. Ami összességében figyelemre méltó, az az a trend, hogy míg régen a tudósok is hívők voltak, addig manapság felmérések szerint a tudósok sokkal nagyobb része ateista, mint az adott ország átlagos népessége. Két trend látható tehát itt:

1) Idővel, a tudás növekedésével, különösen a műveltebb országokban az ateizmus terjed az össznépességben is, és a tudósok között is.

2) A tudósok, akik feltehetően többet tudnak az átlagos embereknél, kevésbé hívőek.

A hit és a tudatlanság tehát térben és időben is korrelál. Az idézetek ezt igazolni nem tudják, arra ott vannak a statisztikák, hanem csak illusztrálják.

Címkék: hit celebek istenérv

> Szólj hozzá!

A tudomány és a józan paraszti ész

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:48

jozanparaszt.jpg

Hívők gyakori érvelése, hogy a tudomány sem tud mindent igazolni (tájékozatlanok azt mondják, bizonyítani). Több fajta példát szoktak felhozni, az egyik a mindennapi élet apróbb ügyei. Például, ha meglátok egy bizonyos fát, akkor tudományos vizsgálat nélkül, sőt, gondolkodás nélkül rámondom, hogy "ez egy pálmafa". No de mi alapján? Az alapján, amit látok. Ekkor tehát nem járok el tudományosan, de empirikusnak empirikus vagyok. Ez tehát az az eset, amikor tudattalanul vagyok logikai-empirista.

Igen ám, de mi van, ha Finnországban vagyok? Akkor a pálmafa elég valószínűtlen, és elkezdek gondolkodni. És mondjuk rájövök, hogy ez nem egy igazi pálmafa, csak egy műanyag. Még nem feltétlenül tudományosan jártam el, de háttérismeretet ("Finnországban nem nőnek pálmafák a szabad ég alatt") használtam fel, kritikusan gondolkodtam, azaz már tudatosan voltam logikai-empirista. Az is lehet, hogy közben az is eszembe jutott, hogy miért nincsenek Finnországban szabad ég alatt pálmafák, és ez már tudományos ismeret is. Maga az, hogy Finnországban nem nőnek pálmafák a szabadban, saját háttérismeret is lehet, és tudományos is egyben.

No, de tegyük fel, hogy a gyermekemmel Szentgál környékén sétálgatunk az erdőben, és egyszer csak azt látom, hogy egy levelet rágcsál, amely olyan, mint a fenyő. De tudom, hogy Szentgálnál van egy híres tiszafás. És azt is tudom, hogy az mérgező. No de az a baj, hogy nem ismerem a tiszafát, nem tudom biztosan megkülönböztetni a fenyőtől. Vajon a gyerekem fenyőt rágcsált vagy tiszafát? Fontos volna megtudni. És itt a józan paraszti ész nem elég, és a háttértudásom sem elég. A szerint lehet tiszafa is, meg nem is. Kénytelen vagyok külső forráshoz folyamodni, tudományhoz. Persze biztos, ami biztos hasznos elmenni orvoshoz, de ez már más kérdés.

A tudomány és a hétköznapi józan paraszti ész is logikai-empirikus. A tudomány csupán jóval több ismeretet foglal magába, jóval módszeresebb. A tudomány a józan paraszti ész kikristályosított változata. Ezért nagyobb, fontosabb, és kétségesebb esetekben érdemes használni. Nyilván ezt kellene tenni minden olyan esetben, amikor áltudományos praktikáknak dőlnek be emberek.

A tudomány felől is van egy hasonló határ: a tudomány sem foglalkozhat minden apró üggyel, például nem az ő dolguk az én pálmafám vagy tiszafám meghatározása. Nem mindenre van pénz, és nem mindenre van tudós, azaz idő. "Ágyúval nem lövünk verébre."

A tudomány a világ nagylépékű működését célozza megismerni. Ezt érdemes elfogadni. A legalapvetőbb törvényeket, a különféle létező dolgok nagy csoportját ismerhetjük meg a tudomány által. Például, azt, hogy vannak pálmafák, és milyenek. Még azt is, hogy Finnországban vannak-e pálmafák. De azt már nem, hogy mondjuk Barcelonában a Rambla del Ravalon vannak-e pálmafák, vagy a sima Ramblán (az előbbin, legalábbis tavaly).

De ez utóbbi kérdést csak azért nem bízzuk a tudmányra, illetve azért nem foglalkozik vele a tudomány, mert nem fontos, és mert részletkérdés. Továbbá, mert a válasz beleillik az általános tudományos keretbe. Ha tudjuk, hogy vannak pálmafák, és Barcelona éghajlata megengedi, hogy ott még szabadon is nőjenek, akkorlehetnek egy bizonyos téren pálmafák, de nem kell, hogy legyenek. Mindkettő megfelel a tudományos ismereteinknek.

Ha azonban valaki azzal jön, hogy Helsinkiben látott a szabadban növő pálmafákat, akkor jobb, ha szkeptikusak vagyunk, és meggondoljuk, nem cserepes fákról van-e szó, vagy nem arra a nyárra ültették ki őket. És ha valaki azt mondja, hogy Helsinkiben égig érő babfát látott, akkor ennél is szkeptikusabbaknak kell lennünk.

Láthatjuk tehát, hogy alapvetően minden létező létezésének kérdésében a tudomány az illetékes. A mindennapi paraszti észt akkor használhatjuk a tudomány helyett, ha abba illeszkedő választ kapunk vele. Ha a mindennapi eszünk ellent mond a tudománynak, akkor ott a tudományos vizsgálatnak van helye. Ha pedig még csak nem is gondolkodtunk, csak "látni véltünk", vagy "éreztünk" dolgokat, ami a tudománnyal ellentétes, akkor előbb a józan eszünket vegyük elő, és ha kell, megint a tudományt.

Ami pedig istent illeti, őt józan paraszti ésszel hiszik-e a hívők? Arról van-e szó, mint a pálmafa esetében? Nem. Mert nem arról van szó, hogy az emberek sok istent ismernek, és ránézésre, kapásból, gondolkodás nélkül eldöntik, hogy akkor ez most itt egy isten. Mert először is, ránézésről szó sincs. Az empiriáról itt szó sincs, vagy nagyon is kétséges formában van jelen. Olyan kétséges formában, hogy emiatt a kétség, a tudomány segítségül hívása jogos. Másodszor pedig, a hívők istennel a létezők egy új kategóriáját vezetik be. Ezt pedig megint nem szabad a tudomány kikerülésével megtenni. Isten a hívők szerint nem "veréb": nem egy sokadik pálmafa Barcelona egyik terén. Ő nem egy csipp-csupp kis ügyecske akar lenni. Az ő létezését illetően a tudomány az illetékes. Ha még sem találja, akkor nincs okunk hinni benne. Akkor sem, ha úgy érezzük, vagy érezni véltünk valamit.

Az olyan ellenvetéseket, hogy "de hát a feleségedben is megbízol", és, hogy "a szerelem is létezik", valamint "a tudomány az anyagi világot vizsgálja", valamint "a tudomány csak a mérhetőt vizsgálja", máskor tárgyalom meg.

Ugyanez a kérdés, amelyet itt tárgyaltunk, azért is fontos, mert a hívők másik híres ellenvetése, hogy "Nem lehet hit nélkül élni." Nos, én azt állítom, hogy lehet. Ennek egyik részletét mutattam be most. Mert a tudomány nem hit, a józan paraszti, kritikus gondolkodás nem hit, az empirikus-logikai igazolás tudományos és hétköznapi fajtái nem hitek.

Címkék: tudomány logika tudományfilozófia empirizmus

> Szólj hozzá!

A vallás nem tesz erkölcsösebbé és nem boldogít

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:29

religion_morality.jpeg

A pszichológiai és szociológiai tanulmányok túlnyomó többsége nem talál talál pozitív kihatást a vallásból a hívő erkölcsi viselkedésére. Sőt, néhány kutató még igen negatív kapcsolatba is hozta.

Amikor Németországban jártam, Frankfurtban vettem pár könyvet egy nagy könyvesboltban. Igazából több érdekes könyv volt ateizmusról, és valláskritikáról. Ezt jó volt látni. Különösen népszerűek az olyan könyvek, amelyek a keresztény egyházakat bírálják. Ez a pedofília-botrány tükrében érthető. De emellett ezek a könyvek arról is szólnak, hogy mennyire reformokra szorul az egyház. Persze én úgy gondolom, hogy nem reformra, hanem kihalásra szorul.

Az egyik legjobb könyv, melyet mégis megvettem egy átfogó, vastag mű a vallásról. Nem annyira ateista, mert megpróbál semleges maradni. Szerintem ez a szerzők azon taktikája, hogy így könnyebben jelent meg a könyv, és jobban elfogadják. Szerencsére drága sem volt. Ugyanakkor kicsit szedett-vetett: különféle témák, különféle stílusban vannak fejezetenként beledobálva, és nincs egy átfogó, egységes gondolatmenet. A fejezetek elrendezésre is erőltetett. Ez mit sem von le abból, hogy fontos érvek, adatok, vélemények találhatóak a könyvben.

Egy kritika nélkül bevett nézet és "érv" a vallások mellett, hogy "vallások, vagy vallásos hit nélkül nincs erkölcs". Bolberitz Pál fejtegeti ezt például nagy bőszen, és meg kell, hogy mondjam, meglehetősen nagy tájékozatlansággal a "Hit és Tudomány" című riportkötetben. (Bolberitz Tamás, Freund Tamás: "Hit és Tudomány", Éghajlat, 2010, 3. fejezet) Ha ezt a kijelentést árnyaltabban értelmezzük (van, ahol még Bolberitz is megteszi, máshol abszolút vulgáris), akkor a kérdés, van-e a vallásnak pozitív erkölcsi hatása?

Ulrich Schnabel összefoglaló megállapítása: "A pszichológiai és szociológiai tanulmányok túlnyomó többsége nem talál pozitív kihatást a vallásból a hívő erkölcsi viselkedésére. Sőt, néhány kutató még igen negatív kapcsolatba is hozta." (értsd: a vallást és az erkölcsöt, kiemelés az eredetiben, 126. oldal). Ez a könyv ezen megállapítását konkrét tanulmányok hivatkozásával és bemutatásával támasztja alá. Ezeket a következőkben listázom.

  • Smith et. al. tanulmányukban azt találták, hogy különféle hívők és nem hívők csoportja egy kísérletben nem különbözött abban, hogy melyikük csalt többször vagy volt jobban hajlandó segíteni hátrányos helyzetű gyerekeken.
  • Hunsberger et. al. úgy találta, hogy vallásos emberek nem vesznek részt nagyobb számban segélyszervezetekben. (Hunsberger, B., & Platonow, E. ( 1986). Religion and helping charitable causes. Journal of Psychology , 120, 517-528.)
  • McKenna úgy találta, hogy papok nem voltak segítőkészebbek egy autóbaleset kapcsán a segélyhívás megfelelő továbbításában. (McKenna, Ralph H.: "Good samaritanism in rural and urban settings: A nonreactive comparison of helping behavior of clergy and control subjects" Representative Research in Social Psychology, Vol 7(1), 1976, 58-65. )
  • Darley és Batson egy kísérletben azt vizsgálta, mitől függ az, hogy egy rászoruló emberen ki segít. Azt találták, hogy az emberek sietsége jelentősen akadályozta a segítségadást. Ugyanakkor az, hogy a kísérleti alanyok éppen egy szamaritánus bibliai prédikációra készültek, mint előadók, egyáltalán nem tette valószínűvé azt, hogy megálljanak segíteni. Ez az összefüggés arra mutat, hogy a vallásos erkölcs közvetlen, azonnali prédikálásának sincs pozitív hatása. Tehát még akkor sincs pozitív hatás, ha a vallásos hittétel éppen aktívan ott van az ember fejében. (Darley, J. M., and Batson, C.D., "From Jerusalem to Jericho": A study of Situational and Dispositional Variables in Helping Behavior". JPSP, 1973, 27, 100-108.)

Megjegyzés: amennyiben a vallásos emberek erkölcsösebbek lennének, az nem igazolná a hit igazságát. Az azt jelentené, hogy a vallásnak volna egy hasznos mellékhatása. Az ateizmusból logikailag nem következik az "erkölcstelenség", és a hitből sem következik konkrét erkölcsi rendszer. Emiatt is vannak erkölcsi viták vallásokon belül, és vallások között is.

Ezt figyelembe véve jó kérdés, hogy akkor mit is jelentenek ezek a vizsgálatok? Mit jelent az, hogy "a vallásosok nem erkölcsösebbek", ha nincs is objektív erkölcs? A tanulmányok olyan erkölcsi elveket vettek alapul, melyekről nagy fokú közmegegyezés van hívők és nem hívők között is, ilyenek a hazugság, csalás, segítőkészség. És mindenekelőtt a vizsgált vallások ezeket az értékeket vallják. Tehát egy olyan effektus, amely ezen erkölcsi értékek relativitásán alapul, nem magyarázza ki a hívőket. Ez legfeljebb arra adna magyarázatot, ha az ateisták jelentősen rosszabbul teljesítenének.

Egy másik bevett nézet, és vallás melletti "érv", hogy a hívő emberek boldogabbak és egészségesebbek. Shaver és Sadd azt találták, hogy az ateisták és az erős hitűek fizikai és mentális egészsége jobb, mint a közepesen vallásosoké. Az ateisták és erősen vallásosok hasonlóan teljesítettek, tehát a vallásosok összességében rosszabbul, mint az ateisták. (P Shaver, M Lenauer and S Sadd: Religiousness, conversion, and subjective well-being: the "healthy- minded" religion of modern American women, Am J Psychiatry 1980; 137:1563-1568)

Megjegyzem, amennyiben a vallásnak volna pozitív egészségügyi hatása, ez nem jelentené azt, hogy az igazsága igazolt lenne. Aki tehát kitart amellett az intellektuális szabály, hogy nem fogad el igazolatlan vélekedéseket, annak ez semmit nem jelentene.

Szóval kedves hívő olvasóim, ezekkel az érvekkel legközelebb úgy gyertek, hogy ezekre a tanulmányokra hozzatok választ! Kedves ateista barátaim, ilyen "érveket" hallván, olvasván, nyugodtan használjátok ezeket a hivatkozásokat, amikor kétségbe vonjátok őket!

Címkék: etika erkölcs erkölcsi relativizmus

> Szólj hozzá!

Részletek Anders Breivik, a norvég ámokfutó keresztény-fundamentalista Mein Kampfjából

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:20

d40fa7f401e9dc2df56cbb740d65ff52.gifbreivik3.jpg

Az alábbiakban Anders Behring Breivik, a norvégiai ámokfutó "2083, European Declaration of Independence" (Európai Fúggetlenségi Nyilatkozat) c. könyvéből közlök pár részletet magyar fordításban. Értelemszerűen vallással, ateizmussal kapcsolatos részeket fogok itt közölni. De azt előre kell bocsássam, hogy az egész könyv tele van ezzel, tehát a válogatás tényleg csak egy nagyon kis rész.

Előre bocsátom azt is, hogy a könyv iszonyatosan hosszú, 1518 oldal. Nem olvastam el részletesen, és vélhetően soha nem is fogom elolvasni. Az átfutott részletek alapján egy hihetetlenül alapos, művelt, rendszerezett elméről van szó, akiben csak egyvalami kattanhatott meg, de nagyon, és emiatt valami szörnyűséges ideológiává tette össze a részleteket. "Zseniálisan" őrült emberről van tehát szó. Veszélyes "zseniről". Elképesztő, hogy azokat az információkat, hasznos gondolatokat hogyan tudta egy ilyen szörnyűséggé integrálni.

Mindenesetre a vallásnak ebben centrális szerepe van, az biztos. Hiszen amit Breivik megírt, az tulajdonképpen egy Keresztény-Fundamentalista, Egyházállam Mein Kampfja. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár pár része és néhány záróköve hajmeresztő, az épület messze konzisztensebb, mint a Biblia. Csak az a baj, hogy Breivik a maga tragikus módján sajnos el is kezdte végrehajtani.

Egy keresztény hívővel, vélhetően leginkább katolikus hívővel van dolgunk, aki maga is hisz istenben,  de mindenekelőtt hisz a keresztény hit hasznában, és az iszlám mindennél károsabb voltában. Dawkins úgy fogalmazott, hogy "belief in belief".  Ez a vallásban való hite, és istenben való hite kulcsfontosságú a különféle ideológiai részek összekapcsolásában. Ez a habarcs, ez a végcél is egyben: a keresztény állam.

"Humankind cannot abide the terror of mortality without the promise of immortality, I have argue in the past. In the absence of religion human society sinks into depressive torpor. " 357. oldal

"Az emberiség nem tarthatja fent magát a halandóság fenyegetése ellen a halhatatlanság ígérete nélkül. Vallás nélkül az emberi társadalom kábult depresszióba esik."

"...but can one pity those who have killed their own future for the pleasures of the present? Europe’s predicament, I repeat, is entirely self-inflicted. Not Islam is to blame. Secularism is." 643. oldal. (ez egy ollózott rész)

"...de vajon sajnálhatja-e valaki azokat, akik a saját jövőjüket gyilkolták meg a jelen élvezeteiért? Európa helyzetéért, ismétlem, teljesen magát okolhatja. Nem az Iszlám a hibás, hanem a szekularizmus."

"Christians must reclaim the commanding heights of media, parliaments, councils, business and governmental authority. They must storm the walls between church and
state and remove all traces of Liberal Modernity."
686. oldal. (ollózott)

"A keresztényeknek vissza kell szerezniük az irányítást a médiában, a parlamentekben, a tanácsokban, az üzletben és a kormányhatalmakban. Meg kell rohamozniuk az egyház és állam közötti falat, és a Liberális Modernizmus minden nyomát el kell tüntetniük."

És végül a legdurvább, amely kifejezetten  kapcsolódik a megtörtént ámokfutáshoz.

"I’m pretty sure I will pray to God as I’m rushing through my city, guns blazing, with 100 armed system protectors pursuing me with the intention to stop and/or kill. I know there is a 80%+ chance I am going to die during the operation as I have no intention to surrender to them until I have completed all three primary objectives AND the bonus mission. (...) It is likely that I will pray to God for strength at one point during that operation, as I think most people in that situation would." 1344

"Egészen biztos vagyok benne, hogy imádkozni fogok Istenhez, amint a városon átrohanok, fegyverek ropognak, 100 felfegyverzett rendvédelmis üldöz, hogy megállítsanak, és megöljenek. Tudom, hogy van egy 80%+ esélyem, hogy meghalljak bevetés közben, mivel nincs szándékomban megadni magam, amíg el nem végeztem az elsődleges célokat és a bónusz küldetést. Valószínűleg imádkozni fogok Istenhez erőért azon a ponton, abban a bevetésben, mint ahogy azt gondolom, a legtöbb ember ezt tenné."

A közvetlen idézeteken túl az is alátámasztja Breivik erős hitét, ha észrevesszük, hogy Breivik nem egyszerűen idegen-gyűlölő volt, hanem konkrétan iszlám-gyűlölő. És itt először is hangsúlyozni kell, hogy amit gyűlölt az az iszlám volt, és nem az arabok. Könyvében legtöbbször muszlimokról ír negatívan. Európában sokfajta emigráns van, köztük fehérek is, de a nem fehérek közül is sok vallású. Breiviknek ezek közül hangsúlyosan a muszlimokkal van gondja. Pedig vannak Afrika keresztény részéből bevándorlók, indiaiak, vietnámiak, kínaiak, japánok. Különösen Franciaországban, melyet Breivik saját tapasztalatból jól ismer. De ővelük Breiviknek nincs annyira nagy gondja. Miért is?

Azért, mert kereszténység legnagyobb ellensége jelenleg, számszerűen az iszlám vallás. Azért, mert a keresztény hit imádata mozgat benne mindent, annyira, hogy mindent gyűlöl, ami annak nagy ellensége. No de a kereszténységnek, mint nagy, monoteista világvallásnak a legnagyobb ellensége az iszlám. A kínai ateisták, buddhisták, konfuciánusok annyira nem ellenségei, mert nem egy rivális, monoteista nagy vallás hívei. Az indiai hinduk, buddhisták nem különösebben ellenségei. A japán buddhisták vagy ateisták megint nem. Furcsa módon az ateizmus is kisebb ellenség számára, mert még nem annyira riválisa a kereszténységnek, mint az iszlám. Az iszlám az egyetlen nagy vallás-blokk, amely igazán ellensége. Van ilyen: a fanatikus hívő sokszor ellenségesebb a rivális vallással, mint a hitetlennel szemben.

Címkék: kereszténység terrorizmus breivik

> 2 komment

Anders Breivik és a hit ereje

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:08

breivik3.jpg

Anders Behring Breivik keresztény, konzervatív személy. Twitter-oldalán a következő John Stuart Mill idézetet találták: "Egy ember, akinek hite van, olyan erős, mint százezer másik, akiknek csak érdekei".

Csupán egy idézet alapján korai volna feltételezésekbe bocsátkozni. Lehetne egy ál oldal, csalás, vagy tévedés is. Mill liberális, empirista filozófus és tudós volt, tehát felületes módon a liberalizmushoz is köthetné valaki az esetet. Azonban Mill ezt az idézetet bizonyára nem úgy értette, ahogy Breivik. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy a rendőrség kihallgatta Breiviket, és kereszténynek és konzervatívnak írták le. Ez azt jelenti, hogy egészen máshogy kell értelmeznünk ezt az idézetet: keresztény, konzervatív, fanatikus jelentést kell tulajdonítani neki.

"Íme tehát a hit ereje", mondhatjuk. Hívő olvasóim bizonyára úgy reagálnak, és a nemzetközi reakció bizonyára ez lesz, hogy van a hitnek fanatikus része, és van normális, moderált hit, és a kettőt nem szabad összemosni.

Lehet, hogy összemosni nem kéne a fanatikus hitet és a moderált hitet, de ahogy Dawkins, Hitchens és magam is régóta mondom, különválasztani sem lehet. Aki olyan álmokat ringat, hogy lehetséges hit fanatizmus, erőszak nélkül, az naiv. A hitnek elkerülhetetlen velejárója a jelentős mértékű erőszak.

Mert a moderált hit is butaság. Lehet, hogy moderált butaság, de butaság. A butaság pedig olyan, hogy óhatatlanul nagy bajhoz is vezet. Az, hogy a hit butasága egyes vallásokban, egyes országokban, és különösen egyes emberekben eredményez-e ilyen drámai kifejletet, az attól függ, hogy milyen más körülmények játszanak közre abban az emberben.

Mert mit is várjunk egy olyan embertől, aki elfogadja azt az elvet, hogy igaznak fogad el, igaznak hisz olyan dolgot, amely igazolatlan, amihez semmi alapja sincs igaznak elfogadni? A hívő ember hitének pont az a lényege, hogy nincs benne beépített kontroll: végtelen mennyiségű butaságban hihet a kaporszakállú istentől, a télapón, a fogtündéren, a spagettiszörnytől, a láthatatlan lila egyszarvún, a Hold körül keringő teáskannán, Thoron, Zarathusztrán, Zeuszon, Allahon, Jehován, Jézuson át a durvább dolgokig, mint mondjuk a sátánizmus.

Egyik hit sem igazolt jobban, mint a másik. Az tehát, hogy melyik hívő melyikben hisz, az a személyes körülményeitől, esetlegességektől függ csupán. Nincs tehát igazán megbízható kontroll, amely a sátánizmust, vagy a terrorista fanatizmust kizárná. Mi zárná ki egy hitben a terrorizmus ideáját, ha egyszer a hit alapvető alapja, hogy nem kell igazolni a hitet?! Van néhány hívő, aki elmegy a terrorizmusig, és van, aki nem. De aki nem, abban nem a terrorizmus igazolatlansága fékezi meg a dolgot, hiszen a hitben más sem igazolt.

Megjegyzés: a nem terrorista hívőt valószínűleg nem is a hite fékezi meg a terrorizmusban, hiszen lám, van, akit nem képes megfékezni. Továbbá általános felmérések szerint a hitnek nincs erkölcsi visszatartó ereje más erkölcsi  kérdésekben sem. Statisztikák szerint a hívők nem adakozóbbak, nem kevésbé törvényszegők, és hasonló dolgokban sem jobbak. Lehet, hogy sokan a hitükre hivatkoznak, de valójában a hitnek kimutatható, szignifikáns erkölcsi ereje nincs.

A moderált hívőknél a hit butaságának hatását lekorlátozza az egyébként, más területen  normális intelligenciájuk, vagy a társadalmi hatások, vagy a törvény követése, vagy az egyszerű középszerűség. De láthatjuk, hogy ezek a korlátok nem mindig elég hatékonyak. Vannak szelídebb vérmérsékletű, intelligensebb, szélsőségekre kevésbé hajlamos emberek, vannak, akiknek a szociális hálója jól működik. És vannak, akik nem ilyenek, és akiknél nincs, ami megakadályozná azt, hogy a butaság meg is nyilvánuljon.

És a hit butaságát kár volna azért mentegetni, mert a moderált hívőknél bizonyos hatások meg tudják fékezni a hatását. Ha ugyanis a hívő ember nem volna hívő, akkor nem volna mit kordában tartani (vagy egyel kevesebb dolog volna), ennyivel is jobb volna a helyzet. És butaság az, hogy egy olyan kockázati tényezőt, mint a hit megengednek emberek maguknak, még ha csak néha válik is veszélyessé.

A hit ebből a szempontból olyan, mint egy rossz alkatrész egy autóban, egy laza tetőcserép, egy laza lépcsőfok: sokszor ezek nem torkollnak tragédiába, de teljesen felesleges felvállalni a kockázatot. Lehet, hogy a jó autóvezető tud vezetni egy kicsit elromlott fékkel, lehet, hogy az útvonalak nagy részében nem kell a fék, vagy nincs belőle nagy baj, ha nem tökéletes. De nem mindenki jó autóvezető. Felesleges felvállalni ezt a kockázatot.

Mindenkinek, akit közvetlenül az eset után hallottam, egyből valamilyen fanatikus vallási indíték jutott eszébe. Azaz tudat alatt "mindenki" tudja, hogy ilyenre jellemzően a vallási fanatizmus képes. "Mindenki" tudja, hogy a vallás milyen veszélyes. Ideje volna már nem mentegetni a vallást, ideje volna levonni a tanulságot:

Imagine no religion!

Lapzárta után derült rá fény igazán, hogy mennyire igazam van. Breivik egy 1500 oldalas Keresztény-Fundamentalista Mein Kampfot írt, és tettében ezt valósította meg. Ebből egy részletet mellékelek ide:

"Egészen biztos vagyok benne, hogy imádkozni fogok Istenhez, amint a városon átrohanok, fegyverek ropognak, 100 felfegyverzett rendvédelmis üldöz, hogy megállítsanak, és megöljenek."

Nem tartozik erre a blogra, de ehhez az esethez tartozik, tehát leírom röviden. Ha valaki nyomon követte a BBC-t, akkor érdekes, hogy a norvég hatóságban milyen sokan beszélnek angolul, ami a magyar hatóságokhoz képest dicséretes.

Címkék: erkölcs kereszténység terrorizmus breivik

> Szólj hozzá!

Evolúció: ezt nem lehetett kitalálni

Brendel Mátyás 2021.08.22. 17:50

Nemrég, egy hétvégén a Cite-des-Sciences-ben (Tudomány Városa) jártam Párizsban. Ez lényegében azon fajta új természettudományos múzeumok közül való, amelyek interaktívak, modernek, és technika-orientáltak. A Cite-des-Sciences nem annyira interaktív, viszont hatalmas. Nagyon részletes kiállítás van csillagászatról, űrtechnológiáról, és még egy kis színdarabot is láttam a planetáriumban Newtonról.

A közelben levő Geode-ot is meglátogattam, ez egy 3D és IMAX mozi. A programok között 2 dinoszauruszos film is volt, de az egyiket mintha már láttam volna valamelyik francia csatornán. Így a másikat néztem meg, ez egyébként is az óceánokról szólt, amelyekről kevesebbet tudok.

A film közben, és utána a kreacionizmusról gondolkodtam, de mivel erről már igen sokat írtak, és nekem is van már pár cikkem, ezért nem fogom a szokásos érveket elismételni, inkább néhány olyan gondolatot, amely szerintem érdekesebb, és remélem, az olvasót nem untatom vele.

Először is, fantasztikus, hogy hol tart ma a technológia. Az animáció, renderelés, a számítástechnika olyan szinten jár, hogy ilyen filmeket tudnak létrehozni. Igen, érdemes emlékeztetni magunkat, hogy ezek a filmek nem jöhettek volna létre Darwin korában, hiszen még nem volt film, és ötven éve sem, mert még nem volt a számítástechnika készen hozzá. A Jurassic Park ugyan már 18 éves, de az egy elég drága film volt. Ma már ilyen kis oktatófilmek is elkészülhetnek, kisebb közönségnek, és nem is egy ilyen készül el.

Miért olyan fontos itt a 3D? Azért, mert itt állatokról, tájakról van szó, melyek az emberek számára idegenek. Itt arról van szó, hogy az ember elképzelje, hogy milyen volt a valóságban. Képekben, és 2D filmben is lehet ábrázolni a dinoszauruszokat, de a mozgókép, és a 3 dimenzió nagyon sokat ad hozzá. Sokkal hatäsosabb és érdekesebb. Sok embernek nyilván annyira valósághű, hogy ennek hatására hiszi el, hogy valósak voltak. Miközben, jegyezzük meg zárójelben, hogy az ilyen képek alkotásának olyan kihalt állatokról, amelyekről nyilvánvalóan nem lehet tényleges képünk, van egy bizonyos spekuláció jellege, és nem biztos, hogy ezek minden esetben pontosan adják vissza a dinoszauruszok valódi kinézetét. Tudományos értelemben persze mindez irreleváns, de pedagógiai szempontból nagyon is jó, hogy van ilyen, egy ilyen esetleges hibalehetőséggel együtt is.

Nagy szerencse ez, illetve persze hát nem szerencse, ez a tudomány, és ez a technika gyümölcse. De milyen jó, hogy ez van. Hiszen ezáltal elértünk oda, hogy egy tudományos "előadás" olyan szórakoztató lehet, hogy még a laikusok sem unják halálra magukat. Ez pedig nagyon is hasznos. Mert ez azt jelenti, hogy lassacskán a vallás már nem csupán elavult butaság lesz, hanem elavult szórakoztatás is. Ma már egy ilyen tudományos filmmel sokkal jobban el lehet tölteni egy délelőttöt, délutánt vagy estét, mint valamiféle misével. Ez pedig pedagógiai szempontból megint nagyon fontos.

A kreacionizmusról azért sem fogok itt részletes érvrendszert előadni, mert azt gondolom, hogy ez nem sokat számít. Azt gondolom, hogy amit el kell érni, hogy minden gyerek ismerje meg az evolúciót, tanítsák meg nekik. Fontos, hogy az evolúció oktatása megmaradjon. Ezért harcolni, az nagyon fontos. Az is jó volna, ha az állami iskolákban a hittant nem tanítanák kötelezően, sőt egyáltalán nem tanítanák, hiszen ez alkotmány-ellenes. Sőt, még az új, egyházállami alaptörvénynek is ellentmond.

Ezentúl, akinek van kedve egyesével hadakozni a kreacionistákkal, hát az tegye, de én ezt egy kissé elvesztegetett időnek tartom, mert a tudomány tanítása elég kellene, hogy legyen. Hogy egy kicsit fellengzős legyek, az igazság ugyanis végül is lassan, csak győzedelmeskedik. De az érdekes az, hogy hogyan. Mert ha belegondolunk, ennek is  tanúi vagyunk, amikor 3D-s evolúciós filmeket nézünk.

Arról van szó, hogy a 3D-s film eleve technikai vívmány, melyet csak a tudomány hozhatott létre. A vallás soha nem jutott volna el idáig. A 3D filmekhez a számítástudomány, a számítástechnika, a szem és a látás biológiájának, a fény fizikájának, ismerete kell, és a filmezéshez általában szükséges technikák (műanyag, lencsék, elektromosság, stb.). Ez csak fejlett tudományosság mellett lehetséges, és a fejlett tudomány fejlett technológiát hoz létre. A 3D filmezés, mint olyan tehát eleve a tudomány diadala, és az egyik olyan dolog, ahol a technika, és ezen keresztül a tudomány haszna, közvetve pedig működése és igazsága "dicsőül meg".

A következő gondolatom az volt, hogy ezen filmek segítségével laikusok, felnőttek és fiatalok szórakoznak, és ivódik beléjük a tudás, a tudomány. Maga az a jelenség jelentős, hogy a tudomány szórakoztató. Mert ugye van egy olyan kép az emberekben, hogy a tudomány unalmas. Mára már talán eljutottunk odáig, hogy lehet, hogy a tudomány széles közönségnek még nem a legérdekesebb dolog, de a vallás messze unalmasabb.

Ismerjük azt, és ez a jelenség talán a Jurassic Park kapcsán terjedt el, hogy a gyerekek elkezdtek "vallásos" intenzitással rajongani a dinoszauruszokért. A gyermekek "vallásos" rajongása természetes, és ha már, akkor inkább a dinoszauruszokért legyenek oda, mint Szűz Máriáért. Nagy részüknél azért ez úgyis el fog múlni. Meg a dinoszauruszok nevében nem fognak inkvizíciót létrehozni. Remélem.

Belegondolhatunk abba is, hogy ezek a 3D filmek mikről fognak szólni a jövőben. Szólni fognak természetesen a szokásos témákról: buta animációs filmek, komédiák, akciófilmek. De lesznek történelmi filmek, és lesznek evolúcióról szóló filmek is. És a valós történelem és a valós evolúció sokkal gazdagabb, mint bármelyik vallás. Nyilván lesz Jézusos film is, de csak egy-kettő.

És itt eljutottunk egy következő fontos gondolatig: a 3D filmek azt hozzák közel az emberekhez, hogy ez az evolúció milyen összetett, milyen bonyolult. Remélem, hogy arra is rá fognak döbbenni, hogy ezt ők nem tudják felmérni, ők, laikusok nem hozhatnak erről buta, kreacionista ítéleteket. Mert jóval bonyolultabb annál. Hogy több dolgok vannak földön s égen, mintsem ők álmodni képesek.

Ehhez hasonlóan, remélem, arra is rájönnek, hogy ezt nem lehetett kitalálni. Hogy ennek tényleg kellett léteznie földön és égen, nem lehet, hogy a tudósok álmodták meg. A Biblia fiktív részét ki lehet találni, és a többi szentírás mitikus részét is. De nem létezik, hogy az evolúciót valaki kitalálta volna, ilyen bonyolult mesét nem lehet kitalálni. Amit ki lehet találni, az egy Harry Potter, egy Gyűrűk Ura szintjén van (most itt népszerű, megfilmesített, és nem feltétlenül igényes fikciókat hoztam fel példának). Az is lehet szórakoztató, de összességében ezek a fantáziák legfeljebb együtt mérhetőek az evolúció gazdagságához. Az evolúcióban viszont ezen gazdagság mellett az a megdöbbentő, hogy mennyire koherens. Harry Pottert nem lehet a Gyűrűk Urával összehozni, de az ócanoszauruszos film konzisztens a többi evolúciós filmmel. És a gazdagság mellett a konzisztencia az, amely a valóságot igazolja: az empirikus tartalom, és a koherencia. Ezt a fantázia együtt nem tudja.

Amit még a fantázia nem nagyon tud, az az embertől való elrugaszkodás. A fikciók, a mesék mind antropocentrikusak. Mind a valóság eltorzításai, mind olyan történet, amelyhez hasonló a valóságban megtörtént. Az evolúció viszont sokszor annyira embertelen, idegen, hogy ez nem lehet emberi kitaláció.

Címkék: film evolúcó kreacionmizus

> Szólj hozzá!

Miért káros nemcsak az egyház, a vallás, de az egyéni hit is?

Brendel Mátyás 2021.08.01. 12:56

hit_mellekhatas_karos.jpg

A címben feltett kérdéssel kapcsolatban sajnos nemrég történt egy felháborító eset az Egyesült Államokban. Történt, hogy megerőszakoltak egy nőt, akinek nem tudjuk a nevét, és nem is fontos, R.W. a monogramja. A sajnálatos eset után R.W. egy erőszak utáni segítőközpontba vitték. Egy orvos két esemény utáni fogamzásgátló tablettát adott neki, amelyből az elsőt be is vette, a másodikat 12 órával később kell bevenni. De erre már nem került sor, mert egy M.S. nevű őr elvette a tablettát, méghozzá a vallásos meggyőződésére hivatkozva. Félreértés ne essék, M.S. a saját vallásos hite miatt vette el R.W. tablettáját másnap reggel.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy R.W. végül nem lett terhes. Az is igaz, hogy ha a doktor nem adta volna ki a tablettát lelkiismeretére hivatkozva, az legális lett volna az Egyesült Államokban. De itt az őr a már kiadott tablettát nem adta oda R.W.-nek. Azaz R.W. saját tablettáját, ami ekkor már az ő magántulajdona volt. Ez ugye hit alapján elkövetett lopás, további káros következményekkel.

Na, most, megelőzendő nagyhangú kritikákat, el kell ismerni, ez az eset nem igazol általános statisztikai összefüggést, de példázza azt, amiről írni szeretnék. Különösen, ha meggondoljuk, hogy súlyosabb következménye is lehetett volna, nevezetesen egy erőszakolásból származó nem kívánt terhesség. És ha most nem történt meg, máskor megtörténhet, amennyiben bizonyos hívők azt gondolják, ilyenhez joguk van. Nézzünk egy kicsit mögéje, hogy mire mutat rá ez az eset?!

1) Arra mutat rá, hogy a hittel gond van. M.S. első alapvető hibája ugyanis az, hogy nem ismerte fel, hogy egy olyan kérdésben hozott döntést, amelyben nincs objektív igazság. Az, hogy egy ilyen gyereket valaki megtartson nem objektív igazság kérdése, hanem egyéni erkölcs,  mérlegelés kérdése. M.S.-nek semmi alapja eldönteni, hogy R.W. megtartsa-e egy gyereket. R.W.-t fizikailag egy számunkra ismeretlen férfi erőszakolta meg, azonban képletesen R.W.-t M.S. is megerőszakolta, ideológiailag,  a hitével.

2) Mivel a kérdés nem objektív, ezért nem lehet empirikus-logikai érvekkel eljárni. M.S. nem tudhatta logikusan igazolni, hogy amit R.W. tett, az rossz, csak hitte. Ezért vagy beletörődik a dologba, vagy erőszakhoz folyamodik, ahogy tette is. Pontosan ugyanezért torkollik a legtöbb vallásos kérdés nagyon sokszor erőszakba. Ha ugyanis emberek empirikus és logikai módon nem tudják meggyőzni egymást, akkor persze, hogy erőszakhoz folyamodnak. Ez nem meglepő, de nem is fogadható el. Emiatt védik a hitüket a hívők karddal és pokolgéppel. Nem minden hívő, csak a kevésbé toleráns hívők, de a dologhoz az alap "bele van kódolva" a hitbe, mint olyanba. A hit velejárója az erőszak. A hitnek ez eredendő hibája. Nem mindenkinél torkollik erőszakba a hit, de nyilván mindig lesz olyan személy, akinél ez elő fog jönni.

3) Nagyon általánosan mondhatom azt is, hogy az objektív kérdések azért nem hit kérdései, mert észbeli kérdések. A tudomány és a józan mindennapi ész illetékes bennük. Szubjektív kérdésekben viszont nincs egyetlen igazság. Ezért, pontosan ezért mindenkinek joga saját magának dönteni. M.S,-nek joga a saját érzései, vagy ha van neki, hite szerint dönteni, de csak a maga ügyeiben, R.W.-nek pedig joga lett volna a saját ügyében magának dönteni, amit M.S. erőszakkal megakadályozott.

4) Megközelíthetem a dolgot úgy is, hogy M.S. ahhoz az elvhez nem tartotta magát, hogy a hit magánügy. Ez a kérdés Magyarországon az elmúlt években nagy port kavart. A sok érvet nem ismételném meg, de rámutatnék, hogy például ezért is kell, hogy magánügy legyen. Ha egy nő vallásos okokból nem akar bevenni egy fogamzásgátló tablettát, akkor joga van hozzá, magánügy. De ha valaki a saját hite miatt másokat kényszerít erre, akkor a magánügyét ráerőszakolja másokra. "Ideológiai erőszakolás." Ezért nem szabad, hogy a vallás kikerüljön a magánügyi keretek alól. Sajnos Magyarországon már rég kikerült, rettenetes intellektuális viszonyok vannak.

Kapcsolódik ez a kérdés a most fellángolt abortusz-tabletta vitához is. Bár ahogy erről az újságokban olvasni lehet, az abortusz-tabletta ennél az esemény utáni tablettánál technikailag jóval később is alkalmazható lenne, tehát komolyabb kérdés. De mégiscsak nagyon hasonló kérdés komolyabb változatáról van szó. Az abortusz-tabletta kapcsán a kormány nem akarja általánosságban sem engedélyezni a dolgot. Tehát függetlenül az érintett nő, az érintett orvos véleményétől a hatóság akarja eldönteni ezt a kérdést. Ami ugye azért durvább, mert sokkal általánosabb, mindenkire kiterjedő tiltás. Nem pusztán M.S. erőszakolja rá a hitét R.W.-re. Nem csupán egy személy egyéni akciója a hitének másra való ráerőszakolás érdekében, hanem az állam "ipari mértékű" hitráerőszakolása az emberekre. 


Hadd ragadjam meg az alkalmat arra is, hogy kifejtsem, hogy amikor a hit károsságáról szólok, akkor egész pontosan mi az érvem.

1) A hitnek sok káros hatása van.

2) A hitnek lehet pozitív hatása is.

3) Mérlegvonás nélkül is érvelni tudok amellett, hogy miért kell felhagyni a hittel. Ugyanis:

4) A hitnek semmiféle módszeres hatékony lehetősége nincs fellépni önnön negatív hatásai ellen. Mert a hit pont olyan elvek feladását jelenti (empirikus, logikai igazolás igénye), amely elvek hatékonyak lehetnének ezek ellen. A negatív hatások a hit önnön "lényegéből" erednek. A hit pont azért nem tud harcolni a káros mellékhatásai ellen, mert hitről van szó. A hit semmit nem tud az ellen kezdeni, ha valaki máshogy hisz, károsan hisz, pont azért, mert a hit nem igényel igazolást és érveket.

5) A pozitív hatások ellenben helyettesíthetőek más dolgokkal. Sporttal, játékkal, hobbival, szeretettel, barátokkal, családdal.

Összefoglalva tehát, a hit egy olyan gyógyszerhez hasonlít, amelynek káros hatásai kikerülhetetlenek, ellenben pozitív hatásait más gyógyszerek sokkal kevesebb káros hatás mellett is képesek szolgáltatni. Hülyék volnánk nem eldobni az ilyen gyógyszert, és helyette a káros hatásokban enyhébb megoldásokat választani.

A másik általánosság, amit tisztázni szeretnék, hogy a hit nem ugyanaz, mint a vallás, a vallás nem ugyanaz, mint az egyház. Ugyanakkor minden olyan hit, amely valamennyire is népszerű, vallássá alakul, a vallások pedig egyházat szoktak alapítani. Alig van kivétel. ALig van példa olyan elterjedt hitre, amely nem alakult vallássá, és alig van kivétel olyan elterjedt vallásra, amelynek ne volna egyháza.

Nem tudom, hogy hogy képzelik el a hit védelmezői mondjuk a vallástól és egyháztól mentes, csak hívő társadalmat. Hogy volna az lehetséges, hogy a hit ne formálódjon egyházakká? Elvégre ez a dolog demokratikus jogaink közé tartozik. Szervezeteket alakítani emberi jog. Csak nem mindegy, hogy miből. Hitből ne!

A hit káros mivolta leginkább az egyházak durva visszaéléseiben nyilvánul meg, de íme az eset, hogy magánszemélyek magánhite is lehet káros. Továbbá, mivel a hit vallások és egyházak kialakulásával jár, továbbá a magánszemélyek hite alátámasztja az egyházak hatalmát - akár azzal, hogy hozzá tartoznak, akár csak azzal, hogy általában a hitnek, mint olyannak a létjogosultságát erősítik  a hívők szemében - ezért a hit hozzájárul az egyházak hibáihoz. A hit azzal is hozzájárul az egyházak hibáihoz, mert azok igen jelentős részt pont a hitben gyökereznek, pont a hit miatt lehet megtenni őket, pont a hit az, ami akadályozza a felderítésüket.

Amikor az egyházak eltusolják a pedofíliát, akkor az egyházi vezetők a hitükkel gondolják szentesíteni az eszközt. Amikor emberek ezt elnézik az egyházaknak, akkor a hitük miatt elnézőbbek velük, mint mondjuk egy világi pedofillel szemben. Amikor a hívek egy pedofil papban megbíznak, akkor a hit az, ami a bizalmuk alapja. Ők maguk hangoztatják ezt, hogy a hit bizalmat jelent. Hát voila: ezt a bizalmat jelenti a hit. Ehhez a fajta bizalomhoz kell hit, mert hit nélkül már rég eljutottak volna oda, hogy a papok bizony semennyivel nem megbízhatóbbak bárkinél.

Címkék: bűnözés vallás egyház hit abortusz kereszténység

> 138 komment

A hit, amely nemcsak hegyeket nem mozgat, de műemlékeket rombol

Brendel Mátyás 2021.08.01. 12:05

timbuktu_islamists_destroy.jpg

A napokban történt, történik, és valószínűleg még folytatódni is fog, hogy Maliban, konkrétan Timbuktuban az Anszár Din iszlamista szervezethez tartozó lázadók elkezdték lerombolni az ottani, szintén iszlámhoz tartozó, piramisszerű, ősi, vallásos műemlékeit, amelyet az UNESCO emiatt is sebtében levédetett.

Ismét egy vallás, ismét rombolás. Persze ateista szemmel mondhatná valaki, vállat vonogatva, hogy "na és, egy másik szektát rombolnak? Öljék csak egymást, gyengítik egymást!" De ez nem ilyen egyszerű, mert az iszlám fanatizmus erősödik. Azért sem vonhatunk vállat, mert elvekről is szó van. Ugyan a vallás szerintünk hülyeség, de a hülyeséghez való emberi jog általános, de pontosan addig, amíg nem tapossa földbe más emberek jogait. Itt pedig a helyi iszlám vallás ártatlan(abb) emberi hülyeség, az iszlamista szervezet pedig az ártalmas, agresszív emberi hülyeség. Mindkettő az iszlám része, mindkettő a vallás része, mindkettő a hit része.

Mi ateisták gondolkodunk (legalábbis erősen ajánlom), és nem legyinthetünk erre, mert tudjuk, hogy ha a vallásos szekták egymásnak esnek, és ezt szótlanul nézzük, akkor mi is benne leszünk az áldozatok között. Értünk is jönni fognak. Pontosabban jönnek is, Magyarországon is nyomul a vallás, és mi vagyunk az áldozatai: másodrendű vallások és ateisták. Röviden szólva: itt elvek miatt kell kiállni.

A másik, hogy ezen ügy kapcsán is elmondhatom megint, hogy miért káros a hit, miért a hit a káros. Mert ugye jól tudom, megint azzal jönnek majd a hívők, hogy ez egy példa, ez csak egy vallás, ez csak a vallás rossz arca, de van jó is. Nem a vallás, nem a hit hibás, hanem az emberek. És, hogy ezek az iszlamisták ha nem az iszlám ürügyén, akkor más okból csak szétrombolták volna Timbuktut. Hát azért ha nem lenne az iszlám,  keresniük kéne más ideológiát. Nem állítom, hogy nem találhatnának, de ez nem menti a vallásos hitet, amely ideológia par excellence. És végül is minden más ideológia, amelyet találhatnának, mind hit lenne, legfeljebb nem vallásos, hanem például rasszista hit.

Úgyhogy megint összeszedem, hogy ebben az esetben mik azok az összefüggések, amelyek miatt a hit maga mindenképpen hibás.

1) Miért akarják lerombolni az iszlamisták ezeket a műemlékeket? A furcsa az, hogy a műemlékek maguk is az iszlámhoz tartoznak. Tehát ez az iszlám valláson belüli szekta-háború. Miért lerombolni akarják ezt? Azért, mert más eszköze az egyik szektának a másik ellen nem nagyon van. A hit ugyebár definíció szerint igazolatlan vélekedés. Ez azt jelenti, hogy definíció szerint nem tudják az iszlamisták igazolni, hogy nekik igazuk van. Nem tudnak érvelni mellette, nem tudnak kísérleteket bemutatni. Ha pedig nem tudnak, akkor mit tehet az egyik szekta a másik ellen? A békésebb megoldás az érzelmi manipuláció, prédikálás, emberek becsapása. De a történelemben mindig is elővették a másik megoldást: az erőszakot. Szektaháborúk mindig is voltak, és mindig is lesznek, amíg lesz vallás, amíg lesz hit.

2) Hogyan tudnak ezek az iszlamisták ilyen erőt felmutatni? Azzal, hogy az ideológiájukat egy elég erős csoport követi. A hit által tudnak összefogni ennyi embert. Mert egy ilyen műemlék megtámadásához, lerombolásához sok ember eléggé elhatározott elszántsága kell. Na, most, ugye nem az a helyzet, hogy az iszlamistáknak igazuk van. Ha pedig nincs igazuk, akkor csak a hit motiválhat elég sok embert egy ennyire szélsőséges agresszióra. Ehhez erős motiváció kell, a hit az, amely ezt az erős motivációt szolgáltatja. Ha ezek az emberek nem hinnék, hogy igazuk van, hanem tudatában volnának ízlésbeli preferenciájuk relativitásának, akkor ugye bizonyára nem kezdenék el rombolni azt, ami nem tetszik nekik.

Nem lehetne összefogni elég sok embert, és elég elszántságot adni nekik egy olyan szöveggel, hogy "ugye neked sem tetszik ez a műemlék? Romboljuk le!". Gondoljuk csak meg! Bizonyára van jó pár ember, akinek például nem tetszik a Duna-parti cet épülete. Elegen is vannak ahhoz, hogy akár le is rombolhatnák egy nagyon elszánt akció keretében. Ezt mégsem lehet összehozni, mert nincs erős hitük arról, hogy a cet épülete valami szentségtörés lenne. Többé-kevésbé tudatában vannak annak, hogy csupán szubjektív ízlésüknek nem felel meg. Tehát emiatt nem lehet ennyire elszánt embereket egyszerre mozgósítani egy kis cet-rombolásra.

3) Egy szokásos érv, hogy itt egy politikai háborúról van szó, a hit csak ürügy. Politikai háború mindenképpen van, a tuareg lázadók mindenképpen függetlenségért harcolnak. Mindig elég nehéz ilyenkor eldönteni, hogy a hit cél, vagy eszköz. Szerintem nem is lehet. Mindkettő jelenség szerepet játszik. De konkrétan, nem látom, hogy a műemlékrombolás konkrétan milyen politikai hasznot hozna. Politikailag inkább károsnak látszik. Ez színtiszta vallásos"úri murinak" tűnik.

Marad tehát a szokásos érv, hogy a hit káros és hasznos is egyben, és ez van, ezt kell szeretni. Amire a szokásos válaszom:

A) A hit káros hatásai nem küszöbölhetőek ki a hitből. Mivel a hívő, aki mondjuk európai mércékkel káros dolgot tesz, az a maga hite szerint nem káros, és mint mondtam, a hit per definicionem az, amikor nem lehet őt meggyőzni legalább arról, hogy nincs abszolút igazsága, vegye már tekintetbe mások ízlését is!

B) A hit hasznos hatásai kiválthatóak. Számos módon motiválhatók emberek hit nélkül is jó dolgokra. És ezen motivációs eszközök sokkal kevésbé károsak, mint a hit.

C) A hiten belül nincs olyan mechanizmus, amely a káros elfajulás ellen valamennyire védene, és a pozitív irányokat erősítené. Ez megint amiatt van, mert a hit elvei szerint a kettő megkülönböztethetetlen. Mindkét szekta hisz, mindkét szekta teljes joggal hisz a hit saját "szabálya" szerint, miszerint a hitet nem kell igazolni.

Tehát a jövőre nézve az égadta világon semmi okunk azt hinni, hogy a hit maga a jövőben sokkal több jót fog produkálni, és sokkal kevesebb rosszat. Miért tartanánk meg tehát ezt a káros "gyógyszert", amelynek annyi rossz mellékhatása van, és kiváltható kevesebb mellékhatásokat felmutató "gyógyszerekkel"?

Végül egy gondolat az iszlámról. Az iszlám időszámítás szerint 1433-at írunk. Tehát a valahol a tág értelemben vett középkorban vagyunk. Ez nem csak szimbolikus, mert végül is egy társadalom fejlettségében az az állapot, amikor monoteista vallást alapít, az jelez valamit. És az is, hogy ettől az időponttól kezdve mennyi év telt el azóta. Nem mondom, hogy ez egy abszolút skála, tehát, hogy minden kultúra, amelynek 1400 éve volt a nagy monoteista vallásalapítása, az szükségszerűen középkori jelleggel bír.

Nyilvánvaló az is, hogy az iszlám kultúra, még ha sok szempontból középkori, egy modern világba ágyazódik bele, illetve az iszlám országok közül sokban jelen van ez a modern kultúra a mindennapokban. Sok, periferikus országban nem. Tehát az erősen külső, modern hatás keveredik az erősen középkori, saját fejlődési szinttel. Maliban ez utóbbi az erős, az előbbi alig van befolyással az iszlamistákra, legfeljebb a fegyvereiket illetően.

De nem sokkal jobb azért a helyzet mondjuk Egyiptomban, ahol időnként meghurcolják egy kicsit a koptokat. Pedig Egyiptom azért nincs elzárva a modernség elől.

Az iszlám kultúra sajnos nagyon a keresztény középkor tükrét állítja elénk: élőben láthatjuk, milyen lehetett az inkvizíció, milyenek lehettek a vallás-háborúk. Milyen lehetett, amikor hittel fanatizált emberek lincselnek, rombolnak.

Arra is figyelmeztet minket ez a tükör, hogy milyen lenne, ha a vallásnak több teret engednénk. Vagyis Magyarországon arra is, hogy mi lehet abból, ami most folyik. Valahogy sehogy sem bízok én abban, hogy a magyarországi egyházállamban a hit jó oldala fog uralkodni felettünk.

Címkék: bűnözés vallás iszlám hit

> 174 komment

Amikor pár éve még keresztények irtottak muszlimokat Európában...

Brendel Mátyás 2021.07.16. 21:36

dscn4514.JPG

A jelenlegi néphülyítő uszítások közepette gyakran elhangzanak olyan "érvek", hogy az iszlám sokkal rosszabb a kereszténységnél, és még, ha a kereszténység az inkvizíció és boszorkányüldözés során emberek tízezreit is irtotta ki, az régen volt, nem tudok (tudunk, mi ateisták) ilyen eseteket mondani a közelmúltból. Ilyenkor azt próbálják megetetni velünk, hogy még ha a kereszténységnek volt is sötét időszaka, mára már megjavultak. Az egyik szokásos érvem erre, hogy a keresztények, még ha  meg is változtak volna (nem), nem a maguk érdeméből változtak volna meg, hanem rákényszerítettük őket a szekularizáció során. És ha ez sikerült az újkorban egy többségben lévő vallással szemben, akkor egy nagyon erős kisebbségben lévő vallással (iszlám) szemben gyerekjáték lesz a jövőben. Természetesen miközben az iszlámnak Európa azon országaiban, ahol nincs többségben, esélye sincs olyan hatalomra kerülnie, mint a keresztényeknek, aközben illegális terrorista sejtek és egyedi őrültek ölhetnek meg embereket. De hol van ez az államilag szervezett népirtásokhoz képest, amelyeknél napok, hetek alatt ölték meg emberek ezreit!?

A másik érv pedig az, hogy a keresztények még ezalatt a nyomás alatt sem megváltoztak, hanem inkább meghajoltak. És erre nagyon jó példa az, hogy ahol a szekuláris államszervezet meggyengül, és a keresztények szabadon garázdálkodhatnak, ott még az utóbbi években is elkövettek szervezett népirtásokat. És nem mellékesen, hanem bizony teljesen, és tökéletesen vallási alapon. Erre olyan példám van, amely alig több, mint 20 éve történt.

Nemrég beszámoltam a nyaralásomról, amelynek során mellékesen megismerkedtem Európa egyetlen muszlim többségű országával, Bosznia-Hercegovinával (Koszovót nem számítva). A muszlim többség megléte itt egyébként vitatható, a Wikipédia szerint 50,7% a muszlimok aránya. Az, hogy ebben az országban a muszlim a legnagyobb vallás, az viszont egyértelmű, mert a nem-muszlimok katolikusokra, ortodoxokra, és egyebekre oszlanak. Más felmérések más adatokat mutatnak, úgyhogy lehet erről vitatkozni, de nem ez a lényeg. A muszlim és nem muszlim lakosság egyébként ugyan keveredik, de nagyon markáns muszlim, ortodox és katolikus területek vannak. Ennek megfelelően egyébként Bosznia Hercegovina különös politikai struktúrát alkot. Ugyanis van a Bosznia-hercegovinai Föderáció, ahol a muszlimok és horvátok (katolikusok) vannak többségben, és van a Boszniai Szerb Köztársaság (Republica Srpska), ami nem keverendő Szerbiával, de ott szerbek vannak többségben. Ennek egyébként nem voltam tudatában, amikor átutaztam. Az út egy kis részén a Szerb Köztársaság részén haladtam át, de turistaként nem vettem észre semmit.

Szarajevóban azonkívül, hogy megnéztem a szrebrenicai mészárlásról szóló múzeumot, megvettem Misha Glenny könyvét "The fall of Yugoslavia" címmel. Korábban nem érdekelt a jugoszláv háború, mert azt gondoltam, hogy, hát "Balkán, hülyék, csináltak egy csomó hülyeséget, nem akarok én ezzel foglalkozni!" A véleményem az előbbiről nem változott, csak az utóbbiról, nevezetesen, hogy a nyaraláskor kifejezetten kedvem lett ezt a könyvet elolvasni, bár Dubrovnikban nem sokat olvastam belőle, és utána fejeztem be, egyébként egy másik strandon.

Azt fontos tudni, hogy Misha Glenny nem egy helyi író, hanem orosz származású angol, aki a BBC tudósítója volt, és ekként járta be Jugoszláviát a háború alatt, és sokszor ott volt a legforróbb pontokon. Glenny beszél szerb-horvátul (ez valójában ugyanaz a  nyelv, ld. pl. 126.o., tehát elég jól meg is értette magát mindenhol. A könyv stílusában, főleg az elején humoros, ironikus, szakrasztikus akar lenni, aztán eléggé belekomolyodik. Nem mondja végig a jugoszláv háborút, gondolom azért, mert visszahívták Londonba. Van egy utószó, ahol inkább a nagyhatalmak szerepéről mond véleményt, és még mindig nincs lezárva a történet. A nagyhatalmak szerepéről Glenny a saját véleményét mondja el, ami helyenként különös, sokszor plauzibilis, de nem tudom megmondani, mennyire van igaza. Nem értek a témához, bonyolult is, és mivel offtopic, ebbe nem is megyek bele.

Amibe belemegyek, az a vallás szerepe az egész konfliktusban. És ebben Glenny véleménye nemcsak plauzibilis, de egyet is értek vele. Nem lehet azt mondani, hogy érdektelen vélemény, hiszen ő nagyon közel volt a mindennapi eseményekhez. Glenny egyébként oroszként esetleg a szerbek felé lehetne elfogult, de egyáltalán nem az, sőt, elég kritikus a szerbekkel. Nem is elfogultan szerb-ellenes, mert az EU-ban eluralkodó, "a bosnyákok egyoldalú áldozatok, a szerbek egyoldalú agresszorok" álláspontot is kritizálja.

De kezdjük talán azzal, amit az imént említenem kellett, hogy a szerb, a horvát és a bosnyák nyelv egyetlen nyelv. Glenny mind a három "népcsoportban" megértette magát, és sehol nem említ kommunikációs problémát. Tudtommal a szerb és horvát között árnyalatnyi különbségek vannak abban, hogy egy-egy szónak kicsit lehet más a jelentése, illetve több jelentéséből máshol lehetnek a hangsúlyok. A bosnyáknál ezt nem tudom. Az is egy fontos különbség, hogy a horvátok és bosnyákok latin betűkkel írnak, a szerbek pedig cirill betűkkel. Láttam útközben sok cirill betűs feliratot kétnyelvű táblákon, ahol a cirill betűk le voltak "graffitizva". De, ne felejtsük, hogy a cirill-latin ábécé különbsége egész pontosan a katolikus-ortodox különbséggel egyezik, azzal a kiegészítéssel, hogy az ortodox görögök görög betűkkel írnak, de ez Jugoszláviában nem fontos.

A bosnyákok pedig ugye latin betűkkel írnak, de muszlimok. Ők nagyobb részt megtért európai népek, és csak kisebb részt a hódító törökök leszármazottai. Jugoszláviában és Albániában további muszlim kisebbségek is vannak, de a bosnyák az, amelyik államalkotó szintet ért el. Egyébként pedig a bosnyákok is ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a szerbek és a horvátok. Nincs tehát nyelvi különbség. Genetikai különbség se nagyon van. Az egyetlen különbség a vallási, illetve az ebből fakadó írásbeli különbség. Amikor tehát a jugoszláv háború során szerbek, horvátok és bosnyákok támadtak egymásra, akkor ugyanolyan nyelven beszélő, ugyanolyan genetikájú népek csak és kizárólag vallási alapon különböztették meg egymást. A "bosnyákok" név Glenny könyvében így nem is szerepel, mert boszniai muszlimokról van szó, ahogy boszniai szerbekről és horvátokról. De még pontosabb lenne boszniai muszlimokról, ortodox hívőkről és katolikusokról beszélni, ezért innentől így fogok róluk beszélni. Mert csak ez a különbség köztük. Tehát bár nemzetiségi konfliktusnak tűnik a dolog, de valójában csak politikai, és igazából valláson alapul. Ahogy Glenny fogalmaz (172.o.)

"Valójában, ami meglepő - Bosznia-Hercegovinában különösen - hogy a muszlimok, horvátok és szerbek milyen közel állnak egymáshoz. A vallás az, ami elválasztja ezeket az embereket, bár ez nem egy felekezeti konfliktus."

Megjegyzem, ha csak a vallás választja el őket, akkor bár nyíltan lehet, hogy ezt nem hangsúlyozták annyira, de a mélyben ez bizony felekezeti a konfliktus. Ezt látni fogjuk Mladic videójában is, ahol nyíltan is vallásos az uszítás.

Na most a másik fontos dolog, ami kiderül Glenny könyvéből, hogy a háborúban népirtást, civilekkel szembeni erőszakos cselekményeket, nők megerőszakolását követett el mindenki mindenki ellen. Katolikusok, ortodoxok, muszlimok mindenki, mindenki ellen. Nem ugyanolyan arányban, a leginkább, legsúlyosabb, és legismertebb atrocitásokat ortodoxok követték el muszlimok ellen. Glenny könyvében a szrebrenyicai mészárlás benne sincs, korábbi atrocitások vannak benne.

Mi ebből a tanulság? Van tulajdonképpen egy nép, amelyet a politika megoszt, és azon az alapon tud csak megosztani, hogy ezeknek az embereknek különböző a vallása. Az ortodoxoknak be tudják mesélni, hogy a katolikusok, majd a muszlimok ki fogják irtani őket. Elhiszik, hogy a katolikusok usztasák (112.o.), mert a második világháborúban az usztasa tényleg sok atrocitást követett el az ortodoxokkal szemben (kozarai mészárlás). Ebből a félelemből az ortodoxok például eléggé lerombolják Vukovárt, és sok a civil áldozat (123.o.). Erről az olvasó talán hallott, mert ez a város igen közel van Magyarországhoz. A katolikusok persze tényleg követtek el korábban igazságtalanságokat, és Jugoszlávia felbomlása után az ortodoxokkal szemben voltak diszkriminációk is. No de ezt Vukovár lerombolásával megbosszulni nem igazságos, nem civilizált, nem arányos és nem jogszerű büntetés.

És ugyanezek az ortodoxok elhiszik, hogy a muszlimok is usztasák, pedig a muszlimok nem katolikusok. És bár igaz, hogy volt elég sok muszlim is az usztasában, de ez még kevésbé indok bármire is, mint a katolikusok esetén. De az ortodoxok elhiszik, hogy a muszlimok mindegyiküket ki fogják irtani. Attól félnek, hogy a muszlimok dzsihádot fognak kezdeni ellenük (70.o.). Ezzel mosták az agyukat (ugye, milyen ismerős?)  Ezért inkább jó előre elkezdik irtani a muszlimokat a saját és az elfoglalt területeken. A legismertebb szrebrenyicai mészárlást Glenny el se meséli, mert előbb vége a könyvének, de felsorol olyan eseteket, mint a prejidori mészárlás, doboji mészárlás, visegrádi mészárlás (201. o) zvorniki mészárlás,  a bratunaci mészárlás, brcskoi mészárlás (204.). A bratunaci mészárlásról szóló szemtanú  beszámolója volt számomra talán a legsokkolóbb az egész könyvben. Az ortodoxok erősebbek, mert Jugoszláviát inkább ők irányították, és a jugoszláv hadsereg fennmaradó része is inkább velük van, a fegyverzetük is. Szerbia maga is, és Szerbiát támogatja Oroszország is.

A katolikusok Nyugat-Európából kapnak támogatást, és lassan felzárkóznak. A muszlimokat csak nagy sokára kezdik támogatni a törökök, de fegyvert gyakorlatilag nem tudnak tőlük csempészni. Ezért járnak a muszlimok a legrosszabbul, legalábbis a népirtást illetően. A határokat illetően a végén kb. ugyanaz a helyzet, mint ami a Jugoszlávián belüli határ volt. Ha úgy vesszük, eleve igazságtalan, hogy ennyi ortodoxnak és katolikusnak kell Boszniában élnie. De ha úgy vesszük, hogy ez már Jugoszláviában így volt, és egyébként is csak vallásról van szó, akkor meg nem mindegy?

Mindenesetre nem csak az látszik, hogy a vallás milyen jó arra, hogy megosszon olyan embereket, akiknek aztán semmi más okuk nincs kiirtani egymás. Boszniában a szerb politikusok pontosan azt csinálták, mint ma a náci-populista politikusaink: arra uszították a nép fogékonyabb, hülyébb részét, hogy a muszlimok majd jönnek, és kiirtják őket. A muszlimok meg hozzájuk képest alig követtek el atrocitásokat. Az agymosott náci szerbek viszont egy csomót. Ugyanez a veszély fenyeget most is. Nem az, hogy a muszlimok kiirtják Európát, hanem, hogy egy náci rezsim kiirt sok millió muszlimot Európában. Egy "holokauszt" fenyeget, egy újabb náci veszély. Ezért tanulságos olvasni a "főpróbáról", a boszniai népirtásokról. Amit ott kicsiben kipróbáltak, az nagyban megismétlődhet. És nem lesz jó nekünk, de még a náciknak sem. Ahogy a boszniai keresztényeknek sem volt jó a népirtás összességében.

 Ratko Mladic ezen a felvételen, amikor elfoglalják Szrebrenicát, arról beszél, hogy: "eljött az idő, hogy bosszút álljunk a Muszlimokon". (1:29).

dnwbkn.jpg

De még egy érdekes dolog is látszik: a muszlimok, bár Európában talán itt vannak a legnagyobb tömegben együtt, volt hadseregük, volt és van egy országuk, vagy egy igen nagy országrészük egy országban, mégsem vezettek be sharia törvényt, és nem ők irtották leginkább ki az ortodoxokat és katolikusokat. Igaz az is, hogy ez azon múlott, hogy még így is gyengébbek voltak, és különösen, hogy a szomszéd országok közül nem volt muszlim. No de ebből az is következik, hogy ha a muszlimok máshol, Európában egy országban akár 4-10%-ot is érnek el, az még kevesebbre lesz elég, nem kell félni tőlük. Előbb várható az, hogy hülye katolikusok vagy ortodoxok elkezdik kiirtani őket, mint az, hogy ők tudják hatékonyan irtani a többieket. Ahogy Boszniában is történt.

És még egy kis érdekes rész. A 148. oldalon Glenny azt meséli, hogy Tito úgy tartott békét Szarajevóban, hogy ha elítéltek egy ortodoxot, akkor tuti volt egy pár hétre rá egy muszlim és egy katolikus elleni per is. Ez persze ilyen szinten hülyeség, de az biztos, hogy itt a szekularizmus békefenntartó ereje jelentős. Hogy az államnak szekulárisnak kell lennie, és akkor rendet lehet tartani. Az államnak, például a bíróknak egyenlően kell kezelni minden vallást. Nem a szám szerinti, erőltetett egyenlőség szintjén, hanem az egyenlő mérce szintjén. És akkor nem lesz baj. Ezért a szekularizmus bizony megoldás, függetlenül attól, hogy mennyi muszlim van, és a megoldás a szekularizmus.

Glenny könyve megszakad valahol a háború közepén. Még Szrebrenyica sem szerepel benne, hát még összesítés. A Wikipedia „Bosnian War” c. szócikkben van egy táblázat, amely az áldozatokról számol be:








Látható, hogy a bosnyák áldozatok száma nagyobb, mint a többi népcsoport áldozatainak száma. Egyedülálló módon a muszlimok az egyetlen népcsoport, amelyiknél a civil áldozatok száma nagyobb, mint a katonai áldozatok száma. Mindkettő oka a durva népirtásokban keresendő. Azóta, mint ismeretes, több ítélet is született, amelyben megállapítottak népirtásokat, melyeket ortodox szerbek követtek el muszlimok ellen.

Címkék: könyv iszlám keresztény népírtás

> 75 komment

John Lennon: Képzeld, hogy nincs vallás...

Brendel Mátyás 2021.07.02. 21:30

 

imagine_1.jpg

A dalszöveg hevenyészett fordításban magyarul (nem én követtem el):


Képzeld el

írta: John Lennon

 

Képzeld el, hogy nincs menny

Könnyű, ha megpróbálod

Nincs pokol alattunk

Fölöttünk csak az ég

Képzeld el az összes embert

Ahogy csak a mának él.

 

Képzeld el, hogy nincsenek országok

Nem is nehéz megtenni

Nincs, amiért ölni vagy meghalni kéne

És nincsenek vallások

Képzeld el az összes embert

Ahogy békében élik életüket.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

 

Képzeld el, hogy nincs tulajdon

Csodálom, ha el tudod

Kapzsiságra vagy éhségre nincs szükség

Minden ember testvére a többinek

Képzeld el az összes embert

Megosztván egymással az egész világot.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Fogd meg kezem és csatlakozz hozzánk

És a világ egyként, egyként fog élni.

 

Jó, persze, bevallottan álmodozó, és naiv. És persze, ha nem lennének vallások, akkor a nacionalizmus még mindig ott lenne, és háborúk is lennének. Bár a dalban ennek megszüntetése is szerepel, de ezt jóval nehezebb megoldani, mert a nacionalizmus nagyon sok ember nagyon erős érzelmein alapul. De azért a vallás durván sokat ad hozzá a rossz dolgokhoz, és sokkal jobb lenne a világ nélküle. És a vallás egy olyan dolog, amit oktatással, művelődéssel, az emberek felvilágosításával azért nagyon le lehet redukálni. És ebben már óriási lépéseket ért el a művelt, nyugati civilizáció. És még annyira nagyon meg se erőltette magát ehhez. De még van mit tenni, bőven.

Címkék: zene vallás szekularizmus

> 2 komment

Egy közembernek vajon hit kell-e a tudomány elfogadásához?

Brendel Mátyás 2021.07.02. 04:35

science-religion.jpeg

A "lehet-e hit nélkül élni", illetve a "hit és tudás" kérdéskörben gyakran hozakodnak elő a hívők azzal az állítással, hogy a tudomány is hit kérdése, és ezen belül az egyik "érv" az, hogy a közember számára egy csomó hit kell a tudomány elfogadásához, illetve tulajdonképpen a közember hit szintjén fogadja el a tudományt is. Emiatt egy közember gyakorlatilag nem élhet hit nélkül, mert a tudományt csak hit alapján tudja elfogadni, ha pedig nem a tudományt követi, akkor egész biztosan valamilyen hitet követ. A "tudomány is hit kérdése" érvnek persze vannak más verziói is, amelyek arról szólnak, hogy egy tudós munkájában mennyire szükséges a hit, ez a profi tudományfilozófiának is témája volt, például Polányi Mihály filozófiája e körül összpontosult. Ez ellen is tudok érvelni, de nem itt, és nem most. Itt és most a közemberre vonatkozó kérdésről fogok írni, amely kérdés most jobban érdekel, jobban érdekelheti a közembert, és jobban el is lehet mondani a közembernek.

Amellett fogok érvelni, hogy a közember tudományos műveltsége, tudatosságának különböző fokozatai vannak, és hogy gyakorlatilag akármennyire is alacsony szintet veszünk, ha annak a közembernek józan paraszti esze van, akkor valami különbség a tudomány vagy egy vallás elfogadása között mindenképpen van, az előbbi mindenképpen valamilyen szinten igazolható választás tud lenni, az utóbbi pedig teljesen igazolhatatlan marad. A tudományos szempontból legműveletlenebb ember is találhat józan ész alapján bőven indokokat a tudomány elfogadására, amely érvek a vallásnál nem működnek. Még számára is lehet különbség tudomány és vallás között.

De induljunk el "fentről", az ideális esetből! A gyakorló tudóst, illetve a profi tudományfilozófus esetét nem mondom el, ugyanis ők azok, akik vagy csinálják, vagy nagyon jó rálátással rendelkeznek a tudományra, emiatt tudniuk kell, hogy mi miért igazolt, vagy akár maguk is ellenőrizhettek bizonyos elméleteket, akár a legújabb, legmodernebb elméleteket. Ha valaki részecske-ütköztetőben dolgozik, akkor el tudja végezni azokat a kísérleteket, látja a "saját szemével" azokat a kísérleteket, amelyekre a hívók azt mondják, hogy közembernek nem férhetőek hozzá.

A következő szint az, hogy veszünk egy a tudományhoz nagyon is értő embert, aki azonban maga nem gyakorló tudós. A hívő érve az, hogy egy ilyen embernek nincs részecske-gyorsítója, nincs elektron-mikroszkópja, nincs űrtávcsöve, tehát a tudomány bizonyos eredményeit, főleg a legújabb, legmodernebb eredményeket ő maga nem tudja ellenőrizni. Ráadásul, ha nem gyakorló tudós, akkor valószínűleg a tudomány bizonyos elméleti számításait sem tudja lekövetni, vagy elvégezni. Tehát - az érv szerint - vakon kell bíznia a tudósokban, hit alapján kell elhinnie, hogy ezek igazak.

Vegyük észre, hogy itt eleve csak a tudomány egy részéről van szó! Egy olyan ember, aki mondjuk egy normális gimnáziumi szinten jó volt fizikából, kémiából, biológiából, az végezhet egyszerű kísérleteket, amelyekhez csak a newtoni fizika kell, és egyszerűbb kísérleti eszközök. Tervezhet áramköröket, optikai kísérleteket, kémiai kísérleteket, illetve vizsgálhatja az élővilágot egy bizonyos szinten. Galilei, Newton, Darwin, Benjamin Franklin tudományát egy mai, tudományosan művelt ember reprodukálhatja, ellenőrizheti. Franklin például maga sem rendelkezett különösebben magas tudományos képzettséggel.

Nemrég például volt egy hír az elektromosan töltött testekkel, töltésmegosztással kapcsolatban, ahol egy fizikaprofesszor nem cáfolta ugyan meg az alapvető fizikai elméletet a elektromágneses kölcsönhatásról, de töltött testek esetében az kísérlet kimenetelét illetően más következtetésre jutott, mint amit addig gondoltak. Nevezetesen, hogy azonos módon töltött testek töltésátrendeződés miatt esetleg vonzhatják is egymást. Ilyen dolgokat bárki otthon is leellenőrizhet, ellenőrizheti az alapvető fizikai ismereteinket, de akár új eredményekre is juthat bizonyos kísérleti felállás esetében. Hogy cáfolná a tudományt, arra kicsi az esélye, de logikailag nem kizárt. Ugye ez pontosan azt jelenti, hogy nem hit alapján fogadjuk el, és nem dogmatikusan fogadjuk el a tudomány jelenlegi ismereteit igaznak.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a tudományban "sok minden sok mindennel" összefügg. Ez nem a naiv holisztikus világszemléletet jelenti, hanem csupán azt, hogy mindegyik természeti törvénynek rendkívül szerteágazó empirikus következménye lehet, aszerint, hogy a valóság mely darabkájánál, milyen jelenségeknél, milyen más törvényekkel kerül összefüggésbe. Mert ugye egy törvénynek általában sosem egyedül van empirikus következménye, hanem általában különféle más törvényektől, illetve kezdeti paraméterektől, permfeltételektől is függ a következmény. Ezt egyébként Quine hangsúlyozta filozófiájában, és a tudományfilozófiában ezt tényleg holizmusnak nevezik, de ne keverjük a holizmus misztikus felfogásával!

Ebből következően például, ha a gravitáció működik almákra, akkor nem olyan vakhit kérdése az a hipotézis, hogy esetleg a bolygókra is működik. Ugye ez volt Newton egyik nagy ötlete. Azelőtt azt a bonyolultabb hipotézist gondolták az arisztotelészi fizika szerint, hogy az égben máshogy vannak a vonzástörvények, mint a Földön. Azt pedig még a tudományosan művelt emberünk megérti, mert gimnáziumban levezették neki, hogy a gravitációs törvénnyel, és a newtoni mechanikával szépen kihozható a bolygók keringése. Legalábbis a körpályáig elemi szinten is érthető a számítás.

De a hívők érve nyilván olyan lusta emberekre vonatkozik, akik mindezt nem csinálják meg, és akkor, azt mondják a hívők, hogy bizalmi alapon, hit alapján hiszik el az emberek a tudományt, akárcsak a vallást. Mert mondjuk a közember, akiről beszélnek, nem dobál Galilei módjára tárgyakat tornyokból, és nem számol ki egy egyszerű röppályát sem, newtoni módon. Vegyük észre, hogy az mennyire meredek összeesküvés-elmélet, hogy a tudomány nem is igaz, hitre épül, és arra apellál, hogy a közember lusta. Mekkora kockázatot jelentene azt bevállalni, hogy "ugyan már, a közember úgysem ellenőrzi le a kísérletet, bármit be lehet neki adni!" Mi van, ha a sok milliárd emberből páran mégis elvégzik?! Ahogy egyébként vannak is ilyen emberek.

De ha kísérleteket és számításokat nem is végez az az illető, akit veszünk, azt azért látniuk kell az embereknek, hogy "jé, a tárgyak esnek", meg "jé, az elektromos készülékek működnek", "jé, a szemüveg segít a látásban". És ha precíz kísérleteket és számításokat nem is végez az illető, azt egy kvalitatív szinten látja, hogy nagyjából úgy működnek a dolgok, ahogy azt a newtoni fizikáról, optikáról, elektromosságról az iskolában tanulta.

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor az összeesküvés-elmélet nem mehet tovább annál, hogy a fizika kicsit máshogy működik, de jó közelítésben igaz kell, hogy legyen, amit tanult. Mint ahogy egyébként azt tudjuk is, hogy valójában a newtoni fizika csak közelítőleg igaz, csak a mindennapokban a relativiszitikus és kvantumos hatások elenyészőek. Egy kicsit pontatlanabb szinten a közember nem kvantitatív megfigyelései és becsélései is ellenőrzik a tudományt.

Szólnom kell itt még a közvetettebb igazolásokról is. Mert ugye a hívők érve azért sem jó, mert eleve csak követetlen (olyan értelemben, hogy saját maga által elvégzett kísérlet és számítás) igazolásokat vesz.

De a helyzet az, hogy ha a hétköznapi ember maga nem is végez newtoni fizikai kísérleteket (relativisztikusakat és kvantummechanikaiakat pláne nem), akkor is vannak, akik végeznek. Tehát ha a közember nem is számolta ki pontosan, hogy mekkora ellenállások és tekercsek kellenek abba a laptopba, hogy működjön, valakinek ki kellett számolnia (most a tranzisztorokat nem vesszük, mert az már nem csak elemi elektromosságtan). És azt tudja a közember is, hogy a dolog működik. És nemcsak alaptop, hanem a hajszárító, hűtő, fűtőtest, bojler is. És még egy csomó más technikai eszköz, amely az elektromos fizikára, optikára, mechanikára és más dolgokra épülnek.

És itt igaz lehet az is, hogy a newtoni fizikának nagyon pontosan igaznak kell lennie (ugye egészen a relativisztikus hatásokig). Mert például, ha a newtoni fizika hétköznapi körülmények között mondjuk egy százaléknyit eltérne, akkor egy mechanikus óra például nagy valószínűséggel ennyit sietne vagy késne. Esetleg többet is, mert nem lineárisak az összefüggések, és halmozódhatnak a hibák.

Tehát van általában a technika, amely a tudományra épül. És minden egyes technikai eszközünk a természettörvények sokaságán alapszik (ugye a holizmus), és ha ezekből akár egy is téves volna, akár csak 1 százaléknyit is, akkor valószínűleg a rá épülő technika sem működne. Ergo, amikor vasalunk, laptopot használunk, megnyitjuk a gázcsapot, felrakjuk a szemüveget, egyszóval, amikor egy technikai eszközt használunk, akkor minden egyes alkalommal teszteljük a tudományt.

Persze az lehetséges volna, hogy egy óriási összeesküvés-elmélet részei vagyunk. Lehet, hogy az óragyártók, vasalógyártók, laptopgyártók - és minden egyes ipari vállalkozás, ahol van tervezés - összebeszélt a tudósokkal, és az egész világ technikája egy egészen más fizikán alapul, csak a közembernek nem mondták ezt meg. Ebbe az összeesküvés-elméletbe egyébként azokat a közembereket is bele kellene venni, akik mondjuk elektromos szakmunkások, vagy hobbi-barkácsolók, mert ők is észrevennék, hogy nem működik a tudomány, ha téves lenne.

Gondoljuk meg, milyen őrültség ez, hiszen akkor ezt azt jelentené, hogy a hamis fizikát tanítják mindenkinek, és aztán a különféle vállalatok tervezői részlegére, amikor felveszik az embert, akkor át kéne nevelni a másik fizikára. Ugyan miért csinálnák ezt?! És miközben mondjuk a felesége otthon a hamis fizikában hinne, addig a férj a gyárban tudná, hogy van egy igazi fizika. És ezt eddig még senki nem kotyogta el, legalábbis nem tudni ilyenekről még pletyka szinten sem. Most itt az Egelyhez hasonló összeesküvés-elméletektől eltekintek, mert még ezek sem mondják azt, hogy az egész tudomány hamis, csak egy része, és egy bizonyos technikai lobby hamisít meg bizonyos dolgokat. Az, hogy ez minden résztudományban így lenne, az már Egelyhez képest is hajmeresztő.

De gondoljunk bele, hogy ez az összeesküvés világméretű kellene, hogy legyen! És akkor máris el tudjuk képzelni, hogy miközben az országok között verseny van, ez az összeesküvés ott is kudarcot vallana. Hiszen az az ország, amely először kiugrana, és a valós fizikát tanítaná a gyerekeknek, hatalmas előnyre tenne szert, hiszen a titkos áttanítás költségeit megspórolná. Ha lenne egy ilyen összeeskövés-elmélet, amely az egész nyugati világban működne, akkor Kuba, Oroszország (a volt Szovjetunió, a keleti blokk), Kína vagy Észak-Korea egész biztosan külön utat járna, sikeresebb lenne, és leleplezné az összeesküvés-elméletet. Miért lenne egy különutas Kína sikeresebb? Mert ott lehetne minden embernek a "valóságot" tanítani. Nem kellene energiát, szellemi energiát, pénzt és időt fordítani a kettős világképre. Kínában minden ember az igaz tudományt ismerné, és ebből az egész ország profitálna. De nem ez történik, mert az általunk ismert tudomány az, amely a tudósok szerint igaz, és nem hazudnak nekünk erről. Nem realisztikus, hogy hazudjanak, nem tudják megszervezni, kivitelezni az összeesküvést.

A különutasságra egy jó valós példa volt a Szovjetunió esete Liszenkóval, aki egy lamarckiánus evolúcióban hívő tudós volt. Így a Szovjetunióban politikai hátszéllel tényleg az egész országban egy hamis biológiát követtek. A dolognak megvolt a politikai oka, illeszkedett politikai programokba. De a Szovjetunió nem összeesküvést csinált e téren, ők tényleg egy másik evolúciós elméletet erőltettek, azt is alkalmazták, és persze kudarccal. Ha igazuk lett volna, akkor a Szovjetunió mezőgazdasága túlszárnyalta volna a kapitalista mezőgazdaságot. Hogy ez a szocializmus győzelméhez vagy megmentéséhez elég lett volna-e az kérdés, de az biztos, hogy látványosan kiderült volna, hogy a darwini evolúciós elmélet hamis. De nem derült ki, mert igaz.

Látjuk tehát, hogy az országok versenye sem engedi azt, hogy hamis hitekben éljünk a tudomány területén. A kapitalisták hülyék lettek volna nem átvenni a liszenkói mezőgazdaságot, ha működik. Ugye a kapitalista vállalkozások versenyében az első áttérő gazdálkodónak óriási előnye lett volna, ha működő dologról van szó.

Hasonló verseny van országok és laborok között minden téren, és ez még konkrétabban hozzásegít ahhoz, hogy a tudomány ne mehessen nagyon tévutakra. Továbbá ez is egy közvetett igazolás a közembernek. Miről van szó? Bármilyen tudományterületet veszünk, bármilyen témát, szinte biztosan van a világon még pár laboratórium, amely ugyanazt kutatja, és amely versenyzik. Pénzekért, cikkekért, sikerért, eredményekért versenyeznek. És megint, hacsak nincs egy országokon átívelő, világméretű összeesküvés, nem lehet itt elcsalni a nagy dolgokat. Mert ha A labor bejelent egy csaláson alapuló nagy eredményt, akkor azt ugyan a közember lehet, hogy nem tudja, vagy lusta ellenőrizni, de B, C,D, E,... laborok érdekeltek az ellenőrzésben, és fogják is.

Nagyon kevés az olyan labor, amely egyedül rendelkezik bizonyos csúcstechnikás készülékkel, de ha van is ilyen, akkor is pár éven belül valamelyik másik labor is szerezhet ilyet. Nagyon kockázatos csalni, gyakorlatilag biztos a bukás.

Jól illusztrálják ezt a tudomány híres csalásai, tévedései, illetve a szimpla tudományos fejlődés is. Két nagy tévedésre emlékszem csak a fizikában az elmúlt évtizedekben: az egyik a hidegfúzió esete volt, immár sok éve, a másik a fénynél gyorsabb neutrínók esete. Mindkettő lehetetlen a jelenlegi fizikai ismereteink szerint, mindkettő olyan potenciális felfedezés lenne, amely iszonyatos jelentőségű lenne. Mindkettő lehetséges lehet akkor, ha a fizika valamennyire máshogy működik, mint jelenleg gondoljuk. Tehát mindkettő lehetne egy viszonylag forradalmi tudományos felfedezés, amely azonban nem jelentené a tudomány végét, csak egy nagy forradalmat benne, mint amilyen például a relativitáselmélet volt.

És mindkettő kérdésben volt olyan fizikus csoport, amely tett egy szenzációs bejelentést, ezt kétkedve fogadták, más laborok megvizsgálták a publikációt, és lehetséges hibákat láttak benne. Majd a kísérletet megismételték, és nem sikerült reprodukálni, sőt, rájöttek mi volt a hiba az első kísérletben. Mindkét esetben az illető tudósok karrierje volt a tévedés vagy csalás ára.

És ez az, amiben hit nélkül is bízhat a közember, aki nem tudós, nem tudja ellenőrizni a nagy, modern tudományos eredményeket. Ám nem abban kell bíznia, hogy a tudósok becsületesek, nem abban, hogy tévedhetetlenek. Mert láttuk, hogy tévedhetnek, mások csalhatnak. Több ilyen eset van. De pont a tudósok tévedései, ezeknek tudományos korrekciója mutatja azt, hogy miért lehet bízni a tudományban, mint olyanban. A tudományos módszerben lehet bízni. És nem hit alapján, hanem ésszerű megfontolások alapján. Megjegyzem, abban is lehet valamennyire bízni, hogy a többi tudós tanul az ilyen leégő tudósok szomorú sorsáról, és kevésbé mer ilyet bekockáztatni a jövőben.

Ugyanis a tudományos módszer sok eleme segíti elő, hogy a tudomány korrigálja hibáit, hogy a tévedések kiderüljenek, és hogy ne kelljen sokáig hinnünk hamis dolgokban. Ilyen az, hogy sok labor és sok tudós dolgozik a világon. Ilyen az, hogy szerkesztett, mások által bírált folyóirat és konferencia cikkek vannak. Nagyon sok téves, gyenge, igazolatlan eredmény már meg sem jelenik, mert már a bírálók kiszűrik. A bírálók pedig érdekeltek a szűrésben, mert konkurens tudósok.

Ez az, amiben bízhatunk. Nem abban, hogy X.Y. tudós becsületes, és tévedhetetlen, hanem abban, hogy ha téved, majd V.Z. tudós elmeszeli a publikációt, vagy ha át kellett, hogy engedje, majd ellenőrizni fogja.

A tudományban ugyanis fontos, bár nem szükséges feltétel a reprodukálhatóság. Az mindenképpen fontos, hogy ha leírunk egy kísérletet, vagy megfigyelést, akkor az pontos legyen. Egy másik tudós már sokszor az adatok vizsgálatánál rájöhet valami tévedésre vagy csalásra. Le kell írni a kísérleti módszert. Itt megint le lehet bukni, kiderülhet valami kifogásolható hiba. A legtöbb esetben a kísérlet reprodukálható, mert a leírás alapján megismételhető. A hideg-fúzió és a neutrínó esete ilyen volt. Néha olyan megfigyelésről van szó, amely egyedi. Például egy régi szupernóva robbanás, amelyről csak egy feljegyzés maradt meg. De ebben az esetben is lehet hasonló esetet ismételten megfigyelni: szupernóvák máskor, máshol is robbannak. Az üstökösök visszatérnek. Olyan eset a tudományban nincs (vagy ritka), hogy valami valamilyen okos, közvetett módon ne volna ellenőrizhető mások által. Emlékezzünk arra is, hogy a törvények és jelenségek összefüggenek, ami sok közvetettebb ellenőrzésre ad lehetőséget.

Ha tehát a mindennapi ember tényleg egyáltalán nem ért a tudományhoz, nem tud sem kísérletezni, se számolni, nem is érti a tudományt, nem fogja fel, mi az összefüggés az elektromos áramok elmélete és a vasaló között, akkor is, ha legalább azt felfogja, hogy viszonylag pontos leírások, verseny, konkurencia, van, akkor beláthatja, hogy a tudósnak általában nagyon kockázatos tévednie, pláne hazudnia. Általában megbízhat hát benne. Nem a maga jogán, hanem a tudományos módszer jogán. Ha eddig nem tudta, akkor legalább ebből a cikkből megértheti, és azt is, hogy nincs szüksége hitre, lehet a tudományt hit nélkül elfogadni. Lehet alappal bízni benne.

Olyasmi ez, mint a közvetett demokrácia. A közvetett demokráciában az ember nem maga vesz részt a Parlament munkájában, maga általában nem szokta lebuktatni a politikai korrupciót. Nem a közember csinál botrányokat. De a többpártrendszer, a szabad sajtó és más intézmények alapján részben bízhatunk abban, hogy a nagy disznóságok lebuknak. Nagyon sok nagy disznóság ki is szokott bukni, és sokszor politikai következményei vannak (büntetőjogi esetleg nincs). Ha egy országos választáson ott ülnek a pártok képviselői, és még külföldi megfigyelők is, akkor ott nagy disznóságot nehéz elkövetni, Minden pártnak és a külföldi megfigyelőknek is össze kéne beszélni.

A tudomány is részben demokratikus, mert többpártrendszer van: sok laboratórium van egy országban. Sőt, a tudomány nemzetközi, míg a választások nem nemzetköziek. A tudomány a demokráciánál sokkal jobban működik, mert sokkal nagyobb a verseny, objektívek a kérdések (a valóságra megy a játék, nem babra), a logika is ott van, és az empíria, a megfigyelések, a kísérletek is. Továbbá egy csomó esetben anyagi tétje is van a tévedésnek. A vallás viszont sokkal rosszabb a demokráciánál is. Nem véletlenül nem demokratikusak általában az egyházak.

Végezetül arról is szólni kell, miért nem működik ez a vallásra. Egyszerűen lehetne azt mondani, hogy a tudomány a valóságot írja le jelenlegi ismereteink szerint, a vallás meg nem. A tévedő vagy hazudó tudós azért bukik le, mert ott van a valóság, amely egyetlen és objektív, és ott a sok másik tudós. Az meg, hogy az a sok másik tudós ugyanúgy téved, vagy hazudik, az valószínűtlen illetve valószerűtlen.

Ezzel az érveléssel az a baj, hogy körben forgó, hiszen abból indulok ki, ami a konklúzió lenne. Viszont a konklúzió levonása után arra jó, hogy könnyen megértjük, hogy "aha, na most gondoljunk csak vissza? Most, hogy ezt már tudjuk, így utólag egyszerű és érthető a dolog!" A másik hibája egyébként, hogy hangsúlyosan realista a valóság, az egyetlen, objektív valósággal kapcsolatban, van olyan filozófus, aki beleköt ebbe, és a hívők az ilyet hamar felkapják (hiába no, ha nekik segít, akkor az ördöggel is szövetkeznek:).

De el tudjuk mi ezt mondani olyan fenomenologikus leírással is, ahol nem abból indulunk ki, hogy a tudomány igaz, és a valóságot írja le, hanem csak abból, hogy milyen a tudomány és a vallás, és hogy működik. Tehát miért nem működik ugyanez a vallásban?!

Alapvetően azért, mert a vallás nem empirikus, nem módszeres, és ráadásul még sokszor nem is logikus. Most képzeljük el, hogy mondjuk a canterbury érsek és a egy iráni ayatollah vitázik! Az érsek persze anglikán, a keresztény istenben hisz, az ayatollah iszlám hívő, Allahban hisz.  A verseny látszólag megvan, akár a tudományban: ugyanazt a témát "kutatják", másik országban vannak, valószínűleg nem beszéltek össze. Akkor miért nem működik mégsem ugyanaz, mint a tudományban?!

Mert a dolog mögött először is nincs empíria. Általában eleve, per definicionem transzcendens, nem empirikus dologról van szó. Pedig nagyon egyszerű volna a dolog, hiszen az ember megkérné, hogy az érsek mondja meg, isten hol, és mikor tartózkodik, az ayatollah mondja meg, hogy Allah hol és mikor tartózkodik, és még egy pár másik vallás is mondja meg, hogy isten hol, és mikor tartózkodik, és a többségi véleményt elfogadjuk igaznak, a többi meg kiesik. De nem, a vallások ezt nem vállalják be, azt mondják, isten nincs a térben és időben.

De mondják már meg, hogy akkor isten milyen! Mert ha nem is határozzák meg, hogy hol és mikor, de legalább azt mondják meg, hogy milyen! Szakállas?! Szőke? barna hajú?! Milyen a szeme színe?! Vagy egészen máshogy néz ki? Vagy nincsenek is ilyen tulajdonságai? Vannak másmilyen tulajdonságai? Vannak egyáltalán tulajdonságai? Manapság azonban a vallások rafináltabbak lettek, és elkerülik a szakállas öreg bácsi istenképet.

Jó, végül is a tudomány sem mondja meg, hogy a neutrinó milyen szabad szemmel nézve, mert ilyen tulajdonsága nincs. De valami absztraktabb dolgot csak mond a neutrínóról, amit le lehet ellenőrizni. Hogy keletkezik, hogy bomlik el, mit csinál, miféle hatása van, mennyi a tömege, mennyi a töltése.  A neutrínónak egyébként igazán nagyon gyenge hatása van, ha istennek bármi hatása van, akkor ennél gyakorlatilag csak nagyobb lehet.

De a vallások nem mondják meg konkrétan, hogy istennek milyen hatása van. Itt már a logika is sérül, mert egyrészt beszélnek arról, hogy isten transzcendens, empirikusan hozzáférhetetlen, de arról is, hogy csak van hatása a mi világunkra. Ha meg a neutrinónál nagyobb hatása van, akkor a tudománynak már tudnia kéne róla. És mégsem tud. Szóval isten vagy jelentéktelenebb a neutrinónal, vagy logikai gubanc van itt.

Például a vallások igen ambivalensek az imával kapcsolatban. Az ima volna egy olyan dolog, ahol legalább egyes hívők és papok azt mondják, van hatás, ezért érdemes hinni istenben, ez igazolja istent. De a tudománynak ennyi már elég is ahhoz, hogy vizsgálatokat indítson, és az ima megbukott: nincs hatása a placebo-hatáson kívül, ahhoz meg nem kell isten. Tehát ahol esetleg volt némi esély a vallás ellenőrzésére ott mindig bukott a vallás.

Persze  neutrínó megfigyelésének módját meg lehet adni. Vannak eszközök, amelyek detektálni, mérni képesek. Isten megfigyeléséről nem tudnak mit mondani a vallások, csak valami nagyon általános, homályos dolgot. Az meg kevés. Isten hatásairól is nagyon általános, homályos dolgot, az alapján sem lehet dönteni.

De akkor, mit tudom én, legalább valamit jósoljanak! Nem kell, hogy azt megmondják, isten most közvetlenül mit csinál a világgal, hanem valami távolabbi következményt mondhatnának. Mondjuk, hogy két év múlva a csillagászati ismereteinktől eltérően itt és itt lesz napfogyatkozás. Vagy bármi csoda. Az ayatollah is mond ilyet, az érsek is, és aztán majd csak kiderül, melyiknek nincs igaza. De ilyet se mondanak.

Lehetne még ennél is kevesebbel beérni. Meg lehetne nézni, hogy a világ különböző vallásai mit mondanak. Ha a világon, egymástól nagyrészt függetlenül, különféle vallások valamiről ugyanazt mondanák, megengedve, hogy akár egy csomó vallás el is térhet, csak legyen elég sok, amely egyetért, akkor ezzel igazolódna az, hogy azok a vallások igazak, az eltérő vallások pedig hamisak. Ennek a dolognak mondjuk, legyünk nagylelkűek, nem kéne máshogy ellenőrizhetőnek lennie. Emlékszünk, a tudósoknál is számíthatunk az egymás elleni kijátszásra: ha sok tudós mondja, hogy a hideg-fúzió tévedésen alapult, és csak egy ragaszkodik hozzá, hogy igaz, akkor sejthetjük, mi lehet az igazság.

De a vallásban ez sem működik. Lényegében az összes vallás szanaszéjjel szalad. Alig van közös bennük, az a kevés meg azért van, mert emberek vagyunk, és van bizonyos közös biológiai örökségünk. Így például az összes isten a történelmi időkben antropomorf volt (szakállas bácsi). Jehova, Allah és a keresztény isten lett az utóbbi időben egy kicsit absztraktabb, de azért ugye a szakállsas öreg bácsi sokáig befigyelt. És ezek az antropomorf istenek különböztek, mert az emberek különböztek, akik kitalálták őket. A maya istenek azért mások voltak, mint a görög istenek.

A vallásban az érsek mondhatja az egyik hülyeséget, az ayatollah mondhatja a másikat, nincs a lebukásnak veszélye. Hiába mondanak ellent egymásnak, akkor sem buknak le, mert nem derül ki, melyikük tévedett vagy hazudott. Mert a hívők ehhez szellemileg restek. Igénytelenek. Mert mindegyik vallás mást mond, és nincs még konszenzus sem. Emiatt sem lehet bízni bennük, ha akarnak, tudnak csalni, ha tévednek, megmaradhatnak az állásukban. A saját híveik megmaradnak, nem zavarja őket, hogy egy másik vallás másik papja mást mond. Az sem zavarja őket, hogy az igényesebb, okosabb emberek már nem hisznek nekik. Ők megelégszenek az igénytelen hülyékkel.

És az sem igaz, hogy a vallásra épülne egy technológiai világ, amely egy óriási igazolást adna a vallásnak. Vallásos elven nem működik vasaló, bojler, laptop. De még nem technikai eszköz sem. Mert ugye a tudományra épülhet olyan eljárás, amely nem egy eszköz, hanem egy eljárás, amely működik. Például orvosi szempontból lehet egészségesebb ez, mint az. Mondjuk orvosi szempontból tudhatjuk, hogy a dohányzás összefügg a rákkal, és az ember leszokhat a dohányzásról. Ha pedig a tudomány tévedne, akkor azt látnánk, hogy nem működnek ezek az ajánlások. Néha téved a tudomány, és korrigálja magát, de nagyon sok esetben már elég régóta igazolt, és azóta is cáfolatlan, megbízható eredményei vannak. Ez pedig megint igazolja a tudományt egy közember számára is. Nincsenek vallási alapon alapuló műtétek vagy működő egészségügyi ajánlások. Nagyon sok szélsőséges, bigott vallás van, amely ajánl (faith healing), vagy tilt bizonyos dolgokat. Sok ilyen fanatikus ajánlás, mint bizonyos orvosi beavatkozások tiltása sok áldozattal jár, nemhogy eredménnyel. A vallásokat ezek a dolgok nem igazolják, inkább cáfolják.

És ez aztán összefügg azzal is, hogy ugyan miért is higgyünk a vallásban? Az ima nem működik, technológiai eszközök nincsenek, semmit nem tudnak megjósolni, semmit nem lehet kiszámolni, és semmit nem tudnak megmagyarázni. 

Összességében tehát a vallások divergenciája, összevethetetlensége, módszertelensége, nem empirikus volta, és még sok apró dolog miatt, nem tudunk igazolást találni arra, miért inkább az érseknek higgyünk, mint az ayatollahnak, vagy fordítva. A hívők csakis hit szerint választhatnak, mert más nincs. Aki naivan megbízik abban, hogy az érsek becsületes, és nem is téved, az hinni fog benne. Aki ugyanezt az ayatollahról képzeli, az őbenne fog hinni. Általában abban hisznek az emberek, amit beleneveltek gyerekkorukban, mert a gyerekkor az tényleg még ilyen bizalomról és hitről szól. A baj az, hogy nagyon sokan nem akarnak kinőni ebből.

És ismétlem, a canterbury tudós és a teheráni tudós között azért választhatok igazolt módon, mert ott nem a tudós becsületességében és tévedhetetlenségében hiszek. Hisz a fene. A tudományos módszerben bízok, de abban viszont igazoltan. Ehhez pedig nem kell mély tudományos ismeret, mély filozófiai ismeret, csak ezt a viszonylag egyszerű, mindennapos gondolatmenetet kell tudni felfogni, amit itt leírtam.

Címkék: tudomány igazolás ellenőrzés tudományfilozófia hit és tudás hit nélkül élni

> 140 komment

Milyen igazolás volna nekem elég isten létezésére?

Brendel Mátyás 2021.06.29. 09:51

proofgodexists.jpg

Időnként - nem olyan gyakran - felmerül az a kérdés, hogy milyen igazolás volna az, amire egy ateista elhinné isten létezését? A kérdés jó kérdés. Hasonló ahhoz a kérdéshez, amit Karl Popper tesz fel a tudományos elméletekkel szemben. Ő azt kérdezi, hogy az elmélet támogatója mondja meg, mi lenne az az esemény, amely szerinte cáfolná az elméletet. Minek kéne bekövetkeznie ahhoz, hogy az illető elvesse az elméletet? Ha nincs ilyen cáfoló esemény, akkor az elmélet nem mond semmit a világról, méghozzá azért nem, mert nem zárja ki bizonyos dolgok bekövetkezését. Egy olyan elmélet pedig, amely szerint akármi bekövetkezhet, az ugyebár nem tudja megmagyarázni, hogy miért pont az következik be, ami. Ezen kívül egy ilyen elméletben hívő valaki dogmatikusan hisz valamiben, ami metafizikai, hiszen cáfolhatatlan. Bár, mint látni fogjuk, pont isten esetében az igazolhatóság függ istentől is, így a hit metafizikai mivolta is bonyolultabb kérdés.

Az igazolás és a cáfolás nem egészen ugyanaz, nem szimmetrikus oldalai ugyanazon éremnek, de azért ugyanazon érem két oldaláról van szó, azaz erősen összefüggenek. Az érem egyébként az empirikus hozzáférhetőség, amely hozzáférésnek kétféle eredménye lehet: vagy erősíteni, vagy gyengíteni tudja az elméletet. Az első az igazolás, a második a cáfolás esete. Ha egy elmélet egyáltalán nem igazolható, akkor arra is lehet azt mondani, hogy metafizikai, és aki hisz benne, az alaptalanul hisz benne, ami szintén dogmatikus.

Az igazolás kérdésének csak akkor van értelme, ha egy logikailag lehetséges elméletről beszélünk. Nyilván nincs értelme önellentmondásos elmélet igazolásáról vagy cáfolásáról sokat elmélkedni, mert kézenfekvő, hogy az önellentmondás miatt ab ovo cáfolva van. Ami istent illeti, a hipotézist a kérdésünkhöz nagyon csupasz, elvont módon kell kezelni, mert a létező vallások istenei általában ellentmondásosak. De le lehet csupaszítani egy olyan hipotézist istenről, amely logikailag nem ellentmondásos. Például ilyen az, hogy az Univerzum egy szimuláció, és isten a szimuláció programozója, működtetője. Vagy ilyen a deista isten, aki valamilyen más módon létrehozta az Univerzumot, de nincsenek más, önellentmondásos, zavaros tulajdonságai és történetei.

No de isten nem metafizikai elmélet? Lehet igazolni, vagy cáfolni istent?! Azt gondolom, hogy ha ezt a kérdést passzívan nézzük, akkor felőlünk nézve ez igaz: mi, önmagunkban nem tudjuk igazolni vagy cáfolni. Csak akkor nyílhat lehetőség az igazolásra, ha ő is úgy akarná. Egy transzcendens isten, amelyik nem csinál semmit a világgal, az nem igazolható. Egy tétlen programozó, amelyik nem nyúl bele a programjába, nem igazolható a programon belülről.

Továbbá ha isten létezne, és akarná, akkor sem tudná akárhogyan igazolni létezését. Úgy értve, hogy nem lenne akármilyen igazolás elég erős. Hume-nak van egy híres esszéje a csodákról, amelyben azt állítja, hogy a csodákat soha nem lehet igazolni, és akkor emiatt istent sem lehet soha igazolni. Hume nagyrészt arra támaszkodik, hogy a helyes, megfelelően szkeptikus gondolkodó soha nem fogadja el a csodát - amely ugye kivétel a törvény alól - mindig ragaszkodni fog, és kell is neki a törvényhez. Hume-nak egy bizonyos fokig igaza van, de egy bizonyos fokon túl már nincs. Azért van igaza, mert egy bizonyos szintig a törvény alóli kivételt ún. ad hoc mellékhipotézisekkel magyarázzuk ki. Ezek a mellékhipotézisek lehetnek nem is olyan légből kapottak. Például, hogy aki a csodát látta, az nem megbízható, hazudik, hallucinált, megváltozott tudatállapotban volt, valamilyen illúziónak esett áldozatul. Ilyen dolgok előfordulnak. De az ad hoc hipotéziseknek is van egy határa. És ezért Hume-nak egy ponton túl már nincs igaza. 

Azért nincs, mert bizony tudjuk, hogy a törvényeknek tartott fizikai elméletek időnként megdőlnek, tehát van lehetőség arra, sokszor előfordult már, hogy az anomáliát fogadtuk el, és a törvényt vetettük el. Ehhez az anomáliának magának elég erősnek, erősen igazoltnak kell lennie. Például, ha több kutatócsoport is megerősíti, hogy van fénynél gyorsabban mozgó részecske, és a fizikusok pár éven át nem találnak semmi kritizálni valót a kísérletben, akkor idővel elvetnénk a relativitáselmélet azon tézisét, hogy nem lehet a fénysebességnél gyorsabban mozgó részecske. Ahogy elfogadtuk magát a relativitás-elméletet, amikor ugyanilyen sorozatos anomáliák cáfolták a newtoni fizikát. Az anomáliák és a csodák pedig ebből a szempontból hasonlóak.

De van pár különbség is anomália és csoda között. Az anomáliánál azt gondoljuk, hogy bár ellent mond egy elméletnek, de reméljük, van egy másik, amelynek megfelel. A newtoni fizika anomáliáit például a relativitáselmélet megmagyarázta. A csodáról viszont akkor beszélünk, ha úgy gondoljuk, hogy úgy szegi meg a természettörvényeket, hogy nincs egy másik, igaz természettörvény, amelynek megfelel, azaz természetfelettinek gondoljuk. De istenről pont azt hiszik, hogy tud ilyet. Létezhet tehát olyan, hogy isten csodákat csinál, és ezeket legalábbis anomáliaként elfogadjuk. Az, hogy természetfelettinek fogadjuk-e el őket, már egy kicsit húzósabb kérdés.

Mitől lesz az anomália csoda? Ehhez az kell, hogy azt gondoljuk, soha nem lesz elmélet, amely megmagyarázza. Elég durva anomáliának kell tehát lennie. Továbbá egy személyes istent kell elképzelnünk, akiről motivációkat feltételezünk. A fénysebességnél gyorsabb részecske ugyanis anomália, és csak metaforikusan mondható csodának, nem isten létezésére következtetnénk belőle, hanem arra, hogy a relativitáselmélet nem igaz, és valamilyen más fizikai elmélet a (pontosabb) igazság. Nincs is okunk azt gondolni, hogy isten időnként megszegi a relativitáselmélet fénysebesség-korlátját, mert nincs arra utaló jel, nincs olyan vallás, amely ilyennel állna elő, és amely  adna ehhez valamilyen személyes, isteni motiváción alapuló magyarázatot.

Csoda akkor lesz a jelenség, ha nem csupán egy kis szabályt szeg meg, hanem elképzelhetetlennek tűnik az, hogy természettörvényeknek megfelelő legyen. Továbbá nagyon sokat segít, ha látunk valami személyes motivációját, ami egy személyes istenhez köthető. Például, ha azt látjuk, hogy egy bizonyos, természetesnek nem tűnő beavatkozás megmentett egy emberi életet, az már inkább csoda. A hit alapú gyógyítás például alkalmas lehetne isten igazolására. Csakhogy megvizsgálták, és nem találtak szignifikáns hatásosságot, amely túl menne a placebo hatáson.

Az is előnyös, és mindenképpen elvárnám egy istentől, hogy isten megjelenjen, kinyilatkoztassa magát, és maga mondja el, hogy hát ő tette a csodát, és ezért és ezért. Ez ugyanis további igazolása a csodának, és ráadásul egy konkrét istenhez tudjuk kötni a csodát, mármint ha nem feltételezzük, hogy a megjelenő, csodás képességekkel rendelkező személy nem hazudik. 

Felvetheti valaki azt is, hogy miért lenne ez isten igazolása, ebben az esetben még mindig gondolhatunk arra, hogy valamilyen hihetetlen képességgel rendelkező földönkívüliekről van szó. Ez igaz. Ezért nem is kevés csodára van szükség, hanem sokra, és rendkívüliekre. Esetleg az egész Univerzum felforgatására is, ha nagyon szkeptikusak vagyunk. Sok csoda esetén még mindig hihetünk abban, hogy ezek nagyon hatalmas képességű földönkívüliek, de minél nagyobbak a csodák, annál kevésbé. És akkor még mindig ott van a hazugság kérdése. Miért hinnénk, hogy a földönkívüliek hazudnak? Tehát van egy pont, ahol már isten hipotézise is képbe kerül, és ha az illető istennek mondja magát, ezt is elfogadhatjuk. Az igazolás soha sem lehet tévedhetetlen, soha nem száz százalékig biztos, de hát ez minden más tapasztalati tudományos igazolásnál is így van. Az mindig benne van a pakliban, hogy nem a legjobbnak tűnő elmélet lesz végül igaz. Tehát igen, ebben az is benne van, hogy egy aljas, hozzánk képest rendkívüli hatalommal bíró földönkívüli civilizáció átverhetne minket, hogy ő isten, pedig nem is. De az igazolás ilyen. És igazolásról, azaz konfirmációról beszéltem mindvégig, nem bizonyításról. Én ebben az esetben, tehát, ha a csoda jellege, a megjelenő személy jellege nem utal földönkívüliekre, hanem istenre utal, akkor elhinném, hogy isten az. Ugyanis az beteges dolog, ha valaki minden ok nélkül abban hisz, hogy valami óriási átverés áldozata.

Na most ha arra gondolok, hogy istennek tehát meg kell jelennie (objektíven, a világban kell megjelennie), és csodákat kell tennie (objektív, külső csodákat kell tennie, nem valamiféle belső érzéseket), és arról beszélnie, hogy ő isten, akkor a hívők, főleg a keresztények jöhetnek azzal, hogy a Biblia szerint isten pont ezt tette Jézus képében. Ha jól emlékszem, akkor ugyan az evangéliumokban nincs egyértelműen kimondva, hogy Jézus azt mondta volna, ő maga isten, ezért is volt később a homoousziosz vita, amely szerepel Madách Az ember tragédiájában. Az, hogy Jézus maga isten, és a szentháromság dogmája később keletkezett. És persze logikailag ellentmondásos.

A Bibliával az a gond, hogy a benne szereplő mese régen történt, és a Biblia maga olyan zavaros, és ellentmondásos, hogy hitelteleníti magát, mint megbízható forrás. De van itt még több gond is.

Amiről eddig beszéltem, az privát igazolás volt. Ha valakinek így megjelenik isten, és ilyeneket tesz, és nem kézenfekvőbb az, hogy földönkívüliek voltak, vagy, hogy megőrült, hallucinál, képzeleg, vagy erre nem jön rá, pont ezért, akkor ő persze el fogja fogadni isten létezését. Ebben az esetben ez akár racionális is lehet. De erről másokat meggyőzni nem nagyon fog tudni. Ha isten megjelenik egy pár embernek, és nekik igazolja a létezését, akkor azzal az emberiséget még nem győzte meg. Attól, hogy állítólag megjelent kétezer éve, és meggyőzött ott pár embert, attól én még nagyon nem vagyok meggyőzve itt, a jelenben. Ez az igazolás privát, ez nem adható át. Pláne nem olyan igénytelen, nagyon rossz módon, ahogy a Biblia átadja: ellentmondásosan, zavarosan, homályosan. Mert ha így adja át, akkor egész biztosan nem fogok hinni benne. De ha tisztán, megbízhatóan, konzisztensen lenne leírva, akkor sem. Sajnos ebben az esetben istennek majdnem mindenkit egyenként kell meggyőznie. Ez egy mindenható esetében nem nagy fáradság, akár ez is elvárható tőle. Továbbá a keresztény hit szerint ez történik az utolsó ítéletkor is, és vélhetően halálunk után is. Isten ekkor mindenkivel találkozik a keresztény hit szerint. Tehát hitük szerint megoldható.

De ha mégsem ezt az utat választaná, van másik út is. Ez pedig a nyilvános igazolás. Isten megjelenhet nyilvánosan, dokumentálható módon egyszerre, annyi ember előtt, hogy az egy ideig mindenkinek elég igazolás legyen. Csinálhat továbbá olyan csodákat is, amelyek szintén nyilvánosan hozzáférhetőek, ellenőrizhetőek. Például átadhatja egy tucat eddig nem bizonyított, nagyon nehéz matematikai tétel bizonyítását, megjósolhatja egy tucat jövőbeli lottósorsolás eredményét, olyan tudományos elméleteket mondhat, melyekről a jelenlegi tudománynak fogalma sincs, és hasonlók. Ha ennek híre időben elterjed, mert mondjuk tömegek előtt jelenik meg, és a megjelenéséről egy csomó felvétel készül, akkor ez az élő, gondolkodni képes embereknek igazolás lenne. A lottószámokat például tudják ellenőrizni, a matematikai tételek bizonyítását meg a matematikusok és matematikában elég jó emberek tudnák.  A tudományos elméleteket pedig vagy akkor, de még jobb, ha csak a jövőben lehet igazolni. Lehet pár olyan egyszerű megoldatlan matematikai probléma is, amelynek megoldását közember is tudja ellenőrizni, ha van megoldása.

Ennek a nyilvános igazolásnak van egy olyan egyszerű változata, amellyel rövidre lehet zárni a dolgot. Akkor fogadnám el isten létezését, ha a tudományos konszenzus elfogadja, és nem látom rajtuk azt, hogy megzakkantak. Ami nem valószínű. Istennek tehát volna egy nagyon jól kitaposott útja a létezésének igazolására: olyan jelenségeket kell létrehoznia, amely által tudományos igazolást nyer. Ez ugye a többi létező dolognak elég könnyedén megy. Nem is kell hozzá istennek lenniük. A Hold például milyen könnyedén "tudta igazolni", hogy létezik.

Azt gondolom, hogy amit én igazolásnak követelek meg, az teljesen normális, ésszerű dolog. Hangsúlyozom, mert egy felesleges mellékszál lenne, ha valaki ezt úgy fogná fel, hogy ez a "tündér teljesíti három kívánságod" téma, az egy egészen más kérdés lenne, hogy mit kívánnék istentől magamnak, ha már hiszek benne, és a hatalmában. Egészen más téma az igazolás, és egészen más téma az, hogy valaki magának kér dolgokat. Ebben a postban én egyáltalán nem erről írtam. Hogy isten teljesít-e ilyen jellegű kívánságokat, az az ő dolga, és független kérdés. Hogy isten ad-e megfelelő igazolást magáról, az viszont egy olyan kérdés, amitől függ az, hogy értelmes ember hihet-e istenben. Isten állhat ehhez olyan pökhendi módon, hogy ő márpedig nem ad magáról igazolást, de az ő pökhendi hozzáállása nem változtat azon, hogy a mi oldalunkon mi a racionális gondolkodás. Ha rejtőzködni akar, akkor istennek jogában áll rejtőzködni, aminek a következménye, hogy értelmes ember nem hisz a létezésében. Egy csomó olyan ember van a Földön, akinek a létezéséről én csak, mint statisztikai adat tudok, és konkrétan nem ismerem őket. Így konkrétan nem hiszek a létezésükben személy szerint. Emellett persze nem is tagadom a létezésüket, és nem is tagadom, hogy él kb. annyi ember a Földön, amennyit éppen számon tartanak. De ha valaki azzal jön, hogy él egy John Smith nevű ember Hajdúböszörményben, akkor ezt így konkrétan nem is hiszem, meg nem is tagadom. Amíg ez a John Smith nem találja fontosnak, hogy bemutatkozzon nekem, addig nem is fogok hinni benne. Ha csak homályos meséket küldözgetnek róla, az nekem nem elég.

Nem feltétlenül érvényes minden ateistára az, amit itt leírtam, de azt gondolom, hogy az ateisták többsége nyitott lenne egy valamilyen hasonló igazolásra, egyesek talán szigorúbbak, vagy engedékenyebbek lennének, vagy másfajta irányban kérnék az igazolást. De én nem csak istennek, és nem csak egyik istennek, hanem a másiknak is azt mondhatom, hogy a tudományos igazolás törvényeit nem én találtam ki, nem az én hepciáim, nem csak az ő szívatására találtam ki, általános módszertani elvek, mindennel kapcsolatban ugyanolyanok. John Smithnél, a Holdnál, és istennél is ugyanazok az elvek. Nem részesítenek senkit igazságtalanul előnyben és hátrányban. Másik istentől, másfajta dolgoktól ugyanezt követelem meg: vagy a tudományos igazolás, vagy privátban nekem kell igazolnia magát. A tudomány például mit sem tud arról, hogy van-e itt a szobában egy egykerekű bicikli, de én speciel tudom, mert privát megjelenik nekem, ha odanézek. Másrészt viszont az Androméda-köd olyan, amelynek létezését inkább a tudományból tudom, és igazolása inkább tudományos, mint privát. Én konkrétan, saját szememmel soha nem láttam úgy, hogy ez tudatosodott is volna bennem.

Már csak egy kérdés van hátra. Isten nyilvánvalóan nem igazolta magát, sem nyilvánosan, a fentebb leírt, megfelelő módon, sem privát nekem. A Biblia nyilvános igazolásként nem működik, ugyanúgy, ahogy bármelyik más mitológia-gyűjtemény bármely más istenekről és más dolgokról. Ezek mind egész nyilvánvalóan mesés, nem konzisztens, nem precíz, nem elég világos leírások, és nem tekinthetőek igazolásnak.

Ha pedig isten ezt nem tette meg, annak csak két magyarázata lehet: vagy nem létezik, vagy nem fontos neki az, hogy az emberek általában, és én konkrétan higgyek benne. Mindkét esetben teljesen rendben vagyok azzal, hogy én nem hiszek benne és ateista vagyok. Egészségemre!:)

Címkék: isten csoda igazolás metafizika tudományfilozófia empirizmus

> 97 komment

Igazolható-e, hogy a szeretteid szeretnek?

Brendel Mátyás 2021.05.24. 22:35

Ez a kérdés a "lehet-e hit nélkül élni" kérdéskör egyik érve szokott lenni a hívők részéről. Gyakran hangzik el ilyen-olyan változatban. Most azért vettem elő, mert egy cikkben olvastam erről a Huffington Postban. A cikk egyébként az elején egész merészen, és lendületesen "szedi le a keresztvizet" bigott amerikai hívőkről, agresszív prédikátorokról. A cikk második felében az agresszív ateizmust is ostorozza, majd annál a gondolatnál köt ki, hogy egy agnosztikus elnök egész jó lenne. Az agresszív ateizmus bemutatásánál van némi részigazsága, de sok érvelési hiba, és erőltetettség van benne. Ezekre most nem térek ki, nem erről akarok írni. Az is hiba, hogy nem követi le a modern, immár elterjedt szóhasználatot, amely szerint az agnosztikus gyenge ateistának is mondható.

Amiről most itt írni szeretnék, azt a cikkben úgy fogalmazzák meg, hogy:

"Why do you believe your parents, or spouse, or partner love you? You can't prove it. Maybe they fed, clothed and supported you simply out of obligation, or to avoid being arrested for child abuse or neglect. Maybe your spouse or partner is only with you for strictly financial reasons or for your insurance. You can't prove he or she's not. My point is we all use some form of faith to get through life. I won't judge where you use yours if you won't judge where I use mine."

azaz:

"Miért hinnéd, hogy a szüleid, házastársad vagy partnered szeret téged? Nem tudod bebizonyítani. Lehet, hogy azért etettek, öltöztettek és támogattak, mert kötelesség, vagy hogy elkerüljék a letartóztatást gyerekekkel való visszaélés vagy elhanyagolás miatt. Lehet, hogy a házastársad vagy partnered csak pénzügyi okokból van veled, vagy a biztosításod miatt. Nem tudod bizonyítani, hogy nem azért. Azt akarom mondani, hogy mindannyian támaszkodunk a hitre az életben. Nem ítélem el, hol használod a tiedet, ha te nem ítéled el, hogy hol használom az enyémet."

Mindezt Keli Goff azzal kapcsolatban írja, hogy valakik "hisznek" (az ő szóhasználata)  az evolúcióban és hisznek istenben is, és míg az egyik tudományosan igazolt, a másik nem.  Nos, tudunk-e erre választ adni?! Hogyne tudnánk. Bizony, lehet hit nélkül élni, bizony az evolúció igazolt, és nem hit, bizony, isten nem igazolt, és hit. A szeretteid szeretete pedig lehet igaz, és ha az, akkor igazoltan fogadhatod el igaznak. Ha nem, akkor igazoltan jöhetsz rá, hogy hamis. Nem kell az élet semelyik területén sem a hithez fordulnod.

A cikkből vett idézet valójában több érvelési hiba miatt is nagyon gyenge.

1) Összemossa a "bizonyítást", avagy valaminek a tévedhetetlen alátámasztását az igazolással, valaminek az elég jó, racionális alátámasztásával.

2) Tévesen gondolja azt, hogy ha valaminek nincs bizonyítása, azaz tévedhetetlen alátámasztása, akkor az hit.

3) Ennek eredményeképpen sok mindent összemos, és hitnek vesz.

4) Így egyrészt sok minden hit lesz a szemében, megkülönböztetés nélkül.

5) És tévesen jut arra a következtetésre, miszerint nem lehet hit nélkül élni, konkrétan, ha megbízunk valakinek a szeretetében, az szerinte hit, és a legtöbb embernek olyannyira szükséges, hogy él vele. (Ez utóbbi nem hiba.)

Az első pár pont tisztázására vegyünk egy tudományos példát. Az evolúció tudományosan igazolt elmélet. Nem bizonyított, azaz logikailag nem zárható ki, hogy az evolúció esetleg még sem igaz, hogy egy nagy átverés, szimuláció, vagy valami oltári tévedés áldozatai vagyunk. Nem lehetetlen, ugyanakkor semmi okunk ezt hinni, hogy ez így van. Aki azt hiszi, hogy az evolúciós elmélet tévedés, az buta kreacionista, aki azt hiszi, hogy átverés, az buta összeesküvés-elmélet hívő. Ez utóbbi nem jellemző, én még olyan kreacionistát nem láttam, aki azt hitte volna, hogy az evolúcionisták mondjuk direkt ásnak el leleteket.

Az evolúció kapcsán teljesen racionálisan fogadjuk el az evolúciót igaznak. Nem hisszük, hanem igaznak fogadjuk el. Nem hit, hanem tudás alapján. Nem tévedhetetlenül, de határozottan. Sőt, csak az evolúciót fogadhatjuk el jelenlegi tudásunk szerint racionálisan igaznak. Ez jelenlegi tudásunk szerint az egyetlen racionális álláspont,és ez nem hit.

Mit jelent ez? Mit jelent ez a nem tévedhetetlen igazolás? Azt jelenti, hogy azon empirikus megfigyelések alapján (leletek, fajok leírása), azon kísérleti és megfigyelési adatok alapján (genetika, tenyésztési kísérletek), amelyekkel rendelkezünk, a világról alkotott legjobb globális elméletünk egyik részelmélete azt mondja, hogy a földi élővilág evolúcióval alakult ki. A globális elmélet kifejezés arra utal, hogy az evolúció igazoltságát a más elméletekkel (fizika, kémia, matematika) való illeszkedés is erősíti. Kreacionizmusról nem akarok itt írni, vitáznak, írnak erről eleget. A tudományos álláspontot tekintem igaznak.

A rivális "elméletek" vagy nem felelnek meg az megfigyeléseknek (lamarckizmus), vagy nem illeszkednek jól a többi elfogadott elméletünkbe, vagy nem jó elméletek, nevezetesen feleslegesen bonyolultak. Például az, hogy isten pont úgy teremtette az élővilágot, mintha az evolúcióval fejlődött volna ki, az mindent megmagyaráz, csak az evolúcióhoz képest van benne egy felesleges elem: isten. Occam borotvája levágja istent. Vagy másképp fogalmazva: ez egy összeesküvés-elmélet, és az ilyen összeesküvés-elméleteket pontosan azért tekinti betegnek a józan ember, mert szükségtelenül bonyolultak, amikor van egyszerűbb magyarázat is.

Tehát az evolúciós elmélet igazolt, nem hit, és az igazoltsága nem azt jelenti, hogy bizonyított. Logikailag nem zárható ki, hogy tényleg téves, vagy átverés, de ebben hinni mégis őrültség, mert a tudásunk nem erre mutat. Márpedig őrültség azt hinni igaznak, ami nem igazolt. Nem azért nem hisszük, hogy Darwin nem vert át minket, mert ez logikailag kizárható, hanem azért, mert nem ez a racionális feltételezés.

Ez a példa az evolúció elméletéről nem egyedi: az összes tapasztalati tudományos elmélet ilyen. Az összes fizikai elmélet, biológiai, kémiai tudás ilyen. Mindegyik igazolt, mindegyiket racionális igaznak tekinteni. Egyik sem tévedhetetlen elmélet, bármelyikről kiderülhet, hogy téves. De abban hinni, hogy téves mégis hülyeség, amíg ilyenre fény nem derül.

A tudományban egyetlen terület van, a matematika, vagy a logika, de az tekinthető a matematika részeként, ahol más a helyzet. Ez pontosan azért van, mert a matematika nem tapasztalati tudomány. Nem megfigyelések igazolják, hanem ott tényleg vannak bizonyítások. A bizonyítások pedig tévedhetetlenek. Cserébe az axiómától függenek. Olyan axiómáktól, amelyeket szintén nem lehet empirikusan megfigyelni. Az egész matematika nem arról szól, hogy mi van, hanem csak összefüggésekről: "ha ezek az axiómák igazak, akkor abból tévedhetetlenül következik, azzal mindig együtt jár ez és ez. Ha az euklideszi axiómák igazak, és egy olyan modellben, ahol igazak, ott a háromszög szögeinek összege 180 fok. Mindig. Ezt le lehet vezetni, ezt lehet bizonyítani. Erről nem derülhet ki holnap, hogy mégsem igaz. Az evolúcióról holnap nagyon kis eséllyel kiderülhet, hogy hamis. De a matematikai tételekről nem derülhet ki, hogy hamis. Az, hogy a nem-euklideszi geometriában a háromszögek szögeinek összege kisebb, vagy nagyobb, az más eset. Az nem tartozik az euklideszi geometriához, azok másik geometriák, azok más axiómarendszerek.

Az igazolt tudás, és a tévedhetetlen bizonyíték mellett a másik véglet a hit: amikor valami annyira sincs alátámasztva, mint a természettudományos elméletek. Különbség van nulla igazolás, elégtelen igazolás, és racionálisan elégséges igazolás között. Ez a fontos határvonal, és nem a matematika és természettudományok közötti határvonal. És a vallásos hit, az isten(ek)be vetett hit ez a másik szélsőség. Ez nem csupán tévedhető, hanem nincs elégséges alapja. A fontos határvonal tehát nem a matematikai bizonyosság, és minden más között van, hanem a minden máson belül. Nem érdemes minden mást egybemosni, és hitnek mondani, mert nagyon fontos van a tapasztalati-tudományos tudás, és a hit között. De még a hétköznapi,józan paraszti tudás, és a hit között is. Mert a szeretetről való tudás nem kell, hogy hit legyen.

A szeretteink szeretetének igazolása a matematikához hasonlóan nem, de a természettudományokhoz egészen hasonló szinten lehetséges. Azaz valóban, soha nem lehetünk biztosak, nem bizonyítható, de ha valóban szeretnek minket a szeretteink, akkor olyan fokon igazolható ez, hogy összeesküvés-elmélet volna valami mást hinni.

Mert miről is van szó? Arról, hogy normális esetben a szeretteinkről irdatlan mennyiségű empirikus megfigyelésünk van. Több, mint az evolúcióról. Az evolúcióval annyi ideig élünk csak együtt, mint amilyen egy fél perces kaland egy nővel (vagy férfival). Szeretteinkkel legtöbbször sokáig együtt élünk, vagy éltünk, sokszor találkozunk, és erről van egy csomó emlékünk. A viselkedésükről.

Tegyük fel, hogy mondjuk az anyukánk tényleg szeret minket! Akkor ezzel az jár együtt, hogy úgy viselkedik. Valóban, olyan dolgok jönnek itt számításba, mint az, hogy etet, öltöztet, támogat, és hasonlók. A szeretet, és a kötelesség, vagy a törvénytől való puszta félelem jól megfoghatóan különbözik. Az internált kötelesség, azaz a valódi, saját érzésként érzett kötelesség, az más, mint az externált kötelesség. Így a szeretet és a kötelességérzet között is van némi különbség. Ezt viselkedésben észreveszi az, akinek van emberismerete. Más a kötelességtudatból való törődés, és más a szeretetből való törődés. És ez empirikus, ez a különbség akár meg is fogalmazható, részletezhető. Bár nem egyszerű, és nem óriási a különbség. De más a szerető anya törődése, és más a kötelességtudatból nevelő anya törődése. Aki szeretetből törődik, az például nagyobb áldozatra képes, jobban törődik, máshogy törődik, gondolkodás nélkül, gyorsabban reagál. Ha egy anya mondjuk képes gondolkodás nélkül feláldozni az életét a gyerekéért, az már aligha kötelességtudat. Ha egy anya ezen gondolkodni kezd, akkor az már nem az anyai szeretet. Ha egy anya mondjuk könnyű helyzetben törődik a gyerekével, de kisebb nehézségeknél már bizonytalan, az nem szeretet. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a szeretetnek is vannak fokozatai, és a viselkedésből ezek felmérhetőek.

A különbség a tudomány és a mindennapi józan paraszti ész között az, hogy a mindennapokban sokszor nem tudatosan igazoljuk mások szeretetét, hanem tudattalanul, automatikusan mérjük fel. Ez nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehetne tudatosan is meggondolni. Különösen akkor kezdünk el tudatosan rágódni, ha valami baj van, valami gyanús, valami nem egyértelmű. Például egy anya valamilyen esetben nem helyezi a gyerekének való segítséget első prioritásnak. Akkor elkezdünk gondolkodni, hogy vajon ez belefér-e még a szeretetbe, vagy mekkora szeretetet jelez.

Például egy anya este tízkor már nem süt palacsintát a gyerekének. Talán nem szereti? Talán fáradt? Vagy talán csak nem akarja elkényeztetni a gyereket?! Lehet, hogy pont az jelzi az okos szeretetét, hogy nem ugrik a gyereknek este tízkor?! Ilyenkor gondolkodunk, és próbálunk tényleg logikusan eljárni. Ilyenkor kezdünk el valami olyasmit csinálni, ami a tudományos módszerhez hasonlít. És ez mutatja azt, hogy elvben bármikor csinálhatnánk ezt. De nem mondom azt, nem arra akarok kilyukadni, hogy mindig ezt kell csinálni. Semmi nagy baj nincs azzal, ha normális esetben tudatos elemzés nélkül is elfogadjuk valakinek a szeretetét, mert úgy érezzük. Igaz, ezzel még több csalódás jár, mint ahányszor a tudományos elméletek megdőlnek, de ilyen ez a c'est la vie.

Kétes esetben viszont szükség van erre. Ki nem gondolkodott már el azon, hogy az új szerelme vajon szereti-e? És nem lehet megközelíteni ezt a kérdést empirikusan? Meg hát! Ha vívódunk, ekkor nagyon is okos ezt tenni. Jobb, mint virágszirmokat tépdesni. Szükséges elgondolkodni akkor is, ha nem jó az emberismerete valakinek. Amikor például sorra csalódnia kell, amikor a lányok folyton átverik, vagy a férfiaknak folyton csak egy éjszakára kell, miközben ő többet szeretne, és ezt ki is fejezi. Akkor is jogos lehet elgondolkodni, ha nagy a tét. Például házasság előtt esetleg meg lehet gondolni, hogy valós-e a leendő házastárs szeretete. Ilyenkor nem kell automatikusan elfogadni a tudattalan, "ösztönös", "érzelmi" ítéletet. Mert itt már nagyobb a tét. Úgy, mint a tudományban.

A bevezető kép utal egy olyan empirikus igazolásra, ami lehet a szeretet igazolása. Bár nem szoktuk a szeretetet ennyire próbára tenni, de lehet. Ha valaki annyira megbízik bennem, hogy az életét rám bízza, az bizonyára szeret engem. Ez lehet egyfajta "döntő kísérlet". Persze nem mondom, hogy minden szeretete ilyen próbára kell tenni, de ha valakinek kétségei vannak, próbára teheti. Ilyen próbát követelni persze szintén nem bölcs, mert normál esetben ez erőltetett lenne. De ha természetes módon megtörténik, akkor nehéz lenne azzal jönni, hogy nincs a szeretetnek igazolása. És persze, aki lelógatja magát valakivel egy szikláról, még mindig lehet, hogy csak át akar verni minket, de azért ez nem életszerű. Tehát megint nem biztos bizonyosságról van szó, hanem "csak" erős empirikus igazolásról. De bizonyítás itt sem lehetséges. Ahogy a tapasztalati tudományban sem.

Persze vannak rossz emberismerők, vannak buta emberek, akik soha semmit nem gondolnak meg, mindent tudattalan ítélet alapján, "érzésből" "gondolnak" meg, akik hisznek, és akik akkor sem vizsgálják felül hitüket, amikor gyanús. Ők a naiv hívők. Van, akit az "orra előtt" meg lehet csalni, és még akkor is a hitének hisz. Van, aki gazdag, és ott van mellette a partnere, és lerí, hogy csak a pénzért, de ő bemeséli magának, hogy szeretik. De nem szükségszerű ilyen buta vesztesnek lenni.

És persze van a másik véglet is: az irracionálisan paranoiás hívő is, aki akkor is gyanakszik valaki szeretetében, ha minden jel szerint, legjobb tudása szerint szereti. Ahogy vannak paranoiás hívők, akik azt hiszik, hogy mondjuk isten pont úgy teremtette a világot, mintha evolúció történt volna. Ez pont ugyanaz, mint az az ember, aki azt hiszi, a felesége tökéletesen szimulálja a szerelmet. Ez is őrült. Mert megnézem én azt az embert, aki mondjuk csak a pénzért van a házastársával, és ez semmin nem látszódik meg.

Ami nem őrült, az a racionális, empirikus-logikai gondolkodás, amely nem hit. Nem is hisz el naivan dolgokat, és nem is paranoiázik elmebeteg módon. Itt az arany középút a helyes megoldás (nem mindenhol az).

Még valamire kitérek, bár ez nem szükséges a konklúziómhoz. Az a kérdés, hogy valamelyik szerettem szeret-e engem nem hit kérdése, annál is inkább, mert semmi nem hit kérdése. El kell ismernünk, nem éppen tudományos kérdés, mert nem elég fontos kérdés. Legalábbis közösségi szinten. Józan paraszti ész kérdése. Amivel azt is mondom, hogy ebben a formában nem is érzelmi kérdés. Azért nem, mert az, hogy "Julcsi szeret-e engem", az egy tőlem független, külső ténybeli kérdés. Ez Julcsi agyában (nem, nem a szívében) van így, vagy nincs így.

Az érzelmi kérdés nem az, hogy Julcsi szeret-e engem, mert ez egy objektív tény, hanem az, hogy én szeressem-e Julcsit. Mert ez utóbbi nem egy tény, hanem egy kérdés. Bár ebben sem érdemes nagyon szembe menni az ész hangjával, de az ész ezt tényleg nem tudja teljesen megválaszolni, ehhez kell érzelem. Az viszont nem érzelmi kérdés, hogy Julcsi szeret-e engem. Pontosabban Julcsinak az, de nekem nem. Ha valaki esetleg úgy gondolkodik, hogy "Julcsi szeret engem, hiszen én szeretem őt", és így közelíti meg érzelmileg a kérdést, az nagyokat fog csalódni az életben. Sokszor fog összetörni a szíve, mintegy demonstrálva, mennyire nem szükségszerű ez a konstelláció. Szóval veszélyes összekeverni ezt a két kérdést: az egyik objektív, a másik szubjektív.

A fent hivatkozott újságcikk nem hangsúlyoz egy egészen másik vonalat. Eddig mindvégig azzal foglalkoztunk, hogy a teljesen igazolatlan, az igazolt és a bizonyított skáláján mi hol helyezkedik el. Egy másik szokásos vonal, érvelésnek nem nevezném - hogy az érzelmek nem anyagi dolgok, ezért empirikusan nem hozzáférhetőek. Itt nem az a kérdés, hogy elég erős-e az igazolás, hanem, hogy empirikus nem is lehet. Mert a szeretet eszerint nem is nyilvánul meg. De ez nyilvánvaló hülyeség. Sokkal nyilvánvalóbb, mint az a hülyeség, hogy isten transzcendens, nincs empirikus hatása, de empirikus jótétekért imádkozik a hívő. 

Nos, a szeretet nyilván nem egy konkrét súllyal, térfogattal rendelkező tárgy, hanem az agyunk egyik komplex tulajdonsága az, amit úgy írunk le, hogy valaki szeret valakit. Ez a tulajdonság empirikusan nagyon is megnyilvánul. Nem úgy, hogy azonnal látjuk, hogy az agy pirosan villog, pláne nem azt, hogy a szív pirosan villog. De hát azt, hogy mondjuk a számítógépünk elromlott sem feltétlenül abból látjuk, hogy füstöl. És még ha szétszedjük, akkor sem biztos, hogy rájövünk, hogy mi és hogyan romlott el. Ránézésre az alkatrészek is lehetnek rendben. De a sötét képernyő árulkodó. Hasonlóan, a sok fenti példa mind empirikus példa volt. Empirikus az, ha valaki rábízza magát a sziklán a társára, empirikus, ha az anya este tízkor palacsintát süt, empirikus a pénzbeli és nem pénzbeli törődés, empirikus a beteg gyerek mellett töltött éjszakák. Empirikus a szerenád, a szerelmes versek. De az is empirikus, ha a másik arcába, szemébe nézel, és látod, hogy szeret. Nem empirikusan ezt nem láthatod. Nem tudhatod. Legfeljebb hiheted.

De szükséges-e ez a hit? Nem. Sőt, nem is jó. Mire jó vakon hinni abban, hogy Cindy Crawford szeret téged? MIre jó ez? Mi jó van ebben? Naiv kamaszok szoktak ilyet csinálni. Miközben Cindy Crawford helyett meg is tapasztalhatod, hogy Julcsi tényleg szeret téged, és elmehetsz vele kirándulni, rábízhatod magad, ő rád bízza magát, látod, az arcába van írva, a szemébe nézhetsz? A kirándulás utánról nem is beszélve...:) Úgyhogy azt javaslom, hagyjuk a buta hívőket, higgyenek abban, hogy Cindy Crawford szerelmes beléjük, mi meg menjünk csak el Julcsival kirándulni!

A tanulság pedig továbbra is az, hogy lehet hit nélkül élni, a tudományos tudás mellett legfeljebb egy jó adag józan paraszti észre van szükség az életben. Csak egy esetben szükségszerű az, hogy hit kell ahhoz, hogy elhiggyük, szeretteink szeretnek, ha valójában nem szeretnek. Csak az önbecsapáshoz szükséges a hit. Hittel valójában tehát pont, hogy nem érdemes élni.

Címkék: érzelem szeretet értelem hit és tudás hit nélkül élni

> 147 komment

138., javított kiadás, avagy a Biblia értelmezésről

Brendel Mátyás 2021.05.02. 12:20

6_days.jpg

Alister E. McGrath Tudomány és vallás című könyvét olvastam el nemrég, de ez most nem általános könyvismertetés lesz - talán később - hanem egy bizonyos témát fogok kiragadni. A könyv tudomány és vallás kapcsolatának filozófiai kérdéseit tekintve nem sok újat tartalmaz. Véleményem szerint viszonylag alaposan próbál bemutatni bizonyos dolgokat, de a végén a nagy őszinteségben McGrath végül is egyáltalán nem tud megvédeni semmiféle olyan tézist, amely szerint a tudomány mellett a vallásnak bármi helye volna a megismerésben. Annál több - sokszor teljesen érdektelen, unalmas - dolgot tudunk meg a vallásról, illetve a keresztény "gondolkodók" különféle nézeteiről. A sok unalmas rész között egy kicsit érdekesebbnek tűnt a Biblia értelmezéséről szóló két részfejezet.

Miért érdekesebb ez? Elvben ez persze lerágott csont. Másrészt eddig még nem találkoztam ennek a kérdésnek az ilyen szakszerű összefoglalójával. Nyilván megvan ennek az irodalma, de az ugye valahol a dögunalmas teológia és hittan közepén van, ezért nem találkoztam vele. Ugyanez a kérdés persze rendre felmerül ateista-keresztény vitákban, de az ilyen flame-jellegű viták, viszonylag buta, felkészületlen hívőkkel nagyjából értelmetlenek. Mi sem demonstrálja ezt jobban, mint hogy az ilyen vitákban soha egyetlen olyan felkészült hívővel sem találkoztam, aki megfelelően tudott volna hivatkozni, ismerte volna a kérdés szakirodalmát, megfelelő rálátása lett volna erre. McGrath javára legyen mondva, hogy legalább ezt megkapjuk tőle.

A 25. oldalon egy (nem nagyon) jó kis összefoglalóban felsorolja azt, hogy a Biblia értelmezésének milyen nagy iskolái vannak. Ezek a szó szerinti, allegorikus és a hozzáigazításra épülő értelmezések. A 20. oldalon ehhez még hozzátesz két másikat, ezek a szimbolikus és az anagogikus értelmezések.

Az utóbbi kettőt gyorsan elintézhetjük, mert számunkra most nem érdekesek. A szimbolikus értelmezés a morális értelmezést jelenti. Ez azt jelenti, hogy különféle morális jelentést tulajdonítottak a történeteknek, és a keresztény erkölcsöt próbálták belőle kihozni. Ez minket azért nem érdekel, mert az erkölcsnek sok forrása lehet, ad abszurdum akár Bibliai történet is inspirálhat egy bizonyos erkölcsi elvet. Másrészről viszont az erkölcsi tanmese, mint történet igazsága ilyen szempontból irreleváns. A Biblián kívül ezer másik irodalmi alkotásból is meríthetünk, például a "Légy jó mindhalálig" c. Móricz regényből, és totál mindegy, hogy a regény igaz történet, vagy fikció. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen történet csak illusztrálja az elvet, nem igazolja. Amiről pedig ez a cikk szólni szeretne az pont a Biblia értelmezése annak igazolása, igazsága szempontjából. A Biblia, mint erkölcsi tanmese is kritizálható lenne, mint ilyen szerintem se nem színvonalas, se nem jó erkölcsöt nem propagál, de ez más postok témája.

Az anagonikus értelmezés a szöveg értelmezésével reményt kíván nyújtani a keresztényeknek, ami ebben a postban megint érdektelen, mert itt vagy arról van szó, hogy az erkölcsi értelmezéshez hasonlóan bizonyos történeteket inspiráló, reménykeltő példának kívánják használni ("a jó embereknek jó lesz..."), akkor az erkölcshöz hasonlóan a történet igazsága lényegtelen lehet. Vagy nagyon is konkrét jóslatokról van szó ("aki hisz Jézusban, az tutira bejut a Mennyországba","a Végítélet i.sz. 2834.-ben lesz"), akkor viszont a Biblia igazságáról van szó, amelyet a három másik fajta értelmezés kapcsán fogok elemezni.

Az allegorikus értelmezés kézenfekvő, és a leggyakrabban ez jön elő. Ez azt jelenti, hogy a Biblia bizonyos részeit nem szó szerint, hanem allegóriaként lehet értelmezni. A legismertebb példa erre talán a Genezis kétféle értelmezése: a szó szerinti értelmezés szerint valóban 6 nap alatt történt meg, az allegorikus szerint a napok történelmi koroknak felelnek meg, és eszerint a Biblia hozzáigazítható a tudományhoz.

Két nagy probléma van ezzel. Az első az, hogy az allegorikus értelmezés szerint sem kell az egész Bibliát allegorikusan értelmezni, hanem csak bizonyos részeket. És a kérdés az, hogy mely részeket, és miért pont azokat. A Bibliában ugye nincs egy lista arról, hogy "na kedves olvasó, az alábbi szöveghelyeket kell metaforikusan értelmezni: 1. Móz,..." Olyan sincs, hogy a metaforikus részek esetleg dőlt betűsek lennének, vagy legalább stilárisan mások. Az egész nagy könyv halál komolynak tűnik.

Egyértelmű utasítás, jel hiányában meg a kérdés meglehetősen bizonytalan. Persze lehet azzal jönni, hogy ez egyértelmű, csak megfelelően intelligens módon kell elemezni. De hát ez parasztvakítás, hiszen mint tudjuk, maguk a keresztények sem tudnak abban megegyezni, hogy mely részeket kell allegorikusan értelmezni, melyeket nem. Sőt, abban sincs egyetértés, hogy a Bibliát kell-e egyáltalán részben allegorikusan értelmezni, hiszen a szó szerinti értelmezésnek is vannak hívei. Ha csak a Genezist vesszük, amely szó szerint értelmezve igencsak abszurd, és nagyon ellent mond a tudománynak, akkor, még ennek értelmezéséről sincs egyetértés a keresztények körében. A dolog természetesen csak mindenkinek magának egyértelmű. Akkor pedig végül is nem egyértelmű.

A másik probléma az, hogy ha valamit allegorikusan kell értelmezni, akkor egész pontosan mi is az értelmezés? Az allegorikus értelmezés ugyanis maga sem egyértelmű. Jól szemlélteti ezt az az egyébként valószínűleg nem igaz anekdota Arany Jánosról, amikor versének egy értelmezője mindenféle dolgokat írt, hogy mit gondolhatott a költő, mire úgy fakadt ki, hogy : "Gondolta a fene!" (a linken szereplő leírás szerint inkább ezt írta: „Várt a f... valamit.”, de mindegy.) A lényeg, hogy a verseknél is különféle értelmezések lehetségesek, és egyáltalán nem mindig egyértelmű egy allegória jelentése, hiszen az allegória per se egy olyan költői eszköz, amely nem egzakt és nem  formális.

Amennyiben a Biblia fele allegorikus, akkor ezzel tulajdonképpen besorolhatjuk a sok művészeti alkotás közé, egész pontosan az adott kort tekintve a sok mitológiai mű közé. Olyasmi tehát, mint mondjuk Homérosz Iliásza: a fele se igaz, a másik fele meg speciel igaz. A Biblia egy része is lehet igaz, mégpedig azon fejezetek egy része, amely a zsidók történetéről szól, de azért annak is csak egy része igaz. Az evangéliumok egy része is lehet igaz, amennyiben valami halványan hasonló dolog megtörténhetett valamikor az időszámításunk kezdete környékén valahol Júdeában. Gyógyítók, prédikátorok, forradalmárok voltak ott tucatjával. Keresztre is feszítettek különféle embereket.

Csak ugye akkor ismétlem, ezzel a Biblia az Íliász, Odüsszeia, Korán, Bhagavad-gita, Eddák, Kalevala és más mitologikus könyvek egyike lesz csupán. Sőt, ilyen minőségben besorolható a több millió irodalmi alkotás közé, ráadásul egy olyan irodalmi alkotás, amely a mai ízlésünknek már meglehetősen idegen. Azért kérem, ha szórakozásról, kulturálódásról van szó, legtöbben Shakespeare-t többre becsülnék, mint a Bibliát. Az újabb irodalmi művekről, vagy a Kámaszútráról nem is beszélve. Ebben a  kérdésben egyébként nem kell igazságot tennünk, hiszen az irodalmi művek nem rangsorolhatóak objektíven. Elég az, hogy a Biblia akkor csak egy a sok közül, tessék ennek megfelelően kezelni!

A következő értelmezési mód a hozzáigazításra épülő. Ez részben az allegorikus értelmezéssel átfed, annak magyarázására és a problémák feloldására tett kísérlet. Arról van szó, hogy ezen értelmezés szerint a Biblia egy bizonyos kornak szólt, annak a kornak a nyelvezetén. Emiatt vannak bizonyos metaforikus részek benne. Ebben az ötletben van némi ráció: mondjuk az egyik híres Bibliaértelmezési problémára első ránézésre jó kísérletnek látszik.

Ez pedig Józsué könyve, amelyben isten megállította a napot (Józs 10,12). A magyarázat szerint a Biblia itt olyan módon fogalmaz, amely megfelelt az akkori ember tudásának, és ahogy a köznyelvben ma is azt mondjuk, hogy "a nap felkel", úgy itt is úgy fogalmaznak, hogy Isten megállítja a napot. Ebben van némi ráció, de másrészt a Biblia állítólag egy csomó próféciát, jóslatot tartalmaz a jövőre nézve. Ha pedig a jövőre nézve szól a jóslat, akkor a jövőnek is szól a jóslat. Ennek meg az felelne meg, hogy a jövő nyelvén szól. Simán beleférne a Bibliába az, hogy ez a régi nyelv mellett szintén benne legyen. Mondjuk elárulhatták volna, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva, továbbá a Föld forog a saját tengelye körül, emiatt látszódik a Nap mozogni napi ciklusokban. Itt lett volna a lehetőség arra, hogy tényleg tartalmazzon a Biblia valamit, amit akkoriban néhány elszigetelt, elfeledett, korábbi, görög tudóson kívül senki nem tudott, tehát elég erős jele lehetett volna valami felsőbb hatalom tudásának, de hát nem kihagyták?! Általában, a Biblia hozzáigazító értelmezése ellent mond a Biblia jóslóképességének tanával. El kell dönteni, hogy a Biblia értelmezését hozzá kell-e igazítani az adott kor tudásához, vagy meg lehet engedni, hogy előre is jósol valamit, amit akkor még nem tudtak. Mindkettőt nem lehet.

És az meg egyáltalán nem megy, mert tisztességtelen, hogy a még nem cáfolódott jóslatokat komolyan vesszük, a cáfolódott jóslatokat illetve ismereteinknek ellent mondó leírásokat meg kimagyarázzuk az allegorikus és hozzáigazító módszerrel. Így ugyanis utólag mazsolázunk a Bibliából, ez nem tisztességes. Ezzel a technikával ugye a Biblia egy dogmatikus, cáfolhatatlan vakhitté válik. És pontosan erről van szó: a legtöbb hívő pontosan így kezeli a Bibliát: ahol szó szerint értelmezve igaz, vagy nem kizárt, hogy igaz, ott a szó szerinti értelmezést veszi, ahol pedig elég nyilvánvalóan hülyeség, ott az allegorikus értelmezést. De ez a mazsolázás tisztességtelen.

Képzeljük el, hogy így akármilyen könyvet alapul vehetnénk, és a megfelelő hozzáigazítással meg tudnánk magyarázni! Bármelyik mitologikus könyv téves részeit kimagyarázhatnánk az allegorikus és hozzáigazító módszerrel, a valóságnak megfelelő részeket igazolásként vennénk, a maradék, még eldöntetlen részeket meg jóslatoknak foghatnánk fel, amelyben ezután vakon hihetnénk. És miért pont a Bibliát választanánk ehhez? Miért nem a Kalevalát? vagy az Eddákat? Vagy a Bhagavat Gitát?

Bármikor én magam is írhatnék egy könyvet jelenlegi tudásom szerint, és annak nagy részét ma még szó szerint lehetne venni, és idővel bizonyára egyre több részét allegorikusan kéne értelmezni, de a maradékba a híveim továbbra is hihetnének. Mondjuk hirdethetném az örök boldogságot eljövetelét a perpetuum mobile nevében.

A Bibliában az a maradék, ami se nem igazolható, se nem cáfolható, az meg rendre a feltámadásról, istenről, a túlvilágról, és hasonlókról szólnak. Ezek a balga zsidók (ez nem antiszemitizmus, mert a többi nép ugyanúgy), ezek elkövették azt a hibát, hogy nem csak istenről és a túlvilágról fecsegtek, hanem mindenféle más dolgokról is. Így aztán amikor megítéljük a könyvüket, akkor figyelembe veszünk mindent. Ha csak istenről és a túlvilágról fecsegtek volna, akkor mondjuk a könyvnek semmi a valósággal összevethető része nem lenne, de nem is tudna belebukni ilyenekbe. De hát ezek fecsegtek össze-vissza, és tévedtek egy csomó mindenben. Mit tesz erre a "jó" teológus? Megpróbálja kimagyarázni a sok szemetet a valóságról, hogy a túlvilági mesének hitelét megmentse. Csakhogy ez nem tisztességes.

Képzeljük el, hogy mondjuk az éterről értekező fizikusok a XIX. század végén leírták volna fizikai elméleteiket, és emellett az éterben élő tündérekről is írtak volna! Na, most kicsit hívő hozzáállással esetleg valaki azt mondaná, hogy ezek a derék newtoniánus fizikusok mennyi igazat írtak, hát a tündérekben is biztos igazuk van. No jó, de amikor az éterelmélet megbukott, akkor azzal együtt tisztességes esetben buknának a tündérek is, nem?! Hasonlóan, ha a Biblia azon része, amely egyáltalán tesztelhető, meglehetősen kudarcot vallott (a newtoni mechanikánál sokkal inkább), akkor a Biblia mese részét miért is ne dobnánk ki?

Vagy ha az allegorikus értelmezést vesszük, akkor miért ne tekintenénk az egész túlvilágról és istenről szóló részt allegorikusnak? Tulajdonképpen elképzelhető, hogy amikor Jézus arról a világról beszélt, ami nem a földön van, akkor csak valamiféle szimbolikus, platonista, ideák világáról beszélt. És ha nem kemény platóni idealizmus szerint értelmezzük, akkor az, hogy ilyen szimbolikus értelemben van örök élet, az nem olyan nagy butaság. Vagy ha Jézus komolyan is gondolta, mi értelmezhetjük úgy, hogy a rokonok emlékeiben "tovább élünk", hogy híres emberek alkotásaiban "tovább élnek", és minden ember "tovább él" bizonyos nem annyira híres alkotásaiban, például egy elültetett diófában. Tisztán metaforikusan, természetesen.

A hosszáigazító elmélettel az is a nagy gond, hogy az értelmezést hozzáigazítja a valósághoz. Modern korunkban leginkább a tudományhoz. Arról van szó, hogy a vallás annyira nem működik a megismerésben, és a tudomány meg annyira működik, hogy állandóan a vallást kell igazítani a tudományhoz. a Katolikus Egyháznak évszázadok kellettek, hogy bocsánatot kérjenek Galileitől, és elfogadják Darwin evolúcióját. Ők kullognak a tudomány mögött.

Akkor meg tulajdonképpen mit is ér a Biblia? Az értelmezését nem csupán a valósághoz kell igazítani, hanem egy másik diszciplína, a tudomány az, amely irányt ad. Itt a tudomány végzi a megismerést, a vallás csak kullog utána, mint egy kivénhedt öszvér. Megjegyzem, gyakorlatilag utolsónak. A csökönyös öszvér vallás itt a megismerés akadálya, amely évszázados késlekedést okoz. Az ateisták általában gond nélkül, hamar elfogadják a tudományos eredményeket, semmi okuk nincs makacsul ellenkezni. A vallás füle mellett meg el kell sütni egy ágyút, hogy végre megmozduljon.

Még van egy igazán nagy probléma a hozzáigazító értelmezéssel. Ha abból indulunk ki, hogy a Biblia az adott kornak szóló, első kiadás, akkor a nagy kérdés az, hogy ugyan, mi a fenének nem készült második, harmadik,.... sokadik kiadás? Néha az írók is adnak ki javított kiadást, átírnak bizonyos dolgokat, pedig ők nem sokáig élnek, nem a legfontosabb könyvet írják meg, illetve mindig újabb és újabb könyveket írnak. Mégis, gyakran kiadják a régieket is javítva. A Bibliából viszont nem adnak ki javított kiadást, hanem a könyvet fixa ideának veszik, a valóságról való tudásunk meg hát változik, és nem, nem a könyvet írják át, nem is vetik el, hanem keresnek valami magyarázkodó értelmezést hozzá.

Azért egy az állítólag legfontosabb kérdésről szóló könyvet, két évezred után már tényleg ki kéne adni újra, vagy legalább jegyzetekkel ellátni a szerző részéről (hiszen ugye még köztünk van?:) Hiszen az életről szóló legfontosabb használati utasításról lenne szó, nem? Mégsem lehet egy lovaskocsi használati utasításával elektromos-benzines hibrid autót vezetni. Én értem, hogy első olvasásra abszurdnak tűnik az, hogy isten újra kiadassa a könyvét (btw. már az is húzós, hogy miért nem írta meg maga), mert most hogy oldja ezt meg modern, hitetlen korunkban? De valójában nincs ebben semmi abszurd. Az abszurditás abból fakad, hogy valójában tudjuk, hogy modern korunkban nem fordulnak elő csodák, nem jön el isten a Földre, és nem ad ki új Bibliát. Mégpedig azért, mert valahol tudjuk, hogy mindazok a történetek, amelyek arról szólnak, hogy régen ezek megtörténtek, a régi korok meséje volt. Akkor sem történt meg, csak az akkori korok úgy értelmeztek, úgy mondtak el bizonyos dolgokat. A régi mesék mesebeli szerzői pedig természetesen nem tudnak újra eljönni, és új Bibliát kiadni.

Egy kis kitérő, a muszlimok és a mormonok úgy gondolják, hogy a Biblia javított kiadása a Korán vagy a Mormon könyve. A mormonizmus azonban egy igen korlátosan elterjedt vallás, az iszlám pedig egy egészen másik vallás. Szerintem kevés muszlim olvasója lesz ennek a postnak, de azzal a kereszténység nincs kisegítve, hogy a muszlimok hiszik a Bibliáról azt, hogy kapott új kiadást.

Összefoglalva: a tisztességes dolog végül is valóban az, hogy a Bibliát az adott kor nyelvezetének, kultúrájának megfelelő mitológiának, nagyrészt irodalmi alkotásnak, és kis részt történelmi forrásnak tekintsük. Azzal a feltevéssel, hogy a Bibliát az adott kor emberei írták, akik az adott kor korlátos tudásával rendelkeztek csupán. Az adott kor átlagából csak kicsivel tűntek ki, és nem tudtak lényegesen többet. Különösen nem rendelkeztek semmiféle természetfeletti dolgokról és istenekről szóló, titkos, és igaz tudással. 

Ebben az esetben az allegorikus és hozzáillesztő értelmezésnek is helye van, sőt, teljesen jogossá válik. Ez esetben sokkal kevesebb probléma merül fel, minden a helyére kerül. Ha meg esetleg valami mégis nyitott marad, mert az allegorikus értelmezés ezután is lehet többértelmű, hát az sem baj, mert csupán egy irodalmi alkotásról van szó. De ebben az esetben a Biblia nem isten könyve, nem isten által ihletett könyv, és a benne szereplő hittételeknek semmi alapjuk nincs.

Címkék: biblia kereszténység mitológia

> 20 komment

Miért felelős a hit, mint olyan a pedofíliáért?!

Brendel Mátyás 2021.04.26. 00:30

pedophile_priest.jpg

A pedofília jelensége mögött sok minden meghúzódik. Nyilván beszélhetünk arról, hogy milyen a katolikus egyház intézménye, hogy vannak papneveldék, egyházi iskolák, de ez csak a felszín, hiszen másfajta intézmények, másfajta neveldék és iskolák is vannak. És bár minden emberi intézménynek vannak hibái, és mindenféle iskolában előfordulhat a pedofília, a vallásos intézmények különösen „jeleskednek“ a tökéletlenségben, és különösen nagy számú és nagy mértékű pedofília-botrányokról hallunk az utóbbi évtizedekben az egyház, elsősorban a katolikus egyház kapcsán. Aki esetleg azt vetné ellenem, hogy nem lehetne reális cél, hogy minden gyerekekkel foglalkozó intézményt felszámoljunk, annak az a válaszom, hogy ez szélmalomharc érvelés. Mert én nem minden gyerekekkel foglalkozó intézmény felszámolását javasolom. Nem is következik ez a véleményemből, nem is kell ilyet javasolnom. Csak az egyházi intézmények felszámolását javasolom. Ez pedig reális cél. Semmi nem írja elő, hogy szükségünk van az egyházi intézményekre, arra meg pláne nincs szükségünk, hogy a papok gyerekekkel foglalkozzanak. 

Egészen nyilvánvaló, hogy a katolikus egyházi pedofíliánál három igen jelentős ok emelhető ki:

  1. A papi cölibátushoz való makacs ragaszkodás.

  2. A hitelveket, erkölcsi előírásokat komolyan nem vevő, vagy egyenesen a hitetlen papok tömeges száma.

  3. A kontrollmechanizmusok hiánya vagy működésképtelensége.

Mert ugyebár adott esetben ott ül az a szerencsétlen pap a papneveldében, rá van bízva az a sok kisgyerek, emberi kísértései vannak. Sokszor istenben, és a jézusi tanokban eleve nem hisz, vagy legalábbis nem elégé komolyan, és úgy került be oda, hogy hazudott róla fél életében. Józan ésszel is tudja, hogy nem lehet ellenőrizni, hogy hisz-e, ám az egyházi kontroll-mechanizmusoknak sem látta nyomát. Csoda-e, ha rossz útra tér?

Látszólag mindez valami speciális, katolikus, illetve egyházi dolog, pedig nem egészen. Bár a cölibátus nem minden egyháznál kötelező, de az, hogy a katolikus egyház nem tud szabadulni a cölibátustól, az már a hit miatt van. Természetesen a cölibátus bevezetésének egyik legfőbb oka politikai volt, és nem vallási: az egyházi hierarchia, a pápai hatalom erősítését szolgálta, hiszen a hierarchia alsóbb fokain az öröklődéses dinasztiák kialakulását akadályozta.

De ezer év alatt elég sok politikai párt korrigálta már nézeteit, amikor a valóságban durván csütörtököt mondtak, esetleg a változó valóság miatt váltak idejétmúlttá. Miért van az, hogy a katolikus egyház szinte lehetetlen, hogy lemondjon a cölibátusról? Hogy az egyházak általában alig képesek a valóság vagy a tudás változásával lépést tartani? A cölibátus kapcsán például reform nem volt, csak egyházszakadás.

Mert a katolikus egyház, mint olyan szinte megreformálhatatlan. Miért is? Mert a pápa tévedhetetlennek van kikiáltva. És miért van a pápa tévedhetetlennek kikiáltva? Mert a tökéletes, és tévedhetetlen isten földi helytartójának tartják. Mindennek oka bizony a dogma, mint olyan. A dogma, amely tévedhetetlennek mondja magát, amely kinyilatkoztatáson alapul, a dogma, amely egy tökéletes és tévedhetetlen istenben hisz. Van-e nem dogmatikus hit? Nincs, és nem is lehet. Természetesen lehetne olyan hit, amely nem jut el oda, hogy a pápa isten földi helytartója, de ha már eljutott ide, akkor a hit lényegénél fogva nem visszakozhat innen, ugyanis a hitben nincs módszeres eszköz a korrekcióra. A hit, mint olyan a dogma maga. Nem mondhatja a hit védelmezője azt, hogy tapasztalati, kritikai úton revideáljuk a nézetünket, mert az nem a hit volna, hanem inkább tudomány. Hiszen: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11.1.)

Nem mondhatja a hit védelmezője azt sem, hogy isten nem tévedhetetlen, mert az milyen isten volna? A hitnek egyetlen esélye van, hogy nem megy bele ebbe a zsákutcába. Van olyan egyház, amely ebbe a zsákutcába nem megy bele, de egyáltalán nem valami csoda, nem valami váratlan, furcsa jelenség, hogy van olyan, amelyik belemegy. És az sem csoda, hogy valamelyik zsákutcába mindegyik vallás belemegy. Hiszen az ember nem tévedhetetlen. Zsákutcákba a tudomány is belemegy, csak a tudománynak módszere van arra, hogy ezt észrevegye, és kijöjjön onnan. Mivel módszere van erre, még a presztízsvesztesége is elviselhető.

Az szükségszerű, hogy a zsákutcából az az egyház, amelyik belemegy komoly hitelveszteség nélkül kijutni nem tud. A katolikus egyház könnyen meglehet, hogy összeomlana, ha beismernék, hogy a pápa tulajdonképpen egy ugyanolyan mezei ember, mint a többiek, és semmiféle istennek nem földi helytartója, hanem egy nem éppen demokratikus, földi, hatalmi mechanizmus feje. Ez hozzátartozik a katolikus hithez. A katolikus hit e nélkül szinte semmivé válik. Mást nem nagyon mondhatnak magukénak, csak ezt az ostoba hitet. Ez különbözteti meg őket a lutheránusoktól, kálvinistáktól, és más keresztény vallásoktól. Más eredményt nem tudnak letenni az asztalra, marad a kis tévedhetetlennek hitt pápájuk. EZ tartja össze őket, és nagyjából csak ez.

Miért nem tud mit kezdeni egy egyház a hitetlen papokkal, a csalókkal? Pontosan azért, mert az egyház a hit intézménye, és a hitben nincs eszköz a független ellenőrzésre. Vegyük például a tudományt! A tudományos intézmények sem tökéletesek, és a tudományban is vannak csalók. Emberek vagyunk, vannak közöttünk csalók, és sokan tévednek, mindig is fognak tévedni. Például a tudományban pár évtizede a hideg-fúzió feltalálását jelentették be (ez egy kicsit csalás-gyanús), majd pár hónapja a fénysebességnél gyorsabb neutrínók felfedezését (ezek inkább tévedésre példák, mint csalásra). De a tudományban megvannak az ellenőrzés mechanizmusai, mert a tudomány módszerének „lényege“ az empirikus-logikai ellenőrzés. Manapság hetek, hónapok alatt lepleződnek le a tévedések és a csalók.

A tudományos intézményekben is vannak olyan emberek, akik méltatlanul ülnek valamelyik laborban, és nem „hisznek” a tudományban. Persze a tudományban nem kell hinni, amiről itt beszélek, hogy nincs szándékukban betartani a tudományos normákat. Nem is tudósok, nem is hoznak létre tudományos eredményt. Akár még vezetői pozícióba is kerülhetnek. De azért ez a jelenség jóval ritkább, mint az egyházakban, mert nem csak a tudományos elméletek empirikus-logikai ellenőrzése része a tudományos módszertannak, hanem a tudományos közlés előírásai, az egymást ellenőrző szerzők (peer-review), szerkesztők és szakértők, az egymással versengő folyóiratok, és laborok. A tudománynak fontos része a sajtószabadság, és fontos része a demokráciához részben hasonló elosztottság, alulról jövő részbeni kontroll (a tudomány sok más szempontból nem demokratikus, de ez túl messzire vezetne).

Ezek nem tökéletes mechanizmusok, és nem is érvényesülnek tökéletesen. Ahogy a politikában, a tudományban is van némi korrupció, és nagyon sok vezető tudós kerül kizárólag kapcsolati tőkéje folytán oda, ahova. Vagy időnként vezető politikus kap érdemtelenül tudományos titulust. De amennyire a tudományos mechanizmus működik, a tudomány annyira jól működő intézmény, és valójában egészen fantasztikus dolog, hogy a tudományos módszer ennyire korrumpálva is egész jól elműködteti a tudományt, legalábbis az eredményeit tekintve.

Tisztában vagyok azzal, hogy tudományfilozófia relativista irányzatai (Kuhn, Feyerabend, et. al) milyen kritikákkal illetik a tudományos módszer, de ha nem az utóbbi anything goes szintjére ereszkedünk le, akkor a tudomány módszere mindig is többet fog jelenteni, mint a hit módszertelensége. Kedves relativista „barátaimmal” elvitatkozhatnánk erről egy napot, but at the end of the day, akárhogy is, de még mindig tartani tudnám, hogy a tudomány módszere jóval jobb a hit nem létező módszerénél, ugyanis a hit lényege az, hogy nincs ellenőrzési mechanizmus. Sem az empíria, sem a logika nem szükséges feltétel a hitben.

A hit egyetlen módszertani eleme a kinyilatkoztatás elfogadása, de amikor az emberek a kinyilatkoztatás, az isteni sugalmazást elfogadják, akkor biankó csekket adnak a vallási vezetők kezébe. A pápai tévedhetetlenség azt jelenti, hogy a pápák kezébe adják a hívek a biankó csekket, és ő úgy tölti ki, ahogy akarja. Csoda-e, ha a pápa ezzel a kontrollálatlan bizalommal visszaél? Megint: csaló, rosszindulatú, tévedő emberek vannak, és mindig is lesznek. Természetesen nem csoda, az ember ilyen, a politikában is látjuk, hogy a kontroll nélküli biankó csekkel visszaélnek. Mikor tanuljuk meg már végre, hogy ne adjunk biankó csekket?! És mikor esik le, hogy a hit lényege a biankó csekk adása?!

És ha nem a pápát nézzük, hanem az egyszeri papot, aki a papneveldében tanít, és közben sokszor egyáltalán nem hisz istenben, nem hisz a keresztény elvekben, akkor a hit itt is biankó csekk. Ugyanis miféle módszer volna lehetséges az egyházban a hit ellenőrzésére, ha a hit lényege az ellenőrizhetetlenség?! Miközben a tudóst le lehet tesztelni matematikából, miközben a tudós eredményét le lehet ellenőrizni, mert a legtöbb kísérlet megismételhető, addig mi a fenét kérhetnek számon egy papon? „Hiszel Istenben? Igen. Igazold empirikus-logikai úton!“ Ugye ez nem megy, a hit lényege pont az empirikus-logikai igazolás szükségességének megtagadása. Hogyan lehetne megfogni a pap hitének hiányát, ha a hit egyetlen szükséges eleme a megvallás, és semmiféle ellenőrzésnek nincs mechanizmusa benne?

Hátra van még annak elemzése, hogy az egyházi hierarchia miért nem volt képes megfékezni a pedofília elterjedését, miért nem képes megreformálni magát. Itt is ugyanarra jutunk a pápa tévedhetetlenségével kapcsolatban. Ugyanarra jutunk a hit ellenőrizhetetlenségével kapcsolatban. Ha a hit ellenőrizhetetlen, akkor az egyházi tanításokban, az egyházi hierarchiában ugyan mi alapja lenne bármiféle kontrollnak? Természetesen egyetlen alapja van, amelynek viszont nincs köze a hithez és erkölcshöz: a hatalmi kontroll. Szükségszerű-e az, hogy a hitből hiányzó kontroll helyett a hatalmi kontroll, az elnyomás fog uralkodni? Nem csoda, nem váratlan, majdhogynem szükségszerű. Nem véletlen az sem, hogy az egyházak a történelemben szinte mindig az elnyomás oldalára kerültek, az elnyomó hatalom részévé váltak.

Sok hívő elfogadja az egyház és a hit szétválasztását. Ők sokszor amellett szállnak síkra, hogy a katolikus egyház az csak úgy véletlenül romlott el ennyire, a hívő ember és a hit nem felelős ezért. Az ártatlan hívő ember büntetőjogi felelősségét természetesen eszemben nincs sugalmazni, szó sem lehet kollektív büntetésről. De a hit, mint ideológia felelősségét nagyon is hangsúlyoznám. Érdekes módon vannak más ideológiák, amelyeknek léteznek ilyen félresikerült implementációi, és nem habozunk megkritizálni, kivetni őket.

Például a kommunista ideológiának léteztek különféle megvalósításai, ahol persze mindig felvethető, hogy az nem is a kommunizmus megvalósítása, mert a sztálinizmus államkapitalizmus volt, a kádárizmus meg csak a létező szocializmus. Persze, szükséges ilyen pontosításokat tenni. Érdekes az, hogy ebben is van párhuzam a katolikus egyházzal. Hiszen sokan mondják azt, hogy a létező kereszténység sem egészen pontosan a jézusi tanok megvalósítása. De a végén, ha azt látjuk, hogy egy ideológia megvalósítása a történelem folyamán, ilyen nagy léptékekben ennyire félresikerül, akkor ott levonhatjuk a tanulságot: ott valami baj van az ideológiával. Nem habozunk a kommunista ideológiát megkritizálni, sőt, nagyon nagy részben a szemétdombra dobni azért, mert pár évtized alatt a fél világban történt összes megvalósítása eléggé félresikerült. Ugyanakkor habozunk levonni ilyen tanulságot akkor, amikor a jézusi tanok, vagy más hitelvek implementációi több ezer év alatt, az egész világban valahogy hasonlóan nagy mértékben félresikerültek. Pedig kimutatható, bemutattam a cikkben, hogy ez nem is véletlen, hanem mindez abból fakad, hogy a hit ab ovo mellőzi az ellenőrzés szükségességét. Ez a hit alfája és omegája.

Címkék: bűnözés pedofília ellenőrzés katolicizmus

> 26 komment

A nem igazi náci

Brendel Mátyás 2021.04.17. 12:50

 great-dictator-charlie-chaplin.jpg

Ma délután Dresden-an-der-Oder városban terrorista támadás történt. Egy Adolf Weinmacher nevű férfi behatolt a Die Linke baloldali párt irodájába, és a "Heil Hitler" jelszó ordibálása közepette lelőtt 12 pártaktivistát. A férfi egy veideó-üzenetet is hátrahagyott, melyben a tettét azzal indokolta, hogy a "Die Linke" pártaktivistái többször is megakadályozták a városban a neonáci tüntetéseket. Adolf Weinmacher a videót több "Mein Kampf" részlettel illusztrálta feliratokban. Németország gyászban van. A várost lezárták, a terroristát üldözőbe vették. Angela Merkel holnapra gyásznapot rendelt el. Különböző szélsőjobboldali szervezetek elítélik a terrortámadást, de azt mondják, Adolf Weinmacher nem volt igazi náci, és a terrortámadásért nem a nácizmus a hibás.

***

A fenti hír természetesen álhír. Az jár el helyesen, aki az álhír utolsó mondatát abszurdumnak veszi, hiszen abszurdum lenne egy ilyen esetben nem okolni az elkövető náci nézeteit, illetve úgy próbálni mosdatni, hogy ő "nem igazi náci". Hasonlóan abszurdum azt mondani, hogy a párizsi terrortámadások elkövetői nem igazi muszlimok, és hogy nem az iszlám a terrortámadások fő ideológiai motivációja. Az ilyen érvelési hibát egyébként "nem igazi skót" fallacynek nevezik.

Itt egy példa erről a bécsi támadások kapcsán.

deepin_capture-ecran_zone_de_selection_20201103002204.png

De ugyanúgy hiba ez a keresztények részéről, amikor azt mondják, hogy az inkvizítorok, keresztes lovagok, konkvisztádorok, boszorkányégetők, népirtó, népsanyargató, hazug, tolvaj, népirtó keresztényeik és papjaik nem igazi keresztények, mert Jézus a szeretet prófétája volt. Ami amúgy sem igaz.

Címkék: iszlám tanmese terrorizmus

> 111 komment

Miért halunk meg?

Brendel Mátyás 2021.03.16. 23:14

stock-photo-evolution--birth-to-death-illustration-concept-5500.jpg

A címbeli kérdés nem kapcsolódik szorosan a vallás vagy ateizmus kérdéséhez, de érdekes téma, és két kapcsolódási pontot mégis találtam.

  1. Az egyik egy sokszor emlegetett elgondolás, miszerint a vallás létrejöttében leginkább annak volt szerepe, hogy a homo sapiens az intellektuális fejlődése során tudatára ébredt annak, hogy halandó. Ennek elviselésére pedig szinte kénytelen volt kitalálni egy olyan mesét, miszerint a "halálunk" után feltámadunk, újraszületünk, másvilágon élünk, de mindenképpen valamiféleképpen mégse "halunk meg".
  2. A másik dolog, hogy a Biblia az első történetében, a Genezisben többek között, de egészen hangsúlyosan magyarázatot ad arra, hogy az ember miért halandó. Ez persze szorosan kapcsolódik az első ponthoz, és akár annak illusztrációjaként, igazolásaként is tekinthető.

Manapság pedig tudósoktól, leginkább biológusoktól, evolúció-biológusoktól halljuk azt, hogy a halálnak az evolúcióban szerepe van, és nem valami véletlen, sőt, nem is valami okból elkerülhetetlen körülmény, hanem genetikailag programozott.

A legkézenfekvőbb, magyarázat ugyanis az volna, hogy azért halunk meg, mert végül is általában a dolgok tönkremennek, elromolnak, elkopnak, eltűnnek. Nemcsak a mesterséges eszközeink, de a természet alkotásai is, mint a hegyek. El lehetne intézni ennyivel a dolgot, csakhogy az élővilágból ismerünk fajokat, amelyek örökké élnek, elsősorban egysejtűek, amelyek osztódással szaporodnak. A halál pedig eszerint inkább céllal kialakult jelenség, amely az ivaros szaporodással együtt alakult ki.

De miért? A sokszor hangoztatott elgondolás szerint azért, mert ennek evolúciós előnye van. Én ebben a témában nem mélyedtem el, nem ismerem, ha ennek van mélyebb tudományos irodalma. Én mostanában ezzel mindig csak rövid riportokban találkozok, amikor egy evolúció-biológus nem több, mint egy bekezdésben. Így volt ez nemrég a 24.hu egyik cikkében is, ahol Mauro Santos fogalmazott eképpen:

"A legáltalánosabban elfogadott elmélet szerint az öregedés egy mellékhatás, így nem is hat rá a szelekció. Csakhogy a legújabb adatok arra utalnak, hogy az öregedés igenis lehet genetikailag programozott, ami a standard evolúciós elméletben gondolkodók számára szinte hihetetlen. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az öregedésnek lehetnek előnyei is. Az egyik legfontosabb előny, hogy ha az élőlény változékony környezetben él, akkor az öregedő, majd elpusztuló egyedek alkotta generációk gyorsabban alkalmazkodnak a változásokhoz. Ennek megértéséhez képzeljünk el két élőlénycsoportot: az egyik nem öregszik, a másik öregszik, és néhány generációnyi utód létrejötte után az öregek elpusztulnak. A nem öregedő egyedek az adott pillanatban ható környezeti tényezőkhöz tudnak ugyan alkalmazkodni, de a jövőben megváltozó környezethez már nem. A korlátozott élettartamú élőlényekből viszont adott idő alatt több generáció nő fel, és mindegyiknek megvan a lehetősége az evolúciós alkalmazkodásra. Ilyen esetekben az öregedő élőlényeknek kedvezhet a szelekció. "


Ez a magyarázat szerintem nem rossz, de nagyon tömör. Ebben a postban szeretném kifejteni, hogy szerintem hogyan gondolta ezt az evolúcióbiológus, illetve van még pár gondolat, amit hozzátennék. Ismétlem, nem tudom, hogy lesz-e bármi új abban, amit most ki fogok fejteni. Lehet, hogy vannak már ilyen elgondolások, lehet, hogy nincsenek. És persze azt sem tudom igazolni, hogy igazam van. Ezek csak hipotézisek, amelyek szerintem összeegyeztethetőek az evolúcióval, de független igazolásom nincs rájuk.

Először is, nézzük meg részletesebben, mi történne a fent említett halhatatlan és halandó populációban! Ahogy Santos is említi, először a halhatatlan populációnak előnye van, hiszen rövid távon mindenképpen többen lesznek. Itt még több esetet el lehet képzelni:

1) Az egyedek nem öregednek, és akármeddig tudnak szaporodni. Ha az öregedés genetikusan programozott, akkor ennek hiányában teljesen elképzelhető, hogy az egyedek akármeddig szaporodnak. Ez esetben nyilvánvaló, hogy a halhatatlan populáció sokkal gyorsabban kezd el növekedni, hiszen a halhatatlan egyedek nemcsak .nem halnak meg, de örökké tovább is szaporodnak.

2) Ha a halhatatlan populáció egyedei nem tudnak tovább szaporodni, az furcsa volna, de annyival még így is többen lennének, mert egyszerűen a halandó populációt a meghaló egyedek erodálják.

Hosszabb távon viszont az adott populáció élőhelyén a környezet korlátozza a populációt. A populációnak lehetnek ragadozó ellenségei, korlátos az élelmiszer-ellátása. Emiatt a populáció közepes távon nem érhet el egy bizonyos maximumnál nagyobb nagyságot.

Ha ezt a telítődést elérte a két populáció, akkor végül is ugyanolyanok, gondolhatná az ember. Itt az olvasó mondhatja azt, hogy akkor végül is mindegy, hogy egy faj halandó vagy halhatatlan. A halál mégis csak véletlen, vagy a természettörvényekből következő, elkerülhetetlen, vagy nagyon nehezen elkerülhető következmény. Az evolúció pedig emiatt nem találhatott, vagy még nem talált még megoldást az elkerülésére. És mivel ez nem is szelekciós előny, ezért nem csoda, hogy véletlenül nem jutott ilyen megoldásra. Az evolúció ugyanis nem egy gondolkodó, érző ember, neki közönyös a halál, ha evolúciósan nem jelent előnyt vagy hátrányt.

De van különbség a két populáció között. A halhatatlan csoport, ahogy mondtam, sokkal gyorsabban elszaporodik, majd beleütközik a környezetének eltartási korlátaiba. Ezek után mégiscsak beindul a küzdelem a túlélésért. Hiába halhatatlanok az egyedek, a ragadozók tizedelik őket, és éhen halni mindenképpen éhen tudnak olyan egyedek is, amelyek nem programozottak a halálra. Ez végül is mégiscsak a "survival of the fittest", beindul a természetes szelekció. A halandó csoportban is beindul a szelekció. De a halhatatlan csoportban sokkal inkább a legelőnyösebb pár egyed fog elterjedni, hiszen az az egyed, amelyik a legjobb, nagy eséllyel nagyon sokáig túlél és szaporodik. A halandó populációban pedig a legjobb egyed is csak pár utódot hoz létre, és aztán meghal.

Megint mondhatja azt az olvasó, hogy a halhatatlan csoport előnyben van, vagy legalábbis nincs hátrányban, hiszen sokkal inkább a legjobb egyedekből áll. Egy-két szuper-ősből, és azok utódaiból. Ez nagyon optimálisnak tűnik, te az a baj vele, hogy el van túlozva az optimalizálás. Egyszerű szavakkal beltenyészet alakul ki. Ezt jelenti az, hogy ahogy Santos fogalmazott, a halhatatlan populáció jobban alkalmazkodni tud az adott környezethez, de amikor ez megváltozik, akkor lassabban, vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni az új környezethez. Azért nem, mert ehhez nagyobb genetikai változatosságra lenne szüksége, amely véletlenül még tartalmaz olyan géneket, amelyek az új környezetben előnyt jelentenek. A halhatatlan csoport úgy is lehetne mondani, hogy túltolta az éppen adott környezethez való alkalmazkodást.

 És akkor hozzátenném még azt, ami szerintem erre még rájön. Egy egyed, tehát egy ember is, nem teljesen tiszta genetikailag. Az emberi szervezetben a sejtek osztódásakor is keletkeznek mutációk. A rák például könnyen meglehet, hogy ilyen mutálódott sejtek elszabadulásából ered. Nem értek a rákhoz, és messzire is vezetne, maradjunk csak annál, hogy az emberi szervezet sejtjei különféleképpen elromlanak, az egyik jellemző ilyen eset lehet a rák. Hacsak az evolúció nem fejleszt ki egy nagyon erős javító mechanizmust, a halhatatlan emberek szervezete előbb-utóbb azért menne tönkre, mert a sejtek szaporodnak benne. Egy olyan szervezet, amely nem a sejtek szaporodásán alapul, igen messzire távolodna a jelenlegi élővilágtól. Ami a jelenlegi élővilágban létezik, az a mutációk elleni erősebb védelem. Elképzelhető lenne olyan élőlény is, amelyik a rák ellen is sokkal jobban tud védekezni. De ahogy az idő halad előre, egyre nehezebben lenne fenntartható a szervezet ilyen értelemben vett integritása.

Na, most még erre is lehet azt mondani, hogy kit érdekel? Egyrészt, minket embereket azért érdekelne, hiszen minket a halhatatlanság is azért érdekel, mert mi magunk szeretnénk. Akármilyen közönyös is az evolúció, mi emberek általában szeretnénk a halhatatlanságot. Csakhogy a halhatatlanságot egészségesen szeretnénk. Nem szeretnénk rákosan örökké élni. Sőt, ha rákosak lennénk, akkor már hosszú ideig se akarunk élni. Sőt, akár egyáltalán nem akarunk tovább élni, amennyiben a rák túlságosan tönkreteszi az életünket.

No, de az evolúciót ez nem érdekli. Őt csak az evolúciós előny és hátrány "érdekli". Ha egy egyed rákban meghal, akkor meghalna. Na és? Most is halnak meg emberek rákban, és az evolúció eddig nem tett ez ügyben eleget. Éppen csak annyit, hogy fiatal korban még nagyjából elkerüli a rákot. A többi nem számít túl sokat az evolúciónak. Egy halhatatlan populációban ugyan több rákos, öreg egyed lenne, amelyik sokáig húzná, de ez miért lenne probléma az evolúciónak? Vagy meghalnak, vagy még tovább húzzák. Egyébként ezzel úgyis a halandóság egy újabb határához értünk, tehát nem értük el a szó szoros halhatatlanságot, legfeljebb egy hosszabb életet. De az evolúció szempontjából ez nagyjából mindegynek tűnik.

Hacsak nem jelent a populációnak túl nagy megterhelést eme beteg egyedek elszaporodása. Lehet, hogy ezek az öreg, beteg egyedek például már nem tudnának szaporodni, nem hoznának hasznot a fajnak, de még mindig táplálékot vonnának el a populációtól. Lehet, hogy gyengébbek, de tapasztaltak, és lehet, hogy még így is képesek lennének egy ielentős ideig tengődni, amivel elvesztegetnék a populáció összes forrásaiból.

Hogy így van-e vagy nem, hogy a programozott halál nélkül tele lenne-e az emberiség még több rákos emberrel, vagy a rák amúgy is elvinné az embereket egy bizonyos kortól, programozott halál nélkül, azt végül is még kevésbé tudom megmondani, még inkább spekuláció.

Visszatérve a vallás kérdéseire. Mennyiben van ennek a témának jelentősége a vallást tekintve? Annyiban, hogy a halálra kapunk némi magyarázatot. És visszatérve a két pontra:

1) Ez a magyarázat bár nem túlságosan, de egy kicsit lehet vigasztaló az embereknek. Ezzel kevésbé igénylik a vallás dajkameséit.

2) Ez a magyarázat mindenképpen feleslegessé teszi a vallás dajkameséit, mint magyarázatot. A fenti gondolatmenetek mindegyikét összegezve, végül is azt mondhatjuk, hogy bár nem tudtam tuti biztos magyarázatot adni, illetve nem tudtam pontosan és biztosan megmondani, hogy a spekulációk közül melyik igaz, illetve melyik mennyire jelentős tényező, de magyarázatban hiány nem volt. Azt mindenképpen mondhatjuk, hogy Ádám és Éva bugyuta meséjére nincs szükség. Eggyel kevesebb ok a vallásra.

Ahogy fent is írtam, sem 1, sem 2 nem a vallás és ateizmus legfontosabb kérdése, inkább csak másodlagos kérdések. A postom nem jelent perdöntő érvet a vallás ellen, inkább csak érdekes. És ahogy mondtam, ha valaki utánaolvas, lehet, hogy talál a fenti hipotéziseket igazoló vagy cáfoló eredményeket, vagy olyan elgondolásokat, amelyek ennél részletesebbek, illetve más elgondolásokat is. Ha az olvasó tud ilyet, megkérem, hogy írja be kommentbe, szívesen olvasom.

Címkék: halál evolúció genezis Ádám és Éva

> Szólj hozzá!

Eliszlámosodik-e a nyugat még ebben az évszázadban?

Brendel Mátyás 2020.11.22. 22:05

 

eurabia.jpg

Társadalmunkban elterjedt rémisztgetés, hogy a nyugat a jövőben el fog iszlámosodni. A menekülthullám okán most a nácik úton-útfélen ezt hangoztatják, még az olyan, kormányon lévő nácik is, mint Rogán Antal. Ebben a cikkben bemutatom, hogy Európa - hacsak nem jön egy évben ide 500 millió muszlim bevándorló - nem fog eliszlámosodni, és évi pár százezer vagy egymillió muszlim nem változtat azon, hogy Európa ateista lesz, merthogy a muszlim felnőttek gyereke is egyre nagyobb tömegekben lesz ateista.

A legszélsőségesebb nézet ilyen szempontból például Breivik őrült világképe, amelyben ő magát egyfajta keresztes lovagként képzelte el, aki Poitiers helyett Oslóban állítja meg az iszlám emigránsokat. Furcsa mód úgy, hogy norvég embereket, különösen fiatalokat öldökölt halomra.

De nem csak az ilyen tettre is kész szélsőségek, hanem a cselekvéshez szerencsére bátortalan, ugyanakkor nagy szájú szélsőséges hozzászólók is szokták azt írni a blogunk kommentjeiben, hogy a nyugati világ el fog iszlámosodni, és ezért igenis erősíteni kell a kereszténységet. Különösen olyan terrorista akciók után, amilyen a legutóbbi, Charlie Hebdo merénylet volt.

Sok elvi probléma is van a javaslattal, de nézzük először a premisszát magát. Vajon tényleg iszlámosodik-e a nyugat? Az egyik oldalon ott van a bevándorlás, és ott van az a valóban igaz adat, hogy a muszlim családokban általában nagyobb a szaporulat. Ausztria tekintetében ezt nagyon világosan mutatja a 0. Ábra.

GeburtenrateKonfessionenOesterreichVolkszaehlungenFrejkaWesthoffGrafikBlume.jpg-1. Ábra: A születési ráta alakulása Ausztriában. Zöld=iszlám, kék=katolikus, lila=evangélikus, szürke=felekezeten kívüli. Az ábra forrása ez a wikipédia-szerű, demográfiáról szóló cikk, amely több hasonló ábrát is tartalmaz.

szulesiarany.png

0. ábra: a 0. ábra táblázatát átszámoltam felekezeten belüli relatív csökkenéssé. A muszlimoknál csökken legjobban a születési arány. És átszámoltam a muszlimokhoz képesti relatív értékbe, ebben is javul mindhárom másik felekezet. A muszlimok előnye tehát ebben csökken.

De a másik oldalon ott van az, hogy ezek a muszlim emberek és családok a nyugati világban élnek, ahol nem muszlim környezetben élnek, integrációs nyomás van rajtuk, ahol kötelességük is betartani a helyi törvényeket, egy olyan környezetben, amely egyre inkább ateista, egy olyan felvilágosult, modern társadalomban, ahol a jogok a szabadságot, egyenlőséget erősítik, és ahol jóval nagyobb tudásmennyiség érhető el számukra. Mindez a muszlim hit elvesztését segíti elő. De nehéz volna adatok nélkül, elméletből megbecsülni, hogy mely tényezők az erősebbek. Ide kapcsolódik, hogy a felekezeten kívüliek aránya annak ellenére nő, hogy a 0. ábrán 0,86 a születési rátájuk. Az ateizmus nem genetikusan, hanem memetikusan terjed.

Arról, hogy az európai országokban hogyan alakult időben az iszlám hívők aránya a legjobb adatsor Nagy Britanniából van, ahol a bevándorlás jelentős, a bevándorlók egy jelentős része muszlim országokból származik, úgymint Pakisztán, Banglades, és India egy része, valamint még más országok. De Nagy Britannia esetén van a legegyértelműbb bizonyítékunk arra, hogy ezzel egyensúlyt tartanak az ellentétes faktorok, mert Nagy Britanniában miközben a keresztény vallások aránya csökken, az ateizmus jelentősen nő, aközben minden más vallás egy jelentéktelen kis maradékot képez, és ezen belül nyilván a muszlim vallás sem növekedhetett jelentősen több évtized óta.

Bsa-religion-question.png1. Ábra: Nagy Britannia vallási felekezeteinek alakulása az idő során a teljes népesség százalékában a Wikipédia szerint. Kék=keresztények, zöld=nem hívők, piros=nem keresztény vallások.

Az 1. Ábra mutatja, hogy Nagy Britanniában az egyéb vallásosok aránya 5-8 százalék között mozog több évtizede, és alig nőtt valamennyit. A Wikipédia adata, amely a közvetlenül külföldön született bevándorlókról szól, 13 százalék, ami több, mint a más vallásúak aránya. Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy eme emigránsok egy része is vallás nélküli, másrészt a Nagy Britanniában születettek már teljesen elvesztik a nem keresztény vallásukat. Miközben szerencsére a keresztények is.

Egy másik fontos, és jelentős bevándorlással rendelkező nem európai, de nyugati ország, ahonnan hasonló adatsort találtam, az Egyesült Államok. A Wikipédiából itt is jó adataink vannak az etnikai eloszlásra. Könnyen össze lehet hozni itt is 5 százalék olyan etnikai származást, amely nem keresztény és zsidó valláshoz szokott kötődni: a 4,8 százalék ázsiaihoz csak hozzá kell adni egy kevés afrikait, akik muszlim országból jöhettek. A 2. ábra mutatja, hogy olyan nagy veszély itt nincs.

usrelgiionstime.png2. Ábra: Az Egyesült Államok vallási megoszlása az idő folyamán. Narancs=protestáns, zöld=katolikus, kék=zsidó, sárga=más, piros=nincs.

A kezdő képen nem véletlen az Eiffel-torony szerepel (a kép elég régi, mert ma már nem megy át az út a torony alatt), az ország, ahol az iszlámosodás a legnagyobb veszély, az Franciaország. A lakosság is nagy problémának érzékeli ezt a veszélyt. Miközben a Wikipédia szerint csak 4,7 millió muszlim él itt, ami a lakosság 7,2 százaléka. Azért láthatjuk, ez sem jelent közel sem többséget. Itt nagyobb a bevándorlás mértéke, a Maghreb országokból olyan többségében muszlim bevándorlók jönnek, akik beszélnek franciául, és így nyelvileg nem kell integrálódniuk, ami talán a vallás megtartását is elősegíti. Továbbá közösségeket is ki tudnak alakítani, például a halal élelmiszer-kereskedés  kereskedelmileg fenntartható, és létező üzlet. Nehéz olyan szép adatsort találni, mint az előző kettő, miközben egészen részletes tanulmányból kiderül, hogy a muszlimnak tekintett országból származó embereknek 75 százaléka hisz, hogy a halal vagy a ramadan szokása idős embereknél fontosabb, és generációról generációra csökken. A mecsetbe járás pedig gyakoribb, mint a katolikusoknál a templomba járás, de havi egyszer itt is csak 25 százalék jár.

A trendről Franciaországban nehéz adatot találni. A Pew Forum egy kis interaktív térképe alapján tudtam meg, hogy az 1990-es évek óta jelentős a növekedés arányokban is. Ugyanakkor nem jósolják, hogy 10 százalék fölé mennének. Egyébként ha itt megnézzük Nagy Britanniát, akkor 2,1-ről 4,6 százalékra találhatunk ott is egy növekedést, az Egyesült Államokban viszont csak 0,6-ról 0,8 százalékra.

france.jpg

3. ábra: Franciaország felekezeti megoszlásának alakulása időben. A felekezetek bal oldalon sorrendben: katolikus, protestáns, muszlim, más, vallás nélkül, nem válaszolt. Az adatok sajnos csak 2004-ig szólnak, idáig egy kis muszlim növekedés látható, de annyira nem vészes, és a vallás nélküliek száma eközben sokkal jobban növekedett. A táblázat forrása a következő cikk, amely maga is a témáról szól: Claude Dargent: "La population musulmane de France : de l'ombre à la lumière ?", Revue française de sociologie
2010/2 (Vol. 51)

A Le Figaro egy összefoglalója szerint különböző felmérések 3,4 és 5.8%-os muszlim arányt mértek. A cikk arról is beszámol, hogy a muszlim eredetű népességben a gyakorló muszlim hívők aránya 35 százalék körül van. Viszont a hívők aránya 71 százalék körüli. Mindkét szám túl magas azért, rosszabb, még a katolikusoknál is. Franciaország egy kicsit azért okot ad az aggodalomra. De ez csak egy, kivételes ország.

Franciaország azért is nagyon drámai példa, mert közben a lehető leglaikusabb állam a világon. Így ellentét húzódik e kicsit erősödő iszlám, és az erős szekularizmus között. Erre még visszatérek.

Hasonlóan, de kicsit máshogy érintett ország Németország, amely meg a török bevándorlásról ismert. A Wikipédia szerint 3,3-4,3 millió származása szerint muszlim van, ami a teljes lakosság 4-5 százaléka. Itt 3,2 százalékról 5 százalékra való növekedést mutat a térkép eddig (stimmt), és 2030-ig 7,1 százalékot jósolnak.

Találtam egy ábrát is Németországról.

 religiondeutschland.png

3. ábra A felekezetek eloszlása Németországban időben ábrázolva. Jelmagyarázat: evangélikus (piros), katolikus (fekete), felekezet nélküli (kék), muszlim (zöld), más (szürke). A törés 1990-nél az újraegyesülés, ott az adatok összehasonlíthatatlanok. Az ábra forrás ez a blog. Végeredményben ezek a német népszámlálási adatokból származnak. Azaz a lehető legnagyobb populáción elvégzett felmérés, és felülről becsli a valóban hívők számát. 2005-re 3,9 százalék muszlim arányt adnak meg a.

Látható, hogy az iszlám Németországban nem nagyon növekszik, a felekezet nélküliség, azon belül vélhetően az ateizmus viszont robbanásszerűen növekszik. És nem csak a volt NDK-sokkal.

Svájcról is találtam egy ábrát.

religionen_schweitz.PNG

4. ábra Svájc lakosságának eloszlása felekezetek szerint időben ábrázolva. A jobboldali ábramagyarázat sorrendben: római-katolikus, evangélikus-református, felekezet nélküli, más. Az ábra forrása ez a blog.

Itt is van némi növekedés, de a "más" egyrészt nem csak muszlimot jelent, másrészt a felekezet nélküliek száma sokkal gyorsabban növekszik. Svájc sem a muszlim állam felé tart tehát, hanem az ateista állam felé.

És akkor miért ne néznénk meg a Pew Forum térképén egész Európát? Itt 4,1 százalékról 5,8 százalékra való növekedés volt eddig, és 7,8 százalékot jósolnak 2030-ra. Nos, ez nem valami veszélyes. Mindennek az oka talán a 0. ábrán található, hiszen idővel a muszlimok születési rátája is csökken. Ez egyébként az egész világban érvényes trend a muszlimokra is. És így egyre kevésbé szaporodnak, ők is elérnek egy telítődést. De mivel közben a keresztények és ateisták is egyre kevésbé szaporodnak, lehet, hogy mégsem ez a nyers szaporodási ráta a magyarázat, hanem mégis az, hogy a muszlimok elvesztik a vallásukat. És ha elvesztik, akkor nem a kereszténység, hanem inkább az ateizmus javára vesztik el.

Ha összevetjük az iszlám igen csekély, vagy nem is létező növekedését Európában azzal, hogy az iszlám vallásúnak nevezett országokból milyen jelentős a bevándorlás, illetve azzal a jelenséggel, hogy az iszlám vallásúak szaporulata általában nagyobb, akkor felmerül a kérdés, hogy mi ennek a magyarázata? Hogy lehet, hogy Európába jönnek ezek a bevándorlók, és mégsem lesz az iszlám többségben? Hanem lassan inkább az ateizmus van többségben?

1) Az iszlámnak mondott országokból jövő bevándorlók egy része nem is hívő. Csak otthon ilyen felmérés nem nagyon van, nem meri elmondani, mert lecsukják, továbbá esetleg az ateizmusa összefügg a kivándorlásával.

2) Az európai országokban a nem hívő bevándorló már megvallja ateizmusát.

3) A szekuláris környezet és oktatás hatására a muszlimból ateista lesz.

4) Ha a szülő nem is, a gyerekek, akik tényleg itt kapnak oktatást, itt járnak iskolába, már ateistává válnak. Esetleg kis részben kereszténnyé.

Az 1-es ponthoz találtam nemrég egy igazolást. Iránban egy GAMAAN nevű hollan intézet végzett egy felmérést, amely sajnos csak on-line volt. Valószínűleg nem is lehetett volna nem on-line. A felmérés eredménye za, hogy az iráni lakosságnak csak alig több, mitn 40%-a, mindenképpen a kisebbség muszlim. Egy olyan országban, amely a népszámlálás szerint gyakorlatilag 100%-ban muszlim. A Wikipédia oldalán mindkettő szerepel. A felmérés sok más kérdésben is meglepő eredményt hozott: a többség nem imádkozik, 46,8% tért meg vallásosból nem vallásosba, szerintük az egyházaknak magukat kellene eltartani, nincs helyük a törvénykezésben, és hasonlók. Különösen érdekes az, hogy 68% szerint a vallásos útmutatásoknak nem szabad szerepelniük a jogalkotásban, miközben Magyarországban a kereszténység szerepel az alkotmányban, és a szavazók majd 50%-a támogatta azt a pártot, amelyik beleírta, tehát vélhetően egyetértenek vele.

A felmérés reprezentatív mivolta megkérdőjelezhető. A felmérő intézet tudatában volt annak, hogy ez kérdéses, ezért többféle módszert alkalmaztakj, a legfontosabb a statisztikai szűrés és kiegyenlítés. Ezalapján felsúlyozták a válaszolók között a falusi, a képzetlen és más csoportokat úgy, hogy a népességben meglévő valós arányokban szerepeljenek. Igen ám, de pont ez a felsúlyozás jelzi, mennyire torz volt az eredeti minta. Például az 1. Táblázatban látszik, hogy a falusiak aránya eredetileg 3,5% volt, és ezt kellett feltornászniuk 20,4%-ra (számomra meglepően sok a városi Iránban). Nos, igen, de a 3,5% falusi könnyen meglehet, hogy szintén nem a szoksáos falusi, hanem inkább pár kivételes embert kaptak el faluról. Vagy valamilyen város melletti faluból.

Mindenesetre ez a felémérés biztosan közelebb van a valósághoz, mint a népszavazás, vagy bármiféle hivatalos adat a muszlimok arányáról Iránban. Az az adat pedig, amelyik az iszlámból való megtérésről szól, kifejezetten mutatjka, hogy még egy muszlim országban is folyik a muszlimok szekularizációja. Még inkább így kell, hogy legyen ez azokban a nem muzslim országokban, ahova bevándorolnak, és amelyek cikkünk tárgyát képezik.

Számunkra, ateisták számára a kereszténység alig jobb, mint az iszlám, az iszlám a keleti és déli országokban, ahol hatalmon van, éppen csak azt mutatja meg, hogy milyen is volt a kereszténys cenzus szerint ég a felvilágosodás előtt, és milyen lenne, ha megint szabadjára engednénk. Ha a kereszténységet az iszlám elleni védelem nevében megerősítenénk, akkor a kereszténység maga is pont erre a szintre süllyedne. Nem látom tehát nagyon, hogy miért kéne az iszlám elleni védelem érdekében a saját oldalunkon egy hasonló fenevadat kitenyészteni.

Nem szabad Breivik elgondolását követni, de még a kevésbé szélsőséges "keresztes lovagokét" sem. Nem szabad követni, mert a kereszténységet Európába visszahozni már nem lehet. A történelemben soha nincs visszaútra lehetőség. Előre viszont lehet menekülni: minél hamarabb megerősíteni a szekularizmust. Mert az sem volna jó, ha az iszlámmal az ateizmus folytatna valami erőszakhoz folyamodó harcot.

Az egyetlen helyes megoldás a szekuláris gondolat erősítése az ateistákban, keresztényekben és muszlimokban is. Ha mindenki megérti, hogy mindenkinek az a legjobb, akkor oldottuk meg a helyzetet, ha szekularizmus van, mert mindegyik vallás mindig is kerülhet kisebbségbe valahol. A muszlimoknak is egy szekuláris Európa jó, és a keresztényeknek is a szekuláris Európa jó, mert azzal a mondjuk 10 százalék muszlimmal nem kellemes véres harcot vívnia a megmaradó 10 százalék kereszténynek, miközben a 80 százalék ateista. Ha pedig mégis többségbe kerülnek, akkor is ott van a biztosíték a keresztényeknek. Az az egyetlen biztos megoldás nekik, ha sikerül olyan erősen szekulárissá tenni Európát, ha sikerül a muszlimoknak is megmutatni: "lám, nektek is elviselhető volt a szekularizmusban, engedjétek ezt meg másoknak is!". És természetesen nekünk ateistáknak is egy szekuláris Európában jó az élet, és ha mi kerülünk többségbe, akkor jó esélye van a muszlimoknak és keresztényeknek, hogy békében élhetnek, és nem fogják őket vérszomjas ateisták üldözni.

Ez az európai helyzet, ahol a kereszténység leáldozóban van, a muszlim vallás kicsit jön föl, hozzátenném, egy kicsit a buddhizmus is megvetette a maga módján a lábát, közben az ateizmus is erősödik, ez a vegyes helyzet pont azért jó, mert értelmes emberek esetében erősíti a szekuláris megoldást, amely a közös jó. Buta keresztények persze reagálhatnak a breiviki úton. És buta Orbánok és Semjének is.

Nekem volt olyan szerencsém, hogy jártam a poitiers-i csata helyszínén. Mivel egy "isten" háta mögötti faluban van, ehhez autóra van szükség. A csata oly régen volt, hogy nem volt ott semmi különös látnivaló, csak megnézhettem a helyszínt, a dombokat, mezőket. Egy nagy sakktábla van az emlékhely közepén, volt pár tábla, amely elmagyarázta, milyen tájolással zajlott a csata, mi történt, ki honnan jött, hova ment. És volt pár olyan tábla, amely arról szólt, hogy rendben, fegyverrel megállítottuk itt az arabokat, de emellett mit hoztak nekünk, mit adtak nekünk az arabok. Az ilyen táblák jelzik, hogy ma, a 21. században, amíg nem szükséges, nem fegyverrel, és nem elnyomással kéne megállítani őket. Poitiers persze az a példa is, amikor kellett, mert az arabok jöttek fegyverrel. A 21. században pedig például Mali az, ahol fegyverrel kellett visszaverni az iszlámot, mert ott is az iszlamisták jöttek fegyverrel.

Címkék: statisztika iszlám szekularizmus

> 133 komment

süti beállítások módosítása