Üdv!Most jövök ki egy vallásból.Még esgy postot sem olvastam itt.
Van egy idézetem amit szeretném ha valaki megcáfilná:

Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.

Vagyis ha hiszel istenben akkor ezt az életed elpicsékolod mert cölibátust fogadsz péláuk DE kérdem én mi van akkor?A halálunk uttán skkor ugysem emlékezünk rá nem igaz?Teljesen mindegy mit fsinálunk mert se mi se több ember nem fog rá emlékezni sohatöbbé.
És én jelenleg kutatom hogy melyik szentirst a jó ha egyántalán sn jó.
Szerintem isten létezik de ha pl a biblia tényleg tőle ered akkor a vallások a hibásak az elferdített dogmákért nem a biblia.

Most kezdem bontogatni a "szárnyaim" az élet minden szempontjából.Fiatal vagyok és egyre okosabb.Illetve semmit nem tudok az ateisták álláspotjáról.

Ne olvassál álbölcsességekkel manipuláló ezotérikus irodalmat.
Nincs semmi értelme annak amit beidéztél, az hogy valami valós-e vagy nem az nem attól függ hogy neked előnyös-e vagy hátrányos. Neked hátrányos dolgok is valóságosak. Igazából az első felével nagyon is sokat veszítesz, mert egy nemlétező, hatástalan dolognak szenteled az életed egy jelentős részét. Vallásos közösségekben egy csomó ezotériában hívő idiótát fogsz megismerni. A második része sem igaz. Mi itt alapvetően nem hiszünk benne, és nem igazán tapasztaljuk a hátrányát. Meg lehet úgy is fordítani az idézetet, hogy ha nem hiszel istenben hasznos dolgokra tudod fordítani az energiáidat, ha pedig hiszel benne eluralkodik rajtad egy tévedés, ami egyenes út az ezotériához, ami nem csak fiktív, hanem még primitív is.

Igaz hogy nem attól függ.
De én arra keresem a választ hogy mi van akkor ha elpocsékolom az életem.
Az ateisták szerint mi az élet értelme?
Mi van a halál uttán?
És ha elpocsékolom az életemet akkor ha már meghalok ugyis mindegy vagy nem?

Tehát:
Ha nincs isten és hiszel benne az életedet veszíted el.
De akkor mit ér az életünk?

@Ihletett: Nincs nagyobb jelentősége annak ha elpocsékolod az életedet. Egy csomóan elpocsékolják és páran még csak nem is a vallás miatt hanem csak úgy nem jön össze nekik semmi, vagy egyszerűen csak egy szar rendszerbe születtek. Ez nekik szar, de nekik is csak akkor ha ennek a tudatában vannak. Sokan boldogok szar diktatúrákban is, sokan meg sokkal fejlettebb társadalmakban sem. Mindamellett sokkal jobb egy fejlett társadalomban jól és értelmesen élni, mint egy fejletlenben, mégha ez azzal is jár hogy tudatában vagyunk annak hogy lehetne sokkal jobb is, és ez esetleg boldogtalanná vagy elégedetlenné tesz minket. De az hogy egyvalaki elpocsékolja az életét hülyeségekre, vagy pl arra hogy katonának áll, annak nincs túl nagy jelentősége, nagyrészt magával baszik ki ki az illető.

Szerintünk nincs számunkra semmi a halál után, és ezzel meg lehet barátkozni, mert ez van akkor is ha nem tetszik.

Az élet értelméről itt elég sok cikket találsz, nagyjából én magam is azt gondolom ami itt le lett írva. Van értelme, de nincs determinálva. Márpedig a hívők azt szeretnék ha lenne és azt is hiszik hogy van, pedig nincs. Ebben is tévednek. Annál rosszabb döntés pedig nincs, minthogy egy vallásnak vagy egy vallásos hitnek rendeld alá az életedet mint pár száz éve ez még nagyjából elfogadott volt.

@Ihletett: szia

0) Úgy látom, hogy te egy keresgélő, eléggé csapongó, és úgy tippelem, hogy fiatal ember vagy. A kommentjeid alapján is az látszik, hogy nem gondolod végig rendesen a dolgot. Például a kérdéseidben két egészen különböző felfogás keveredik.

1) Én először is azt tanácsolom, hogy gondolkodj fegyelmezettebben, próbálj meg rendesen végig gondolni egy kérdést, és ne csapongj össze-vissza! Másodszor, ehhez érdemesebb egy pár jó könyvet rendesen végig olvasnod, mint kommentekben kérdezgetned. Mi, akik válaszolunk sem fogunk kommentben olyan összeszedetten válaszolni, mint ha egy könyvet, amelyet gondosan megszerkesztettek, olvasol végig. Te pedig mindjárt azzal kezdted, hogy nem olvastál a blogról semmit, de kérdezel. Mintha lusta lennél komolyabb, hosszabb szöveget olvasni, és mintha inkább az emberektől közvetlenül, párbeszédben akarnál gyors válaszokat, gyors megnyugvást találni. Ez túl olcsó, és nem fog menni. Mármint nem fogsz az emberektől egy kommentben alapos választ kapni, és nem fog az életedben sokáig segíteni, még ha esetleg tetszett is a válasz, és jól hangzott. Nem marad meg mélyen benned, mert nem dolgoztál meg vele.

2) A második fontos dolog, és ez visszautal arra, hogy a kommentjeidben volt két igen ellentétes felfogás, az a következő. A kérdésed az idézettel egy ismert érvre és kérdésre utal, az ún. Pascal fogadására. Az idézet Pascaltól van (nem biztos, hogy a te idézeted pontos idézet, de valami ilyesmit írt.) Na most a Pascal fogadása az azért abból indul ki, hogy az élet értelmével kapcsolatban az embernek a szokásos elképzelése van. Azaz az életben szeretne jól élni, nem akar szenvedni, és, ha van túlvilág, akkor arra is ugyanez vonatozik. A Pascal fogadása érvet teljesen felborítja az olyan kérdés, hogy: "de hát mi is az élet értelme?" illetve, hogy: "h már nem emlékszek valamire, akkor nem mindegy?". Ha ugyanis ilyeneket kérdezel, az mindent felborít, és akkor neked nem azt kell kérdezned, hogy istenben érdemes-e hinni, hanem tényleg azt kell előbb tisztáznod, hogy mit is érzel fontosnak az életben, és mit nem.

3) Az ateisták nem hisznek istenben. Ebből nem következik semmi az élet értelmére. Ezért nem tudok neked olyan választ adni, hogy az ateistáknak általában mi a véleményük az élet értelméről. A legtöbbjük nagyjából azt tekinti az élet értelmének, hogy az életben jól éljenek, és a legtöbbjük humanista, azaz jó próbál lenni az embertársaival, abban az értelemben, ahogy a legtöbb ember ezt a "Jóságot" érti, vallástól függetlenül. De simán lehetnek olyan ateisták, akik egészen mást gondolnak az élet értelméről. Az ateistára egy dolog igaz biztosan: nem gondolja azt, hogy isten tanácsait kéne követni az élet értelmét illetően. Nekem az az álláspontom, hogy az "élet értelme" így egy szóban eleve túlságosan leegyszerűsíti a kérdést, és így nincs is a kérdésnek értelme. Az életnek nincs egy definiált értelme, te vagy az, aki fontosnak tart bizonyos dolgokat, és másokat nem, és ez csak a te saját érzéseidtől függ,és csak számodra van így. Másoknak nem kell, hogy így legyen, és ne mások mondják meg neked, vagy nekem! Éppen ezért én nem mondom meg, mit csinálj az életedben, ez nem az én döntésem kell, hogy legyen, nem a szüleidé (bár ők sokat hozzájárulnak), nem a pap döntése, nem a pápa döntése, nem a guru döntése. Mit tudnának ezek az emberek a te életedről? Miért döntsenek ők róla?
Ha te úgy érzed, hogy minden tök mindegy, ha később úgyis elfelejted, akkor így érzel, ez se nem igaz, se nem hamis, de így van. Hogy ez jó-e neked, azt kétlem, ha nem jó, akkor próbálj meg nem így érezni. Semmi okod így érezni, mert ez nem egy igaz állítás, ez egy érzés. Érezhetsz amúgy is.

Az élet értelme kérdésről itt találsz egy csomó postot tőlem:

ateistaklub.blog.hu/tags/%C3%A9let_%C3%A9rtelme

A könyvemben "Mi a nehéz az élet értelmében?" címmel találsz róla egy fejezetet.

drive.google.com/file/d/0B15-InUg4CzPbnZESjJmRnpNa2s/view

2) A Pascal fogadása, vagy Pascal mérlege érv egy ezer sebből vérző, átgondolatlan érv. Első hallásra jól hangzik, de nagyon sok hibája fakad abból, hogy egy keresztény, betokosodott filozófus találta ki. Nekem nincs olyan írásom, amely jól végigvenné ezt a kérdést, de van róla pár postom:

ateistaklub.blog.hu/2013/10/28/pascal_fogadasa_es_a_magat_felakaszto_kislany

ateistaklub.blog.hu/2012/11/28/pascal_fogadasa_es_az_oszlo_hulla

És egy mások blog postja, amely picit jobban végigjárja a kérdést ez:

ateistanaplo.wordpress.com/2011/03/17/pascal-fogadasa/

Szerintem neked gyorsan a legütősebb érv az, hogy mi van, ha egy olyan isten létezik, aki a keresztényeket nagyon durván bünteti (hiszen egy másik istenben hittek, az súlyos tévedés), az ateistákat meg csak kicsit bünteti (hiszen az ateisták nem hisznek benne, de legalább nem csalták meg másik istennel)? Egy ilyen isten ugyanúgy létezhet, mint a keresztény isten. A keresztényistennek semmi igazolása nincs.

@Ihletett: 3) A Biblia egy meglehetősen szedett-vetett, nagyon rossz minőségű könyv. Pontosan olyan, amilyet ókori emberektől várunk, akik összeszednek mindenféle meséket és valódi történetdarabokat. De nem olyan, mint amit istentől várunk. A Bibliában, és ezen belül még az Újtestamentumban is vannak agresszív részek.

4) Ha a keresztény isten létezik, akkor nem mehet el annak felelőssége mellett, hogy a Biblia és az ő nevében embertelen dolgokat követtek el, hiszen állítólag a Bibliát ő írta vagy ihlette, vagy felügyelte. És a Bibliában nagyon komoly agresszív részek vannak, a keresztények nem csak félreértelmezték, hanem abban bizony nagyon embertelen dolgok vannak.

A Bibliáról szintén sok írásom van.

ateistaklub.blog.hu/tags/Biblia

Jézus agresszivitásárólkifejezetten ajánlom ezt a postot:

ateistaklub.blog.hu/2016/11/13/az_agressziv_jezus

Az a baj, hogy ezek az ezotérikus álbölcsességek felborítják az ember realitásérzékét, és lehetségesnek fogja tartani alaptalanul mindazt amit ezekben leírnak. Nekem az első idézetedről egy ilyen ezós dolog jutott eszembe nem a Pascal fogadás, amit 4 pálcikával (vonallal) demonstrálnak, és talán még a te idézetednél is egyszerűbb és hamisabb. Az ezotériát nagyon károsnak tartom, rengeteg hátránya van ha valaki felül ezeknek az álbölcsességeknek és hazugságoknak.

Én egyébként megértem, a fiatalok útkeresnek. Nem nagyon van ma támpont hogy mihez kezdjenek magukkal, nincsenek irányelvek. Ez nekem teljesen jó, sőt a múltbéli "központi" irányelvek idején kifejezetten szarul éreztem magam, de van akinek ez nem jó, és pont szüksége lenne irányelvekre, amiket itt nem kap meg. Ez alapvetően nem baj, mert ilyen személyre szabott irányelvek amiket alapvetően kerestek központilag nem létezhetnek, a baj az, hogy a vallás nagyon nagyon nyomul ma is, hogy az irányelv az legyen, hogy az életedben jelentős dolog legyen az istenhit. Régebben voltak más elvek, de sem a vallás, sem a politikai elvek nem vezetnek sehová, és nagyjából mind egyforma hülyeség csak másképp szarok. Manapság az előbbi nagyjából már nincs, vagy nincs hatása, az utóbbi viszont egy jelentős tényező. Ez valószínűleg így természetes, mert az életcélodról nem lenne szabad megkérdezni senkit, és ha valaki mond rá valamit, az vagy hazudik, vagy hasznot remél belőle pl azzal hogy beszervez a szektájába. Számomra jó dolog "sehova se tartozni", viszont amennyi "érdekesség" van egy szituációban, azt megpróbálom kihasználni. Nyilván sokaknak hülyeség, de nekem egy fontos szempont hogy "érdekes" legyen az életem, és nagyjából az is. Ha az, akkor örülök neki, ha meg nem, akkor van egy célom hogy az legyen. De az "érdekes élet" mint szempont másnak nyilván hülyeség, megint másoknak meg nem elég konkrét, mert most meg lehet kérdezni, hogy mitől érdekes az életem, de nagyjából mikor-mitől, ez is változik, nem egy konkrét dolog.

Az a baj a könyvekkel, hogy akkora a választék hogy lehetetlen tudni mit érdemes elolvasni. A borítóról vagy a címről nem lehet tudni hogy valami értelmes vagy ezotéria. Próbálj meg szelektálni előzetes tájékozódással, a net tele van könyvkritikákkal és ismertetőkkel, azonkívül komplett könyvkiadókat elkerülhetsz, pl az Édesvíz ilyen. Ugyan ez a baj a netes cikkekel is. Mindenki mindent leírhat, és az áltudományos-ezó cikkeknek pont olyan a szóhasználatuk mint a rendes értelmes cikkeknek, főleg ha blogról van szó, csak tartalmilag értelmetlenek.

Végül nekem egy fontos dolog, hogy ne gondoljam azt hogy bármi lehetséges. Keretek között élünk, és habár ezek a keretek nem minden esetben világosak, amikor valami nagyon kilóg belőle (és sok ilyen van, pl a homeopátia) az kilóg és hülyeség az egész. Csak azért jutott ez eszembe mert most készítettek róla egy mozifilmet.

www.imdb.com/title/tt6874242/

Namost megnézel egy ilyen filmet a moziban, ez gyakorlatilag dokumentumfilm. Tudnod kell hogy ez kilóg a lehetséges kereteiből, tehát akkor is hülyeség ha dokumentumfilmként van tálalva (valójában sima propaganda: www.quackometer.net/blog/2017/03/just-one-drop-dreadful-homeopathy-propaganda.html)
Ha rákeresel mindkettőről találsz cikket, és bár nem egyszerű felismerni melyik az igaz, azért ez nem lehetetlen.

A másik hogy eléggé egoista álláspont az, hogy valaki annyira király az élet értelmének kérdésében, hogy megmondja másoknak is a tutit. Ugyan ilyen, vagy még egoistább dolog azt hinni, hogy egy esetleges világ teremtője személyesen szarakodik valakinek a problémájával / kérésével / imájával. Tehát ne légy egoista, nincs rád szabva semmiféle irányelv, nincs rád kiosztva semmilyen feladat, és nem vagy annyira bonyolult hogy teremtve legyél. Ez azzal is jár, hogy egy csomó dolgot fordítva és helyesen fogsz látni. Pl az univerzum nem azért van hogy te most itt élhess, hanem azért élhetsz mert az univerzum olyan amilyen és ebbe ez is belefér, és az egész "világ" körülöttünk azért olyan amilyen, mert ezek a szabályok ezt lehetővé teszik. Ezek mind a lehetséges keretein belül vannak. A harmadik hívőkre jellemző egoista bullshit, hogy minden tökéletes. Ez semennyire sem igaz. A környezetünk tele van katasztrófákkal, az emberi élet súlyos keretek közé van szorítva (levegő, étel, hőmérséklet, nem tudunk repülni, pl egy egyszerű ragadozó képest gyengék és lassúak is vagyunk, van számtalan gyógyíthatatlan betegség), felsorolni is lehetetlen mi minden tud megölni minket (a legtöbb emberi áldozatot egy teljesen értelmetlen rovar, a szúnyog szedi). De sorolhatnám hogy ugyan mi értelme van a krokodilnak vagy a pandamacinak? Semmi, a világ nem azért lett hogy mi vagy a többi dolog most itt lehessen, hanem ez pont fordítva van. Ha ezeket belátod szerintem könnyebb szakítani a vallásos tévedésekkel, és felismerni is könnyebb őket.

@Brendel Mátyás: Hopp ezt az ateistanapló blogot nem ismertem. Az első cikk elég jó. De ami érdekes volt nekem, hogy leírta hogyan lettek a vallástól mentális problémái.

"És összefüggésben van a később, a kereszténység miatt kialakuló mentális problémáimmal."

Nehezen tudtam elképzelni hogy ez hogyan lehetséges, de az első cikk alapján ez most világosabb. Elég konkrét tünetek. Gondolom erre van az az intézmény amiben a hívőket gyógyítják. Viszont nagy tanulság hogy a szerző számára nem egy másik transzcendens a válasz mint a hivatalos intézményben, hanem az ateizmus és a tények gyógyították meg teljesen konkrét bajokból.

A kérdésem az, hogy hol jelent meg ez a könyv, mikor, s hogy hol kapható.

Végül nem jelent meg sehol. Az ősszel viszont megkeresett valaki, hogy ki tudná nyomtatni sok példányban, és be tudná köttetni, és ez meg is történt.