Egy egészen friss előadást ajánlottak figyelmembe, amelyben Máté-Tóth András "vallástudós" (SZTE BTK Vallástudományi Tanszék) kívánja bemutatni az ateizmust. Az előadás szemszöge nagyjából semleges vallástudományi szemszög akar lenni, de azért erősen kibújik a szög a zsákból. Összességében elég gyenge, és nem kevés szörnyű hibát tartalmaz, amelyek tanulságosak.
Először is a témaválasztást illetően már az is kérdés, hogy a vallástudós milyen szemszögből kíván foglalkozni az ateizmussal:
A) Mert szerinte az ateizmus is vallás.
B) Mert az ateizmus nem vallás, és mint ellentétet mutatja be.
Valószínűleg Máté-Tóth inkább az A) esetre gondolt, és be akarta mutatni, hogy a vallástudomány mit tud kezdeni az ateizmussal. Hát, elég szegényes, amit ő tud.
Az első pár slide még egészen jól kezdődik, Máté-Tóth hangsúlyozza, hogy az ateizmus fogalma többféle dolgot jelenthet. A baj az, hogy egy olyan definíciót ad, amelynek nincs jelentősége, nevezetesen, hogy az ateizmus:
"Személyes isten tagadására épülő nézetrendszer".
Ennek azért nincs sok értelme, mert az ateizmus szó jelentése szerint ugyan a "teizmus" fogalmához kötődik, tehát Máté-Tóth látszólag a kifejezés szó szerinti értelmét közelíti, de az "ateizmus" szó szerint nem a személyes isten tagadását, hanem a teista istenben való hit hiányát jelenti. A teista isten ugyan személyes isten, de még egyéb tulajdonságai is vannak.
A nagyobb probléma az, hogy az ateizmus modern jelentése szerint nem csak a teista istenben való hit hiányát jelenti, hanem mindenfajta istenbe vetett hit hiányát. Konkrétan például a deisták nem számítanak ateistának. Máté-Tóth definíciója szerint meg Voltaire ateista lett volna. Pedig mai fogalmaink szerint nem az, és saját maga sem tekintette ateistának magát, hanem inkább kritizálta az ateistákat, miközben maga deista volt.
Nem hangzik el viszont az erős (vagy pozitív) és a gyenge (vagy negatív) ateizmus fogalma. Amely ezért is fontos, mert a gyenge ateizmus semmiképpen nem vádolható azzal, hogy vallás lenne. Az erős ateizmusnál még felvethető ilyen, de szerintem ez vitatható kérdés, amibe most nem megyek bele.
A kétfajta ateizmus megkülönböztetésének hiánya nem csak egyszerű hanyagság, hanem Máté-Tóth következetesen "istentagadóknak" nevezi az ateistáknak, ami a gyenge ateizmusra nem igaz. Az előadó tehát a megkülönböztetést nem csak elfelejti bemutatni, hanem egyenesen maga is megfeledkezik róla (kommentekből tudom, hogy ismeri a megkülönböztetést).
Ezek után az előadó az ateizmust egy 200 éves történetnek nevezi, ami megint komoly tájékozatlanságra vall, hiszen az ateizmus legalább 2500 éves. Említi Xenophanészt, aki viszont nem volt ateista. A slide-on idézőjelbe is van téve. Máté-Tóth nem említi az indiai, az ógörög és az iszlám birodalomban élő ateistákat. Aztán nem említi a Feuerbach előtt élő késő-középkori és újkori európai ateistákat, akik közül a legfontosabb d'Holbach báró. Aki róla nem szól, az nem szagértő. Aztán hanzik el az az állítás, hogy az ateizmus, ahogy modern korunkban ismerjük, 200 éves történet. hát ez így silány.
Máté-Tóth négy 19. századi és 20. század eleji ateista gondolkodó és az ú.n. újateizmus ismertetésén keresztül akarja az ateizmust bemutatni, ami bevezetésnek is igen gyenge. Ezen kívül eme gondolkodók, nevezetesen Feuerbach, Marx, Nietzsche és Freud, illetve Hitchens, Sam Harris, Dawkins és Dennett bemutatása is felületes, egyoldalú. Az a sejtésem, hogy az előadó csak egy-egy könyvet olvasott tőlük, esetleg még azt sem.
A régebbi ateistáknál is arra megy ki Máté-Tóth bemutatása, hogy ők a társadalom jobbítására törekedve voltak ateisták. Mindegyik azt gondolta, hogy a vallás valamilyen módon hátráltatja a társadalom fejlődését. Ezek után pedig Máté-Tóth az újateistákról is azt akarja elmondani, hogy ők is a társadalom javítását szem előtt tartva kritizálják a vallást, csak a hangsúly eltolódott az iszlámra. Az előadó Harrist, Hitchenst és Dawkinst felületes gondolkodónak mutatja be, amiben van valami, de ettől még a valláskritikájukban nagyrészt igazuk van.
Máté-Tóth Dennettet komolyabb gondolkodónak mutatja be. Egy filozófust azért mégsem mer lefelületesezni. Ennek kompenzációjaként Dennettre azt mondja, hogy csak tágabb értelemben ateista, mivel csak annyit fejt ki a "Breaking the spell" c. könyvben, hogy a vallásokat álszentség nélkül lehessen tudományos szempontból kutatni. Ez pedig Máté-Tóth szerint csupán egy jogos tudományos igény, amely a vallásokban magukban is felmerül. Az igaz is, hogy a "Breaking the spell" maga csak ennyiről szól, de azért Dennett valódi, "militáns" ateista.
Szóval Máté-Tóth ismeretei elég felületesek.
Az ateista gondolkodók közül Freud és az újatesiták között hiányzik egy csomó fontos ateista gondolkodó említése, mint például Bertrand Russell, Jean Paul Sartre vagy Albert Camus. Aki őket kihagyja, az nem mutatta be az ateizmust. Még bevezető jelleggel sem. Aki ezeket kihagyja, az nem ismeri jól az ateizmust, és ne adjon elő az ateizmusról! Aki ezeket kihagyja, az nem szakember.
De mond még Máté-Tóth pár hajmeresztő dolgot. Például a kommunizmus bűneit simán az ateistákra keni. Itt az előadóról már lehull a vallástudós semleges ruhája. Ez tézise a hívők jellegzetes csúsztatása. Holott a kommunisták elsősorban kommunistaként követték el bűneiket, és csak másodsorban voltak ateisták. Az előadó korábban bemutatja a "vallás" fogalmának egy bővebb jelentését, amely a nominózus fogalmán alapul. Ez az előadó magyarázata szerint valami olyasmit jelent, hogy "szent". Erre az előadónak azért van szüksége, hogy például az istenekben nem hívő buddhistákat is a vallások közé sorolhassa. De ez esetben kérdés, hogy a kommunizmus nem válik-e vallássá?! És akkor arra a nem is olyan meglepő következtetésre juthatunk, hogy a kommunizmus bűne bizony a vallás bűne. A dogmatikus, önkritikát nem ismerő hit bűne.
Még ennél is hajmeresztőbb, amikor a nácizmust ateistának mondja, miközben, aki egy kicsit is utána néz, az tudja, hogy Hitler bizony vallásos volt. Ha nem is tisztán katolikus, vagy protestáns, hanem részben akár pogány is, de vallásosnak vallásos. Hitlert ateistának mondani egy laikustól is otromba tájékozatlanságra vall.
A vallástudós semleges leple ott is lehullik, amikor Máté-Tóth azt mondja, szerinte az ateizmus a modern ember a kényelmen alapul, azaz tulajdonképpen lustának mondja az ateistákat. Na most a "mi kényelmes" kérdése itt tudományos szemmel nehezen vizsgálható. Lehet azt mondani, hogy az ateisták kényelmesebben élnek, mert nem kötik őket vallásos előírások. Szabadabban élnek. De ez vajon valami bűn?! Nem lehet ez valódi érték? A szabadság?! Másrészt az ateistáknak társadalmi előítéletekkel kell megküzdeniük. Harmadrészt meg a kényelem simán mondható a hívőre is, aki nem mer, lusta szembenézni a halállal, és az Univerzum nem teljesen igazságos voltával, a saját felelősségével, a szabadsággal, és ezért a vallásba menekül.
Máté-Tóth a szakmaiságot ott is lábbal tiporja, amikor a vallás szolidaritáspotenciáljáról beszél, holott különböző kutatások sora elég egyértelműen jelzi, hogy a vallásoknak egyáltalán nincs extra szolidaritáspotenciálja.
Akkor is hajmeresztő butaságot vág a pofánkba, amikor azt állítja, hogy a 9/11-es merényleteknek nincs köze az iszlámhoz.
Az ateizmust bevezetés jelleggel egy órában bemutatni nem könnyű, de sikerülhetett volna, ha Máté-Tóth tényleg ezt akarta volna. Azt bemutatni, hogy az ateisták sokszor társadalomjobbító szándékkal voltak ateisták, szintén lehet. Ehhez elég is lett volna az a pár illusztratív példa, amit az előadó bemutatott. Ez a tézis egyébként totál triviális, és semmitmondó. Persze, az ateistáknak sokszor egy motivációja az, hogy azt gondolják, vallás nélkül jobb lenne az emberi társadalom. No és?! Ez baj?! Szerintem nem baj. Lehet, hogy Máté-Tóth szerint sem baj. Lehet, hogy azt akarta bemutatni, hogy az ateizmus mögött, minden racionalitása mellett vannak társadalmi motivációk is. Lehet, hogy Máté-Tóth ezt valami nagy leleplezésnek gondolja, lehet, hogy azt gondolja, a kettő nem fér össze. De lehet, hogy Máté-Tóth ezt egyáltalán nem kritikusan akarta előadni, de azt nem értem, akkor miért kellett oda az a pár ironikus beszólás, amely még otrombán butára is sikeredett?
A tanulság meg az, hogy hát ezek a vallástudósok, ezek sem feltétlenül valami nagy szakértők, akárcsak a teológusok. Sokszor csak tudományos címük van, de hozzáértésük nincs.
Máté-Tóth András egyébként jó hívőhöz méltóan a kritikát nem bírja, mert hálából letiltott kis "vallástudomány" csoportjából. Elvtelen alak.