Az ateizmus egyik legnagyobb rákfenéje, hogy miközben a legtöbb ateista a tudományra hivatkozik - nagyon helyesen - mint megbízható tudásforrásra, sőt, sajnos nagyon sokan egyenesen egyfajta "tudomány-vallást", vagy "tudomány-hitet" követnek, aközben nagyon sokan, és sokszor az ateizmus szószólói nem ismerik a tudományos módszert, és hülyeségeket mondanak róla. Ez még tudósokkal is előfordul, a tudós ugyanis nem feltétlenül ismeri a tudományos módszert, mivel nem tudományfilozófus. A tudós a tudományos módszert tekintve olyan, mint a nő a női biológiát tekintve, miközben a tudományfilozófus pedig olyan, mint a nőgyógyász. A tudós nem feltétlenül kell, hogy tudatosan, rendszerezetten, alaposan, precízen ismerje a tudományos módszer minden egyes elemét. A négyógyászos hasonlat kicsit sántít, mert a tudós mégse olyat csinál, ami automatikusan megy, hanem gondolkodik, ezért többet kell tudnia a tudományos módszerről, mint egy nőnek a női biológiáról, de nem mindent. TIpikusan egy természettudós nem kell tudja azokat a dolgokat, amik a társadalomtudományban máshogy vannak, illetve hihet hülyeségeket, amik a természettudományban speciel úgy vannak, de egyes más tudományokban nem.
Két elterjedt, és fontos állítás van, amit ezek az ateisták, tudósok előszeretettel hangoztatnak, de nem igaz, az első az, hogy a tudomány bizonyítja az állításait, a másik az, hogy a tudományosság feltétele a reprodukálhatóság. Ebben a postban csak ez utóbbival fogok foglalkozni.
Nagyon régen Hraskó Gábor egy riportban az index.hu-n állította ezt. Idézem:
„Hraskó Gábor: Két fontos tényezőt érdemes ilyenkor megvizsgálni. Az első az, hogy egy tudományos elméletnek tesztelhetőnek, az általa leírt jelenségnek reprodukálhatónak kell lennie. Ha valaki olyasmit állít, ami nem tesztelhető, mint pl. Isten léte, az nem tekinthető tudományos elméletnek, mert nem ellenőrizhető egzakt módszerekkel.”
Hraskó Gábor a Szkeptikus Társaság elnöke (jelenleg is még ez van a honlapjukon). Álljon itt elsőnek tehát egy másik postom a szekptikus blogról., ahol a téma már előkerült, és láttuk, hogy egy Tasi István nevezetű intelligens tervezés hívő pont a reprodukálhatóságot használta az evolúció elleni kritikájában.
„Tasi István egyik érve, és ezt máshol is hallani, hogy a tudomány még nem tudott élőlényt előállítani (10:05). Ide kapcsolódik kicsit az is, hogy a tudomány állítólag csak reprodukálható jelenségeket tud leírni. Ez nem igaz, hiszen a történelem, meteorológia, csillagászat is tudomány.”
Na, most a Szkeptikus Társaság, melynek Hraskó elnöke, egyáltalán nem evolúció-ellenes Bizony, szerintük az evolúció tudományos elmélet. Tehát Tasi István kritikája, bár az evolúció ellen nem érvényes, Hraskó Gábor hibájára rámutat.
Sajnos Hraskó Gábor az ilyesfajta észrevételeimre soha nem volt nyitott. A belső kritikát a Szkeptikus Társaságban igen határozottan elnyomják. Hát igen. Látjuk, hogy a reprodukálhatóság követelményének komolyan vétele nem csak az evolúciót áldozná be, hanem nagyon is sok, fontos tudományágat.
Egy másik példa Boldogkői Zsolt és Nagy Gergely második vitája, ahol Boldogkői ugyanúgy elmondja egy nagyon zavaros megnyilatkozás közepette, hogy a tudományos módszer feltételül szabja a reprodukálhatóságot. Aztán Nagy Gergely megfogja, hogy akkor a tudomány semmit nem ismerhet meg a múltból.
Tehát látjuk, ez a téveszme, amely az ateisták között sajnos elterjedt, súlyos veszteségekkel jár. És sajnos sokszor a leghangosabban nyilatkozók és vitázók tudják rosszul. Még egy példát hozok, ezúttal egy újságcikkből, amelyet nem feltétlenül ateista írt:
" A kutató társadalom megpróbálja reprodukálni az eredményeket, melyek siker esetén a tudásunk részeivé válnak, egyébként pedig kihullanak a rostán, bármilyen szaktekintély is áll egy téves elképzelés mögött."
Nos, akkor hogy is van ez? Mi a helyzet a reprodukálhatósággal? Az első mentő ötlet, hogy Hraskó Gábor csak a reáltudományokra (természettudományokra) gondolt. A reprodukálhatóság csak itt volna feltétel. Igen, jogosan elvárható mondjuk Egely Györgytől, hogy reprodukálja kísérleteit. De nem, ez a mentő ötlet bukik: az evolúciós elmélet természettudomány. És ha valaki azt gondolná, hogy határeset, akkor a csillagászat tényleg határozottan reáltudomány. Márpedig senki nem állított még elő napokat, galaxisokat és szupernóvákat. A csillagászat sokszor nemhogy reprodukálható, de igen nehezen megfigyelhető jelenségeket is vizsgál. Nem, sajnos ilyet nem mondhatunk.
Az biztos, hogy bizonyos esetekben elvárhatunk reprodukálhatóságot. A legtöbb fizikai kísérletben ez jogos. És természetesen egy örökmozgó, egy mentalista, egy ezoterikus embernél komoly kritika az, hogy az illető vajon meg tudja-e ismételni az általa állított jelenséget.
De egy hurrikánt, egy szupernóva-robbanást, egy népvándorlást és az élet kialakulását nem kell tudnunk reprodukálni. Ez ugyanis nagy tér, sok idő, sok pénz, energia és technológia kérdése lehet. Ezen természeti jelenségek egy része a jövőben akár reprodukálhatóak is lehetnek, de a történelmi esetben még ebben sem reménykedhetünk, mert etikai megfontolásokból emberekkel nem kísérletezhetünk akármilyen mértékben.
A reprodukálási probléma miatt természetesen a tesztelés is kérdéses. Amennyiben olyan tesztről van szó, amiben a reprodukció benne foglaltatik. Egy tágabb értelemben a tesztelhetőség jogos igény lehet, ezt majd látni fogjuk.
Megint egy kis önreklám. A Wikipédia jól fogalmaz - legalábbis amikor ezeket a sorokat írom - a tudományos módszertanról (megjegyzem, csak azért, mert magam írtam ezt a részt):
„Ez egy jellemző szempontja a tudománynak, amely teljesül a tudományok által vizsgált jelenségek nagy részére. De például a történelem és csillagászat is vizsgál olyan jelenségeket, amik reprodukálhatatlanok. Azt mondhatjuk, hogy a sok jelenségnél megkívánható a reprodukálhatóság, és hogy reprodukálható jelenségek sokkal könnyebben vizsgálhatók.”
Tisztázzuk akkor, miért jogos igény a reprodukálhatóság az állítólagos örökmozgó esetében, és miért nem jogos az evolúciónál? Az evolúció esetében azt mondhatjuk, hogy az elméletből és a világról alkotott tudásunk alapján, valamint a technikai fejlettségünket tekintve nem várhatunk reprodukciót. Pontosan azért, mert ha az elmélet igaz, akkor az élőlények kialakulása egy nagy téridőbeli intervallumot szükségeltetett. Ezt nem tudjuk reprodukálni. Az evolúció elméleti következménye, hogy – mint az összes elmélet esetén – bizonyos körülmények között bizonyos folyamatok nagy valószínűséggel lejátszódnak. A jelenség reprodukciója csak akkor várható, ha a körülményeket elő tudjuk állítani, és ez nem áll módunkban.
Ezzel szemben egy örökmozgóról való elképzelés általában úgy szól, hogy bizonyos nem túl nagy, nem túl drága gépezet veszteség nélküli zárt folyamatot tud alkotni, esetleg még energiát is termel a semmiből. Nincs semmi indok az elméletben, hogy miért ne sikerülne reprodukálni. Ez a gépezet általában kis teret foglal el, kis idejű működés alatt is állítólag produkálja az eredményt, általában determinisztikusan működik, és nem túl bonyolultan. Nincs bizonytalanság és emberi tényező sem. Az emberi tényező ugye egy olyan bonyolult dolog lehetne, amit önmagában is nehéz reprodukálni.
Figyeljünk meg egy nagyon fontos különbséget! Ha az evolúcióbiológust megkérdezzük, hogy „Uram, itt van két liter teljesen steril víz, raktam bele aminosavat, cukrot, zsírt, stb. Rákapcsolom a 220 voltot, várok rá két órát, lesz benne kifejlett élet?” Akkor a tudós válasza az, hogy szinte biztos, hogy nem. A híres Miller-Urey kísérletben nem találtak, és nem is vártak életet a lombikban. Az evolúció elméletéből ez nem várható. Vagy ha azt kérdezzük: „Van nekem egy szöcsketenyészetem, beraktam őket a hűtőbe, és két hétig szaporítom őket, lesz-e nekem ebből antarktiszi szöcském a végén?” A tudós azt fogja mondani, hogy „nem, az evolúció elmélet alapján ez egyáltalán nem várható”.
Más a helyzet például a szélhámos mentalistával, aki azt mondja, hogy ő mondjuk képes gondolatot olvasni, belemegy a kísérletbe. Na most ez egy határeset helyzet, mert itt van emberi tényező. A mentalista mondhatja azt, hogy nem feltétlenül tudja reprodukálni a gondolatolvasást. De ha azt mondja, hogy de, sikerülni fog, és belemegy a kísérletbe, akkor onnantól már ő vállalta a reprodukálhatóságot. És ha a kísérlet után, ha az nem sikerül, akkor kezd el kifogásokat keresni, az nem hiteles. Szaknyelven ezt ad hoc hipotézisnek mondják (Karl Popper vezette be). Tehát míg a becsületes tudós már a kísérlet előtt megmondja, mi következik az elméletéből, a becstelen „áltudós” az eredményhez ad-hoc módon igazgatja az „elméletét”. Itt az ad-hoc módon kérdés már roppant bonyolult tudományfilozófiai polémiákba vezet, amelyeket nem részletezek, csak jelzem, hogy tovább is vezet a kérdés.
Még arra az esetre is mondok valamit, hogy mi van akkor, ha a mentalista azt mondja, tud gondolatokat olvasni, de nem minden esetben jön össze. A tudomány már jó régóta fel van erre fegyverkezve, és igen szofisztikált statisztikai módszerekkel rendelkezik. Ez esetben sok kísérletet végeznek, és megnézik, van-e szignifikáns korreláció. Mi van, ha nincs? Jelenti-e ez azt, hogy a mentalista biztosan nem tud gondolatot olvasni? Nem. És itt visszatértünk a bizonyításra, a tapasztalati tudomány soha semmit nem tud kétségtelenül bizonyítani. De azt mondhatjuk ebben az esetben, hogy a mentalista nem tudta igazolni az állítását. Az igazolás terhe pedig rajta van. És ennek következtében nem racionális hinni a mentalista gondolatolvasási képességében. Amely egyébként ráadásul statisztikailag nem szignifikáns, tehát olyan ritkán jönne be, hogy gyakorlatilag nem jó semmire. A Wikipédia egyébként ennek megfelelően egy szekcióban le is írja, hogy a sztochasztikus folyamatokban a reprodukálhatóság nem lehet következmény, de a valószínűségi analízis akkor is igazolhat egy elméletet.
Az evolúció-biológus elvben tudna mondani olyan kísérleti elrendezést, ahol várható volna valami egy reprodukció, csak ezt nem áll módunkban létrehozni, mert ez valami olyasmi lenne, hogy egy bolygón létre kell hozni a kedvező feltételeket, és várni sok milliárd évig. Megjegyzem, ezt a témát már a logikai pozitivisták is pedzegették, és nem véletlenül hangsúlyozták, hogy egy tudományos elméletnek elvi ellenőrizhetőséggel kell rendelkeznie. Hraskó Gábor megfogalmazásában tehát csak az utolsó mondat volt pontos: áltudományos, ami áttételesen sem „ellenőrizhető egzakt módszerekkel”.https://en.wikipedia.org/wiki/Reproducibility#Stochastic_processes
Áruljuk el tehát, hogy akkor hogy is van ez? A tudományos elmélet tudományosságának egyetlen feltétele van: hogy elvi empirikus ellenőrizhetőséggel kell rendelkeznie. Tehát az elméletünkből le kell tudnunk vezetni olyan következtetéseket, amelyeket elvben empirikusan ellenőrizni lehet. Ez a következmény lehet igen áttételes is. Például az evolúció egyik következménye, hogy igen egységes az élővilág örökítő-anyag rendszere. Egy másik, hogy bizonyos rozmár populációkban a hím-nőstény arány bizonyos meghatározott, és különleges szám. És még egy csomó minden igazolja az evolúciót. Tehát vannak igazolásai, csak ezek az igazolások nem az evolúció reprodukciói.
Amennyiben egy elméletnek olyan kísérleti elrendezésben van valamilyen empirikus következménye, amit elő tudunk állítani – például egy kémiai kísérlet – akkor ezt tesztelni tudjuk, és amennyire determinisztikus, elvárható, hogy tudjuk reprodukálni a jelenséget. Amennyiben egy elméletnek olyan kísérleti elrendezésben volna egy jelenség következménye, amelyet nem tudunk előállítani, akkor az nem az elmélet hibája. Az elméletnek csak az hibája, ha semmilyen empirikus igazolást nem tudunk felmutatni.
Végül nagyon vázlatosan utalnunk kell arra is, hogy a tudományosság kritériuma és az elméletek elfogadásának kritériuma más kérdés. Ha egy mentalista azzal az elmélettel jön, hogy bizonyos feltételek mellett ő tud gondolatot olvasni, mert neki van ehhez egy elmélete, és a kísérletet hajlandó elvégezni, és a kísérlet kudarca után becsületesen elveti az elméletét, akkor ez egy igen rövid idejű tudományos elmélet volt.
Ha a kreacionista jönne egy olyan elmélettel, amely nem csak arról szól, hogy isten tervezte az élővilágot, hanem arról, hogy egész pontosan milyen elvek mentén, akkor elmélete tudományos lehetne. Hangsúlyozom, hogy olyan elméletnek kell lennie, amelyből tényleg következik, hogy az élőlények milyenek. Nem csupán egy vázlatos elképzelésnek kell lennie.
Tehát más kérdés az, hogy egy elmélet mikor tudományos, és áltudományos, és más kérdés az, hogy több tudományos elmélet közül melyiket fogadjuk el igaznak. A newtoni fizikát vagy a relativitáselméletet? A lamarcki evolúciót vagy a darwini evolúciót? Ez már nem tudományosság kérdése, hanem ez a kérdés már arról szól, hogy melyik elmélet az, amelyik nem cáfolódik, amely legerősebben van igazolva, és amelyik legegyszerűbben magyaráz.
Tudomásom szerint Hraskó Gábor a cikkem háromnegyed részével egyetért. Ha ez így van, akkor egyetlen hibát követett el: a tudományosság feltételeinek felsorolásakor meggondolatlan volt. Ennek oka bizonyára az, hogy sok áltudományos és ezoterikus nézet kritikája így jóval gyorsabban megtehető. És ő van olyan felületes és lusta, hogy akkor gyorsan le is rendezi. A baj az, hogy ezt a fegyvert a tudomány ellen is lehet fordítani, pont azért, mert hibás. A hibás pisztoly bizony elsülhet fordítva is. Ajánlatos tehát a tudomány-filozófiában felkészülni, mert ha ez elmarad, akkor az ezoterikusoknak, mentalistáknak, vallásos térítőknek nagy támadási felületet hagyunk. És annyi eszük van azért, hogy ezt csalafintán kihasználják.
