A Charlie Hebdo gyilkosság kapcsán az egyik, igen elterjedt vita az, hogy a Charlie Hebdo karikaturistái provokálták a vallásokat, és ezért a terroristák szerint halállal kell lakolniuk, mérsékeltebben elítélő vélemények szerint legalábbis maguk is vétkesek, a legenyhébb vélemények szerint (például Márfi Gyula, katolikus érsek szerint) pedig legalábbis ne csodálkozzanak azon, ami történt, és buták voltak, hogy nem vigyáztak. Az ellen oldali vélemény szerint emiatt nem felelősek, és csak tették amit jónak láttak, ami a demokráciához hozzátartozik. Bizonyos olvasó pedig nyilván egyenesen támogatták a Charlie Hebdot, hiszen valakik a lapot meg is kellett, hogy vegyék.

A magyar médiában Szily László írta le a ritka módon helyes véleményét (vak tyúk is talál szeget). Szily szerint az az érvelés, hogy a Charlie Habdo a provokációjával magára vonta a terroristák haragját, és ezért minimum maguk is felelősek a történtekért, hibás, és megállapítja, hogy ez tökre megegyezik a férfisoviniszta nézet sémájával, miszerint a nők is felelősek a nemi erőszakért, ha szépen öltözködnek. Ez nagyon helyes érvelés, én is pont ezt írtam sok helyen kommentekbe azoknak, akik ilyesmit írtak. 

Szily tök helyesen azt is leírja, hogy a provokáció demokratikus rendünk velejárója, és még a felvilágosodást is emlegette. De aztán az ő műveltsége itt ki is fújt. A cikkének az a hátránya, hogy nem magyarázza meg azt, hogy miért is olyan fontos ez a demokratikus elv, hogy a mi társadalmunkban a felvilágosodás óta szabad gúnyolódni dolgokon, még a valláson is. Miért is küzdöttek ezért a jogért annyira Diderot-ék?! Csak, mert szerettek gúnyolódni, és mert utálták az egyházat? Nyilván ez is igaz volt, nyilván ezért ők küzdöttek, és nem mások, de nem csak ezért küzdöttek. Talán azért, mert meg voltak győződve róla, hogy az egyház mennyi kárt okoz?! Nyilván ezért is, de még ez sem a teljes történet. Mások provokálásának több nagyon is fontos és mély indoka van.

1) Objektív kérdések esetében a vallások, vagy mások érzékenysége azért nem számít, mert az igazság szempontjából irreleváns. Például voltak, akik sértőnek érezték, hogy a homo sapiens a majmokkal közös, közeli ősöktől származik. De megengedhetjük-e, hogy ilyen érzékenység hátráltasson egy igaz felfedezést? Nem. Ezért megadjuk a jogot, hogy a tudomány kényelmetlen igazságokkal provokáljon embereket. Mi, ateisták úgy gondoljuk, hogy ha provokáljuk is a vallásokat, igazunk van. A Charlie Hebdo is úgy provokálta a vallásokat, hogy szerintük igazuk volt, és hát a vallások esetében általában szerintem is igazuk volt (legalábbis abban a kevés esetben, amelyeket ismerek, nem olvasok  állandóan Charlie Hebdot).

2) A szubjektív kérdéseknél pedig az a helyzet, hogy nincs igazság. De éppen ezért is bárki bármiféle dologra érzékeny lehet. Józsit sértheti az, ha Béla azt mondja, hogy a felesége nem szép, de az is, hogy szép. Ráadásul Palit sértheti az, ha Béla Józsi feleségét mondja szépnek, és nem az övét. Klárit sértheti, hogyha valaki azt mondja, a spenót finom, míg Marcsit éppen az, ha valaki azt mondja, nem finom. Itt nem lehetünk tekintettel mindenki érzékenységére, mert nincs igazság, és ellentmondó érzékenységek lehetnek. A vallásra fordítva a szót. A katolikust sértheti, ha az ateista azt mondja, a Biblia nem szent könyv, de az ateistát meg éppen az, ha a katolikus szentnek akarja beállítani ezt a förmedvényt. Az ateisták érzékenységére valahogy kevésbé figyel oda ez az álszent társadalom pedig ugyanúgy jöhetnénk ilyenekkel. Minket sérthet az, hogy Mohamedet Allah prófétájaként mondják a Koránban, az meg aztán pláne, hogy dzsihádot akarnak ellenünk folytatni. Egyáltalán, abszurdum, hogy egyesek a muszlimok sértődéséről beszélnek, amikor megsérülni igazából csak a Charlie Hebdo újságírói sérültek meg, de ők aztán halálosan megsértődtek.

Na most idáig tart az a két pont, amelyet szerintem sokan elfogadnak, de van nekem még egy ennél messzebbre merészkedő érvem is. Idáig csak arról volt szó, hogy a provokáció tulajdonképpen elkerülhetetlen, és az érzékenységekre tulajdonképpen nincs okunk, meg sokszor módunk sem tekintettel lenni. De ennél többet mondok. Nagyon sokszor nekünk egyenesen kell provokálni másokat.

3) Azért KELL provokálni a vallásosokat, de egyébként másokat is, hogy megtanulják, hogy türtőztessék magukat. Európa sok nemzetből, pár vallásból, sokféle nézetből álló igen vegyes népességgel rendelkezik. Sok kis ország él itt egymás mellett. Egymás tolerálása elemi érdekünk, és ezt mindenkinek meg kell tanulnia. Európa csak úgy élhet tovább összeomlás nélkül, ha ezt az emberek megtanulják. Ezért ezt ki KELL kényszeríteni. Elemi érdekünk. 

Na most egy jöjjön példa: ha meg akarunk tanítani egy kutyát, hogy például ne egyen ételt csak a tálkájából, akkor azt úgy tudjuk, hogy teszünk ételt a tálka mellé, és ha enni akar, megakadályozzuk, és büntetjük. Ezzel szemben ha a tálkából eszik, akkor megdicsérjük. na most lehet azt mondani, hogy de az emberek értelmesek, nekik lehet magyarázni is, még a terroristák is homo sapiensek. De az a helyzet, hogy a legtöbb ember nem ért a magyarázatból, a legtöbb embernek el kell követnie a hibákat, hogy tanuljon belőlük. A legtöbb ember hülye. Persze lehet, érdemes nekik magyarázni, de mivel ez nem elég, bizony provokálni is kell, és büntetni is. A tolvajokat is büntetik, a betörőket is büntetik, a gyilkosokat is büntetik. Az autótolvajokat is "provokálják" drága autókkal, melyeket el lehet lopni, és a hívőket is provokálják karikatúrákkal, melyekre nem szabad begurulni. És ha mégis átlépik a törvényeket, akkor büntetni kell. Ebbe időnként becsúszik egy pár hiba, mert sok autót ellopnak, és néha egy pár provokátort megölnek. Ez a provokátor nem hibás volt, hanem a társadalom érdekében végezte a dolgát. Olyasmi, mint mondjuk egy autótulajdonos, aki direkt kint hagyja a drága autóját az utcán. Bátor dolog, de nem hibás, ha meg meri tenni. Ha kérem valakinek a nyóckerben ellopják az autóját, akkor az nem hibás, hanem bizony ugyanúgy áldozat, mintha a Rózsadombon lopják el neki.

És végül még egy példa arra, hogy miért van szükség a provokációra. A melegfelvonulásnak pontosan ez a filozófiája. Az egész abból a gondolatból táplálkozik, hogy a melegek nem félnek, nem alkalmazkodnak a homofóbok "érzékenységéhez", büszkék, és igenis provokálják a homofóbokat. És a homofóbok lesznek szívesek megtanulni, hogy bár nyugodtan felháborodhatnak, emésztheti őket a düh, megütheti őket a guta, kaphatnak szívinfarktust (valahogy sose kapnak), de bántani nem bánthatják a provokátorokat, mert ebben a társadalomban toleránsnak kell lenni. Csak így tudunk együtt élni. Ha ebben a társadalomban a muszlimok nem tanulják meg, hogy igenis fognak Mohamedről képeket látni, akkor Európának vége van. Aki muszlim, és egy EU országba jön, annak meg kell tanulnia azt, hogy elviselje a Mohamed képeket, a kereszteket a templomon, és a lányokat, akik szexi ruhában sétálnak az utcán. Sőt, esetleg monokiniznem a strandon. Meg kell tanulniuk, hogy az ilyen lányokat nem erőszakolhatják meg, és az ilyen karikatúristákat nem ölik meg. A homofóboknak meg azt, hogy a melegfelvonuláson résztvevőket nem verik meg. A rasszistáknak meg azt, hogy nem lövöldöznek cigányokra.

Ez az, amiért nekünk, Európában ezek az elvek elengedhetetlenül szükségesek, és nem csak a felvilágosodós hóbortja szerint kitalált liberális butaságok.