Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) Biblia (16) biblia (11) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (12) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) irán (1) Irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (24) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofília (3) pedofilia (1) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (2) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Az Antikrisztus

Koós István 2014.11.10. 20:46

0000000wewewe.jpg

Régebben készítettem már az Ateista Klubban Nietzsche filozófiájáról egy ismertetést, most hétvégén elolvastam a filozófustól Az Antikrisztust is, amit eddig nem ismertem. Ezt a könyvet Nietzsche 1888-ban írta, vagyis a végleges és totális szellemi elborulása előtti évben, amikor még egy utolsót lobbant az elméje, és lázas ihlettől inspirálva öt könyvvel is elkészült egyetlen esztendő alatt. (Friedrich Wilhelm Nietzsche: Az Antikrisztus. Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2007.)

Nekem azonban be kell vallanom, hogy számomra egy kicsit csalódás volt ez a kötet; szimpatikus és sokat ígérő címe ellenére többé-kevésbé laposnak tűnt. Nem vagyok egy nagy Nietzsche-szakértő, de az a benyomásom, hogy a szerző itt nem sok új gondolattal kápráztat el minket, mivel mindezt nagyrészt elmondta már korábban, pl. az Adalék a morál genealógiájához c. remekműben, ráadásul Az Antikrisztus nem is olyan képgazdag és szuggesztív. Ráadásul van benne néhány szakasz, ami számomra némiképp zavarba ejtő is.

A következőkben leírok néhány dolgot a könyvről, három rövid fejezetben. Először ismertetem a könyv fő gondolatait, bár ezek, mint említettem, nem sokat tesznek hozzá ahhoz, amit egy másik mű kapcsán már összefoglaltam az említett (és linkelt) posztban. Másodszor kiemelek három kisebb gondolatot, amiket érdekesnek találok. Harmadszor pedig elmondom, mi az, ami bennem zavart keltett.

Megjegyzem egyébként, a kötet címe nem az Apokalipszis Antikrisztusára utal, hanem a kereszténységellenes emberre nevezi, aki a könyvben kifejti az érveit, tehát egy attitűdöt, viszonyulást jelöl.

 

1.

Nietzsche ebben a könyvben tehát a kereszténység kritikáját adja, de kissé kevésbé szuggesztíven és nem olyan sokrétűen, mint A morál genealógiájában.

Nietzsche szerint az élet lényege önmagában van, ahogy az élet eseményeinek értéke is abban áll, hogy mennyiben találjuk meg bennük az örömöt, illetve a lehetőséget saját magunk igenlésére és saját életerőnk, hatalmunk növelésére. „Az élet számomra a növekedésnek, a tartósságnak, az erők felhalmozódásának s a hatalomnak az ösztöne; ahol hiányzik a hatalom akarása, ott hanyatlás van.” (13) A kereszténység azonban az élet értékét önmagán kívülre helyezi, Istenbe, a túlvilágba. A kereszténység ezzel tagadja a dolgok immanens értékét, lényegét, a kereszténység nihilizmus. A keresztény vallás létrehoz egy merőben képzeletbeli világot Istennel, angyalokkal, és ennek a fikciónak a nevében értékeli le a valóságot. A kereszténység emiatt életellenes, tagadja az életösztönt, az életörömöt.

A nihilizmus legfőbb képviselői a papok, akik testileg és lelkileg erőtlenek, romlottak, azonkívül gyávák, alattomosak, gyűlölködők, kicsinyesek, elvetemültek. Áskálódnak az erősek és egészségesek ellen, akik örülnek az életnek és a saját erejüknek. A papok az életerőt és életörömöt bűnnek hazudják, mindenkiben bűntudatot keltenek, ezáltal uralkodnak az embereken.

Nietzsche szerint az élet lényege a hatalomra törő akarat. Ez a megnevezés többféle értelemben is használatos a filozófusnál: jelentheti egy adott organizmus törekvését a saját léte biztosítására, megőrzésére, ereje növelésére, tágabb értelemben utalhat egy nép uralmi törekvéseire, de kifejezheti a világnézetek uralmát is, amelyek azáltal érvényesítik saját hatalmukat, hogy a világot a saját nézőpontjuk szerint interpretálják, ezzel önmagukat, saját értékrendjüket kényszerítik az egyes szubjektumokra. Mindenestre az élet lényege, hogy saját továbbélését és erejének növelését akarja - ez jó és helyeslendő. A papok ezzel szemben az élet ellen dolgoznak, mert az életerőt bűnként értelmezik.

Hasonló elmarasztalásban részesül a keresztények egyik legfőbb erénye, a részvét. „A részvét ellentétben áll a tonikus affektusokkal, melyek az életérzés energiáját növelik: depresszív módon hat. Az ember veszít erejéből, ha részvétet érez.” (14) Nietzsche szerint a részvét elszívja az életenergiát, mert az erős helyett a gyengét tartja életben.

 

2.

Idézek egy érdekes szövegrészt a könyv elejéről:

Mi jó? - Mindaz, ami az emberben növeli a hatalom érzését, a hatalom akarását, növeli magát a hatalmat.
Mi rossz? - Mindaz, ami a gyengeségből fakad.
Mi a boldogság? Annak érzése, hogy a hatalom növekszik, s legyőzetik az ellenállás.
Nem megelégedettség, hanem több hatalom, nem egyáltalában vett béke, hanem háború, nem erény, hanem derekasság (vagyis reneszánsz-stílusú virtú, moráliáktól mentes erény). (9)

Nietzsche tehát úgy gondolja: a hatalom és az erő mennyisége nem állandó, hanem folyamatosan változik. A boldogság a változásban van. Boldogság az, amikor a hatalom növekszik, az állandóság tehát nem okoz örömöt. Ez kísértetiesen emlékeztet Freud egyik elképzelésére. Freud a lelki folyamatokat úgy képzelte el, hogy azok bizonyos energiával rendelkeznek, és ezek az energiák feszültséggel telítik a „lelki szerkezetet”. Amikor egy ösztön valamilyen módon kielégül, akkor csökken az energiamennyiség, és ez örömöt okoz, ha pedig növekszik, az kínt. Ám sohasem önmagában az az öröm, ha alacsony az energiamennyiség. Ahogy A halálösztön és az életösztönök elején fogalmaz: „valószínűleg az időben való csökkenésnek vagy gyarapodásnak a mértéke az a mozzanat, amely az érzésre döntő jellegű.”[i] Freud egy másik írásában (nem emlékszem, pontosan hol) egy szemléletes képet hoz erre. Amikor az ember télen a jó meleg takaró alatt fekszik, az önmagában nem okoz örömöt. Ám amikor kidugja a lábát, és érzi a hideget, aztán visszahúzza, azt már inkább örömként éli meg, mert érzékeli a változást a hidegből a melegbe.

Ez gyökeresen ellentmond annak az (egyébként jellegzetes) emberi illúziónak, amire a kereszténység épül. A kereszténység ugyanis azt képzeli, hogy létezik egy állandó, örök, változatlan boldogság, amit Isten testesít meg az ő túlvilágával, és amelyben az embernek része lesz halála után, ha törekszik rá. Csakhogy ez egy ostobaság, hiszen az ember sosem az állandóságban, hanem mindig a változásban leli örömét. Az emberi psziché egyszerűen nem úgy működik, hogy az állandóságot örömként érzékelje. Erről egyébként Mátyás is írt már a túlvilág kapcsán.

Nietzsche másik kiemelendő gondolata, hogy a keresztény igazságkeresésében összekeveredik az igazság kérdése az öröm kérdésével. A túlvilági élet gondolata örömmel tölti el az embert, ezért azt képzelik, az igaz – csakhogy annak, hogy mi okoz élvezetet nekünk, és hogy mire vágyunk, nem sok köze van ahhoz, hogy miként vannak ténylegesen a dolgok a valóságban. Sőt, ha valami túl szépnek tűnik, és örömöt okoz, akkor gyanakodhatunk, hogy az nem az igaz. „(…) csaknem ellenbizonyítékot szolgáltat, vagy legalábbis igen erős gyanút kelt az ’igazsággal’ szemben az, ha az öröm érzései mintegy beleszólnak a ’mi az igaz’ kérdésébe,” „(…) honnan a csodából lenne bizonyos az, hogy épp az igaz ítéletek keltenek több élvezetet, mint a hamisak (…)?” Majd később: „A lélek nagysága kell ehhez: az igazság szolgálata a legkeményebb szolgálat – Szellemi dolgokban mit jelent akkor becsületesnek lenni? Azt, hogy szívünkhöz legyünk szigorúak, vessük meg a ’szép érzéseket’ (…)” (86-87.) Nietzsche egyébként is élesen elítéli, hogy sokan hajlamosak a „szép érzéseket” érveknek tekinteni.

Vagyis aki azt gondolja igaznak, ami tetszik neki, az nem becsületes intellektuálisan, hiszen a szellemi intelligencia és egyenesség éppen abban áll, hogy szembenézzünk a ténnyel: nem mindig az az igaz, amit annak szeretnénk, a világ nem olyan, amilyennek mi szeretnénk látni. Ezt egyszerűbben úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem igaz. Mátyás ezzel kapcsolatban Szent Pálra szokott hivatkozni: a hit a remélt dolgok igazsága. Ez viszont hazugság, önbecsapás.

Szintén elég érdekes, amikor Nietzsche az 53. fejezetben a mártírokról elmélkedik. A mártír a saját halálával, életének feláldozásával egy ügyet a méltóság látszatával ruház fel. Nietzsche dühösen támadja azt az elképzelést, hogy a mártír által képviselt nézetnek bármiféle meggyőző ereje lenne: „Hogyan? változtat bármit is egy dolog értékén az, hogy valaki az életét adja érte?” (92) Nietzschének ebben teljesen igaza van: az igazságot az érvek és ellenérvek vizsgálatával, hipotézisek megalkotásával és empirikus tesztelésével kutatjuk; az önfeláldozás, vártanúság semmit nem nyom a latban, ha az igazság kérdéséről van szó. Márpedig a kereszténység mítoszai közt nagyon nagy szerepet játszik az ókeresztény vértanúk hősiességének kultusza, akiket a rómaiak megkínoztak és meggyilkoltak, mintha ez bizonyítaná a keresztény nézetek helyességét – amikor általános iskolás koromban jártam hittanórára szombatonként, a pap nekünk is sokat beszélt arról, micsoda embertelenségeket követtek el a rómaik a keresztények ellen. Az persze már nem mondta el, hogy a keresztények sem voltak ártatlanok, állandóan mocskolták, ócsárolták a rómaiakat és az ő isteneiket – aki ezt nem hiszi, olvassa el, hogyan kezdődik Szent Pál levelezése (a rómaikaihoz írt levél eleje). Egyébként tudom ajánlani ezzel kapcsolatban a Quo Vadis c. regényt is, amelyben szintén a vértanúság az érv a kereszténység mellett.

 

3.

Most pedig arról, mi az, ami zavaró ebben a könyvben.

A 16. fejezetben Nietzsche Jahvéról beszél, méghozzá helyeslően: „Hajdanán egy nép megtestesítője volt, egy nép erősségének, s mindazon agresszivitásnak és hataloméhségnek, ami egy nép lelkéből származott: most pedig csak a jó Isten csupán… Az Istenek számára valójában nincs más alternatíva: vagy a hatalom akarásának istenei – s eközben népistenek lesznek –, vagy pedig a hatalom tehetetlenségéi – s ekkor lesznek szükségképpen jók…” (27) Máshol: „A dolgok összességével eredetileg, mindenekelőtt a királyság korában, Izráel is helyes, azaz természetes viszonyban állt. Jahvéja a hatalom-tudat, az önmagukban lelt öröm,és a saját magukban bízó remény kifejeződése volt (…)” (40)

Nietzsche fegyvere itt eléggé kétélűnek tűnik, mert egy Istent helyez szembe egy másik Istennel. Világos, hogy amit itt Nietzsche valójában a „helyes” értelemben vett Istennek tekint, annak nem sok köze van ahhoz, amit általában Istennek tartunk. Nietzsche sajátos istenfigurája egyáltalán semmiféle transzcendenciával nem rendelkezik, nem ígér és nem ad túlvilági életet, nem testesít meg semmiféle abszolút morált. Ez az isten egyfajta törzsi / népi démonfigura, aki kizárólag egy adott közösség evilági akaratának kifejezője. Egy nép önmetaforája, amelyben manifesztálódik, kifejeződik a népnek az akarata, amely hatalomra tör, és biztosítja továbbélését. Ez az isten tehát inkább csak egy költői kép, amelyben a közösség tudatosítja önmagában saját agresszivitását, életerejét. Nietzsche azonban mintha nem tenné eléggé világossá, hogy mire gondol, ezért a szöveg könnyen érthető úgy is, mintha Isten léte és a vallás szükségessége mellett érvelne.

Azzal a fordulattal kapcsolatban viszont egyértelműen elítélő Nietzsche, amikor a babilóni fogság alatt Jahve elkezdett átalakulni a mindenható Istenné. Ez az Isten már nem egy nép akaratának megfogalmazása, hanem egy általános morál képviselője. Nem segítő, hanem büntetető és ítélkező hatalom, aki bűntudatot vált ki az emberből. Ennek az istenek a képviselői a papok, akiket Nietszche a legjobban gyűlöl.

Ez az ellentmondás tehát feloldható a könyvben. Viszont ennél problematikusabb eset e következő. A 28. fejezettől kezdve Nietzsche az evangéliumokról és Jézusról kezd értekezni. Ennek a szakasznak a felvezetése nem meglepő módon így kezdődik: „Bevallom, ritka azon könyveknek a száma, melyeknek olvasása számomra oly nehézségeket jelent, mint az Evangéliumoké.” (47)

Ezt követően azonban Nietzsche egy meglepő fordulattal arra tesz kísérletet, hogy Jézus eredeti „pszichológiai karakterét” azonosítsa az evangéliumok szövegei mögött, amelyek szerinte eltorzították Jézus alakját. Erről a rekonstruált Jézusról kiderül, hogy egyfajta idióta volt, egy gyermekes, kissé beteges karakter (ma talán autisztikusnak neveznénk). Jézus eredeti üzenete, örömhíre Nietzsche víziójában az volt, hogy a mennyek országa mindenkié, nincs többé bűnbánat, harag, neheztelés. Jézusnak tehát nem volt semmiféle pozitív tanítása, viszont eltörölte a bűntudat fogalmát, a haragot és a bosszúvágyat, még az imát sem tartotta fontosnak – tehát valóban olyan lehetett, mint egy fogyatékos, autisztikus figura, vagy egy ókori hippi, illetve, ahogy Nietzsche egy helyen nevezi, „indulás egy buddhista békemozgalom felé”. (69) Jézus tehát visszaadta az emberiségnek az életörömöt, és eltörölte a bűntudatot, amibe a zsidó papok igyekeztek az emberiséget fullasztani.

Jézus alakját és tanait csak halála után torzították el tanítványai, és főleg a legaljasabb papfigura, Szent Pál, aki a világtörténelem legnagyobb gyűlölködője és legsötétebb gonosztevője volt. Valahogyan magyarázatot kerestek Jézus halálára, és ezt az áldozatban találták meg. Ezzel meghamisították Jézus eredeti, mindenestül az evilági életre szánt figuráját, az élet értelmét újra a túlvilágba, vagyis a semmibe helyezték.

Ami ezzel kapcsolatban nekem problematikus, az a következő:

  1. Nietzsche annak ellenére, hogy ebben a könyvben annak rendje és módja szerint elítéli a kereszténységet, mintha rokonszenvet érezne az általa rekonstruált Jézus iránt, még akkor is, ha az alapvetően idióta. Ennek a rokonszenvnek persze részben érthető az oka, amennyiben Nietzsche Jézusa nem ismeri a bűntudatot és bosszúvágyat, ami Nietzsche számára az egyik leginkább elfogadhatatlan személyiségjegy, ami ellen a legerőteljesebb küzdelmet folytatja. A szimpátia mégis megvan, és ez elég furcsa, és aggasztó is, mert Nietzsche itt mintha engedne valamiféle ellágyulásnak, a szentimentális érzések csábításának.
  2. Annál is inkább, mert az ő Jézusára, ha a bűntudat és a bosszú nem is jellemző rá, éppúgy nem ismeri az agressziót és a hatalomra törő akaratot, márpedig Nietzsche számára ez éppoly központi jelentőségű, mint a bűntudat ellen való küzdelem (amelyben szövetségese a saját fantáziájának Jézusa).
  3. Az sem világos, hogy az evangéliumok Jézus-figurája mögött Nietzsche miféle módszertannal, milyen történeti vagy hermeneutikai alapon gondolja rekonstruálhatónak az általa feltételezett igazi „pszichológiai karaktert”, illetve hogy milyen alapon feltételezi egyáltalán egy ilyen létezését. És az is homályos, hogy mi szüksége van egyáltalán erre a lépésre a saját gondolatmenetének építéséhez.
  4. Végezetül meg kell jegyezni, hogy az evangéliumok Jézusa egyáltalán nem ad alapot arra, hogy feltételezzük mögötte ezt a bizonyos másfajta Jézust. János evangéliumának Jézusa pl, olyannyira korlátolt, arrogáns, agresszív figura, hogy lehetetlen másnak látni, mint ami.

Nietzsche műve tehát érdekes és olvasásra érdemes szöveg, de úgy érzem, néhol kissé tévútra ment a saját szellemiségéhez képest.

 

 

[i] Sigmund Freud: A halálösztön és az életösztönök. Múzsák, Bp., 1991, 11.

Címkék: keresztény áldozat nietzsche örök élet evangéliumok újtestamentum keresztényésg

> 39 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr406885115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.10. 21:58:01

Istvan,

itt írtam arról, hogy a változatlan mennyország mennyire nem felel meg az emberi pszichének:

ateistaklub.blog.hu/2014/10/28/a_reinkarnacio_mint_kalandtura

ateistaklub.blog.hu/2013/06/22/versailles_mennyorszag

pontosabban inkább a kommentekben fogalmaztam ezt meg.

Nem is emlékeztem arra, hogy az Antikrisztusban ilyen fontos gondolatok vannak.

A cikkben sajnos sok az elütés. Javasolom, hogy használj helyesírás ellenőrzőt! Pont az ilyen elütések nagy részét ki tudja szűrni.

De egyébként fogalmazási hiba is több van a cikkben, mint a szokásos.

Koós István 2014.11.11. 06:51:54

@Brendel Mátyás:

Ok, átnézem a szöveget, meg beillesztem a linket.

Yorik 2014.11.11. 10:04:36

Ezek a gondolatok az élet lényegéről ill. a boldogságról számomra kényelmetlenül szűkre szabottak.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.11. 10:19:03

@Yorik: olvasás közben én külön felfigyeltem arre, hogy István általában úgy fogalmazott, hogy "Nietzsche szerint...". Tehát István úgy látszik, semmiképpen nem a nagybetűs igazságként akarta eladni a könyvet. Egyébként is kritizálja.

Ezután nem nagy meglepetés, ha neked Nietzsche nézőpontja szűkre szabott az élet értelmét illetően. Én mindig is hangoztattam, hogy ez nem is lehet másképpen. Bármely X íróhoz mindig található olyan Y ember, akinek X író szubjektív felfogása az élet értelméről nem fekszik.

Mindaddig, amíg egy X író lehetséges mintaként van tálalva, nem látok gondot. Amikor a nagy betűs igazságként, akkor igen.

A vallások általában elkövetik ezt az otromba hibát. A katolikus vallásra különösen jellemző, hogy az erkölcsi relativizmust ostorozzák, és a saját etikai felfogásukat abszolút igazságként akarják lenyomni az emberek torkán.

Ezért szerintem a vallások, különösen a katolikus erősen kritizálható. Nietzsche is kritizálható ezért, én is megtettem. István nem, mert ő nem abszolút igazságként tolmácsolta Nietzschét.

Yorik 2014.11.11. 10:26:40

@Brendel Mátyás: Egy pillanatra sem feltételeztem, hogy István szolgai módon egyetértene ezekkel. Csak nehéz a következtetéseivel vitatkozni (mármint Nietzschével), ha már az alapvetéseknél fényév a távolság.

Koós István 2014.11.11. 11:26:57

@Yorik:

Nietzsche nem a legnagyobb kedvencem, de ennek ellenére azért szerintem nem annyira szűkre szabottak ezek a gondolatok.

1. Ami az élet lényegét illeti: világos, hogy ahhoz nagyon sok minden hozzátartozik, de az eléggé alapvető mindenki számára, hogy az érezzen magban erőt, kompetenciát valamilyen területen. Ennek ellentéte a frusztráció, ami eléggé negatív érzelem. Hogy a saját példámat mondjam, nekem jó érzés, amikor pl. megírok egy ilyen posztot egy könyvről, amit addig nem ismertem, mert attól úgy érzem, hogy valamennyire okosabb lettem, nőtt a tudásom.

2. Szerintem az is eléggé meggyőző gondolat, hogy az ember nem az állandóságnak örül, hanem a változásnak. Ha pl. egész nap heverészem az ágyon, az rohadt unalmas. De ha egy nehéz edzés vagy egy egész napos lótás-futás után dőlök le, az pihentető.

2014.11.11. 14:31:10

én szeretném uralni valamilyen formában az egész bolygót, nem csak azért hogy nekem jó legyen, hanem azért is mert másoknak is az én rendszerem lenne a jobb, már csak annyi a probléma hogy én sohasem fogok hatalomhoz jutni, mert ahhoz minimum egy dollár milliárdos családba kellet volna beleszületni

Koós István 2014.11.11. 15:44:52

@Barát Csaba:

A hatalom nem feltétlenül politikai értelemben értendő. lehetsz te szellemi hatalom is, vagy mondjuk a saját tested felett is rendelkezhetsz hatalommal, ha lefutod a maratont.

safek 2014.11.11. 15:58:07

"Mi már abban a helyzetben vagyunk, hogy láthatjuk, hogy Nietzsche miért is olyan döntően fontos gondolkodó, nem elmebajának ellenére, hanem tekintettel arra. A történelemben nem volt senki, talán de Sade márki kivételével, aki ennyire világosan, leplezetlenül és következetesen megfogalmazta volna a kereszténység teljes alternatíváját.

A kereszténység előtti (azaz pogány) társadalmak és filozófiák olyanok voltak, mint a szüzek. A kereszténység utáni (azaz modern) társadalmak és filozófiák olyanok, mint az elváltak. Nietzsche nem egy kereszténység előtti pogány, hanem jellemzően egy kereszténység utáni modern és keresztényellenes filozófus. Jól látta, hogy Krisztus az ő fő ellensége és riválisa. Az Antikrisztus szellemiségét még sohasem foghattuk fel ennyire teljes megfogalmazásban. Nietzsche nem csak a náci Németország kedvenc filozófusa volt, hanem a pokol kedvenc filozófusa is.

Hálát adhatunk a Sátán saját ostobaságának, hogy „felfedte a lapjait” ebben az emberben. Ahogy a nácizmust, úgy Nietzschét is halálosan komolyan kell vennünk, és segíteni megőrizni civilizációnkat, sőt saját lelkünket is azáltal, hogy borzalommal hátat fordítunk nekik, mielőtt túl késő lenne."

Koós István 2014.11.11. 16:14:27

@safek:

"Nietzsche nem csak a náci Németország kedvenc filozófusa volt, hanem a pokol kedvenc filozófusa is"

Nem tudom, honnan idézted ezt a baromságot, de aki írta, nem sokat tud N-ről. N ugyanis pl. az antiszemitizmusnak is ellensége volt, amit keresztény hülyeségnek tartott, és az is.

Koós István 2014.11.11. 16:15:23

@safek:

Még hozzáteszem, hogy elég fura dolog egy idézet alá nem odaírni, hogy honnan való.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.11. 16:52:41

@safek: a nácizmus vád Nietzschét illetően egy elterjedt baromság. Valójában:

1) Nietzsche teljesen határozottan antiszemitizmus ellenes volt

2) A nővére Elisabeth Förster-Nietzsche torzította el a Nietzsche életművet, amikor Nietzsche már magatehetetlen volt. Leginkább a "Hatalom akarása" c. könyv az, amely Nietzsche feljegyzéseiből önkényesen válogatva lett kiadva

3) A nácizmus meg olyan nagyon nem is támaszkodott Nietzschére

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.11. 16:54:54

@safek:

továbbá.

1) aki azt hiszi, hogy a kereszténység előtti filozófia "szűz" volt

2) aki azt hiszi, hogy a kereszténység alternatívája csak Nietzsche vagy de Sade

az műveletlen bunkó. nem csoda tehát, hogy keresztény.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.11. 17:01:44

@safek:

"A történelemben nem volt senki, talán de Sade márki kivételével, aki ennyire világosan, leplezetlenül és következetesen megfogalmazta volna a kereszténység teljes alternatíváját."

ez ugye egy manipulatív, bugyuta "érvelés". miről is van itt szó?

1) Van egy A ideológia, a kereszténység
2) Kiválaszt az A ideológiát ellenzők közül két olyan filozófust, akit szalonképtelennek gondol

3) arra játszik, hogy ha A ideológia ellenzői közül két ennyire, szerinte elvetemült alak van, az az A ideológiát támasztja alá.

pedig a lófaszt, ez egy totális érvelési hiba.

íme, előadom ezt nácizmussal:

1) A nácizmus alternatíváját a legleplezetlenebbül a kommunizmus fogalmazta meg, például Sztálinék, vagy például azok a kommunisták, akik Magyarországon a II VH után hatalomra kerültek.

2) Ezek szörnyű ideológiák

3) Tehát a nácizmus jó dolog?!

ugye nem?!

Továbbá de Sade és Nietzsche megítélésében sem értünk egyet. Nietzsche például a légynek sem ártott. A filozófiájával személy szerint nem teljesen értek egyet, de sok mindenben igaz volt. De Sade ártott a légynek, de ettől még van a filozófiájában olyan, ami érdekes, és igaz.

Egyébként de Sade nem igazán nagynak tartott filozófus, tehát ha csak őrá tudtok köpködni, akkor szánalmasak vagytok.

safek 2014.11.12. 23:40:10

"A keresztény vallás létrehoz egy merőben képzeletbeli világot Istennel, angyalokkal, és ennek a fikciónak a nevében értékeli le a valóságot. A kereszténység emiatt életellenes, tagadja az életösztönt, az életörömöt."

Először is Isten az Atya nem fikció, hanem maga az élet, a létezés.
Vagyok, aki vagyok "ehje ’aser ’ehje"
Ő az akinek önmagában van élete és ezt megadta a Fiúnak is.
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet."
Ezért a kereszténység nem életellenes, hanem éppenséggel az életet hirdeti.
Micsoda sötét tudatlanság azt állítani, hogy életellenes!
Ki az, aki egyedül védi az életet a fogantatástól a természetes halálig, ha nem éppen a katolikus egyház ha nem éppen a római pápa?
Talán ti, akik csak "véletlenül" irogattok itt, mert nem abortáltak benneteket, ahogy ti abortálnátok bárkit aki az utatokba kerül?
Egyáltalán tudjátok ti mi az hogy élet? Az ÉLET tudjátok hogyan, mitől, kitől van?
Tudjátok, hogyan lesz az élettelenből élő?
Dehogy tudjátok, semmit sem tudtok.
De ezt már egyszer megbeszéltük.
Még egy korábban élő, de elhalt sejtet sem tud az ember újraéleszteni.
Nem tudjuk mi az hogy élet, Nietzsche sem tudta és azóta sem tudjuk.
Isten azonban azt mondta magáról, hogy Ő az aki van Jézus pedig magát az Életnek nevezte, akit nem lehetett a sírban tartani. Az ÉLET-et nem lehet leölni!
Méltán nevezzük ördögi és sötét műnek Nietzsche Antikrisztusát, hisz maga is nevén nevezte.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:07:21

@safek:

1) valami nem attól lesz valós, hogy valaki kinyilatkozza

2) tudjuk, mi az élet

3) az életellenesség az nem csak annyit jelent, hogy valaki védi egy ember életét a születése és a halála környékén, hanem azt, hogy a kettő között is hagyja élni. a katolikus egyház meg par excellence nem hagyja, hanem megnyomorítja az emberek életét a sok faszfej előírásával.

safek 2014.11.13. 00:09:18

„Az élet számomra a növekedésnek, a tartósságnak, az erők felhalmozódásának s a hatalomnak az ösztöne; ahol hiányzik a hatalom akarása, ott hanyatlás van.”
A történelem erről szólt a hatalom akarásáról legutóbb Hitlerrel, Sztálinnal, meg a többi őrülttel akik milliók életét vették el. Láthattuk, mindenki láthatta. Ez a hatalom akarása nem más.
Ez lenne az élet? Nekik egy ideig lehet de másoknak a biztos pusztulás, aztán számukra is az öngyilkos vég. Szép jövő. Igazán követendő, ateista barátaim.
Nem más mondja ezt mint a hazugság atyja, aki kezdettől fogva gyilkos.

"Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. Jn. 8,44-45"

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:10:41

@safek:

"egy korábban élő, de elhalt sejtet sem tud az ember újraéleszteni."

igen, ezt már sokszor megbeszéltük. az, hogy valamit nem tudunk megcsinálni, nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk róla sokat.

egy férfi nőgyóügyász például nem tud szülni, de tudhat többet a szülésről, mint egy nő.

egy denevér-biológus nem tud ultrahangokkal tájékozódni, de többet tud a denevérekről, és az ultrahangos tájékozódásról mint a denevérek.

tudni és csinálni nem ugyanaz, csak az olyan faszok keverik, mint te. nem csoda, hogy hívő vagy.

safek 2014.11.13. 00:12:53

"tudjuk, mi az élet"
Hazudsz, nem tudod mi az élet. Akkor fogod tudni, akkor fogjuk tudni, ha élettelenből létre tudunk hozni élőt. Ilyen azonban nem lesz. Progenitor csak egyszer volt soha többet.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:13:53

@safek: a hatalomról való felfogás az, ahol a post eltávolodik Nietzschétől, és az ateisták általában nem ilyenek.

egyébként nem csak Hitlerrel, Sztálinnal, de a Borgiákkal is lehet példálózni. Vagy például a 30 éves vallási háborúval.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:15:19

@safek:

"Akkor fogod tudni, akkor fogjuk tudni, ha élettelenből létre tudunk hozni élőt."

mondtam már, hogy hülye vagy. tudni, valamit, azaz ismerni, és létrehozni, az nem ugyanaz, te faszfej!

"Ilyen azonban nem lesz. "

valószínúleg még életedben meglesz egyébként.

safek 2014.11.13. 00:16:54

"hogy ne tudhatnánk róla sokat"
Ne beszélj félre! Nem sokat kell tudni róla hanem meg kell csinálni. A Teremtőt vegzálod te, aki nem tudsz teremteni?

safek 2014.11.13. 00:20:26

"valószínúleg még életedben meglesz egyébként"
Mi vagy te jós? Az élet egyszer jött létre a földön és azóta folyamatos. Hogy mitől jött létre, hogy mitől ett az élettelenből élő, senki nem tudja mert ha tudná meg tudná csinálni. Ha nem tudja megcsinálni milyen jogon akar uralkodni az életen, milyen jogon akar élet-halál ura lenni?

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:26:08

@safek:

nézd meg, például létrehoztak olyan baktériumot, amelynek a DNS-e más bázispárt is tartalmaz, mint az eddig ismert földi élet.

www.independent.co.uk/news/science/new-life-scientists-create-first-semisynthetic-organism-9333371.html

ez bazdmeg már eléggé másfajta élet, amit mesterségesen hoztak létre

itt egy teljesen mesterséges kromoszómát hozntak létre:

sploid.gizmodo.com/scientists-have-created-first-ever-man-made-chromosome-1553312707

safek 2014.11.13. 00:27:15

"de a Borgiákkal is lehet példálózni. Vagy például a 30 éves vallási háborúval."
Igen pontosan ezt mondtam én is. A hatalom akarása mindig pusztulást hoz maga után ezért a fenti tanítás a a hazugság atyjáé.

Jézus igazsága,Isten paradoxona pedig ez: Aki elveszíti életét, megnyeri azt.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:28:05

@safek:

"Nem sokat kell tudni róla hanem "

ne beszélj félre, azt kérdezted, hogy a tudomány mit tud az életről, és nem a hanem utáni rész!

safek 2014.11.13. 00:29:28

Hazudsz hülyegyerek és megint félrebeszélsz. Megállt az a bugyuta tudományod. Élettelenből élőt, tudod te az mit jelent? Képes vagy egyáltalán fölfogni?

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:30:32

@safek:

""valószínúleg még életedben meglesz egyébként"
Mi vagy te jós?"

te azt jósoltad, soha nem lesz. erre semmi érved nincs.

én óvatos vagyok, azt mondom, valószínúleg hamarosan meglesz. hivatkoztam pár eredményt, amely már közel vannak hozzá. semmiféle elvi akadálya nincsen.

"senki nem tudja mert ha tudná meg tudná csinálni."

már kétszer mondtam, te IQ negatív faszfej, hogy ez BAROMSÁG. ilyen következtetés nincs a logikában. számos ellenpélda van rá.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:31:21

@safek: nem írtál érvet. még hazugságot és butaságot sem.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:32:46

@safek: "A hatalom akarása mindig pusztulást hoz maga után ezért a fenti tanítás a a hazugság atyjáé. "

mindannyian azt mondtuk itt, hogy Nietzsche tanításának az a része túlzás. ettől még másban igaza van.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:33:36

@safek: szerencsére az ilyan hülyeséget egyre kevesebben veszik be, ezért mentek a levesbe, faszfejek!

safek 2014.11.13. 00:34:11

ez egyik sem élettelenből létrehozott élet olvasd csak el figyelmesen. olyat linkelj be nekünk ide aki élettelenből hozott létre élőt, ha pedig ilyet nem tudsz akkor maradj csöndbe.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 00:35:31

@safek: azt írtam, közel vannak hozzá. diszlexiás, hívő fasz!

safek 2014.11.13. 00:44:02

te azt jósoltad, soha nem lesz. erre semmi érved nincs.

Nem jósoltam, tudom. Miért?

Mert egyszer jött létre az élet. Progenitor tudod?
Több millárd év alatt csak egyszer, pedig itt aztán fasza ideális a környezet. Ha az élet csak úgy létrejövögetne hát egypárszor létrejövögethetett volna de sajna ez csak egyszer volt és nem tudjuk mitől?
"én óvatos vagyok"
meg is értem. Én is óvatos lennék a helyedben.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 10:18:38

@safek: a hülye hívő megint kurvára "logikus".

Én eddig még csak egyszer jártam Zürichben. Hogy a lófaszban következik ebből az, hogy a jövőben soha nem fogok?!

safek 2014.11.13. 12:42:30

Vannak dolgok amelyek megismételhetetlenek. Pld az emberi személy. Feltételezem szüleid sem egyszer találkozta mégis Brendel Mátyás csak egy született a világra és nem is fog több. Így hát ez a félvállról idevetett érvecske nem sokat ér.

Kellermayer indoklása:

"Hogyan, mikor, hol és miért jött létre az első élő sejt? Szeretnénk kérdezni, szeretnénk ezekre a kérdésekre, mindegyikre, cáfolhatatlan, igaz, egzakt, tudományos választ adni, kapni. De nem tudunk! Először is azért nem, mert nem tudunk időben oda vissza menni. Másrészt azért, mert ha a vizsgálódásunk azt bizonyítja, hogy egyszer, egyetlen formában jött létre az első élő sejt, a megismételt létrehozása eleve kizárt. Elméleteket gyártani az egyetlen közös ős, a legősibb őssejt létrejöttéhez és párhuzamosan a törvényhez, amely az egész élővilág belőle való kibontakozását irányította, természetesen lehet. Az ember lényege, szabadsága, szabad fogalomalkotóképessége ad rá lehetőséget. Ugyanakkor meglehetősen leleplező, valamiféle „istent-játszó tett" ez. Semmiképp se lehet, lehetne tudományosnak nevezni. Mégis a tankönyvek, s általánosságban az elfogadott („established"), anyagilag támogatott, főáramú tudomány szintjén éppen ez a szomorú valóság. A probléma az egyes elméletekkel az, hogy a véletlent istenítik, mintha lehetne irányított véletlen. Ugyanis bármikor keletkezett is az első egyetlen sejt, a legősibb őssejt, egy újabb létrejöttének a valószínűsége a kezdettől eltelt évmilliárdok során, ahogy az elhullásuk után már szerves makromolekulák, nukleinsavak és fehérjék is voltak a vizekben egyre nőtt. Sőt, ez a valószínűség még tovább fokozódott, szinte korlátlanná vált mára a kutatatók laborjában. Hiszen itt az élő sejtek őszes alkotója rendelkezésre állhat, mégsem sikerült soha senkinek, jóllehet nyilvánvalóan mindig próbálták, élő sejtet élettelen molekulákból, sejtalkotókból létrehozni. Érdemes újra azt is leszögezni, hogy elhalt sejtet se sikerült soha senkinek újra élővé tenni. Tehát az igazság, az örök igazság az, hogy az első élő sejt létrejötte és a terv, a törvény, ami az ebből az első élő sejtből való kibontakozást, az élővilág kifejlődését, megvalósulását vezérelte, a tudomány eszközeivel, a tudomány követelménye (kritériuma) szerint, soha nem ismerhető meg! Az első élő sejt létrejötte és belőle az élővilág kibontakozása, megvalósulása tehát örök titok, misztérium. A tudomány számára is az! Az, hogy 4 milliárd évvel ezelőtt egyszer egyetlen élő sejt, a minden élő közös őse, a legősibb őssejt létrejött és utána soha-soha egyetlen se, magától se és ember által se, kizárja azt az ismételten megjelenő hamis, félrevezető, tudománytalan gondolkodást, ami azt sugallja, hogy ott, ahol víz van előbb, utóbb szükségszerűen megjelenik az élet. Nem! Az élet egyszer, egyetlen formában, szerveződésben indult el. Azért olyan fontos ennek az igazságnak az elfogadása és hirdetése, mert csak ennek elfogadása szabadíthatja meg az élettudományt a hamis elméletek kavalkádjától, a tudomány világába beköltözött téves, hamis dogmáktól, bálványoktól (pl. a molekuláris evolúció vagy a „membrán-pumpa szabad oldat" hipotézistől is). Csak a kezdet és a 4 milliárd éves kibontakozást, megvalósulást (ha úgy akarjuk nevezni, az evolúciót) vezérlő törvény soha meg nem ismerhetőségének elfogadása adhatja vissza az élettudomány igazságát és szabadságát, vagyis az élettudomány tudományosságát."

az egész itt olvasható:
szit.katolikus.hu/feltoltes/Kellermayer.pdf

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.13. 14:11:21

@safek:

"Vannak dolgok amelyek megismételhetetlenek."

olyan dolgok valójában nincsenek, amelyek elvileg megismételhetetlenek. ha a világegyetem egy bizonyos részében egy bizonyos elrendezése van az anyagnak, akkor az máskor is lehet.

"Feltételezem szüleid sem egyszer találkozta mégis Brendel Mátyás csak egy született a világra és nem is fog több."

egyik hittel akarod igazolni a másikat. ráadásul a kettő között nincs összefüggés. az életet újra létrehozni az élettelenből könnyebb, mint pont egy Brendel Mátyást reprodukálni. Brendel Mátyás tényleg egy speciálisabb dolog. ennyi. de Brendel Mátyást is lehetne.

"szeretnénk ezekre a kérdésekre, mindegyikre, cáfolhatatlan, igaz, egzakt, tudományos választ adni"

nem. cáfolhatatlant nem. a tudományosság egy fontos eleme az, hogy a válasziank nem cáfolhatatlanok ld. Kalr Popper: "A tudományos kutatás logikája". A Kellermayered hülye, fogalma nincs arról, mi a tudomány.

"nem tudunk időben oda vissza menni."

nem. a történelemben nem tudunk időben visszamenni, de ettől még tudjuk, mikor volt a holokauszt, és nem hisszük azt, hogy nem volt, vagy nem tudjuk, hogy volt-e. ilyet csak hülyék hisznek.

"vizsgálódásunk azt bizonyítja, hogy egyszer, egyetlen formában jött létre az első élő sejt, a megismételt létrehozása eleve kizárt."

nincs ilyen vizsgálódás és érv. ebben a szövegben sem szerepel.

"A probléma az egyes elméletekkel az, hogy a véletlent istenítik, mintha lehetne irányított véletlen."

Téved: az evolúció nem irányított.

"mégsem sikerült soha senkinek, jóllehet nyilvánvalóan mindig próbálták, élő sejtet élettelen molekulákból, sejtalkotókból létrehozni."

eddig irányított magfúziót sem. a Napot mégis ez fűti.

"terv, a törvény, ami az ebből az első élő sejtből való kibontakozást, az élővilág kifejlődését, megvalósulását vezérelte, a tudomány eszközeivel, a tudomány követelménye (kritériuma) szerint, soha nem ismerhető meg!"

A Nap működését elég jól ismerjük annak ellenére, hogy jelenleg nem tudjuk létrehozni.

"tudománytalan gondolkodást, ami azt sugallja, hogy ott, ahol víz van előbb, utóbb szükségszerűen megjelenik az élet."

senki nem állítja, hogy szükségszerűen.

Kellermayer egyszerűen hülye. hazudik, téves dolgokat állít, nem tudja, mi a tudomány, és sokszor sík hülye, illogikátlan az érvelése.
süti beállítások módosítása