HTML

Ateista Klub

Lapos Föld elmélet a Bibliában: "Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;" Jób 38:4

AAK a Twitteren

Mivel a Facebook magyar moderátora állandóan törli az AAK oldalát, ezért ha nyomon akarod követni a postokat, és az ateista híreket, akkor kövess minket Twitteren! Kerüljük ki az ateistaüldöző Facebook moderátort!

Ateista Klub a Facebookon

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (1) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (3) AIDS (1) áldozat (3) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (1) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (24) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) béke (2) bergoglio (3) betegség (8) biblia (11) Biblia (13) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) carl sagan (1) cenzúra (7) család (1) csoda (9) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (2) demográfia (1) demokrácia (4) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (15) djihad (2) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (9) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (18) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (25) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (1) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (2) elv (1) empirizmus (5) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (26) erkölcsi relativizmus (6) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (25) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangéliumok (5) evolúció (12) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (5) feminizmus (5) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (3) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (17) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (6) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (18) hitchens (3) hittan (4) hitvita (2) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (7) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (2) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (21) igazságosság (1) ikon (1) ima (3) india (2) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (14) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (20) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (18) Jézus (11) jog (1) karácson (1) karácsony (7) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (34) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (5) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (7) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (3) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (9) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (9) metafóra (4) metodika (1) militantizmus (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) monizmus (2) monoteizmus (2) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (1) múzeum (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) oktatás (11) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (1) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (3) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (1) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (1) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (1) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (3) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) sztoicizmus (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (1) takonyangolna (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (15) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (8) történelmi jézus (5) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (19) tudományfilozófia (29) túlvilág (9) tüntetés (2) tv (1) újságírás (2) újtestamentum (2) üldözés (5) undefined (2) Univerzum (5) usa (4) USA (2) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (6) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (2) valószínűségszámítás (3) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (8) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (1) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (2) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

Az európai kultúra igen jelentős részt nem keresztény

Brendel Mátyás 2019.05.03. 12:25

index_librorum_prohibitorum_1.jpg

Amikor a keresztények azzal jönnek, hogy az európai kultúra keresztény, vagy, hogy az alapja keresztény, akkor nekünk, ateistáknak az lehet a gondunk, hogy egy igen hosszadalmas, és körülményes vitának nézünk elébe, ha ellentmondunk. És általában nagyon nehéz meggyőzni a keresztényeket, mert hosszadalmas utánanézni, hogy ki mindenki vitázott az egyházzal, és a keresztény oda fogja tenni az ő példáit, és nem fogja meggyőzni egy pár ellenpélda olyan művészekkel, filozófusokkal és tudósokkal, akik ateisták voltak, vagy vitába keveredtek az egyházzal. Hiába jövünk Galileivel és Giordano Brunóval, ők jönnek egyházi szentképekkel és templomokkal. Galilein és Girordano Brunón kívül nem is annyira közismert, hogy ki mindenkit üldözött az egyház. Ezzel szemben könnyű nekik egy szentképet előhúzni a képtárból.

Nem gondolom, hogy a szentképek ellensúlyozzák, vagy bármilyen arányban is vannak például az említett két tudós inkvizíciós elítélésével, és az egyik megölésével. Sőt, személy szerint a szentképeket semmire nem tartom, de itt ugye lehet azt mondani, hogy ez szubjektív, és igenis, sok száz millió demenciás nénikének igenis fontosak.

Na most ebben a problémában tudok segíteni egy frappáns, éles, látványos, de teljesen objektív válasszal. És ez egész egyszerűen a vatikáni cenzúra, az Index Librorum Prohibitorum. A valóság az, hogy a Vatikán az európai kultúra legjavát rakta indexre.

Nemcsak olyan egyházkritikusok vannak ugyanis indexen, mint Diderot és Voltaire, hanem olyan alapvető filozófusok, mint Locke, Hume, Kant, és olyan írók, mint Dumas, Balzac és Stendhal. Hogy nézne ki egy mai, egyetemi filozófia vagy irodalom kurzus nélkülük? Micsoda képtelen marhaság azt állítani, hogy az európai kultúrát azok alapozták volna meg, akik a javát tiltották le?!

A legismertebb szerzők listájából én itt csak azokat sorolom fel, akik számomra jelentősek és fontosak, de ezek egész biztosan az európai kultúra legjavának egy igen jelentős részét képezik. Bocs, a neveket abban a formátumban hagytam, ahogy a Wikipédiában szerepelnek:

Bruno, Giordano; Hobbes, Thomas; Pascal, Blaise ; Descartes, René ; Bacon, Francis ; Montaigne, Michel de ; Spinoza, Baruch ; La Fontaine, Jean de ; Locke, John ; Montesquieu ; Voltaire ; Diderot, Denis ; d'Alembert, Jean le Rond ; Helvétius, Claude Adrien ; Hume, David ; Rousseau, Jean-Jacques; Darwin, Erasmus ; Kant, Immanuel ; Stendhal ; Bentham, Jeremy ; Balzac, Honoré de ; Mill, John Stuart ; Dumas, Alexandre; Larousse, Pierre ; Sartre, Jean-Paul.

Szerintem ezek a legfontosabbak, de sokan fognak még találni egy csomó kedvenc írót a listán.

És még egy logikai elemzés. Amikor a keresztények azt mondják, hogy

A = "az európai kultúra keresztény"

akkor ez először is egy logikailag nem teljesen precízen megfogalmazott mondat. Mit jelenthet ez?

B = "az európai kulturális alkotások mindegyike keresztény alkotó műve, vagy szorosan keresztény ihletésű"

Ez nyilvánvalóan nem igaz. Lehetőnk egy kicsit megengedőek, hogy valójában azt akarják ezek a keresztények mondani, hogy:

C = "az európai kulturális alkotások túlnyomó, és legfontosabb része keresztény alkotó műve, vagy szorosan keresztény ihletésű"

 De ez sem igaz, és ezt a fenti lista igazolja, mert elég sok, és igen fontos alkotókról van szó. És a fenti lista nem egy teljes lista, az csak azokat a szerzőket tartalmazza, akik explicit szembe kerültek a Vatikánnal a Vatikán saját megítélése szerint.

Szóval nem igaz, hogy az európai kultúra keresztény, még egy jóindulatú, gyenge értelmezésben sem.

A másik oldalon nyilvánvalóan nem azt állítom, hogy az európai kultúrában semmi keresztény nincs, sem azt, hogy nincsenek keresztény ihletésű alkotások, csupán azt, hogy az európai kultúrában jelentős mértékben vannak más források. A Vatikáni Index azért különösen eklatáns, mert azt is mutatja, hogy nemhogy a kultúra Európában sokszor nem volt keresztény, de a kereszténység Európában nagyon sokszor egyenesen üldözte a kultúrát. Adott esetben a katolikus kereszténység a nem katolikus, vagy "eretneknek" mondott módon katolikus de keresztény kultúrát is, illetve az istenhívő, de nem keresztény kultúrát, és az ateista kultúrát is.

Egy kommentben hívták fel a figyelmemet egy tényre, hogy 1965-ben ezt az indexet felfüggesztettek. EZ egy fontos körülmény, de mint látni fogjuk, még az is inkább érv arra, hogy az európai kultúra milyen jelentős részt nem keresztény.

Mert mi is történt 1965-ben? Az történt, hogy a Vatikánban úgy határoztak, hogy nem folytatják tovább az index frissítését. De ez nem jelenti azt, hogy a meglévő indexet érvénytelennek nyilvánították volna:

"the Index remains morally binding, in light of the demands of natural law, in so far as it admonishes the conscience of Christians to be on guard for those writings that can endanger faith and morals. But, at the same time, it no longer has the force of ecclesiastical law with the attached censure. "

Azaz, a meglévő indexxel kapcsolatban egy betűt nem változott a véleményük, nem ajánlják az abban szereplő könyveket, veszélyesnek tartják a hitre, csak éppen nem is cenzúrázzák őket, ami azonban ez nem több, mint annak a beismerése, ami akkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy nagyjából mindenki ignorálja őket, és nagyjából semmiféle hatalmuk nincs a cenzúra véghezvitelére, de még autoritásuk sincsen, mert aki ezeket a könyveket olvasni akarja, és nagyon sok ember olvassa, azt nem érdekli, hogy mit mond az egyház. A legtöbb ember ugyanis nem is tudja, hogy mi van indexen, én se tudtam, amíg meg nem néztem.

Ha jól meggondoljuk, akkor ez pont annak az igazolása, hogy Európa már mennyire nem keresztény, hiszen például a vatikáni indexet azért szüntették be, mert belátták, hogy szinte semmi autoritásuk nincs, nevetséges hülyeség, hogy betiltanak olyan könyveket, amelyeket aztán emberek milliói olvasnak. Ez pedig akárhogy is, de pont azt jelenti, hogy az európai kultúra nagyon nem keresztény, és a Vatikán ezt 1965-ben például nagyon is elismerte.

Végül, az 1965-ös fejlemény még akkor sem mentené az egyházat, ha egy fordulat lett volna, és visszavonás lett volna (nem volt az, mint láttuk). Ugyanis ez akkor sem tenné semmissé azt, hogy az európai kultúra legjava évszázadokig igen jelentős részt pont az egyház ellenében jelent meg. Azaz, az európai kultúra eme igen jelentős része (és még mindaz, amit az egyház ellenzett, csak ebben az indexben nincs benne, nagyon nem keresztény alapú, hanem éppen inkább anti-keresztény kultúra. 

 

Címkék: kult cenzúra filozófia kereszt

28 komment

Az agresszív Jézus

Brendel Mátyás 2019.05.02. 12:12

És4663087378_b543cfb4d1.jpg
Az agresszív Jézust bemutatni legalább három okom van.

1) A Jézusról szóló naiv, és tudatlan kép szerint ő a béke letéteményese, és az egyik legkorábbi, leghatásosabb pacifista nézet képviselője. Ezt sokszor olyan kulturális keresztény ateisták is képviselik, akik nem hisznek istenben, és pláne Jézus isteni mivoltában vagy származásában, de nagyra tartják a jézusinak mondott erkölcsöt, és arról ilyen hippi jellegű világképük van. Az ennél is naivabb, gyakori keresztény nézet az, amely egyenesen azt mondja, Jézus a szeretet. Ez Jézus alakjának a legprimitívebb leegyszerűsítése, olyannyira, hogy aligha feltételezhető, hogy ezek a hívők egyáltalán valaha is elolvasták rendesen az Újtestamentumot.

2) Az iszlámról, és különösen a muszlim menekültekről, bevándorlókról szóló vita egyik szokásos "érve", hogy az iszlám vallás erőszakos, ezzel szemben a keresztény vallás békés vallás. Még ha ennek a nézetnek a képviselői el is ismerik, hogy a Biblia ótestamentuma erőszakos, és, hogy a keresztény egyház(ak) a történelem során erőszakosak voltak, ezzel szembe helyezik a jézusi tanítást, azt a Jézust, aki eszerint a légynek sem tudott volna ártani.

3) Folytonos vita van arról, hogy a történelmi Jézus létezett-e, és ha igen, milyen volt. És bár többször is kifejtettem azon véleményem, hogy ezt nem lehet igazán kideríteni, de mégis, az egy lehetséges verzió, hogy Jézus igazából egy zsidó lázadó vezér volt, és ennek nyomait találjuk meg az evangéliumok agresszív részeiben.

A 2) kontextusban azok, akik a kereszténységet az iszlámhoz képest békés vallásnak akarják bemutatni, általában nem tudnak a Koránból idézni, soha nem is olvasták azt. Én a vitám során szinte nem találkoztam olyan emberrel, aki tényleg idézett volna a Koránból akár egy igehelyet is. Magam nem olvastam még el szisztematikusan a Koránt elejétől végéig, de sok részt ismerek belőle, és kiválogattam az agresszív részeket. Mások pedig még szisztematikusabban összehasonlították a Koránt és a Bibliát.

Például Tom Anderson a Biblia és a Korán szövegének statisztikai elemzésével azt találta, hogy a Biblia agresszívebb. Ez az alábbi ábrán látható, az "Anger" bázisvektornál. A Korán adatai pirossal, a Bibliáé kékkel vannak ábrázolva.

o-eight-emotions-bible-570.jpg

Mivel az egész post az Újtestamentumra fog koncentrálni, ezért az Ótestamentumból nem fogok többet idézni, de természetesen az Ótestamentum még inkább tele van szörnyűbbnél szörnyűbb idézetekkel. A muszlimokat és a Koránt szokták azzal vádolni, általában idézet és hivatkozás nélkül, hogy a hitetleneket ki kell írtani. Az Ótestamentum tele van ilyen idézetekkel:

""Így tegyetek az összes várossal, amelyek nagyon messze vannak tőletek, és amelyek nem ezeknek a közelben élő nemzeteknek a városai. Ezeknek a népeknek a városaiban viszont, melyeket Jehova, a ti Istenetek nektek ad örökségként, ne hagyjatok életben senkit sem, aki lélegzik. Teljesen pusztítsátok el ezeket a népeket: a hettitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat,l ahogy Jehova, a ti Istenetek parancsolta nektek. Így nem tudnak megtanítani titeket az utálatos szokásaikra, arra, ahogyan az isteneiket imádják, és nem fogtok vétkezni Jehova, a ti Istenetek ellen." V Mózes 20:15-18

És ne feledjük, Jézus maga mondta, hogy az Ószövetség mindeme agresszivitása továbbra is érvényes:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." Mt 5:17

 

 

Természetesen a standard válasz az, hogy az Újtestamentum egészen más, de az a helyzet, hogy nem sokkal jobb:

o-new-test-v-quran-570.jpgSzintén Adnerson szerint pedig az ölésre és rombolásra utaló részek az Újtestamentumban 2,8%-ban találhatóak meg az egész szöveg arányában, a Koránban 2,1% százalékban, az Ótestamentumban pedig 5,3% arányban. Tehát itt a Korán jobb, mint az Újtestamentum. Kínos.

Aki összefoglaló statisztikák mellett még sok konkrétumot is akar kapni, az megnézheti a szkeptikusok kritikai Bibliáját, amelyben szintén összehasonlítják a Bibliát és a Koránt, de itt nem gépi analízisről van szó, hanem ténylegesen az igehelyek összegyűjtéséről és összehasonlításáról. A Biblia itt is agresszívebb a Koránnál, és itt a konkrét igehelyekre is kapsz hivatkozásokat. Bármelyiket ellenőrizheted.

Vannak olyan muszlimok - és a Facebookon a különféle terrorista akciók után nagyon sok ilyen kommentárral találkoztam, különösen a francia oldalakon - akik nemcsak, hogy elhatárolódnak a terrorizmustól, de azt mondják, hogy az iszlám valójában a béke vallása, és a terroristáknak semmi közük az igazi iszlámhoz. Ezt a válogatásom szerintem igen erősen cáfolja. Természetesen ezek a muszlimok, amikor szembesítettem őket a Korán idézetek franciául kigyűjtött verziójával azzal jöttek, hogy kontextusba helyezve ezek a dzsihádra szólító idézetek egyáltalán nem ennyire durvák, mert inkább védekezésre szólítanak fel. Philip Jenkins "Jesus Wars" c. könyvében fejti ezt állítólag ki. Ebben részben lehet valami, de az agresszivitás akkor is tény, továbbá összességében mégiscsak kell, hogy támadásról is legyen szó, hiszen Mohameddel, és pár utána következő kalifával az Iszlám Birodalom a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmává nőtte ki magát. Ez meg aligha védekező harcokkal történt. Ebbe nem is akarok jobban bele menni, hiszen ennek a postnak nem ez a témája. Csupán előzetesen szeretném erre felhívni a figyelmet, mert ugyanez a minta megtalálható a keresztényeknél is, amikor szembesítjük őket a Biblia agresszív részeivel.

Na most jöjjön ezek után egy pár idézet csak a kanonizált evangéliumokból. Nem állítom, hogy ez az idézetgyűjtemény teljes. Ha valamely olvasó még tud idézni és hivatkozni más részeket, azt szívesen veszem, és bővíteni fogom a listát.

Kezdjük a listát egy egészen általános idézettel:

"Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást." Lukács 12:49-51, hasonló Mt 10:34-36.

hasonló még: "Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Lk 3:17.

Ez még olyan általános, hogy kimagyarázható: Jézus a tüzet metaforikusan érti, és valójában csak szellemi harcokról van itt szó. Ez még akár bele is fér a Jézusról szóló hippi képbe, amely szerint ő a becsontosodott farizeusok ellen "lázadó" reformátor, forradalmi gondolkodó volt. De a lázadása csak egy békés mozgalomban merült ki. Megjegyzem, hogy amikor egy szentnek mondott szövegben akár csak metaforikusan is szerepel olyan, hogy "tüzet bocsássak", az rendkívül veszélyes. Itt a hibát persze inkább azok követték el, akik szent könyvvé tették ezeket a metaforikus, és félreérthető szövegeket. De van ennél egyértelműbb, és durvább idézet is.

A következő idézet mindjárt nagyon is alkalmas lesz a 3) pont alátámasztására:

"Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát." Lukács 22:36

Ez már semmiképpen nem metaforikus. Itt valódi szablyákról van szó. Ez az idézet onnan való, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, és felforgatja a templomot, kiűzi a pénzváltókat. Jézus történetének ez a része  egészében alátámasztja azt a hipotézist, hogy Jézus egy lázadó volt. És tovább ment a hippi lázadáson. És nem egy ülősztrájkba kezdő egyetemi diák volt, nem egy éhségsztrájkoló Gandhi, nem egy szexuális forradalmár, aki eltépi a melltartóját, vagy meztelen mellekkel demonstrál. Nem, Jézus eme igehely szerint egy olyan lázadó volt, aki tényleges felfordulást okozott, tényleges erőszakot alkalmazott, és felfegyverkezett lázadó csapatot vezetett. Ez a lázadó Jézus persze nincs egészen azon a szinten, mint a végül fél kontinenst elfoglaló Mohamed, de ez a különbség a körülményekben és a lehetőségekben is lehet. Továbbá azt se feledjük el, hogy az evangliumokban egy másik síkon valóban a békét hirdető Jézus jelenik meg, az agresszív Jézus történetét tehát erősen cenzúrázták, és redukálták. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy a hagyományokból, mesékből, szándékos betoldásokból az evangéliumokat összeszerkesztő írók egyáltalán miért végeztek ennyire silány munkát. Miért hagyták benne a történetben a lázadó Jézus nyomát?

Egy híres agresszív jelenet még a fügefát megátkozó Jézus is.

"És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada." Mt. 21:19

Ez elég ismert rész. Azt gondolom, hogy ez a rózsaszín ködben lebegő Jézus=Szeretet meséket persze cáfolja, de ez közismert, ezért különösebben nem ismételgetném. Normális ember ezt a szövegrészt annak igazolásaként foga fel, hogy Jézus ember volt. Ez azt jelenti, hogy tutira nem isten vagy isten fia. Egy ilyen szöveghelyet azonban a kulturális eresztény ateisták még el tudnak viselni azzal, hogy természetesen Jézus nem minden rezdülése volt példaértékű, volt, amikor nála is elszakadt a cérna. És a többi tanítását kell nézni, attól függetlenül, hogy egy esendő ember volt. Annak igazolására, hogy az evangéliumokban bemutatott Jézus hibái nem ilyen prózaiak, szolgál a többi idézet, amely szerepel ebben a postban.

Hasonlóan híres Jézus állatkínzásos története a disznók tengerbe hajtásával. Mk 5:12-13, Lk 8:27-37. Olyannyira, hogy az emberek imádkoznak Jézus távozásáért. Mk 5:17.

Egy igen durva idézet a következő:

"Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon." Mt 15:4.

Persze a kontextust itt is érdemes megnézni. Jézusnak a farizeusok szemére vetik, hogy a tanítványai miért nem mosnak kezet evés előtt. Jézus erre kérdez vissza a 15:4 idézetével, és rámutat, hogy a farizeusok sem tartanak be minden törvényt. Ez akkor a hipi Jézus képét erősíti meg. Mellesleg, és ez nem az agresszió kérdése, hanem az evangéliumok konzisztenciájának kérdése, Jézus azt is mondja, hogy:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." Mt 5:17, ld. még Mk 7:9

Végül 15:6-ban azt mondja Jézus:

" És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által."

Ez pedig azért inkább úgy értendő, hogy meg kéne ölni azokat a gyerekeket, mert ez isten parancsolata, és erőtlenné tenni őket, azt bizonyára nem kívánja Jézus.

Amikor az iszlám vallásról van szó, és annak teljes inkopatililitásáról az európai értékekkel, illetve a muszlim menekültek és bevándorlók befogadásáról, akkor a nácik gyakran hangoztatott érve az, hogy "jó-jó, de Jézus explicit nem szólít fel emberek megölésére". Ilyenkor szoktam előhozakodni az alábbi idézettel:

"Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" Lukács 19:27

Meg kell, hogy mondjam, hogy amikor elsőnek olvastam, akkor ez még engem is meglepett. A keresztény hívők azzal szoktak védekezni, hogy ez egy példabeszéd része. Való igaz, hogy az idézett szövegrész előtt az a tanmese van, amelynek híres konklúziója az, hogy: "a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle". Ez Lukács 19:26.

Több helyen is szerepel ugyanez az elv, például Máté evangéliumában, amely a tanmesét közvetlenebb módon, király és körítés nélkül adja elő:

"És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Mt 25:30.

Ez egy egészen más megfogalmazás, mint Lukács 19:26, de ez is elég agresszív és kegyetlen. Máténál ez igazából egy igen hosszú agymenés része, amely már Mt 24-től kezdődik. Máténál az adott mondat agresszivitása a tanmeséhez illő, és inkább az egész tanmese az, ami embertelen. Lukácsnál viszont az idézett mondat kirívó, indokolatlanul agresszív, és túlmegy a végítélettel kapcsolatos mondandón. Igazából nem kárhoztatható, ha valaki szó szerint érti, mert túlságosan is konkrét a megfogalmazás: a király szó szerint az ellenségek megölésére szólít fel, és nem fogak csikorgatásáról, kínzásról, hanem konkrétan ölésről van szó. Hasonló, végítéletről szóló igehelyek még Mt 3:10, Mt 7:19, Mt 8:12, Mt 10:14, Mt 10:28, Mt 11:21, Mt 13:41-42, Ide tartozik még képletesen a fügefa fent már említett megátkozása is: Mt 15:13 és Mt. 21:19, ide tartozik a szőlősgazda tanmeséje is, aki megöli a bérlőit, mert azok megölték a fiát Mt. 21:33-43, Mt 22, Mt 24:50, Mt 25, Mk 6:11, Mk 12, Lk 3:17, Lk 10:10-15, Lk 12:5, Lk 12:46, Lk 13:23-30, Jn 3:18, Jn 15:6.

Szóval Lukács 19:27 össze van kötve Lukács 19:26-tal, tehát vagy mindkettő igaz, követendő elv, vagy egyik sem. Márpedig a keresztények 19:26-ot egyetértően szokták idézni. Tehát akkor 19:27 is egy követendő elv kell, hogy legyen, azaz Jézus agresszív kismalac. Mégegyszer az igehely együtt, és ebből világos, hogy nincs az egyik a másik nélkül, aki az agresszív Jézust tagadja, az az egyik legismertebb jézusi elvet tagadja:

"A kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" Lukács 19:26-27 

Melyik keresztény meri tagadni, hogy Jézus szerint Lukács 19:26 igaz? Ha Lukács19:26 igaz, akkor Lukács 19:27 is igaz. Nincs kiút.

Itt van egy kicsit abszurd idézet is:

"Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére." Máté 5:22

Na most az elején még úgy indul az idézet, mintha Jézus tényleg jót akarna, hiszen aki ok nélkül haragszik valakire, hát, az nem szép dolog. Bár, ugye a harag esetén a jó ok, és az arányosság eleve nehéz kérdés. És Jézusnak pontosan eme arányosságban van nagyon nagy gondja. Igazából azt mondhatjuk, hogy az emberek teljesen joggal, és helyesen haragudhatnak másokra, ha ez a harag indokolt, és arányos. De ugyanúgy fontos eme harag megítélésében is az arányosság. Mert tegyük fel, hogy valaki jó ok nélkül haragszik valakire. Mondjuk Pisti kikapott Julcsitól sakkban, pedig Julcsi egyszerűen jobb volt, és megérdemelten nyert. Pisti haragja Julcsival szemben morcosságból áll. Mondjuk egy hétig. Most akkor méltó az ítéletre? És ha Julcsi mondjuk azt mondja Pistire, hogy bolond, akkor kerüljön a főtörvényszék elé? Végül, az ilyenek tényleg a pokolra jutnak?! Arányos ez?! Nem gondolom. Nem arányos, nem igazságos, és egy valójában agresszív Jézus dühkitöréséről van szó. Hasonlóan a függefás esethez.

Továbbá a homályosság miatt egy ilyen rész egy "szent" könyvben bizony még akkor is az agresszív vallásüldözés melegágya, ha a pacifistább teológusok erre azt mondják, hogy ez a végítélet leírása, és isten ítéletét az ember nem veheti magára. Ez egyébként is kérdéses, mert a középkorban természetesen volt világi ítélkezés is, és az inkvizíciótól és boszorkányüldözéstől független kivégzések is voltak. Tehát nehéz lett volna tartani azt az álláspontot, hogy egy ember nem ítélkezhet másokon, és nem veheti át isten jogköreit. Tény, hogy a társadalom ezeket a jogköröket gyakorolta.

Továbbá, ha egy szentnek hitt könyvben ilyen szövegek szerepelnek, akkor mindenképpen lesz olyan hívő, aki ezt vallásüldözésre fogja felhasználni. Ahogy a történelem során ez be is bizonyosodott.

Ami a 3-as pontot illeti, az adott idézetek alátámasztják annak lehetőségét, hogy Jézus valójában eredetileg csupán egy lázadó zsidó felkelő volt, akit azért végeztek ki, mert lázított a farizeusok ellen, sokat fenyegetőzött a mennyországgal, és felforgatta a templomot. Valószínűleg egy fegyveres túlerővel szemben adta meg magát felfegyverzett csapatai élén:

"És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől." Mt 26:47

Majd:

"És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét." Mt 26:51

Tehát majdnem csata kerekedett, de Jézus megadta magát. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus csapata is fel volt fegyverezve, csak Jézus maga végül nem vállalta a csatát a túl nagy túlerő miatt. De eredetileg erre készült.

Akár megrendezték a "feltámadását", akár olyan egyedi szerencse volt, mint amit Robert Graves ír le a Jézus királyban, akár kitalálták, ez lehetett az eredeti mítosz része, vagy kicsit későbbi hozzátoldás. Az egészen plauzibilis, hogy a békés, "újplatonista", a görög-római civilizációnak megfelelő tanításokat még később, Pál közreműködésével toldhatták hozzá az eredeti maghoz.

Ez egy plauzibilis hipotézis. Valamennyivel plauzibilisebb, mint az, hogy a békés Jézus legendájához később toldottak be erőszakosabb, lázadó részeket. Ez utóbbi azért kevésbé plauzibilis, mert ennek nem látom indokát, kevésbé életszerű. Egy lázadó képét utólag szépíteni, és ráaggatni olyan tanításokat, amilyeneket a békés, görög-római szolganyáj kívánt hallani, és ami eme szolganyáj irányítására a Római Birodalomban tökéletesen meg is felelt, ez plauzibilis életszerű, és érthető. A fordított sorrendet én most nem látom annyira valószerűnek, de nem is zárom ki. Az is ehet, hogy ennek a forgatókönyvnek is lehet indoklása: vettek egy békés tanítót, és valamiért ráaggattak agresszívebb tanításokat is. Talán a rómaiak elleni lázadás során. Jelenleg én inkább az első sorrendre hajlok, de igazából nem fontos, hogy ezt a kérdést eldöntsük, nem kell az első forgatókönyvet igazságnak hinni. Semmi jelentősége, hogy melyik sorrendben történt a mítoszalkotás.

Végül megismétlem, hogy aki még tud hasonlóan agresszív igehelyeket, írja be kommentbe, mert szeretném ezt egy gyűjteményként is használni, amikor ilyen igehelyeket keresünk egy vitához. Más nyelven természetesen töménytelen ilyen gyűjtés van, de online, és magyarul szeretnék egyet megalkotni.

Címkék: történelem agresszió jézus biblia mítosz evangéliumok történelmi jézus

28 komment

Ha isten meghalt, mindent szabad?!

Brendel Mátyás 2019.04.11. 21:17

image-480289-galleryV9-lgts.jpgSteven Nadler előadásában (kicsit lentebb) Spinozáról beszél, és arról, hogy Spinoza szerint a Biblia nem valami szent könyv, az Ótestamentum sem, és nem valami etika forrása, továbbá, hogy istenből nem következik semmiféle etika, mert Spinoza istene személytelen, akarat nélküli, így nincs értelme arról beszélni, hogy bármiféle etikai előírást adna, sőt, nem bölcs, nem jóságos, és nem rendelkezik semmiféle személyes tulajdonsággal. Na most nem vagyok benne biztos, hogy amit Nadler Spinozáról elmond, az pontosan igaz-e Spinozára, mert az Etikát még nem bírtam végighallgatni, és hát mégiscsak Etika a címe. Szóval kicsit gyanús. De mindezek a gondolatok Spinozától függetlenül is érdekesek.

Hasonlóan idézi Gyurcsány állítólag Angela Merkelt, aki szerint a kereszténységből nem következik politikai cselekvés. A politikába most ne menjünk bele, de ennek sok köze van az erkölcshöz is.

Nadler az előadásban érdekes kiszólást tesz (az utolsó percben szerepel a felvételen), a maga véleményéből, hogy még ha isten személyes is lenne, és parancsolgatna, abból sem következne, hogy az lenne az etikus. Sőt, erősen fogalmaz: nem látja, hogy mi kapcsolata lehetne. Nadler azt mondja, hogy isten parancsát követni lehet a vallásos dolog, de miért lenne etikus?

Ezt én is már sokszor megfogalmaztam, én általában azt mondom, hogy ha létezne isten, és parancsolgatna, akkor ez olyan volna, mint egy nagyon hatalmas főnök, vagy diktátor, hiszen élet és halál, Mennyország és Pokol ura volna. Sokan nyilván követnék, lehet amellett is érvelni, hogy bizonyos életfelfogás mellett miért érdemes követni. Még tovább fokoznám a példát, mert a hívők esetleg azt gondolják, itt tévesen azt sugallom, hogy ha van isten, akkor egy gonosz diktátor. Egy másik gondolatmenet alapján emellett is lehet érvelni, de most ad abszurdum tegyünk fel mindent, amit csak a hívő kívánhat: tegyük fel, hogy isten létezik, és egy jóságos és bölcs főnök volna, plusz még élet és halál ura is volna, de nem diktátor, még akkor is csak azt lehetne mondani, hogy igen-igen-igen érdemes volna követni a parancsait, de se nem kötelező nem lenne, sem erkölcsi követelmény nem lehetne.

Azért, mert az erkölcs arról szól, hogy mi van az emberben belül. Efelett pedig istennek még a vallások elképzelései szerint sincs hatalma. Ha azt akarja, hogy én ne csak kényszerből, vagy érdekből kövessek egy parancsot, hanem erkölcsösnek is tekintsem, akkor azt kell elérnie, hogy a parancsot internalizáljam, én magam elfogadjam. És hacsak nem végez közvetlen agymosást, ha csak nem égeti bele a tízparancsolatot az agyamba, akkor nem tudja ezt elérni, mert akkor az énrajtam múlik, a döntésemen, az eszemen, az érzésemen, esetleg a bennem zajló követhetetlen, véletlenszerű folyamatokon.

black-sabbath-god-is-dead.jpg

Így aztán, ha "isten meghal", azaz pontosan fogalmazva, ha az emberiség már nem hisz benne, akkor csak a képzelt nagyfőnököt veszti el, "Qualis artifex pereo", nincs többről szó, mint Néró, Lenin, Sztálin vagy Hitler temetéséről.

stalin-casket-1-tm.jpg

Ez található meg Gunkl standup komédiájában, amikor azt mondja, nekünk a szent könyvek helyett jogi könyveink vannak, és kicsit idealisztikusan úgy fogalmaz, hogy leültünk, megbeszéltük, hogyan szeretnénk élni, és ezt írtuk le.

Dennett hasonlóan fogalmaz, és ez egy nagyon tetszetős megfogalamazás, hogy isten nemcsak nem szükséges az erkölcshöz, de hasonlóan a fenti komédiában elmondottakhoz, mi emberek leülhetünk, megbeszélhetjük, hogyan csináljuk a dolgokat, vagy eleve osztjuk ezeket az elveket, vagy meg tudjuk egymást győzni ezekről az elvekről, és ami az igazán erős kijelentés: nem is lehetne ennél jobb alapja az erkölcsnek. Az, hogy valami isten mit parancsolgat, nem erősebb alapja az erkölcsnek.

Az említett rész az 58. perc körül van. Mi lehet nagyobb garanciája egy erkölcsnek, mint az, hogy a miénk, és, hogy egyetértünk róla?!

Egyébként újabb kutatások szerint nemcsak elméletileg alaptalan az erkölcsöt istenre visszavezetni, hanem gyakorlatilag sem hosz hasznot. Egy amerikai cikk szerint, amelyben több országban több, mint ezer gyereket viszsgátlak, a vallásos gyerekek:

1) Intoleránsabbak,
2) kevésbé adakozók,

mint az ateisták. A vallásnak tehát semmi haszna nincs, csak kára. A cikk hivatkozása:

Jean Decety, Jason M. Cowell, Kang Lee, Susan Malcolm-Smith, Bilge Selcuk, Xinyue Zhou: "The Negative Association between Religiousness and Children’s Altruism across the World",
Current Biology, Volume 25, ISSUE 22, P2951-2955, November 16, 2015, Open ArchivePublished: November 5, 2015DOI:https://doi.org/10.1016/j.cub.2015.09.056

Címkék: etika erkölcs isten halott

49 komment

Pascal fogadása és a magát felakasztó kislány

Brendel Mátyás 2019.03.17. 21:00

Maria-Kislo.jpg

Egy megdöbbentő hírt olvastam az imént arról, hogy egy 12 éves kislány felakasztotta magát, mert a mennyben akart lenni az apjával. Az indoklás nem spekuláció, mert a lány búcsúlevelet írt, maga írta. Én nem értek ehhez, számomra is hihetetlen az, hogy egy 12 éves kislány az öngyilkosság ilyen módját válassza, és azt kivitelezni is tudja. Az ilyen lányok néha fenyegetőznek ilyennel, gondolnak ilyenre, aztán ritkán teszik meg az öngyilkosságot, és általában nem ilyen módon. De fogadjuk el a hírt, ez nem egy kriminalisztika blog.

Nos lehetne erre egész egyszerűen azt mondani, hogy lám, a vallás már megint mit okozott. Ami nem is volna helytelen konklúzió, de én egy kicsit más keretbe helyezném ugyanezt.

Egy nagyon ismert hit melletti érv, és a pontosan megfogalmazás itt ez, nem isten melletti érvről, hanem a hit melletti érvről van szó, a Pascal fogadása néven elhíresült érv. Ez röviden arról szól, hogy ha valaki hisz istenben, és az létezik, akkor a mennyországba jut, ha nem létezik, nem veszít semmit, ezzel szemben, ha nem hisz istenben és az mégis létezik, a pokolra kerül, és a negyedik esetben sem veszít semmit. Az összmérleg tehát az érv szerint pozitív, tehát érdemes hinni. Pascal szerint.

Amikor ezt az érvet elemezzük, kritizáljuk, akkor általában mi ateisták is elfogadjuk azt, hogy az istenhit nem lehet káros. Pontosabban mi fel szoktuk vetni azt, hogy ha esetleg egy olyan isten létezik, aki pont azt bünteti, ha egy másik istenben hiszünk, és nem találjuk el a helyes istent, akkor lehet, hogy ez rosszabb, mint ateistának lenni. Pascal fogadásának sok kritikája van, ezeket itt most nem fogom kifejteni, mert meg lehet őket találni.

Amire mi ateisták sem szoktunk gondolni, hogy az istenhit önmagában lehet-e káros. Mert valóban, ha eltekintünk isten létezésének valószínűtlenségétől, vagy lehetetlenségéről, eltekintünk a fenti másik istenről szól hipotézisektől, továbbá a vallás és az egyház bűneitől, akkor nem kézenfekvő, hogy az istenhit hogyan lehetne káros. Ha adva van ugye mondjuk a keresztény isten, aki vagy van, vagy nincs, és egy békés keresztény, akinek vagy bejön az istenhit, vagy nem, akkor mi kár lehet?!

És akkor az élet megmutatja sajnos nekünk azt, hogy még itt is vannak negatív lehetőségek. Mert az öngyilkosságra nem gondoltunk. Ezek ritka esetek, de ha azt nézzük, hogy isten hasznát isten létezésének valószínűségével kell szorozni, amely hát enyhén szólva "alulról tart a nullához":), akkor egyetlen ilyen negatív eset is negatívba billenti a mérleget. Persze mondhatja Pascal,vagy a Pascal helyében lévő felnőtt ember, hogy ő aztán nem lesz öngyilkos, a kereszténység még tilthatja is az öngyilkosságot, de Maria életén ez mit segít? Maria ma is élhetne, ha nem mondják neki azt, hogy az apja a mennyországban van. És ha nincs mennyország, aminek az esélye ugye "felülről konvergál az egyhez":), akkor Maria nagyon megjárta.

Egy barátom szokta mondogatni viccesen sok esetben azt, hogy "nem éri meg", amikor valaki olyan butaságot csinál, ami nyilvánvalóan nem éri meg, de hát nem szándékosan csinálja az ember a hülyeséget. Például, ha valaki leborítja magát kávéval, akkor a barátom azt mondaná, "nem érte meg", amivel persze nem azt akarja mondani, hogy tényleg nem éri meg, mert ezt ugyan nem kell elmagyarázni senkinek, hanem ugye azon viccel, hogy ilyet szándékosan nem csinál az ember.

No hát itt is mondhatnám, hogy "nem éri meg", de ezúttal egyáltalán nem viccről van szó, hanem épp fordítva, éppen hogy nagyon is komolyan és tragikusan nem éri meg. A Pascal fogadása bizony nem éri meg. Nem éri meg azt terjeszteni az embereknek, hogy van mennyország. Ez a mese sem erkölcsöt nem javít, sem összetartást nem javít, és hát még ha nagyon is ritkán, de látjuk, komoly mellékhatása lehet.

És ezt nem kárörvendve mondom, hanem tényleg kár Mariáért, és kár azokért az öngyilkosokért, akik szintén a mennyország könnyű megoldásának hatása alatt dobják oda az életüket. Inkább ezt az életünket, amely biztosan itt van, és most van, ezt kellene kihasználni, élni. Ha éppen valaki már eltávozott, és hiányzott, hát akkor nélküle, rá emlékezve, de nem végképp összetörve. És nem butaságokban való hitben, és nem butaságokat csinálva. Maria Kislo pedig nyugodjék békében, kár volt érte!

Nemrégiben történt egy hasonló, talán még inkább igazoló eset arra nézvést, hogy de bizony, az ilyen metafizikai, ártatlannak tűnő mesék igenis károsak lehetnek. Történt, hogy egy brit anya, Claire Colebourn, 3 éves, Bethan nevű lányát vízbe fojtotta. A bíróságon pedig azzal védekezett, hogy a "a kislány még a mennyországban is nagyobb biztonságban lesz, mint apja társaságában". Na most lehet itt azzal védekezni, hogy ezt az állítást Claire csak a bíróságon, kínjában találta ki, csakhogy mi igazolja azt, hogy ez így van? Továbbá, mi zárja ki azt, hogy ha ez esetleg Claire esetében csak kitaláció, mások esetében nem lehet tényleges motiváció? Ha van egy ilyen hit, és ezt a hitet komolyan kell venni, akkor miért ne lehetne komoly motiváció ilyen cselekedetekre? Mondhatja valaki, hogy az "igaz hit" a garancia: aki igazán hisz a Mennyországban, az nem használhatja fel ilyen cselekedetekre, mint motivációt. De ebben semmi logika nincs. Mert egyrészt mi is zárja ki igazán, hogy ilyen cselekedetre motiváljon valakit? Talán az, hogy az gyilkosság bűn? No és? Miért ne áldozhatná be egy anya magát a gyermekéért? Meg egyáltalán, milyen alapon gondoljuk azt, hogy minden hívő teljesen precíz, és logikus, és mindig mindent hibátlanul visz végig? Még ha lenne is valami, ami teljesen kizárna egy ilyen cselekedetet, hogyan várhatjuk el azt, hogy a hívők ezt hiba nélkül végig is gondolják? A hívők tipikusan nem igazán racionális emberek.

Címkék: halál öngyilkosság mennyország pascal

51 komment

Dialógus az élet értelméről

Brendel Mátyás 2019.01.14. 08:33

meaning-of-life.jpg

Hívő: Ha te nem hiszel Istenben, akkor a te életednek nincs értelme.

Ateista: Miért, a tiednek van?

Hívő: Én hiszek Istenben, tehát van.

Ateista: Azt mondod tehát, hogy számodra az az életed értelme, amiről azt hiszed, hogy isten mondta neked?

Hívő: Nem hiszem, ő mondta.

Ateista: És mi az? Mi szerinted az életed értelme?

Hívő: Szolgálni Isten dicsőségét.

Ateista: És miért lenne ez az életed értelme, még ha isten azt is mondta volna neked?

Hívő: Mert Isten nagy úr, Isten hatalmas Úr, Isten parancsait követni kell.

Ateista: Hadd kérdezzek valamit. Te hol dolgozol?

Hívő: A gumigyárban.

Ateista: Szereted a munkád?

Hívő: Már hogy szeretném? Egy nagyon egészségtelen, büdös hely, és egész nap csak robotolunk.

Ateista: És a főnököd,

Hívő: Egy parancsolgató, akaratos, erőszakos ember. Mindig, mindenben azt akarja, amit ő akar.

Ateista: És keresztül tudja vinni?

Hívő: Hát, elég nagy hatalma van. Ha nem teljesítjük, amit mond, könnyen munkanélküliként találhatjuk magunkat.

Ateista: Túlóráztat?

Hívő: Hajaj, nagyon is sokat, törvénytelenül is. Elég gonosz ember.

Ateista: Mondhatjuk azt, hogy a te életed értelme az, hogy a gumigyárban dolgozol?

Hívő: Dehogy mondhatjuk. Utálom, csak azért csinálom, mert muszáj.

Ateista: Mondhatjuk azt, hogy az életed értelme a túlórázás?

Hívő: Dehogy mondhatjuk, csak azért csinálom, mert parancsolták, és a főnök nagy úr.

Ateista: Értem, tehát láthatjuk, hogy attól még nem lesz valami az élet értelme, sőt, az életed értelme sem, hogy egy nagy hatalmú úr azt parancsolja. Istent szolgálni azért érzed az életed értelmének, mert te magad érzed úgy. A főnököd megparancsolhatja neked, hogy dolgozz a gumigyárban, sőt, hogy túlórázz a gumigyárban, de azt nem, hogy szeress a gumigyárban túlórázni. Istent szolgálni is csak azért érzed az életed értelmének, mert te magad így érzel. Most függetlenül attól, hogy ez szerintem hitvány egy cél, mégiscsak attól van szó, hogy azért a célod, mert neked ilyenek az érzéseid. Az életed céljait az érzéseid határozzák meg, nem holmi istenek. És szubjektívek. Azaz az életnek nincs is objektív értelme, nincs egyetlen, igaz értelme. Nekünk, ateistáknak azok a céljaink, amit mi szeretünk, és csak annyiban különbözünk tőletek, hívőktől ebben, hogy mi nem támaszkodunk holmi képzelt istenre ebben a kérdésben, amelyben nincs szükség semmiféle mankóra: az életed céljait nyugodtan alakíthatod a saját érzéseid szerint, szabadon. Ti egy képzelt főnök rabjai vagytok, mi szabadok. Nekünk nem kell egy képzelt főnököt szolgálni, mi nyugodtan sportolhatunk, művészkedhetünk, gyerekeket nevelhetünk, oktathatunk, blogolhatunk, könyveket írhatunk, utazgatunk, szerelmeskedhetünk, amit csak szeretünk csinálni, és mondhatjuk, hogy nekünk ez az értelme, mert mi így érezzük.

Hívő: Ezeket mi is csinálhatjuk.

Ateista: Ti is, de egyrészt hagyjátok a képzelt istenetek, azaz valójában a papoknak, az egyháznak azt, hogy beleszóljon ezekbe a dolgokba. A papjaitok beleszólnak abba, hogy hogyan szerelmeskedjetek, nekünk nem szólnak bele a papok. És nekünk nincs szükségünk mankókra, mi nem veszünk a nyakungba képzelt, akaratos főnököket. Mi szabadok vagyunk.

Címkék: isten élet értelme

10 komment

Utazás Indiába, tapasztalataim az indiai vallásokról

Brendel Mátyás 2018.11.03. 22:59

28235596_10211144799154186_1472443137650847466_o_1.jpg

Hampi, Sri Virupaksha Temple

Nemrég Dél-Indiában töltöttem egy egy hónapos szabadságot, majd Nepálban megcsináltam az Annapurna Circuit nevű túrát. Az utóbbiról csak annyit, hogy ez az élmény, teljesítmény, sok más élménnyel és teljesítménnyel, amit az életemben elértem, szerintem messze nagyobb, mint egy átlagos hívő élménye valamelyik templomban vagy  közösségben vagy ima közben. De most nem ez lesz az érvelésem fő vonala, és nem is az utazásról és élmenyeimről fogok beszámolni, legalábbis nem általánosan, nem mindenről, nem egy utazásos blogpost lesz.

Indiában a célom az volt, hogy megismerjem ezt a távoli, idegen országot, mely oly sok szempontból más. Sokat tanultam. Vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy sok helyzet szoktatott ahhoz hozzá, hogy egy olyan világban, amely egészen más, a "túlélés" érdekében toleráljam, hogy más. Így például nem szoktam alkudozni, de Indiában és Nepálban sokszor nagyon kár nem alkudozni, "nagyon sokat" spórolhat az ember. A vicces az,hogy persze ez a "nagyon sok" nem is olyan sok az európai fizetésekhez képest, de valahogy ennek ellenére pont garasoskodtam, mert bosszantott volna, ha átvernek. Egy sakk-készletnél például tényleg elmentem a határig, mert kimentem a boltból, és magam sem tudtam, hogy később visszamegyek-e, de az utolsó árral mentem el, és nem kiáltottak már utánam új árajánlattal.

28423803_10211188334922553_8945038932370066124_o.jpg

Meenakshi temple, Madurai

No de itt a vallásról szeretnék írni, tehát térjünk rá erre! Nagyon sok indiai és nepáli templomban jártam, a legkisebb falusi szentélyektől a Meenakshi templomban Maduraiban vagy a Shree Pashupatinath Templomban Kathmanduban, ahol a halottakat elégetik a folyóparton.

43787665_10212611274295148_351252071963426816_o.jpg

Shree Pashupatinath Temple Kathmandu

"Templomnak" fogom nevezni ezeket a vallásos épületeket, mert magyarul így mondjuk, de angolul fontos, hogy ezeket temple-nek nevezik, és nem churchnek, tehát hindu templomról van szó, nem keresztény templomokról. Hindiül egyébként mandir, a buddhista templomok meg stupák vagy gompák. Olyan sok ilyen templomban jártam, hogy a végén már untam, de egyébként a legtöbb városban kevés más látnivaló van a templomon kívül. Olyan ez, mint itt Európában is sok kis városban csak a keresztény templom az egyetlen "látványosság", amit tényleg rühellek. Indiában ez talán még egy kicsit jobban így van. Bár voltak más élményeim és látványosságok,de ezekre most nem térek ki.

Összességében az összes templomlátogatás, és összes élményem, valamint, amit még megtudtam, sokat visszaigazoltak abból, amit a vallások kialakulásáról ateista alapon feltételezhetünk, illetve tudományos alapon valamennyire tudunk, olvastunk. Itt arra gondolok, hogy a ma legsikeresebb, leginkább ismert monoteista vallások politeista, pogány vallásokból fejlődtek ki, azok pedig ősi sámánizmusból, animizmusból, ősök tiszteletéből. Ezek pedig elég világosan abból táplálkoznak, hogy a tudomány előtt korokban a nép hogyan próbált megérteni bizonyos rejtélyes dolgokat, és hogyan próbált boldogulni a természet problémáival a maga, még nem túl okos, nem túl művelt módján.

A "legszínvonalasabb" hindu templom is politeista, és szinte mindegyikben keveredik egy személyes istenség valamilyen állati jelképpel (ezeket az isten vehicle-jének nevezik). Tehát megfigyelhető az animizmus.

20017685_10209620016435571_5425952237851515517_o.jpgBig Bull Templem, Baóengaluru

De ez nemcsak egy elméleti kapcsolat, az állati figurák néha monumentálisak, de nagyon sokszor egészen kicsi, primitív figurák. A nagyobb templomok mellett kisebb kerületeken, falun, de Kathmanduban a Thamelben is, sokszor megfigyelhetőek nagyon kicsi, kezdetleges kis szentélyek. Ezeken látszódnak a primitív, egyszerű vonások.

44030890_10212612107995990_8286240538286358528_o.jpg

Nagyon egyszerű szentély (szerintem Shiva) Kathmanduban, egy tér közepén. A néni viszont nagyon komolyan veszi.

28424706_10211144763233288_6293991860033704726_o.jpg

Nagyon kezdetleges falusi szentély Kalamanpurban, Hampi közelében.

A templomi szertartás szinte mindig olyan áldozatok bemutatását jelenti, ami egyértelműen terményekről szól. Például kókuszhéj feltörése. Ez egyértelműen a természeti nép primitív módszere a termés vagy termékenység növelésére. A keresztény bor és kenyér áldozás ennek csak absztrahált verziója, amelyhez más "racionalizálást" is adnak, de azért mégis borról és kenyérről van szó. Jézus idejében a zsidó nép, a társadalom még mindig ott tartott, hogy a nagy gond a termelés és éhség volt, a legnagyobb érték pedig még mindig a kaja és a pia (a "kaja" egyébként hindi eredetű szó, valószínűleg cigányból átvett szleng).

43880030_10212612960737308_6071310557821009920_o.jpg

Kókusz "áldozat" szerintem egy Shiva szentélynél a buddhista-hindu templomban Muktinathban.

Szóltam még az ősök tiszteletéről is. Nagyon sok hindu templomban vannak olyan szentélyek, amelyek nem Shiva vagy Ganesh, hanem valamilyen kisebb istenséget ábrázolnak. Ezek sokszor akár csak pár száz éves "bölcsek" is lehetnek. A szentélyekben mindig szobrok vannak, amelyek Shiva és Ganesh esetén persze nem realisztikusak, de ezeknél a kisebb istenségeknél egészen olyanok, mintha múmiák lennének. Ha a jelenleg látható szobrok esetleg nem is múmiák, a szobor stílusa nagyon olyan, és nagyon úgy néznek ki, mintha eredetileg azok a "bölcsek" maguk lettek volna a szentélyben. A buddhizmusban a korábbi "bölcsek" tisztelete még erősebb, de az ábrázolás nem annyira múmiás, hanem inkább egy festmény, vagy normális szobor. Értve ezalatt, hogy nem múmiás, hanem egészséges embert ábrázol (valamennyire nyilván szépítve). Ezekről nincsenek jó fényképeim, mert a "szentélyekben" általában tilos a fényképezés.

dscn6556k.JPG

Buddhista út menti "szentély" Upper Pisang és Ghyaru között

 

A buddhista gompa az egészen más volt, mint a Kaathe Swyambhu Shee: Gha: Chaitya melletti kolostor buddhista temploma Kathmanduban. Itt egyébként egy "idegenvezető" spontán mellém szegődött, és elmesélt mindenfélét a kolostorról és a stupáról. Elég rámenős volt, csak rám ragadt, nem kértem, de gondoltam, hogy a végén pénzt kér. Meg is mondta, hogy mennyit kért, és mivel már nagyon untatott, és tényleg a fene se kérte fel idegenvezetésre, kb. a felét adtam csak. Természetesen az idegenvezető agyon dicsérte a buddhista vallás, hasonlóan a felfogadott idegenvezető a Menakshi templomban. Ez utóbbi mondott olyan szokásos, ezoterikus, áltudományos dolgokat, amiket ismerünk, arról, hogy a tamil nyelv a legősibb, és természetesen a hindi vallásban már évezredek óta ismerték a legmodernebb tudományos elméleteket. Szóval hát ez a rámenősség, pénzéhség, ez az áltudományos butaság nem csak a monoteista vallásokat jellemzi.

43770556_10212611273095118_5845921007818244096_o.jpg

A Kaathe Swyambhu Shee: Gha: Chaitya melletti kolostor Kathmanduban

Ja igen, és a gompa Nepálban, valahol Chame közelében tényleg más volt. A pap ott kért pénzt, de fényképezésért, ezt korrektnek kérdeztem. Nem is szállt annyira ránk, bár a barátom, Geeta sokat kérdezte, lehet, hogy az neki elég volt. A gompa maga jobban tetszett, mint a többi mandir és stupa, mert valamennyire tényleg színes és szép volt, nem koszos, mint a mandirok és stupák voltak. Ezek a festmények és rajzok viszont igencsak hasonlítottak valamilyen görög-keleti templom festményei és ikonjaira. Itt a közös eredeteket, kapcsolódási pontokat a keresztény vallással. A keresztény vallás se találta ki a semmiből az igazságot, hanem inkább átvettek valami szokásokat, amiknek nincs közük semmiféle igazsághoz.
43771660_10212611496420701_6144687016056455168_o.jpg
Gompa valahol Chame közelében valahol az Annapurna CIrcuit útvonalán

A gompa után, ami azért mégis részben pozitív élmény volt, elmondom még, hogy azért Indiáról nem csak ilyen negatív élményeim vannak, kár lett volna azért odamenni, hogy csak megismerkedjek a vallással, amely vallást elég primitívnek, és nem igazán vonzónak tartok. Pozitív élmény volt például Hampi romjai, amelyek, ha elfeledkezünk a falu szemetességéről, a pusztában, nagyon szép látványt nyújtanak. És lenyűgöző, hogy ezeknek az indiaiknak ott egy olyan romvárosa van, amely simán nagyobb Athénnál Rómánál, vagy bárminél Európában. De ezek a romok nagyrészt nem templomok, hanem kastélyok. Ezért érdekesebbek, változatosabbak. Egyébként van köztük pár templom, ráadásul még működő is. És mondjuk ezek is valamennyivel szebbek, érdekesebbek, mint egy átlagos kis templom valamelyik élő nagyvárosban.

Indiával és a vallásokkal kapcsolatban még egy fontos téma, hogy Indiában a hindu vallás szervesen együtt él az iszlámmal. Kevés olyan ország van, ahol ez a két vallás így, ilyen arányban keveredne. A muszlim vallás más országokban is legfeljebb a keresztény vallásokkal keveredik ilyen arányban, például Afrikában. De ott még nem jártam. A muszlim-hindu keveredés Indiában kettős eredménnyel jár. Muszlimok északon vannak sokan, ahol nem jártam, illetve Keralában, de minden más nagyvárosban is vannak muszlim negyedek és mecsetek. Bengaluruban pont egy ilyenben laktam, egy jobban kinéző muszlim negyedben. Volt rosszabbul kinéző muszlim negyed is, és volt nem muszlim negyed is, ami szörnyű volt. Én nem tapasztaltam atrocitásokat, de a hírekből azért lehet tudni, hogy Indiában azért rendszeresen vannak összetűzések muszlimok és hinduk között. Ezek az összetűzések azért nem érik el azt a szintet, hogy polgárháború legyen belőle. Háborúskodás a szomszédos Pakisztánnal van emiatt. De országon belül az állam szerencsére elvben szekuláris, és nem engedi ezt. Mivel a muszlim vallás itt azért kisebbség, de nagyon erős kisebbség, talán nem éri meg őket totál elnyomni, ugyanakkor dominálni lehet őket. Amennyire én tudom, én figyeltem meg, a kormány általában hindu orientációjú, és ezért a csetepatékban a hindu félnek van előnye, de nem engedi a kormány elfajulni sem a dolgot. Nem teljesen szép, tiszta, elvszerű és szekuláris ez a helyzet, mutatja, hogy a vallásokkal mindenképpen baj van, de jobb ez a helyzet, mint sok más országban a sokkal erősebb vallási elnyomás. Egy szekuláris országban azt gondolom, hogy előnyös lehet, ha több vallás keveredik, megosztják egymást, mindaddig, amíg az állam ügyel a szekularizmusra, és nem áll totálisan az egyik oldalra, elnyomva a másikat. Ezzel pedig visszatértünk a bevándorlás kérdésére, amelyről már sokat írtam, és nem ez a fő témája ennek a postnak.

Címkék: buddhizmus india hinduizmus fetisizmus nepál pogányság animizmus

21 komment

A nők elnyomása a kereszténységben

Brendel Mátyás 2018.11.01. 12:04

hipocrisy.jpg

Manapság az iszlámmal kapcsolatban nagyon sokszor lobogtatott kritika az, hogy az iszlámban elnyomják a nőket. Ezt legtöbbször olyan keresztények hangoztatják, akik egyébként nem olvasták a Koránt (sokszor a Bibliát sem ismerik), és fogalmuk nincs arról, mi van abban, különösen a nőkről. Sajnos sokszor ateisták is. Ezek a keresztények és ezek az ateisták általában nem is ismerik a különféle muszlimnak tekintett országokat, és azokban a nők valódi helyzetét. Ezt nem azért írom, mintha védeni akarnám az iszlámot, mert az iszlám vallás valóban nem a női egyenjogúság bajnoka, tényleg jelentősen elnyomják a nőket, de a keresztények nem azok, akik ezt hitelesen kritizálhatják. A kereszténység ugyanis a saját "szent" könyvében bizony vastagon elnyomja a nőket, és a kereszténység történetében ez a gyakorlatban is így volt. A nők egyenjogúságában tett előrelépések a keresztény vallás ellenében történtek meg a nyugati világban.

Kezdjük az elején, mindjárt azzal, hogy mi az "elmélet", mit mond a Biblia? Innen is az Újszövetséget vesszük, a kereszténységhez közelebbi rést. Sőt, nem csupán elmélet lesz ez, hanem igazából az őskereszténység gyakorlata. Pál leveleiből fogok idézni olyan részleteket, ahol a nők elnyomása teljesen világos. Elég sok, elég világos, elég részletes idézet ez ahhoz, hogy magáért beszéljenek, és azt mutatják, a nők elnyomása a kezdetektől foga a kereszténység része volt, hiszen Pál levelei a legrégebbi keresztény iratok.

"A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben."
I. Kor. 14:33

"A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:" I Tim 2:12.

"Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. (...) Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért." I Kor 11:3-9.

"Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.23. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.24. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben." Efezusbeliek 5:22-24

"Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban." Kol. 3:18


Ezeket az idézeteket nem lehet kimagyarázkodni, ezek a nők elnyomásáról szólnak, nem a nők egyenjogúságáról. Nem kívánok túl sok időt fecsérelni arra, hogy különféle ellenvetésekkel vitatkozzak, mivel eme ellenvetéseket totálisan reménytelen mosdatásnak tartom, tehát csak annyit teszek, hogy nagyon röviden rámutatok arra, hogy ezek az ellenvetések miért ostobaságok. De tényleg olyan ostobaságok, hogy szégyen arra, aki ilyenekkel egyáltalán előjön.

1) Szokták azt elemezni, hogy eme idézetek bár Pálnak tartott levelekből vannak, valójában nem mind Pál nézetei. Ezzel az ellenvetéssel az a gond, hogy az állításom az, hogy a kereszténység az elnyomó vallás, nem az, hogy Pál. Nem érdekes, hogy melyik keresztény tanító írta ezeket. Mellesleg az olyan felvetések, hogy Pál levelei nem mind hitelesek, azokhoz mindenféle tanítványok hozzáírtak, esetleg eleve mások írták, és a Pálnak tulajdonítás csak marketing stratégia volt náluk, az mind az evangéliumok hitelességét rombolják, tehát minden ilyen magyarázkodás még mélyebbre ássa a kereszténység gödrét.

2) Fel lehet mutatni egy pár olyan idézetet, ahol az evangéliumokban ennél egyenlőbb módon írnak a nőkről. De ez édes kevés. Ha van egy könyv, amelyben van ennyi nőgyűlölő szöveg, azt nem teszi jóvá az, hogy helyenként van pár jobban hangzó kijelentés is. Valójában az se tenné jóvá, ha nagyon sok egyenjogúságról szóló szöveg lenne a Bibliában (nincs). Egy kanál szar is elrontja a gulyáslevest. Egy dolog tudná részben korrigálni a helyzetet, ha a negatív részeket megtagadná a kereszténység, és kivenné a Bibliából. A szent könyv nimbusza persze ettől romba dőlne, de a nők szempontjából ez volna a minimum elvárható.

3) Lehet azzal jönni, hogy a Biblia, és ezen belül az evangéliumok is egy régi kor könyvei, semmi mást nem tükröznek, mint egy ókori felfogást a nőkről. Konkrétan, lehet azt mondani, hogy a nők az ókorban sehol nem voltak egyenlőek (lehet, hogy voltak kivételek), így a keresztényeknél sem. De ez megint azáltal ássa alá a kereszténységet, hogy azt ismeri el: a keresztény Biblia nem más, mint egy elavult, ókori írás, amely nem tud felül emelkedni, nem előrébb mutató, nem különb az ókori színvonalnál. Tehát ez a védekezés a Biblia hitelességét, speciális voltát ássa alá. Miért is adjon bárki bármiféle hitelességet egy ókori, véletlen könyvnek, amely semennyiben nem különb bármely más ókori könyvnél? Miért is adjon hitelt bárki egy ókori vallási közösségnek, amely semmivel nem különb bármely más ókori vallási közösségnél, vagy filozófusnál? Akkor a kereszténység semmi más, mint egy elavult, ókori vallás.

És egyébként tényleg az.

Általában a kereszténységről szóló viták valahogy úgy zajlanak, hogy a kritikusok rámutatnak az inkvizícióra, a boszorkányüldözésre, mire a keresztény úgy védekezik, hogy ez az elfajuló egyház bűne, az eredeti keresztény tanítások és közösségek ártatlanok voltak. Hát itt ez magyarázkodás rövid úton megbukott, hiszen a legrégebbi keresztény iratokról és közösségekről van szó. De azért a nőgyűlölet a mai napig megvan a katolikus egyházban, elég csak beleolvasni a Katolikus Katekizmusba: 

"1577 "A szent egyházi rendet érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti föl." Az Úr Jézus férfiakat választott ki, hogy létrehozza a tizenkét apostol kollégiumát, és ugyanezt tették az apostolok, amikor munkatársakat választottak, akiknek folytatniuk kellett az ő feladatukat. A Püspökök Kollégiuma, melyhez az áldozópapok a papságban kapcsolódnak, jelenvalóvá és aktuálissá teszi a Tizenkettő kollégiumát Krisztus visszajöveteléig. Az Egyház tudja, hogy Urának e kiválasztása kötelezi. Emiatt nem lehetséges a nők pappá szentelése. "

Mint látjuk, nemcsak, hogy máig nem egyenlők a nők a katolikus egyházban, de ezt Jézusra vezetik vissza, illetve elég nyilvánvaló a kapcsolat Pál levelével is, miszerint a nők nem taníthatnak, ami kb ugyanaz, mint, hogy nem lehetnek papok. Nők nemcsak papok nem lehetnek, de nős férfiak sem. A nő házastársként is ennyire negatív az egyháznak.

És persze az sem véletlen, hogy a feminizmus egyik legnagyobb alakja, Simone de Beauvoir vatikáni indexre került.

Visszatérve még az iszlám-keresztény szembenállásra a nőkkel kapcsolatban, a fő képre, és a burka-tilalomra. Álláspontom nagyon határozottan megkülönböztet két dolgot.

1) Az arcot is elfedő ruházatok általános tiltása jogilag megalapozott lehet, mert közbiztonságilag fontos az arc azonosíthatósága. Egy ilyen tilalom nem irányulhat azonban csak a burkára, akkor bizony az anonymous tüntetéseket is be kell tiltani.

2) Az arcot nem eltakaró hijab vagy csador tiltása viszont tényleg álszent baromság, ugyanis fejkendő a keresztény, a nyugati kultúrában is létezik. Adott esetben lehet ez a nők valamilyen alárendeltségének a szimbóluma, de akkor a falusi néni fejkendője is lehet az. Nem az állam feladata annak az eldöntése, hogy melyik nő éppenséggel miért viseli ezt. Az ilyen dolgokat a közéletben meg lehet vitatni, de jogi eszközökkel szabályozni akarni butaság.

Címkék: iszlám nők kereszténység burka

70 komment

Miért nem inkább a teológia képzést szüntetik meg a gender studies helyett?!

Brendel Mátyás 2018.08.12. 14:16

finalexam.gif

Az Orbán rezsim legújabb agyréme, illetve talán a CEU elleni támadás folytatása, hogy nekimennek a "gender studies" szaknak, azaz a társadalmi nemek tanulmánya szaknak. A Fideszt támogató, "genderező" birkák persze legelőször is nem tudják igazán pontosan, mi ez a tudományág, vagy szak. A társadalmi nemek tanulmánya, vagy a "gender studies" a nemek (férfi, nő, esetleg egyéb) jelenségeit vizsgálja társadalmi szempontból, azaz szociológiailag, pszichológiailag. Na most:

1) Hogy a szociológia vagy pszichológia tudomány, az remélem, ma már nem kérdés.

2) Hogy léteznek nemek, azt a Fidesz sem kérdezi meg, legfeljebb a számukat, és megítélésüket.

Tehát a gender studies egy létező jelenséget vizsgál, egy olyan jelenséget, ami minden embert érint, hiszen minden embernek van neme (ami esetleg az egyéb részhez tartozik). Tehát a gender studies tárgya fontos. A megközelítése, a pszichológiai és a szociológiai pedig tudományos.

A Fideszbirkák, a homofóbok ehelyett legtöbbször nagyjából hiszik, hogy a a gender studies, az a transgender studies, sőt, a transgender képzést jelent, ahol "normális" emberekből egyenesen a képzés útján csinálnak transgender embereket, hogy az operációra bátorítják őket. (A transz-szexuálisokkal szembeni fóbiára nincs bejáratott szó, ezeket is homofóboknak nevezem az egyszerűség kedvéért, praktikusan az összes esetben ez úgyis egybeesik). Továbbá, hogy nyilván még "normális" emberekből homoszexiálisokat képeznek, erre bátorítják őket. Miközben a gender studiesnek a szokásos, transz-szexuális egyértelműen férfi és női egyének is tárgyát képezik, sőt, nyilván ők képezik a tanulmányok nagy részének tárgyát.

Hiszik még a Fideszes birkák azt is, hogy a "gender studies" a feministák melegágya, mert ha ott nem transz-szexuálisokat, nem homoszexuálisokat képeznek, akkor feministákat. Elképzelhető, hogy a feministák sokszor kapcsolódnak gender tanulmányokhoz, ami teljesen érthető is, nyilván van sok feminista, aki gender-tudós. Ezek lehetnek jó értelemben vett feministák, és lehetnek túlzott nézeteket valló feministák is. Hasonlóan, nyilván lehetnek túlzott nézeteket valló homoszexuálisok és transz-szexuálisok is, akik a gender tudományokat művelik.

Ez kb olyan, mint az, hogy az evolúciót kutató biológusok nagy része ateista, és egy ateista érezhet különös motivációt arra hogy az evolúciót mélyrehatóbban tanulmányozza. Az evolúció-kutatók között lehetnek akár szélsőséges ateisták is. De ez az evolúció-kutatást nem teszi áltudománnyá. A gender studies témájában nem áltudomány, mert lehetővé tesz tudományos kutatást. Én olyan részletesen nem ismerem, hogy azt mondjam, nem létezik olyan gender studies kutató, aki nem áltudományos, az ELTE képzsését sem ismerem, de mint mondtam, ez nem teszi az egész témát áltudományossá. Amennyiben csak az ELTE képzése volna áltudományos, akkor nem megszüntetni kellett volna, hanem azt mereformálni valamilyen módon.

Ha komolyan vennénk azt, hogy Magyarországon az áltudományos képzéseket meg kéne szüntetni, akkor viszont egy bazi nagy kérdés annak az ostoba EMMI-nek, hogy ilyen ténylegesen és nyilvánvalóan áltudományos képzések miért vannak?

A hírek szerint eme szak beszüntetésére furcsán kerül sor (még folyamatban van), mert nem előzte meg korábban társadalmi és szakmai egyeztetés, semmiféle tanulmányok. Indoklás nélkül történt az első lépés. Utólagos rákérdezésre viszont több újsághír szerint is az az indoklás, hogy ez a tudományág nem racionális, nem járul hozzá a gazdasági fejlődéshez:

"joggal feltételezhetjük, hogy nem a munkaerőpiac igényeire reagálva hozták létre, és nem azért, hogy gyorsan és közvetlenül hasznosítható tudást kapjanak a hallgatók."

Na most, mielőtt még bevinném a végső ütést az EMMI-nek, egy kis kitérő. A tudományos kutatás és tanítás finanszírozásában régi vita az, hogy minek finanszírozni az alapkutatást, az elméleti kutatást, az absztrakt dolgokat, sőt, kb ezen a vonalon az egész bölcsészettudományt, vagy társadalomtudományokat szokták támadni. Egyik kedvenc példám erre az, hogy a számelmélet a maga prímszámaival, tételeivel, sejtéseivel olyan absztrakt matematikai területnek tűnik, ami tök mindegy. Jó, szép nagy prímszámokat találni, meg mindenféle tételeket róluk felállítani, de hát egy gerenda, az eleve ritkán 5 vagy 7 méter hosszú, egészen pontosan, és egyébként is, ritkán okoz különbséget, hogy prímszám hossza van-e, vagy nem. Na most viszont az internetes titkosítás és a banki szféra ezen alapul, és máról holnapra összeomlana, ha például valaki feltalálná a számok prímtényezős felbontásának polinomiális módszerét. Tehát eme, sokáig totál haszontalannak tűnő tudományon alapul a modern technikánk mintegy fele.

A gender tudományok azonban inkább a társadalomtudományok közé tartozik, amelyek feltehetően soha nem fognak a pénzcsinálásban ilyen közvetlenül részt venni, mert hát a nemek szerepének felismeréséből nem lesz eladható áru. Ugyanakkor a cégek hatékony működéséhez hozzájárulhat. Hozzájárulhat a társadalom jobb működéséhez, az életminőséghez, a boldogsághoz. A GDP-hez is hozzá tud járulni közvetlenül, de bármiféle szociális, jóléti, boldogsági indexhez közvetlenül is hozzá tud járulni.

Ami pedig a végső döfést illeti. Igazán szeretném megkérdezni ettől a keresztény kurzustól, hogy az országban levő különféle vallásos alapú, egyházak által támogatott egyetemek különféle képzései, és itt nemcsak a teológiára gondolok, ami kifejezetten hülyeség, de mondjuk a hittan, hittörténet, amely utóbbi mégis a történelem része, vagy a középiskolákban bevezetett hittan maga, az mennyiben járul hozzá a GDP-hez? Tulajdonképpen az állam által vaskosan támogatott, élősködő egyházi intézményeken kívül ezek a papok, lelkészek, vallási "szakemberek" hol tudnak elhelyezkedni? Hány teológusra is van ténylegesen szüksége a hazánkban lévő német autógyáraknak?!

Miért nem a teológiát szünteti meg ez a bornírt diktatúra tehát?!

 

 

 

Címkék: tudomány teológia

122 komment

A náci keresztény Facebook újabb támadása az Ateista és Agnosztikus Klub 2.0 ellen

Brendel Mátyás 2018.08.07. 23:02

kozzetetel_visszavonva2.png

Korábban írtam arról, hogy a Facebook hogy tiltotta, és törölte az Ateista és Agnosztikus Klub eredeti oldalát a Facebookon. Ezzel több ezer like-olót vesztettem, egyébként a Facebook maga is vesztett egy kicsit, hiszen ennyivel kevesebb forgalma van. Meg sem kottyan nekik, de ha ezt rendszerszinten teszik, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy nem megy már olyan jól a Faceboonak, mint régen.

Az új Ateista és Agnosztikus Klub 2.0-át először kapásból újra törölték, mert hát minek ugrál az, akit töröltek, de utána sokáig békén hagyták. Az újabb támadás akkor ért, amikor a 888.hu oldalán egyszer kommenteltem. Sok hónap szünet után egyszer csak azonnal feljelentettek, és töröltek egy pár postot. A post törléssel együtt természetesen tiltás is járt.

ostobakereszteny.png

Az ostoba keresztény itt egyébként egy ismert politikus, azaz közszereplő volt, aki egy országos újságban írt valamiról. Amikor nem keresztény a politikus, vagy nem ezt hangsúlyozzák, akkor az egyszeri, hülye, náci keresztény kommentelő akármire is uszíthat, akár megerőszakolásra és felakasztásra is. De ha egy ateista csak leostobáz egy keresztény politikust, akkor repül. Mert a magyar Facebookon keresztény-náci diktatúra van.
Teljesen egyértelmű az is, hogy a rosszindulatú, geci, keresztény emberek tömegei a 888-on vannak, megkockáztatom, hogy a 888 szerkesztősége közül is kikerülhet a feljelentő, azoknak több érdekük van abban, hogy szervezetten letámadjanak egy ilyen oldalt. A támadás mindenesetre nyilvánvalóan onnan jön, és keresztény. Ilyen ártatlan, teljesen mezei véleményt is törölnek, ha a keresztényeket kritizáljuk:

alszentkeresztenyek.png

És aztán persze azt is törölték, amikor erre a Facebookot kritizáltam. Miközben a Facebook kritikája semmilyen formában nem szerepel az irányelvekben, mint tiltott dolog. De itt nyilván a magyar moderátor saját sértettségéről volt szó.

deblfacebooktorolve.png

Hogy a kereszténység elnyomó vallás, azt had legyen már szabad kimondani, ha ezt sem szabad, akkor hol van itt a szólásszabadságnak bármi nyoma?! Akkor ez hogy nem egy középkori, embertelen, keresztény diktatúra?!

Ha a fenti, törölt hozzászólásokban a "keresztény" szót lecserélnénk muszlimra, vagy feketére, sőt, négerre, liberálisra, kommunistára, németre, románra, svédre, bármire, ami nem "keresztény", akkor feljelentés mellett is körberöhögnének az adminok, és nem törölnének. Muszlimok, zsidók, arabok, négerek, liberálisok, kommunsták, németek, melegek, románok, szlovákok, horvátok, cigányok ellen akár durva erőszakra is lehet buzdítani Ez a Facebook moderátorát nem érdekli, mert ő maga nyilván nem liberális, nem kommunista, nem német, nem román, hanem egy ostoba, keresztény, náci magyar. Szerintem még az is nagyon valószínű, hogy a magyar Facebook moderátora(i) a 888 igen közeli környezetéből kerülnek ki.

És kérem, aki azzal jön, hogy csúnyán beszélek:

1) Na ez az, ami megint csak nem szerepel a Facebook irányelveiben, mint moderálandó.

2) A Facebookon nem szoktam olyat írni, hogy "geci keresztények", legfeljebb, hogy népirtók, vagy, hogy a kereszténység ostobaság. Szerintem ez még az elbaszott Facebook irányelvek szerint sem tilos, csak a patkány magyar keresztény moderátor él vissza az irányelvekkel. És ezért baj az, hogy a Facebookon egyáltalán védett csoportot képeznek a vallások, miközben az ateisták nem, mert ezzel még pluszban vissza is élnek.

3) És végül, azért beszélek így, mert megérdemlik ezek a mocskos, keresztény, náci gecik. Időnként egyébként szokott jönni egy-egy ember a Facebookon vagy a blogon, hogy az AAK oldalán miért csak a kereszténységet kritizálom. Nem igaz, hogy csak őket, de az a helyzet, hogy konkrétan 99%-ban a keresztényekkel van gondom, ők akarták bezáratni a boltokat, ők viszik tönkre az országot a náci kormányzással, és ők moderálnak a facebookon ki minket. Természetes tehát, ha őket többet kritizálom. Majd, ha a buddhisták cenzúráznak a Faecbookon, őket is fogom kritizálni.

Címkék: cenzúra facebook kereszténység szólásszabadság elnyomás nácizmus

26 komment

Zuhanó repülőn ne lennének ateisták?

Brendel Mátyás 2018.07.28. 21:58

hypocrite.jpg

Hívők gyakori benyögése, akár egy vitában felületes beszólásként, akár akkor, amikor már nincs érvük, hogy "zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták". Na most, mielőtt még egyáltalán azzal foglalkoznánk, hogy vajon igaz-e ez az állítás valamilyen statisztikai értelemben, vagy nem, illetve, hogy érv-e vagy sem, gondoljuk csak meg, hogy egyáltalán miért is nyögte ezt be a hívő, mik ennek a körülményei, mit mond el ez a hívőről?

A hívők ezt ugyanis általában úgy szokták benyögni, hogy valójában fogalmuk nincs arról, hogy ez igaz-e. Én többször is találkoztam ezzel az "érvvel", de olyan mg nem fordult elő, amikor a hívő ezután bármiféle jelét is mutatta volna annak, hogy azt gondolná, hogy ő tényleg tudja azt, hogy ez az állítás faktuálisan igaz. Semmi jelét nem mutatják annak, hogy az állítást egy ténylegesen, faktuálisan igaz állításnak tekintenék, amelynek igazságáról bármiféle ismeretük lenne. Arról végképp nincs szó, hogy a hívők tényleg prezentálnának igazolást arra, hogy ez a faktuális állítás igaz lenne.

Valójában arról van szó, hogy a hívő hiszi, hogy ez az állítás igaz. Ez a hite abból ered, hogy ő azt hiszi, hogy az ateisták csupán makacs, kis buta emberek, akik nem veszik komolyan halált, különösen modern életünkben, amikor viszonylag kényelmesen lehet éldegélni, és nem kell annyit szenvedni, egészen a halálig. És a hívő azt hiszi, hogy az ateista ilyen kétszínű, komolytalan alak, aki az életében nem hisz, mert az ugye egy csomó megkötöttség, bezzeg, amikor szembe kell nézni a halállal, akkor komolyan veszi az ateista is az elszámolást, és a kérdést is, hogy van-e élet a halál után, hiszen akkor itt kopogtat a halál az ajtón. Továbbá, a kényelmes kis ateistának az életben nincs szüksége istenre, mert individuálista, technikailag fejlett, modern korunkban jól elboldogulunk segítség nélkül is, isteni segítség nélkül meg pláne, de bezzeg, ha jön egy komoly eset, például egy zuhanó repülőgép, akkor még egy ateistának is segítségre van szüksége. Főleg azt tekintve, hogy egy zuhanó repülőgép tipikusan az az eset, amikor sokszor már semmit nem lehet tenni, és tényleg csak isten segítsége lehetne az, ami menekülést jelentene, ha lenne isten, és ha segítene. És a hívő mindezért azt hiszi, hogy ilyenkor az ateista is hívő lesz.

Ezért hiszi a hívő, hogy ez az állítás igaz, és nem azért, mert ténylegesen igaz, és ténylegesen lenne róla információja. A hívő az előítéletei alapján, amelyben vastagon benne van a hite, konstruál egy afféle "gondolatksérletet", és a gondolatkísérletből, ami semmi máson nem alapul, mint a hitén, levezeti, hogy zuhanó gépen nem lehetnek ateisták, és ez aztán szerinte érv az ateizmus ellen, és isten, vagy az istenhit mellett. De hát az egészet megette a fene, mert úgy körkörös az egész, ahogy van.

Egy ateista valószínűleg nem hiszi azt, hogy az ateisták feltétlenül ilyen kétszínűek. Az ateista nem gondolja azt, hogy egy ateista csak azért ateista, mert könnyelmű, hanem valószínűleg azt gondolja, hogy sok ateista eléggé átgondolt, legtöbbször magáról is ezt gondolja, és ennek megfelelően nem zárja ki, hogy a zuhanó repülőgépen is lehetnek ateisták.

Na jó, térjünk ki arra, hogy persze a címbeli állítás túlzó, és jóindulatúan lehetne úgy fogalmazni, hogy "zuhanó repülőgépen sok ateistából istenhívő válik". És az ateisták ezt nem feltétlenül gondolják így, vagy azt mondják, hogy erről nincs információjuk, tehát se pozitívan, se negatívan nem állítanak róla semmit. És ez így helyes, hiszen ez egy faktulis állítás, amit nem lehet csak úgy levezetni a tudományos ismereteinkből, úgyhogy adatok és felmérések nélkül botorság erről bármit is állítani.

Én magam a témával olyan értelemben, hogy elkezdett volna érdekelni, hogy tényleg mi is lehet a faktuális igazság, a Germanwings katasztrófa kapcsán kezdtem el foglalkozni. Ott hallgattam meg először a  fekete doboz felvételét egy lezuhanó repülőgépről. Én úgy emlékszem, hogy akkoriban meg lehetett hallgatni minimum részleteket belőle. A dörömbölés hangjára például emlékszem. Ez az eset nem igazán döntő, mert egyelten eset, és egyébként is, a felvétel a balesetet okozó pilótát vette fel leginkább, aki néma maradt, a kapitányét, aki dörömbölt, és az utasok hangjából csak sikoltozásokat. Imákat nem, de ezt nem is várhatnánk. Másrészt, aki artikulálatlanul sikoltozik, az biztos nem imádkozik, aki néma, az sem, és a kapitány sem imádkozott, mert dörömbölt.

A zuhanó repülő esete általánosítható, és sokáig próbáltam keresgélni még adatot arról, hogy ateisták megtértek-e haláluk közeledtével, amikor nem zuhanó repülőn vannak, hanem egyszerűen már idősek, eselleg tudhatják, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. erről valamennyivel több adatot várhatnánk, de erről is elég kevés adat van, Anthony Flew egy ismert ateista, aki megtért, nagyon sokan viszont nem. Tehát a faktuális észt illetően ez a kérdés is bizonytalan, egész biztosan van ilyen és olyan eset is. Egy igen szűk adatbázis erre híres emberek utolsó szavainak gyűjteménye, de ez is sokszor mitikus, megbízhatatlan, és nem mindig meggondolt, mély gondolatokról van szó.

Ennél komolyabb felmérés nélkül ebből érvet faragni teljesen értelmetlen volna hívő részről. De felmérés esetén is igen kérdéses volna, hiszen haláluk közeledtével az emberek nem okosabbak lesznek, hanem inkább butábbak. És lehet azt mondani, amit fentebb írtam, hogy elképzelhető olyan ateista, aki előtte túl könnyedén veszi a kérdést (legalábbis hívők szemében), és halálakor komolyabban. De ezzel szemben egy olyan effektus is plauzibilis, hogy sok ateista bepánikolhat, és irracionálissá válhat. Tehát eleve kérdéses ez az érv, és adataink se vannak róla.

Legutóbb viszont a repülőgépet illetően legalábbis a faktuális kérdést illetően találtam adatokat. Nevezetesen, egy blogpost a zuhanó repülőgépek fekete dobozaival foglalkozott, és hivatkozott ilyen adatbázisra. Itt a szöveges idézeteket végignéztem, és igen sok felvételt is, sehol nem találkoztam komoly imádkozással, inkább káromkodással. Na most itt még lehet három, összefüggő érvvel jönni: hogy a felvételek túl rövidek, hogy a pilóták azzal törődnek, hogy valahogy elkerüljék a legsúlyosabbat, és ezért nem imádkoznak. De vannak hosszabb felvételek is, ahol nem történik ilyesmi. A harmadik érv pedig az, hogy az utasok között már lenne imádkozás, mert ők nem tudnak mit tenni, de ez összefügg az első érvvel. Sajnos az utasokról kevésbé vannak felvételek. Egy híres felvétel betty Ong telefonbeszélgetése a 11-es repülőről a 9/11-es terrortámadás idejéről. Ebben sincs imádkozás, sőt, semmiféle "Oh my Godolás", vagy ilyesmi.

Én azt gondolom, hogy manapság, a nyugati világban, értelmes emberek, tehát mondjuk az ateisták többsége egy zuhanó repülőgépben nyilván igen komoly sokkot kap, de azt gonolom, hogy inkább azt veszik komolyan, hogy tudják, hogy ez itt az élet vége. Igazából azt gondolom, hogy inkább fordítva van: valahol mélyen inkább a hívők azok, akik tudják, hogy itt a vége, és ha komoly a helyzet, akkor ezt beismerik maguknak is. Erre az utal, hogy a normális halálok esetén a hívők ugyanúgy gyászolnak, mint az ateisták, azaz elismerik, hogy a halál tényleg az élet vége. Ilyenkor pedig nyilván komoly sokkot kapnak, ha tudnak valamit csinálni, csinálnak valamit, ha nem, akkor persze lehet, hogy sikítoznak. A legtöbb ember  manapság ilyenkor szerintem kevésbé imádkozni akar, hanem inkább elbúcsúzni szeretteitől, ami ilyenkor sajnos nem feltétlenül lehetséges.

Címkék: halál repülő ima istenérv

7 komment

Hit és tudás: Csányi Vilmos hiedelemrendszereiről

Brendel Mátyás 2018.06.11. 08:00

faith-and-reason.jpg

Most olvastam egy riportot Csányi Vilmossal "Hiedelmek nélkül szétesne a kultúránk" címmel, amelyet pontatlannak tartok, egybemos dolgokat, és szerintem roppant veszélyes a szóhasználata, olvasók tömegei fogják félreérteni. A pszichológus vagy szociológus szempontjából ezek az egybemosások lehet, hogy nem lényegesek. Pszichológiai, szociológiai szempontból nincs sok jelentősége annak a különbségnek, hogy egy hit igazolatlan, a tudás pedig igazolt. Bár olyan szempontból mindenképpen, hogy ha Csányi a tudományt csak egy hiedelemrendszernek tartja, és ezt tudósként kiállva hangoztatja a közönségének, akkor saját hitelességét ássa alá.
Egy pszichológus, szociológus számára annak sincs jelentősége, hogy egy hiedelem a valóságról szól, egy értékrendszer viszont nem. Ezért fontosnak tartom, hogy pontosító kritikát írjak erről a cikkről, és további előadásairól, annál is inkább, mert itt egy általános kérdésről, általános fogalmi problémáról van szó. Mindenek előtt definiálom azt, hogy én mely szavakat milyen értelemben használok:

Vélekedés: olyan állítás(ok), amelyek faktuális dolgokról szólnak. Legtöbbször ezek a világról szóló, ú.n. szintetikus állítások. Ritkábban analitikus állítások fogalmi összefüggésekről (ilyen pl. a matematika). Legfontosabb tulajdonsága, hogy objektív, lehet igaz vagy hamis. Amikor Csányi "hiedelemrendszerekről" beszél, akkor jobb szóhasználat volna a "vélekedésrendszer", mert a "hiedelem" szóhoz inkább azt kapcsoljuk, hogy "hit", és azt, hogy "valószínűleg vagy biztosan nem igaz". Ugyanakkor Csányi a tudást, a tudományt is bele akarja venni. Ez így félrevezető.

Értékpreferencia: nem faktuális állítás, hanem bizonyos kérdésekben bizonyos értékek választása másokkal szemben. Ilyen például a normatív etikai rendszerünk. Szubjektív, nem lehet igaz vagy hamis. Bár az igaz, hogy sokan igazságnak gondolják az értékrendszerűket.

Konszenzus: megállapodás arról, hogy mit hogy csinálunk közösen. Szubjektív, nem lehet igaz vagy hamis. Bár az igaz, hogy sokan igazságnak gondolnak merő konszenzusokat. 

Érzelem: viszonyulásunk a világ dolgaihoz. Szubjektív. Bár az igaz, hogy sokan igazságnak gondolják az érzéseiket. 

Az első dolog, amit Csányi összemos azok az értékpreferenciák, és véleményeket. Csányi példái:

"Ha valaki, mondjuk, liberális nézetek hívője, azt gondolhatja, hogy mindenki teljes mértékben felelős magáért, és az államnak nem kötelessége segíteni azokon, akik valamilyen okból lemaradtak, kevésbé kulturáltak, nincstelenek. Egy konzervatívan gondolkodó ember azt gondolja, hogy fontos az egyén, de még fontosabb a közösség, elsősorban a család; aki nem teljes családban nő fel, az csökkent értékű ember, tehát a társadalomnak minden eszközzel támogatnia kell a családokat. De fontosak számára a család feletti közösségek is, és nem talál abban kivetnivalót, ha a közösség érdekében az egyént háttérbe szorítják."

Amiről itt szó van, az nem vélekedés, nem a valóságról szóló faktuális állítás. A konzervatív és a liberális nem abban különbözik, hogy milyen  szerinte a valóság faktuálisan, hanem abban, hogy mi számára a fontos. A konzervatív számára például a család a fontos. A liberális nem abban tér el, hogy ő azt hiszi, nincsenek családok, hanem abban, hogy számára legalábbis a klasszikus család kevésbé fontos. Az, hogy mi fontos az nem igazság kérdése. Szigorúan véve nincs olyan, hogy "valójában, általában, az egyes személyek preferenciáitól függetlenül mi fontos", ez ugyanis szubjektív. Fontos mindig csak egy személy számára lehet valami, ez nem a személytől független tény. Természetesen sokan objektív igazságnak hiszik az ilyen szubjektív preferenciáikat, de ez hiba, ez már valóban a hit kategóriája.

Ez a probléma a jó régi objektív-szubjektív, vagy is-ought probléma, amelyet Hume nevéhez kötnek. Ő fogalmazta meg, hogy abból, hogy mi hogy van, nem következik az, hogy minek hogyan kell(ene) lennie. Nem következik az, hogy mit kell preferáljunk, és mit kell ellenszenvesnek találjunk. Ezért szoktam mondani, hogy a normatív erkölcs relatív, egyéni döntés kérdése. A világ állapotából nem következik az, hogy egy normatív etikai rendszer igaz, és a többi hamis. A normatív etikai rendszereket nem lehet empirikus-logikai úton igazolni. Erkölcsi elveket csak másik erkölcsi elvre lehet visszavezetni, tovább nem. Az erkölcsi elvek elsősorban érzelmeken alapulnak. Mellesleg abból, hogy minek hogyan kéne egyesek szerint lennie, szintén nem következik, hogy úgy is van, ez a vágyvezérelt "gondolkodás" hibája.

Ez a magyarázata annak a látszólagos ellentmondásnak is, hogy sok filozófushoz hasonlóan az objektív faktuális kérdésekben anti-relativista, a szubjektív, erkölcsi kérdésekben viszont relativista vagyok.

Azt el kell ismerni, hogy - ahogy Csányi mondja - ilyen értékpreferenciák nélkül nem lehet élni, mert nem tudnánk dönteni a cselekedeteinkről. Hiába tudjuk teljesen pontosan, hogy mi hogy van a világban, ha nincsenek céljaink, akkor nem tudnánk eldönteni, mit tegyünk. A cselekedetek ugyanis nem csak attól függenek, hogy mi hogy van, hanem még inkább attól, hogy mit szeretnénk. A cselekedeteink általában megváltoztatni akarják a világot, amihez elengedhetetlen azt eldönteni, hogy milyen irányban akarjuk megváltoztatni. Egy hasonlattal élve: egy szabad vektor meghatározásához nem csak a kezdőpontjának pozíciója kell, hanem az iránya is.

A konszenzus is más, mint egy vélekedés. A konszenzus megállapodásról szól. Ez is az is-ought probléma másik oldalán van. Amikor megegyezünk arról, hogy a forintot elfogadjuk fizetési eszköznek Magyarországon. Akkor nem arról van szó, hogy megállapítjuk, hogy a forint fizetési eszköz, hanem megállapodunk arról, hogy fizetési eszköz lesz. A konszenzus nem megállapít a világ faktuális dolgaiból egy igazságot, hanem megint egy döntés valamiről, amely, ha sikerül, legfeljebb létrehoz egy faktuális dolgot a világról, nevezetesen, hogy a konszenzus létrejöttével a forint tényleg fizetési eszköznek számít Magyarországon. A konszenzus nem lehet igaz vagy hamis, hanem lehet sikeres és sikertelen. Ezért egészen más, mint a vélekedés.

Amikor tehát Csányi ezt mondja:

"A modern társadalom egyik létfontosságú hiedelme a pénz és a piac körül alakult ki. Egy bizonyos összeg érmében, papíron vagy elektronikus formában történő átnyújtása valakinek valamilyen konkrét tárgyért vagy szolgáltatásért, annak a hiedelemnek az alapján történik, hogy a pénzt, bármilyen formában is kaptuk, később mi is használhatjuk hasonló módon: szolgáltatást, javakat kapunk majd érte. Ez rendkívül erős és fontos hiedelem, noha a pénz „értéke” még elméletileg is nehezen meghatározható, a gyakorlatban pedig állandó ingadozások jellemzik. Ha adott pillanatban ez a hiedelem az egész világon egyszerre megszűnne, a modern társadalmak napok alatt elpusztulnának."

akkor konszenzuról beszél, ami egészen más, mint a világról szóló faktuális vélemény. Tehát ez sem hiedelem. Hiszen például a 19. század előtt a forintról szóló bármiféle "hiedelem" értelmezhetetlen lett volna. A konszenzus tekinthető afféle definíciónak is, és ennyiben esetleg analitikus véleményként lehetne felfogni, de nem a világról szóló szintetikus véleményként.

Hit: igazolatlan vélekedés. Ez tényleg hiedelem. Ez a hiedelem.

Tudás: az igazolt vélekedések egy részhalmaza.Ez nem hit, ez NEM hiedelem.

Ahogy az köztudott, Platon a tudást mint igazolt, igaz vélekedés határozta meg. Azóta az ú.n. Getier-probléma miatt tudjuk, hogy ezek nem elégséges feltételek. A tudásnak van egy harmadik feltétele is, nevezetesen valami olyasmi, ami azt mondja, hogy az igazolásnak relevánsnak is kell lennie a vélemény igazolása szempontjából. De ez a harmadik kritérium lényegtelen, mert a második is szétválasztja a tudást és a (vallásos) hitet.

A Getier-problémával foglalkozik a magyarul is megjelent "Mikor igazolt egy hit?" c. kötet is, amelyben a "hit" szó használatát ugyanúgy szerencsétlennek tartom, mint Csányinál a "hiedelem" szó használatát, mivel én hitnek csak az igazolatlan vélekedést nevezem, a tudást ezzel élesen szembeállítom. A "Mikor igazolt egy hit?" c. kötet ezzel szemben a "hit" szót, az általam "vélekedés" szóval nevezett fogalom jelentésében használja. Angolul a "belief" és a "faith" szó alkalmasabb a kettő elkülönítésére. Valószínűleg Csányi is a "belief" szót fordította magyarul hiedelemre, aminek az a hátránya, hogy a magyarban nincs meg a "faith" szó, ami ettől elkülönül, és így egybemosódik a hit és a tudás.

Ez azért szerencsétlen egy ateistának, mert akkor nem különül el a (vallásos) hit és a (tudományos) tudás. Nem jelenik meg a szavak használatában az a fontos dolog, hogy az igazolás mekkora különbséget jelent. Én ezért soha nem használom a "hit" szót akkor, ha értékválasztásról van szó, és akkor sem, ha igazolt tudásról van szó. Azért nem használom, hogy nagyon világosan elkülönüljön az, amit rossznak tartok: az igazolatlan vélekedés igaznak való elfogadását. Azaz, amikor valaki azt mondja, hogy "márpedig ez és ez van a világban", amikor erre semmi igazolása nincs. Ezt, és csak ezt nevezem hitnek, és ez szerintem a veszélyes dolog.

Meg kell még említeni az érzelmeket is.

"A hiedelmek helyettesíthetik az állati érzelmeket. Roppant fontos embertulajdonság a hitre való képesség."

Amiről Csányi hiedelemként beszél, azok nem helyettesítik az érzelmeket, hanem maguk az érzelmek. A rokonok iránti empátia érzelem, és még a "fehér sas" szeretete is érzelem. Nem hiedelem. A roppant fontos emberi, és persze nem csak emberi tulajdonság az érzelemre való képesség. A hitre való képesség roppant káros tulajdonság, az ugyanis az érzelem és értelem összekavarodásán alapuló, vágyvezérelt "gondolkodás":

Csányi abban speciális, hogy ő a "hiedelem" szót használja. Beszél arról, hogy vannak megalapozott, tudományos hiedelmek (ő így nevezi őket), és vannak nem igazolt hiedelmek. De mivel ő is csak egy szót használ a kettőre, nem különülnek el nála a dolgok. Ezt veszélyesnek gondolom.

Mivel a "hiedelem" szó is közel van a "hit" szóhoz alakjában, hangzásában, ez továbbra is téves dolgot sugall. Csány azt mondja, hogy

A: "Hiedelmek nélkül nem lehet élni."

ezt a felületes olvasó úgy fogja érteni, hogy:

B: "Vallásos hit nélkül nem lehet élni."

És Csányi Vilmos riportjával nem az a baj, hogy a pszichológia szempontjából ez a félreértés kritikus lenne, de az emberek általában sajnos ezt olvasnak ki ilyen riportokból és előadásokból. Ezzel fogják a hívők mentegetni a hitüket.

Holott valójában vallásos hit nélkül lehet élni. Ami nélkül nem lehet élni, azok az értékpreferenciák, hiszen ezek nélkül nem tudnánk dönteni, hogy mit tegyünk. Tehát az én állításaim:

1) Tudás nélkül nem lehet élni.

2) Értékpreferenciák nélkül nem lehet élni.

3) Konszenzusok nélkül nehéz volna élni.

3) De (vallásos) hit nélkül lehet élni.

Kikerestem Csányi egy előadását is, amely valamennyivel részletesebb, és jobb.

Például sokáig magyarázza, hogy a "hiedelem" szó alatt minden gondolatot ért, és a gondolatba még az érzelmeket is beleérti.

Mentegeti a vallást, hogy ugyan nem feltétlenül igaz, de fontos közösségformáló szerepük volt. Igen ám, de abból, hogy esetleg "volt" (ez is vitatható), nem következik, hogy "van", és az sem, hogy "lesz".  Csányi úgy fogalmaz, hogy a vallások segítenek a társadalomnak békésen élni. A statisztikák szerint ez nem igaz. Csányi a vallások hihetetlen károkozásairól sem beszél.

Az a rész nagyon jó, és értékes, hogy hogy rakódik rá egy magra egy csomó nem igaz hiedelem, illetve, hogy hogy avulhat el.

A tudományról való felfogása vulgár-empirikus, és a gyakorlatot isteníti. Az elméletet mesének mondja, holott a tudomány bizony az elméleteit is igazolja, és azok roppant fontosak benne. Csányi nagyjából a technológiát (elektromos vezeték) mondja tudománynak, és a tudományt (elektronokról szóló elmélet) mesének. Ez megint egy súlyos kategóriatévesztés. Gondoljuk csak meg, amit Csányi itt elmondott, az mind csak elmélet, azaz, szerinte nem tudomány, hanem csak "hab", mese. Szerintem meg jó lenne ez tudománynak, ha precízebb volna, és ha az empirikus igazolásokat is precízen mögéje rakná. Csányi ugyanis sok anekdotát mesélt, amelyek ugye nem számítanak tudományos igazolásnak. Hangsúlyozzuk azt is, hogy Csányi összes előadása és riportja nem számít bele a tudományos publikációk közé, nem ezek jelentik a tudományt. Ezek a Csányi előadások szigorúan véve nem tudományos előadások, hanem tudományos témákról szóló, igen laza előadások.

Ez a második előadási kicsit jobb, de még ez sem kielégítő.

Mindjárt az elején azt, állítja, hogy csak az ember (és a kutya) teszi a csoportérdeket a közösségi érdek fölé. Ez triviális, és oltári butaság, hiszen egy hangyakolónia, egy méhkolónia esetén az egyén olyan önfeláldozását látjuk, ami az embereknél atipikus, epikus szélsőség. Nem értem, hogy egy etológus hogy mondhat ekkora, bődületes tévedést saját szakmájában. Csányinak tudnia kellene, hogy nem a homo sapiens az, akinél a csoportérdek a legerősebb.

Az is durva tévedés, és durván káros propaganda, hogy Csányi azt mondja, a hiedelemeket az emberek eldobják, ha nagyon károsak, és amit az emberek hisznek, az nem nagyon káros. Ez nagyon veszélyes mosdatása a sokszor iszonyatosan káros ideológiáknak, köztük vallásoknak. Később ellent is mond magának, hiszen azt mondja, a vallások dogmatikus rendszerek, amelyekben nem dobnak el hittételeket, és ez közelebb áll az igazsághoz. A vallásokban nagyon ritkán látunk olyat, hogy egy hittételt elvetnének, mert cáfoltnak bizonyult. Ez egy pár esetben fordult elő, amikor a tudománnyal kerültek szemben, és a tudomány autoritása már messze erősebb volt.

Szintén igen aggályos, ahogy Csányi pár esetben csuklóból baromságnak mondja például a szolidaritás alapú, mindenkinek egyforma szinten járó orvoslás politikáját. Itt Csányi csak egy jobboldali politikai nézetet propagál, semmi köze a tudományhoz.

Az előadás végén számot ad a tudomány és a vallás különbségéről, és ez a leírás a maga pontatlan és primitív módján már közelebb áll az igazsághoz. Azt mondja, hogy a tudomány egy szervezett hiedelemrendszer. Az igaz, hogy szervezett, de a vallás is az. Szerepel még a dián az, hogy a tudomány korlátolt hiedelemrendszer. Igen, olyan értelemben korlátolt, amilyen értelemben szervezett: nevezetesen van módszere, és nem igaz, hogy anything goes (ahogy Feuerabend hazudta). A vallás egyébként jóval korlátoltabb, és a szó negatív értelmében.

Csányi elmond egy nagyon fontos különbséget, hogy a tudomány képes változni, és a tudományos tudás változtatásának megvan a kidolgozott módszere. Pontosan ezért nem hiedelem a tudományos tudás. Csányi jól mondja, hogy ezzel szemben a vallások hittételei szinte mindig változtathatatlanok, a vallás dogmatikus. Igen, ezért is igaz, hogy a vallás hiedelem, ez a leglényegesebb különbség vallás és tudomány között, és ezért nem  hiedelem a tudományos tudás.

Csányi úgy fogalmaz, hogy a tudomány megfigyelések és kísérletek útján bizonyít. Ez rossz fogalmazás, a tudomány nem bizonyít (kivétel a matematika, de az analitikus), a tudomány csak igazol. Ezért a tapasztalati tudomány nem tévedhetetlen, és ezért nem dogmatikus a tapasztalati tudomány. A "bizonyít" szó használata ebben a leírásban súlyos önellentmondásokhoz vezet, hiszen ha a tapasztalati tudományok bizonyítani tudnának, akkor tévedhetetlen lennének, és nem kellene néha megváltoztatni a tudományos álláspontot bizonyos kérdésekben.

De ettől eltekintve ebben a videóban Csányi legalább számot ad a tudomány és vallás különbségéről, még ha a maga szokásos, pontatlan módján is. Amely pontatlanság egyébként szintén egy elterjedt és téves hiedelem. A baj az, hogy a "hiedelemrendszer" szó használatával eltakarja ezt az igen fontos különbséget.

Címkék: tudomány tudás hit tudományfilozófia értelem és érzelem hit és tudás hit nélkül élni

79 komment

Miért nem ér semmit a tízparancsolat az egészség szempontjából sem?

Brendel Mátyás 2018.05.07. 08:31

selection_639_1.png

A napokban nagy híre volt Kásler Miklós egy pár idézetének, aki lehetséges EMMI-miniszter. Az egyik ilyen az volt, hogy: "a halálos betegségek 70-80 százaléka elkerülhető a tízparancsolat betartásával." Voltak olyan keresztények, és nem keresztények, akik ezt a hülyeséget védték.Vannak, akik úgy értelmezték, hogy a tízparancsolat bár közvetlenül nem segít a betegségek gyógyításában, de pszichés stabilitást ad, aminek pozitív egészségügyi hatásai vannak.

Nézzük már meg azt a tízparancsolatot ilyen szempontból is!

Az 1-3. parancsolat nemcsak hülyeség, de köze nincs az egészséghez. A negyedik parancsolat kétséges, mert ahogy azt már George Carlin is megemlítette, vannak olyan szülők, akik tényleg nem méltók a tiszteletre. A fenét kell ezeket tisztelni, és aki ezt magára erőszakolja, az ebben az esetben a neurózisba hajszolhatja bele magát.

Az 5. , 7. és 8. rendben van, de akinek a tízparancsolat kell ahhoz, hogy ne lopjon, annak gratulálok, az már egy elég szánalmas ember, és nem gondolom, hogy a tízparancsolat meg fogja menteni, annyi mindenben elronthatja az életét. Akik meg nem lopnak maguktól sem, vagy legalábbis nem annyit, és nem olyantól, hogy bűnösnek éreznék magukat, azoknak az, hogy egy parancsolatban azt mondják neki, hogy ne lopjon, nem fog semmiféle pszichés megváltást adni más problémái alól. Annyi más dolog ronthatja el az emberek életét!

 A 6. szabály egészség szempontjából vegyes, talán inkább káros. Mit is jelent a paráználkodás? A szexet? Túl sok szexet?  Hűtlenséget? A szex egészségügyileg általában pozitív, természetesen a nemi betegségek elkerülése végett adott esetben védekezni ajánlatos. A "túl sok szex" még egészségesebb. Egészségügyi szempontból nincs túl sok szex. A házastárs vagy élettárs megcsalása meg erkölcsileg lehet problémás, és egy pár húzós esetnek lehetnek pszichésen megviselő következményei, de önmagában ez is inkább pozitív egészségügyi hatásokkal jár. Ez nem jelenti azt, hogy ajánlom, csak egészségügyi szempontból nincs nagy gond vele.

A 9. pedig vagy a 6. szabály ismétlése, ahogy Carlin is megjegyezte. Illetve, lehet, hogy nem ismétlés, amennyiben a "paráználkodás" a hűséges társsal való "túl sok" szexet jelenti, és a tízparancsolat azt is tiltaná, mondjuk, ha nem irányul gyereknemzésre. Akkor a 6. parancsolat kifejezetten egészségkárosító hatású. És pszichésen is felesleges szorongásokat okoz. Ugyanez igaz, ha ez a parancsolat az önkielégítésre vonatkozna. Ilyen hülyeségekkel ma már ne jöjjenek a vallások!

A 10. az meg vagy a 7. ismétlése, vagy másról szól, de akkor ostobaság. És ezt megint megjegyzi Carlin is, már miért ne akarhatnánk olyan dolgokat, amik a felebarátomnak vannak, ha nem a tőle való ellopással akarom megszerezni, hanem becsületes úton akarok én is olyat?! Miért ne kívánnánk dolgokat, miért ne lehetnének ilyen-olyan céljaink az életben, és mi baj van abból, ha ezeket a motivációkat a környezetünkből vesszük?!

Hiányzik ezzel szemben egy csomó fontos dolog a tízparancsolatból, például a szerintem egyedül fontos egy-parancsolat:

0. Gondolkodj!

És ha egészségről van szó, akkor hiányzik még legalább két nagyon fontos parancsolat, amelyek a legfontosabbak egészség szempontjából:

11. Sportolj!

12. Kerüld a mértéken felüli káros szenvedélyeket!

(Az emberi test azért meg tud birkózni egy kis alkohollal, minden szökőévben elszívott egy szál cigivel, és hasonlókkal.)

A káros anyagok hosszú távú egészségügyi hatásairól, a sportról a Tízparancsolat írói semmit nem tudtak. Miért nem tudtak? Mert a Bibliát igen régen, igen műveletlen "birkapásztorok" írták, és a parancsolatok az akkori társadalom igényének, tudásának feleltek meg. Mára iszonyatosan elavult mind azért, mert a társadalom sokat változott, mind azért, mert sokkal többet tudunk a tudományból. Részben azt is, hogy a Bibliában mennyi kifejezett hülyeség van. Itt konkrétan meg arról, hogy az egészséges életmód miben rejlik.

Tehát miért követnénk egy ennyire elavult ostobaságot, amikor sokkal modernebb, aktuálisabb és bölcsebb ismereteink vannak a témáról?! Miért ne a tudomány eredményeit követnénk a "birkapásztorok" sötétsége helyett?!

Címkék: egészség biblia tízparancsolat

8 komment

Bergoglio egy szenilis vén ember, egy szépségkirálynő "eszével"

Brendel Mátyás 2018.04.30. 08:57

Bergoglio ismét elsült:
szepsegkiralyno.png

Azaz: "Tényleg békét akartok? Akkor tiltsunk be minden fegyvert, hogy ne kelljen a háború félelmében élnünk."

Óh "Istenem", megint egy vén, szenilis öregember egy szépségkirálynő tipikus IQ-jával! Tényleg, pont ugyanaz a közhelyes naivitás, pont ugyanaz a felszínes ostobaság, hogy azt mondja, amit a buta plebs hallani akar, amire lehet sok like-ot kapni. De végiggondolni?!
Először is fejtegethetném itt azt, hogy ugyan már, hogy lehetne a világ összes országát leültetni egy asztalhoz, hogy megegyezzenek, hogy minden ország felszámolja a hadseregét. De tényleg. Isten bizi, úttörő becsület szavamra! Sőt, valami ostoba oknál fogva sikerül az összes országot bepalizni arra is, hogy az országban lévő összes magánfegyvert tiltsák be. Próbáld meg csak az USÁ-ban, csak azt elérni, hogy engedélyhez kössék a fegyvertartást! Itt ugye azt kéne elérni, hogy minden ember fegyverét tiltsák be, még azokét is, akik engedéllyel rendelkeznek. De még a rendőrség fegyvereit is be kéne tiltani. A "minden"-be az is beletartozik.
Aztán, ugye meg is kéne semmistíeni ezeket a fegyvereket. Mert ha csak be van tiltva, akkor bárki, bármikor előveheti őket, és máris ő a helyi vagány csávó, a kiskirály a városban, és a rendőrség semmit nem tud ellene tenni. Országok szintjén, bármelyik ország előkaphatná bármikor a betiltott fegyvereit, és lerohanhatná a másik országot, amelyik ez esetben mit is tenne? Mégiscsak használná a fegyvereit? Akkor nesze neked, ennyi volt a tiltás, ugyanúgy háborúznak egymás ellen, mint korábban.
Aztán tegyük fel, hogy valami csoda folytán sikerül véghez vinni a dolgot, egészen a megsemmisítésig! Most jön az igazán tanulságos rész. A következő nap valami túszejtő hadonászna a késével (azokat betiltottuk, vagy azért még konyhakéseket szabad használni?), és mit csinálna a rendőrség? Elkezdene késsel menni a túszejtőnek? Talán inkább karddal menne a túszejtő ellen! Minimum. A la Crocodile Dundee. Egy hónap múlva feléledne az Iszlám Állam, és lovas csapatok kardokkal elfoglalnák Szíriát, Irakot, és akadály nélkül terjeszkednének tovább. Mit tennénk az Iszlám Állam ellen?! Vagy, hogy ne legyünk előítéletesek, természetesen Európában is újra felütnék a fejüket különféle bandák, keresztények is, amelyek végigrabolnák a lakosságot, karddal, lovakon, akárcsak a középkorban. Mit tennénk ellenük?!
 
De ne legyünk naivak (bár már a kezdő hipotézis naiv volt, de azért bontsuk ki!), ha a technikai feltételei megvannak, márpedig messze megvannak, ezek a bandák nyilván gyártanának maguknak lőfegyvereket. Pár hónap alatt. Ezek ellen a rendőrséget és katonaságot kéne bevetni, amely rendőrségnek nyilván jobb lőfegyver kéne, és amely katonaságnak jobb lőfegyverek kellenének, de a tankok és harci repülőgépek még hatékonyabbak az ilyen bandák elleni küzdelemben. Aki nem hiszi, legalább az Iszlám Állam esetét gondolja már végig! Tényleg puskákkal kellene ellenük menni?! Nem, nyilván jobbak a vadászbombázók.
Bergoglio naivitása nemcsak a hülyeségét jelzi, hanem azt is, hogy a történelemből semmit nem tanult. Az emberi hadviselés, a fegyverek fejlődésének története nem arról szólt, hogy kizárólag végletesen gonosz emberek csinálták ezt, hogy titkos összeesküvésükkel leigázzák a világot. Természetesen az emberiség leggonoszabb emberei a történelem folyamán általában fegyverekhez fordultak, másik megtámadásán, leigázásán gondolkodtak. És ehhez fejlesztettek fegyvereket. De más, kevésbé gonosz emberek meg védekezésképpen fejlesztettek fegyvereket. Különféle országok nem csak azért fejlesztették a hadseregüket, hogy mindenkit leigázzanak, hanem azért is, hogy megvédjék magukat. Például Svájc soha nem rohant le egyetlen másik országot sem, de mégsem őskori, ókori vagy középkori fegyvereik vannak, a svájci hadsereg ugyanolyan modern, mint bármelyik más ország hadserege.
 
Szíria esetében láttuk, hogy a vegyi fegyverek megsemmisítése után (ha egyáltalán az a megsemmisítés teljes volt) Asszadnak természetesen volt újra vegyi fegyvere. Szíria azt is demonstrálja, hogy egy ilyen lefegyverzést nem is lehet véghez vinni, pláne, ha minden fegyverről és minden emberről lenne szó.
 
És végül, ha a technikai feltétele megvan, márpedig megvan, természetesen valamelyik állam az atombombát is újra ki fogja fejleszteni. És ahogy Teller Ede mondta, egy ilyen esetben csak az tartja fent a világbékét, ha több országnak is van atombombája. A hidegháború ezt fényesen igazolta: a világ ketté volt osztva két, egymást gyűlölő ideológiára és nagyhatalomra, és mégis, viszonylag béke volt, csak ún. proxy háborúk folytak. De a III. világháborút pontosan az előzte meg, hogy mindkét félnek volt annyi atombombája, hogy egy csapás esetén válaszcsapásként megsemmisítsék a másik felet.
 
"If we stay strong, then I believe we can stabilize the world and have peace based on force. Now, peace based on force is not as good as peace based on agreement, but in the terrible world in which we live, in the world where the Russians have enslaved many millions of human beings, in the world where they have killed men, I think that for the time being the only peace we can have is the peace based on force. Furthermore, I do not think that this peace based on force is, can be, or should be, an ultimate end. Our ultimate end must be precisely what Dr. Pauling says, peace based on agreement, on understanding, on universally agreed and enforced law. I think this is a wonderful idea, but peace based on force buys the necessary time, and in this time we can work for better understanding, for closer collaboration, first with the countries which are closest to us, which we understand better, our allies, the western countries, the NATO countries, which believe in human liberties as we do. Then, as soon as possible, with the rest of the free world, and eventually, I hope, with the whole world, including Russia, even though it may take many years to come. " Teller Ede

Azaz:
 
"Ha erősek maradunk, akkor azt hiszem, sabilizálhatjuk a világot, és lehet erőn alapuló békénk. Na most az erőn alapuló béke nem olyan jó, mint a megállapodáson alapuló béke, de abban a szörnyű világban, amelyben élünk, amely világban az oroszok emberek millióit tették rabszolgává, amelyben embereket öltek meg, azt gondolom, hogy jelenleg az egyetlen békénk, amely lehetséges, az erőn alapuló béke. Nem gondolom továbbá, hogy ez az erőn alapuló béke végső cél lehet, vagy kellene, hogy legyen. A végső célunk pontosan az kell, hogy legyen, amit Dr Pauling mondott, egy egyességen és megértésen alapuló béke, általánosan elismert és betartott törvényeken. Ez egy csodálatos elgondolás, de az erőn alapuló béke időt ad nekünk, és ezen idő alatt tehetünk a jobb megértésért, közelebbi együttműködésért, először azon országokkal, amelyek legközelebb állnak hozzánk, amelyeket leginkább értünk, a szövetségeseinkkel, a nyugati országokkal, a NATO országokkal, amelyek az emberi jogokban hisznek, mint mi magunk is. Aztán, amint lehetséges, a világ többi részével, és végül, remélem, az egész világgal, beleértve Oroszországot, bár ez még sok évbe kerülhet."

Hozzátenném, hogy a történelem nem csak igazolta Teller Edét, de az egyességen és bizonyos fokú megértésen alapuló, egyensúlyi békének a NATO és a Varsói Szerződés államai között, vagy Oroszország és az USA között a rendszerváltás után is, továbbra is az volt a feltétele, hogy mindkét félnek azért volt elegendő nukleáris arzenálja. Lehet, hogy a felesleges, túlzó kapacitásokat lefegyverezték, de a maradék is elég volt a másik ország elpusztítására, és ez volt az, ami a szerződések betartását továbbra is garantálta. Ha Oroszországnak vagy az USÁ-nak nem volna atomfegyvere, akkor a szerződést simán felrúgnák. És ez vonatkozik Kínára, Indiára, Pakisztánra is.

Címkék: pápa béke keresztény

6 komment

De legalább a halálfélelem ellen a hit mégiscsak jó, nem?

Brendel Mátyás 2018.03.31. 23:48

cowardsdie.jpg

Amikor a hitvitában a hívők eljutnak odáig, hogy nem tudják igazolni isten létezését, akkor gyakran jönnek azzal az érvvel, hogy a hit hasznos, például erkölcsösebbé teszi az embereket, vagy boldogítja őket. Ezzel az érvvel csak az a baj, hogy először is a premisszája nem igaz: a hit a létező felmérések és statisztikák szerint  szerint nem tesz erkölcsösebbé, és nem is boldogít. Másrészt a hasznosság, ha valós is lenne, nem érv az igazság kérdésében. Továbbá, ha valaki azért hisz bizonyos dolgokban, mert bár semmi alapja, de boldogít, azt sokan gyenge, tisztességtelen dolognak tartjuk, önbecsapásnak. Valami olyasminek tekintjük, mint a kábítószer-függőséget.

Úgy is lehet érvelni, hogy ha valaki alaptalan dolgokban hisz, akkor nagy az esélye annak, hogy csak ideiglenesen sikerül becsapnia magát, és végül kiderül, hogy téved. Annak is nagy az esélye, hogy téved, és annak is, hogy ez kiderül. Plauzibilisnek tűnik, hogy az, hogy a hit nem boldogít, emiatt is van. Különösen a különféle ezoterikus hiteknél tűnik ez plauzibilisnek, hiszen aki mindenféle olyan gyógymódokban hisz, az tényleg sokszor kell, hogy csalódjon.

A végső érv számomra egyébként az, hogy lehetetlenség az, hogy valamiben higgyek, ami nem igazolt, csak azért, mert boldogít. Nem csak gyáva önbecsapásnak tartom, de tényleg nem látom módját annak, hogy rávegyem magam. Nem látom, hogy volna az lehetséges, hogy eljussak a hitig, még ha akarnám is.

A hívők a halál kérdésében azonban élhetnek egy speciális érvvel. Ezt az érvet nem szoktam hallani, én magam gondoltam tovább a lehetséges érveket. A halál kérdésében ugyanis a fenti érvelés a csalódásról nem működik. A hívők érvelhetnének, hogy a halál utáni élet egy olyan hit, amivel nem lehet lebukni. Hiszen a halott ember már "nem látja meg", hogy nincs a halál után élet, tehát nem csalódik.

Első hallásra ez az érv nagyon trükkösnek tűnik, amivel szemben mi, ateisták nem tudunk mit felhozni, már azon kívül, hogy vannak a fenti, már ismert érveink az önbecsapásról, és arról, hogy a boldogságnak semmi köze az igazsághoz.

De némi gondolkodás után arra jutottam, hogy az említett hívő érv ellen közvetlenül is fel tudunk valamit hozni. Ez az ellenérv azon alapszik, hogy nem ehet ténylegesen így elszigetelni a halál kérdését. Ha tehát valaki elhiszi, hogy van halál utáni élet, az igazolás hiánya mellett, illetve az emberi szervezetről és agyműködésről szóló minden ismeretünk ellenére, vagy annak hiányában, azok könnyen el fognak hinni más dolgokat is, ahol az önbecsapás könnyen kudarcba fullad. Gondolok itt arra is, hogy aki nem ismeri az emberi szervezet működését, az különféle ezoterikus gyógymódokat is könnyebben elhisz. Gondolok arra, hogy aki nem tud elég logikusan, racionálisan gondolkodni a halál kérdésében, az más kérdésekben is valószínűbben követ el ilyen hibákat. Gondolok itt végül arra is, hogy aki olyan alkat, hogy a halál kérdésében a vigasztaló önbecsapáshoz fordul, az kész lehet erre a többi kérdésben is.

Egyébként a halál utáni életben való hit azért sem olyan egyöntetűen boldogító hatású, mert a hívő elképelésekben a pokolban való hit is benne van, vagy benne lehet, tehát a halál utáni élet perspektívája nem is olyan egyszerűen pozitív, ahogy esetleg elsőre gondolnánk.

Még azt a megfigyelést ismételném meg, hogy azok, akik hívőek mondják magukat, azok nem is olyan biztosak a túlvilági életben, hiszen amikor számukra kedves emberek halnak meg, akkor ugyanúgy gyászolnak. Őszintén szólva egyáltalán nem úgy viselkednek, mint akik tényleg komolyan hisznek a túlvilági életben.

Végül megismételném azt is, hogy én hogyan is állok ezzel a kérdéssel. Én félek a haláltól, nem mondok tehát olyan teátrálisan hősies dolgokat, mint amilyeneket Shakespeare írt (vagy bárki a nevében). A halálfélelmem régen időnként igen erős volt, különösen éjjel, elalvás előtt, ha eszembe jutott a téma. Ilyenkor igen erős szorongás vett rajtam erőt. Manapság ezek a szorongások ritkábbak, nem jellemzőek, és a halálfélelmem is kicsit gyengébb lett. Emellett szerepet játszik az az érv, hogy a boldogság más, mint az igazság, szerepet játszik az önbecsapás, nem tudnám ezt az utat választani. Akkor sem, ha nagyon erőltetném. A személyiségem most már ilyen, és praktikusan lehetetlen, hogy megváltozzak. És végül, megnyugtató az is hogy az utolsó érvvel, amivel még elő tudtam jönni a hívők részéről, ilyen jó választ találtam.

 

 

Címkék: halál igazolás boldog

17 komment

A szubsztancia-dualizmus nyomorúsága

Brendel Mátyás 2018.03.28. 02:07

P1330607.JPG

A fenti Descartes szobor több másik között a párizsi Ecole Normale Superieure épületén található, a belső udvarban, a Rue d'Ulmon. Egyébként egy csodálatos kertben található, és a homlokzaton valóban nagy francia gondolkodók mellszobrai sorakoznak. Nyilván véletlen egybeesés, hogy Descartes a dualizmus talán legismertebb képviselője. A jelkép azonban tökéletes, ugyanis a dualista világkép feloldhatatlanul önellentmondásos, törött.

Ha a szubsztancia-dualizmus történetét tanulmányozva, a meglepő dolog, hogy mennyire üres, zavaros, önellentmondásos, tisztázatlan az elképzelés alapja. Nem csak az elmélet kibontása hiányzik, nem csak a részletek, hanem mindjárt az elgondolás fogalmi alapja üres. Mit is jelent a szubsztancia-dualizmus? Odáig egyértelmű, hogy szerintük két szubsztancia van, az anyagi létét nem tagadják, ebben egyetértenek a fizikalistákkal (materialistákkal). A különbség a másik szubsztancia feltételezése. A másik szubsztanciának pedig valamiben élesen különböznie kell az anyagi szubsztanciától.

Fejtsük ezt egy kicsit részletesebben! A fizikalisták például úgy gondolják, hogy léteznek protonok, neutronok, elektronok. Ezek elég különféle elemi részecskék. A fotonnak például se töltése, se nyugalmi tömege nincs. Ezeknek az elemi részecskéknek van valamiféle elhelyezkedése, de ez nem feltétlenül nagyon egzakt, a kvantummechanika szerint sokszor eléggé meghatározatlan. Sőt, a kvantummechanika szerint az is belefér, hogy ezek az elemi részecskék nem is annyira klasszikus testek, tömeggel, kiterjedéssel, hanem esetleg hullámcsomagok. De a fizikalizmusba még az is belefér, hogy létezhetnek elektromágneses mezők, gravitációs mezők, a string-elmélet szerint meg még nagyobb furcsaságok is lehetnek. Újabban még rejtett dimenziókról is beszélnek. Hawking imaginárius időről is beszélt. És mindez belefér a fizikalizmusba. Beleférne még akár kiterjedés nélküli elemi részecske, tömeg és töltés nélküli részecske, vagy a térben igencsak elosztott, esetleg fényévekre is csatolt részecskék. Az elektromágneses vagy gravitációs mezők kiterjedhetnek akár az egész Univerzumra is. Az anyag tehát lehet határtalan, és konkrét pozíció nélküli is.

A nem anyagi szubsztanciának tehát, ha tényleg másik szubsztancia akar lenni, nagyon elkülönültnek kellene lennie. A szubsztania-dualisták a történelem során ezt az elkülönülést, ezt a különbséget többféle dologban látták.

"Substance dualists typically argue that the mind and the body are composed of different substances and that the mind is a thinking thing that lacks the usual attributes of physical objects: size, shape, location, solidity, motion, adherence to the laws of physics, and so on. " Írja az Internet Enciclopedia of Philosophy.

Tehát a megkülönböztető tulajdonságok állítólag, a nagyság, alak, pozíció, szilárdság, mozgás, a fizikai törvényekhez való alkalmazkodás, és hasonlók. Ezek közül az utolsón kívül mind nevetséges, ezt az előbbi bekezdéseben láttuk. Az utolsó, a fizikai törvények kérdéséhez tartozik például a kölcsönhatások kérdése, amit meg fogunk itt tárgyalni. A fizikai törvényeknek való megfelelés, vagy nem megfelelés még sok más témát is felvet, de ezeket nem tárgyalom most. Ilyen például az energiamegmaradás törvénye.

Az egyetlen olyan elkülönítő tényező tehát, ami komolyan vehető lenne, az a kölcsönhatás lenne. Ha tehát az anyagi nem hatna kölcsön a nem anyagival. Ez egy olyan különbség lenne, mint egy elektron és foton közötti különbség, és más anyagi dolgok közötti különbségek. Ez radikálisabb különbség lenne, ami jogossá tenné azt, hogy két szubsztanciáról beszéljenek.

Csakhogy a szubsztancia-dualisták általában feltételezik, hogy a nem anyagi szubsztancia kölcsönhat az anyaggal. Milyen kölcsönhatásról van itt szó? Például arról, amikor isten állítólag valami behatással van az életünkre, és arról, amikor az állítólag transzcendens lélek határozza meg a viselkedésünket ebben a világban. Illetve fordítva: amikor különféle tudatmódosító szerek, vagy fizikai körülmények befolyásolják az elménket. Például az oxigénhiány, a sérülések, vagy extrém esetben, a halál is. Azt ugye még a túlvilági életben hívők sem tagadják, hogy a test halála befolyásolja a tudatállapotunkat. Valamilyen módon az elmének és istennek kölcsön kellene hatnia a világgal. Ez utóbbi probléma azért jelentős, mert teljesen mindennapos, és furcsa lenne ezt isteni csodával "magyarázni", még ha az nem is lenne magyarázat.

1) Ha a transzcendens világ alapjában másfajta szubsztanciából áll, akkor hogy képes kölcsönhatni a mi világunk szubsztanciájával?

2) Illetve vice versa: ha a transzcendens szubsztancia kölcsönhat a mi világunk szubsztanciájával, akkor mitől transzcendens?

A problémát már maga Descartes is felismerte, és a tobozmirigyben gondolta a csodálatos kölcsönhatás létrejöttét. Igen ám, de az, hogy megnevezi az agy egy részét, amelyről akkoriban különösebben nem ismertek semmit, nem magyarázat. Azóta azt is tudjuk, hogy a tobozmirigy bizony egy közönséges mirigy, amely a napi ciklus alakításában van szerepe. De már csak azért sem lehet magyarázat, mert egy logikai ellentmondást nem lehet megmagyarázni. Az feloldhatatlan.

Modern kifejezéssel ezt a problémát mentális okozásnak nevezik, és a dualistáknak esélyük sincs kimagyarázni a dolgot. Soha nem is tudták, és nem is lehet, mert logikai önellentmondásról van szó. A dualizmus kezdettől fogva döglött volt.

Azt gondolom, hogy bár egyértelmű, és világos, de mégis jobb, ha elmagyarázom részletesebben is mindkét pontot, mert nem mindenki érti így elsőre. Az első pont: tegyük fel, hogy van egy transzcendens létező, amely kölcsönhat a mi világunkkal, környezetünkkel, vulgárisan szólva, az "anyaggal"! Ismerünk mindenféle kölcsönhatásokat, de ahhoz, hogy valami ezekben részt vegyen, rendelkeznie kell elektromos vagy más töltéssel, vagy tömeggel. A transzcendens létezőnek meg nincs ilyenje. Hogy mije van, az jó kérdés, de töltése vagy tömege nyilván nem lehet, ugye?! No meg aztán a kölcsönhatásokat leíró egyenletek távolságokat is tartalmaznak, ha a transzcendens létező kölcsönhatásba lép, akkor miféle távolság szerint történik ez?! Mi kerül a képletbe?! Hogy lehet valaminek távolsága a mi terünkben lévő létezőtől, ha nem a mi terünkben létezik?! Vagy ha mégis a mi terünkben létezik, akkor máris kevésbé transzcendens.

dualizmuseztigyhogy.png

Ha valami más kölcsöhatásról van szó, akkor persze lehet a távolság helyett valami más: például az evilági entitás és a transzcendens entitás pozíciójának valamilyen önkényes függvénye. És szerepelhet mondjuk az evilági elektromos töltés és mondjuk a transzcendens "szent töltés". Elég fura képlet lenne, de azt ugye értjük, hogy eleve kérdéses elképzelés, hogy az evilági és a transzcendens kölcsönhat?!

Ami a 2-es pontot illeti. Tegyük fel, hogy valami kölcsönhat az evilági létezőkkel! Vonzások, és taszítások lépnek fel. Gravitációs, elektromos, gyenge vagy erős vonzások és taszítások. Namost, ha ez így van, akkor honnan ismernénk fel, hogy a transzcendens transzcendens? Miben különbözik a transzcendens entitás egy evilági entitástól? Ha ugyanúgy hat kölcsön, akkor felismerhetetlenül azonos módon viselkedik. Miben különbözik egy evilági elektron és egy transzcendens "részecske"?! Sőt, egyáltalán, honnan tudnánk ezután, hogy a mi elektronjaink nem transzcendensek?! Mi igazolja, hogy nem csupán olyan transzcendens részecskék, amelyek úgy hatnak kölcsön, mint az elektron?! Honnan tudjuk, hogy nem minden transzcendens rajtunk kívül?! Vagy esetleg magunkat is beleértve?!

adualizmusnyomorusaga.png

Ha pedig a transzcendens entitás egy másik fajta kölcsönhatással hat kölcsön az evilági részecskékkel, akkor a tudósok ezt teljesen természetesen kimérnék, és bejelentenék, hogy felfedeztek egy új részecskét és egy új kölcsönhatást. Hogyan tudná ezt a hívő megkülönböztetni a transzcendenstől? Miért, mikor lenne a transzcendens hipotézisének bármi alapja?! Hogy tudna a transzcendens nem immanensként feltűnni, amikor kölcsönhat velünk?

És akkor itt eljutottunk a metafizika krónikus betegségéhez! Olyan hipotézisekhez, amelyek ellenőrizhetetlenek, megkülönböztethetetlenek egy másik hipotézistől, és ezért csak elmebajhoz vezethetnek, más hasznuk nincs.

Mindezen nem segít az sem, ha több áttétet képzelünk el az evilági és a transzcendens között. A cselekvést például a kezünk végzi, a parancs az agyunkból érkezik. Ha lenne valamilyen transzcendens lelkünk, akkor valahol ott van az immanens-transzcendens határ átlépése, és ott van egy lehetetlen kölcsönhatás. Vázlatosan, és képek nélkül megírtam már egy cikk keretében a Magyar Tudományban.

Ez a baj tehát a dualizmussal:

A) Fogalmilag problémás az "egynemű két lényeg": a kölcsön ható másfajta szubsztancia.

B) Tisztázatlanok a kölcsönhatás képletei, a transzcendens működése. A teológia egész történetében semmit nem tudtak ez irányban felfedezni.

C) Ha létezne a transzcendensnek egy jó modellje, akkor nem tudnánk megkülönböztetni egy monista modelltől. Bármi lehetne transzcendens, és semmi sem transzcendens.

Az "egynemű két lényeg" szándékos célzás a Szentháromság tanára, amely szintén egy feloldhatatlan logikai ellentmondást próbál szőnyeg alá söpörni.

Ami a C pontot illeti, az Occam borotvája elv is a segítségünkre jön, aszerint is a monimzust,  az egyszerűbb feltevést kell elfogadni: a világ egyféle szubsztanciából áll, amelyiknek különböző formái halmazállapotban, tömegben, töltésbe, sok mindenben különböznek, de bizonyos kölcsönhatások miatt a világunk összefügg. A másik oldalról a világot a kölcsönhatások mentén ismerjük meg, ezért csakis egy egységes, monista világot fedezhetünk fel, mást nem. Ami nem hat kölcsön velünk áttételek útján sem, arról nem tudhatunk, az számunkra nem is létezik. Haszontalan, elmebeteg spekuláció.

Címkék: tudományfilozófia dualizmus descartes transzcendens

673 komment

A hívők ostobaságát már az is jelzi, hogy milyen mémeket terjesztenek

Brendel Mátyás 2018.03.15. 08:40

iqi7g.jpg 

Már nagyon régóta elterjedt egy bizonyos Einsteinről szóló mém, amely egy hosszú párbeszéd egy fiktív professzor és egy fiktív diák között, amely diákról a végén azt állítják, hogy Einstein. A beszélgetésben az ateista professor magabiztosan érveket hoz fel isten létezése ellen. Egyébként sajnos elég kevés professzor érvel az istenhit ellen, nem igazán jellemző eset. Sajnos egyetlen érvelő ateista professzorra jut egy tucat ostoba pap. A mém írója az ateista professzor szájába nem mindig a legjobb, legpontosabb érveket adta, hogy aztán ezt jól kifigurázza. Ezt szalmabábérvelésnek nevezzük, és érvelési hiba. A diák érvelése a másik oldalon a mémíró legnagyobb erőlködése mellett is elég ostoba lett. Ezen persze nem csodálkozunk: azért vagyunk ateisták, mert nem tudunk ilyen érvekről, ez a dialógus sem változtat ezen.

Sokáig nem akartam erről blogpostot írni, mert a mém tényleg annyira ostoba, hogy kár terjeszteni, és sokkal fontosabb témákról is tudtam írni. De most arra gondoltam, írok róla, mert valaki ismét bepostolta, és már egy ideje nem írtam semmiről, erről pedig könnyű lerántani a leplet. A mémet pedig nem linkelem, és nem idézem egy tömbben, tehát nehéz lesz kimásolni. A mém írója tényleg elég ostoba ember (volt), magas labdákat adott fel. De nézzük:

"Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez,
hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik
betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
A diák hallgat…
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e
Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
A diák nem válaszol…
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen
szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
A diák nem felel…"

Idáig a professzor a jól ismert gonosz problematikáját adja elő, amely szerintem a jóságos istenek létezése elleni igen erős érv. És megalapozza az ilyen istenekkel szembeni erős ateizmust. Kár, hogy ezt olyan kevés professzor adja elő a valóságban. A diák a párbeszéd végégig soha nem válaszol erre az érvre. Minden olyan kérdés, amit a diák felhoz, még akkor is gyengébb volna ennél az érvnél, ha érvényes érvelés lenne.

"Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és
megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már
valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet,
vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen
kézzelfogható tapasztalatod Istenről?"

Itt az első nagy hiba. Itt a mém úgy állítja be, mintha a tudomány úgy működne, hogy csak az ember által közvetlenül tapasztalható dolgok létezését fogadná el. Miközben a tudomány az emberek számára közvetlenül nem érzékelhető, nem "kézzel fogható" dolgok létezését is elfogadja. Az empirikus igazolás elve nem értendő olyan bornírt módon, hogy kézzel foghatónak kell lennie. A neutrínók, a Higgs-bozonok vagy a gravitációs hullámok olyan létezők, amelyek létezését közismert módon, igen nehezen, óriási kísérleti apparátussal mutatta ki a tudomány. A Higgs-bozonnál sok millió mérés statisztikai jellegzetességeiből következtetett a tudomány a létezésére, még csak olyan sincs, hogy a részecske gyorsítóban valaki rá tudna mutatni egy képernyőre, ahol egy valamilyen műszer kimenetelén ott van a Higgs-bozon, mint a csecsemő az ultrahangos képen. A Higgs-bozonról semmiféle ilyen mesterséges kép nincs, a más érzékszervi érzékelésről nem is beszélve. Mégis, a Higgs-bozonról nagyon sok empirikus adat van, amelyekről a tudósok úgy gondolják, hogy összességében, statisztikusan kiértékelve igazolja a Higgs-bozon létezését. Ugyanez a tudomány istent tekintve nem gondolja ezt. Nem gondolja eredményes, pozitív igazolásnak például az imakísérleteket. Az imakísérletek például olyan empirikus ellenőrzésnek számítanak, amelyek során nem azt kívánják, hogy valaki lássa vagy hallja istent, hanem csak statisztikus összefüggést ellenőriznek. Ám ez a statisztikus kiértékelés negatív eredményt hozott.

"Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a
tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz,
fiam?"

A második hiba: a tudomány nem jelenti ki, hogy isten nem létezik. Isten csupán nincs a tudomány által létezőnek mondott dolgok halmazában. A tudomány nem mondja istent létezőnek, a tudomány nem hisz istenben. Az agnosztikus ateista nagyjából pontosan ezen az állásponton van. Néha az agnosztikusok hangsúlyozzák azt, hogy úgy gondolják, a tudomány soha nem is rendelkezhet bizonyítékokkal valamilyen istenről, amit szerintem így nem lehet kijelenteni a jövőt illetően.

Az erős ateista viszont kimondja egyes vallás isteneiről, hogy nem létezhetnek, mert konkrétan nem lehetséges, például a gonosz problematikája miatt a jóságos istenekről kimondható, hogy nem léteznek, de ez nem a tudomány témája, ez a filozófia témája. Egyes erős ateisták az igazolás szisztematikus hiányát igazolásnak tartják isten nemlétezésére, de én nem gondolom ezt, én agnosztikus ateista vagyok egy deista istennel szemben, és csak a jóságos istenek létét tagadom erős ateista módon.

"Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak."

Ez egyébként jogos kirohanás. A tudományos módszer ellentéte a hit módszertelenségének. A tudománynak tényleg elvi "baja van" a hittel, elveiben mondanak egymásnak ellent.

"Diák: Professzor úr! Kérdezhetek én is valamit?, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: Létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen."

Itt van egy elég nagy pontatlanság. A hő vagy a hideg a létező dolgok tulajdonsága, és nem külön létező dolog. A hő az adott anyag részecskéinek mikroszkopikus mozgásaiból, mozgási energiából származó mennyiség, nem egy külön létező dolog.

"Diák: Nem, uram. Nem létezik. Az események ezen fordulatára az előadóterem
elcsendesedik.
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit vagy még
annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi
hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla
alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem
mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot
jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A
hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya."

Ez így pontatlan, a hő, mint mondtam, végül is mozgási energiák összessége, a hideg pedig kevesebb mozgási energia. Egyik sem van, vagy nincs. Ez kb. olyan, mint az, hogy ha az autó megáll, akkor mondhatjuk, hogy "nincs sebessége", vagy azt, hogy "a sebessége nulla". Amikor meg az autó lassú, azt lehet "a sebesség hiányának" mondani, de pontosabb azt mondani, hogy "alacsony sebesség". A sebesség eleve nem egy külön létező dolog, tehát a "nincs sebessége" kijelentés elve nem úgy értelmezendő, hogy a "sebesség" nevű entitás nem létezik az autóban. Másrészt az alacsony sebesség semennyivel nem kevésbé létező sebesség, mint a magasabb sebesség. A magasabb sebesség nem több olyan entitás létezéséből származik, amelyet "sebességnek" neveznénk. Nem "sebesség-atomok" azok, amelyek az autó sebességét adják. A példa tehát nagyon ki van csavarva.

"Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis
fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha
sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De
a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk
tenni a sötétséget, nemde?"

A sötétség esetén inkább mondható az, hogy az a fény hiánya, és a fény tényleg önmagában létező entitás.

 "Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása
hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet,
utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten."

Itt a buta diák ki se fejti, hogy a jó és rossz problematikája hogyan jön a hő és hideg, a világosság és sötétség vagy az élet és a halál problematikájához. Az az érv igen szegényes volna, hogy "a gonosz nem létezik, csak a jóság hiánya", mert ez egy ostoba szofisztika. Nyilvánvalóan történnek a világban olyan események, amelyeket gonosznak tekintünk. Ez a lényeg. És a diák ezeket nem magyarázta meg azzal, hogy a "létezik a gonosz" kijelentés pontatlanságán lovagol. De ugye a diák még ezt se csinálta, mert a diák még ezt sem fejtette ki, ezt csak én próbálom itt a legjobb indulattal kihámozni a diák ostoba fecsegéséből.

A jó és gonosz jelenségei olyan jelenségek, amelyről a jóságos istenben hívők legalábbis úgy gondolják, hogy isten számára különleges jelentősége van, figyelmet fordít rá. A probléma, amit meg kell magyarázni az, hogy miért fordul elő a világban a gonosz. És erre nem elég az a magyarázat, hogy a gonosz a jó hiánya. A gonosz nem csupán a jó hiánya. Ha egy gyilkos, aki megöl egy gyereket, ott nem csupán arról van szó, hogy elfelejtett jót cselekedni, hanem kifejezetten, aktívan rossz. De nem is ez a fő kérdés. Hogy isten miért nem teremt több hőt és fényt, az még a hívők számára sem túl fontos kérdés. De az, hogy miért engedi a gonosz dolgokat, az egy nagyon húzós probléma a hívőknek. Még akkor is, ha a gonoszt a jó hiányaként értelmezik. Miért engedi isten a jó hiányát?!

"Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak."

Ez egy olyan mondat, ami nem tudom, honnan jött ide, még kevésbé érthető, mit akar ezzel a diák. Az előző érvét ki se fejtette, máris belekap egy új érvbe, de ezt se fejti ki. Azt mondja, isten nem mérhető. Rendben. Sok minőség van, amelyet a tudomány nem tud egzaktul lemérni, például az ételek íze. Természetesen az ételek íze az ételeknek egy olyan másodlagos tulajdonsága, amely nyilván nem egy külön létező, de az ételek léteznek, és megvan eme másodlagos tulajdonságuk (illetve vitatható, hogy ez az ételek tulajdonsága-e, de az ételek íze mégiscsak egy empirikus jelenség). Nem mérhető, szubjektív, de empirikusan érzékelhető. A mérhetőség és a végesség két egészen más dolog. Nem tudom, hogy keveredett egy mondatba. A tudománynak a végtelennel nincs problémája, a matematika képes kezelni, hogy jön tehát ide?! Hogy érv?! Az ostoba diák nem fejti ki.

"Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni."

Ez nem igaz, vagy túlzás. Az is kérdés, hogy mit ért a diák ezalatt. A tudomány nem tudja megmagyarázni, miért gondol valaki valamit?! Azaz, hogy miért pont azt gondolja?! Dehogynem. Nagyon sok esetben nagyon is jó magyarázatunk van arra, hogy mit miért gondolunk. Például, ha ráesik egy tégla a lábujjamra, akkor azt gondolom, hogy: "a jó kurva isten bassza meg":), és elég jól meg lehet magyarázni, hogy miért ezt gondolom. Vagy arra gondol a diák, hogy a tudomány nem tudja megmagyarázni, hogy a gondolatok hogy működnek? Hogy hoz létre az agyunk gondolatokat? De, elég jó magyarázata van erről is a neurobiológiának. Lehet azt mondani, hogy eme magyarázattal a diák nem elégedett, kritizálja valahol, de, hogy egyáltalán nem tudja megmagyarázni, az túlzás.

A diák azt is összekeveri, hogy más megmagyarázni egy jelenséget, és más az, hogy egy jelenség, vagy egy más dolog létezését elfogadjuk-e, mert igazolt, vagy csak hisszük, mert nem igazolt. Például Dawkins egyik híres példája, hogy a szivárvány "létezését" már régóta ismerjük, de csak valamikor Newton idejében magyarázták meg a jelenséget, hogy aztán John Keats azon szomorkodjon, hogy megmagyarázták. De a szivárvány, mint jelenség létezését azelőtt sem vonták kétségbe. Természetesen jó dolog azt is érteni, hogy ha valami létezik, vagy valamely jelenség előfordul, akkor annak mi a magyarázata, de nem szükséges előfeltétel ahhoz, hogy a létezést és előfordulást magát elfogadjuk.

Az, hogy az emberek produkálnak olyan jelenségeket, amelyet gondolkodásnak nevezünk, az egy olyan szinten igazolt dolog, hogy nem is kell hozzá tudomány: az emberek nagyon régóta úgy gondolják, hogy léteznek gondolkodó emberek. Én eddig még csak olyan emberről hallottam, aki azt vitatta, hogy más gondolkodó emberek léteznek (szollipszizmus), de még ő is elfogadta, hogy ő maga, mint gondolkodó ember létezik. Az emberek azért gondolják, hogy más emberek léteznek, és gondolkodnak, mert látják, hallják, és még közvetett úton is igazolva látják. Ez sehol nem vethető össze azzal, hogy isten létezését az értelmes emberek igen jelentős része nem hiszi, mert nem látják igazolva. És a hívők jelentős része sem látja igazolva, de azért hiszi.

Végül ez az érv az argumentum ad ignorantiam érvelési hibája: nem érthető, hogy amennyiben a tudomány nem tudna megmagyarázni egy bizonyos jelenséget, annak mi köze van isten létezéséhez?!

"Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem,
arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna."

Ld. fent. Az elektromosságot és a mágnesességet egyébként lehet úgy demonstrálni, hogy a saját szemeddel lásd. Ez a híres erővonalas kísérlet vasporral. Ezt tényleg minden kisiskolás látta már, nagyon triviális. Az elektromosságot a saját kezeddel tudod érezni. Mindkettőt elég jól érti a tudomány, az ostoba diák esetleg nem. Megjegyzem, az elektro-mágnesességet már Einstein idejében is elég jól értette a tudomány. Tehát még abba az időbe visszahelyezve a párbeszédet is ostobaság a diák állítása.

fizf0164.jpg

"Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a
halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak
annak hiánya."

Mondjuk úgy, hogy az életfunkciók hiánya. No de ez hogy érv?! Az életfunkciók sem külön létező entitások, hanem folyamatok.

"Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak,
hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen
igen."

Ez egy híresen pontatlan kifejezés. Az embernek és a majmoknak közös őseik vannak.

"Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?"

Ehhez lásd a fenti érvelést. A tudomány nem olyan egyszerűen működik, hogy a saját szemeddel kell látni dolgokat. Az evolúció empirikus úton igen erősen igazolt tudományos elmélet. A relativitáselmélethez hasonlóan erős az igazoltsága. Egyébként az utóbbi évtizedekben a tudósok "a saját szemükkel is látnak" speciációkat.

"(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita
kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni,
sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt
jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön
nem is tudós, hanem prédikátor?
Nagy zajongás támad az osztályban.
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte,
megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tűnik, senki nem tette.
Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott
szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram."

Az emberek agyát ugye műszerekkel lehet látni. De egyébként egy koponyalékelés után konkrétan is. Itt az ostoba diák már nagyon vulgárisan ostoba szintre süllyed.

cerebrum-brain-573371915f9b58723d565be5.jpg

Ha esetleg a diák azon lovagolna, hogy bár látott már agyat, de a professzor agyát nem látta, akkor még mindig igaz az, hogy a professzor agyát közvetlenül is megnézheti, bár ez a halála előtt körülményes, orvosi képalkotó eljárásokkal vizsgálhatja, és a professzor agytevékenységének eredményét is tapasztalhatja ( ami a diák agyának tevékenységéről kevésbé mondható el.) Ugyanezt isten tekintetében nem mondhatjuk el: nem láttuk más vallások isteneit sem, nem tudjuk megnézni a diák vallásának istenét, képalkotó eljárásokkal sem, és a tevékenységének eredményét sem látjuk.

"Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt
az előadásainak?
A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez
mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák… Albert Einstein volt.
A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. (Albert
Einstein)"

1) Nem tudok semmiféle igazolásáról annak, hogy Albert Einstein ilyet mondott volna.
2) Az utolsó idézet hülyeség. Még akkor is, ha Einstein írta. Sem az embernek, sem a tudománynak nincs szüksége hitre.

A tudomány valójában csak vallás nélkül "tudomány, és a vallás elrontja. Ismert példa, hogy Einstein tudományos megnyilatkozásai közül az "isten nem kockázik" egy elég nagy tévedés volt, és egy olyan tévedés volt, amely Einsteinnek bizonyos hitén alapult. Einstein nem feltétlenül volt tévedhetetlen ember, csak egy esendő tudós volt, és rá hivatkozni tekintélyre hivatkozás, ami érvelési hiba.

Címkék: igazolás gonosz istenérv empirizmus

8 komment

Keresztény-náci diktatúra a Facebookon

Brendel Mátyás 2018.02.25. 09:37

nemelerheto.png

A régi Ateista és Agnosztikus Klub tiltása

Aki ezt a blogot követi, az tudja, hogy volt egy "Ateista és Agnosztikus Klub" oldal a Facebookon évek óta, a végén 2134 követővel. Ezt a Facebook oldalt oldaldobozban, a szokásos módon ajánlottam ezen a blogon, mert az a Facebook oldal volt ennek a blognak a Facebook oldala, ott kapott értesítést új blogpostokról, az olvasó, illetve a blogbostokat nagyon sok rövid hírrel egészítettem ki, amelyet csak Facebookon postoltam. Ha rákeresel, akkor láthatod, hogy most ez az oldal nem létezik, létezik helyette az "Ateista és Agnosztikus Klub 2.0" oldal (már az sem, mert azt is deaktiválták, most egy harmadik oldal aktív), és hogy nem átnevezésről van szó, azt mutatja, hogy egyelőre még sokkal kevesebb like-olóval. Ennek oka, hogy az első Facebook oldalt a Facebook törölte.

Az első oldal létezésének egyébként van bizonyítéka, a törlés után a google keresés még nyilvánvalóan pár napig hivatkozta a Facebook oldalt, és azt is láthatod, hogy 2134 kedvelője volt.

google.png

 

És ha azt mondod, hogy na és, törölték, akkor mi van? Akkor a veszteség pontosan az, hogy az új oldal nem indul 2134 like-olóval. Az a 2134 like-oló évekig tartó munkám eredménye, ezt vette el tőlem a Facebook és a feljelentő jogtalanul. Ki a hibás ebben az ügyben?

A Facebook, mert egyáltalán bevezette, és megengedi a moderációt. A moderáció bevezetése eleve hülyeség volt. Soha a világon nem volt még igazságos moderáció. A moderációs elvek soha nem objektívek, mindig óriási teret adnak a moderátoroknak, a moderátorok pedig mindig saját szubjektív elfogultságuk szerint, részrehajlóan moderálnak. A Facebooknál a törlés vagy tiltás esetén ráadásul csak a tiltott post vagy kommentről kapsz értesítést. Azt, hogy ez mibe ütközik, és miért, arról semmiféle indoklást nem kapsz. Előfordult, hogy csak néztem, hogy amit töröltek, az szerintük mi a jó édes kurva anyjukba ütközik bele?! Az oldal tiltásánál egyébként arról sem kaptam értesítést, hogy milyen post miatt tiltottak, egyszerűen csak annyit, hogy sok volt a törölt tartalom.

eltavolitas.png

Egyszer egyébként reklamáltam, mert hajmeresztőnek tartottam, hogy egy 2000 like-olós oldalt töröljenek.

unpublished.png

Azt gondoltam, ennyire a Facebook nem lehet hülye. Egyszer vissza is állították az oldalt. De rá egy napra megint törölték, itt már nem lehetett reklamálni. Tapasztalatom szerint oldal postokat nagyon ritkán törölnek, oldalt meg még ritkábban, ezért úgy gondoltam, a Facebook legalább, ha elvtelen is, de az üzleti érdekeiket csak nézi. De kiderült, hogy bár általában elvtelen üzletemberek, de van, amikor elvtelenek és üzletileg is hülyék. Igen a Facebook van ennyire hülye.

A másik, hogy itt nyilvánvalóan ateistaüldözés folyik keresztény részről. Tudni kell, hogy bárminek a törléséhez két dolog kell a Facebookon:


A) Minimum egy feljelentő.
B) Egy moderátori döntés.

A)-hoz egy közbevető megjegyzés: nem, a kutatás és a Facebook még nem jár ott, hogy mesterséges intelligenciával moderáljanak, még még legfeljebb annyit tudnak, hogy az MI angolul beszélő öngyilkos-jelöltekre adhat jelzést, de nem moderál, és pláne nem magyarul. Ami viszont gyanús nekem, hogy ehhez adatokat gyűjtenek a moderációból és visszajelzésekből

Ezt a rendszert a Facebook nyilván azért vezette be, hogy garantáltan két ember döntésén alapuljon egy törlés. A hátránya az, hogy feljelentő hiányában egy oldal bármilyen disznóságot postolhat, egy post alatt a kommentelők iszonyatosabbnál iszonyatosabb kommenteket írhatnak. A Facebook nem fogja törölni, mert nincs feljelentő. Lehet azt mondani, hogy ez rendben van így, mert hát a Facebook nem tud alkalmazni annyi embert, hogy mindent végignézzenek, és hát ha nincs feljelentő, akkor bizonyára senkit nem zavar. Vagy azért, mert tényleg senkit nem zavar, vagy azért, mert nem tudnak róla. Ugye egy Facebook postot nem mindig olvas sok ember. De az a helyzet, hogy sok post és komment van, amit sokan olvasnak, felháborodnak, és nem tudják, hogy fel lehet jelenteni, vagy lusták feljelenteni, vagy úgy gondolják, hogy ők nem lesznek feljelentők. Van bizonyos ellenérzés, és Magyarországon sok emberben igen erős ellenérzés a feljelentgetők iránt, aminek az oka a Kádár-rendszerben van.

No de a fő dolog, hogy emiatt a rendszer miatt, a kommentjeim és postjaim törlésénél kellett, hogy legyen egy feljelentő, akiről jó indokkal gondolom, hogy minimum legtöbb esetben (de valószínűleg inkább mindig) keresztény volt, és a kereszténykritikus postot vagy kommenteket törölte. A jó indok pontosan az, hogy ilyen tartalmú postokat töröltek. A másik jó indok az, hogy magyar nyelvű postok és kommentek voltak, a feljelentő nyilván magyar, és a magyar hívők nagy része keresztény. A harmadik, hogy ez rendre olyankor történt, amikor ezzel az oldallal olyan náci oldalakon kommenteltem, amelyek keresztények és muszlimellenesek (888.hu, pestisracok.hu, Magyar idők,...).

Hogy ez utóbbit miért tettem? Egyrészt azért, hogy ezzel is reklámozzam az oldalt, másrészt azért, mert ha oldallal kommentelek egy másik oldalon, például a 888-on, és a 888 letiltja a kommentelőt (ez ugye más, mint a Facebook moderálása, ilyenkor én, mint kommentelő oldal csak a 888-ról vagyok letiltva), akkor csak az oldal van kitiltva, és másik oldallal folytathatom. A 888 egyébként nem is nagyon csinál ilyet, egyszer-kétszer kapták fel nagyon a vizet, általában le se szarják a kommentelőket, nekik elég, hogy sok hülye olvasójuk van. Őket is leszarják egyébként.

Mégis, lehet mondani, hogy miért csináltam ezt, pláne, ha ennyire kockázatos? Nem gondoltam, hogy a Facebook le meri tiltani az ateista klub oldalát, nem gondoltam, hogy ennyire hülyék, ekkora disznók, ekkora geci faszok. És, még a 888-on, PS-en, és Magyar Időkön is vannak kritikus kommentelők, akik lehetnek ateisták is. Szerencsére, és szerencsére egyre többen. A Magyar Időkön, PS-en akár még többségbe is tudnak kerülni a kritikus kommentek. Gondolhattam tehát hogy igenis szerezhetek így like-olókat. Arról nem beszélve, hogy attól, hogy valaki Fidesz droid, még lehet ateista.

De az ateistaüldözés keresztény részről megvalósul a moderátori döntésben is. Legelőször is azért, mert ezek totálisan jogtalan döntések voltak.

Az egyik komment, amit töröltek ez volt:

 

letiltasoka.png

Ezt egy olyan kommentre írtam válaszul, amely a bevándorlókról szólt, és azt írta, hogy a muszlim bevándorlókból nem lesz szalonna.

eztsemoderaltak.png
Figyeljünk az ostoba náci pocsék helyesírására is, ami mutatja az intelligencia-szintjét!

Ezt a migránsellenes kommentet nem törölték, hiába jelentettem fel. Az én válasz kommentemet, amely még csak nem is egy teljes állítás, hanem visszautalás az elsőre, és csak annyi a "bűne", hogy keresztény kutyákról beszél, azt eltávolították. Ez volt az Ateista és Agnosztikus Klub oldal törlése előtti egyik komment-törlés.

Abból, hogy a muszlim ellenes kommentet nem törölték, a kereszténykritikust viszont igen, látszik, hogy a moderátor(ok) bigott keresztény(ek). Bárki kipróbálhatja, hogy beírja kommentként, hogy: "muszlim kutyából nem lesz szalonna", és feljelenti magát, 90%, hogy nem fogják törölni. Ha azt írja be, hogy "ateista kutyából nem lesz szalonna", akkor 99,99%, hogy nem törlik. És ez mutatja, hogy a moderátor is bigott keresztény, elfogult, és ez bizony ateistaüldözés.

Vagy például ateistaüldözés ennek a törlése is:

letiltasoka2_1.png

Mert ugye egy ismeretlen moderátort szidtam, és nem egy konkrét, ismeret személyt. Általánosságban pedig a Facebookot, a moderációt kritizáltam, és őket neveztem vallási fanatikusoknak. De ezzel nem valósítottam meg egyetlen vallásnak a gyalázását sem, a "keresztény" szó, csak az első mondatban jelenik meg, az pedig egy olyan gyengén kritikus mondat, amelyet ha letiltanak, az a szólásszabadság olyan mértékű korlátozása, amilyen a sötét középkorban volt. A facebbok elve egyébként a vallásokkal kapcsolatban az, hogy:

"Az ilyen védett csoportokkal szembeni gyűlöletkeltéssel foglalkozó szervezetek és személyek számára nem engedélyezett a jelenlét a Facebookon."

valamint:

"Engedjük a humort, a gúnyt vagy a társadalmi vitát az ilyen témákkal kapcsolatban"

Na most gúny, kritika és gyűlöletkeltés között határvonalat ki fog szabni?! A moderátor fogja ezt értelmezni, csakhogy a moderátor(ok) elfogultak, mint a szar: gyűlöletkeltésnek vesznek olyat, ami nyilvánvalóan nem az, máskor meg nem vesznek gyűlöletkeltésnek valamit, ami nyilvánvalóan az.

Amikor moderátor nem töröl náci és muszlimellenes oldalakat és kommenteket

Ami a szólásszabadságot és a cenzúrát jelenti, persze, a Facebook egy magánvállalkozás, ráadásul külföldi, tulajdonképpen jogilag joga van bármit törölni. De ez akkor is ateistaüldözés, és keresztény oldalról (félről) folyik. Ateistaként, liberálisként eleve betegesen ostoba elvnek tartom azt, hogy a Facebookon vallási közösségek gyűlöletkeltés lehet moderációs elv, ezzel szemben politikai közösségek elleni gyűlöletkeltés, az abszolút nem az.

Az ateisták gyalázásánál meg kérdéses, hogy vallásnak tekintsük-e őket. Ami arra mutat rá, hogy ha volna ilyen elve a facebooknak, már elméletben is hülyeség lenne, mert a "vallás" szó jelentésében is van bizonytalanság, a "gyalázás" szóban meg pláne. És az, hogy miért lennének a vallások ennyire kivételezett csoportok, az megint totál érthetetlen lenne. Miért van a keresztényeknek már megint több joguk, mint a liberálisoknak?! Hol demokratikus ez?!

Arra, hogy a moderáció igazságtalan, elvtelen, semmiféle elveket, még a saját elveiket sem követik következetesen, arra a következő példákat tudom hozni:

A) Az említett náci szennylapokban a kommentelők nap mint nap szidhatják, anyázhatnak baloldali, liberális politikusokat, de Angela Merkelt is (ő ugye nem ballib). Beszélhetnek arról, hogy őket le kéne lőni, vagy, hogy migránsok erőszakolják meg őket. Martin Schulzról beszélhetnek így, német és osztrák zöld politikusokról, magyar demokratikus ellenzéki politikusokról (pl. Szél Bernadetről). Ilyenből tonnánnyi komment van az említett náci szennylapok oldalain, amelyeket elözönlötték a magyar, 4 elemis, IQ-selejt elmebeteg barmok. Valaki erre úgy érvelhetne, hogy egy politikusnak többet kell elviselnie. A Facebbok elve szerint a közszereplők kritikáját megtűrik, de a gyűlöletbeszédet már nem. Márpedig láttam már olyat, hogy a 888-on sokan Angela Merkel megerőszakolására buzdítottak, vagy Martin Schulz lelövésére, és a facebook nem volt hajlandó eltávolítani.

B) Számos esetben anyáznak ezek az elmebeteg náci agyhalottak női politikusokat úgy is, hogy az már a női nem támadása. Itt van erre egy példa (a komment screenshotja mellett, amikor azt állítom, hogy nem törölték, mindig mellékelem az erről szóló üzenet screenshotját is):

nember.png ivopatak.png



Ez ugyan egy politikusról szól, de azt fel nem foghatom hogy a "némber" miért nem gyűlöletbeszéd. A "némber" sz azonkívül kifejezetten a női nemében gyalázza a politikust, önmagában is egy negatív szó a nők megnevezésére, tehát védett csoport elleni gyűlöletbeszéd is egyben. De az "idióta" jelzővel még külön is gyalázza. Ugye, ha én őt idiótáztam volna, akkor repültem volna, csak ő idiótázhat politikusokat, és őket női mivoltukban is gyalázhatja. Ha én Semjén Zsoltra írtam volna, hogy "idióta keresztény", röpültem volna.
Másik példa, amikor politikust nőként gyaláznak, egyébként emberi mivoltában is ("tárgyat"), de ez megfelel a férfisoviniszta, barom moderátornak.

nonekaliglatszotargy.png nonekaliglatszotargy_dontes.png

De sok esetben nem politikusról van szó, teljesen egyértelműen olyan kommentkeről van szó, amely moderációs elvekkel ütközik, fel lehet őket jelenteni, a megfelelő kategóriát is be lehet jelölni, tökéletes minden, mégsem törlik a kommentet. Erre példa ez:

harmadiknem_lofax.png bathory.png

 

Még a kontextus sem kell, a komment önmagában értelmezhető, és megad mindent. A neme miatt gyaláz embereket, általában gyalázza az embereket, szó sincs politikusokról, akikre a Facebook kilövési engedélyt ad, olyan emberekről van szó, akiket a Facebook szabályai szerint egyértelműen nem szabad gyalázni, a komment pedig egyértelműen gyalázás, és még ordenáré is, és embertelen is.

Megteszi ezt náci-homofób-férfisoviniszta szennylap is:

devians_lmbt.png devians_lmbt_dontes.png



De a Facebook szerint a más nemi identitásúakat lehet deviánsozni. Ez a gügye moderátor szerint nem gyalázás.

ordenare_gender.PNG ordenare_gender_dontes.PNG

Vagy például a náci moderátor nem törölt egy a palesztinokat gyalázó, rasszista szöveget:

palesztinok_szoveg.PNG palesztinok_dontes.PNG


(Figyeljünk az ostoba náci pocsék helyesírására is, ami mutatja az intelligencia-szintjét!)
És a döntés, hogy a palesztinok lecigányozása nem rasszista gyűlölködés a palesztinok vagy cigányok ellen, és az se, hogy a palesztinokat egy az egyben ingyenélőknek nevezi. Természetesen, ha ezt magyarokról írtam volna valaki, vagy pláne az ateista klub, akkor azt törölték volna, és tiltottak volna.
Ez az illető leparazitázta az újságcikkben "migránsoknak" nevezett népcsoportot, de a FB nem törölte, amikor ebben a kategóriában jelentettem:

parazitak.PNG parazitak_dontes.PNG

 

Figyeljünk az ostoba náci pocsék helyesírására is, ami mutatja az intelligencia-szintjét!

További mocskolódó kommentek, amelyek megfelelnek a Facebook közösségi alapelveinek.

Itt a román nemzetről van egyébként szó, de ez mindegy.

romania_rohadt.PNG romania_rohadt_dontes.PNG

Szintén, a románokat büntetlenül lehet gyalázni, mert ugye a magyar moderátor egy náci magyar.

romaniakleptomania.PNG romaniakleptomania_dontes.PNG

Megint románok:

szarunk.PNG szarunk_dontes.PNG

És megint:

bocskorosok.PNG bocskorosok_dontes.PNG

 

Itt ugye a más nemzet gyalázása a legdurvább anyázással valósul meg, ha valahol van moderáció, akkor ez ki szokta verni a biztosítékot, mert ez magyar nyelven az egyszerű személyeskedések közül a legdurvább típusnak számít.

Itt egyébként a német nemzetről van szó, őket is lehet büntetlenül szidni.

nep_nemeletkepes.PNG nep_nemeletkepes_dontes.PNG

Szintén a németek szidása:

ostobanemetek.PNG ostoba_nemetek_dontes.PNG

Megint a németek szidása:

esztergalt.PNG esztergalt_dontes.PNG

Megint a román nemzet, azt is lehet tudni, milyen foglalkozásra utalt az illető, fentebb ki is mondta egy másik náci.

roman_foglalkozas.PNG roman_foglalkozas_dontes.PNG

Itt a muszlim vallást gyalázza valaki. Ezt persze lehet, mert a moderátor egy mélykeresztény náci.

Vagy még egy:

eroszakkultusz.png eoszakkultusz_dontes.png



Figyeljük meg a muszlimfóbiás barom helyesírását, fogalmazását és ténybeli tudatlanságát!

muszlim_fassag.PNG muszlim_fassag_dontes.PNG

Angela Merkelt is lehet gyalázni. Fentebb már leírtam, hogy szerintem a Facebooknak a politikusok esetén egyáltalán nem kéne kivételt tennie, de itt ráadásul a neme alapján gyalázzák, ami viszony külön kategória a Facebookon, tehát mindig törlendőnek kéne lennie.

merkel.PNG merkel_dontes.PNG

A spanyolokat is lehet gyalázni, a náci moderátornak ez is tetszik.

spanyol_selejtek_1.PNG spanyol_selejtek_dontes.PNG

 

És a franciákat is:

franciak_basszak_seggbe.PNG franciak_basszak_seggbe_dontes.PNG

 

És lehet ártatlan gyerekeket is gyalázni. Tudom, hogy sok hülye már amiatt bűnösnek tud találni a gyereket, hogy az apja mit csinált. A keresztény "eredendő bűn" nézete ennek a baromságnak a kimaxolása. De nem, a gyerek nem bűnös a szülei bűne miatt, és az ártatlanság vélelme megilleti. Arról beszélni, hogy ezekre a gyerekekre külön gondot kell fordítani, mert ha Németországban rossz körülmények közé kerülnek, könnyedén dzsihadistákká válhatnak, az jogos. De ha, és amíg egy konkrét gyerek ilyet nem tett, addig ártatlan, és gyalázni őt olyan súlyos, mint egy átlagos magyar gyerek gyalázása.

dzsihadistagyerekek.PNG dzsihadistagyerekek_dontes.PNG
iszlamcigi.PNG iszlamcigi_dontes.PNG

A náci Facebook moderátor sajnos ezt sem törölte. Mit neki vallás elleni uszítás, ugye?!

Itt van egy az ateistákat és a teistákat egyaránt gyalázó post. De az ostoba moderátor nem távolította el.

pszichesbetegses.png pszichesbetegse_dontes.png

Ugyanettől az oldaltól egy elég fárasztó vicc, aminek nem sok értelme van, és a keresztények bizonyára gyalázónak gondolják. De a hülye moderátor ezt sem távolította el.

menetrend.png menetrend_dontes.png

 

Keresztény kutyázni nem szabad, de néger kanozni igen:

neger_kan.PNG neger_kan_dontes.PNG


És zsidózni is lehet, orrba-szájba:

zsidok.PNG zsidok_dontes.PNG

 

zsidozas.PNG zsidozas_dontes.PNG

 

Sorost zsidózni meg végképp, ezért a Habonytól piros pontot is kaptak.

soroszsido.PNG soroszsidodontes.PNG

 

Itt egy náciról van szó, aki elkezdett ámokot futni, és feketékre lövöldözni. Minden értelmes állampolgár, még az enyhén migránsfóbiás hülyék is azt mondják erre, hogy ez megengedhetetlen szörnyűség, tök egyértelmű bűncselekmény. De nem meglepő módon nem csak ámokfutó elmebeteg náci van, de tömkelegével vannak, akik ezt mentegetik, sőt, felhasználják az alkalmat egy gyakorlatilag migránsellenes gyűlöletre alapozó katonai állam bevezetésére. Azaz a náci diktatúra bevezetésére tesznek javaslatot. A náci Facebook moderátor persze ezt sem törölte.

jogos_onvedelem.png jogos_onvedelem_dontes.png

Ugyanazon hír. Szintén helyeslő náci, és a "fog még migránsvér folyni" formálisan nem felszólító mondat, de mivel a jövőt senki nem tudja, és mivel egy normális államban várhatóan nem lövöldöznek bevándorlókra, ezért ez a várakozás egyben gyakorlatilag uszítás is. Az illető nem azt mondja, hogy szerinte sajnos (a "sajnos" még véletlenül sincs ott a mondatban, és nem is volt szándéka a kommentelőnek, épp az ellenkezője volt a szándéka) Olaszországban még sok az annyira elmebeteg náci, hogy el fognak még ilyet követni (bár nyilván sok az elmebeteg náci, de kérdéses, hogy van-e ennyire elmebeteg), az illető várakozása inkább abból fakad, hogy ezt normális reakciónak tartja, és ezért várja. És ilyen formán uszításról van szó.

megfogmigransverfolyni.png megfogmigransverfolyni_dontes.png

Itt arra uszítanak, hogy támadjuk meg fegyveresen Ukrajnát, azaz háború indítására uszítanak, de ez persze nem uszítás nemzeti alapon az ostoba, náci, keresztény moderátornak. Mert hát ő mélymagyar, tehát neki csak a magyarok elleni uszítás uszítás, a többi nép le van szarva.

bevonulniukrajna.PNG bevonulniukrajna_dontes.PNG

Ez a hülyegyerek egyenesen erőszakszervezetek alapítására buzdít a bevándorlók ellen. Értsd: fegyveres bandák járják az országot, és irtsák a bevándorlókat. Ebből akkor ugye egyenesen egy náci állam lenne, ha az állam ezt elnézné, vagy polgárháború, ha az állam fellépne ellene. Ez a hülyegyerek nemcsak a migránsok ellen uszít, hanem a demokratikus jogállam megdöntésére, ugyanis egy demokratikus jogállamban csak államilag engedélyezett erőszakszervezetek lehetnek. De ez az ostoba, hülye náci,keresztény moderátornak nem uszítás és nem gyűlöletkeltés, és megfelel a közösségi elveinek. A polgárháború, és a náci állam neki megfelel.

eroszakszervezet.PNG eroszakszervezet_dontes.PNG


Egy másik, hasonló komment, amelyben szintén migránsellenes sejtek megalapítására buzdítanak, amelyek rettegésben tartják a bevándorlókat. Ez is kb az SS szintje, de a náci moderátornak ez nem baj.

sejtek.png sejtek_dontes.png




Nyilván tonnányi ilyen anyagot lehet hozni, minden nap sok száz post van, amit el kéne távolítani, ha tényleg szigorúan vennék az elveiket. A valóságban az a helyzet, hogy legalábbis a magyar moderáció totál elvtelenül, össze-vissza randalírozik a Facebookon. Nincsenek itt semmiféle elvek, amelyeket be is tartanának. Az egész elvrendszerük egy szemét szar, amit kiírtak az oldalra, de ki is törlik vele... A moderáció csak ostoba hülyegyerekek ámokfutása, akik nyilván visszaélnek a rájuk bízott túl nagy hatalommal.

Az új oldallal folytatódik az ateistaüldözés

Az ateistaüldözés egyébként az új oldallal is folytatódik. Jelenleg két AAK 2.0 oldal van, pontosan azért, hogy megnehezítsem a moderátor dolgát.

Ezt például törölték, és tiltottak:

fideszdroid_1.png

Látható, hogy konkrétan senkit nem hülyéztem, általában csak arról írtam, hogy a Fidesz droidok agyatlanok. De, ha ezt egy ateista oldallal kommenteled, akkor eltávolítják, mert a moderátor egy idióta, mocskos, keresztény geci. Az utóbbi időben kifejezetten megfigyeltem, hogy mindig csak az ateista oldalas postokat és kommenteket törlik, ha más oldallal kommentelek, akkor hasonló kommenteket nem törölnek. Azaz valóban kifejezetten, célzottan az ateista oldal üldözése folyik a Facebooknál dolgozó keresztény moderátor(ok) által.

Vagy, az a törlés és tiltás, ahol már tényleg, még hipotézisem sincs, hogy ugyan mi a fasz volt az ürügy, az ez:

hitlertiltas2.PNG

Ez egy Adolf Hitler idézet, amelyet ebben a blogban gyűjtöttem ki a Mein Kampfból. Az idézet maga nem sért semmiféle alapelvet, mert nem szólít fel semmire, nem uszít semmire, igazából még olyan konkrétumot sem fogalmaz meg, ami erőszakos, emberiség ellenes, elítélendő cselekedet, és amikor Hitler ezt írta, még nem is követett el ilyeneket. Ez egész egyszerűen egy a rasszizmust tekintve erkölcsileg elítélendő, de moderációt tekintve viszonylag ártatlan idézet. Még egyetértően idézni sem volna bűntény, nem ütközne konkrétan elvekbe. Ha ezt egy náci idézte volna, egyetértően a 888 oldalán, és feljelentettem volna, nem törölték volna. Igen, szokták ott Hitlert egyetértően hivatkozni, és az olyan kommenteket hiába jelentjük fel, nem törlik. Én ráadásul nem egyetértően idéztem, én azért idéztem, hogy igazoljam, Hitler vallásos volt. Az én mondandóm az volt, hogy Hitler elítélendő, és vallásos volt. Az első egy olyan vélemény, ami a társadalom nagy részének elsöprő konszenzusa, a második meg egy tény, amelyet igazoltam, és mint tény, tök semleges. Azért idéztem, mert valaki felvetette, hogy Hitler ateista volt, és ez egy olyan marhaság, amit gyorsan cáfolni akartam. De törölték, és csak azéért törölték, mert az ateista oldal postolta. Kizárólag azért.

Egy újabb gyöngyszem a középkori szintű ateistaüldözésből:

aak_uj.png

Ez már tényleg inkvizíciós szintű keresztény elnyomás: már kritizálni sem lehet, már tényekről sem szabad beszámolni. Nyilvánvalóan nincs ilyen a moderációs elvekben, nyilvánvalóan nem teszi közhírré a Facebook, hogy ilyet csinál.

Nemcsak, hogy hülyeség tehát a Facebook moderáció, nemcsak, hogy teljesen következetlenül hajtják végre, hanem teljesen, kifejezetten ateista üldözéshez élnek vissza a moderációval. A magyar Facebook moderáció ateistaüldöző, bigott keresztény faszfej gecik kezébe került.

Az új oldalt, amikor nem is publikálok kommentálok vele semmit, és publikálni sem publikáltam rajta sokat, akkor minden nap visszavonta a publikálását a moderátor. Ez igazolja, hogy kifejezetten az AAK oldalára irányuló cenzúráról van szó, és a moderátornak nincs feljelentése. Ez igazolja azt is, hogy feljelentés nélkül nem törölhet. A moderátor feljelentés nélkül a publikációt tudja visszavonni. Ez azt jelenti, hogy az AAK oldal eltűnik, rajtam kívül senki nem látja, én ezt nem veszem észre, mert erről üzenetet nem kapok. A moderátor nyilván vallásos, feltehetően keresztény, és emiatt egy baromállat geci.

kozzetetel_visszavonva.png

Ezt nem egy algoritmus csinálja, ez csak az AAK oldalával történik meg, más oldalaimmal nem.

Mostanában már ok és ürügy nélkül is elrejtik az AAK 2.0 oldalát, még arról sem kapok értesítést, hogy bármit töröltek volna, csak visszavonják a publikációt.

unpublished2_0_2.png

unpublished2_0_1.png

Hangsúlyoznom kell, hogy soha ezen a blogon, sem postban, sem kommentben, soha a Facebook oldalon sem postban, sem kommentben:

1) Soha nem buzdítottam semmilyen vallás papjainak vagy híveinek megölésére vagy bármilyen fizikai atrocitásra ellenük.

2) Soha nem buzdítottam eme hívek ellen semmiféle szisztematikus diszkriminációra, például, hogy hívőket ne vegyenek fel egyetemre, vagy bármi hasonlóra.

3) Soha nem is engedtem meg ilyen kommentet másoktól sem, nagyon ritkán volt ilyen komment, amit töröltem.

Amit teszek, az az, hogy a vallást kritizálom, vallásos személyeket kritizálok. Keményen, erősen kritizálom, adott esetben bizony csúnya szavakkal is illetem az ostoba, embertelen, faszfej hívőket, de ezt is eléggé konkrétan teszem, ha tényleg ilyennel találkozok. De az életük elvételére, fizikai erőszakra, vagy hivatalos diszkriminációra ellenük nem buzdítottam.

Magyarországon mégis ateista üldözés folyik. Történik ez azon a Magyarországon, ahol a keresztények iskolákat kapnak, és a keresztény iskolák több támogatást kapnak, ahol a keresztény egyházak hitéleti tevékenységre kapnak támogatást az államtól, ahol a kormány időnként megdob egy egyházat még egy pár milliárddal csak úgy, hogy építsenek még egy templomot. Ahol befogadnak pár ezer keresztény "menekültet", vagy megdobják őket magyar állampolgársággal. És persze eközben a menekültekkel szemben általában ellenségesek, és egyet sem akarnak befogadni, mivel a többségük nem keresztény.

Ahol a vasárnapi boltbezárást kifejezetten keresztény indítékkal hozott törvény volt, és csak azért vonták vissza, mert évekig óriási ellenállás volt, és tudták, hogy megbuknának egy népszavazáson, a népszavazás szabotálására meg már annyira nemtelen és ordítóan törvénytelen eszközöket vetettek be, hogy azt már nem merték folytatni. Tehát egy olyan Magyarországon történik ez, amely a tákolmánya szerint szekuláris ország, de valójában egyházállam, és ahol mindezek a dolgok törvénytelenek, és bűnözők vezetik az országot.

Ennek a bűnöző kormánynak ezer más okból is, de emiatt is mennie kell. Ha pedig tenni akarsz az ateistaüldözés ellen a Facebookon, akkor:

1) Like-old az ateista és agnosztikus klub második oldalát!
2) Jelentsd fel a náci és vallásosan szélsőséges oldalakat!

Megjegyzés: az ateista és agnosztikus klub második oldalát azért nem látod, mert ezt is "unpublished"-re állította az admin. Addig is itt van egy harmadik ateista klub oldal, amelyet kedvelhetsz. Kíváncsi vagyok, mikor unpublikálják ezt is

unpublished_1.png

Az adminok ezt is szokták csinálni, nem először teszik ezt most. Erről értesítést sem kaptam, egy ideig észre se vettem. Tehát ez különösen sunyi geciség tőlük. Nincs is okuk, természetesen erre sem, szerintem kitalálni sem tudna okot. És most visszacsinálni sem tudom, mert le vagyok tiltva. Reklamáltam, kaptam egy sablonválaszt, nem csináltak semmit.

Mint ahogy már írtam, a Facebook magyar moderációs adminja(i) (egy) ostoba, náci seggfej(ek). A bizonyítékok, amelyeket felhoztam, elég egyértelműek.

 

Címkék: facebook szólásszabadság

189 komment

A szerelem és a vallás irracionalitása

Brendel Mátyás 2018.01.21. 14:40

dscn2962.JPG

Ezt a brosúrát Mumbaiban, a Krishna templomban láttam. Na most van ebben az egyébként elterjedt érvelésben egy oltári nagy hiba. Mégpedig az, hogy összekever kétfajta "miért" kérdést.

1) Az első típusú "miért" kérdés az, amikor történik valami a világba, és szeretnénk kapni egy választ arra, hogy miért történtek meg ezek a dolgok. Ez egy leíró válasz, és adott esetben tényként adottnak veszi, hogy az emberek hülyeséget is csinálnak. De eme premisszák mellett ennek a válasznak teljesen racionálisnak kell lennie. Így például, ha egy lány szerelmes lesz egy fiúba, vagy fordítva, akkor arra, hogy ez miért történt meg, tudhatunk adni egy teljesen racionális leírást. Esetleg nem teljes a magyarázatunk, mert még nem tudunk mindent, vagy nem tudunk mindent erről a konkrét esetről, de lehet, hogy el tudjuk mondani, hogy a a fiú jól néz ki, erős, ügyes valamiben, meghívta ebédelni, hatalmas közös élményeik vannak, és hasonlók. És ezen túl ott vannak a hormonok, feromonok, és azt is tudjuk, hogy a szerelemnek milyen evolúciós szerepe van a homo sapiens életében, és hasonlók. Összességében tudhatunk adni egy racionális, egészen kielégítő választ. Erre a kérdésre egy irracionális válasz nem jó. Nem fogadjuk el azt válasznak, hogy: "a lány azért lett szerelmes a fiúba, mert Indiában választások vannak", mert ennem semmi értelme. Erre a kérdésre tehát kétféle válasz lehet:

a) A racionális, ami jó, és elfogadjuk.
b) Az irracionális, ami erre a kérdésre nem elfogadható válasz. Soha nem elfogadható. Erre a kérdésre mindig racionális magyarázatot várunk, sőt, egy magyarázat csak racionális lehet.

2) Van másrészt egy olyan "miért" kérdés, ami kicsit más. Ez az emberek motivációiról szól. "mi a motivációja egy ember bizonyos tettének?". Például: "milyen motivációból vet el egy férfi egy nőt? Vagy ment hozzá egy nő egy férfihoz? Erre háromféle válasz lehet:

a) Racionális. Vannak tökéletesen racionális motivációk. Például, a férfi a nő számára igen nyomós objektív szempontok szerint ideálisnak tűnik. A házasság esetében ritkán van ez az eset, illetve ritkán mondható az, hogy ilyet egyáltalán megállapíthatnánk, de más döntéseink esetében lehet beszélni teljesen racionális motivációról.

b) Aracionális. A házasság esetében a legtöbbször inkább ez az eset. Nevezetesen a férfi szerelmes a nőbe, és ez se nem az objektíven kimutatható optimális választás, de nem is rossz választás, egyszerűen így esett, és szubjektíven így van, miért ne házasodhatnának meg?

c) Az irracionális: a férfi szerelmes a nőbe, mert az szép, de igazából ez egy nagyon rossz választás, mert a nő valójában igen rossz személyiség, vagy nagyon nem illik a férfihoz. Erre a kérdésre ez válasz lehet, mert a motivációra, mint tényre kérdezünk rá, és nem a magyarázatra, hogy miért van ez így.

Na most vegyük észre, hogy ha a 2) kérdésre a c) típusú, azaz irracionális válaszunk van, attól még az 1) típusú kérdésre lehet racionális válaszunk. Azaz, miközben a férfi lánykérése irracionálisnak tűnik a motivációja szempontjából, aközben nekünk lehet tökéletesen racionális válaszunk arra, hogy a férfi miért ennyire hülye. Nevezetese a nő szép, a negatív oldalát nem mutatta még ki, a férfi pedig naiv, tapasztalatlan, és a hormonjai teljesen eluralták. Tehát miközben a férfi irracionálisan döntött, mi teljesen racionálisan meg tudjuk magyarázni, hogy miért történt ez meg.

Az 1) és 2) típusú kérdés distinkciója nagyjából ugyanaz, mint a híres is-ought distinkció amelyet Hume nevéhez kötnek. A 2)-es típusú "miért?" az "ought" ("kellene") problémájához tartozik, és ebben egyrészt más, mint az 1-es probléma, másrészt legtöbbször az aracionalitás opciója az egyetlen igazi lehetőség itt, mert ha szigorúan vesszük, az "ought" problémákra nincs olyan válasz, amely egyértelműen racionális lenne, szemben a többivel. Egy férfi vagy nő döntése a házasságról lehet jobban vagy kevésbé nyerő a céljaik szerint. De az is lehet, hogy a céljának megfelel, de ez a cél sokak számára erősen kétséges. Ilyenkor hiába ítéli el egy olvasó  kitűzött cél, ez az elutasítás nem lehet objektív. Magyarul: az, hogy neki nem tetszik egy cél, az teljesen szubjektív. Emiatt aztán a döntés is egy erősen szubjektív céltól függ, és ezért legtöbbször nem ítélhető el irraconálisként.

Irracionális csak akkor lehetne, ha tudnánk az illető céljait, és tudnánk, hogy ahhoz képest a döntése nagyon messze van az optimálistól.


romapada-swami-explains-why-krishna-has-a-bluish-complexion.jpg

Visszatérve Krishna színének kérdésére, a párhuzam, és a magyarázkodás azért hülyeség, mert ebben az esetben mi nem annyira a 2) típusú kérdésre vagyunk kíváncsiak. A mi fő kérdésünk nem az, hogy Krishna milyen motivációból teszi ezt. A mi fő kérdésünk az, hogy egyáltalán hogy történhet ez meg? És az, hogy Krishna isten, és természetfeletti hatalma van, nem egy racionális, kielégítő válasz arra, hogy hogyan történhetett ez meg. Emiatt pedig mi, értelmes emberek ezt a mesét mesének tekintjük, és nem hisszük el. És erre nem elég jó az a magyarázkodás, hogy a szerelemnél is így van, mert nem, a szerelemnél nekünk egészen sok jó magyarázatunk van arra, hogy miért történik meg, és nincs benne semmi természetfeletti dolog.

A Krishnások tehát hülye magyarázkodást adnak, mert viszonylag hülye emberek. Pontosan ezért hisznek ilyen hülyeségekben. Akárcsak más vallás hívői.

Címkék: szerelem hinduizmus irracionalitás értelem és érzelem

4 komment

Mi a halál volt Jézus nagy áldozata?

Brendel Mátyás 2017.11.08. 09:35

Húsvét Jézus állítólagos kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, melyről a katolikusok furcsa módon pénteken és vasárnap emlékeznek meg, holott, a Biblia maga írja:

"Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában." Máté 12:40

Ha pedig Jézust pénteken feszítették keresztre, és vasárnap reggel "támadott fel", akkor az bizony csak két éjjel és egy nap lett volna. De hát nem ez az első, és egyetlen ellentmondás a keresztény vallásban.

De most nem erről kívánok írni, hanem arról az állításról, amellyel a keresztények bombázni szoktak minket, hogy Jézus bazi nagy áldozatot hozott az emberiségért, hogy olyan óriási áldozatot hozott, hogy az megváltotta minden bűnünket.

"Később a kereszten az emberiség által kieszelt legkegyetlenebb módon halt meg. Szenvedésével, halálával és feltámadásával legyőzte a testi és a lelki halált, azt a két akadályt ami lehetetlenné tette az Istenhez való visszatérést." És ez megjelenhet így a Wikipédián a semleges nézőpont jegyében!

De, hogy egy még hivatalosabb megfogalmazást is idézzek a sok közül:

"Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. " Katolikus Katekizmus, 1708.
 

Nos, képzeljük el!

Először is Jézus halála nem volt olyan szörnyű. Persze egy halálba alváshoz képest, vagy egy mai kegyes halálhoz képest az volt. Egy mai injekciós kivégzéshez képest is az volt. Kegyetlen volt egy lefejezéshez, egy sortüzes kivégzéshez képest is, és egy akasztáshoz képest is. A keresztre feszítés a Római Birodalomban kifejezetten a kegyetlen megtorlás halálneme volt.

crucifixionspartacus.jpgDe azért kérem, ha ki kéne találni, tudnék kegyetlenebb kínzásokat elképzelni. Erre lehet azt mondani, hogy jó, persze, hogy lehet elképzelni, de mi van a valóságban?! Az a helyzet, hogy a valóságban is haltak meg emberek jóval durvább halált. Vegyük csak az olyan betegséget, mint a rák, amelyben sokan halnak meg (állítólag isten hallgatólagos asszisztálása mellett)! Vagy vannak ennél durvább betegségek, mindenféle élősködők által. Most nem részletezném. Aztán ott vannak a szadista kínzási módok, a különféle háborúkban elkövetett megtorlások áldozatai. Az inkvizíció áldozatai, akik például máglyahalált haltak. Pont a keresztények miatt. A szadista, kegyetlen kéjgyilkosok vagy sorozatgyilkosok áldozatai, a pszichés beteg szadisták foglyai is mind sokkal rémesebb halált haltak. A híres Spartacus felkelésben sok ezer embert feszítettek keresztre, ők mind Jézushoz mérhető halált haltak. Van egy olyan - sajnos gyakori - halálnem, amelyhez egyáltalán nem mérhető bármely férfi halála, ez pedig az, amikor egy nőt megerőszakolnak és abba hal bele, vagy utána megölik. Melyik férfi meri azt mondani, hogy ez nem szörnyűbb a keresztre feszítésnél?!

Spanish-Inquisition.jpgMost mielőtt átmennénk szadistológiai értekezésbe, én egyértelműnek veszem, hogy Jézus halála viszonylag kegyetlen volt, de közel sem a legkegyetlenebb a világtörténelemben. Olyan közepesen kegyetlen. Ha valakinek a szenvedése megválthatná az összes ember bűneit, sőt, az emberiség eredendő bűnét, akkor illogikus, aránytalan lenne az, hogy Jézus szenvedése legyen ennek záloga. És ez a vallási kérdésen kívül is elég szomorú, hogy miközben Jézus Krisztus Szupersztár, addig nagyon sok ember szenvedett az emberiségért még többet, és teljesen ismeretlenek. Olyanok is vannak, akiknek pedig tudhatjuk a nevét, csak nem raktak alájuk egy olyan propagandagépezetet, mint Jézusnak. Miért nem hiszik a hívők azt, hogy ők váltották meg az emberiséget?

Tulajdonképpen értelmetlen és nemtelen volna ennek a kérdésnek a felvetése, ha nem a keresztények maguk kérkednének ezzel: "a mi vezérünk kínosabb halált halt, mint a tied, bibíííí!". De van még egy vetülete a kérdésnek.

Először is, Jézus állítólag hitt a mennyországban és a túlvilági életben. Ergo nem tudom, mit félt annyira a haláltól. Általában nem értem, mit félnek a keresztények a haláltól, minek gyászolnak annyira. Az ateista szovjet katona, aki nekiment a náci tanknak, és otthagyta a fogát, az kérem százszor inkább hős, mint bármelyik keresztény, aki hisz a  túlvilágban, hiszen a szovjet katona, amelyik ateista volt, az nem reménykedhetett a túlvilági jutalomban, hogy Marx vagy Lenin jobbján. 

De még itt sincs vége. Tovább is van, írom még. Jézus ugyebár állítólag isten volt maga, és egyben a fia is. Kicsit hát skizofrén volt, de ezt hagyjuk, ez egy már sokszor lerágott csont. De gondolj bele, tegyük fel, hogy azt mondják neked, hogy akkor most meg fogsz halni, de harmadnapra fel fogsz támadni, és 40 nap múlva mész vissza a mennyországba. És évezredekig legenda leszel. Így ez az egész már egészen más. Ez ugye már úgy hangzik, hogy: "Jézus, volna itt egy küldetés, kicsit megkínoznak, ki kéne bírni egy teadélutánt a keresztre feszítve, kicsit meg fogsz halni, de majd jön az apache helikopter, és kihoz onnan. Utána 40 napig turnézhatsz a világban, majd mész a Bahamákra nyaralni az életed végéig!". No, ezt bármelyik Rambo bevállalja, nem?!

Jó, én értem, hogy az ebben a kavarás, hogy Jézus tudta is, meg nem is, "hozott is ajándékot, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is" , de hát ugye ilyen csak a mesében van. Most akkor vagy tudta, vagy nem tudta, döntsük el! Vagy skizofrén volt, vagy nem volt az, és ha skizofrén volt, vagy szóba állt magával, vagy nem. 

Nehéz persze egy ilyen elmebeteg mesénél egy ilyen kérdést megítélni, de azért szerintem elég sok szempontból és eléggé kétségbe vontam a dolgot, nem állítható, hogy ha Jézus az evangéliumok szerint halt meg és, az evangéliumok szerint támadt volna fel, és ment volna a mennybe, akkor az olyan óriási dolog lett volna, hogy itt a fél világnak szabadságra kell menni (most a húsvétra gondolva mondom a fél világot).

A postom egy pár idézettel zárom, amely még arra világít rá, hogy az egész Jézusos story egyébként is mekkora baromság, és ezek magából a Bibliából vannak:

"Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét." II Kor 5:19

"Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét." II Kor 5:19

"Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" János 1:29

"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek," 1. Péter 1:28

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne."
2. kor 5:20

"Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk" Róm. 8:31

"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele." Róm 5:8

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." János 10:17

"Ez az én vérem, az Új Szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára" Mt 26:28

"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" Lukács 22:42



Most tekintsünk el attól, hogy mi azon bűnöknek egy jelentős részét is vitatjuk, illetve más dolgokat viszont hülyeségnek tartunk, amit ők csinálnak. Az idézetek viszont ezen túl arra mutatnak rá, micsoda skizofrén, pszichológiailag beteg gyülekezetről van szó, amelyik azt hiszi, hogy isten, miután haragudott az emberiségre a bűneiért, és miután eldöntötte, hogy mégiscsak megbocsát nekünk, de ahhoz, hogy erre rávegye magát, igényelt egy áldozatot. De nem az emberiségtől igényelte az áldozatot, hanem magától. Ez az áldozat meg végül is egy elég közepesre sikerült keresztre feszíts volt csupán. Ez nemcsak skizofrén, de az igazságérzetünk szempontjából is beteges.

Címkék: skizofrénia jézus feltámadás kereszténység kínzás

353 komment

A tudósok többsége ateista

Brendel Mátyás 2017.10.20. 23:32

science-vs-religion.jpg

Viták során a hívők előszeretettel hangoztatott "érvei" az argumentum ad populum, az argumentum ad antiquitatem, és a tekintélyre való hivatkozás különböző formáit merítik ki. Például nemrég kommentelte itt valaki ezen a blogon, hogy:

"jó ahogy innen próbálja elmagyarázni hogy amiben többezer éve a Föld lakosságának majd fele hisz, csak baromság."

Most abba ne menjünk bele, hogy a lakosság fele soha nem hitt még ugyanabban a vallásban, és így sosem volt többsége egyetlen valamennyire is konkrét elképzelésnek istenről. Ez a jelenség a vallás diverzitása, amely véleményem szerint önmagában erős érv a vallás ellen, és egyáltalán az ellen az elképzelés ellen, hogy a hit értelmes dolog, de erről már sokat írtam, részletesen kifejtettem.

Amíg egyszerűen a többségre hivatkoznak a hívők, addig ez egyértelműen érvelési hiba. Többségre hivatkozni csak akkor releváns, ha nem egy objektív kérdésről van szó, hanem szubjektív erkölcsi kérdésről, és meg akarjuk állapítani, hogy mi a többségi vélemény. A többség például a katolikus egyház különféle szexuális tanításai ellen foglalnak állást. A többségre való hivatkozás itt sem abszolút érv, mert valaki fütyülhet a többség véleményére, de praktikus érvként erős lehet. Meggondolandó, hogy kinek, mikor érdemes szembe menni a többséggel. Isten, vagy bármi másnak a létezése viszont nem ilyen kérdés. Az objektív kérdésekben a többségi vélemény mit sem számít. A gravitációt nem lehet leszavazni. A tudomány, bár sok szempontból demokratikus, mégsem egyszerű szavazás kérdése a tudományos álláspont egy bizonyos kérdésben.

Ha valaki a hagyományokra, az ősiségre hivatkozik, akkor az argumentum ad antiquitatem érvelési hibáját követi el. Így az, hogy valamely vallás, a Biblia milyen ősi, semmit nem számít. Az emberek képesek nagyon régóta, nagyon sokáig hinni hülyeségekben. Több ezer éve kifejezetten több butaságban hittek, mint manapság. Egyébként az ateizmus is igen régi nézet, és a jelenlegi trend éppen az, hogy az ateizmus terjed, és a vallás szorul vissza. Ez a trend, a változás már inkább érv lehet. Mert bár lehetne merő divat is az ateizmus terjedése, de erősen gyanús, hgy ez az elterjedés erősen összefügg az oktatás színvonalának terjedésével.

Ami a tekintélyre való hivatkozást illeti, itt óvatosnak kell lenni. A szakemberre való hivatkozás ugyanis nem érvelési hiba, sőt a tudományos érvek egyike. Ilyenkor a szakemberre a megfelelően hivatkozott idézettel kell hivatkozni. Egy ilyen érv sem feltétlenül döntő, hiszen a tudományban nincs kritizálhatatlan tekintély. És nem az számít, hogy ki mennyire népszerű tudós, inkább az, hogy ki mennyire mondható ténylegesen szaktekintélynek az adott kérdésben. Így például Stephen Hawking véleménye kozmológiában nyomós érv, a mesterséges intelligencia kutatásban viszont eléggé irreleváns. Sajnálatos módon manapság sok tudományos celeb van, akiknek véleményét újságok, tudományt szeretők, sok ateista is teljesen inadekvát módon hivatkozza. A mesterséges intelligenciát illetően egy az MI-ben kutató doktorandusz hallgatónak a véleménye többet jelent, mint Stephen Hawking véleménye. Hasonlóan, Albert Einstein véleménye sem jelent semmi különöset a fizikán és kozmológián kívül.

Sajnos nagyon sok buta ateista is van, aki celeb szinten ajnároz tudósokat. Az ateizmus csak úgy lehet hitelesebb a vallásoknál, ha Ferenc pápa helyett nem borulunk le Richard Dawkins "pápa", Sam Harris "pápa", Neil deGrasse "pápa", Steven Pinker "pápa", Steven Weinberg "pápa", Lawrence Krauss "pápa" előtt. Ezen ateista celebek közül szerintem egyik sem akkora nagy zseni, és van közöttük olyan, aki kifejezetten lapos, esetenként buta szöveget nyom. ismétlem, ezeknek szentképként való imádása ugyanolyan vallásos jelenség, mint a klasszikus, vallásos szentek imádása.

A hívők gyakran hivatkoznak vagy arra, hogy a tudósok többsége a történelem során hívő volt, vagy arra, hogy egy pár tudós még ma is az. Sokszor konkrét tudósok hitére hivatkoznak, esetleg idézik valamely mondását. Az egyes tudósok ilyen nyilatkozatai általában a "celeb vagyok, mentsetek ki innen!" Kategóriába esik. A hívők kevés esetben hivatkoznak valamely tudóst a tényleges szakterületét illető kérdésben. Egyébként ha az a tudós régen élt, akkor a nézete simán lehet elavult. Például a relativitáselméletet kritizálandó Newtont idézni nyilvánvaló ostobaság volna, miközben természetesen Newton a maga korának ismereteit tekintve zseniális fizikus volt. Mégis, az elmélete egyszerűen nem bizonyult a teljes igazságnak (miközben a legtöbb esetben ma is praktikusan alkalmazható). Na most ha Newton véleménye a fizikában ma már nyilvánvalóan nem releváns, akkor miért volna releváns az ő hite, vagy a kora tudósainak hite?!

A 19. század előtt teljesen természetes volt, hogy a tudósok nagy része hívő volt, hiszen a társadalom akkoriban szinte kivétel nélkül hívő volt. Továbbá, az akkori tudás szerint az ateizmus még nem volt egy elég erősen megérvelhető nézet. Valahol a határán volt annak, hogy jól védhető nézetté váljon. Azt mondanám, hogy akkoriban még lehetett valamennyire megalapozottan hinni, miközben az ateizmus alapjai is már eléggé kibontakoztak. De az evolúció elméletének megfogalmazásáig szerintem volt egy elég erős istenérv, mégpedig a természet látszólagos tervezettségének érve. Amikor az evolúciós elméletről beszélek, akkor nem csak Darwinról beszélek, mivel a deisták és ateisták már korábban is azt gondolták, hogy az élővilág valamilyen módon kifejlődött, és nem isten teremtette azt.

A 20. századtól fogva aztán az ateizmus elkezdett jelentős nézetté válni a társadalom széles rétegeiben, a tudományos közösségben pedig egyenesen többségi véleménnyé vált. Ezt több felmérés is igazolja. Egy 1998-ban az Egyesült Államokban kiadott felmérés szerint a B.Sc. végzettséggel rendelkezőknek már csak 40 százaléka volt hívő, a kiemelkedő tudósoknak csak 10 százaléka, a biológusok 30, a fizikusok 20, a matematikusok 40 százaléka. Ennél is elképesztőbb, hogy a brit Royal Society tudósainak csak 3,3%-a hisz istenben. A (z angolszász, analitikus) filozófusok 73 százaléka ateista. Valójában, bár a hívők szeretnek hívő Nobel díjasokat emlegetni, ezek nagy része is ateista.

A Nature-ben 1998-ban jelent meg egy cikk Edward J. Larsontól és Larry Withamtól, amely az USA vezető tudósai körében nagyobb fokú ateizmust mutatott ki, mint a "sima" tudósok körében. A tudósok körében egyébként is nagyobb volt az ateizmus aránya, mint az átlag amerikaiak körében, és ezen kívül a felmérést összehasonlították egy 1933-as és 1914-es felméréssel. Bár itt metodológiai eltérések is vannak, de úgy tűnik, az ateizmus aránya időben is erősen növekszik.

A végén pedig egy időben legújabb, és az előzőeknél valamennyivel alaposabb felmérés (Michael Stirratand R Elisabeth Cornwell: "Eminent scientists reject the supernatural: a survey of the Fellows of the Royal Society", Evolution: Education and Outreach, 2013, 6:33, https://doi.org/10.1186/1936-6434-6-33,  Springer. 2013), amely megint brit tudósokról szól. A felmérés mintájának nagysága 248 tudós, ami azért nem kevés, bár a szokásos politikai felméréseknél kisebb.

scientistsongod.png

A felmérés nagy előnye viszont, hogy a válaszolókat nem kényszerítették bele egy bináris választásba, hanem egy 7-fokú skálából választhattak. Így nem érheti az a vád a felmérést, hogy a binaritás miatt torz, és a kérdés értelmezésének problémái is kisebbek. Ha például valaki deista, akkor ezt kifejezheti azzal, hogy ezen a skálán egy 5-ös vagy 6-os választ ad. Egy agnosztikus pedig adhat egy 3-as vagy 4-es választ, még akkor is, ha elutasítja a valószínűségi értelmezést. Én például ezt gondolom, és azt, hogy isten létezésének valószínűségéről beszéljünk, hülyeségnek tartom, de mégis, jobban ki tudnám fejezni egy ilyen felmérésen a véleményem, mint egy bináris kérdés esetében. Nyilván sokan nem tudnak pontos választ adni a felmérésben, de a felmérések óhatatlanul limitáltak valahol, nem lehet 248 esszét kiértékelni a kérdésről. A 7-es fokozatú skála mellett a tudósok nagyon nagy többsége nagyon erősen nem hisz istenben. Nem túlzás azt mondani, hogy valószínűleg erős ateisták.

Ugyanebben a felmérésben egyébként isten személyességéről is tettek fel kérdést, de arra hasonló választ adtak. Eszerint a deizmus nem egy jelentős nézet, hiszen a deizmus lenne az, amely a két kérdésre különböző választ adna. Az a korábban már ismert összefüggés is újra igazolódott, hogy az élettudományok tudósai ateistábbak a fizikusoknál. A cikk azt is állítja, hogy a vallásos neveltetés csak kicsit számít a tudósoknál, ami kissé meglepő. Volt még egy kérdés, és ez a tudomány és vallás szeparálhatóságáról szólt, itt nincs elég egyértelmű trend. A kérdést én sem tartom jónak, mert én is válaszolhatnék a kérdése egyetértően, de a NOMA elnevezéshez azt a nézetet is kötik, hogy a vallásnak van egy külön területe, amelyben van illetékessége, és a vallásos hittételek ezen a területen egyfajta alternatív tudást jelentenek. Az véleményem viszont az, hogy a tudomány és vallás között  az ellentét feloldhatatlan, mert módszertani, elvi ellentét. De ezt már sokszor alaposan kifejtettem. Azaz a tudomány szerintem is különálló terület, mint a vallás, de egyrészt a vallás sokszor belepofátlankodik olyan kérdésekbe, amiben nem illetékes, másrészt pedig a vallás a területén nem rendelkezik illetékességgel, illetve nem jó módszert választ. A vallás nézetem szerint nagyobb részt elrontott művészet. Érzelmeket fejez ki, de rossz eszközökkel. Ezek az érzelmek nem jelentenek alternatív tudást, hiszen érzelmek, de a vallás még csak azt sem tudja, amit a művészet, amely tényleg illetékes az érzelmek kifejezésében. A vallás tehát szerintem egy szélhámos, bitorló diszciplína, amelynek emiatt a módszerei is eléggé zagyvák.

Mit mondhatunk viszont a statisztikákról?

1) Bár egyes felméréseket biztos meg lehetne kritizálni, de több felmérés cseng össze.

2) A felmérések annullálják az olyan érveket, amelyek egyes tudósokat emlegetnek. Ha a tudósok nagy része ateista, akkor ehhez képest az, hogy valaki a kisebbik, hívő csoportból sorol eseteket semmit nem jelent. Ez olyasmi, mintha valaki indiánokat mutogatna azt állítva, hogy minden ember "rézbőrű".

3) A tudósok véleménye általában ebben a kérdésben azt gondolom, hogy félig nevezhető szakemberek véleményének. Miért? Azért, mert egyrészt egy diszkrét matematikus, vagy egy szilárdtest-fizikus tulajdonképpen abszolút nem szakember isten kérdésében. Egy kozmológus vagy evolúció-biológus sem konkrétan isten kérdésében szakember, de olyan kérdésekben, amelyek igen fontos kérdésnek számítanak az istenhitet tekintve. Egyenként azonban az ő véleményük sem lenne túl erős érv. Különösen egyes celebateisták nyilatkozatai. Ami viszont már erős érv, az a tudósok összességéről szóló ennyire egyértelmű statisztikai összefüggés, és különösen az a különbség, ami az egyszerű emberekhez képest látható. Összességében ugyanis nehéz máshogy megmagyarázni, hogy a tudósok miért "ateistábbak" az adott ország átlagos lakosságához képest, mint azzal, hogy átlagban mégiscsak intelligensebbek, és valamennyire több eséllyel látják át a világ működésének fontos összefüggéseit. Emiatt pedig nagyobb eséllyel foglalnak egy ennyire általános kérdésben, amelynek nincs meg a maga tudománya, helyes álláspontot. Amely helyes álláspont véleményem szerint általánosságban az agnosztikus ateizmus, konkrét vallások esetében az erős ateizmus. A élszakemberek összességének egyértelmű trednjét tehát már egyértelmű érvnek gondolom, és erősebb, mint a teljes laikusok többségi véleménye. Különösen, ha ezek a laikusok még relatíve műveletlenek is.

Ezek a felmérések, statisztikák döntő, elsöprő érvek a hívők olyan érvelési próbálkozásaival szemben, hogy "X.Y. híres tudós is hívő, és ezt és ezt mondta".

Tegyük össze az alábbi, felmérésekkel igazolható trendeket:

1) A tudós többség ateista, és az ateizmus aránya a tudósok körében nagyobb, mint az adott ország népessége körében általában. Sőt, a rangosabb tudósok körében az ateizmus erősebb, mint a kevésbé rangosabb tudósok körében.

2) A tudósok többsége ma ateista a korábbi kor tudósaival szemben.

3) Az ateisták valamennyivel intelligensebb, és képzettebb emberek.

A térben és időben kirajzolódó összefüggés így eléggé egyértelmű: az ateizmus összefügg az intelligenciával, a műveltséggel, és a tudósok között is azért több az ateista, mert átlagban intelligensebbek, és jobb eséllyel látják át a világ működését.

Ami Magyarországot illeti. Semmi okunk azt gondolni, hogy egy ennyire általános trend pont Magyarországon ne lenne igaz. Másrészt, ha Magyarországon más volna a helyzet, az nem volna érv isten létezése mellett, hanem akkor magyarázatot kéne találni arra, hogy miért más Magyarország. Ha az ember tévét néz, kiadott könyveket tekint, akkor úgy tűnhet számára, hogy Magyarországon mintha sok ismert tudós hívő lenne, és nem annyira ismert, hogy mely tudósok ateisták. A nemzetközi trend miatt azt gondolom, hogy ez inkább amiatt lehet, hogy miközben Magyarországon a tudósok többsége szintén ateista, addig a hívők lobbyja a könykiadóknál, az MTA-ban, a politikai pártoknál, a közéletben erősebb. Fontos volna ezt a jelenséget kiegyensúlyozni, ugyanis nagyon beteges az a viszonyrendszer, hogy miközben az ország népe egyre kevésbé vallásos, addig a keresztény lobby tartja markában az országot a tudományos és a politikai életben is.

Nemrégiben találtam egy szép videó összeállítást, amelyben valóban sok jelenlegi, nagyon ismert tudós nyilatkozik a kérdésben. A többségük egészen konkrétan, néhány felvételen van közvetett megnyilatkozás, amely alapján az illető valószínűleg ateista, de nem egészen biztos. Például az, hogy valaki nem hisz a halál utáni életben nem jelenti teljes szükségszerűséggel, hogy ateista. False positive és false negatíve kivételek is vannak. A megszólaló tudósok egyébként vegyesen állnak hozzá ahhoz, hogy ateisták vagy agnosztikusok-e, illetve, hogy megkülönböztetik-e a kettőt, vagy az agnoszticizmust is az ateizmushoz sorolják. Abban is vegyes az álláspontjuk, hogy a vallással szemben mennyire kritikusak, "neadjisten" militánsak.

 

A videó magyar feliratos, csak be kell kapcsolni a feliratozást.

Hozzáteszem még azt is a felvételhez, hogy a videóban magában az a tény, hogy ennyi tudós ateista, nem lenne igazán korrekt érv. Azért nem korrekt, mert ezek a tudósok nem az ateizmus vagy az "istenológia" szakértői. Ha lenne az isten létezésével foglalkozni tudó tudomány, és az megállapítaná, hogy isten létezik, vagy azt, hogy nem létezik, akkor eme szaktudomány többségének véleménye releváns szakértői érv lenne. De nincs ilyen tudomány, és mindaddig nem is lehet, amíg isten létezése tudományosan nem ellenőrizhető. Hangsúlyozom, a teológia nem tudomány, és nem foglalkozik isten létezésének tudományos igazolásával, pontosabban, ebben ma már semmiképpen nem számít sikeresnek. Maga az a tény, hogy a tudósok nagyobbik része ateista csak olyan áttételesen, és gyenge módon érv, hogy ők azért átlagban mégis csak intelligensebbek, és többet tudnak a világról, mint az átlag. Ehhez az érvhez azonban a statisztikákat kell megnézni, nem a videót.

A videóra való hivatkozás maga is a tekintélyelvűség veszélyét hordozza magában. Én nem hivatkoznék rá az ateizmus melletti érvként. Csupán azoknak a hívőknek szeretném megmutatni, akik hülyék ahhoz, hogy a statisztikákat értékelni tudják, akiknek a saját szemükkel kell látni az illetőt, hogy igenis, vannak hús-vér tudósok, akik ateisták,.

Amiért érdemes megnézni egy nem tekintélyelvű ateistának a videót, az az, hogy a kérdés kapcsán sok megközelítés, érv, gondolat sorakozik fel, az ateizmus és a hit érveinek egy jelentős részét sorakoztatják fel, vagy említik meg ezek a tudósok. Egy másik értéke a filmnek pedig egyszerűen az, hogy emberek megszólalnak, és közvetlenül, őszintén, egyenesen és személyesen mondanak el pár mondatot a kérdésről.

Címkék: statisztika tudomány érvelési hiba

316 komment

Amikor Nietzsche könnyezett

Brendel Mátyás 2017.08.21. 23:18

when_nietzsche_wept.png

Általában nem szeretem a nem autentikus filmeket (nyilván könyveket sem). Miközben természetesen a nyilvánvaló fikcióknál az autentikusság igénye fel sem merül. Nyilvánvaló fikció alatt itt most azt értem, hogy a történet nem egy olyan keretben játszódik, amely valós történelmi keret, és ezáltal a valóság látszatát kelti. Ugyanakkor elképzelhető olyan fikció is, amely egy valós történelmi keretben, valós helyen, valós szereplőkkel játszódik, és a történet mégis fiktív. Fiktív történet alatt pedig megint csak természetesen nem azt értem, amikor egy valós történet néhány részletét az író saját fantáziája szerint kipótolja, kiszínezi, hanem azt, amire ez a film ("Amikor Nietzsche könnyezett", "When Nietzsche wept") tökéletes példa. Az egyik legfontosabb tudnivaló ugyanis a filmmel kapcsolatban, hogy teljesen kitaláció, miközben a kerete teljesen valós. Minden szereplő létezett, a történet akár meg is történhetett volna, ugyanakkor mindenki egyetért, hogy nem történt meg, Nietzsche tudtommal még csak nem is járt Bécsben. Ami egyébként egy érdekes dolog, ugyanis egy német ajkú, kulturális szempontból akkoriban igen fontos nagyvárosról van szó.

Tehát Nietzsche nem járt Bécsben és nem találkozott Josef Brauerrel, amit szerintem meg kellett volna említeni, méghozzá pontosan a film végén, amikor elmondják, hogy a szereplőknek mi volt a további sorsuk. Itt szerintem nagyon határozottan ki kellett volna írni, hogy a film történetei maguk fikciók, a keret pedig valós. Én mindenképpen így csináltam volna. Ennek elmaradása hiba, amit talán azért nem vesznek olyan véresen komolyan, mert nem merül fel egyetlen kicsit is hozzáértőben, hogy a film/könyv esetleg tényleg megtörténhetett. Azt gondolom, hogy a könyv írója, Irvin D. Yalom ezzel a kis fantáziával azt akarta talán kiprovokálni, hogy egy komoly vita induljon meg arról, hogy Nietzsche filozófiája mennyire hatott Brauer és Sigmund Freud pszichoanalízisére. Ennek a kérdésnek nem vagyok szakértője, és nem is akarok elmélyedni benne, ezért nyitva hagyom. Való igaz, hogy Nietzsche sokat foglalkozott emberi kérdésekkel, a filozófiája nem természetfilozófia volt, hanem szinte tisztán életmódbeli filozófia. Könnyen meglehet, hogy Freud tényleg olvasta Nietzschét, esetleg rajongott érte, és akkor sok hatással lehetett rá. Nietzsche filozófiája azonban semmiképpen nem foglalkozik egyedi betegségekkel, esetekkel, hanem általában egészen általános erkölcsi kérdésekkel foglalkozik. Valójában egyik hibája az, hogy túlságosan könnyen általánosít.

Két dolgot tartok mégis fontosnak ebben a történetben, az első nem tartozik az ateizmushoz, ezért csak rövidebben mondom el, a második már inkább az ateizmushoz tartozik.

Az első téma az, ahogy a filmben bemutatott Brauer a modern társadalom életvezetési kérdéseinek legtipikusabb, és legfontosabb problémáit veti fel, illetve éli meg az életében. Brauer munkájában nagyjából sikeres, karrierista, de a családját, és főleg a feleségét elhanyagoló, a szakmájának élő, de tulajdonképpen életunt, unalmas ember, aki a haláltól is fél. Brauer szeretne elválni, Brauernek tetszik Nietzsche szabadsága és önállósága. Ugyanakkor a film bemutatja a szabadság kettősségét, és ez el is hangzik egy nem tudom mennyire pontos Nietzsche gondolatban is: miszerint Brauer azzal éli a "legveszélyesebb" életet, hogy mindig a tökéletes biztonságban él. A "veszély" itt azért van idézőjelben, mert természetesen a biztonságban élés nem jelent veszélyt abban az értelemben, hogy veszélyes élethez vezetne, hanem Nietzsche (vagy Yalom) itt arra gondolhatott, hogy ez annak a veszélyét rejti magában, hogy lemarad dolgokról, nem él meg dolgokat, amit szeretne. Nem él "teljes" életet az illető. Ezt lehet egy ilyen metaforikus paradoxonban úgy megfogalmazni, hogy "a biztonságban élés a legnagyobb veszély".

Hozzá tartozik még ehhez az első témához is, hogy Nietzsche nyilván szabadon, individualistán élt, soha nem alkudott meg senkivel és semmivel. Ez mondjuk még csak nem is az a veszélyes élet, amit a hétköznapi értelemben ma annak mondanánk, Nietzsche élete nem volt veszélyben. Ő inkább non-komformista volt. Ugyanakkor ez a nem megalkuvása már mániákus, a "szabadsága" annyira eltúlzott volt, hogy ahhoz a reflexhez vezetett, hogy mindenkit elmart maga mellől, és magányosan élt. Ezt jeleníti meg a történet Lou Andreas-Salomevel, aki egy valós történelmi alak, és valóban volt egy olyasmi kapcsolata Nietzschével, mint ami a filmben szerepel. Nietzsche valóban beleszeretett, és Lou valóban elutasította. Vélhetően valóban csak Nietzsche intellektusa érdekelte, és a férfi maga nem volt neki rokonszenves, egyrészt azért, mert Nietzsche nem nézett ki olyan jól, a filmben kifejezetten elhanyagolt embernek mutatják be, másrészt az előbb bemutatott jelleme tényleg nem volt szerethető. Valószínűleg csak arra lett volna képes, hogy akkor fogadja el Lou-t, ha az aláveti magának, és felnézve szereti őt, amire Lou valószínűleg nem volt képes. Másrészt egyébként kíváncsi lennék rá, hogy ha képes lett volna rá, akkor Nietzsche nem taszította volna-e el magától amiatt, mert unalmassá vált volna számára.

Lout egyébként az a Katheryn Wynnick játssza, aki a Vikingekben Lagerthát játssza. De ez nem túl fontos, hiszen Lou itt csak egy mellékszereplő, aki Brauer és Nietzsche összehozásán mesterkedik. Wynnick szépen eljátssza a csábító nőt, aki azért törődik annyira Nietzschével, hogy meg akarja menteni, és ezáltal kerül sor a filmben történtekre. A Vikingek egyébként példa egy nem autentikus filmre, ahol a megtévesztés erősebb, és ezért sokkal kevésbé tetszik.

A fenti leírás egyébként Nietzsche egészen rövid analízise pszichológiai szempontból. Nietzsche írásaiban nagyon sokat támaszkodik a kritikára, ami nem baj, de ez nála már megszállottság, és a kritikája sokszor egyszerűen utálat, amit oly sok mindennel szemben érez, különösen akkor, ha valami vagy különösen, ha valaki versenytársról van szó, aki felébe kerekedhet. Így volt ez Wagnerrel. Nietzsche nem tudott behódolni vagy józan mértékben kompromisszumot kötni, de még azt sem tudta megállni, hogy ne támadjon meg valakit egy ilyen helyzetben. És ez már túlzás, hogy ösztönévé vált, hogy marjon. Lou valószínűleg ezt láthatta, és ezért még véletlenül sem akart a felesége lenni. Nietzschét ez, és sok más hasonló eset frusztrálta, ez haragot nevelt ki belőle, ami motiválta, fűtötte, hajtotta, és ez vezetett a filozófiájához, amely emiatt fele részt éleslátóan kritikus, fele részt pedig túlzó: akkor is rúg, amikor nincs miért.

Ehhez a témához tartozik még az is, ami szerepel a filmben, hogy Nietzsche nem tudja kigyógyítani magát ebből a tökéletes pszichoanalitkus, kényszerességből, de még csak nem is tudja objektíven látni magát. Nietzsche kényszeres viselkedése valóban a pszichoanalízisen túl még a tranzakció-analízis játszmái közé is tökéletesen illik. Ezt pedig - legalábbis a pszichoanalízis mélységéig - Brauer nagyon jól átlátja. Brauer csak éppen a pszichoanalitikus éleslátását a maga diagnózisában nem tudja bevetni: ő meg azt nem ismeri fel, amit róla írtam le fentebb: hogy a feleségével a kapcsolata tönkrement, hogy unja az életet, hogy mókuskerékben jár, hogy biztonsági játékos, és túl zárkózott életet él. Mellesleg a film azt is bemutatja, hogy Brauer azért nem rugaszkodhat el nagyon ettől a biztonsági élettől, mert az is idegen lenne tőle. A megoldás számára mégis a családi életének rendbetétele.

Mindenesetre azt jól bemutatja a film, hogy ez a két egészen okos férfi másokkal szemben okos, de magukkal szemben mennyire nem azok, és mennyire képtelenek megoldani a saját gondjaikat. Ehhez van a másikra szükségük, ami a filmben meg is történik, a valóságban nem, és Nietzsche végül is megőrül. Brauer nyilván nem, mert a munkája és családja mégiscsak bekorlátozzák annyira, hogy azért egyfajta védőkorlátot jelentsenek az őrülettel szemben.

Én fiatal koromban végigolvastam Nietzschét, és nagyon tetszett nekem. Tetszett, hogy valóban bármit kritizálni mert, nem voltak bálványai. Egészen addig tetszett, míg meg nem láttam azt, amit róla idáig írtam: hogy egyrészt a kritikussága egy reflex, és akkor is beleköt dolgokba, amikor hülyeség. Mégis használhatóak a művei, ha ki tudjuk válogatni a helyes és a helytelen kritikát. Ehhez még az is kapcsolódik, hogy az ilyen kritikáinál sokszor általánosít, mint például a németek lehúzásánál, vagy a nők lehúzásánál. A másik dolog, amit megláttam, hogy Nietzsche a saját életét nagyon elrontotta ezzel, és ezt kompenzálta a filozófiájával. Miután magányos lett, megracionalizálta, hogy miért magányos. Egy ilyen élet nyilván nem lehet példakép. Ezzel nem azt mondom, hogy nyárspolgárnak kell lenni, és senki nem élhet szabadon, illetve, hogy mindenkinek Brauerhez hasonlóan kell döntenie. Nem, csupán azt mondom, hogy akárhogy is dönt, az jó döntésnek kell lennie, és nem egy meggondolatlanul elkövetett dolog, amihez utána filozófiát gyárt.

Az ateista téma pedig közel áll Brauer problémájához, de egy olyan nézőpontból kell nézni, hogy Nietzsche a filmben teljesen ateistának van bemutatva. A valóságban nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy Nietzsche nem hitt istenben, hiszen az "Isten halott" állítás bár értelmezhető a "isten nincs" állítás metaforikus átfogalmazásaként is, de ez nem logikai szükségszerűség: érthető úgy is, hogy az emberiség magában ölte csak meg istent, azaz már nem törődik vele. A következmények szempontjából ez egyébként mindegy.

A következmény ugyanis, hogy felmerül a jól ismert két kérdés:

i) Ha nincs isten, akkor mindent szabad? Azaz az etika kérdése.

ii) Ha nincs isten, akkor az életnek nincs értelme?

Nietzsche egyébként emlékeim szerint ezt így nem veti fel közvetlenül, ő mindig csak foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de nem mondja ki őket ilyen egyértelműen. A "minden értékek átértékelése" és hasonló jelszavak viszont arra mutatnak, hogy igenis arról van szó Nietzschénél, hogy miután isten meghalt, átrendezhetjük az erkölcseinket, és ezáltal jutunk el az Übermenschhez.

Én többször kifejtettem már, hogy i) és ii) milyen hülyeség, mert az erkölcs és az életcél is relatív, mindkettőt mi határozzuk meg egyénileg, illetve közösségileg. Tehát sem i) sem ii) nem praktikus érv az istenhit mellett. Teoretikus érv amúgy sem lehetne, mert a praktikusságból nem következik, hogy valami úgy is van (a jó öreg "is-ought" distinkció miatt).

A film mégis jól bemutatja eme gyakorlati problémák súlyosságát és bonyolultságát. Hangsúlyozom, a probléma gyakorlati, mert elméleti szinten a dolog el van intézve azzal, hogy az erkölcsinket és életcéljainkat érzéseink szerint, szabadon választhatjuk, ennek legfeljebb a közösség lehet korlátja. Egy liberális társadalomban a törvény erejéig, azaz csak a legalapvetőbb szintig.

Azt is elég jól láthatjuk a filmből, hogy ezek a problémák végül is - akárhogy is erőltetik, akik így próbálnak az ateizmus ellen érvelni - nem specifikusak az ateistákra. Brauer problémáit egy hívő esetén ugyanúgy el tudjuk képzelni, ugyanúgy jellemző tud lenni a hívők körében, hogy valaki már nem szereti a feleségét, unalmasnak tartja a családi, kispolgári életet, a munkája szörnyű, vagy legalábbis nem elégíti ki. Ezekre pedig hívők és ateisták esetén is nagyon sokféle megoldás, vagy pótmegoldás fordul elő az életben.

A film nemcsak a gyakorlati probléma súlyosságát mutatja be, de végül is egy nagyon is emberi - nem túlságosan emberi, hanem reálisan emberi - de azért nem negatív végkifejlettel zárul: Brauer a családjával rendbe hozza a kapcsolatát, Nietzsche pedig Brauerban barátra lel, amivel megtöri a kényszeres köreit. Igaz, ezt a barátot rögtön el is hagyja, ami kell ahhoz, hogy a film visszatérhessen a hiteles történelmi folytatáshoz, illetve Nietzsche szabadságszeretetének szükséges is. Yalom itt szerintem annyit akart mondani, hogy Nietzsche megtarthatta volna a szabadságát attól még, hogy egy-egy alkalommal emberien viselkedik, és szerez egy-egy barátot. Sokat javított volna az életén. És ezzel én is egyetértek.

Címkék: film pszichológia nietzsche

2 komment

Mit mondanak a filozófusok az emberek kérdéseire?

Brendel Mátyás 2017.07.23. 22:12

41fxrwnwdyl_sx258_bo1_204_203_200.jpg

Nemrég egy kicsit érdekes dolog történt velem, a városban, ahol lakom, ki volt téve egy pár könyv a térre egy emlékmű talapzatára, és azt is kiírták, hogy szabadon elvihető. Az egyetlen érdekes könyve az volt, amelynek német címe: "Was ist der Gegenteil von einem Löwen?" Nos, a könyvet nem gondoltam különösen érdekesnek, és különösen fontosnak, de elhoztam, mert ingyen volt, és amikor strandolok, akkor szeretek egy ilyen papírkiadású könyvet magammal vinni olvasni. Ez azért van, mert a napsütésben kényelmesen vagy papír, vagy paperwhite típusú elektronikus könyvet lehet csak olvasni. Az utóbbi meg nekem nincs, soha nem vettem, méghozzá azért, mert olyan értéket, amit ellopnának - és egy elektronikus kütyü ilyen - nem akarok a strandra vinni.

A könyv alapötlete, hogy képzett filozófusok a mindennapi emberek kérdéseire válaszolnak. Ez az ötlet nem rossz, igazából nagyon jó lenne egy ilyen könyv. A kérdések sem voltak rosszak. Szerintem hirdettek egy olyan akciót, hogy mindenki beküldhet kérdéseket, és a legjobbakat kiválogatták. Tényleg sikerült egy pár meglepően érdekeset is kiválogatniuk, és elég sok fontos, nagy kérdés került terítékre, mint például az élet értelmének kérdése. Sok kérdés viszont eléggé érdektelen hülyeség volt.

A könyv viszont a jó ötlet ellenére elég silány lett. A kérdéseket több filozófus válaszolja meg, felváltva. Gondolom, félig önkéntes, félig szerkesztői válogatás alapján osztották ki a kérdéseket. Időnként előfordult, hogy egy kérdést ketten is megválaszoltak. Idáig ezzel nincs is baj. A baj inkább az, hogy ezek az állítólag képzett filozófusok igen ritkán hivatkoztak pontosan filozófiai alapismeretekre, az elismert, híresebb filozófusokra. Egy ilyen könyv egyik értéke ugyanis az lehetne, hogy a mindennapi ember olyan kérdésére, hogy például "megcsalhatom-e a párom, ha soha senki nem tudja meg?" rámutatnak, hogy az ide vonatkozó témát komoly szinten melyik filozófus tárgyalta, milyen tézisetket tartanak még ezzel kapcsolatban komoly felvetésnek.

Nem feltétlenül csak a megcsalásról, hanem arról, hogy az erkölcsi elvekhez következetesnek kell-e lennünk. Több ilyen kérdés is volt a könyvben, ami erre vonatkozott, és voltak jó irányba mutató válaszok, amelyek azt pedzegették, hogy következetesnek kell lenni. Én szívesen láttam volna egy hivatkozást, hogy ezt kidolgozta-e valamelyik ismert filozófus. Nekünk, ateistáknak ez a Pascal mérlege kapcsán lehet érdekes, mert ott is szó van az elvek következetességéről. Általában ugyanis olyan dolgokban hinni, amelyek nem léteznek, például hinni abban, hogy a szeméttündér majd leviszi a szemetet, szívás, mert cáfolódik, és a szeméttündér nem viszi le a szemetet. De a túlvilágról és istenről alkotott hipotézis abban hasonlít a párod megcsalására, hogy amennyiben azt senki nem tudja meg, és soha nem buksz le vele, akkor olyan, mint a túlvilágba vetett hit, amelyről soha nem tudod meg, hogy tévedtél. Na most ide jól jönne egy olyan, jól kifejtett válasz, hogy a következetesség miért fontos. Az az ember, aki megcsalja a párját akkor, amikor jó eséllyel nem bukik le vele, az előbb-utóbb le fog bukni máskor. Az az ember, aki igazolatlan istenben hisz, az istennél lehet, hogy nem bukik le soha az életbe, de az valószínűleg más hülyeségben is fog hinni igazolás nélkül. Az elvi következetesség ezért fontos. Na én személyesen erre szívesen láttam volna egy hivatkozást valamely ismert filozófusra. De nem adtak.

De ha ezt nem tették a filozófusok, legalább értelmesen válaszoltak volna a kérdésekre! Sok esetben ezt sem tették. A legnagyobb téma, ahol ezt láttam, az erkölcsi kérdések. A válaszoló filozófusok többsége ugyanis amellett volt, hogy van abszolút erkölcs olyan értelemben, hogy van egyértelműen igaz, és egyértelműen téves válasz erkölcsi kérdésekre. Ugyanakkor ezt alátámasztani nem tudták. Például Jyl Gentzler kapta azt a kérdést, hogy vannak-e örök erkölcsi elvek. Ő azt mondta, vannak, például, hogy azt az elvet, hogy "csupán szórakozásból ne árts súlyosan senkinek", mindenhol elfogadták. A súlyos sértés kikötésével persze pont a vitatott eseteket akarta kizárni. Csakhogy tudunk olyan példát mondani, amely a súlyos sértés maximuma, ahol szórakozásról, és csak szórakozásról van szó, és teljesen elfogadott volt: a gladiátorjátékok. Megjegyezném még, hogy még ha volna is olyan elv, amelyet mindig elfogadtak, ez nem volna abszolút igazság, csupán eddig konszenzus lenne a homo sapiensek között. A jövőben sérülhet, nem emberek lehet, hogy sértik, és még ha mindig, mindenhol mindenki elfogadná is, még attól sem lenne objektív igazság. Az objektív igazsághoz az is kell, hogy külső, objektív igazolása legyen, hogy a külső világ egy tényének tekintsük.

Joseph G. Moore ezek után nagyon sokáig fejtegetett valami hasonlót, ő a rabszolgaság elutasítására utal, ami még gyengébb példa. Csupán a  modern korunk által elfogadott erkölcsöt abszolutizálja, minden alap nélkül. A modern, konszenzuális erkölcs csupán az, amiben mi szeretünk élni. Ilyen szinten lehet rá hivatkozni. Félreértés ne essék, én is ezt szeretem, én sem akarnék rabszolgaságot, gladiátorjátékokat, én is elutasítom a gyilkosságot, de én nem mondom, hogy ez abszolút igazság. Nem az. Ez az én szubjektív véleményem, amely ma sokunk szubjektív véleményével találkozik. Ami szubjektíve nekünk jó. Azért találkozik, mert nem meglepő módon hasonlóan lettünk nevelve. Annyiszor mondták, hogy a gyilkosság rossz, és ezzel kapcsolódóan még egy csomó más erkölcsi elvet, hogy nehezen tudnék máshogy érezni. Nem is akarok. De olyan hülye se vagyok, hogy azt higgyem, ettől ez abszolút igazság, mert sokan így érzünk. Ezt is kifejtettem már sokszor, például a Principia Etica kapcsán.

De ami még rosszabb, ezekre a kérdésekre általában csupán az ő saját, szubjektív nézeteiket tudták leírni ezek a filozófusok, ami viszont semennyivel nem relevánsabb, mint az olvasó saját szubjektív véleménye, vagy az én szubjektív véleményem, vagy Marcsi néni szubjektív véleménye. És erre mondhatja az olvasó azt, hogy de hát mi ezzel a baj, hát Marcsi néni szubjektív véleményét is el lehet olvasni. De a valóság az, hogy Marcsi néni szubjektív véleményét nem adnák ki, nem terjesztenék világszerte, és nem, az olvasók többsége nem olvasná el, mert nem érdekelné őket. Így az, hogy Marcsi néni szubjektív véleménye helyett X.Y. filozófus szubjektív véleményét adják ki, azzal a téves benyomáskeltéssel, hogy ez valamiért jelentős lenne, az átverés.

Ami miatt írok erről a könyvről, az az, hogy néhány ateista szempontból érdekes kérdésre meglepően ateista-közeli választ adtak. És bár itt sem hangoztak el nagyon kifejtett érvek, de ezek legalább azok a kérdések, amelyekre ezek a válaszok tényleg helyes válaszok, és ha ők nem is, akkor én meg tudom indokolni őket, és meg is tettem ebben a blogban sokszor.

Így például elhangzik egy kérdés, hogy ha valami a képzeletünkben "létezik", akkor az a létezés egy bizonyos formája-e. Alexander George helyesen rámutat, hogy ha valami a képzeletünkben "létezik", akkor csak az agyunkban "létezik", és nem igaziból. Ahogy mondtam, az érvelése rövid, és hiányos. Én ezt már kifejtettem bővebben a "Fogalom és referencia" c. írásomban. El kellett volna mondani, hogy az agyunk képes arra, és az egyik legfontosabb képessége, hogy fogalmakkal reprezentálni tud dolgokat. Azaz a gondolataink, fogalmaink, szavaink referálni tudnak létező dolgokra. Például, ha egy asztalra gondolok, akkor az lehet, hogy referál (vonatkozik) egy ténylegesen létező asztalra. Ettől ez az asztal nem lesz a fejünkben, a fejünkben csak a reprezentációja "lesz". És emiatt aztán olyan is előfordulhat, hogy képzelünk valamit, azaz a reprezentáció megvan a fejünkben, de nem referál semmire. Például a Télapóra gondolunk, vagy a rózsaszín, lila egyszarvúra, vagy istenre. Ez azért fontos, mert néhányan ezt összekeverik, a magyar interneten van is egy igen ostoba igehirdető, aki ebből istenérvet próbál csinálni, és nem fogja fel, hogy egy fogalom "létezése" nem jelenti automatikusan azt, hogy létezik a referenciája. Szándékosan nem hivatkozom ezt az illetőt, aki találkozott vele, az tudja, aki nem, az jobb is, ha nem ismeri.

Marc Lange kapta azt a kérdést, hogy van-e értelme annak a kérdésnek, hogy "mi volt a Big Bang előtt?". A válasza helyes volt, miszerint ez a kérdés jelenlegi tudásunk szerint értelmetlen. Ahogy írta, nincs olyan idő (mint fizikai fogalom, mint a téridő része), amelyben ennek értelme lenne. Nem fejtette ki részletesebben, hogy a jelenlegi tudásunk szerint a téridő az Univerzum anyagához szorosan csatolt, nem létezhet anélkül. Ehelyett vagy egy oldalt fejtegetett egy párhuzamot ami nem magyarázta meg a problémát, csak azt, hogy a fizika adhat olyan választ bizonyos kérdésekre, ami először abszurdnak tűnik, aztán megszokjuk. Egy részletesebb választ a kérdésre tőlem itt találhatsz: Univerzum-modellek isten nélkül.

Egy érdekes, és praktikus szempontból fontos kérdés, hogy be kell-e mesélni a gyereknek, hogy a Télapó létezik, illetve meddig kell/szabad őket becsapni? Marc Crimmins szerint ezt szabad, mert még ha hazudunk is, ez egy kis botlás. Szerintem ez egy elvtelen, hülye válasz volt. Louise Antony kifejtette, hogy szerinte nem szabad, minimum, ha a gyerek rákérdez, akkor már el lehet mondani neki az igazságot. Az indoklása az volt, hogy a gyereknek nem szabad hazudni.  Egyetértek vele, ez egy olyan hazugság, amellyel úgyis lebukik a felnőtt. Mindenképpen ront a szülő hitelességén. Felesleges ebbe csak azért belemenni, mert van egy ilyen szokás.

Louise Antony  kapta a gonosz problematikájának kérdését, nevezetesen a Katrina hurikán kapcsán. Elég jól elmagyarázta, hogy értelmes ember nem igazán gondolhatja, hogy egy mindenható és jóságos isten ilyet megengedjen, csak két lehetőség van: isten vagy közömbös, vagy nem mindenható, és az utóbbi esetben erősen megkérdőjelezhető, hogy isten-e, hogy létezik-e akkor isten. Igazából Antony még nagyon hatásosan érvelt egy olyan példával is, amikor egy new orleans-i hálát ad istennek, hogy az ő házát megmentette, de a szomszéd nyomorúságára csak annyit tud mondani, hogy "isten útjai kiszámíthatatlanok". Na most ha van egy jóságos, és mindenható isten, akkor az érthető, ha megmenti a házát, de az érthetetlen, következetlen, ha a szomszédét meg nem. Persze itt feltételezzük azt a trivialitást, hogy a megmentett emberek hite, vagy erkölcse erre a feltételezett válogatásra semmiféle indoklást nem ad. Ahogy valóban nem lehet azt mondani, hogy a hívő, vallásos, istennek tetsző életet élő embereket segítené meg isten. Egyszerűen nem ez a valóság, és a valóság fényében a jóság is isten feltételezés nevetséges. Ezt a témát sokszor kifejtettem már, a legjobban talán "A szabad akarat védekezés" c. postban.

Louise Antony fejti ki azt is, hogy isten bizonyítékának hiánya csak az agnosztikus ateizmus alátámasztására elég. Igaz, ő nem nevezi meg  a nézetet, ami hülyeség, mert az elnevezéssel pontosabban és gyorsabban lehet elmondani, mire gondolunk. No mindegy, utána pedig jól érvel, hogy a gonosz problematikáját tartja döntő érvnek. Ezzel egyetértek. Azt elfelejti mondani, hogy a gonosz problematikája mondjuk egy közönyös istent nem cáfol.

David Brink kapta azt a kérdést, hogy ha nem tudjuk isten akaratát kifürkészni, akkor mi a morál alapja? A kérdés ugyanígy, gyakrabban felmerül úgy, hogy ha nincs isten, mi az erkölcs alapja. Brink jól hivatkozott arra, hogy már Platon is azt mondta, hogy valami nem azért jó, mert isten mondja, hanem isten azért mondja, mert jó. Ez egyike az értékes hivatkozásoknak. Persze Platon hívő válasza még csak egy kis lépés volt az igazsághoz. Brink kifejtette, hogy az erkölcsiségnek más forrásai vannak, de ez a válasz megint egy abszolutista válasz, sajnos nem azt hangsúlyozta, hogy az erkölcs legfontosabb alapja, hogy a homo sapiens milyen, mit érez, és főleg, miben egyezünk meg, mint helyes. Tehát, hogy az erkölcs szubjektív, legfeljebb részben támaszkodik némi empirikus tényre. De akkor is csak a homo sapiens életmódjára, nem pedig valami erkölcsi igazságra. Leginkább ezért nincs szükség istenre az erkölcshöz, ezt kifejtettem a "Ha isten meghalt, akkor mindent szabad?" c. cikkemben.

Alexander George és Sean Greenberg kapták a "mozdulatlan mozgató" kulcsszóval elhíresült klasszikus istenérvet, és lényegében mindketten azt a helyes választ adták, hogy az oksági láncban vagy végtelen regresszus van, vagy valahol elvágjuk a láncot, de ha elvágjuk, akkor miért pont istennél? Miért nem lehet az Univerzum maga az ok nélküli ok?

Richard Heck kapta az élet értelmének kérdését, és a válasza jó irányba mutatott, azt mondta, hogy a kérdésre nincs válasz, de igazából akik ezt kérdezik, azok arra akarnak választ kapni, hogy "mi az (istent) kezdjünk az életünkkel?" Erre meg nem a filozófiának kell választ adnia, hanem mindenkinek magának. Ennek megfelelően azonban nem is istennek, még akkor sem, ha létezne. És ehhez a művészetekben, irodalomban, filmekben találhat segítséget. Nem válaszokat, mert hát bármit is olvasol, azt nem kell követni. Ez idáig helyes. Sokszor meg is fogalmaztam, például a "A filozófia hosszú, sötét teadélutánja és az élet értelme" c. írásomban. Van egy kis szépséghibája a Heck válaszának, hogy a Bibliát is bele vette a könyvek közé. Na most, ha ilyen értelemben veszi bele, hogy a Bibliában az élet értelmére nincs abszolút válasz - ahogy a többi könyvben sem - akkor ez idáig OK. És persze elvben, ha bármilyen könyvekben, mesekönyvekben, fikciókban is találhatunk lehetséges mintákat, akkor a Bibliában is. Csak még annyi problémám van, hogy az azért szánalmas, ha valaki ókori birkapásztoroktól akar mintát venni.

Címkék: könyv etika élet értelme istenérv

96 komment

Spinoza és a Biblia metaforikus értelmezése

Brendel Mátyás 2017.06.30. 11:56

9781508098676_p0_v1_s192x300.jpg

Nemrég hallgattam meg a Librivoxon Spinozától az "A Theologico-Political Treatise" (magyarul  "Teológiai-politikai tanulmány" címen jelent meg) könyvet, amely szerintem a legtöbb olvasónak sokkal inkább lehet érdekes, mint az Etika, mivel egyrészt a tényleges politikai berendezkedésről szól, másrészt meg valamennyire érdekes Biblia értelmezés is található benne.

Spinozát az ún. racionalista filozófia egyik nagy képviselőjeként tartják számon. A racionalitás elvére sokszor hivatkozik is. Az én meglátásom azonban mind Spinozáról, mind Descartes-ról, hogy bár hivatkoznak a racionalitás elvére, nagyon sokszor nem igazán racionálisak. A középkori-újkori (ezek a filozófusok a középkor és újkor határán éltek, és besorolásuk attól is függ, hogy hogyan számítjuk a középkort, de a továbbiakban középkori filozófusoknak fogom őket hívni, mert számomra még eléggé maradiak) racionalista filozófiára szerintem ez jellemző: sokszor inkább csak hangoztatják az ésszerűséget, de közben nagyon ésszerűtlen dolgokat írnak. Ezt a kritikámat pontosítani is tudom azzal, hogy az ésszerűség elve ezeknél a középkori racionalistáknál nagyon sokszor azt jelenti, hogy igaznak tartják azt, sőt, biztos igazságnak tartják azt, amit világosan, és egyértelműen el tudnak képzelni, és ami számukra racionálisnak tűnik. Ezzel szemben mai, modern értelemben racionálisnak az számít, ami logikusan levezethető, következik bizonyos premisszákból. Ez utóbbinál persze a premisszák kérdésesek, de a Spinoza és Descartes érvelésénél legtöbbször a tényleges logikai levezetés alig számít. Számukra legtöbbször az racionális, ami hasra ütésre annak tűnik, miközben nagyon egyszerűen látszik, hogy logikailag nem következik. Sok konkrét példát fogok írni Spinoza eme könyvéből.

Spinoza racionalizmusa nagyon nagy részt azt jelenti, hogy bizonyos teológiai axiómákból megpróbál levezetni dolgokat, de, mint említettem, még ez a levezetés sem szigorúan logikus, hanem csak olyan, hogy ő mit lát logikusnak. Másrészt pedig próbálja azt, amit hisz megracionalizálni, racionálisan alátámasztani, és ez is olyan, hogy szigorúan véve sehol nem áll meg a lábán. A teológiai "levezetései" hasonlítanak Aquinoi Tamás Szumma Teologiájára, amely szintén olyan levezetésekkel van teli, amelyben minden második lépés hibás.

Az, hogy Spinoza racionalista volt, első hallásra nekünk jól hangzik, de láttuk, hogy ez csak részben pozitívum. Az, hogy ez a racionalista filozófia a kinyilatkoztatás dogmatikus elfogadásával szembe helyezte magát, az előrehaladás, de a fenti kritika fényében még eléggé gyermeteg előrelépés.

A másik jó hír, ami miatt elsőre Spinoza rokonszenvesnek tűnhet, az az, hogy kiáll a vallásszabadság mellett. De ha legalább nagy vonalakban ismerjük Spinoza életét, és helyzetét, akkor tudjuk, hogy ebben eléggé érdekelt volt, hiszen egy zsidó-keresztény gyökerű, de eléggé eretnek gondolkodó volt, és a katolikus egyházzal könnyen összetűzésbe kerülhetett. Ezt a könyvét is indexre tették, és abban a korban az ilyesmihez gyakran járult máglyahalál is. Bár Hollandiában volt esélye ennek elkerülésére. Spinoza vallását egyébként sokszor nevezik panteizmusnak, ami szerintem kicsit túlzás, bár tényleg sok gondolata olyan, ami már panteizmusként is interpretálható.

Mint említettem, Spinoza racionalista filozófus, ami itt azt jelenti, hogy a kinyilatkoztatással (Biblia) szemben mindenképpen teret ad a gondolkodásnak is. Ugyanakkor a Bibliát szükséges, legitim tudásforrásnak tartja. Nagyon messze vagyunk tehát a modern racionalisták felfogásától, akiknek a tudás forrása az empiria és a logika, bizonyos írások pedig legfeljebb meggondolandó hipotézisek lehetnek, illetve történelmi kérdésekben lehetnek adatforrások, de sokkal kevesebb erővel, és sokkal több kritikával. Egy modern, racionális gondolkodó számára például a Biblia lehet egy forrás arra nézve, hogy a zsidók melyik században esetleg hol, és mit csináltak, de még ebben a kérdésben sem kritika nélkül elfogadható forrás, mert például az Exodust történelmi hitelessége kétséges. Továbbá ezt a Bibliát biztosan nem tekintjük forrásnak természettudományos kérdésekben, mint például, hogy a Nap kering-e a Föld körül, vagy, hogy mennyi a kör kerületének és átmérőjének aránya. Spinoza számára viszont a Biblia még sokkal több kérdésben tudásforrás, már csak azért is, mert sokkal kevesebb kérdésben támaszkodhat még tudományos ismeretekre (ld. Föld-Nap kérdést, bár erről itt konkrétan nem ír).

Spinoza szerint a kinyilatkoztatás soha nem mond ellent az empirikus tudásunknak. Ez ma már egészen tarthatatlan állítás, hiszen még a katolikus egyház is elismeri, hogy a genezis történetét csak metaforikusan kell elfogadni, azt is elismerik, hogy Kopernikusznak és Galileinek volt igazuk, és a Biblia Heliocentrikus utalásait szintén nem kell komolyan venni. Spinoza azonban még jóval Darwin előtt élt, így ezeket nem tudhatta. De Kopernikusz és Galilei tanításait ismerhette volna. Ám rájuk, vagy erre a problémára nem hivatkozik. Továbbá például az exodus során a Vörös tenger kettéválásának legendáját kíváncsi lennék, hogyan értelmezné.

A csodákról szólva van egy elfogadható, részleges érve, azt mondja, hogy a csodák nem igazolják istent, mert csak azt mutatják, hogy van egy természetfeletti, a természettörvényeknél erősebb faktor. Mi persze nem mondjuk, hogy van ilyen, de azt elismerjük, hogy még ha lennének is csodák, akkor is mondhatnánk ezt, amit Spinoza mond. Másrészt Spinoza szerint istent inkább a rend igazolja, mint a rend esetleges megsértése. Ez nem igazán logikus. Példája annak, amit előrebocsátottam, hogy Spinoza sokszor azt tekinti racionálisnak, ami számára szimpatikus, de egyáltalán nem logikai szükségszerűség. Az még rendjén van, hogy ha a világban azt látjuk, hogy rend uralkodik, akkor erre keresünk egy magyarázatot. Más kérdés, hogy a személyes isten, mint végső magyarázat szerintem eleve hülyeség, mert egy személyes működéséhez olyan környezet kell, amely rendet tartalmaz, és emiatt a személy nem lehet forrása a rendnek. De ezt már kifejtettem máshol. De most ezen itt lépjünk át! A közkeletű vélekedés azt mondja, hogy ha valahol csodát látunk, azaz a természettörvények megsértését, akkor arra magyarázatot keresve szintén istenhez jutunk. És ebben a gondolatmenetben van annyi logika, hogy ha a természettörvény sérülését látjuk, akkor a magyarázat valami olyasmi kell, hogy legyen, ami erősebb a természettörvénynél. Én korábban már azt is kifejtettem, hogy általános esetben ez csupán az elméletünk cáfolatát jelentené, és új elméletet keresnénk. De ha a törvénysértésnek nagyon is etikus motivációját látjuk, akkor jogosnak tartanám személyben keresni a magyarázatot. Így tehát a csodák szerintem elvben alkalmasak lennének egy természetfeletti személy létezésének igazolásához. Spinoza itt helyesen mutat rá arra, hogy ez a személy nem feltétlenül lenne isten. De lehet isten is, és ilyen értelemben a csodákat, mint lehetséges istenigazolást elvben elfogadom. Ténylegesen azonban persze nem, mert:

(i) Nincsenek erősen igazolt csodák.

(ii) Nem látom a következetes erkölcsi motivációt mögöttük. A világ nagyon nem egy jó Univerzum.

Végül, még ezután is felmerülne a korábban említett probléma, hogy isten még akkor sem lehetne végső magyarázat, hanem egy olyan személyre kellene gondoljak, aki a maga Univerzumában valamilyen törvények szerint működik és él.

Spinoza szerint a természettörvények isten természetét tükrözik, és abszurdum volna, ha isten megsértene önmaga természetét. Úgy is értelmezhető Spinoza érvelése, hogy fura lenne, ha isten meggondolná magát, és csodával kéne beavatkoznia. De ezek olyan spekulációk isten természetéről, amelyek egyáltalán nem biztosak. Miért ne sérthetné meg isten a saját törvényeit? Mi az, hogy sértené önmaga természetét? Miért kellene a természettörvényeket isten természetének tekinteni? Itt van egy bizonyos panteista beütés, de Spinoza nem mondja azt, hogy isten a természettörvényekkel egyenlő, csak azt, hogy isten természetébe a természettörvények is beletartoznak. Ami nehezen értelmezhető koncepció, és nem látszik, hogy miért volna szükségszerűen így. Itt van az, hogy Spinoza így képzeli el, ezért ezt gondolja racionálisnak. De ez sehogy sem áll meg a helyén.

Szokta úgy érvelni hogy isten tökéletességébe nem férhet bele fogalmi, és logikai okokból, hogy meggondolja magát. Spinoza ezt az érvet így nem fejti ki. Pedig ebben volna ráció: egy isten, aki meggondolja magát, vagy (i) rájön, hogy az előző döntése nem volt tökéletes, akkor ez egy tökéletlen isten (ii) vagy egyenlően jó alternatívák között választ véletlenszerűen, és szeszélyesen. De ez utóbbit nem szokták hinni a hívők.

Vegyük például az újtestamentumot, és Jézus történetét. Ennek szokásos interpretációja az, hogy isten az ótestamentumban egy bizonyos szövetséget kötött az emberrel, aztán meggondolta magát. Hogy máshogy magyarázná ezt Spinoza? És ebben a történetben aligha mondanák a hívők azt sem, hogy az újtestamentum és az ótestamentum ugyanolyan jó, és isten csak szeszélyből gondolta meg magát. A legtöbb keresztény, aki egyáltalán hisz az újtestamentumban azt hiszi, hogy az a jobb, helyesebb verzió, azaz isten kijavította korábbi elképzelését. Hasonló egyébként Noé esete, csak ott nincs új testamentum, de ott is isten állítólag megbánta a teremtését, el akarta pusztítani, aztán megint meggondolta magát, és Noéval mégis megbocsátott az emberiségnek. Nagyon sok itt a meggondolás. De már a kiűzetés a paradicsomból is egy meggondolás.

A csodákra visszatérve, elé nyilvánvaló, hogy a Biblia tele van csodákkal. Spinoza azt mondja, hogy valójában nem történtek csodák. Minden tök természetes volt, csak az emberek nem tudnak eleget ahhoz, hogy megmagyarázzák. Spinoza kifejti, hogy az emberek azt tekintik csodának, amit még nem értenek. Ez nekünk nagyon is elfogadható álláspont, csak az a bibi, hogy akkor a Biblia nagyon sokat hazudik. A további baj, hogy nekünk már az sem csoda, amit Jézus művelt, mert mi azt is meg tudjuk magyarázni. Egyébként arra úgy konkrétan rákérdeznék Spinozánál, ha még élne, és találkoznánk, hogy akkor szerinte Jézus feltámadott, vagy nem? Mert ha igen, az azért mégiscsak csoda, ha meg nem, akkor mi is Spinoza álláspontja a keresztény hittételekről?!

Azt is említsük meg, hogy ha Spinoza komolyan gondolta azt, hogy nincsenek csodák, még Jézus sem tett csodákat, és akkor nyilván nem is isten (fia), akkor Spinoza álláspontja eléggé deista. Eszerint isten megteremtette a világot, isten a magyarázata a természettörvényeknek, de utána semmibe nem avatkozik bele. És, mint említettem, a természettörvényeket isten nem is annyira teremtette, hanem inkább a természetéből adódnak, azzal egyenlőek.

Spinoza elismeri, hogy a Bibliában vannak hamis próféták, akik csodát tesznek (amit nyilván úgy ért, hogy csodának látszó dolgokat). Nem sorol fel példákat, de ez teljesen értelmetlen elgondolás. A Bibliában nagyjából mindegyik próféta tett állítólag csodákat. Jézust beleértve. Akkor Spinoza szemében gyakorlatilag az összes próféta hamis? Lassan odáig jutunk, hogy sok mindenben egyet érthetünk Spinozával, de kiderül, hogy a Biblia egy nagy rakás szemét. Akkor meg minek rá hivatkozni?!

Spinoza azt is elismeri, hogy a Biblia értelmezésében, fordításában nyelvi nehézségek voltak a szavak jelentéséről, betűk összekeveréséből, vagy a magánhangzó hiányából. Ez azt jelenti, hogy a ránk hagyott Bibliát alig tudja valaki értelmezni, de ráadásul még egy csomó fordítási és másolási hiba is van benne. Kritizálja azt is, hogy bizonyos széljegyzetek sokszor hülyeséget mondanak. Ez, ha jól gondolom, inkább a Tóra értelmezésére vonatkozik, nem tudom, kerültek-e ilyen széljegyzetek bele a Bibliába, vagy mennyire alapul ilyeneken a katolikus katekizmus. Említ többször, ellentmondásosan elmondott történeteket. Számokat, amelyek nem egyeztethetőek össze egymással, ellentmondásosak. Igazából eléggé elismeri, hogy a Biblia hiányos, ellentmondásos, megbízhatatlan, tehát még inkább egy olyan szemét, amire hivatkozni alig éri meg, mert semmiféle hitelessége nincs.

Spinoza azt mondja, hogy istenszövetsége Mózessel szövetsége nincs meg Mózes könyveiben eredetileg, és szó szerint benne. Ha jól értem, azt állítja, hogy Mózes könyvei utólagos írások, amire már sokan mások is rámutattak. Mózes törvényei tehát úgy látszik, Spinoza szerint nem pontosak.

Spinoza felveti még azt a vádat is, hogy akkor ha ő azt mondja, hogy isten könyve tökéletlen, akkor nem istenkáromló? Azt mondja, hogy nem, mert isten igéje a szívekben és az észben van. De ha már ezt mondja, akkor eljutott odáig, hogy a Biblia teljesen eldobható. Minek ragaszkodik hozzá mégis?! Mert ugyanakkor azt mondja, hogy a Bibliát nem szabad teljesen átértelmezni az ész alapján, csak olyat hihetünk, ami bele van írva. No de kérdem én, miután ennyire kimutatta, hogy a Biblia megbízhatatlan, miért bízik meg benne mégis ennyire? Mert azért ez elég erős autoritást ad még mindig a Bibliának.

A lényegi kérdés tulajdonképpen a Biblia metaforikus értelmezése, és ez még máig tisztázatlan dolog. Mármint a hívők részéről. Mert nem tisztázott, hogy mely részeket kell metaforikusan értelmezni, és miért pont azokat. Mely részeket szó szerint, és miért pont azokat. Spinoza Maimonidészt kritizálja, aki azt mondja, hogy ha valami ésszerűtlen, akkor metaforikusan kell érteni.Példának azt hozza fel, hogy Maimonidész leírja, hogy amennyiben ésszerű érvek alapján azt gondolná, hogy a világ örök idők óta létezik, akkor a genezis történetét el kellene vetnie, illetve metaforikusan kellene értelmeznie. Spinoza óta tudjuk, hogy a Genezist, ha nem is emiatt, de az evolúció, és a Földtörténet, illetve az Univerzum ismert története alapján alaposan metaforikusan kell értelmezni, és ezt a katolikus egyház is elismeri. Ez egy egészen ésszerű elv lenne, kár, hogy az összes lényeges rész oda veszne. Főleg Jézus születése és feltámadása.

Spinoza nem ért egyet Maimonidésszel, de nem egészen világos előttem, hogy akkor neki végül is mi az elve. Azt mondja, hogy a Biblia értelmezéséhez csak természetes gondolkodás kell, nem kell természetfeletti megvilágosodás. Ez alapján viszont logikus lenne, hogy egyetértsen Maimonidésszel, de kritizálja őt. Az biztos, hogy szükséges történelmi és nyelvi ismeret, ezt már kifejtette, és ezzel nincs is gond. Szerintem ebben Maimonidész is egyetértett volna vele.

Azt gondolom, hogy Spinoza módszere végül is abban tér el Maimonidészétől, hogy ő nem is akarja az egész Bibliát feltétlenül értelmezni. Különösen a mindennapi embernél hangsúlyozza, hogy annak nincsenek sem történelmi, sem "tudományos" ismeretei. Nekik csak az erkölcsi, és az üdvözülésről szóló részt kell értelmezniük, az pedig Spinoza szerint egyértelmű.

Ezzel viszont óriási gondok vannak, mert először is, már miért bíznék meg egy olyan könyv erkölcsi tanításaiban, amely könyv természetről szóló tanításai tele vannak hibákkal? Ha már látom, hogy a könyv megbízhatatlan, miért bíznék meg benne?! Ráadásul erkölcsi relativizmus mellett egyáltalán nem elfogadható az, hogy egy könyv erkölcsi ötletbörzén túl taníthatna-e bármire is. De maradjunk egy kicsit közelebb a hívők keretrendszerénél! Tegyük fel, hogy a Biblia erkölcsi tanítását alapnak akarjuk venni! Ez esetben Spinoza állítása még mindig egy meggondolatlan, naiv, téves hazugság. A Biblia ugyanis egyáltalán nem csak a szamaritánus részekből áll, hanem tele van erőszakkal, tele van olyan részekkel, amelyek egyáltalán nem csupán az altruista erkölcsöt szorgalmazzák. És még az sem igaz, hogy az miközben az Ótestamentumról sokan elismerik, hogy erőszakos, aközben az Újtestamentum olyan tiszta lenne. Nem, abban is sok erőszak van. Ha tehát csak az erkölcsöt nézzük, abban Spinoza álláspontja ugyanolyan önkényes, naiv, félrevezető, és ugyanúgy chery picking, mintha valaki a természet és történelemleíró részből válogatna ki egyes részeket, és dobna el másokat teljesen önkényes módon.

 Spinoza észreveszi, hogy az apostolok már nem olyanok, mint a próféták, például nem tesznek csodákat. (Az érthetetlen, hogy miközben elveti a csodákat, miért beszél a könyv sok más részében úgy, mintha mégis történtek volna). Spinoza szerint az apostolok azért nem prófétaként lettek elküldve, azaz azért nem tesznek csodákat, mert nem csak a zsidókhoz szóltak. Ebben eleve nincs sok ráció, mert nem értem, hogy a csodákra miért csak a zsidók lennének fogékonyak. De aztán később maga vallja be, hogy az apostolok közül csak Pál szólt a pogányokhoz. A 11 apostol nem.  És ez igaz is, a pogányok meghódítását Pál tűzte ki célul, egy önjelölt valaki, akinek köze nem volt Jézushoz. Csak akkor a 11 apostollal mi van?

Egy érdekes kérdés az, hogy a 4 evangélium miért ilyen tökéletlen, miért ellentmondásosak? Spinoza szerint Isten  az evangéliumokat azért négy verzióban íratta, hogy kiegészítsék egymást. Arról megfeledkezik, hogy mennyire ellentmondásosak, és, hogy ez megéri-e a kiegészítések miatt? Ráadásul sok evangélium íródott, a négyet az egyház választotta ki, mint 4 legjobbat, de a konzisztenciát még így is benézték. Értelmes ember felfogja, hogy ez az egész módszer egy igen rossz módszer lett volna egy istentől, egy isten nem ezt csinálta volna. Egy 120-as IQ-val egy ember jobb módszert találna ki. Például, hogy isten maga írja le az evangéliumokat. Akkor konzisztensek, teljesek, tökéletesek lennének. Milyen egyszerű! Erre nem jött rá ez a hülye isten?

Spinoza szerint két abszolút dogma van: istennek engedelmeskedni kell, és szeresd felebarátodat. Aztán hozzácsapja az igazságosságot, mint ami még beletartozik, de valójába ez a szeresd felebarátodból nem következik, eleve ellentmond neki. Például, ha a barátod bűnt követett el, akkor szeretetből titkolnád, de az igazság elve miatt fel kell jelentened. Továbbá ki mondta, hogy ez a 2 legfontosabb dogma a Bibliában? Sok idézetet lehetne találni, amely szerint más. Például a tízparancsolat nem 2 parancsolatból áll, és a 2. dogmát nem is tartalmazza. Spinoza azt mondja, ezen kívül mindegy, mit hisznek az emberek, csak ezt a 2 dogmát kel hinniük, meg ami ehhez szorosan hozzátartozik. A szektákat védi, és elítéli az eretneküldözést. De azt már láttuk, hogy ezt önös érdekből teszi, hisz ő maga is eretnek a katolikus egyház szemében. Egyébként nagyon sokat védekezik, és magyarázza, hogy nem eretnek. Elég nyilvánvaló, hogy ettől nagyon fél, és lehet, hogy igazából tovább ment volna a tanaival, lehet, hogy nekünk ma jobban elfogadható dolgokat is írt volna, csak nem mert.

Utána felsorolja azt a kevés dogmát, amit szerinte tartani kell. Azt mondja, a szabad akaratról, hogy mit hiszünk, az mindegy, pedig nagyban befolyásolja az engedelmességet. A fatalista, aki például azt hiszi, hogy a bűnei eleve el vannak rendeltetve, az nyilván nem engedelmeskedik isten parancsainak, mert az bár lehet, hogy megbünteti, de mit csináljon, ha egyszer ez van elrendelve? Ilyen például a református predesztináció hite, ahol nincs más törvény, csak az istenhit.

Spinoza szerint a  kinyilatkoztatást, és azon belül leginkább a 2 dogmájára gondol, a próféták autoritása miatt fogadjuk el, a próféták autoritása abból fakad, hogy:

1) volt képzeletük ( ez elég nulla és hülye kritérium)

2) csodát tettek, jósoltak (a csodákról azt mondta, nincsenek)

3) a helyes istent és helyes doktrinákat prófétálják (ez körkörös érvelés)

A kritériumok is gyengék, továbbá ezekkel a kritériumokkal mégis ész alapra akarja helyezni a Bibliát, továbbá az apostolokról elismerte, hogy nem teljesítik a prófétaságot. Továbbá az összes kritérium bárminemű (kétséges) igazolása a Biblia maga lenne, amelyről Spinoza elismerte, hogy megbízhatatlan, különösen e téren, esendő emberek írták, sokan írták, és sok más oka is van a megbízhatatlanságnak. Akkor meg miért bíznánk meg abban, amit a prófétákról mond? Például Mózes autoritásának egyik igazolása a Vörös-tenger szétválasztása, amiről Spinoza is bevallja, hogy nem csoda.

Igazából az ész illetékessége itt a nagy kérdés. sokan, akiket Spinoza kritizál nagyon szűkre veszik ezt az illetékességet. Spinoza helyesen mondja, hogy az erkölcsi kérdésekben már nem illetékes. De ahelyett, hogy következetesen erkölcsi relativista lenne, ránk akar erőltetni egy kinyilatkoztatásos erkölcsöt. Ez így nem megy.

A könyv maradék része az ideális társadalomról szól. Afféle társadalmi szerződést ír le, de még nem használja ezt a kifejezést. Itt elég ésszerű, és praktikus, de nem mindenben.Például ugrál az egyéni érdek és a társadalmi érdek között. A társadalmi érdek nincs visszavezetve az egyénire. Azt mondja, a demokrácia a legjobb államforma, de a monarchiával sokat foglalkozik, és mintha azt is elfogadná. (Itt megint gyáva lehetett, biztos nem akart lázadás miatt meghalni.)

A zsidó állam történetéről sokat beszél, de ez nekünk irreleváns, mert kit érdekel, meg egy mese alapján mond dolgokat. Ráadásul ő maga ismerte el, hogy ez a rész nagyon megbízhatatlan.

A monarchia ellen Spinoza szerint nem szabad lázadni, mert a monarchiát hallgatólagosan elfogadtuk, amikor nem lázadtunk ellene. Ez egy nagyon erőltetett "érv". Valójában egyáltalán nem érv, és nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy bárki bevegye. Hiszen ha valaki azt mondja, nem fogadja el a monarchiát, annak nem mondhatja, hogy: "de hát elfogadtad a monarchiát", mert hát fogadta el a fenét! Lehet, hogy Spinoza ezt úgy érti, hogy ha a többség elfogadja, akkor az egyedi ember ne térjen el ettől. No de ha ez így lenne, akkor soha semmi nem változna jó irányba sem. Ha pedig először egy ember nem fogadja el a monarchiát, utána meg egyre több, akkor eljuthatunk odáig is, hogy a többség már nem fogadja el a monarchiát, és akkor pont Spinoza lesz kisebbségben. Amit itt Spinoza képvisel, az egy olyan bornírt, ostoba, faék egyszerűségű korlátoltság, ami ellene van a véleményszabadságnak, a racionalizmusnak, mint a gondolatok szabad összevetésének, és fejlődésének elképzelésével.

Az egyetlen kivétel Spinozánál a próféta, neki meg van engedve, hogy monarchiát buktasson. De ez az előbbi szempontok miatt érthetetlen. Még ha valaki hinne is prófétákban, nem érthető, hogy miért a próféták, és csak a próféták feladata volna monarchiákat buktatni. Miért ne volna az emberi társadalom feladata a társadalmi berendezkedésének megszervezése vagy megváltoztatása? Arról nem beszélve, hogy bármely forradalmár mondhatja magát prófétának, és kész. Spinoza meg persze mondhatja, hogy hamis próféta, de láttuk, hogy ennek nincs semmi következetes, elkötelezetlen alapja. Itt csak arra lyukadunk ki, hogy Spinoza számára az a hamis próféta akinek "nem tetszik a pofája".

Egyébként is a királyok lecserélése Spinoza szerint csak másik türannoszokat hozott. Ez megint annyira korlátolt, maradi, és a történelmi ismeretek hiányáról tanúskodik. Persze, Spinoza tud angol példát hozni, meg zsidó példát, római példát. Nyilván sok esetben így volt. Sok esetben meg nem. A történelmi fejlődéshez meg hát mégis szükségesnek látszik egy-két forradalom. Azt, hogy a királyok maguktól belássanak valamit, és lemondjanak, az nem várható. Nagyon kevés eset van erre, és még akkor is forradalmi helyzet volt.

Spinoza szerint minden ország megszokta a monarchiát vagy a demokráciát, és nem jó, ha változtatunk. Ez is annyira korlátolt, és maradi hozzáállás! Spinoza minden bizonnyal döbbenten szemlélte volna a történelmet, ami azóta lezajlott. Például Hollandia ma királyság, még ha alkotmányos is. Viszont egy csomó királyságból lett demokratikus köztársaság.

Spinoza szerint az uralkodó mindent megszabhat, még a vallási viselkedést is. Noha nem érdemes neki mindenbe beleütni az orrát. Igazából érthetetlen, hogy Spinoza hogy nem látja, hogy egy ilyen uralkodó általában aligha bölcsebb, mint az átlag, és ugyan mi jó abban, ha egy ennyire hülye ember szab meg dolgokat egy országban, ahol annyival több okos ember van? Érthetetlen, hogy Spinoza szerint mi lenne az a mechanizmus, ami egy örökletes királyságban garantálná, hogy a királyi vonal bölcs emberekből áll, és ez így is marad? Az, hogy egy uralkodó mennyire hülye lehet, illetve mennyire önkényesen kerül hatalomra, nem érzékeli. Talán, mert a kis Hollandiájában éppen jól megvan.

Spinoza szerint az emberek gondolkodási szabadságát nem érdemes, és nem is lehet elvenni. Az uralkodó helytelenül teszi, ha kivégez eretnekeket, akik máshogy gondolkodnak. Persze nem tud semmi olyan mechanizmust mondani, ami ezt megakadályozná. Emlékeztető: Spinoza számára a vallásban a lényeg a karitativitás és az istennek való engedelmesség, a többiről számára tök természetes, hogy az emberek különféléket gondolnak. És Spinoza számára nem is fontos. A nagy egyházszakadások Spinoza szerint nem vezettek semmi jóra. Ezzel mondjuk mi egy teljesen más szempontból egyetértünk.  Hollandiában ekkor elég nagy a tolerancia, mindenféle vallás jól megél, senkit nem bántanak, ha betartja a törvényeket. Ez a szekuláris állam elő-ideája, és ezzel egyet is tudunk érteni.

Számomra érthetetlennek tűnik, hogy Spinoza miért nem áll ki sokkal jobban a demokrácia mellett. Ha jól tudom, Hollandia ekkor egy szövetségi köztársaság volt, és nem volt örökletes uralkodója. Tehát még csak nem is alkotmányos monarchia volt, hanem tényleg köztársaság, amely relatíve demokratikus volt, az akkori mértékek szerint (maival nyilván nem, mert hol voltak még az általános választójogtól!). A legjobb tippem az, hogy Spinoza Hollandiában jól megvolt, és más államokban látott eretneküldözést, ezt el is ítélte, de ha egy királyságban nem üldöztek eretnekeket, akkor már el se tudta képzelni, mi baj lehetett. A saját jólétében azt valószínűleg el se tudta képzelni, hogy egy királyságban a parasztokat elnyomják. Lehet, hogy úgy gondolta, hogy ha egy ember gondolkodó akar lenni, mint ő, akkor menjen papnak, ha meg nem, akkor jó neki elnyomott parasztnak lenni, amennyiben nincs szerencséje, hogy arisztokrata családból származik.

Spinoza itt teljesen érzéketlen, és kihasználja azt, hogy a papokat, amennyiben nem volt eretnek-üldözés egy országban, akkor békén hagyták, sőt, az elnyomó rendszer részei, támogatói voltak. Számunkra az, hogy valaki, ha szellemi tevékenységet végez, akkor lehessen olyan élete, hogy ebből megéljen, nyilván rokonszenves gondolat. Mi pont a papoknak nem adnák meg ezt, mert ingyenélő, haszontalan a "szellemi" tevékenységük. És mi valahogy ezen túl azért a fizikai munkásoknak, parasztoknak is egy igazságos társadalmat akarnánk. Legalábbis az ateisták többsége, aki általában ugyanúgy demokrata, mint a társadalom többsége.

Összefoglalva: Spinoza a maga korában egyike volt azoknak, akik egy fontos lépést tettek a jó irányba. Az, hogy észrevette, hogy a Bibliában mennyi torzító hiba és hibalehetőség van, pozitívum azok után, hogy a korban a legtöbben, és még ma is páran szó szerinti igazságnak veszik a Bibliát, és tökéletesnek. Spinoza, és mások, megtették azt a lépést, hogy elismerték, a Bibliát emberek írták, tele lehet hibákkal, és gondolkodni kéne rajta, mielőtt elhisszük. Spinoza még nem tudott teljesen elszakadni a dogmáktól, és a gondolkodása csak névleg racionalista, valójában nem nagyon racionális. Azt gondolom, hogy ha egy kicsit belegondolunk, hogy a Biblia (a név azt jelenti: "könyvek") abban az időben a keresztény világban sokszor praktikusan az egyetlen könyv volt, ami létezett. Persze, filozófusok ismertek pár másik könyvet, de mégis óriási torzító hatása lehetett annak, hogy nem ismerték azt az egyszerű jelenséget, hogy egy író egyébként potenciálisan bármilyen hülyeséget papírra vethet, és az, hogy valami írva van, nem jelenti, hogy szent, de még azt sem, hogy nagyon megbízható volna.

Mi manapság már könyvek millióit ismerjük, és egyáltalán nem meglepő számunkra a gondolat, hogy egy könyvben akár totál hülyeségek és hazugságok lehetnek, illetve tiszta fikció is lehet. Mi jobban hozzászoktunk, hogy erről lehet vitázni, ezt meg lehet gondolni. Mi, és különösen mi, ateisták előítéletek nélkül tekintjük a Bibliát, mint egy könyvet a sok közül, az egyik (két) vallás könyvét a sok közül, melyet össze tudunk vetni más vallások könyveivel, és más könyvekkel. Ebben az összevetésben pedig a Biblia nem bizonyult hitelesebbnek, mint bármely más vallás szentnek mondott könyve, és alapvetően tudjuk, hogy ezek a könyvek mítoszok, azaz kevés történelmi mag köré sok fikció (mese) rakódik, valamint sok olyan erkölcsi előírás, amely az adott korban, egy adott népnek szólt, azoknak sem feltétlenül volt értelmes, de nekünk meg aztán végkép nem kell, hogy mérvadó legyen. Ami a történelem hiteles kutatását jelenti, azt is tudjuk, hogy ezek a szentnek mondott könyvek nem hiteles történelmi leírások, ezekből legfeljebb egyes részleteket lehet lehetséges igazságnak kiválogatni, és aztán más forrásokkal, archeológiai adatokkal összevetve ezeknek is csak egy kis része bizonyul igazságnak. A Biblia történelmi leírásának nagy része sem igaz, vagy bizonytalan az igazsága. A vallásos része pedig ugyanolyan mese, mint bármelyik más vallás vallásos meséi.

Címkék: könyv társadalom demokrácia metafóra racionalizmus panteizmus Biblia

14 komment

Náci volt-e Luther?

Brendel Mátyás 2017.06.25. 20:27

"luther_berlin1b.jpg

Idén nagy felhajtás van a reformáció 500 éves évfordulója kapcsán. A reformátusok arról emlékeznek meg, hogy Luther állítólag 500 éve szegezte ki a téziseit a wittenbergi templom kapujára. Ami maga is egy legenda, és vitatott, hogy megtörtént-e. De hát a vallás már csak ilyen legendákra épül.

Luther kapcsán régóta ismert volt számomra, hogy antiszemita volt, és erről sokat írt, többek között egy könyvet, "Von den Juden und ihre Lügen" ("A zsidókról és hazugságaikról") címmel, amely címe alapján valóban erről kell, hogy szóljon, és eléggé antiszemita tartalmat ígér.

Erre a könyvre sokszor hivatkoztam, de egészen idáig zavart az, hogy magam nem olvastam. Tapasztalataim szerint sok könyvet sokszor képesek elferdíteni, és el tudtam képzelni, hogy eltúlozták az antiszemitizmusát, ezért örültem neki, hogy megtaláltam az audiobook veriziót a youtube-on. Egy vélhetően ennyire szörnyű könyvre nem szántam volna annyi időt, hogy elolvassam, de munkába menet, biciklizés közben meghallgattam.

Na most persze Luthert nácinak nevezni bizonyos szempontból anakronisztikus, hiszen vagy 450 évvel megelőzte a nácikat. A nácik ugyanakkor nagyon is támaszkodtak többek között Luther nézeteire, és az abból kibontakozó antiszemitizmusra. Itt nem csupán egy ember egy olyan könyvéről van szó, amely sajnos megjelent, aztán majd elfelejtik. Itt egy nagy hatású szörnyűségről van szó, és a hatás bizony végigkövethető a náci rezsimig.

Vég nélkül lehetne vitázni azon, hogy mennyire anakronisztikus Luthert nácinak nevezni, miközben nyilvánvalóan nem lehettek olyan ötletei, hogy a zsidókat gázkamrában kéne megsemmisíteni. De a könyvből kiderül, hogy simán elképzelhető lenne tőle ilyen, amennyiben ekkoriban ilyen technikai lehetőség egyáltalán létezett volna. Másrészt szoktak például őskeresztényeket, ókori és újkori filozófiai irányzatokat, illetve magát az őskort kommunistának, vagy őskommunistának nevezni. Számomra pedig nem az a lényeges kérdés, hogy mennyire vigyünk vissza egy ilyen ideológiai irányzat megnevezését az időben, hanem az, hogy Luther nézetei mennyire hasonlítanak Adolf Hitler nézeteihez, és mennyire embertelenek. Ha Luthert nácinak nevezem, akkor ezt akarom kifejezni. Ez pedig a könyvből határozottan kiderül.

Luther egyik visszatérő, zsidóellenes érve az, hogy a zsidók vesztes nép, elhagyta őket isten. Elűzettek, elhagyták a hazájukat, szétszórva élnek, nincs erős államuk. Na most a 16. századi Németország bár formálisan császárság volt, de tudtommal szintén egy nem igazán egységes birodalom volt. Ami nem feltétlenül baj, van az ilyen társadalmi fejlődésnek előnye, sőt, valószínűleg sok mindenben hozzájárult az általános történelmi fejlődéshez, de a 16. századi Németország bizony nincs éppen a történelme csúcspontján.

Ha pedig valaki végigköveti az azóta ismert teljes világtörténelmet, akkor teljesen röhejessé válik számára az, hogy ezt a történelmet, mint az isten kegyében lévő, majd kieső országok történelmét tekintse. Talán Spanyolország, Portugália, Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok felemelkedése és bukása, vagy korábban a vikingek, a Római Birodalom, Nagy Sándor birodalmának felemelkedése és bukása tényleg istenek támogatásából és kegyvesztéséből történt volna? Azt gondolom, ez ma már egyértelműen röhejes nézet. Ismerjük eme birodalmak felemelkedésének és bukásának földi okait. Egy jó példa erre Montesquieu könyve a rómaiak nagyságáról és hanyatlásáról, amelyben lényegében a római társadalom motiváltságának, erkölcsének, tulajdonítja a felemelkedést is, és a bukást is. Nem vallásoknak és isteneknek. Egyébként ha vallást okolhatnánk emiatt, akkor a keresztény vallás inkább a bukás oka lehetne.

Aztán, mai szemmel nézve Luther "érvei" még inkább nevetségesek. Azóta Németország ugyan sokszor felemelkedett, de közben igen kétes módon, és az antiszemitizmustól nem független módon, majd el is bukott, kb. ugyanezért. Izrael pedig újraalakult, és szintén az antiszemitizmusától nem egészen független módon. Most akkor ezt hogy értsük? Isten meggondolta magát, és részben mégis a zsidókhoz állt vissza és az antiszemitákat büntette meg?

Luther egyébként elmeséli egy zsidó hadvezér történetét a Római Birodalomban, ezt viszont kegyetlen hódításnak állítja be. Tehát itt látszik, hogy Luther "érvrendszere" kettős mércéjű, és akármi történik, vagy az ellenkezője, mindenképpen azt hozza ki belőle, hogy le a zsidókkal. Ezt nevezzük dogmatikus, cáfolhatatlan, fafej hitnek.

Luther kritizálja a zsidók azon nézetét, hogy kiválasztott nép. Illetve kritizálja a cionizmust. Ami a cionizmust illeti, ha azt úgy értjük, hogy a zsidó nép nemcsak kiválasztott, de felsőbbrendű, akkor ennek kritikája jogos, csak éppen az a kétséges, hogy hány zsidó hisz ilyet? Luther ezt nem tudja igazolni, igazolás nélküli tényként, és általános igazságként kezeli. Holott a valóság nyilván az, hogy a zsidók között ilyenek kb. úgy vannak mint bármely más nép között a szélsőséges nacionalisták (nácik).

Az, hogy a zsidók szerint a zsidók isten által kiválasztott nép pedig olyan bibliai alapokon nyugszik, amire mi ateisták mondhatjuk, hogy hülyeség, de Luther nem, aki ebben a könyvében is állandóan a Bibliára, és az Ótestamentumra is hivatkozik. Mi mondhatjuk, hogy mind a zsidók, mind a keresztények, és a Biblia nagy része hülyeség, de Luther nem.

Elég sokáig beszél a körbemetélés kérdéséről, amelyről már láttuk, hogy az egész ókereszténység egyik döntő ideológiai kérdése, amely a mózesi törvények teljes betartásának egy részkérdése. Ez végül is a keresztény identitás kialakulásának döntő kérdése. Amikor a keresztények azt mondták, hogy nem zsidókat is befogadnak, nem kell körülmetélkezniük, nem kell a mózesi törvényeket betartaniuk, akkor vált a zsidó szektából a római birodalom ideológiájaként alkalmas világvallás. Mi, ateisták ezt hatalmi harcként tudjuk értelmezni, amely már az első századokban eldőlt, Luther vitája erről számunkra érdektelen, és röhejes. Mert persze, hogy a kötelező körülmetélés röhejes, de ez egy mellékes hülyeség a zsidó és muszlim vallásban, ettől még a kereszténység még nem lesz igazolt, és tele van másmilyen hülyeségekkel.

Van továbbá Luthernek egy nagyon hosszadalmas vitája a zsidókkal arról, hogy a messiás eljött-e Jézussal. Ez is nyilván már az őskereszténység óta folytatott vita. Számunkra a pro és kontra érvek is röhejesek, számunkra mindkét fél hülye, és az itt elhangzó "érvek" meg pláne. Most mi mit kezdjünk azzal, hogy Luther szerint a messiás már eljött, a zsidók szerint meg még nem, de hát a zsidók ettől még szerintünk más hülyeségekben hisznek?! Itt ugyebár máris kiegyenlítettek a keresztények a zsidókkal szemben a hülyeségek számában. Ezen a ponton 1:1.

Luther egyébként stílusában förtelmes, állandóan sátánfajzatoknak, kígyófajzatoknak nevezi a zsidókat. Eközben olyan "érvekkel" akar jönni, hogy a zsidók szidják a keresztényeket. Na most, hogy a 16. században, Németországban a zsidók mit csináltak, arról mit sem tudunk. Egyébként állítólag Luther se nagyon tudott erről semmit, alig ismert zsidókat. Igazolni biztos nem igazolta, így nevetséges az egész. Azt viszont tudjuk, hogy Luther maga úgy szidja a zsidókat, mint amilyen szidást tőlük zokon vesz. Ez az egy dolog nagyon jól dokumentált Luther saját könyve által.

A legfontosabb dolog a könyvben, és amiért leginkább fontos elolvasni, és pontosan megjegyezni, az az, hogy Luther mit mond konklúziónak a zsidókról, mit javasol, mit tegyenek velük. Ezt többször, több listában felsorolja, megpróbáltam a legfontosabb zsidó-üldöző intézkedéseit összeszedni:

1) Luther pestishez hasonlítja a zsidókat. Máshol sátánfajzatoknak, kígyófajzatoknak.

2) A templomaikat és iskoláikat felgyújtaná.

"Moses schreibt, daß, wenn eine Stadt Abgötterei triebe, man sie mit Feuer ganz zerstören und nichts davon  übriglassen sollte. Und wenn er jetzt lebte, so würde er der erste sein, der die Judenschulen und -häuser ansteckte"

Azaz:

"Mózes írja, hogy ha a város istentelenséget művel, akkor azt tűzzel teljesen el kell pusztítani, és semmit sem meghagyni. És ha ma élne, akkor ő lenne az első, aki a zsidók iskoláit és házait felgyújtaná." 

3) A házaikat is felgyújtaná és lerombolná.

 "daß man ihre Häuser desgleichen zerbreche und zerstöre, denn sie treiben ebendasselbe darin, das sie in ihren Schulen treiben."

Azaz:

"hogy a házaikat szétverjék és lerombolják, mivel ugyanazt művelik bennük, mint az iskoláikban."

4) A zsidó iskolákat, a zsidó hit tanítását betiltaná. Egyáltalán, hogy a rabbik taníthassanak, azt is betiltaná.

5) A zsidóknak az utazást betiltaná, sőt, kijárási tilalmat rendelne el, maradjanak a házaikban!

6) Az uzsorát betiltaná nekik, aranyukat és ezüstjüket elvenné.

7) Ásót, ekét, fejszét adna a kezükbe, hogy dolgozzanak. Ez persze a legkevésbé rossz követelés, sőt, ha elvennék a vagyonukat, akkor a gazdagabb zsidók végül ehhez folyamodnának. De valószínűleg itt kényszermunkatáborokat eredményezett volna az, ha Luther követeléseit elkezdték volna teljesíteni, akárcsak a náciknál.

8) A zsidó hitet betiltaná. Itt a hitvallás további megnyilvánulásairól beszél. Bármilyen zsidó hittétel hangoztatását betiltaná, és a zsidó szertartásokat is, amennyiben a felégetett zsinagógákon kívül is folytatnák azokat.

9) Végül, elűzné őket a keresztény országokból. A keresztény országokból mindenképpen, de leginkább Izraelbe, amely ekkor török fennhatóság alá tartozott, tehát ez elég kegyetlen dolog lett volna, még ha más atrocitásokkal nem is járt volna (járt volna).

"so laßt uns bei gemeiner Klugheit der andern Nationen, wie Frankreich, Hispanien, Böhmen usw., bleiben und mit ihnen rechnen, was sie uns abgewuchert und danach gütlich geteilt, sie aber für immer zum Lande ausgetrieben."

Azaz:

"Tehát kövessük más nemzetek, mint Franciaország, Spanyolország, Bohémia és mások példáját, és számoljuk el velük, amit uzsoráskodással kicsaltak tőlünk, igazságosan osszuk el, és űzzük ki őket az országból!"

9 látszólag ellentmond a korábbiakkal, hiszen ha úgyis elűzné a zsidókat, akkor mit tiltogat? Luther maga is megmagyarázza, hogy bár a 1-9-ig tartó intézkedések elég kemények, de a zsidók szerinte titokban úgyis folytatnák a hitüket, ezért kell végül is kitoloncolni őket.

A Jud Süss című filmben, abban a filmben, amit a náci rezsim alatt készítettek és vetítettek, hogy a zsidók elleni gyűlöletet szítsák, ebben a filmben idézik Luthert, pont a fenti passzusokat. Ezt a saját szememmel láttam, hallottam, egy dokumentumfilmben, amelyben benne volt ez a részlet. (Természetesen a Jud Süss c. filmet egészében elég nehéz megnézni, és ez így is van jól.)

Luther a zsidókat ingyenélő uzsorásoknak állítja be, amivel van egy csomó gond:

0) Történelmi ismereteink szerint a zsidók elől sok álláslehetőséget elzártak.

1) A kommunisták nézetei is ilyen szélsőségesen tőkésellenesek voltak, és óvatosnak kell lenni ezzel, hogy a tőkés vagy bankár ingyenélő, mert a kapitalizmus ezen a tőkén alapul, és ráadásul a tőkések vagy bankárok tényleg nem csupán ingyenélők. Bonyolultabb kérdés ez.

2) Luther állításai nyilván alaptalan általánosítások. Luther ír olyat, hogy a németek dolgoznak a földeken, állatokkal, a zsidók meg ehhez lusták. Közben nyilván zsidók is dolgoznak a földjeiken, ez csak előítélet. Még a gazdag zsidók is szegényen kezdték valamikor, és akkor dolgozniuk kellett a földjeiken.

3) "Furcsa" módon a saját német nemességet nem támadja, pedig azokra ez a kritika biztosan érvényes lenne. Azok a hercegek, akik őt támogatják, és befogadják, akik áttértek református vallásra, azok szintén ingyenélők voltak, nem dolgoznak a földeken és az istállókban. De még a pénzzel sem dolgoznak annyit, mint az uzsorások. Persze olyan szempontból érthető a sunyiság, hogy őket azért nem kritizálja, mert ők az utolsó támogatói. Ha Luther a német hercegeket is kritizálta volna, akkor máglyán végezte volna. Még így is alig menekült meg ettől.

Luther, amikor Németországban parasztlázadások törtek ki, akkor egyértelműen azok ellen állt ki, és az elnyomó hercegek mellett. Amennyiben a zsidó uzsorásokról mondott vádjai igazak is lennének, nem az uzsorások voltak azok, akik a szegény embereket a legjobban kifosztották, hanem a nemesek, és ezek a nemesek vérbe is fojtották a parasztfelkeléseket. Luther az igazi népnyúzók helyett vélt ellenségek ellen hadonászott.

Luther nézeteiben megtalálhatóak  ugyanazok az általánosítások, ugyanaz az előítéletes "gondolkodás", ami később is jellemző a nácizmusra, és minden rasszizmusra. Ha egy buta ember nem is ismer zsidókat, könnyen elhiszi ezeket xenofóbia alapján. ha meg ráadásul ismer egyetlen uzsorás zsidót, akkor meg pláne elhiszi az ingyenélős részt. A buta ember odáig nem jut el, hogy ilyen állításokat reprezentatív statisztika nélkül nem szabad tenni, és nem szabad elhinni. És még akkor is óvatosan kéne kezelni, ha szignifikáns korrelációk lennének kimutathatóak, azaz, hogy ha  a zsidóknak tényleg szignifikánsan nagyobb része lenne bankár, mint a németeké. Mert ahogy az előbb kifejtettem, a pénzt kölcsönadó szolgáltató a kapitalizmus egyik fontos része, és közülük sokan nagyjából elfogadható módon dolgoznak.

Luther végül olyan primitív pletykákat hisz el, és hivatkozik rájuk, mint, hogy a zsidók gyereket rabolnak és kútmérgezők. Ez is jellemző a későbbi népi nácizmusra. Sajnálatos módon a mai menekültellenes rasszizmus témái is ugyanazok: a bevándorlók szerintük ingyenélők, vallásuk idegen, a gyerekrablás helyett nemi erőszakkal riogatnak, a kútmérgezés helyett meg fertőző betegségekkel. 

Összefoglalva, Luther nézetei olyan primitív, népi rasszizmusra hajaznak, amely előtte és utána is évszázadokig jellemző volt. Ő ezen ideológiák terjesztésében "megalapozásában" tetemesen részt vett. A nácizmus is komolyan hivatkozott és támaszkodott rá. Perzse mosdathatják Luthert a reformátusok, hogy Luther rasszizmusa nem volt a kora legalja rasszizmusánál rosszabb. Csak olyan volt, mint a kora társadalmának legalja. Ugyanilyen magyarázkodásokkal szokták egyébként a katolikus inkvizíciót vagy a boszorkányégetéseket is mosdatni. Csak a helyzet az, hogy azt látjuk világosan, hogy Luther hite ezek szerint egy szemernyit nem emeli a kora csőcseléke fölé. A keresztény hit állítólagos erkölcsnemesítő szerepét ez cáfolja. Sőt, ahogy a Wikipédiában is megjegyzik, Luther rasszizmusa inkább  hit alapú, mint rasszista alapú ("Nach heutigem Forschungskonsens waren sie noch nicht von Rassismus, sondern von seiner antijudaistischen Theologie bestimmt."). Én azt mondanám, hogy kb. ugyanannyira hit alapú, mint zsigeri, rasszista gyűlölet. Ez pedig súlyos kritikája a hitnek.

Összefoglalásképen visszatérek arra az egyébként szerintem nagyon egyértelműen eldöntött kérdésre, hogy Luther antiszemitizmusa vallásos alapú volt-e. Láttuk, hogy egy igen jelentős részben igen. A könyvének címe "A zsidókról és hazugságaikról" hangsúlyosan tartalmazza azt, hogy a zsidók Luther szerint hazudnak, és ez nagyon nagy bűn Luther szemében. Ezért is foglalta bele a címbe. No de miben hazudnak a zsidók Luther szerint? Hazudnak arról, hogy kiválasztott nép volnának, Luther szerint már kegyvesztett nép, hazudnak arról, hogy szerintük még nem jött el a messiás, Luther, és a keresztények szerint eljött. Luther könyvének jelentős részét annak "szenteli", hogy ezt igazolja. De mindkét kérdés vallásos kérdés. A zsidók mindkét ún. "hazugsága" olyan, hogy az ő Biblia-értelmezésük ütközik Luther Biblia-értelmezésével, és ezen túl is az ő hitük Luther hitével. Ha a zsidók hazugsága az lenne, hogy szerintük Jeruzsálem a világ legnagyobb városa, akkor először is aligha hazudná ezt a zsidók nagy része, ezt eleve csak néhány igen hülyéről tudjuk elképzelni, másrészt elég gyorsan, és egyértelműen el tudnánk dönteni a kérdést. Ezek után pedig ha marad pár hülye, aki kitart a butasága mellett, az nem zavarna minket annyira. De a zsidók nagy része hiszi (akkor még mindenesetre hitte) a két hittételt, amit Luther vitat. De Luther saját hittétele alapján vitatja. Luther pontosan azért akarja elűznie  szidókat, mert tudja, nem tudja őket meggyőzni. Ezt saját maga mondja. Persze ő úgy érti, hogy azért, mert a zsidók hülyék. A valóság viszont az, hogy Luther és a zsidók hite is csak hit, pont ezért nem tudja meggyőzni egyik sem a másik felekezet jelentős részét.

Luther az Újtestamentumot úgy értelmezi, hogy isten elhagyta a zsidókat, és az új kiválasztott "nép" a keresztény népek. Nem is nép az új kiválasztott, hanem vallás, a keresztény vallás. Luther eme interpretációja nem is különbözik különösebben a Vatikán hivatalos nézeteitől. És igazából a Vatikán is üldözte azokat, akik máshogy gondolták az inkvizíció során. Igazából jobban, mint Luther a zsidókat bármikor üldözni tudta. Tudjuk, hogy a katolikusok is sokszor antiszemiták voltak, üldözték a zsidókat is. Még az is igaz, hogy egészen hasonló "érvelések" mentén, nevezetesen, hogy a zsidók feszítették keresztre Jézust. Legalábbis ők is elítélték, és ők jelentették fel, és aztán, amikor Pilátus megkegyelmezett volna neki, akkor a zsidók még egyszer megerősítették, hogy feszítsék meg: Mk. 15:13.

Luther antiszemitizmusa ennél nem sokkal több. bár ilyen jól összeszedett náci szöveget eddig a katolikusoktól nem olvastam (simán lehet, hogy van). És visszatérve a kérdésre: Luther antiszemitizmusa itt nagyon erősen támaszkodik a közös keresztény hitvallásra, miszerint Jézus a messiás, és a követői az új, igaz vallás követői, a zsidók tehát megtévedt eretnekek. Számunkra ateisták számára mind a zsidó, mind a keresztény hitvallás alaptalan hülyeség. De mellettünk a ráció áll, és mi sokkal inkább bízunk abban, hogy ezek az észérve meggyőzik az embereket. Így is van, egyre kevesebb az etnikailag zsidók közt a hívő, és a korábban keresztény népek közt is egyre kevesebb a keresztény, egyre több az ateista. Mi az érveinkre támaszkodunk, bízunk bennük, ki tudjuk várni ezt a pár évtizedet. Luther nem tudta, őneki üldöznie kellett a zsidókat, mert az érvei erejében nem bízott. Ez érthető: hiszen a hite nem volt racionális, nem voltak mellette jó érvek.

Van Luther vallásossága és antiszemitizmusa között eme közvetlen kapcsolaton kívül egy általános kapcsolat. Luther antiszemitizmusa nemcsak a zsidók eretnekségén alapul, hanem olyan hétköznapi vádakon, mint, hogy a zsidók ingyenélők, kútmérgezők, gyerekrablók. Ez pedig a maga módján szintén egy hit-féleség, csak nem vallásos hit. Az, hogy a zsidók általában tényleg ilyenek ugyanúgy nem igazolt, ugyanúgy csak mítoszokon alapuló felszínes hit. És attól az embertől, aki néhány történetből, vagy leírt mese alapján elhiszi, hogy Jézus szűznemzéssel született és feltámadt, attól nem meglepő az sem, hogy holmi mítoszok, esetleg újsághírek alapján elhiszi, hogy a zsidók kútmérgezők és gyerekrablók. Ugyanaz a "gondolkodás": mindkettő bugyuta hit. Így is összekapcsolódik Luther egyik ostoba hite a másikkal.

Címkék: könyv reformáció zsidók luther nácizmus

Szólj hozzá!

Szétcsúszás

Brendel Mátyás 2017.05.02. 06:32

988ed61c4d85999ec36f4f2ac42b7b19.jpg

A lány némi feltűnést keltett a Les Deux Magots kávézóban, ahogy percenként ugrált fel a kávéja és könyve mellől, hogy pár méterre, a sétány másik oldalán elszívjon egy cigit, miközben idegesen nyomkodta az iPhone-ját. Először nekidőlt az egyik leparkolt motornak, majd amikor az - mint egy ringlispíl - kifordult alóla, akkor a hengeres elválasztókőre ült, de mivel az meg csont hideg volt, ismét csak felpattant. De azért nem volt ez nagy dráma, legalábbis párizsi viszonylatban.

Végre, amikor egyszer felpillantott az SMS-ek közül, felragyogott az arca, és egy másik, a templom felől a közeledő nő elé sietett. Az érkező fiatal nő gyakorlatlanul botladozott a magas sarkú cipőben, mivel láthatóan gömbölyödött egy kicsit a hasa. Első gyermeke lehetett. De hamarosan átevezett a zebrán a kávézóhoz. Egy kis lélekerősítő bisou-bisou után vissza is ültek az asztalhoz.

- De mi a baj, Julie? - kérdezte az érkező lány, miközben kezébe vette a könyvet, és végigpörgette.

- Sza... - elcsuklott a hangja - szakítottunk Francois-val.

- Jajj ne! - csapta le a könyvet Emilie - De hát olyan jók voltatok együtt, megesküdtem volna, hogy ez most kitart. Annyira oda voltál érte, annyira rajongtál! A múltkor még áriákat zengtél róla, emlékszel?

- Igen, alig tudom elhinni, de tényleg, Francois tényleg annyira fantasztikusnak látszott. Amikor megismerkedtünk, tudod, elvitt a Cite des Sciences-be, és mindent elmesélt, mindenről tudott valamit mondani. Végre egy reál érdeklődésű srác, akinek nem ment el az esze, de mégis van fantáziája! El voltam varázsolva, hogy végre valaki, aki nem a hülye Montmartre-ra visz, és nem a giccses Tertre-on akar velem crepes-t enni. Eddig vagyok már a "bohém" művész-növendékekkel - a "bohém" szónál kicsit ironikusan megbiccentette a fejét. Emilie ugyan már hallotta a történetet, de türelemmel várt, hogy mi lehet a "de..." rész.

- És tudod, a fényes Geode előtti parkban, azon a nyári éjjelen, amikor mesélt a multiverzumokról, a Mátrixról, hogy lehet, hogy mindannyian csak számítógépes szimulációk vagyunk. Annyira lenyűgözött. Olyan volt, mint Cyrano a holdbéli utazásával - paskolta meg az asztalon lévő Cyrano életrajzot Julie. Irodalom szakra járt a Sorbonne-ra, akárcsak anno Emilie, aki önkéntelenül is elmosolyodott Cyranora gondolva. Természetes reakció volt. - Tök jó könyv egyébként, olvasd el! Amit ez az író Cyranoval kezd, az olyan, mint Monet a vízililiomokkal.

- Jó, jó, majd belekukkantok – Emilie kicsit elfintorodott: a vízililiomos hasonlat elég gyanús volt - de mondd már, mi lett Francois-val? - még mindig azt várta, mi lesz az az újdonság, amiről nem tud.

- Aztán tudod, elvitt a Grande Arche-hoz - és ne is mondd, ez se klisé, mert nem is voltam olyan sokat ott - megmutatta a tetőn lévő számítógépes kiállítást, és azt a szuperszámítógépet. Tudod, azt a nagy, zöld hengert, mintha egy nyolcvanas évekbeli sci-fiből jött volna elő.

- Tudom - bólogatott Emilie, bár soha nem látta a gépet. És a sci-fikben sem volt otthon. De ez most mindegy volt, csak haladjanak.

- És a tetőn, amikor előttünk volt a város - Julie végigsöpört a Magots zöld napernyője alatt, körbe, majdnem felpofozva a szomszéd asztalnál ülő amerikai turistát, aki demonstratívan Sartre-t olvasott kávézgatás közben - a felhőkarcolók, valahol messze, elől az Arc de Triomphe, jobbra az Eiffel torony, ..., és tudod, elkezdte tovább mondani a szimulációt, hogy lehet, hogy a szimulációs számítógépet egy intelligens lény programozta, egy másik világban, de lehet, hogy az is csak egy Mátrix, és aztán lehet, hogy az is, ... , tudod, úgy beleszédültem – mindjárt le is huppant megint, mert a napernyős, forgolódós artikulációba  a valóságban is beleszédült.

- Hát igen - nevetett Emilie nem igazán tudta követni Juliet, de azt értette, hogy valami nagyon elszállt dologról van szó - ez majdnem olyan, mint amikor pillangók röpködnek a hasadban.

- Olyan volt, Emilie, olyan! Mint valami befüvezett, részeg pillangók. És én úgy beleszerettem ebbe az okos, fantáziadús srácba!

- De akkor mi a baj, Julie, miért szakítottatok? Megcsalt?

- Á dehogy - legyintett Julie - Francois nem olyan. Annyi azért nincs benne.

- Akkor te csaltad meg?

- Na - nevetett Julie kicsit keserűen - ezt most jól megkaptam, milyen barátnő vagy te? - odafricskázott egy kis hamut a cigiről.

- Te hülye, vagy, és a gyerek?! - csattant fel Emilie.

- Egyébként meg nem először fordult volna elő - folytatta békülékenyebben, és nyugtatóan fogta meg Julie kezét. Valójában persze nem nézte jó szemmel, amit Julie a férfiakkal művelt, vagy talán kicsit irigyelte is, de most jó barátnő akart lenni - De akkor mi volt?

- Később, tudod egyszer, amikor lent voltunk augusztusban, Provence-ban - Emilie ironikusan, affektálva ismételte magában: "Igen, lent voltunk Provence-ban, mert nekem van fiúm, akivel romantikázhatok!". De aztán megint jópofizott a dologhoz. Julie meg közben tovább mesélte, pergett tovább a film - ... kint sátoroztunk a Pont du Garde-nál, és tudod, olyan ragyogó csillagok alatt, mint valami lézerek – Istenem, lézerek, jegyezte meg Emilie magában - akkor megint elmesélte az aktuális virtuális valóságos történetét...

- Te, ez a Francois nem füvezett?

- Dehogy, nem irodalomra járt, tudod - viccelődött Julie keserűen. Eléggé erőltetett dolog volt. Emilie számára már rég elmúltak azok a napok, amikor még az egyetemen ilyenekben volt benne.

- Akkor szedett valamit? - kérdezte Emilie. Egy pillanatra azt hitte, végre kiderül a szakítás oka.

- Nem, nem kellett neki, soha nem kellett. Ő anélkül is elszállt. Én már inkább, tudod... Szóval hajnalban arra ébredtem, hogy a sátor előtt térdepel, és sír, mint valami elcseszett van Gogh az éjszakában.

- De miért?

- Mert a fejébe vette, hogy a szimulációt bármikor lekapcsolhatják.

- De hülyeség!

- De nem hülyeség, gondolj csak bele! Ha szimuláció vagyunk, akkor bármikor eszükbe juthat kikapcsolni. Vagy jön egy áramszünet. Vagy valami hülye hiba miatt lefagy az egész. És akkor itt az Armageddon. Meghalunk mind - mutatott körbe Julie a párizsi fémrácsos-erkélyes ablaktáblás házakon - Te is, én is, mindenki. Jó, nem a Bibliai hülyeség. Nem lesznek földrengések, nem lesz árvíz, nem robban fel a Nap, nem jön Bruce Willis, csak szép csendben kihunyunk, mint egy kiégett villanykörte fénye az éjszakában.

- Jó, de te is tudod, hogy ilyenben nem szabad hinni, hát a végén az ember megbolondul!

- Hát igen - bólogatott Julie, a kávéja sötét mélyét kémlelve.

- De, ... és akkor ... azért? Megbolondult?

- Olyasmi, de még nincs vége, várjál! Most jön csak a java!  - Emilie most már biztos volt, hogy csak elérkeznek a lényeghez.

- Utána jöttek ezek - intett Julie a háta mögött levő templomra, a Saint Germain des Pres-re.

- Katolikus lett?! - háborodott fel Emilie a büszke, párizsi antiklerikális hangján - De hát mi köze ennek a Mátrixhoz?!

- Hát azért, gondolj csak a harmadik részre! Meg aztán, talán vigaszt nyújtott neki, talán csak egyszerűen egyik hitből a másikba esett. Mint valami spirituális Don Juan. Csak nem ő csábította el a vallásokat, hanem azok vették el az ő eszét.

- Azt mondod, volt még más is?

- Egy időben bejárt a zsinagógába is a Faubourg-nál. Aztán a nagy mecsetben kötött ki a Robert Montagne-on.

Emilie nem tudta, mit mondjon, mert el nem tudta volna képzelni, hogy egy muszlimmal éljen együtt, de se megbántani nem akarta Julie-t, se intoleránsnak nem akart látszani. Mégiscsak az EU-ban vagyunk, vagy mifene.

- És te közben mit csináltál? - kérdezte óvatosan.

- Vettem a sarki, arab boltban egy szép kendőt - vette kezébe a ruhadarabot Julie.

- Jó, tudod, hogy nem így értettem, mit kezdtél ezzel az egésszel?

- Hát mit csináltam volna, szerettem?! Szeretem... Pont ebbe szerettem bele, a fantáziájába, a varázsba.

- De hát nincs abban semmi rossz!

- Nincs?! Egy fanatikus iszlamista lett belőle, aki mindazzal a marhasággal jött, ami ehhez kapcsolódik. Csadorban kellett volna járnom. Aztán valamelyik nap arra ébredtem volna, hogy felrobbantotta az Eiffel-tornyot.

- Jó, jó, az durva, de hát nem lehetett beszélni a fejével? Nem lehetett volna észhez téríteni?!

- Nem, és tudod, az egészben az a nevetséges, hogy még csak nem is kötött ki az egyik fanatizmusnál. Mert még ha komolyan kitartott volna, de nem. Egyik nap fülig benne volt ebben a bullshitben, holnap valamelyik másik marhaságban kezdett volna hinni. Érted?! Jött volna valami sátánizmussal, vagy ufó hülyeséggel, vagy öngyilkos, new age szektával. Érted? - Julie kétségbe esve gyűrögette a kendőjét.

- Mert én nem, én azt nem értem, hogy hol romlott el a dolog. Hol lett az aranyos, okos, sci-fi szerető srácból egy őrült fanatikus? Hogy történt ez az átváltozás, mi a határ, mi az a kis rög az ember fejében, ami miatt bekattan?! Mi vette el tőlem a varázslatos, fantasztikus srácot, és mi adott nekem helyette egy átkozni való szörnyeteget?! Mi?!

Mérgében felkapta a Cyranot és kidobta az autók elé. A macskaköveken a forgalom hamarosan szétzilálta a lapokat, és azok szanaszét szálltak a Saint Germain des Pres felé, mint valami hófehér, gép-galambok. Az egész kávézóban hirtelen csend lett, és mindenki megfordult fonott székében, Emilie-ék asztala felé nézett, ahol Julie erőtlen kétségbeesésben verte az asztalt, miközben zokogva borult rá.

- Miért?!

Emilie nem tudott mit mondani. Nem tudta a választ. Egy dolgot tehetett, amit minden jó barátnő, minden jó anya meg tud tenni: átölelte Julie-t, kicsit feltörölte az asztalról, összerendezte a papírokat, melyet a figyelmes járókelők visszahoztak az asztalhoz. Rendelt Julie-nak egy forró csokit, és az élet, ez a párizsi, szürreális élet ment tovább a maga kifürkészhetetlen útjain.

Címkék: sci-fi tanmese neurózis ősrobbanás

Szólj hozzá!