A minap Dijonban jártam, és az ottani Musee des Beaux-Arts-ban eltöltöttem pár órát. Ennek a postnak három célja lesz. Az egyik egy pár humorosnak szánt kép megosztása. Ezzel nem tudom, mennyire érek el célt, mert hát humorban ízlések és pofonok. A Brian életével például biztosan nem versenyezhetek, mivel a filmes eszközökkel, és színészi tehettséggel nem rendelkezek, és nem is szándékozok most humoros filmet forgatni. Van viszont két másik mondandóm. Az egyik kérdés az, hogy mit kezdjen egy ateista az ilyen alkotásokkal, nelyekkel még mindig tele vannak a múzeumok. A másik pedig az, hogy végül is amit kifigurázok itt a képeken, és ami mindenképpen megmosolyogtató egy modern embernek, az kapcsolódik ahhoz, hogy a vallás azért mára már nevetségessé vált.
Hosszabban kifejtve, ott tartottam, hogy Dijonban jártam, volt rá egy napom, hogy ott nézelődjek, és hát ez a múzeum is belefért. Annál is inkább, mert végül is nem csak ikonok voltak a múzeumban, hanem modern festészet, szobrok is, és mindez végül is egy kastélyban foglalt helyet, a hercegi kastélyban, a városközpontban, ami szép volt, és érdekelt.
Itt a bizonyíték, hogy ész nélkül is lehet imádkozni.:) Retable de Saint Marguerite
Korábban nem nagyon mentem volna be egy olyan kiállításra, amely ennyi ikonról szól. Pontosabban eddig mindig is úgy gondoltam, hogy minek mennék be, unalmas, művészetnek nem igazán nagy művészet. A stílustól természetes módon írtózom, még az ábrázolt személyek sem szimpatikusak, és akkor erre jön még az is, hogy vallásról van szó.
Jean Restout: Le bapteme du Christ
De most így adódott, és kitaláltam, hogy ahelyett, hogy szenvednék, vagy végigrohannék az ikonos részeken, kitalálom, hogy hogyan szórakozzak. És ekkor jött az ötlet, hogy hát keresgéljünk a képeken abszurd, furcsa részleteket. Így magamban jót mulatva néztem végig a kiállítást, amelynek, mint mondtam voltak egyébként érdekes részei is. A magyar Szépművészetiben is ki lehet próbálni.
La nativite
Na most az olvasók egy jelentős része erre persze azt mondja, kulturbunkó vagyok, mert most mit gúnyolódok én itt a művészeten. Csakhogy, kezdjük először is azzal, hogy a középkorban és az újkorban eme képek egy jelentős része ugyanolyan tömegtermeléssel készültek, mint ma mondjuk a reklámplakátok. Ez nem igazán művészet.
La Présentation de la Vierge au temple
Másodszor, számomra ez az ábrázoló "művészet", amely azonban még a perspektívikus ábrázolást sem találta fel, primitív. Helyenként ugye még az arányosságra sem ügyeltek, vagy arra, hogy a kisbaba hiteles legyen. Hasonlóan a cselekmény, az emberek, arcvonások, a helyzet ábrázolásának hitelességére sem ügyeltek. Néha az érzésekre igen, de sokszor azok is nagyon abszurd módon jelentek meg.
Saint Fridolin, abbe de Sackingen
Na most én nagyon jól tudom, hogy a művészettörténetben jártasak olyan érvekkel tudnak jönni, hogy ennek a kornak ez volt az ábrázolásmódja, és, hogy még valóban nem volt fejlett a festészet, másrészt azzal, hogy nem is volt a realizmus a céljuk, mert tanításokat akartak megjeleníteni az embereknek.
Retable de Sainte Marguerite
Amin itt még az iróniám alapul, hogy a különféle történetek elképzelése is teljesen gyermekded. És tudom, még itt is lehet azzal védekezni, hogy de hát a fogadóközönség volt az, amelynek ilyen szinten kellett ábrázolni a dolgokat. No de én ezt nem fogadom el indoknak. Nem fogadom el, hogy ennyire le kelljen ereszkedni az emberek tudatlanságához. Nem fogadom el, hogy becsüljem, és művészetnek nevezzem azt, hogy egyszerű. tudatlanságban tartott emberekkel primitív eszközökkel agymosást végeztek. Hasonlóan nem fogadom el egyébként a primitív ateista mémeket sem.
Továbbá persze azt is gondolom, hogy itt nem csak a befogadóközönség elképzelései voltak gyermekdedek, hanem bizony az alkotóké is, sőt, a papoké is. Mi több, azt mondom, hogy egyáltalán, senkinek sem volt komoly elképzelése a vallásról, ugyanis az egész keresztény vallás végül is úgy gyerekes, ahogy van. Erre néhány egyszerű művész vagy a buta közönség már csak keveset tett rá.
Adoration des Mages
Végül is az evangéliumi történetnek nincs olyan verziója, amely ne volna nevetségesen gyermekes, Ádámmal és Évával, a szűz fogantatással, a születéssel, a mágusokkal együtt. Majdnem ugyanennyire gyermekmese szintű a feltámadás története, és sok másik szentről szóló történet. Nem csak az ábrázolásuk gyerekmese, hanem maga a történet is az. Amit ezek a képek jól illusztrálnak, és ami a kifigurázás alapja az az, hogy a keresztény vallás, és persze a többi is bizony semennyivel nem komolyabb elképzelések, mint a gyerekmesék, ezért néha még össze is keverendek velük, így kerülnek például sárkányok a Bibliába, vagy az ikonokra.
Guido Reni: Adam et Eve
Azt gondolom, eme képek sokszor bizony azért abszurdak, mert a festőnek reálisan elképzelhetetlen dolgot kellett ábrázolnia. És azért volt reálisan elképzelhetetlen a dolog, mert valóban abszurditásokból állt az egész mese is.
Rubens:L'entree du Christ a Jerusalem
A modern kor hívői persze megpróbálnak a Bibliából sok mindent metaforikussá tenni, az egész keresztény vallás a deizmus előretörésén keresztül megpróbált egy komolyabb elmélet felé váltani, de mára már ez a deizmus is mevetságessá vált, és eközben a katolikus egyház keze a másik oldalon még mindig belelóg Jézuska bilijébe.
Ott repül a sült galamb! A kép valójában: Cornelisz: "Saint Trinite"
Úgyhogy nem, nem lehet lekulturbunkózni, mert ismerem e "művészetet", és tudom, milyen ideológia van mögötte, csak nem veszem be.
Rubens: Le lavement des pieds
Na most persze a Rubens képeknél a viccelődést kicsit könnyebben kell venni, ő azért nem méltatlanul híres festő, a képei tényleg valamennyivel jobbak, csak hát csipkelődni akkor is van mit azon, amit ábrázolnak.
Csiki-csiki-csiki-csiki. Carle van Loo: Saint Georges terrassant le dragon
Természetesen ez a felfogás nem kötelező az ateistáknak. Nyilván lehetnek ateisták, akik akár szerethetik is az ikonokat, vagy még inkább elképzelhető, hogy valaki szereti Rubens képeit. Sokan nyilván ezeket a képeket elfogadják művészetnek. Én speciel nem szeretem őket, soszor nagyon sablonosnak, unalmasnak, lehangolónak érzem őket, és koránt sem vagyok hajlandó elfogadni ezeket akkora nagy művészetnek, csak, mert telepakoltak van velük egy múzeumot, és elfelejtették kirámolni.