Az olvasó talán csodálkozik azon, hogy miért írok Agatha Christie detektívtörténetéről egy ateista blogban. Az eredeti könyvben - úgy tudom - nincs különösebben nagy hangsúly a valláson. De nemrég a 2010-ben készült Poirot sorozatból láttam azt a részt, amelyik ezt a regényt dolgozza fel. Ez pedig eléggé a vallás körül forog. A kapcsolat egyébként nem erőltetett, a krimiben felvázolt dilemma az igazságosságról egy rendkívül kényes vallási kérdés, és a legjobb érv a keresztény és más személyes, és jóságosnak gondolt isten létezése ellen. A gonoszból vett isten elleni érv egyik klasszikus példája pontosan olyan ártatlan kislányok halála, mint ami ebben a történetben is szerepel. (Általában kislányokkal példálóznak, mert azokért jobban megesik az olvasó szíve, mint az ártatlan kisfiúkért).
Kénytelen vagyok felvázolni a történetet, és a krimi megoldását ahhoz, hogy az ahhoz kapcsolódó kérdéseket és mondandót kifejtsem. Én a 2010-es film verziójában fogom elmondani a történteket, ha a regény ettől eltér, az nem fontos. A film szerint Poirot bizonyos okokból Isztambulból az Orient expresszen utazik vissza Angliába. A vonat Horvátországban megreked egy hóviharban, és azon az éjjel megölnek egy bizonyos Mr. Ratchetet, aki egy amerikai kétes "üzletember". Poirot természetesen elkezdi kihallgatni a személyeket, és természetesen szinte mindenki gyanúsítható a gyilkossággal, és mindenféle bonyodalmak adódnak. Az én mondandóm szempontjából csak a végkifejlet az érdekes. Poirot két lehetséges hipotézist vázol fel, az egyik szerint egy idegen ölte meg Mr. Ratchetet, ismeretlen okokból. De ebben a verzióban is el lehet képzelni, hogy valamilyen maffialeszámolásról van szó.
A gyilkosság igazi megoldása azonban az, hogy Mr. Ratchet valójában egy bizonyos Mr. Cassetti, aki korábban elrabolt, és megölt egy bizonyos Daisy Armstrongot. A lányt közvetlenül az elrablás után ölte meg, de a váltságdíjat felvette érte. Korrupcióval sikerült az amerikai bíróságon az elítélést elkerülnie, majd elmenekülnie. Azóta álnéven menekül, és alvilági üzletekből él, no meg a váltságdíjból. A vonaton abban a vagonban utazó majdnem minden emberről kiderül, hogy valamilyen módon kapcsolódik az Armstrong családhoz, és lehetséges gyilkos, mivel Daisy haláláért akar bosszút állni. A szövevényes nyomokra a megoldás azonban az, hogy közösen vitték véghez a gyilkosságot. Pontosan 12-en voltak, mint egy amerikai esküdtszéken, és afféle szimbolikus esküdtszékként torolták meg az ügyet, amelyben nem született igazságtétel igazi esküdtszéken.
Poirot első reakciója a filmben az, hogy akármennyire is megértő a gyilkosokkal, az embereknek nincs joguk az önkényes igazságszolgáltatásra. És én azt gondolom, hogy ebben Poirot-nak igaza is van, és ehhez kellett volna tartania magát a végsőkig. Az elkövetők azonban rendkívül erős érzelmi "érveket" tudnak ezzel szembe sorakztatni azzal, hogy állandóan hangsúlyozzák, hogy Cassetti csak méltó büntetését nyerte el, és ők csak igazságot szolgáltattak, mert ez elmaradt.
Poirot végül az első, valójában hibás hipotézist mondja el a jugoszláv rendőrségnek, és ezzel megmenti a gyilkosokat. Teszi ezt hangsúlyosan vallásos, katolikus meggyőződésből, amire a filmben nagy hangsúlyt fektetnek. Nem könnyen teszi ezt, és egészen biztos vagyok benne, hogy sok néző ezt úgy interpretálja, hogy milyen emberséges, mély, dilemmákkal teli, embert próbáló, és nemes dolog is ez a vallás, és, hogy Poirot hite bizony emberséges, és mély.
Hát egy fenét. A film a vallás zagyvaságát, embertelenségét, tarthatatlanságát leplezi le. Azt leplezi le, hogy a vallás micsoda zavaros butaság.
Először is, mondjuk el ateista szemszögből azt, hogy mi lehet a mi tisztességes álláspontunk. Ateistaként látjuk, hogy az Univerzum nem igazságos. Sőt, teljesen közönyös. Nincs is más "dolga", nem is várunk el tőle mást. A fizika törvényei szerint egy erős ember gond nélkül megölhet egy gyenge kislányt. A fizika törvényei között nem szerepel semmiféle igazságosság. Az állatvilág törvényei szerint is megtehetné, bár az állatvilágban is léteznek védekező szülők, akik az utódaikat megvédik a veszélyektől. De kétségkívül az állatvilágban sok igazságtalanság történik. Legalábbis emberi nézőpontból ítélve. Ugyanakkor az emberi társadalom szerepe ateista alapon nyugodtan lehet az, hogy eme igazságtalanságokat lehetőleg megelőzze, illetve ha nem tudta, és még lehet, igazságot szolgáltasson. Az igazságosság mértéke itt az ember: az emberi társadalom azt az igazságtalanságot tiltja, illetve bünteti, amit az emberek többsége annak tart. Nincs külső mérce, nincs felsőbb törvényszék. Ez a rendszer törvényeiben akár lehet ideális is lehet, de el lehet ismerni, hogy a bűnüldözésben nyilván sosem lesz tökéletes, és erre nincs is végső orvosság. Ezután elképzelhetőek olyan igazságot szolgáltatni akaró megoldások, mint ebben a filmben, de elképzelhető Poirot első álláspontja is, amely szerint a jog mindenek felett van, és még ha nem is tökéletes, jobb a jogkövető magatartás, mint az önkényeskedő igazságszolgáltatás. Én ezen az állásponton lennék, de ez nem kötelező ateista álláspont. Ateista szemmel az Orient expressz gyilkosságának végkimenetele lehet pontosan ugyanaz, mint ami a filmben van, csak vallási felhangok nélkül.
A vallási felhang ugyanis szerintem teljesen vállalhatatlanná teszi az esetet.
1) Ez az észrevétel ateistára és hívőre is igaz: bár emberi mércével nyilván helyes dolog az, ha a gyilkos elnyeri méltó büntetését, de Daisy életét igazából ez nem hozza vissza. Nyilván én is azt tartanám ideálisnak, ha Cassettit a bíróság elítélné, de ha nem, akkor nem tartom olyan fontosnak a megbüntetését, hogy jogsértő magatartást, gyilkosságot kövessen el emiatt valaki.
2) A hívők általában erősebb igazságossági igényekkel rendelkeznek, mint az ateisták. Ez az egyik motivációjuk a hitre, mert ők is látják, hogy az Univerzum nem igazságos, az emberi világ sem teljesen igazságos, emiatt hisznek egy végső igazságszolgáltatásban. Ez pszichésen érthető, de egyébként gondolkodási, érvelési hiba. Abból, hogy nekünk embereknek van olyan vágyunk, hogy a dolgoknak igazságos vége legyen, nem következik az, hogy van ilyen. A vágy nem bizonyít semmit. Ez a híres is-ought distinkció.
3) Hívő szempontból megmagyarázhatatlan, hogy miért nem tesz isten igazságot a kérdésben. A Cassettik miért nem törik ki a nyakukat véletlen balesetekben még mielőtt gyilkolásznak, vagy legalább azután?!
4) Amennyiben isten nem tesz a Földön igazságot, akkor egy hívő hiheti azt, hogy a túlvilágon igen. Konkrétan Daisy a mennyországba fog kerülni, Cassetti meg a pokolba. Ennek a hitnek persze, mint mondtam, semmi alapja nincs. De ez a hit legalább ezen felül tisztességes, legalábbis, ha csak bűnözők megbüntetését tekintjük, és ha a büntetés arányos lenne. (A végtelen pokol nem arányos büntetés).
5) Ha a hívő emberek azt gondolják - és a filmben szereplő vallásos gyilkosok ezt gondolták - hogy ha isten nem adott méltó büntetést, akkor ők fognak, az szerintem roppant zavaros dolog. Egyrészt érthetetlen, miért akarnak ők még itt a Földön méltó büntetést. Ez ateista gondolkodásmód, ateista igény. Ha egy hívő ilyet akar mindenek felett, akkor szíve mélyén ateista módon érez. Másrészt érthetetlen, hogy ha isten nem gondoskodott büntetésről, akkor ők honnan veszik az alapot ennek megváltoztatására. Ha 3)-ra az a hívők válasza, hogy nem olyan fontos minden gyilkost itt a Földön megtorolni, hogy isten emiatt bekavarjon, akkor nem mondhatja azt, hogy ezzel szemben egy igen kétséges leszámolós gyilkosság a megoldás rá.
6) Mondhatja a hívő, és a filmben erre van némi utalás, hogy isten a méltó büntetést pont a gyilkosok révén hajtja végre. De ez problémás, mert ez egy nagyon csúnya (erkölcstelen) megoldás, ami ebben az esetben még csak nem is kényszer, hanem isten eredeti mesterterve?! Hát ez embertelenül szánalmas dolog lenne. Akkor már inkább törje ki Cassetti a nyakát! Mibe sem kerülne ez egy istennek.
Összesítve, bár lehet, hogy a film alkotóinak az volt a mondandója, hogy bemutassák, hogy a keresztény vallás milyen mély, emberi, nemes, nehéz dolog, én csak azt látom, hogy milyen szörnyűséges zagyvaság. Azt, hogy Poirot-nak a vallása szerint olyan dilemmát kell megoldania, hogy az erkölcsét vagy a jogkövetést helyezze előtérbe, azt nem a vallás értékének látom, hanem ebben azt látom, hogy a vallás micsoda szánalmasan embertelen dolog. Egy hipotézis az ilyen ellentmondásoktól nem jobb lesz, hanem tarthatatlan. Tudom, vannak hívők, akik pont ilyen bonyodalmakban látják a vallás nemességét, de ez a "nemesség" szerintem kb. olyan, mint a náci Németország dilemmája, hogy a nem árja magyarokat mennyire vonja be maga mellé a Szovjetunió elleni háborúba. Ez is egy dilemma, de nem mélyíti a náci ideológiát, hanem leleplezi. Hasonlóan, a vallásból adódó olyan problémák, mint amilyeneket ez a film bemutat, nem mélyítik a vallást, hanem leleplezik.
Persze lehet, hogy a filmkészítőknek a vallás leleplezése volt a célja. És az is lehet, hogy egyáltalán nem volt ilyen határozott céljuk, hanem csak felmutattak problémákat, próbáltak ilyen kérdéseket bevonni egy detektívtörténetbe. Nem tudom, nem is nézek utána, mert nem a rendező kritikája a célom, mert nem a rendező érdekel engem, és nem is a film, hanem a vallás hülyesége.