Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy "Warcrafton" nevelkedett fiatalember, aki jórészt abban találta meg az identitását, hogy ateistává vált. Nincs ebben semmi törvénytelenség, a számítógépes játékfüggők és az ateisták általában nem bántanak senkit. Bizonyos mértékig azzal sincs gond, ha valaki "Warcraftot" játszik, amíg nem válik függővé. Én azt nem tudom, hogy Worluk mennyire (volt) az, de mondjuk az, hogy ilyen írói álnevet választott magának, az azért valamit jelez. Olyasmi ez, mintha Hoffmann Rózsa "kicsiboci" néven foglaltatna magának hivatalos honlapot.

(Amikor Warcraftról beszélek, akkor természetesen képletesen teszem, tágabb értelemben értem, a számítógépes játékokat, RPG-t, fantasyt beleértve. A Worluk név speciel nem a Warcraftből jön, hanem máshonnan).

Azt, hogy valaki abban találja meg identitását, hogy ateista, azt én szintén nem fogom kritizálni, hiszen magam ellen is beszélnék. A kérdés inkább az, hogy milyen szinten csinálja, mert ugye ezt is lehet igényesen és igénytelenül csinálni. Azt elismerhetem, hogy Worluk ateizmusa nem éppen a pöcegödör legalja, de nem is sokkal magasabb színvonalú. Bár kétségtelenül azzal keltett feltűnést, hogy postjai elég trágárak voltak, de az igényességet én másban mérem, abban, hogy tényállításaiban mennyire fogalmaz pontosan, stílusában milyen hatásos, illetve mind stílusában, mind tematikájában mennyire változatos. Worluk ilyen szempontból eléggé középszer: jókor volt jó helyen. Van egy bizonyos stílusa, amely akkor és ott hatásos volt. De azért elég hamar unalmassá tud válni, és tematikai repertoárja is elég egyhangú. Tulajdonképpen majdnem mindig ugyanarról ír.

Tóta írásai mögött nincs igazán mély műveltség, hiányoznak az elméleti alapok, emiatt időnként nem csupán botrányos dolgokat állít, ( ami a szememben nem volna nagy baj) hanem vulgáris pontatlanságokat, ferdítéseket, tévedéseket követ el. Véleménye egy félművelt átlagember meglátásai, amelyekkel az egyházat illetően legtöbbször éppen egyetértek (ez ugye véletlen egybeesés, mert rohangál Magyarországon millió hasonló félművelt, akivel meg nem).

Tóta írásaiban ritkán találhatunk irodalmi utalást. Nem nagyon olvastam még tőle célzást arra, hogy valamely kérdés filozófiai alapjait ismerné (nem hivatkozik Nietzschére, Russellre, Diderot-ra, Feuerbachra és másokra). Nem nagyon látszik rajta a nyugati és a világ ateista mozgalmainak ismerete (Dawkins, Hitchens, Dennett, Michael Martin és a többiek). Láthatóan inkább a magyar hírekből dolgozik, rendkívül provinciális. Szóhasználatával nem jelez mélyebb ismereteket, nem használ szakszavakat. Ami Tóta ateista írásából kibukik az az a "warcraftos műveltség", amire utaltam. Átlagos, vagy talán átlag alatti.

Tóta megítélésében azt is figyelembe kell venni, hogy neki ez lett a szakmája, ő hivatásosként írogat, megélhetési újságíró, nem pedig hobbi blogger. Tóta cikkeit a HVG főoldalra teszi ki, bizonyára honoráriumot kap érte, ennek megfelelően feltételezhető, hogy munkaidejét eme cikkek megírására fordítja. Továbbá rengeteg olvasót befolyásol, így a felelőssége és a vele szemben elvárható követelmény is magasabb, mint egy egyszerű bloggerrel esetében.

Legutóbbi cikke, amely kiverte nálam a biztosítékot Ratzinger lemondásáról szól. Mit találhatunk ebben a cikkben? Pár ötletet, mint például a cím, melyet bármelyik közepesen tehetséges blogger össze tud hozni. El van szórva pár ilyen ötlet a szövegtörzsben is. Hasonlóan "magasra" tudom ezeket is értékelni, mint a címet: blogpostnak nem volna rossz, de újságcikknek ez még nem elég.

Szerepel a cikkben a "biblia" szó kis betűvel, és a kommentekben Tóta ki is kéri magának, hogy emiatt kritizálják. Pedig ez elég éktelen hiba egy cikkben, és otrombaság szándékosan benne hagyni.

Szerepel a cikkben egy olyan állítás, hogy "A cölibátus, a női papok és a fogamzásgátlás tiltása nem a szentírásból származik". És ez is jellemző Tótára nézve. Én ha egy ilyen állítást akár csak egy blogban írnék le, akkor is utána néznék. Egy cikkben azonban semmiképpen nem mulasztanám el a háttérkutatást. Nagyon kevés internetes kereséssel bebiztosíthatja az ember magát, hogy ne égjen ekkorát, és ne nézzék parasztnak. A cölibátusban van Worluknak igaza, de a másik kettő már durva pontatlanság. Nagyon is lehet a Bibliában olyan részeket találni, amelyek azért a fogamzásgátlás (1. Móz. 38.) és a női papság (1. Tim. 2.) ellen felhozhatóak. De az ilyen alaposság, a kutatás nem jellemző Árpira, és azt gondolom, hogy ez baj, mert ennyire népszerű helyen szidja az egyházat. Csinálhatnád szebben is, kis lovag!

Ami azonban ebben a cikkben ezen túl még furcsa, és ez is jellemző Tóta írásaira, hogy nem döntötte el, szidja-e Ratzingert, vagy ajnározza. De önmagában még ez sem volna hiba: lehetne valakinek egy nagyon pontosan belőtt, árnyalt, köztes véleménye Ratzingerről. De Tóta véleménye nem ilyen. Inkább arról van szó, hogy leült írni, és nem tervezte meg elég jól, mi lesz a mondandójának végkicsengése. Ahogy esik, úgy puffan. Hát ez ilyenre "puffanodott".

Tóta először kritizálja Ratzingert, ezt a részt sem támasztja alá nagyon, de mondjuk ez elnézhető, közismert, és egyértelmű, hogy mi bassza Tóta csőrét Ratzingerben, és ebben igaza is van.

A meglepő, hogy ugyanez a Tóta ajnározza is Ratzingert. Dicséri azért, mert lemondott. Jó rendben, a lemondása önmagában pozitív dolog számunkra, de miért lenne Ratzinger személyes érdeme? Tóta abszolút el van ájulva ettől, totál irreálisan túlértékeli, a végén aránytalanul, könnyekig meghatódik Ratzinger lemondásától. Sok bekezdést ömledezik arról, hogy az ő álmai szerint Ratzinger milyen mély megfontolásokból mondott le. Olyan dolgokat lát bele, amit csak az az irreális elérzékenyülés magyarázhat, amelyről beszéltem. Olyanokat állít, hogy Ratzinger "egyben beismerve, hogy neki erre nem volt ereje", amely beismerés a búcsúbeszédben nem nagyon van benne. Tóta szerint "XVI. Benedek búcsújában épp a felgyorsult időre csodálkozik rá. Az egyházat meg kell változtatni: ezt üzeni ezzel utódjának". De Ratzinger beszédében ugyan szó van a felgyorsult időről, külső változásokról, de semmiféle változásról nincs szó az egyházon belül. A felgyorsult időt és a világ változását azért emlegeti, hogy alátámassza: nem bírja a munkatempót, nem azért, hogy változásokat szorgalmazzon az egyházban ("so many rapid changes and shaken by questions of deep relevance for the life of faith, in order to govern the barque of Saint Peter and proclaim the Gospel, both strength of mind and body are necessary"). Tóta olyanokat képzeleg, hogy Ratzingernek "bizonyára eszébe jutott, hogy esetleg a többi hagyománynak sincs feltétlenül értelme, érdemes lenne elgondolkodni rajtuk, és bátran hátrahagyni őket, ha semmi nem szól mellettük" amire végképp semmi utalás nincs. Ez abszolút spekuláció. Ezt honnan a fenéből álmodozta össze Tóta?!

Tóta nagyon zavarosan fogalmaz, eluralkodik rajta a káosz világa :) Ilyeneket ír: "XVI. Benedek nagy pápává lett azzal, ahogy jelentéktelen uralkodását befejezte." Ja, nagy pápávávált.:) Egy jelentéktelen uralkodó nem lesz nagy attól, hogy lemond. Annyira ez nem hőstett. Gondoljuk meg, a Tóta által emlegetett Castro nagy lett azáltal, hogy lemondott? Nixon nagy elnök lett azáltal, hogy lemondott? Lenin nagy lett azáltal, hogy élete utolsó éveiben egészségügyi okokból kénytelen volt átadni a hatalmat? Mubarak nagy államférfi lett azzal, hogy lemondott? Egy lemondás lehet egy pozitív kis momentum, de nem tesz naggyá valakit, aki negatív vagy jelentéktelen uralkodó. Különösen azért sem, mert nem tudjuk, hogy Ratzinger esetleg miféle kényszerek, zsarolások, fenyegetések hatására mondott le. Egyáltalán nem biztos, hogy szabadon, és saját belátásból mondott le. Olyan kis naiv, ez a Tóta!

Mindeme álmodozásokba Tóta, az ősateista annyira belezsongott, hogy a végén így zárja cikkét: "Isten áldását kérem hátralévő életére, bár szerintem nincs isten, csak próbálok valami kedveset írni, mert megérdemli." Ami meglepő, és nevetséges zárás egy erős ateistától. És csak eme bezsongás magyarázhatja meg, hogy miért lett végül Tóta ennyire oda Ratzingerért, hogy jókívánságait küldi neki, tán még egy könnyet is ejt érte. Mintha a lemondása jóvá tenné egész pápasága alatt elkövetett bűneit, illetve egész életében követett tévképzeteit, magát a keresztény hitet. Egy ateista azért ezt ne nézze el, csak azért, mert lemondott, és ne zárja így cikkét! Mert nagyon úgy hangzik, mint egy öregedő, megalkuvó kispolgár, aki egyszer csak elkezd elvtelenül megfelelni bizonyos  társadalmi elvárásoknak. Jópofizik.

Vajon miért tette mégis? Miért írt Tóta így? Ez a slendrián írásmód egyrészt jellemző Tóta egész munkásságára, másrészt szerintem elkényelmesedésről is szó van. Elszenilisedett, ő meg nagypapává vált.:) A HVG kitartottjaként Tóta nem kell, hogy minőséget szolgáltasson, úgy tűnik, ezt is elfogadják tőle. Többre magától meg nem telik. Nincs benne több igényesség. Hangsúlyoznám, hogy itt olyan igényességről beszélek, amelyet egy blog kapcsán nem erőltetnék. Mert a blogger hobbiból ír, kisebb olvasóközönségnek, érthető, ha nem fektet bele annyit, mint egy újságíró. De könyörgöm, "az ég szerelmére" egy országos hetilap újságírója ne egy hétköznapi kis blogger szintjét tűzze ki magának célul!

Különösen akkor ne, ha ateista, mert arra kényes vagyok! Nem sok kifejezetten ateista újságíró van sajnos a magyar médiában jelen, jó lenne, ha az a kevés színvonalas lenne, és nem ilyen Worluk féle álújságíró lenne, aki valójában nem több egy  bloggernél! Tényleg az ateizmusra nézvést szégyen, mert Worluk nagyon sok embernek sajnos az ateizmus megtestesítője. Worluk lejáratja az ateizmust. Jó lenne, ha az ország legismertebb, legbefolyásosabb ateistái inkább művelt, tudásalappal rendelkező, igényesebb, megfontoltabb emberek lennének. Az ateizmusnak nagy szüksége lenne erre.

Worlukban meg jó lenne, ha megvolna az a nagyság, amelyet Ratzingerbe képzelt bele. Beláthatná, hogy ő ehhez eleve se nagyon értett, de most meg már túlságosan bele is kényelmesedett. Ne akarjon újságíró lenni! Inkább tanítson angolt! Na jó, egye fene, megengedem neki, hogy hobbiból nyomhassa tovább a blogjait, boggernek elmegy!