Messziről fogok indulni, úgy fogom elmesélni a gondolataimat, ahogy a valóságban fűződtek egymásba. Ez egy laza gondolatmenet lesz, és csak a végén fogok eljutni egy komoly, ismert filozófiai kérdéshez, amire viszont egy nagyon is hatásos, csattanós választ fogok adni.
A brain storming ott kezdődött, hogy azon kezdtem el gondolkodni, már nem tudom, hogy ez honnan jött, hogy miért van az, hogy a fiú babáknak kék színű ruhát szoktak adni, a lányoknak meg rózsaszínűt? Bizonyos mértékig még a kérdés is magyarázatra szorul. Lehet ugyanis annyi a válasz, hogy ez a szokás, és kész. Több olyan szokásunk van, amelynek nincs különösebben mélyebb magyarázata, hanem csak így alakult ki. Lehetne ez is ilyen. De szerintem van némi különös magyarázata is. Arra gondoltam, hogy ez nyilván azzal is összefügg, hogy a rózsaszín meleg szín, a kék pedig hideg. A nőket a piros színnel összekötni még más okunk is van, de most nem ebbe az irányba akarok menni.
No de miért a nőké a meleg szín, és miért a férfiaké a hideg? Nyilván azért, mert a nők, konkrétan az anyák sokszor védik a gyerekeküket, konkrétan a hideg ellen is, azaz az anyai szeretet melege egy kézenfekvő asszociáció. A nők egyébként i valamennyire érzelmesebbek - tartja a közvélemény - a férfiak pedig hidegebbek, esetleg hideg logikával gondolkodnak.
No de mit is jelent az, hogy egy szín meleg, egy másik pedig hideg? Ez nem egy objektíven mérhető fizikai tulajdonság, mint a hullámhossz és az energia. Valójában a kék fénynek például valamennyivel nagyobb az energiája, mint a vörösnek, mivel a vörös hullámhosza a nagyobb, az energia pedig ezzel fordítottan arányos.
De mégis, azok a tárgyak, amelyek bennünket körülvesznek, és melegek, az a nap, amelynek a színét leginkább sárgának látjuk, gyakran vörösnek. A tűzet pironak látjuk, és a legtöbb izzó tárgyét is. Ennek oka, hogy a legtübb forró tárgy infravörös sugárzásban adja le az energiáját, amely éppen a vörös szín hullámhosszához áll közel. Valójában ugye a spektrum vörös végén túl van (hullámhossza nagyobb), de a vörössel határos, azzal folyik egybe.
A kék szín a természetben előfordul, de víz vagy jég lehet ilyen színű, és az ég, egyikhez sem társul a melegség semmilyen szokásos jelensége. A természetben kék színű nagy energiás sugárzást nem nagyon tapasztalunk. Ezért ezt hidegnek gondoljuk.
Mint látható, a színek ilyen hidegre és melegre osztása egy olyan konvenció, amely mögött van természetes magyarázat, de eléggé furcsa, nem igazán objektív ez a felosztás, hanem erősen sajátságos emberi szempontokon, tapasztalatokon alapul.
Azt gondolom, hogy ezzel a színek melegégét, és a babaruhák színét le is zárhatjuk, bár lehet, hogy kihagytam valamit, más okok és szempontok is belejátszanak ezekbe a kérdésekbe, de nem ez volt a legfontosabb témája ennek a posztnak, ez csak felvezetés volt, illetve része lesz egy bizonyos nagyon is komoly kérdésnél a válasznak.
Ezek után ugyanis az jutott eszembe, hogy van az a bizonyos qualia (nem írok olyat, hogy "kválé", mert nagyon csálén hangzik) kérdés, amelynek emblematikus példája pont a piros színnel kapcsolatos. A kérdés úgy hangzik, hogy: "mi a magyarázata annak, hogy amikor a piros színre gondolok, akkor van egy bizonyos érzésem?". És a kérdést határozottan úgy pontosítják, hogy akkor is van egy ilyen érzésem, ha csak a piros színre gondolok, és nem egy piros tárgyra. Ezt fontos kiemelni, bár ebben a kiemelésben már benne is van a válasz. De előbb ismertessük a probléma jelentőségét!
A kérdés jelentősége az, hogy ez egy állítólago rejtély, misztikum, amely kifog minden elme-elméleten. Ezt pedig általában úgy szokták tovább vinni, vagy kifuttatni, hogy ha az elmetudomány ilyen egyszerű kérdésre nem tud magyarázatot adni, akkor helye van mindenféle misztikus hiteknek, vallásoknak. Illetve, azzal is szokták még erősíteni ezt a probléma-felvetést, hogy ez a kérdés leginkább a fizikalista agyelméleteken fog ki. Nem mintha a dualista elméleteknek lenne konkrét, jobb válasza a kérdésre, de szerintük az elme amúgy is valami nem fizikai, ami külön van, nem tudják, hogy mi, de ha már külön van, akkor lehet piroság érzé is külön, vagy valahonnan. Ha már kinyitottuk ezt a kaput, hogy a világ egy része lehet nem anyagi, misztikus, más jellegű, más eredetű, akkor a piros is lehet. A dualistáknak nem feltétlenül van arra válasza, hogy az elme mi, honnan van, de az egyik lehetőség az, hogy istentől van. Isten, a szellem lelket lehelt az anyagba. És ha ezt tette, akkor a pirosság qualiáját is létrehozhatta. Ez egy szellemi dolog, olyasmi, mint az érzések, de lehet, hogy valamennyivel más. Nem mintha ez a válasz ténylegesen válasz volna, vagy megmagyarázna, illetve érthetővé tenne bármit is, de sok filozófus úgy gondolja, hogy részben mégiscsak magyarázat, meg hát a fizikailsta elmetudomány mégiscsak nagyobb problémával küzköd itt.
No, és mielőtt rátérnék a válaszra, itt csak tudatoítom az olvasóban, hogy ez az a pont, amiért ez a téma egy ateista blogon releváns kérdés. Hiszen itt akkor megint fizikalizmus versus dualizmusról van szó, és a dualizmus legtöbbszür istenhittel is párosul, a fizikalizmus meg legtöbbször nem. Az olyan "primitív" hitek, mint az animizmus és a fetisizmus esetleg lehet fizikalita, de ezek ugye ma már nem elterjedtek.
No akkor visszatérve a qualia kérdésre. Az egyik, vagy talán egyetlen, és szerintem legjobb, igaz válasz erre az, hogy ezek a qualiák, vagy a qualiák mögötti érzés, élmény a fogalom asszociációinak, és az azzal kapcsolatos érzések összessége. Azért írom, hogy "igaz", és egyúttel mégi azt, hogy "legjobb", mert az világos számomra, hogy ez egy igaz magyarázat, a kérdéses az lehet, hogy van-e valamilyen más szempontból magyarázat, vagy még valamilyen más tényező. Tehát a magyarázat teljessége lehet kétséges. Amikor erról a témáról olvastam, akkor ott még sok elmélet felmerült, és más megközelítésekben is lehet valami. Ez is egy olyan kérdés, amelyre a fogalomtárunk és elméleteink lehet, hogy nem teljesen adekvátak, és emiatt lehet pár különféle megközelítésben is valami. De mindenesetre én azt az asszociációs elméletet nagyon fontosnak tartom, és úgy nagyjából kielégító is.
Számomra világos volt, hogy mit akar ez az asszociációs elmélet jelenteni, de az olvasónak lehet, hogy ez elég absztrakt. És akkor itt jön a példa a hideg és meleg színekkel. Mert, ahogy azt fentebb elmagyaráztam, ez egyáltalán nem a színeknek egy objektív, fizikai tulajdonsága, hanem az emberek által kialakított kategóriák, illetve egy olyan nem kvantitatív skála, amiről elég nagy konszenzus van, de mégiscsak szubjektív, és nem mérhető, nem számszerűsíthető. És azt is elmagyaráztam, hogy szerintem, és ez nagyon is plauzibilis, milyen élmények, tapasztalatok, és azzal kapcsolatos érzések vannak mögötte. Mivel eme élményeink eléggé általánosak, sokunknál hasonlóak, ezért a hideg és meleg színek kategorizálása is eléggé interszubjektív. De mégiscsak szubjektív.
Ez a példa azért jó, mert egyrészt színekről van szó, ezért nagyon közel áll a qualia-kérdés emblematikus példájához, a piros színes példához. A píros szín qualiájának ugyanis egy igen jelentős része pontosan az, ami azzal kapcsolatos, hogy a piros egy meleg szín. Amit a piros szín kapcsán érzünk, az egy jelentős részt pontosan az, ami alapján meleg színnek mondjuk. Persze más meleg színektől különbözik, és a qualia is különbözik, ez más, specifikus élményekkel és érzésekkel kapcsolatos. A lila például talán még meleg szín, de a piros és kék keveréke, és emiatt más a qualiája. Továbbá, lehetnek a lila színnel kapcsolatban még más élményeink, és érzéseink, például a lila pereszkével, a Lila ruhás hülgy c. festménnyel, vagy a szilvával kapcsolatban.
A hideg és meleg színek példája azért jobb példa, mint a piros szín példája önmagában, mert a piros szín qualiájáról nehezen tudunk beszélni. Ezért is ez a probléma egy nehéz probléma, ha nem fektetünk rá külön figyelmet, hogy rendesen megfogalmazzk, akkor könnyen valamiféle metafizikai kérdésbe csúszunk bele. A piros szín pirossága meg önmagában nehezen megfogható valami, ennél többet alig tudunk róla mondani. Illetve, ha mondunk róla valamit, mint például, hogy a tűzhöz, vérhez, naplementéshez vagy valami máshoz kapcsolódik, akkor már elköteleztük magunkat a fenti válasszal.
És itt látszik, hogy milyen fontos volt az, hogy a piros qualia kérdésénél hangsúlyoztuk, hogy nem konkrét piros tárgyakra gondolunk, hanem az absztrakt fogalomra. Mert akármennyire is leszűkítjük a kérdést az absztrakt fogalomra, az érzéeinket nem tudjuk, és az absztrakt "piros" érzésébe bizony a piros dolgokkal kapcsolatos érzéseink belejátszanak, sőt, abból tevődik össze. Ha az absztrakt piros fogalmán túl a piros fogalmával kapcsolatos érzéseinket is el tudnánk vonatkoztatni a konkrét piros tárgyakkal kapcsolatos érzésektől, akkor nem volna ilyen érzésünk. Nem maradna semmi.
A hideg és meleg színek kérdése pedig azért jó, mert olyan értelemben nagyon jól megfogható a dolgo, hogy erről tényleg sokan bezsélnek, ez a fogalom-páros a hétköznapi beszédünk része, egy hétköznapi, mindennapi dolog. Továbbá, mivel egy fogalompár, ezért a kérdés "létezése", jogosága is sokkal egyértelműbb. Lehet, hogy valaki a piros szín pirossága kérdésében értetlenül néz, de a meleg színekkel kapcsolatban nem, hiszen azoknál világos kontraszt az, hogy ott vannak ahideg színek, tehát ez biztoan "létező dolog". Még ha vitatkozhatunk is arról, hogy a lila vajon meleg szín-e, arról kevesen vitáznak, hogy vannak meleg és hideg színek, és a piros és kék kategorizálása nem nagyon kérdés.
A qualia kérdés egyik híres gondolat-kísérlete a zombi kísérlet. Ez az érveléssel együtt úgy szól, hogy el tudunk képzelni egy embert (vagy valamit), aki (vagy ami) hasonló, mint mi, gondolkodik, dönt, él, csak neki nincsenek qualiái. Azaz, ez a zombi tudja, hogy az eper éretten piros, tudja, hogy a piroson nem szabad átmenni, tudja, hogy a vörös melyik pártok szokásos szimbóluma, tudja, hogy a lemenő nap piros, látja is, meg is tudja mondani, de nincsenek qualiái. Mivel ez elképzelhető - szól az elmélet - ezért ez lehetséges. Ha pedig ez lehetséges, akkor külön magyarázatra szorul az, hogy nekünk miért vannak qualiáink. És ez a magyarázat nem lehet abban, amire a zombi is képes. Azaz a qualia nem állhat abból, hogy az ember tudja, hogy mikor piros a lámpa, mert azt a zombi is tudja. Nem lehet az a válasz, hogy piroson tudjuk, nem szabad átmenni, mert azt a zombi is tudja.
Lényegében minden fizikalista magyarázat olyan, hogy a dualistaa zombi érvvel támadja meg, és azt mondják, a fizikalistának nincs rá válasza. A dualista válasza az, hogy az igazi ember abban több, mint a zombi, hogy van qualiája, ami egy külön dolog, és esetleg isten teremtette. Vagy ha nem isten teremtette, akkor sem redukálható fizikaira.(Egyébként vannak nem-redukcionista fizikailsták is, akik szerint a qualia ugyen nem nem-fizikai, de nem redukálható a többi, ismert fizikai dologra, hanem egy másik, fizikai dolog, jelenség, ami valamiért csak az elmékben jelenik meg. A nem-redukcionista fizikailsta azt nem tudja megmagyarázni, hogy miért csak az elméknek van qualiája. Ahogy a dualista sem, legfeljebb azt mondja, hogy "isten útjai kifürkészhetetlenek".)Egyébként az hülyeség, és sajnos a filozófiában elég gyakori, amikor azt mondják, hogy azért, mert valami elképzelhető, ezért lehetséges. Azt, hogy mi képzelhető el, nagyon sokszor olyan filozófusok mondják, vagy olyan emberekre hivatkoznak, akik nagyon nem tudnak bizonyos összefüggéseket. Az elképzelhető csak annyit jelent, hogy nem mond ellent a bizonyos személy tudásával. És bár az egész emberiség tudása is lehet hiányos, de ha csak egy tudatlan ember mondja azt, hogy valami elképzelhető, akkor az nem jelent semmit, csak azt, hogy az az ember tudatlan. Például sok embernek bizonyára elképzelhető energia tömeg nélkül. És Einstein felfedezéséig még a fizikusok szerint is elképzelhető volt. Aztán kiderült, hogy ettől még lehetetlen. Nos, így vagyunk a zombival is, és erre rá fogok mutatni. A dualistáknak csak roppant felszínes a tudása.
Szerintem az asszociációs elméletnek a zombi gondolatkísérletre is jó válasza van, sőt a nem-redukcionista lesz bajban. Mert kérdezzük csak meg, hogy a zombi vajon azt is tudja, hogy a piros eper finomabb, mint a zöld, vagy kevésbé piros eper? Talán azt a választ kapjuk, hogy tudjuk. No de a zombi érzi is a piros eper ízét? Ha a válasz az, hogy nem, akkor a dualista bajba kerül, mert az érzésekről tudjuk, hogy mik az okai, hogy alakulnak ki, mi a szerepük, és azt is, hogy mely agyterületek felelősek értük.Mondhat a dualista valami olyat is, hogy a zombi mindazt tudja, ami az eper ízének fizikalista része, de nem úgy végül is nem érzi az eper ízét, hogy qualiái lennének. Akkor mehetünk egy kicsit tovább, hogy mi kapcsolatos az eper ízével, például kiköpi-e a zöld epret? Azért köpi-e ki, mert tudja, hogy rossz ízű, vagy azért, mert érzi, hogy rossz ízű? Ha nem érzi, hanem csak tudja, akkor előfordulhat, hogy a zombi nem köpi ki az epret. Akkor különbséget találtunk zombi és ember között, és választ kaptunk arra, hogy az eper ízének mi a magyarázata és mibenléte. A zöld eper ízének egy fontos része, hogy rossz íz, ami összefügg azzal, hogy nem olyan édes, nincs benne cukor, sok benne a sav, és emiatt nem szeretjük. Az édes epret pedig a cukor, és egyéb anyagok miatt szeretjük, és nagyjából ez jelenti azt, hogy az íz jó, vagy rossz. Ez magyarázata is a jó és rossz ízeknek, olyan magyarázata, amely túlmegy az íz okán, az íz "célját" is megmondja. Megmondja, hogy miért alakult ez ki, mi a funkciója.
Ha visszatérünk az asszociációs elmélethez. Ha a "rossz" és a "jó" érzést már értjük, értjük miért, és hogyan van ilyen qualia, akkor az eper rossz ízének a qualiája ehhez kapcsolódik, és ezáltal érthetővé válik, illetve az eper jó és rossz ízének ez egy fontos összetevője van, de nyilván más asszociációk és összetevők is vannak.Most pedig a zombira visszatéve, ha a zombi egész pontosan olyan "akar lenni"? mint az ember, akkor éreznie kell az eper rossz ízét, mégpedig qualia szinten is éreznie kell, mert ha nem érzi, akkor adott esetben esetleg nem pont úgy viselkedik, mint az ember. De ha érzi a rossz eper rossz ízét, és a jó, érett eper jó ízét, akkor a piros eper qualiája kapcsolódni fog benne a piros szín qualiájához. És ha hasonló módon sok qualiája van sok piros dologról, akkor lesz neki piros qualiája is. Elkerülhetetlen. Valójában tehát nem lehet olyan zombi, amelyik mindig, óhatatlanul ugyanúgy viselkedik, mint az ember, de nincs qualiája. A qualiák redukálhatóak, a qualiák kapcsolódnak sok kis érzéshez és dologhoz, amelyeknek fizikai következménye van, megfoghatóak. És fordítva: a qualiák ezekből az asszociációkból tevődnek össze.Az asszociációs elmélet egyébként azt is megmondja, bár persze nem tud erre egy egyszerű, egybites választ adni, hogy fizikailag mi a qualia. Ha ugyanis a qualia sok, különféle erősségű asszociációból tevődik össze (amely emberenként változó lehet), akkor a qualia nyilván eme asszociált érzések neurális megfelelőiből, illetve az összekötő kapcsolatok neurális aktivitásából tevődik össze. Ez egy bonyolult mintázat, de fizikai megfelelő.
A qualia probléma egy másik híres gondolatkísérlete az, hogy képzeljünk el két embert, akik között csak annyi a különbség, hogy mondjuk a piros és a zöld színek qualiája az egyikben fel van cserélve. Van a "normális" ember, akinek a piros qualiája kb. olyan, mint a miénk, és van az inverz. Na most, ha figyelünk, akkor már itt jelentkezik a probléma, hiszen honnan tudjuk, melyik a normális? Sőt, honan tudjuk, hogy az embereknek általában ugyanaz, vagy hasonló a "piros" qualiájuk? Itt belefutottunk olyan dolgokba, amelyek már nagyon is metafizikai jellegűek, azaz értelmetlenek. No de ignoráljuk most ezt, és lépjünk tovább!Szóval van a normális és az inverz ember, és a gondolatkísérlet nagyon haosnló a zombishoz. A normális és az inverz ember teljesen hasonlóak, mindketten tudják megint ugyanazokat a dolgokat, amit a zombi is tudott. Az inverz ember tehát tudja, hogy piroson nem szabad átmenni, és ez nincs benne invertálva. Azt is tudja, hogy a piros eper a finom, és a zöld a nem finom. És így tovább. Na most a kérdésfeltevés az, hogy lehet-e ilyen, és honnan tudjuk, hogy nincsen-e ez így egyes esetekben? Azaz, vannak-e köztünk inverz emberek? Itt vissza is jutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán hasonló, vagy ugyanaz-e az emberek piros qualiája? Mi van, ha nem? Honnan tudjuk, hogy igen, vagy nem? Mivelhogy a qualiát függetlenítettük nagyjából az összes kérdéstől, amiről beszélni tudunk, ezért arról nem tudunk egyeztetni, hogy két qualia ugyanolyan-e.Az asszociációs elmélet itt is választ ad, mégpedig azzal, hogy a qualia pontosan kapcsolódik azokhoz a dolgokhoz, amelyekről tudunk beszélni. Azt kell, hogy mondjuk, hogy mivel a piros szín qualiája az asszociációiból tevődik össze, ezért nem lehet az, hogy az inverz ember pontosan tudja, és érzi, hogy a piros eper finom, a zöld pedig nem finom, de fordítva van a piros és a zöld qualiája, mert azok ezekhez szorosan kapcsolódik. Az inverz embernek ahhoz, hogy pontosan inverz qualiája legyen, minden kapcsolódó dologban is inverznek kéne lennie: a zöld epert kellene szeretnie, a pirosat utálnia, és a piroson kellene átmennie, és a zöldön nem. És itt kiderül, hogy még így is képtelenség a dolog, mert ha az inverz ember állandóan átmegy a piroson, mintha zöld lenne, akkor több baleset formájában ennek lenne következménye, ami behatással lenne az érzéseire, azaz a qualiáira. A dualista, amikor azt hitte, ez lehetséges tehát csak felszínességéről tett tanúbizonyságot.
Lezárva tehát a kérdést, azt gondolom, van egy nagyon is jó válaszunk a qualia kérdésre, van egy nagyon jó kapcsolódó példánk, a meleg és hideg színek példája, amely megfoghatóbb, és amelyre a választ könnyebb megadnunk, és ezáltal a qualia kérdésre is választ adunk.
Ezzel szemben a dualista elmefilozófiának nincs alapja, ez az utolsó szalmaszál is elbukott. A qualia jelenségére ugyanis messze jobb válasz az asszociációs válasz, mint az, hogy a lélek egy másik szusztancia, és a qualia is valami nem redukálható elmebeli jelenség, amely adott, vagy azért van, mert isten teremtette, de nem tudjuk, hogy mi a fene.
