Az alábbi írást Dean Van Drasektől itt olvastam, és különösebb megjegyzés nélkül lefordítva közzéteszem, mert magáért beszél, nincs mit hozzátennem, mert bár sok helyen szubjektív, de lehetséges, és szimpatikus felfogást képvisel, és bár a végén kicsit elrugaszkodott, és csöpögős, de hát azért előtte eléggé drámai kérdéseket feszeget.

***

Viszlát Narendra Dabholkar!

Ha elmúlasztottad volna, a "The Economist" 2013 szeptember 14-i kiadása megemlékezett Narendra Dabholkarról a gyászbeszédek részben a 90. oldalon. Ismertem pár éve, mivel néha a címlapokra került azzal, hogy Indiában a gyakorlati élet szokásainak ellent mondott és szembe szegült. Egy indiai barátom mondta, hogy nem kapott sok médiafigyelmet, mert az ellenségei nem akarták, hogy híres legyen, és a támogatói nem akarták, hogy megöljék. Sajnos az utóbbi félelem bizonyult helytállónak. De talán idővel jobban fogják értékelni az erőfeszítéseit. Szeretném azt gondolni, hogy néhány emberben az igazság iránti hasonló elkötelezettséget erősítette meg. Ha nem ismered, itt most nem fogok többet mondani róla abban a reményben, hogy magad fedezed fel. Elvégre csak pár kattintás távolságban van.

Az élete számomra az ateizmus vitelének lényegét mutatja meg. Sok embernek az ateizmus a szó alapdefinícióját jelenti csak - istenben való hit hiánya. Nem fedi le az összes természetfeletti dolgot, és nem is egy pozitív elkötelezettség vagy hit vitelét jelenti. Ezt látom sok ateista írás kommentjeiben, különösen azoknál, amelyek az olvasókat vagy követőket cselekvésre buzdítaná (megnézheted egy előző blogomat erről).

Az ateizmus sokaknak nem csak egy negatív fogalom, hanem demonstrálása annak, ami igaz

Miközben én nem hiszek istenben, nem hiszek természetfeletti jelenségekben sem. De az olyan embereknek, mint Narendra, ez a meggyőződés szerencsére messze túl megy a személyes beállítódáson. Ő az igazságban hitt, és a tudását megosztotta másokkal, akik egyébként a fantáziába való oktalan hitüktől szenvedtek volna. Volt bátorsága cselekedni, hogy rámutasson másoknál a hitük hamisságára, ahol ezek a hitek hátrányukra váltak. Ez könnyen hangzik? Hadd mondjam el, az egyik legnehezebb dolog, amit tehetsz az életben. Hadd mondjak egy példát.

Sok országban az orvosi ellátás vagy hiányzik, vagy a legtöbb embernek elérhetetlen. Egy ilyen közösségben, példának okáért a vidéki Fülöp-szigeteken egy anya szenved a beteg, újszülött lány babájával, aki valószínűleg dengue-lázzal fertőződött meg. Nincs pénze megfelelő orvosi ellátásra, és egy helyi templomhoz fordul segítségért. azt mondják, imádkozzon, és vegyen pár gyertyát az Áldott Szűzanyának. Szingli anya, és nem igazán látják szívesen. Talán a bűnei vezettek a babája bajaihoz. Az ő hibája. Elviszi a babáját a kórházba, amely befogadja, de nem ad teljes kezelést mivel nem tud előre fizetni. Amikor a baba meghal, nem kapja meg a testét addig, amíg ki nem fizeti a számlákat. Emberekhez fordul segítségül, hogy pénzt szerezzen, hogy eltemesse a babáját. Három nappal azután, hogy fizetett, a testet kiadják neki.

Meg tudnád mondani ennek az anyának, hogy a gyertyák haszontalanok? Hogy a temetésre fordított pénz haszontalan, és inkább a többi gyerekére kellene fordítani? A szemébe tudsz nézni valakinek akinek csak egy reménye maradt, és azt mondani, az is hamis? Én nem tudok. Próbáltam, és nem vagyok elég erős.

A csalás két típusa

Látjuk a sarlatánságba vetett hit megnyilvánulásait minden nap. Akár a Thai Theravada Buddhista templom szervez egy "játékot", hogy "szerencsés számokat" produkáljon, vagy a hindu templomban, ahol kívánságokat lehet vásárolni megfelelően gáláns hívőknek, vagy a katolikus egyházban, ahol fizethetsz, hogy imádkozzanak a purgatóriumban ragadt ismerőseid lelkéért. De talán még többször látjuk ezt a munkatársnál, aki a horoszkópot nézegeti, vagy jóshoz fordul, vagy egy másiknál, aki egy szerencsét hozó amulettet hordoz (gyakran, de nem mindig vallásosat), egy másiknál, aki elkerüli a 13-as vagy 4-es számot (kínai kultúra), és egy másiknál, aki nevetségesen hülye textil kört hordoz a fején, mint valami "kalapot", hogy valami istent boldoggá tegyen.

Narenadra felismerte, hogy a szegények azok, akik a leginkább ki vannak szolgáltatva ennek a folytatólagos, rendszeres csalásnak. Ez azért fordul elő, mert gyakran a szegények a legkevésbé műveltek, és kevésbé van hozzáférésük hagyományos orvosláshoz, előléptetéshez vagy közösségi sikerhez. Ha nem tudtad befejezni az általános iskolát kevés esélyed van gazdaggá válni egy isten beavatkozása nélkül, vagy kivételes "szerencse" nélkül (valószínűleg egy lottó sorsjegy formájában, amelyet olyan pénzből vettél, melyet jobb lett volna élelmiszerre, oktatásra, vagy jövőbeli betegségre félretenni). Ha a gyermeked beteg és nem engedhetsz meg magadnak orvosi kezelést, az egyetlen lehetséges út számodra egy nem létező természetfeletti akarat, valami helybéli csodagyógymód, szentelt víz, vagy hamis hitgyógyító. Az emberek mindent megpróbálnak, ha semmi más nem működik vagy nem elérhető.

Ha egy Mercédesz hajt oda egy Thai templomhoz, és a vezető (valószínűleg inkább az utas), kimegy és fizet egy bizonyos összeget vagy felajánlást azzal a várakozással, hogy a jövőben valamilyen anyagi hasznot hajt, nem érzem szükségesnek beavatkozni. Ők elég jó helyzetben vannak ahhoz, hogy megengedhetnek maguknak múló szeszélyt.

De más ha egy szegény parasztot látok, akinek valószínűleg egyetlen könyve sincs a házában, és odaadja a nehezen keresett pénzét. Ekkor különbséget teszek igazi karitász és aközött, hogy valaki jutalmat akar megvenni. A legbőkezűbb emberek, akikkel valaha találkoztam szegények vagy hátrányos helyzetűek voltak. Bill Gates sok médiafigyelmet kaphat, de számomra ő senki ahhoz a szegény családhoz képest, akik befogadják a szomszéd gyerekeit, amikor a szüleik meghalnak, vagy nem tudnak minden gyereket ellátni.

A szegények védelme

A vallások a szegényeket aránytalanul nagy számban zsákmányolják ki, mindegyik képes az utolsó fillért is elkérni tőlük a halál utáni élet reményében. De nem csak a vallásról van szó, hanem hamis gyógyítókról, jósokról, hamis "gyógymódokról", szentelt vízről, ereklyékről, talizmánokról. A lista végtelen. Nem csak vidéki kuruzslásról van szó, mivel az ilyen durva kizsákmányolást lehet látni bármelyik amerikai csatornán. A szegényeket, a tudatlanokat, a megcsalatottakat, a félrevezetteket következetesen és folyamatosan kizsákmányolják ezekkel a sémákkal. Ez gyakran az állam elnézésével történik.

A vallás védelmében sok kormány nem kriminalizálja ezeket a cselekedeteket, mert fél, hogy megsérti a hívőket. Végül is felajánlást tenni egy mágikus kőnek nem sokban különbözik attól, hogy felajánlást tesznek egy mágikus vallásnak. Hol húzzuk meg a határt? A kormányok vonakodnak törvényen kívül helyezni a legtöbb ilyen csaló tevékenységet, tehát a mindennapi embernek kell megtenni a lépést. Ez az, amit Narendra elég bátor volt megtenni. Hogy megkísérelje, hogy közbeavatkozzon és tanítson embereket, ahol gazdaságilag kizsákmányolták őket hamis hitük alapján.

Otthon imádkozni nem árt senkinek, és nem kerül semmibe, amíg nem mulasztod el az orvosi kezelést, az ima "hatalma" kedvéért. De a legtöbb ilyen séma árt az embereknek, mivel elveszik nehezen szerzett pénzüket, és nem adnak érte semmit. Elég erős vagy, hogy beavatkozz? Oda tudsz menni egy idegenhez, és megpróbálod elmagyarázni nekik, miért dobják ki a pénzüket az ablakon? Eléggé érdekelnek az idegenek ahhoz, hogy íly módon segíts nekik? Narendra igen, és a meggyőződéséért is tette. Én nem vagyok olyan erős, amilyen ő volt, de remélem, a jövőben jobban hasonlítani tudok hozzá, mint ma. Hogy ne féljek a reakciótól, csak mert az igazat beszélem. Hogy felismerjek egy magasabb értéket a saját önérdekemnél abban, hogy másokat a csalástól megvédek. Hogy a szegényeket tartsam annyira, mint a saját érdekemet, vagy mint Narendra esetében, mint a saját életét. Hogy az igazságot szeressem mindenek fölött. Számomra ez az, ami egy ateistát nemessé tesz - nem az istenbe nem vetett hit, hanem az igazság iránti elkötelezettség.