Nem mondhatnánk, hogy Perculos egész életében sokat gondolkodott volna, nem is nagyon volt miről, hiszen minden el volt rendezve körülötte: egész tekintélyes rózsájuk volt, se túl kicsi, se túl nagy, tök fiatalon domináns hím lett, tehát övé lett Percula, a srácok is nagyon rendesek voltak. Jó kis csapatot alkottak. Nem volt min gondolkodni, hiszen a dolgok nem változhattak. Rózsit soha el nem hagyták volna, a hierarchiában pedig nem lehetett változtatni. A kaja minden nap megvolt, Rózsi pedig nagyon jól megvédte őket mindaddig, míg az árnyékában maradtak. Perculos tehát nem nagyon gondolkodott, csak élvezte az életet. Lágyan ringatózott Rózsi karjaiban fööööl ... leeeee... fööööl... le... Boldogan élt, míg...

... egyik ebéd után, emésztés közben, Rózsi karjaiban pont ez ütött szöget a fejében: miért olyan jó neki? Miért van minden úgy elrendezve körülötte, hogy az neki megfeleljen? Miért pont olyan a tenger áramlása, hogy gazdagon sodorja a planktonokat éppen Rózsi köpönyege alá? És egyáltalán, honnan jön, és hová tart az áramlás? Hogyan kerülnek bele a fini planktik? Vagy, ha a víz hőfoka pár celsius fokot is melegebb volna, akkor sem a planktonok, sem a rózsi, sem ők, nem élnének. Ki állította be a vízhőfokot?

Perculos több napig morfondírozott ezen, és végül arra a különös megoldásra jutott, hogy mindez a jó ez csakis ajándék lehet. Van valami nagy-nagy jóakaró, valami szuper-gazdi, aki mindezt megtervezte, elintézte, fenntartja. Aki beállította az áramoltatót, aki beleszórja a planktonokat az áramlatba. Mert ugyebár az akváriumban nem lesznek csak úgy magától planktonok. Igen, nyilvánvalóan egy akváriumban laknak, erre jutott.

Bizonyos értelemben érthető, hogy Perculos rosszul mérte fel a helyzetet. Soha nem látta az óceán felszínét, sem a partot, Ausztráliát. Aztán a többi kontinensről nem is beszélve. Sem a csillagokat nem látta, és emiatt nem kellett a csillagokról sem hasonló elméleteket kitalálnia, mint az óceánról.

Perculos soha nem hagyta el a tengeri rózsájukat, így egész életében azt hitte, hogy egy akváriumban laknak, és amikor a globális felmelegedés miatt három fokot melegedett a víz, akkor sem hagyta el a tengeri rózsájukat, azt hitte, hogy a szuper-gazdi talán büntetésből csavarta fel a fűtést. Valamit biztos rosszul csináltak Perculával. Biztos fajtalankodtak, vagy mi. Aztán hamarosan az áramlat is megszűnt, de ezt is végzetes bűntudattal vette magára. Szóval még mindig viszonylag boldogan élt, csak éppen hamarosan meghalt, és kipusztult az egész családja. Az akváriumban nem hívő halak pedig ma is boldogan élnek az Antarktiszhoz egy kicsit közelebb.